Népszava, 1954. június (82. évfolyam, 128-153. sz.)
1954-06-13 / 139. szám
1954. JÚNIUS 13. VASÁRNAP Tudományos életünk nagy eseménye írta: Osztovszki György, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára Akadémiánk a felszabadulás óta ötödször rendezi meg nagygyűlését, június 14—20 között. Ez az évente megismétlődő jelentős esemény nagyszabású seregszemléje tudományos életünknek. Ha visszatekintünk az elmúlt évi működésünkre, meg kell állapítanunk, hogy Akadémiánk, mint az ország legfőbb tudományos intézménye, tovább fejlődött és jó úton halad. Dolgozó népünk, pártunk és kormányunk tudósainkat megbecsüli, munkájukat erkölcsi és anyagi eszközökkel támogatja. Tudósaink ma magukénak vallják az elvet, hogy az igazi tudomány nem zárkózik el a gyakorlati kérdések megoldása elől. Legjobb tudásukkal, szorgalmukkal azon fáradoznak, hogy népünk anyagi, kulturális és szociális igényeinek kielégítéséhez hathatós segítséget nyújtsanak. Pártunk és kormányunk határozataiban új és megtisztelő feladatokkal bízta meg akadémikusainkat, tudósainkat és az egész Akadémiát. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló 1953 decemberi párt- és kormányhatározat megjelöli a következő évekre tudományos feladatainkat. Ezért Akadémiánk a nagygyűlés programjmjának középpontjába a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos tudományos feladatok megvitatását állítja. A mezőgazdaság fejlesztésének döntő tudományos és tudományszervezési kérdéseit a nagygyűlés tartama alatt az Akadémia osztályainak együttes ülésein vitatják meg. Az együttes ülés megnyitóján Nagy Imre akadémikus, a minisztertanács elnöke tart bevezető előadást. A népgazdaságunk számára oly fontos kérdésről, mint a magasabb terméshozam, Sedlmayr Kurt, Kossuth-díjas akadémikus tart előadást. Hazánkban ilyen mértékben most van először alkalma a tudománynak a mezőgazdaság segítségére sietni és megmutatni a helyes utat a talaj leromlásának megakadályozására és a mind nagyobb, biztosabb termés eléréséhez. A mezőgazdaság gépesítésének fontos és időszerű kérdéseiről Rázsó Imre akadémiai levelező tag tart előadást. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat legfontosabb feladatként a talaj termőképességének fokozását és helyreállítását tűzte ki. A talaj termőképességének fokozása csak akkor valósítható meg, ha agrotechnikai tevékenységünk minden részletét biológiai alapokon úgy végezzük, ahogyan azt a rendelkezésre álló talaj adottságai és tulajdonságai, a termesztett növények és talajélőlények igényei, valamint az akadálytalan fejlődésükhöz szükséges körülmények megkövetelik. Erről, a népgazdaságunk számára igen fontos kérdésről Kreybig Lajos akadémiai levelező tag tart előadást. Állattenyésztésünk fejlesztésének főbb kérdéseiről Schandl József akadémiai levelező tag tart előadást. Az aránylag nagy állatállomány takarmánybázisának biztosítására hazánkban nem növelhetjük a földterületet, ezért az egységnyi területen a maximális termés, a termett tápanyagoknak a jászolig való megőrzése, az emésztés legtökéletesebb és az anyagcsere leggazdaságosabb irányítása a feladat. Nagygyűlésünk második , de ugyancsak igen fontos témája a műszaki tudományok feladatai, de ezen belül is azok a tennivalók, amelyek a kormányprogramm megvalósításához, a népgazdaságilag fontos tudományos kérdésekhez nyújtanak hathatós segítséget. Ilyen jellegű előadások a könnyűipar tudományos feladatainak és eredményeinek ismertetése. A múlt évi párt- és kormányhatározatok előtérbe állították a közszükségleti cikkek termelésének időszerű kérdéseit dolgozó népünk életszínvonalának gyorsabb megjavítása érdekében. Ez a Programm a Műszaki Tudományok Osztályában képviselt szakok jelentős részét közvetlenül érinti, különös tekintettel az energetika, építészet, közlekedés, könnyűipar, gépészet egyes területeire. Akadémiánk az említett feladatok végrehajtásának tudományos részét vállalja és meghatározza azokat a területeket, ahol közvetlen segítséget kíván nyújtani. Erről a fontos feladatról Verő József akadémikus »Az új kormányprogramm és a műszaki tudományok feladatai« címmel tart előadást, illetve osztályelnöki megnyitót. A párt- és kormányhatározat a Kémiai Tudományok Osztálya feladatait is megjelölte, amelynek legfontosabb kérdéseit vitatja meg a nagygyűlés. E tudományterületen — Akadémiánk fontos szerepéről, a mezőgazdasági és élelmiszeripari, kémiai tudományok korszerűsítésében Csűrös Zoltán akadémikus tart előadást. A kormányprogramm értelmében a műtrágyaipar vegyiparunk kulcsipara lett. Vegyészeink célja és feladata az eddiginél jobb minőségű, hatásosabb és gazdaságosabban előállítható különféle műtrágya-típusok termelése, hogy ezzel is segítséget nyújtson a mezőgazdaságnak. Nyersolaj és egyéb ipari olajok gazdaságosabb felhasználása népgazdaságunk jelentős problémái közé tartozik. Ezeknek újabb felhasználásáról Varga József akadémikus tart előadást, míg a nagylengyeli nyersolaj feldolgozásának kérdéseivel Freund Mihály akadémiai levelező tag foglalkozik majd. A Biológiai és Orvosi Tudományok Osztálya nagygyűlési előadásai részben fontos biológiai problémaköröket, részben pedig fontos egészségügyi problémákat ölelnek fel. A Társadalom és Történeti Tudományok Osztálya nagygyűlési programmja nagyrészt az egész magyar tudományt érdeklő előadásoknak tekinthetők. Ilyen központi jellegű Fogarasi Béla akadémikus előadása »A tudományok osztályozásának elméleti és gyakorlati kérdéseiről«, amely minden tudományunkat, de elsősorban a természettudományokat érintő jelentős elvi megállapításokat tesz. Népi demokráciánk fejlődése szempontjából — az MDP III. kongresszusán Nagy Imre elvtárs által tartott referátum után — jelentős Világhy Miklósnak, a jogtudományok kandidátusának .Az új szakasz és a törvényalkotás elvi kérdései« című előadása. Mint minden évben , ezidén is bejelentették részvételüket a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának és a népi demokratikus államok akadémiáinak képviselői, akik előadásaikkal, hozzászólásaikkal emelik a nagygyűlés elvi színvonalát. Tudományos életünk nagy eseménye, 1954. évi nagygyűlésünk, hathatós segítséget kíván nyújtani hazánk szocialista építéséhez, dolgozó népünk életszínvonalának emeléséhez. KARNEVÁL... KARNEVÁL... Szombat délután ez az egyetlen szó zsong végig a Lenin-körúton, a Sztálin-úton. A Sztálin-út árnyas fái alatt tízezernyi fiatal sietett a Hősök tere felé. Már fél hétkor teljesen megtelt az óriási tér, egyetlen keskeny sáv maradt csak szabadon a karnevál felvonulói számára. Sok ezer szempár, fiatalok és öregek, lányok és férfiak tekintettek a Városliget felé, onnan közeledik majd a felvonulás ... Pontban 8 órakor zeneszó csendül fel a téren, s az emlékmű mögött feltűnik a karnevált megnyitó, óriási könyvet cipelő apród, az Ezeregyéjszaka meséskönyve hirdeti, megkezdődött az ifjúság színpompás, gazdag ünnepe. Aida, a Fővárosi Nagycirkusz elefántja »nyitja meg« a menetet. Utána színes fátyolokba burkolt udvarhölgyek már sejttetni engedik: közeledik Karnevál Hercege. »Alattvalók« üdvakiáltása kíséri fel Pongrácz Imrét és Zentai Annát, Karnevál Hercegét és Hercegnőjét a Műcsarnok lépcsőin elhelyezett trónusra. Innen nézik végig a felvonulást. És jönnek — jönnek egymásután fővárosunk minden kerületének fiataljai. Soha még ilyen vidám, ilyen színpompás felvonulást nem látott Budapest népe. Mintha a mesék világa elevenednék meg körülöttünk. Hófehérke és a hét törpe, Jancsi és Juliska, a gonosz mostoha alakjai vonulnak el a tapsoló nézők előtt. De a történelem is felelevenedik: a Peleskei nótárius, Mátyás király, Rákóczi, Vak Bottyán jól ismert alakját látjuk. Hangos tapsvihar csap fel a döcögő omnibusz láttán: »stílszerűen« húzza rá a zenekar is a hozzávalót. A »Csinn-bumm cirkusz«, az Óbudai Hajógyár sétahajósai, János Vitéz, Ludas Matyi — amint Döbrögit püföli — ki tudná felsorolni a tengernyi látnivalót. Az ezerszínű menet felett léggömbök erdeje, pajkoskedvű fiatalok százával eregetik fel őket. Csupa derű, nóta az óriási tér, béke és vidámság ragyog a sok tízezer arcon, amint a színpompás menetet nézik. Több mint egy órán át tart a felvonulás. Amint az utolsó felvirágozott kocsi is átgördül a téren, gátját törve szabadul fel a hatalmas tömeg. Fényszórók százai vetnek nappali fényt, hangolnak a tér közepén felállított színpadon a zenészek. S azután — megkezdődik a bál, messze száll a dal — hajnalig táncol a Hősök terén Budapest boldog fiatalsága. Várkonyi Margit Hétfőn kezdődik a Magyar Tudományos Akadémia 1954. évi nagygyűlése Hétfő délelőtt tíz órakor a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megkezdődik az Akadémia 1954. évi nagygyűlése. A nagygyűlésen a magyar tudomány képviselői mellett részt vesz a Szovjetunió és a népi demokratikus országok mintegy húsz tudósa is. A hétfői együttes ülésen Nagy Imre akadémikus, a minisztertanács elnöke tart bevezető előadást. Szovjet tudósok érkeznek a Tudományos Akadémia közgyűlésére Moszkva, június 12. (TASZSZ) Június 11-én elutazott Moszkvából Magyarországra a Magyar Tudományos Akadémia évi közgyűlésére a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának és a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának küldöttsége. A küldöttség vezetője Mihail Dubinyin akadémikus. Ünnepi magyar filmhetet rendeznek a Szovjetunióban Június 14-től 20-ig ünnepi magyar filmhetet rendeznek a Szovjetunió több nagy városában, így a többi között Moszkvában, Leningrádban és Kievben. Az ünnepi filmhétre magyar küldöttség utazott. A küldöttség vezetője Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes, tagjai: Bányász Imre, a Magyar Filmgyártó Vállalat igazgatója, Bihari József kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész, Makláry Zoltán Kossuth-díjas érdemes művész, Déry Tibor Kossuth-díjas író, Simon Zsuzsa Kossuth-díjas, a Színház- és Filmművészeti Főiskola főigazgatója, Fábry Zoltán Kossuth-díjas filmrendező, Petress Zsuzsa filmművésznő, valamint Nagy Magda és Pásztor István filmoperatőrök. NÉPSZAVA Megnyílt a Budapesti Helyiipari Vásár Szombat délben nyitották meg nagy érdeklődés mellett a Budapesti Helyiipari Vásárt. Az ünnepélyes megnyitón megjelent Hegedűs András, a minisztertanács első elnökhelyettese, földművelésügyi miniszter, Földvári Rudolf, a budapesti pártbizottság első titkára, Kristóf István, a SZOT elnöke, Nezvál Ferenc, a város- és községgazdálkodási miniszter első helyettese, Nagy Józsefné, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és Csikós Nagy Béla, a könnyűipari miniszter helyettese. Megjelent a budapesti diplomáciai testület több vezetője és tagja. A megnyitó beszédet Pongrácz Kálmán, a Budapesti Városi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke mondotta. A megnyitó után a közönség megtekintette a vásárt, amelynek pavilonjaiban megkezdték az árusítást. Megkezdődött a munkásszínjátszó stúdiók második országos tapasztalatcsere-bemutatója Szombat este a Postások Szakszervezetének kultúrotthonában megkezdődött a munkásszínjátszó stúdiók második országos tapasztalatcsere-bemutatója. Az első napon a győri Sztanyiszlavszkij munkásszínjátszó stúdió Illyés Gyula -Tűvétevők« című komédiáját, a budapesti Sztanyiszlavszkij munkásszínjátszó stúdió Karinthy Frigyes »■Visszakérem az iskolapénzt" című szatíráját, a pécsi Déryné munkásszínjátszó stúdió Bálint György »Kisteknő« című vígjátékát mutatta be. Ez a három együttes kiváló munkát végzett az elmúlt színházi évadban. Bemutatójukat vasárnap reggel 9 órakor vita követi a Népművészeti Intézet nagytermében. GORZSAS ANTAL: Szép élet a traktoros élet Szívesebben járok mostanában a határban. Elnézem az üde, zöld kalásszal ringó búzatáblákat. Még üresek a kalászok, de néhány hét múlva megduzzadnak drága, életet adó búzaszemekkel. Aligvárom, hogy megpendüljenek a kaszák és forogni kezdjenek az aratógépek motorjai. Akkor jön számomra a munka dandárja, amit legjobban kedvelek, a cséplés. öt esztendeje vagyok a gépállomáson s ez az öt esztendő nagyon sok mindent jelent nekem. Tizenegyen vagyunk testvérek, apámnak pedig mindössze hat hold földje van. Ebből még az évi kenyérrevaló se futotta a családnak, így hát régente apám, s mi nagyobb gyerekek elmentünk részibe aratni, harmadába, negyedébe kapálni. »Szakmát kéne valamelyiteknek tanulni« — ez volt a vágyálma. S bizony sok nélkülözésbe, fáradtságba került, míg letöltöttem a lakatostanonc időt, elsajátítottam a traktoros mesterséget. De bizony, így is alig kaptam munkát. A felszabadulás után már jobbra fordult a sorom. Ha Pestre megyek, jól elhelyezkedhettem volna, de én itthon maradtam Böszörményben, úgy gondoltam, ha közelebb vagyok a családhoz, jobban segíthetem őket. De meg aztán hajdúböszörményi lánynak udvaroltam és az volt a szándékom, hogy mielőbb elvegyem feleségül, így hát elszegődtem egy traktoros nagygazdához, Paksi Lászlóhoz még 1946-ban. Akkoriban már törvény szabta meg, hogy mennyit kell fizetni egy hold szántásáért vagy egy mázsa gabona elcsépléséért a traktorosnak. De Paksi ezenkívül természetesnek vette, hogy én végezzek el minden munkát a ház körül. Ha rossz volt a veder, a vályúnak vagy a vetőgépnek baja akadt, a disznónak kukoricát kellett darálni, egyszerűen odaszólt nekem: »Anti, csinálja meg.« Ezért egy fillért sem fizetett, a napi munkáért csak egy ebédet adott. Mégis meg kellett csinálni, ha azt akartam, hogy januárban megújítsa a szerződést. A nagyobbik hiba az volt, hogy nem akart költeni a gépre. Csak nyűtte az ember a traktort, toldozgattam, foltozgattam, de új alkatrészt neon vett bele. A traktor erre megmakacsolta magát és alig lehetett vele valamit teljesíteni. Többször felszólították, hogy hozza rendbe a traktort. Amikor azután a sok figyelmeztetés sem használt, elkobozták tőle a gépet. Nagyon szomorúan vittem be a traktort a gépállomás udvarára. Oda a kereset — gondoltam. Most mihez kezdek? Ez 1949-ben történt, akkor már harmadik esztendeje nős voltam. Két gyerekem volt otthon. Annak rendje-módja szerint átadtam a traktort és már indultam kifelé, amikor Pintér elvtárs, a gépállomás igazgatója utánam szólt: »Mondja Gorzsás, nem volna kedve nálunk dolgozni?« Csak néztem rá. Először nem hittem, hogy komolyan mondja, azután nagyon megörültem, amikor láttam, nem tréfál. Rögtön munkába is álltam és néhány perc alatt meggyőződtem, hogy mennyivel más a gépállomáson dolgozni, mint a nagygazdánál. Pintér elvtárs azt mondta nekem: »Ott a raktár, itt a műhely, hozza rendbe gyorsan a traktort, hogy mihamarabb szántani lehessen vele. Ha bármilyen segítségre van szüksége, csak szóljon.« Két nap múlva, mint gépállomási traktoros indultam szántani. Az asszony csak az első kereset után nyugodott meg végleg, amikor kézhez kapta a fizetést és látta, többet keresek, mint Paksiúr idején. Hamar beleszoktam a gépállomás életébe. Igyekeztem, ne bánja meg Pintér elvtárs, hogy átvett engem a géppel együtt. Később új traktort is kaptam, azzal még jobban ment a munka. Szántásban az elsők között szoktam lenni, de cséplésben az utóbbi években mindig én teljesítettem a legtöbbet a hajdúböszörményi gépállomás dolgozói közül. Ezért is hívott be engem és néhány társamat Pintér elvtárs 1952 tavaszán. Elmondta, hogy van a Szovjetunióban egy Bredjuk nevű cséplőgépész, aki forradalmasította a cséplést. Kétszerannyi teljesítményt ér el. Megkérdezte, nem akadna-e közöttünk valaki, aki követné ezt a példát. Megvallom őszintén, nem hittem el, hogy ilyesmi lehetséges. Pintér elvtárs azonban adott egy kis füzetecskét, tanulmányozzam át és akkor mondjak végleges választ. Otthon tízszer is elolvastam a kis füzetet. Rájöttem, hogy olyan egyszerű ez a módszer, akár én is kitalálhattam volna. Nem ördöngösség, az a lényege, hogy a gép teljesítőképességét kisebb átalakítással, újfajta munkaszervezéssel száz százalékig kihasználjuk. Tetszett az ötlet. Egy hiba volt, hogy nálam hiányoztak azok a feltételek, amelyek Bredjuknak megvoltak. Nem dolgozom nagyüzemi gazdaságban, hanem kisparasztoknál csépelek. Annyira megragadott azonban ennek a szovjet cséplőgépésznek a találékonysága, hogy elhatároztam: követem. Sok olyan elgondolását vettem át, amellyel meg tudtam gyorsítani a cséplést, 200—250 mázsa helyett 300—350 mázsát csépeltünk naponta. Most már nemcsak a gépállomás, hanem az ország legjobb cséplőgépészei közé kerültem. A múlt esztendőben 78 vagon 60 mázsa terményt csépeltem el, pedig kilencszáz egyéni paraszt hézatáján fordultam meg. Az idén is készülök a nagy munkára. Gépem már ki van javítva, azt szeretném, ha legalább nyolcvan vagon terményt csépelnénk el. Folytatódnék a nemes vetélkedés a cséplőgépének között. Szeretném azonban javasolni, hogy a cséplési versenyt ezúttal pontosabban, alaposabban értékeljék. Eddig az volt a szokás, hogy egyszerűen azt vették számításba, mennyit csépelt egy gép. Helyesebb lenne, ha több szempontot is figyelembe vennének. Például, hogy hány nap alatt végezték el a munkát, mennyi volt a napi átlag, milyen a gép kihasználási foka és milyenek a körülmények. Az ilyen versenyértékelés lenne igazán fokmérője a cséplőgépész és a munkacsapat munkájának. Örömmel dolgozom a gépállomáson, mert szép élet a traktoros élet. Ez tette szebbé családi életemet is. Csak egy példát szeretnék említeni. 1949-ben kerültem a gépállomásra és 1952-ben már annyira jutottam, hogy kis házat vehettem magamnak. Igaz, a falu szélén, de mégis a saját házam volt. Az idén azonban már egy kétszobás, fürdőszobás, négyszáz négyszögöles kertű házban lakom, a város közepén. Annyira jutottam, hogy ilyen szép, nagytornácos házat tudtam a családomnak venni. Rendes, szép otthonunk van, négyen vagyunk, most várjuk az ötödiket. Legidősebb kislányom, Margit iskolába jár. Örülök, hogy szeret tanulni, talán még az egyetemet is elvégzi. Apám, aki hallgatta, hogyan tervezgetünk feleségemmel, közbeszólt: »Hát nem érdekes az élet? Nekem még csak az volt az egyetlen vágyam, hogy belőled szakember legyen. Te már magasabbra törsz — egyetemre gondolsz.« Azt hiszem, apám ezzel a néhány szóval találóan jellemezte a mi új életünket.