Népszava, 1953. november (81. évfolyam, 257-280. sz.)

1953-11-06 / 261. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA Szovjet jegyzék Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok kormányához a külügyminiszterek értekezletének összehívásáról Kitüntették a harmadik negyedév legjobb szénbányász-brigádjait A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAP­JA 81. ÉVFOLYAM, 261. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1953. NOVEMBER 6. PÉNTEK A DIADALMAS November 7. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évforduló­ját, az emberiség tavaszának, az emberi szabadság, a jólét és a kultúra virágzásának kezdetét köszöntik a világ népei e napon. Százmilliók köszöntik a Diadalmas Októbert és a hatalmas szovjet­ország népeit, amelyek mérhetet­len áldozatok árán először törtek rést a kapitalista kizsákmányolás és elnyomás falán. Köszönti az ötszázmilliós kínai nép, s a népi demokratikus országok minden dolgozója, akik a szocialista for­radalom eszméinek és neveltjeinek köszönhetik szabadságukat, vi­rágzó életüket. És mint vezérlő csillagukat köszöntik a Diadalmas Októbert a kapitalista és gyarmati elnyomás országaiban élő munká­sok és parasztok tíz- és száz­milliói. Sok felkelés, népi megmozdulás, nehéz harc és forradalom zajlott le már az emberiség történelmé­ben. De nem volt egyetlenegy sem, amely már születése pilla­natában annyi reményt ébresztett volna a világ különböző tájain élő emberek szívében. Nem volt egy sem, amely annyi akaratot, harci lelkesedést szült volna, mint 1917. november 7. Alig múlt el néhány hét és hónap a petrográdi munká­sok felkelésének győzelme után, amikor a nagy forradalom igaz­ságának fénye áttört a kapitalisták és lakásaik­­hazugságainak szeny­­nyes áradatán. Budapesten, Cse­pelen és a MÁVAG-ban, London munkásnegyedeiben, a francia ki­kötőkben. Európában és Ázsiában százezrek álltak a forradalom mellé. S ez a sereg, a nagy for­radalommal rokonszenvezők, a forradalom tüzétől harcra mozgó­­sítottak hadserege nőttön-nőtt. Ezért írhatta Lenin 1919 augusztu­­sában az imperialista intervenciók, a polgárháború nehéz harcai köze­pette: »... a munkás tömegek, jól­lehet a Szovjethatalomról az igaz­ságnak csak a morzsáit ismerik, jóllehet ezernyi meg milliónyi ál­hírt hallanak a Szovjethatalom­ról, már mindenütt a Szovjetha­­talom pártján vannak. Már meg­értette az egész világ proletariá­tusa, hogy ez a hatalom a dolgo­zók hatalma, hogy ez a hatalom az egyetlen, amely­ megment a kapitalizmustól, a tőke igájától, az imperialisták közötti háborúk­tól és tartós békére vezet.« S azóta minden évvel, minden erőfeszítéssel és minden előretett lépéssel együtt erősödött ez a meg­értés és erősödött világszerte a bizalom, a rokonszenv, a szeretet a nagy forradalom szülötte, a Szovjetunió iránt. Mert a világ proletariátusának felszabadítá­sáért, az elnyomott népek felsza­badításáért vívott nehéz, áldozatos harc indult győzelmes útjára 1917. november 7-én. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a szocia­lista építés győzelmei erőt adtak, a siker bizonyosságát adták min­den ország munkásságának és dol­gozó parasztjainak. Az élet, a gya­korlat mindennél meggyőzőbb példái tanították őket arra, hogy eredményesen vehetik fel a harcot a tőke uralma ellen és hogy lehet kizsákmányolok nélküli új életet építeni. A Diadalmas Október, a Szovjetunió példáján nőtt naggyá, vált erőssé, vívott és vív sikeres harcokat a kapitalista országok munkásosztálya és emelkedett egész sor országban a nemzet ve­zető erejévé. És a Szovjetunió Kommunista Pártjának példáján nevelkedtek fel, izmosodtak s let­tek a dolgozó milliók vágyainak, törekvéseinek megtestesítőjévé a gazdasági követelésekért, a nem­zeti függetlenségért vívott harcok vezetői, a kommunista pártok vi­lágszerte. Az Októberi Forradalom tanítá­sai vezették a felszabadító harc FORRADALOM útjára a gyarmati iga alatt síny­lődő népeket. És ha a cári Orosz­ország népei 36 évvel ezelőtt az első győzelmes jelét és példáját adták az imperializmus, a nemzeti elnyomás elleni küzdelemnek, most az új életet építő Kína, a hős koreai nép és Vietnam népé­nek harcai messzire fénylő bi­zonyságai annak, hogy — miként Malenkov elvtárs mondotta — »... a múlté már az a régi Ázsia, amelynek sötét elnyomás és a né­pek külföldi erők által való le­igázása volt osztályrésze«. Az Októberi Forradalomban született, az intervenciósok és a fehérgárdisták elleni harc front­jain edződött, a szocialista építés állásain izmosodott az a nép, amely a Nagy Honvédő Háború­ban legyőzte a nemzetközi reakció előretolt bástyáját, a német és japán fasizmust, megmentette az emberiséget s népünk kezéről is leverte a bilincset. 1917. november 7-én a szabad­ság, a béke, a jólét, a kultúrált emberi élet nagy reménysége szü­letett: a jólét és a bőség meg­teremtésének a forradalma. ».A mi forradalmunk — mondotta Sztálin — az egyetlen, amely nemcsak összetörte a kapitalizmus bilincseit, s nemcsak szabadságot adott a népnek, hanem a nép szá­mára meg tudta teremteni a jó­módú élet anyagi feltételeit is. Ebben rejlik forradalmunk ereje és legyőzhetetlensége.« Ezt az igazságot hirdeti a forradalom, a szocializmus és a kommunizmus építésének 36 esztendeje. S ez az igazság most a harminchatodik évfordulón még ragyogóbb fény­ben tündököl, mint valaha. A szo­cializmus és a kommunizmus épí­tésén megerősödött, hatalmassá lett szovjet nép, am­ely óriási ne­hézipart, a kapitalista világtól független népgazdaságot terem­tett, most új hadjáratot indít, a bőség és a jólét hadjáratát. Október népe, a szovjet nép a kommunizmus felé haladás új szakaszába lépett. Ez az új szakasz azt jelenti, hogy a követ­kező két-három esztendőben az élelmiszerek s a dolgozók jólétét, kényelmét szolgáló közszükségleti cikkek termelését többszörösére emelik. A hús termelését az 1950. évi majdnem két és félszeresére, a vasét több mint háromszorosára, a cukorét több mint kétszeresére, a gyapjúszövet gyártását több mint kétszeresére, a selyemszöve­tekét több mint ötszörösére, a bú­torokét csaknem négyszeresére növelik. S mindez csak néhány példa a Szovjetunió Kommunista­ Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozataiból, azokból a törté­nelmi jelentőségű okmányokból, amelyeknek minden sora a leg­szebb költeménynél is hevesebben dobogtatja meg a szíveket. Az em­berről, a jólét forradalmának diadalmas előrenyomulásáról be­szélnek ezek a számok. Nincs az emberi életnek egyetlen olyan apróbb és nagyobb igénye, szük­séglete, anyagi és kulturális tö­rekvése, amelyre ne terjedne ki e határozatok figyelme. Minden az emberért történik, s a szovjet nép minden erőfeszítése egyetlen célra irányul: megteremteni az élelmi­szerbőséget, az ipari áruk bőségét, felépíteni a kommunista társadal­mat. Ragyogó útmutatás a népek, kü­lönösen a szocializmust építő né­pek számára, a mi számunkra is! A hatalmas szovjet ország, amely biztatást, erőt és reményt sugár­zott felénk az elnyomatás évei alatt, a nép, amely­­felszabadított bennünket a tőkés­ és a földesúri iga alól, tanított és segített, hogy kiláboljunk a fasiszta dúlásból és a szocialista ipar, az erős nép­gazdaság útjára térjünk, most elsősorban arra nevel, hogy az építés célja, értelme, lényege, maga az építő ember. Követjük ezt a példát: pártunk vezetésével az élelmiszerek és közszükségleti cikkek bőségét akarjuk és fogjuk megteremteni, így válik a jólét e nagy forradalma a jólét telje­sülésének forrásává minden szocia­lizmust építő országban. Ezért világít ma, a harminc­hatodik évfordulón a Diadalmas Október fénye messzebb, mint bár­mikor a történelem során. Minden eddiginél szemléltetőbben bizo­nyítja a szocialista rendszer fel­sőbbrendűségét, és fényében még szembekiáltóbban mutatkozik meg a kapitalista rendszer ocsmány­sága, , amely elnyomorodásra, munkanélküliségre, betegségre és pusztulásra ítéli az imperialista országok és gyarmatok dolgozó millióit. Olaszországban nemcsak a több mint kétmilliós munkanél­küliség, de a védőgátak elhanya­golása miatt az árvíz is sújtja a népet. Nyugat-Németországban hárommillió a munkanélküli, In­diában 50 millió ember van rész­ben vagy teljesen megfosztva a munkától és az éhhalál tizedeli a­ népet, Japánban tízmillióra, Indo­néziában 15 millióra rúg a mun­kától megfosztottak serege. S mi­közben a kapitalisták profitja az egeket ostromolja, a bérek, külö­nösen a gyarmatok dolgozóinak bérei még a szűkös megélhetésre sem elegendők. Algírban egyetlen bányatársaság 1952-ben 4900 mil­lió frank nyereségre tett szert; a munkásoknak mindössze 687 mil­lió frank munkabért fizetett ki. A kapitalista gyarmati országok dolgozói a munkanélküliség, a nyomor és az elnyomás ellen indulnak harcba és reményt, biztatást, erőt merítenek a Szov­jetunió és a népi demokráciák pél­dájából. A bőség, a jólét hadjáratán hajó­törést szenved az imperialisták minden hazugsága, rágalma a szovjetek és a népi demokráciák állítólagos támadó szándékairól. Az­ Októberi Forradalom a népek békevágyából született s minden tette a népek békéjét szolgálta és szolgálja. A mostani tények, a közszükségleti cikkek gyártása soha nem látott bőségben — ami­kor még a honvédelmi és a repülő­­ipar is­ ezt a nagyszerű célt segíti — még a legegyszerűbb emberrel is megérteti, hogy a szovjet nép a békére készül. A jólétért s a bé­­kéért tett erőfeszítéseknek egy­azon magasztos célja: a nép üdve, boldogsága. A szovjet kormány harca az ENSZ-ben, harca a ko­reai békéért, az egységes, demo­kratikus Németországért, az atom­bomba és a tömegpusztító fegyve­rek betiltásáért, a fegyverkezések csökkentéséért és ugyanakkor a küzdelem a dolgozó ember szük­ségleteinek minél teljesebb kielé­gítéséért — egyetlen forrásból táp­lálkozik, s ez­ a nép érdekeinek hű szolgálata. Ezt hirdetik a szov­jet nép tettei még csengőbben, messzirehangzóbban most a 36. évfordulón. Örökre összeforrtak e szavak: Októberi Forradalom és béke. November 7. A szabadság, a béke s az igazi emberi élet hajnalhasa­dását ünnepük százmilliók e na­pon. Ünnepük azt a népet és azt a pártot, amely az emberi haladás élén jár. S örökké emlékeznek a hősökre, kik a forradalom, a pol­gárháború s a Nagy Honvédő Há­ború vérzivatarában a legtöbbet áldozták az emberiség szent ügyéért. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1953. október 31-i határozata A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége 1953. október 31-i ülésén a Politikai Bizottság beszá­molójához az alábbi határozatot hozta: I. A Központi Vezetőség 1953 júniusi kibővített ülése feltárta a párt veze­tésében, a belső pártéletben, a párt gazdaságpolitikájában, a párt és a dolgozó tömegek, valamint a párt és az állam viszonyában megmutat­kozó hibákat és meghatározta a hibák kijavításának útját. A Köz­ponti Vezetőség leszögezte, hogy pár­tunkban a vezetés legfőbb elve­­ a vezetés kollektivitása, hogy a párt­élet törvényévé, szilárd alapjává kell tenni a bírálatot és önbírálatot, vala­mint a párton belüli demokráciát. A Központi Vezetőség határozatot hozott a párt gazdaságpolitikájának megváltoztatására. Kimondotta, hogy lassítani kell a szocialista iparosítás és ezen belül a beruházások ütemét, ugyanakkor fokozott mértékben kell fejleszteni a népgazdaság azon ágait, amelyek elsősorban a munkásosztály és általában az egész nép szükségle­teinek kielégítését szolgálják: a me­zőgazdaságot, a könnyű- és élelmi­szeripart. Fokozottan kell fejlesz­teni a lakásépítést, a munka- és egészségvédelmet, a szociális és kul­turális intézményeket. A Központi Vezetőség határozata értelmében át­csoportosítást kell végrehajtani az egész népgazdaságban annak érde­kében, hogy a szocializmus építésé­vel párhuzamosan, állandóan és kö­vetkezetesen emelkedjék a munkás­­osztály, a parasztság, az értelmiség, az e­gész magyar nem­ életszínvonala, és gyarapodjék műveltsége. A Központi Vezetőség júniusi ki­bővített ülésének határozata új, nagyszerű feladatokat állított a Ma­gyar Dolgozók Pártja, a magyar munkásosztály és parasztság, az egész magyar nép elé, s egyben meg­határozta a Magyar­ Népköztársaság kormányának politikai irányvonalát is. A júniusi kibővített ülés határo­zata új szakaszt nyitott a Magyar Dolgozók Pártjának életében és a magyar népi demokrácia fejlődésé­ben. .. A Központi Vezetőség júniusi ki­bővített ülése óta eltelt négy hónap tapasztalatai teljes mértékben bizo­nyítják a hozott határozatok helyes­ségét és időszerűségét. E határozatok megvalósítása során ráléptünk a dol­gozó nép szociális és kulturális szük­ségletei fokozottabb kielégítésének útjára. A Központi Vezetőség irányvona­lának megfelelően a kormány s­él­­ízben hajtott végre árcsökkentést. Leszállította több mint 800 ruházati, majd 10.000 közszükségleti cikk árát. Ilyen nagyarányú árleszállítás nem volt még hazánkban. Az árle­szállítások révén a lakosság éven­ként másfélmilliárd forintot takarít meg. A minisztertanács az idén csökkentett összegben bocsátotta ki a békekölcsönt, ami további 700 millió forinttal növelte mindenek­előtt a munkások és alkalmazottak vásárlóerejét. Kezdeti eredmények mutatkoznak a közszükségleti cik­kek választékának kibővítése és minőségének megjavítása terén. Meggyorsult és kiszélesedett a la­kásépítkezés. Az idén elkezdett és a jövő évben befejezésre kerülő lakóházépítéssel megalapoztuk a dolgozók lakásszükségleteinek fo­kozottabb kielégítését. A fővárosban és több vidéki városban megkezdő­dött a házak tatarozása. A kormány jelentősen­­ csökken­tette, illetve elengedte a paraszt­ság begyűjtési­­ hátralékait. Törölte a kivetett kártérítéseket. Részben, illetve teljesen elengedte a parasz­tok adóhátralékait. Határozatot ho­zott arról, hogy lényegesen csökken­teni kell az új begyűjtési rendszer­ben a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodók beadási köte­lezettségét, mégpedig úgy növényi, mint állati termékekből. A begyűj­tési kötelezettséget három évre előre, egyszerre kell megállapítani. Gyökeresen megváltoztatta a ter­melési szerződések egész rendsze­rét, oly módon, hogy ezek előnyö­sebbé váltak a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasz­tok számára. Leszállította a gép­állomások díjtételeit, lehetővé tette, hogy azok, akik igénybe veszik ezek szolgáltatásait, választásuk szerint pénzben vagy terményben fizethes­senek érte. Fokozott mértékben biztosította a gépállomások gépi munkáját az egyénileg gazdálkodó parasztok részére. Megvalósította az egész mezőgazdaságban az in­gyenes állatorvosi szolgálatot. Je­lentős állami támosztással segíti elő az állattenyésztés fokozása ér­dekében a silóépítést. Komoly ked­vezményeket biztosított a szőlőter­melés és a kertgazdaság fejleszté­sére. Mindezen rendszabályok ked­vezően befolyásolják a parasztság helyzetét. Emelik jövedelmét, fokoz­zák termelési kedvét, növelik biz­tonságérzetét. Elősegítik a város és a falu közötti áruforgalom kifejlő­dését. Szilárdítják, szorosabbá teszik a munkásosztály szövetségét a dol­gozó parasztsággal. A Központi Vezetőség júniusi ha­tározatának kezdeti eredményeként emelkedett a munkásság reálbére. A megtett intézkedések következté­ben 1953 második felében a munká­sok és alkalmazottak jövedelme 1 milliárd forinttal növekszik. Mint­egy 4,5—5 milliárd forintra rúg az az összeg, amely a folyó évben az árleszállítások, a különféle­­ állami járandóságok csökkentése, illetve el­engedése, valamint a parasztságnak nyújtott termelési támogatás révén a lakosság különféle rétegeinek jut. Az eddigi intézkedések folytán 1954-ben a munkások­­ és alkalmazottak, más­részt a parasztság külön-külön mint­egy 3 milliárd forintot kitevő ked­vezményben részesül. A Központi Vezetőség megálla­pítja, hogy a júniusi kibővített ülés határozatának megvalósítása — amely népünk jólétének állandó emelését tűzte ki fő feladatul — az elért eredmények ellenére, nem ki­elégítő. Ennek oka egyes gazdasági és pártfunkcionáriusok részéről meg­nyilvánuló értetlenség, ragaszkodás a régihez, a megszokotthoz, sőt he­lyenként ellenállás a párt és a kor­mány helyes politikájával szemben. Ilyen jelenségek elsősorban az Or­szágos Tervhivatalban, a nehézipari minisztériumban, a kohó- és gép­ipari minisztériumban, valamint a párt Központi Vezetőségének appa­rátusában, a terv- és pénzügyi osz­tályon mutatkoznak. A Központi Vezetőség júniusi ha­tározatának gyorsabb és eredménye­sebb megvalósítása érdekében ha­ladéktalanul meg kell szüntetni a huzavonát s a helyenként megnyil­vánuló ellenállást, mert ez lassítja, fékezi a népgazdaság erőinek átcso­portosítását, hátráltatja az átcsopor­tosítással kapcsolatos nehézségek mielőbbi leküzdését. III. A Központi Vezetőség megálla­pítja, hogy a nehézipar terén most a fő feladat, nem a további fejlesztés, hanem mindenekelőtt a már elért eredmények megszilárdítása. Ha­sonlóképpen a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek terén most a fő feladat nem a további területi vagy mennyiségi­­ növelés, hanem a meg­szilárdítás, a terméshozam növelése, a jövedelmezőség emelése. Iparunk és ezen belül elsősorban a nehézipar hatalmasan fejlődött. A magyar ipar termelése jelenleg több mint háromszorosa a második világ­háború előttinek. Hazánk ipari or­szág lett. Erre joggal büszke a Ma­gyar Dolgozók Pártjának minden tagja, munkásosztályunk, egész dol­gozó népünk iparunk fejlődése mö­gött azonban komolyan lemaradt mezőgazdaságunk fejlődése. A me­zőgazdaság lemaradása népünk jó­léte emelkedésének fékjévé vált. Ezért most az a feladat, hogy ipa­rosításunk hatalmas eredményeire, viszonylag fejlett nehéziparunkra tá­maszkodva, fokozott erővel lássunk hozzá mindenekelőtt mezőgazdasá­gunk elmaradottságának felszámo­lásához, a mezőgazdasági termelés hozamának emeléséhez. Ez a leg­közelebbi két-három esztendőre a

Next