Népszava, 1953. december (81. évfolyam, 281-306. sz.)

1953-12-03 / 283. szám

1953. DECEMBER 3. CSÜTÖRTÖK A Szovjetunió jegyzéke Pakisztán kormányához­ ­ A. G. Sztecenko, a Szovjetunió pa­kisztáni nagykövete november 30-án felkereste D. A. Rahimot, Pakisztán helyettes külügyminiszterét és a kö­vetkező jegyzéket adta át neki. »Az utóbbi időben különböző or­szágok sajtójában, így az amerikai sajtóban is közlemények jelentek meg arról, hogy Pakisztán kormánya és az Amerikai Egyesült Államok kormánya olyan egyezmény megkö­téséről tárgyal, amely lehetővé teszi amerikai katonai légitámaszpontok létesítését pakisztáni területen. Ezzel kapcsolatban figyelmet ér­demelnek néhány amerikai állam­férfi kijelentései Pakisztán kormá­nya és az Egyesült Államok kormá­nya említett tárgyalásaival kapcso­latban. E kijelentések cáfolják, hogy ilyen tárgyalások folynak.­Ezenkívül közlemények jelentek meg, melyek szerint Pakisztán kor­mánya és az Egyesült Államok kor­mánya tárgyal arról a kérdésről, hogy Pakisztán csatlakozzék a kö­zépkeleti agresszív katonai tömb lét­rehozásának terveihez. A szovjet kormány szükségesnek tartja felhívni Pakisztán kormányá­nak figyelmét arra, hogy a Szovjet­unió nem fogadhatja közömbösen az említett tárgyalásokról szóló köz­léseket, minthogy olyan egyezmény megkötése, amelynek alapján Pa­kisztán területén, azaz a Szovjetunió határának közelében amerikai ka­tonai légitámaszpontok létesülnének, valamint Pakisztánnak az említett középkeleti tömb létrehozását célzó tervekhez való csatlakozása közvet­lenül érinti a Szovjetunió biztonsá­gát. A szovjet kormány szeretne ma­gyarázatot kapni Pakisztán kormá­nyától a fentiekre vonatkozóan." Nehru az USA és Pakisztán katonai tárgyalásairól Nehru az indiai képviselőházban elhangzott felszólalásában foglalko­zott Eisenhowernak azzal a közel­múltban tett kijelentésével, hogy az Egyesült Államok rendelkezésére bocsátandó pakisztáni katonai tá­maszpontok és a Pakisztánnak nyúj­tandó amerikai katonai »segély« kérdését nem tárgyalták meg rész­letesen a Pakisztán főkormányzójá­val folytatott megbeszélésen. Nehru elmondotta, hogy ez a ki­jelentés egész sor felelős amerikai és pakisztáni személyiség nyilatko­zatával együtt azt bizonyítja, hogy tárgyaltak ilyen kérdésről. Nehru a továbbiakban kijelentette, hogy In­dia kormánya világosan utalt arra, hogy igen nagy nyugtalansággal fi­gyel minden ilyen eseményt. Minden jövőbeni lépésünk — mondotta Nehru — az esetleg bekövetkező eseményektől függ. Arra a kérdésre, várjon az indiai kormány ezen események miatt mó­dosítani szándékozik-e semlegességi politikáját, Nehru azt válaszolta, hogy ezek az események éppen alá­támasztják az indiai semlegességi politika helyességét. A Szovjetunió 33 németországi vállalatát ellenszolgáltatás nélkül átadja a Német Demokratikus Köztársaságnak December 1-én Berlinben jegyző­könyvet írtak alá "Harminchárom németországi szovjet vállalatnak a Német Demokratikus Köztársaság tulajdonába való ellenszolgáltatás nélküli átadásáról­. A jegyzőkönyv értelmében a vál­lalatok ellenszolgáltatás nélküli át­adása teljes ütemben, az említett vállalatok 1954. január elsejei álla­potának megfelelően történik. Szovjet, kínai, vietnami és indiai békeküldöttek utaztak át a fővároson Szerda este átutaztak Budapesten a Béke Világtanács bécsi ülésén részt vett szovjet, kínai, vietnami és indiai békedelegációk tagjai. A kül­döttségek tagjai között volt Mao Dun író, a kínai békeküldöttség ve­zetője, Nyeszmejanov akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiá­jának elnöke, Nyikolaj Tyihonov Sztálin-díjas költő és Zinaida Gaga­rina, a Szovjet Nők Antifasiszta Bi­zottságának elnökhelyettese. A békeküldötteket a Keleti pálya­udvaron ünnepélyesen fogadták. A külpolitika napi kérdései­­ •­ Amerikai mesterkedések Pakisztánban Néhány hét óta arról számolnak be a nyugati lapjelentések, hogy az Egyesült Államok katonai megálla­podást készül kötni Pakisztánnal. A New York Herald Tribune jelen­tése szerint Pakisztán légi támasz­pontokat enged át és ennek fejében az Egyesült Államok felfegyverzi a pakisztáni hadsereget. Amerikai kül­döttségek látogattak el Karacsiba, Pakisztán fővárosába, novemberben pedig Gharem Mohammed, Pakisz­tán főkormányzója utazott az Egye­sült Államokba, hogy ott az ameri­kai-pakisztáni katonai szerződés megkötéséről tárgyaljon. Mint az AFP hírügynökség jelentette, »az amerikai-pakisztáni katonai szövet­ség jó példát mutatna a többi közép­keleti országnak is, amelyek elve­tették a középkeleti parancsnokság tervezetét«. Bár az amerikai veze­tők cáfolni próbálják a híreket, egyes lapok már azt is megírják, hogy az Egyesült Államok rövidesen 25 millió dollárt folyósít Pakisztán­nak az "első költségekre". A kalandorpolitikusok igazi ter­veit elárulja az is, hogy az amerikai sajtó mind nyomatékosabban hang­súlyozza Pakisztán stratégiai hely­zetének jelentőségét. "Az Egyesült Államok felfedezi, hogy igen erős barátja van annak a területnek a középpontjában, amelyet meggyen­gített India állásfogalása« — írja a US News and World Report, majd így folytatja: "Pakisztán stratégiai bombázó-támaszpontként felhasznál­ható nagyszámú és korszerű repülő­tere a szovjet határok közelében fek­szik.« Mert ez a lényeg. Pakisztán határos Iránnal, a Szovjetunió és Nyugat-Kína közvetlen szomszédsá­gában fekszik és ami­­ ugyancsak elsőrendűen fontos a háborús uszí­­tók számára: hosszú, közös határa van Indiával is. Az amerikai imperialisták Pa­kisztán militarizálásával régi ter­vüket, a Szovjetunió ellen irányuló középkeleti agresszív tömböt igye­keznek megvalósítani. Minthogy ed­digi próbálkozásaik az arab orszá­gok ellenállása következtében csü­törtököt mondtak, ezért most Török­ország mellett elsősorban Iránban és Pakisztánban akarják megvetni a lábukat. Ezt a célt szolgáltta a leg­utóbbi teheráni puccs is, amely az Egyesült Államok ügynökeit jut­tatta uralomra Iránban. Pakisztán a brit birodalom tagja — de ez a legkisebb mértékben sem feszélyezi az amerikai vezető körö­ket. Az Ausztráliával és Újzélanddal kötött csendesóceáni agresszív pak­tum bizonyítja, hogy az Egyesült Államok nem először tárgyal az an­gol kormány háta mögött az angol ál­lamszövetség tagjaival. Lord Swinton angol nemzetközösségi miniszter ki­jelentése az amerikai-pakisztáni tárgyalásokkal kapcsolatban, amely szerint Anglia nem kifogásolja, ha a birodalom egyes országai más ál­lamokkal szerződést kötnek — arra vall csupán, hogy Anglia igyekszik jó arcot vágni a kellemetlen tények­hez, bár tisztában van azzal, hogy az Egyesült Államok katonai beha­tolásával együtt jár a gazdasági és a politikai behatolás is Pakisztánba. A legközvetlenebbül érdekelt In­dia azonban sokkal érzékenyebben reagál az amerikai imperialisták pa­kisztáni mesterkedéseire. Nehru kijelentette, hogy a katonai egyez­mény híre komoly nyugtalanságot keltett Indiában. Az indiai kormány igen nagy figyelemmel kíséri az ese­mények fejlődését — mondotta Nehru és hozzátette, hogy az egyezménynek messzemenő követ­kezményei lesznek egész Délkelet- Ázsiában, ezenkívül kihatnak India és Pakisztán viszonyára is. Az ENSZ köreiben úgy tudják: India figyel­meztette az amerikai kormányt, hogy a katonai szövetség nemcsak India és Pakisztán, hanem India és az Egyesült Államok kapcsolatait is rontja. Élesen tiltakozott az új ame­rikai támaszpontok létesítése ellen a Szovjetunió és Pakisztán között fekvő Kasmír miniszterelnöke is. India egész közvéleménye nagy megütközéssel fogadta az agresszo­­rok szemérmetlen próbálkozásáról szóló híreket. "Pakisztán bevonása a középkeleti védelmi szervezetbe — írja a Hindustan Times — az egész indiai félsziget háborúba sodrását jelentheti.« A Hindustan Standard megállapítja, hogy az ilyen egyez­mény »mélyen beleütközik India kül- és belpolitikájába egyaránt«. Az Indian Express kijelenti, hogyha az Egyesült Államok szereli fel a pakisztáni hadsereget, akkor »ennek a fegyveres erőnek az irányítása nem Pakisztánnak, hanem másnak a ke­zébe kerül. És ez olyan lehetőség teszi hozzá az indiai lap —, amelyet sem népe, sem szomszédai nem kí­vánnak Pakisztán számára«. Pakisztán népének igazi akaratát a karacsi békebizottság határozata fejezte ki, amely azt követelte az állam vezetőitől, hogy ne írjanak alá semmiféle katonai megegyezést és ne csatlakozzanak semilyen agresszív tömbhöz. Mert Pakisztán népe más országok példájából megtanulta, hogy békéjét senki más nem fenye­geti, csak az a washingtoni társa­ság, amely katonai támaszpontjai­val behálózza az egész kapitalista világot. A szovjet kormány most jegyzék­ben hívta fel a pakisztáni kormány figyelmét arra, hogy az imperialis­ták pakisztáni mesterkedése közvet­lenül érinti a Szovjetunió biztonsá­gát. A szovjet kormány már ismé­telten nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a külföldi katonai támaszpon­tok a nemzetközi helyzet enyhülé­sének fő akadályai. A háborús usziták viszont most már Pakisztán­ban is új támaszpontok létesítésén, új háború tángralobbantásán mes­terkednek. Gyúlékony anyagokat halmoznak fel lelkiismeretlenül a világnak ezen a részén is és ezzel tudatosan akadályozzák a nemzet­közi he­lyzet enyhülését. Ugyanakkor pedig az új támaszpontok újabb nagy ellentétek forrásaivá válnak az egyes tőkés országok között is. 5 Egy rókáról hét bőrt nem lehet lenyúzni — tartja a köz­mondás. Nem úgy az amerikai dip­lomaták, ők megpróbálják. Leg­alábbis hétszer szeretnék megfizet­tetni a franciákkal minden dollár kamatát. Néhány hónappal ezelőtt, amikor már a francia kormányon belül is akadtak, akik rájöttek, hogy nem jó üzlet a vietnami háború — a francia burzsoáziának sem — és a szennyes háború befejezését áhítot­ták, a­­Wall Street 385 millió dollárt ajánlott fel a háború folytatására. Persze nem ajándékképpen. Ezzel sikerült megvásárolni elsősorban a francia monopóliumok további oda­adó támogatását. Másodszor a mo­nopóliumok politikusait és sajtóját. Harmadszor ezek segítségével né­­hány százezer olcsó francia katonát. Negyedszer újabb francia életekkel lehet védelmezni a tekintélyes indo­kínai dollárbefektetéseket, ötödször lilább tőkéket lehet a 385 milliós keretben Indokínába vinni, újabb vállalatokat lehet kivenni a francia tőkések zsebéből. Hatodszor el le­het helyezni a belső válság miatt felhalmozódott eladhatatlan ameri­kai árukat­­ a francia gyarmato­kon. A washingtoni kormány ezért elvett tízmilliót a 385-ből és a fran­cia »társállamoknak« adta amerikai mezőgazdasági »termékfelesleg« vá­sárlására. De ezt már a francia tőkések sem tűrhették jajszó nélkül. A francia kormány november 30-án megvi­tatta a washingtoni határozatot és bizonyos kifogásokat emelt amiatt — mint a Le Monde című tekintélyes polgári lap írja —, hogy ■»a köz­vetlen amerikai hitelnyújtás meg­sértheti a társállamok és Francia­­ország közötti kereskedelmi egyez­ményeket«. A róka kezd visítani. A Wall Streeten azonban folytatják a nyú­­zást. S nem is kilátástalanul: a francia nagytőkéseknek elég vastag a bőrük. Kommunista győzelem egy franciaországi helyi választáson Párizs, december 2. (MTI) Az Isere megyei Domene helység­ben tartott pótválasztáson a kommu­nista jelöltet választották meg 549 szavazattal, míg ellenfele, akit a szo­cialista beállítottságú községi tanács jelölt, 426 szavazatot kapott. NÉPSZAVA Az angol hajóépítő és gépipari munkások hatalmas méretű sztrájkja Az angol gépipari és hajóépítő munkások szerdán hajnalban hu­­szonnégyórás sztrájkba léptek. A szélsőjobboldali Evening News beismeri, hogy­ a szerdai sztrájk »a legnagyobb munkabeszüntetés az 1926. évi általános sztrájk óta«. A londoni rádió jelentése szerint »a sztrájkmozgalom kétmillió mun­kást érint«. A Daily Worker jelenti: Smith, a gépipari és rokonszak­mák bizalmijai országos tanácsának főtitkára kijelentette: "Ha a mun­káltatók azt hitték, hogy leverhetik 15 százalékos béremelési követelé­sünket, keservesen csalódhattak. A szolidaritás hatalmas megnyilvánu­lása alaposan megleckézteti a mun­káltatókat.­ A Daily Worker hangsúlyozza, hogy Birminghamban és környékén százezer munkás sztrájkol. Liverpoolban és környékén tel­jesen megbénult a munka az ösz­­szes hajóépítő és hajójavító gyá­rakban. Southamptonban harmincezer ki­kötőmunkás sztrájkol és elmaradt a "Queen Mary" utasszállító hajón a sürgős karbantartási munka is. Glasgowban 150 ezer munkás sztráj­kol. Newcastle-ben és Sheffieldben a munkabeszüntetés százszázalékos. Southamptonban szünetel a munka az összes hajójavító telepeken. Ugyancsak százszázalékos a munka­­beszüntetés Nagy-London északi és déli ipari kerületeiben, a Lancashire és Deshire megyei iparvidéken és Belfastban. A munkások az ipari gócpon­tokban tüntető felvonulásokat és tömeggyűléseket tartottak, amelyeken béremelési követeléseik teljesítését sürgető határozatokat hoztak. Palme Dutt, Nagy-Britannia Kom­munista Pártjának alelnöke Leeds­­ben kijelentette: "Ha az angol bá­nyászok, vasutasok és más dolgo­zók, akiket a hallatlan áremelés leg­érzékenyebben érint, a gépipari mun­kásokkal együtt követelnek bér­emelést, s követelésüknek közös ak­ciókkal adnak nyomatékot, bizo­nyosra vehetik győzelmüket. Felhív­juk a munkáspárt parlamenti kép­viselőit, tegyenek eleget tagjaik kö­vetelésének — mondotta. — Az ösz­­szes munkások akcióegysége —­ ez az az út, amely a győzelemhez ve­zet.« Kikötőmunkások sztrájkja a newyorki kikötőben A kikötőmunkások egy csoportjá­nak december 1-én reggel megkez­dett sztrájkja New York és New Jersey kikötőinek többségében meg­bénította a munkát. A sztrájkot az AFL-ből nemrég kizárt Keleti Partvidék Kikötőmun­kásai Szakszervezetének vezetői szervezték. A kikötőmunkások azért léptek sztrájkba, hogy tiltakozzanak a december 1-ével hatályba lépett új törvény ellen, amely szerint a kikö­tők rakodómunkásainak különleges kormánybizottságtól kell munkaen­gedélyt kapniuk. E sztrájkkal tilta­koznak a munkások az ellen is, hogy a rendőrség "bűnöző elemek felku­tatásának" ürügyén figyeli őket. A koreai politikai értekezletet megelőző tanácskozás Keszon, december 2. (Új Kína) A koreai politikai értekezletet megelőző tanácskozás szerdai ülésén Arthur Dean, az Egyesült Államok kormányának megbízottja az egy­napos szünet ellenére kitért a ko­reai-kínai fél által előterjesztett ál­talános javaslat komoly megvitatása elől azon a címen, hogy nem volt elég idő arra, hogy utasításokat kap­jon az amerikai félhez tartozó 17 országtól. Több vonatkozásban szán­dékosan elferdítette a koreai-kínai fél javaslatát abban a reményben, hogy vitákat provokálhat ki céljá­nak­­ a politikai értekezlet össze­hívása elodázásának elérésére. Ki Szok Bök, a koreai-kínai fél megbízottja hangsúlyozta, hogy a koreai-kínai fél igazságos és méltá­nyos javaslatot tett a napirend mind az öt pontjára vonatkozóan. Ha a másik fél valóban őszintén ren­dezni akarja a felmerült kérdéseket, akkor komolyan meg kell vitatnia a koreai-kínai fél javaslatát és fel kell hagynia akadályozó, halogató takti­kájával. A baloldali pártok sikere az olasz községi választásokon Vasárnap Siena megyében községi választások voltak, amelyen a kom­munista és a szocialista pártok ha­talmas sikert értek el. Chiusi város­kában a népi erők megkapták a sza­vazatok 87 százalékát. A baloldali pártok jelöltjeire 4069-en szavaztak, míg a kereszténydemokrata és jobb­oldali jelöltek csak 562 szavazatot kaptak. Június 7-én, amikor a sza­vazók száma lényegesen több volt, Chiusiban a baloldali pártok jelölt­jei a szavazatok 75 százalékát kap­ták. Siena városának harmadik válasz­tási körzetében a baloldali pártok jelöltje 5197 szavazatot kapott, vagyis az összes szavazatok 51 szá­zalékát. A vasárnapi választásokon Siena megyében összesen körülbelül 23.000 szavazó szavazott. A 23.000 szavazat­ból a baloldali pártok összesen több mint 16.000 szavazatot szereztek meg, vagyis a szavazatok 68 száza­lékát, míg a kormánypártok listái és a jobboldali pártok­­alig 7000 sza­vazatot kaptak. V. M. Molotov fogadta Afganisztán és Izrael követét Moszkva, december 2. (TASZSZ) V. M. Molotov, a Szovjetunió kül­ügyminisztere december 1-én fo­gadta Gulám Jahja-Khán Tarzit, Afganisztán szovjetunióbeli rendkí­vüli és meghatalmazott nagykövetét. A Szovjetunió külügyminisztere ugyancsak december 1-én fogadta S. Eliasivot, Izrael állam szovjetunió­beli rendkívüli követét és meghatal­mazott miniszterét. A bermudai értekezlet Churchill brit miniszterelnök és Eden külügyminiszter kedden éjfél előtt repülőgépen elindult Bermu­dára, a három nyugati hatalom érte­kezletére. Laniel francia miniszter­­elnök és Bidault külügyminiszter szerdán, míg Eisenhower és Dulles pénteken utazik a találkozó színhe­lyére.­­ Kínai-indonéz kereskedelmi egyezményt írtak alá Pekingben hétfőn. McCarthy tapasztalatátadása Bonnban A náci gyilkosok: »Ez se sok újat tud mondani. Mi ezeket már Auschwitz­ban és Buchenwaldban sokkal jobban megcsináltuk.« . (A Neu«* Deutschland karikatúrája)

Next