Népszava, 1954. november (82. évfolyam, 259-283. sz.)
1954-11-02 / 259. szám
Hogyan lehet javítani a balesetelhárítási oktatást? Ankét a Népszava szerkesztőségében A júniusi kormányprogramm óta az üzemekben, a minisztériumokban, a szakszervezetekben sokat foglalkoznak a munkavédelemmel. Gondoskodnak a beruházási összegek felhasználásáról, a védőétel és munkaruhaellátásról, a védőfelszerelésekről stb. A fejlődés szinte minden ütemben tapasztalható: javultak a munkakörülmények, biztonságosabb a munka. A különböző gazdasági és mozgalmi szervek azonban mintha túlzottan csak az anyagi eszközök felhasználásáról gondoskodnának. Kevesebbet törődnek azzal — ami nem is kerül pénzbe —, használják-e a dolgozók a védőfelszereléseket, betartják-e az óvórendszabályokat. Erre pedig tanítani, nevelni kell az embereket. Hogyan lehet javítani a balesetelhárítási oktatást? Ezt vitatták meg üzemi biztonsági megbízottak, munkavédelmi felügyelőik, szakszervezeti, minisztériumi osztályvezetők a Népszava szerkesztősége és a SZOT munkavédelmi osztálya ankétján. Unalmas „típuselőadások“ Ahhoz, hogy a balesetelhárítási oktatás valóban eredményes legyen, két alapvető feltétel szükséges. Az egyik, hogy a munkások megértsék: legközvetlenebb érdekük az óvórendszabályok, balesetelhárítási útmutatások megismerése, elsajátítása — tehát szervesen vegyenek részt az oktatásban. A másik pedig, hogy akik oktatnak, érezzék felelősségüket és ne tekintsék megbízatásukat terhes kötelezettségnek, hanem megtiszteltetésnek. Ami az első feltételt illeti: a dolgozók nagy része részesült balesetelhárítási oktatásban. A Budapesti Kénaavgyárban az újonnan belépőket megismertetik a gépekkel, a munkafolyamatokkal, utána elmagyarázzák az általános tudnivalókat. A Goldberger-gyár biztonsági megbízottja érdeklődik minden új munkástól: hol dolgozott előzőleg, milyen baleseti oktatásban vett részt, volt-e már balesete és elbeszélget vele az új munkakörülményeiről. A legtöbb helyen azonban ez az oktatás nem sokat ér. Az »elméleti oktatás« legtöbb helyen abból áll, hogy 10—15 perc alatt elmondanak néhány általános jó tanácsot: »Ne nyúlj a villamosberendezéshez«, »Ne rakd magasra a ládákat«, »Állj félre, ha befut a targonca«. A dolgozó, aki talán akkor lát először üzemet, azt sem tudja, milyenek az elektromos berendezések, miután terem a targonca. »Ha ? hosszasan magyaráznak a sújtólégről egy bányában, ahol nincs is sújtólég-veszély” — m mondotta Csákó elvtárs, a bányászszakszervezet munka- védelmi osztályának vezetője !! — az még egyetlen bányászt !! sem óv meg a balesettől.« 1: Még rosszabbul foglalkoznak a vállalaton belül áthelyezett dolgozóval. Legjobb esetben pár szót ejtenek a munkavédelem fontosságáról:!; ahelyett, hogy felhívnák fi- |gyelmét a helyi baleseti for- |; rásokra és a védekezés mód- |; jára. Pedig erre mindig szük-|; ség van, mert igen gyakran ;; éppen a régi dolgozók mara-S diságból, önteltségből vagy | virtuskodásból lebecsülik a:;! veszélyeket. Gyakran hallani az üzemekben: »évek óta itt;!1 dolgozom, engem akarnak ok-;!| tatni?« S a következményt; szinte kivétel nélkül mindé- || nütt ugyanaz: nem annyira az 2! új, mint inkább a régi dolgozókat éri baleset. ||| A műszakiak felelőssége ¡: Az eredményes oktatás má-|;: sík feltételét tulajdonképpen |; nem kell külön vizsgálni. Az];, előbbiek (a formális oktatás,;| a feladatok gépies teljesítése);; azt mutatják, hogy sok mű-|; szaki nem érzi emberi köte-;; lességnek az oktatást, igyek-»szik minél előbb túl lenni | rajta, »ledarálja« a szükséges szempontokat. Szén tiranai elvtárs, a MÁVAG munkavédelmi irodájának vezetője írvég az.1* Hogyan lehet vonzóvá tenni az oktatást ! anikoton is javasolta, hogy az ■ oktatás terhét vegyék le a műszakiak válláról és bízzák külön felelősre. Lehet, hogy ez a javaslat tehermentesítené a műszaki vezetőket, de semmiképpen sem csökkentené a baleseteket. Hiszen senki sem őrködhet jobban dolgozótársai testi épségén, mint a művezető, aki nap mint nap ott van köztük, ismeri munkájukat, a gépeket, a munkafogásokat. Nem lehet jó gazdasági vezető az, aki csak a százalékokat, a termelést tekinti, s nem törődik a termelővel, az emberrel. Mindkét kérdéssel, a munkások érdektelenségével és az oktató műszakiak hibájával, szorosan összefügg az oktatás színvonala, tartalma, módszere. A minisztertanács és SZOT 2080-as határozata kötelezővé teszi a dolgozók oktatását. De hogy milyen rendszerrel, milyen irodalommal, milyen szí vonalon, erről már nem intézkedik. Az egyes minisztériumok saját hatáskörükben több-kevesebb eredménynyel kísérleteznek, igyekeznek kidolgozni a tanítási formákat, módszereket. De ezek a próbálkozások elszigeteltek, rengeteg időt és fáradságot igényelnek. »Az egységes irányítás hiánya gátolja a fejlődést — mondotta Bernhardt György elvtárs, az építésügyi minisztérium munkavédelmi osztályáról. — Ahány minisztérium, annyiféle a maunka. Egy-egy tárcánál jól bevált kezdeményezések nem válnak másutt közkinccsé. Miről van szó tulajdonképpen? A munkások unalmasnak tartják az elvont »elméleti előadást«. Igazuk van! De minden lehetőség megvan, hogy vonzóvá, érdekessé tegyük a baleseti oktatást. Éspedig mindenekelőtt a tanítás tartalmával. Szalatani kell azzal a gyakorlattal, hogy a különböző munkahelyekről összegyűjtött dolgozóknak ugyanazt a »típus-előadást« tartsák. Ahol az általános szempontok ismertetése helyett szakosítják az anyagot, tanítják az adott szakma vagy munkaterület munkafogásait, ahol elemzik az előforduló balesetek okát, ott a dolgozók nagy része érdeklődik is, nem marad el a tanfolya- ■ mokról. Tehát nagyon fontos, hogy mit tanítanak. „ Emellett persze nem lényegtelen a módszer, hogyan, milyen eszközökkel teszik érdekessé az anyagot. Az ankét részvevői számos példával bizonyították, milyen sikerrel alkalmazzák egyes üzemekben a szemléltetés különböző eszközeit: dia-filmvetítést, ízléses képeket, rajzokat, táblázatokat, grafikonokat. »Sokszor az előadás azért unalmas, szürke, mert az oktatók felkészültsége gyenge, nem tartanak tudásban lépést a technika fejlődésével« — mondotta Bükkösi elvtárs, a vegyipari szakszervezet munkavédelmi osztályának vezetője. — Sokan csak az iparág óvórendszabályát és az üzemi baleseti útmutatót ismerik, ezenkívül legfeljebb még egykét rendeletet.« A színvonal emeléséhez feltétlenül szükséges tehát, hogy maguk az oktatók is képezzék magukat. Nincs hiány meggyőző érvekben Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy a munkavédelmi oktatás tartalmának javítása, az előadók alaposabb felkészültsége egy csapásra megold minden problémát. Mindez csak akkor eredményes, ha mindennapos, türelmes nevelőmunkával párosul. S itt a legfontosabb szerep a szakszervezeti aktivistáké. A munkavédelmi agitáció, a szakszervezeti munka hálás, de hosszú ideig elhanyagolt területe, ahol ha vannak is kezdeti eredmények, még nem következett be a fordulat. Ha az aktivista minden egyes munkástól érdeklődik, hogy részt vett-e a tanfolyamon, ha elmagyarázza, milyen hasznos kérdésekről hallhatott, ha állja a sarat a dolgozók maradi, virtuskodó, könnyelmű nézeteivel szemben is , az eredmény nem maradhat el. De nemcsak ilyen szervező, mozgósító szerepe van az aktivistának. Bőven állnak rendelkezésére érvek ahhoz is, hogy elmagyarázza, miért fontos használni az első időkben talán kényelmetlen védőfelszerelést. Mindenütt bebizonyítható, hogy a biztonságos munka egyben azt is jelenti, hogy jobban és többet termel a munkás és többet is keres. A baleset pedig nemcsak egészségében okoz kárt, hanem hátráltatja szakmai fejlődését is, csökkenti keresetét. »Két dolog kell a munkavédelemhez« — mondotta Németh Ferenc, a 12. Építőipari Tröszt biztonsági megbízottja: »a költségek előteremtése és az emberek szeretete«. A költségeket az állam biztosítja, a többi azonban a műszaki vezetőkön, biztonsági megbízottakon, szakszervezeti aktivistákon múlik. 2 NÉPSZAVA 1954. november 2. kedd . A KÜLDETÉS ÍRTA: VESZI EXDHE ! Számtalan nehézséget legyőzve, a fiatalember érkezik Budapestre. » Felveszi a kapcsolatot az illegalításban küzdő kommunista párt vezetőivel és hozzákezd a nemzeti ► egységfront megszilárdításához. Megjelenik az illegális Szabad Nép és március 15-én a Független-ségi Tront sikeres tüntetést szervez a Petőfi-szobornál. A defenzív- I osztály hajtóvadászatot indít a párt vezetőinek elfogására és erre felhasználja Garát, aki már tett »szolgálatokat« a rendőrségnek. A Szabad Nép szerkesztőit elfogják, s a párt vezetőjének is nyomára akadnak. A párt vezetője ugyanakkor fontos üzenetet küld a Függetlenségi Front vezetőinek. A kép hátán nagy, kaligrafikus, rendírásos betűkkel ez a felirat állt: »Premontrei gimnázium, Kassa. Érettségink emlékére.« Alatta a diákok neve. Mutatóujjával, éppúgy, mint előbb a képen, végigkövette a neveket és megállapodott az egyiknél. Felülről a második sorban a nyolcadik. Ezt a nevet ceruzával bekeretezte. Közel emelte magához a bekeretezett nevet és kirobbanó nevetéssel olvasta: Schönherz Zoltán. ...Inkább a halált ! Váraljai egy kínosan tisztára meszelt szobában szokta tartani kihallgatásait. Ezt a szobát majdnem minden hónapban újra meszelték. Most is itt tartózkodott éppen. Érezte, hogy a szálak összefutnak a kezében, de még mindig nem látott tisztán. Fel-alá járkált,ideges volt. Az a sok-sok hónapi feszültség kiutat keresett benne. Fokozódott ez a nyugtalansága, amikor Csecsei a mega csöndes, nesztelen járásával belépett. Csecsei ismerte főnökét és nem szólt addig egy szót sem, amíg meg nem szólította. — Mi újság? Mi van Rózsával? Beszél? Az őszihajú, előkelő külsejű nyomozó finoman nemet intett. Felemelte fejét, aztán sokatmondóan, méltató hangsúllyal megszólalt: — Az ötödik kezelés után. Az ördög tudja, miből gyúrják ezeket. Váraljait erre az elmélkedésre elhagyta a türelme. — Meggyőződésből. Magukat meg ostobaságból. Rózsa nagyon fontos ember. Ha ő kinyitja a száját, az egész kommunista mozgalom idekerül ... — a tenyerét mutatta. — Majd utánanézlek én magam. Felpattant, átsietett a roszszul világított folyosón, ahol néhány nyomozó ácsorgott, közöttük a barnakalapos. Bármilyen dühös volt, s bármenynyire sietett, egy pillanatra megállt előtte, valami elismerőt akart mondana, de aztán meggondolta magát és továbbment. Rózsa magánzárkájában félhomály volt. A fonott drótháló mögül fáradt, keserves kis fény világított. Rózsa Ferenc az egy szélén ült, összezúzott arccal, fedetlen felsőtesttel. Arca eltorzult, feje megdagadt a sok ütéstől. Nézegette megkínzott, csontig tépett ujjait és a fejét csóválta. Nyílott az ajtó, Váraljai lépett be s mögötte a barnakalapos, aki úgy érezte, hogy szükség lesz rá. — Maradjon csak... — mondotta Váraljai és Rózsa felé tartotta a tenyerét, mintha visszanyomná a helyére, holott Rózsa meg sem mozdult, fel sem figyelt a belépőre. Ez feltűnt Váraljainak is. Leült Rózsa mellé, az ágyra. Kicsit méltatlankodó, de jóindulatú hangon kezdte: — Ejnye... hát ide sem néz? Rózsa lassan megfordult. Dagadt ajka, a veréstől foghíjas szája nehézzé tette a beszédet. — Mondanivalóm nincs, jót pedig nem várok öntől. — Visszafordult eredeti helyzetébe. — Ejnye, ejnye... Rózsa Ferenc ... Mérnökember létére ilyen értetlen. — Intett a barnakalaposnak, hogy menjen ki. A nyomozó csöndesen, nesz nélkül engedelmeskedett. Váraljai kis szünet után folytatta: — Mi tudjuk, hogy ön az egyik vezető... De miért van öni ing nélkül? Rózsa erre sem felelt. Váraljai őszinte sajnálkozás hangján folytatta: — Nyilván leszakították önről. Látja, nem vagyok híve az ilyen brutalitásnak. Majd gondoskodom, hogy ez megszűnjék ... Hallgasson rám. Mindent tudunk. Nekem mindössze két kérdésem van és ha válaszol, megmenekül a továbbiaktól. Tudom, hogy ön, Rózsa Ferenc, fanatikus ember. Megszállott. Különben hogyan is kerülhetett volna ilyen kvalifikációval egyszerű munkások közé ... ön ideálokat kerget — ezt megértem. Megértem önt, nem vagyok korre-toltabb, mint amennyit a szak- mám megkövetel. Két kér- dés ... Higgye el, fantomot, véd... . Arca jelentőssé vált, köze-]lebb hajolt Rózsához, szájmoz cgása hangja, tekintete magya-rázó lett. — Párt már nincsen. Az oroszokat maholnap leteperik... Két kérdés, mindössze két kérdés, szerkesztő úr... ] Rózsa megint feléje fordult. — Szabad mondanom vala-! mit? ! Váraljai felélénkült s teljes várakozással biztatta: — Tessék! Tessék! — Kár fáradnia. Ennyi az egész. " A defenzív osztály vezetője lassú, nyújtózó testtel felemel- kedett kényelmetlen ültéből. — Nagyon sajnálom. Igazán sajnálom. ! Kinyitotta az ajtót s utána azonnal belépett a barnakala-pos. Néhány rettenetes óra telt el. Késő éjszaka volt. ] Rózsa Ferenc már nem tud]dott ülni. Arca olyan, mint egy véres, elnagyolt álarc. Szeme 7 alig látszik, szép, világosbarna $ haja összecsomósodott a vértől | verítéktől, cibálástól, belső láz-2 tó!. ? (Folytatjuk) A tizedik évfordulóra Langyos, napfényes idő volt 1944. december 21-én reggel. Szinte tavaszias szellő borzolta Debrecen utcáit. Apám után ballagva igyekeztünk a városon át a vagongyár felé. Még fülünkben csengett az ágyúdörej, a harckocsik és repülőgépek fülsiketítő robaja, de a gyár udvarán már örömmel üdvözölték egymást a régi munkások — megmaradtunk. Lapátot, csákányt, feszítővasakat vettünk kezünkbe, takarítottuk a romokat, a háború szennyét. Kiszabadítottuk a leomlott falak alól a gépeket, a hatalmas tolópadot. Azután arról beszéltünk, hogy délután gyűlést tartunk. Szóltam apámnak, hadd menjek el én is a gyűlésre. Csak annyit mondott: megbeszélem az elvtársakkal. ... És délután dobogó szívvel ültem le a padra. A város felől harangzúgást hozott felénk a szél, Rákóczi harangjai zúgtak, kongtak. Aztán valaki felkiáltott: — Elvtársak, megalakult az ideiglenes kormány! A munkások éljeneztek, majd egy elvtárs az új kormányról, a nagyszerű jövőről beszélt. A következő napirendi pont tagfelvétel volt. A fejem zúgott, a szívem a torkomban dobogott, amikor akadozva elmondtam önéletrajzomat. Utána már csak azt hallottam — elfogadjuk. Az elvtársak kezet szorítottak velem és attól a perctől kezdve új szakasz kezdődött életemben. Kommunista lettem. Tíz év telt el azóta. Azon gondolkodtam, hogyan tudnám méltóképpen megünnepelni ezt a számomra oly szép és emlékezetes napot. Elhatároztuk: december 21-re befejezzük évi tervünket. De nem akárhogyan. Jó minőséget készítünk és a hulladékanyagot is felhasználjuk. S hogy ne csak mi igyekezzünk, versenyre hívjuk a Járóműjavító és Hajdú-Bihar megye összes DISZ-brigádjait is. A tízéves évforduló ünnep mindannyiunknak. Nagy VII. Imre Debreceni Járóműjavító Itt az ideje, hogy befejezzék az ózdi kenyérgyár építését Nagyot fejlődött a mi városunk, Ózd. Lakossága több mint két és félszeresére növekedett. De sok más vonatkozásban is nagyot léptünk előre. Mindezek ellenére van egy fájó pontunk: rossz a kenyérellátás. Megtörténik, hogy reggeltől estig várunk, míg kenyérhez jutunk. Oka, hogy a szétszórt kenyérsütödék termelése nem fedezi Ózd és környéke szükségletét. Ráadásul gyakran nyers, szalonnás kenyeret árusítanak az üzletekben, sőt spárga, szög és egyébapróságok is találhatók benne. Már kértük az illetékes szerveket, építsenek kenyérgyárat. Kérésünket teljesítették és 1952-ben megkezdték az építkezést. A 28/5-ös Építőipari Vállalat 1953. december 1-re ígérte a gyár átadását. Különféle jelekből ítélve azonban úgy gondoljuk, még ez év decemberében sem lesz kész. A kenyérgyár építésének meggyorsítását kértük már levélben, táviratban, küldöttségileg a kohó- és gépipari minisztériumtól, valamint a Kohászati Dolgozók Szakszervezetétől is. Tettek is lépéseket ez ügyben, de mindez nem nagyon lendítette előre az építkezést. Most ez úton is megpróbálkozunk, hátha a nyilvánosság ereje segít majd rajtunk, s még ebben az évben befejezik a kenyérgyár építését. Bartók József, Ózdi Kohászati Üzemek Parádi levél Papádigyógyfürdőn pihentem. Gyönyörű táj ez ott a Kékes alatt. Köröskörül hatalmas hegyvonulatok, zöldszínű fenyőfákkal kevert rozsdabarna erdőségek. Ebben a környezetben sétálni szinte már fél gyógyulás. De a kórházban is használják a természet gyógyító erejét. A híres páráéi gyógyvízből például minden kórházi betegnek fogyasztania kell reggel, délelőtt és délben. Különféle betegségeket kúrálnak vele. Hidegen fokozza a gyomorsavképződést, melegen pedig csökkenti. Gyomorhurutot gyógyít, ezenkívül tisztítja a légutakat. Különleges fürdője az idegileg kimerült betegeket erősíti. A kórházban naponta ötszöri étkezés A van, ami jelentékenyen hozzájárult, hogy a beutaltak nagy része átlagosan háromnégy kilóval gyarapodott. Kulturális igényeinkről is megfelelően gondoskodtak. Hetenként kétszer volt ingyenes filmelőadás, hétfőn és csütörtökön pedig »Szív küldi...« műsort hallgattunk. Az kap lemezt, aki szót fogad az orvosoknak, ápolónőknek és igyekszik minél előbb meggyógyulni. Kovács Sándor tokodi bányász Hírek — Megnyílt a Pedagógiai Tudományos Intézet. Hétfő délután ünnepélyesen megnyitották a Pedagógiai Tudományos Intézetet. Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter üdvözlő szavai után Nagy Sándor, a Pedagógiai Tudományos Intézet igazgatója ismertette az intézet feladatát és célkitűzéseit. A »Műszeriparunk újabb gyártmányai című kiállítás hétfő délelőtt nyílt meg a Váci utcai mintateremben. - Megkezdték a második békekölcsön-sorsolás nyereményeinek kifizetését Országszerte a postahivatalokban és az OTP-fiókoikban, több mint háromezer helyen kezdték meg hétfőn a Második Békekölcsön legutóbbi sorsolása alkalmával kihúzott kötvényeik beváltását. A 100.000 forintos főnyeremény tulajdonosa. Vidor Ferenc, az Építőipari Műszaki Egyetem adjunktusa az V. kerületi OTP-fiókban váltotta be kötvényét. Az OTP debreceni fiókja hétfő délig több mint 200.000 forintot fizetettki a nyerteseknek. Szegeden a déli órákig több mint 950 kötvényre mintegy 200.000 forintot kaptak a nyertesek. A pécsi OTP-fiókban két óra alatt 336 kötvényre több mint 150.000 forintot fizettek ki. -on A téli hónapokban is fejlesztik Budapest csatornahálózatát, 700.000 forintos költséggel készül el a X. kerületben a Kozma utca csatornázása. .Megkezdődtek a pesterzsébeti jódosfürdő csatornázási munkái is 200.000 forintos költséggel. Pesthidegkúton a Gazdaárok rendezésére 1.300.000 forintot fordítottak. — Modern kollégiumba költözik a Műszaki Egyetem 1683 férfi hallgatója. A pénzügyminisztérium egykori, újjáépített várbeli épületét adták át a Budapesti Műszaki Egyetem diákotthona számára. , — Átadták rendeltetésének az ország legkorszerűbb vidéki húsüzemét Pápán. Az új üzem csaknem kétmillióforintos költséggel épült. A pápai Húsgyár naponta 150—200 mázsa töltelékárut tud feldolgozni. — A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat budapesti intézőbizottsága, északpesti, délpesti, valamint Pest megyei szervezete Szteinn út 1’D áléi Múzeum utca 7. szám alá költözött. Telefon: 330—367. A társulat északbudai szervezetének új címe: Bemrakpart 44. A területi szervezetek rendezvényeiket a mai naptól kezdve a régi székház helyett új helyiség November 5-én nyílik meg aFővárosi gyermekrajz kiállítás a Képzőművészeti Főiskola kiállítási termében. Hódmezővásárhely és Szentes között 18,5, Békéscsaba és Orosháza között 25,5 kilométer hosszúságban a régi rosszállapotú makadámutat korszerű aszfaltburkolatú úttá építették át. A kiszélesített útszakaszokat vasárnap adták át a forgalomnak. — Fennállásának 100. évfordulóját ünnepelte vasárnap a Toldy Ferenc gimnázium. A jubileumon megjelent Jóború Magda oktatásügyi miniszterhelyettes. — Az Országos Béketanács fényképpályázatot hirdetett annak elősegítésére, hogy a magyar nép békés életéről, a magyar békemozgalomról minél több művészi fénykép készüljön. A fényképpályázat első díját, 300— 500 forintot Gisser Gyula (Debrecen) és Kriss Géza (Budapest) nyerte. - O - Mezei tolvajokat tartóztatott le a debrdenlátási ügyészség Kovács Gyula, Kovács István, Kovács József, Kovács Katalin és Kovács Gusztivné büntetett előéletű hajdúszoboszlói lakosok október 10-én a hajdúszoboszlói Vérikert szőlőben Szőke Jánosné földjéről gyümölcsöt és zöldséget loptak. Szőke Jánosné tettenérte őket. Amikor távozásra szólította fel a tolvajokat, azok Szőke Jánosnét megkötözték, levetkőztették és megverték. A debreceni járási ügyészség a tolvajbandát letartóztatta és vádiratot nyújtott be ellettük