Népszava, 1954. november (82. évfolyam, 259-283. sz.)

1954-11-02 / 259. szám

A pontos mérés­i megtakarítás írta: Kiss András, az Országos Mérésügyi Hivatal elnöke Pár­tünk III. kongresszusá­nak és a Központi Vezetőség­nek "Határozatai újból és újból hangsúlyozzák az olcsóbb és a jobb minőségű termelés jelen­tőségét. Az utóbbi időben szá­mos helyen és számos esetben megvizsgálták, miért magas az önköltség, vagy miért gyenge a minőség. Ennek során igen sok tényezőről beszéltek, de egy igen fontosról legtöbbször megfeledkeztek. Ez pedig a pontos mérés és a mérőműsze­rek megfelelő ellenőrzése, kar­bantartása. A gyártás gazdaságosságát és jó minőségét elsősorban a technológiai előírások betar­tása biztosítja. És minél fej­lettebb technológiával dolgo­zunk, annál több és megbízha­tóbb mérés szükséges, annál nagyobb szükség van pontos mérőműszerekre. Bizonyos idő elteltével, a fokozott igénybevétel miatt a legjobb műszer is pontatlanná válik. Az ilyen elhanyagolt műszer használatából soktíz­­milliós kár és selejt származ­hat. A rossz műszerek olyan hibákat okoznak, amelyek csak a készterméknél, vagy még később, csak azok­ haszná­latánál derülnek ki. Emiatt gyakran még a régi jó szak­munkások is idegenkednek a műszerek használatától és úgy vélik: saját megítélésük, ta­pasztalatuk megbízhatóbb, mint a műszer. Sokáig azt hit­tük, hogy ez a nézet helytelen beállítottságból származik és jó nevelő munkával megszün­tethető. Az Országos Mérés­ügyi Hivatal (TMH) vizsgála­tai azonban bebizonyították, hogy ennek az idegenkedésnek sokszor tárgyi alapja van: a rossz mérőműszerek, ame­lyek a karbantartás és az el­lenőrzés hiánya miatt félre­vezetik a dolgozót. Példaként említhetjük meg a Tatabányai Szénszállító Vál­lalat I. és III. hőkezelő ke­mencéinek pirométereit, ame­lyek 60 C foktól 300 C fokig terjedő eltéréseket mutattak. A Százados úti Kenyérgyárban volt olyan hőmérő, amely majdnem 60 fokkal tért el a tényleges hőfoktól. Az Újsze­­gedi Kender- és Lenszövő Vál­lalatnál az ÁVK 50.472. számú szövetszakítógép — fontos textilipari műszer, amellyel a többi között a gépkocsi­abroncsok számára készülő hordvászon minőségét vizsgál­ják — egyes esetekben majd­nem kétszer olyan erősnek mutatta a vizsgált szövetet, mint amilyen az valójában volt. Ezekkel a példákkal azt akartam bemutatni, milyen fontos dolog a mérőműszerek rendszeres ellenőrzése és kar­bantartása. Sok üzem már felismerte ezt és tudja, hogy a műszerek el­lenőrzésével, jó karban tartásá­val csökkenteni lehet a selej­­tet, javítani lehet a gyártmá­nyok minőségét. Igen sok üzemben azonban nem törőd­nek a műszerek pontosságával, sőt lehetetlenné teszik, hogy az OMH — amelynek ez a fel­adata — ellenőrizze a műsze­rek megbízhatóságát. A Ganz Vagon- és Gépgyárban például szükségessé vált a fékpadok (ezeken határozzák meg a mo­torok teljesítményét) hitelesí­tése. Ám hiába kértük írás­ban, személyesen és telefonon a gyárat, hogy készítsék elő a fékpadokat hitelesítésre, ké­résünket megtagadták. Végül is az OMH feljelentette a vállalatot. Az ezután tartott vizsgálat megállapította: a gyár fékpadjai olyan állapot­ban voltak, hogy átalakítás és javítás nélkül még a hitelesí­tést sem lehetett elkezdeni. Sok hiba tapasztalható az alap-mérőműszerek vizsgálata során is. (Olyan műszerek, amelyekhez az üzemben talál­ható többi műszert hasonlít­ják.) A mérés egységességét és pontosságát éppen ezeknek az alap-mérőműszereknek a meg­bízhatósága biztosítja. Mégis igen sok üzemet kell figyel­meztetni, mert elhanyagolják az alap-mérőműszerek köte­lező vizsgálatát. Egyes műszaki vezetők úgy gondolják, ha az üzemi mérés­hez drágább, külföldi műszert használnak, eredményesebb lesz munkájuk. Pedig ez nagy tévedés. A drágább, kompli­káltabb műszerek használata sokkal nagyobb körültekintést kíván, nehezebb a kezelésük. Az ilyen műszerek a mi üzemi viszonyaink mellett igen ha­mar tökéletlenné válnak és ke­­vésbbé pontosan mérnek, mint az igénytelenebb, olcsóbb, de jól karbantartott és ellenőrzött mérőműszerek. A sok felesle­ges importrendelésből csak egy példa: a Magyar Optikai Mű­vek és a Központi Szerszám­­gyár interferenciás kompará­­torokat rendelt, darabonként 80.000 forintos áron. Kiderült, hogy ezekre nincs szükségük és nem is tudják használni. Az ilyen túlzott igények igen sokba kerülnek államunknak és megnehezítik, hogy alap­vetően megjavítsuk az üzemek műszerellátását. A műszerellátásnál termé­szetesen nem ez a fő probléma, hanem az, hogy műszereink sokszor igen gyenge minősé­gűek, nem korszerűek. A Labo­ratóriumi Felszerelések Gyára által készített ipari hőmérők­nek például 60—70 százaléka selejt. Beszélhetnénk erről részletesebben is, de e cikk­ben nem a műszerek gyártásá­ról, hanem azok használatáról kívántam írni. A műszergyár­tás problémái külön cikket érdemelnének. A műszerek használata körül mutatkozó hibák akkor szün­tethetők meg, ha az ipar gazdái, elsősorban a minisz­tériumok nagyobb gondot for­dítanak az üzemi műszerszol­­gálat és műszerkarbantartás megszervezésére. A mi tapasz­talataink szerint ugyanis en­nek a feladatnak az üzemek­ben nincs gazdája. Márpedig jelszóvá kell tenni azt az igazságot, mely szerint: »Mérni annyit jelent, mint megtaka­rítani!« Számos példával lehetne bi­zonyítani, hogy azoknál az üze­meknél, ahol a mérőműszerek vizsgálata rendszeres, a kar­bantartás jó, ahol megfelelően ellenőrzik az alap­mérőműsze­reket, ott lényegesen jobb mi­nőségűek a gyártmányok, ala­csonyabb a selejt és kisebb az önköltség. Ha minden vállalat­nál megértik a helyes és terv­szerű műszerkarbantartás je­lentőségét és eszerint dolgoz­nak, nagy lépést tettünk a gazdaságos, jó minőségű gyár­tás megvalósítása felé. Miért nincs az üzletekben elég télikabát? Ilyenkor ősz derekén kere­sett áru a télikabát. Nézzük meg, mire számí­that a vá­sárló? Vegyük elsőnek a női téli­kabátot: bundabéléses fekete, bordó és méregzöld színű itt­ott még kapható, de bizony elég borsos áron, 2500 forint­tal felfelé. Az egyszerű, vate­­linos télikabát — a vevők és eladók kívánsága ellenére! — az idén »kezd kimenni a di­vatból«. Úgyszólván csak mutatóba akad a boltokban néhány dar­ab ebből a fontos ruhaféléből. Az igényelt mennyiség 8—10 százalékát... Mi a helyzet a férfitéli­­kabátokkalA 49-es számú Kiér ázat­t Boltban — Rákóczi­ul, 57 — például csak azért van még körülbelül két tu­catnyi, mert az üzlet — ta­tarozás miatt — egy hónapig zárva volt és így maradt némi »készletük«. Általában a boltok az igényelt mennyi­ségnek csak 8—20 százalékát kapják meg. Választék tekin­tetében még sokkal rosszab­bul állnak. Lényegében há­romfajta , úgynevezett Oslo, Rozgony és Lom­nic férfitéli­­kabát kapható. Bőr a nevük és színük — sötétkék, világo­sabb és sötétebb szürke — el­térő, fazonjuk majdnem azo­nos és hasonlatosak abban is, hogy a minőségük sem meg­felelő. Legutoljára hagytuk a gyermek téliskabátot. Ebben van legnagyobb hiány! Jelen­leg valóságos csodának szá­mít, ha egy-egy boltban bé­lelt gyermekkabát kapható. Tizenegy üzlet közül csupán az Újpesti Állami Áruházban találtunk hat darab sötétkék fiúkabátot — 500—950 forin­tos árban! Kislány téli­­kabát az áruházakban és ru­házati boltokban egyáltalán nincs. A váci utcai Gyermeke­­ruhakülönlegességek Boltjá­ban négy-ötéves kislánynak való télikabát 950 forint! Kevés az importált gyapjú A helyzet tehát nem meg­ Mi az oka a téli­­kabáthiánynak? Tavalyi rak­tárkészleteink kifogytak. Ezért az áruellátás most tel­jesen az ipar termelésétől függ. Az alapanyaggyártó gyapjúipar pedig tetemes ne­hézségekkel küzd. Mindenki tudja, hogy a gyapjúszövet nyersanyagát szinte teljes egészében külföldről szerez­zük be. Az idén azonban lé­nyegesen kevesebb gyapjút hoztunk be. Bár a kereske­delmi minisztérium ruházati főosztálya tavaly decembertől kezdődően számtalanszor szó­­vátette, hogy a gyapjúbehoza­tal csökkentésének igen sú­lyos következményei lesznek , a helyzet nem javult! A hiány legfőbb oka tehát az elégtelen behozatal. Alit tehet az ipart Súlyosbítja a helyzetet, hogy az állami ipar a rendel­kezésre álló gyapjúszövet-­­ mennyiség feldolgozását sem győzi. Tavaly például még egész sor szövetkezet, a Hala-­­­dás, a Pajtás, az Újpesti stb.­ készített gyermektélikabátot,­ s ezzel kisegítette a nagy­­i ipart. Azonban egy (darabon­ként tízforintos!) munkadíj-­ vita miatt abbahagyták a­ gyermeklkabát-készítést. A gyapjúipar csakúgy, mint­­ a ruházati ipar sokat tehet­­ azért, hogy a kétségkívül ne­héz viszonyok ellenére is eny­hítsen a helyzeten. A gyapjú­ipari igazgatóság hónapok óta ígéri, hogy a minőség javítása érdekében egységes technoló­giát dolgoz ki üzemei szá­mára. Itt az ideje, hogy sza­vát állja, mert akkor nem for­dulhat elő, hogy ugyanazt az árufajtát szinte gyáranként más és más keverési arány szerint más és más eljárással gyártsák. A ruházati ipar ütemesebb termelésétől is sok függ: ha­­legalább szeptem-­­­ber eleje óta folyamatosan szállítják a lekötött mennyi­ségieket, nem kellene az üzle­tekben máról holnapra eka,é­s a vevőknek ígéret helyett télikabátot adhatnának. A lakosság joggal elvárja, hogy a gyapjú- és ruházati ipar vezetői igyekezzenek tő­lük telhetően úrrá lenni a nehézségeken, hogy több, jobb kabátravalót, meleg téli­­kabátot adhassanak a dolgo­zóknak. Radnóti Edit Kinevezték a Termelőszövetkezeti Tanács tagjait A minisztertanács a Ter-­­ melőszövetkezeti Tanács el­nöksége javaslatára a Ter­melőszövetkezeti Tanács tag­jait felmentette megbízatásuk alól, s egyben új tagokat ne­vezett ki. Felszabadulási ünnepségnek ! Kecskemét lakossága vasár­nap ünnepelte felszabadulásá­nak 10. évfordulóját. Szombat este a DISZ-fiatalok fáklyás felvonulást rendeztek a város utcáin, a Katona József Szín­házban pedig műsoros­ est volt. Vasárnap koszorúzási ünnep­séget tartottak a szovjet hő­sök emlékművénél. Ezen a na­pon nyílt meg a Katona Jó­zsef múzeumban az első ál­landó jellegű kiállítás­­A ho­mok élő­világa­ címmel. A ki­állítást Erdei Ferenc földmű­velésügyi miniszter nyitotta meg. Délután az MNDSZ vá­rosi szervezete műsoros tea­délutánt rendezett. Este a Ha­zafias Népfront bizottság tar­tott ünnepi estet az új kollé­gium dísztermében. Szolnok felszabadulásának 10. évfordulóját a város dolgo­zói felszabadulási héttel ün­nepük meg. Az ünnepi hét első napjának délelőttjén nyi­tották meg a Damjanich Já­nos múzeum első állandó ki­állítását »Szolnok a török kortól máig« címmel. Záhony község lakói októ­ber 30-án és 31-én bensőséges ünnepségek keretében emlé­keztek meg a felszabadulás­ról. Az állomás dolgozói fel­­szabadulási műszakot tartot­tak. Tiszatardos község népe is vasárnap ünnepelte felszaba­dulásának 10. évfordulóját. A községi tanács nagytermében kiállítás nyílt meg, amely be­mutatja hazánk fejlődését a felszabadulás óta. KITÜNTETÉSEK A Népköztársaság Elnöki Tanácsa negyvenéves szolgá­lati jubileuma alkalmából Fogarasi Bélának, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának a Munka Érdemrend kitüntetést adományozta. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa hatvanadik születésnap­juk alkalmából Nizsalovszky Endre egyetemi tanárnak és Hetényi Géza egyetemi tanár­nak a Munka Érdemrend ki­tüntetést adományozta. Kinevezés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kocsis Lajos elvtár­sat a szénbányászati minisz­ter első helyettesévé nevezte ki. Eltemették Nagy Lajost Nagy Lajos Kossuth-díjas írót, a magyar irodalom kima­gasló egyéniségét vasárnap kísérték, mély részvét mellett, utolsó útjára. Holttestét az író­szövetség Gorkij-fasori székhá­zának nagytermében r­avata­­lozták fel. A ravatalnál a ma­gyar irodalmi élet kiváló kép­viselői álltak gyászőrséget. Ezután az elhunyt nagy író koporsóját gyászmenetben a fiumei úti temetőbe kísérték, ah­ól díszsírhelyre temették el. A temetésen megjelent Darvas József népművelési miniszter, Andics Erzsébet, Béres Andor, Horváth Márton, Non György, az MDP Központi Vezetőségé­nek tagjai, Veres Péter, az Író­szövetség elnöke, Szabó Pál, a Hazafias Népfront országos ta­nácsának elnöke, Mihályfi Er­nő, Sik Endre miniszterhelyet­tesek, a magyar irodalmi és kulturális élet számos kiváló képviselője. A sírnál elsőnek Horváth Márton, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségé­nek tagja mondott búcsúbeszé­det. — Nagy gyász érte a nemze­tet, mert egyik nagy író fiát, Nagy Lajost vesztette el — mondotta a többi között Hor­váth Márton. — Nagy csapás érte a magyar írókat és min­den könyvet szerető embert, minden magyar olvasót, aki többet vár a könyvből, mint az idő könnyű múlását, minden olvasót, aki azt a könyvet sze­reti, melynek lapjairól süt a gyűlölet a kufárok, a harácso­sok, a farizeusok, a becstele­nek elem Ilyen írásokkal Lajos. Nagy csapás ért min­den olvasót, aki azt a könyvet szereti, amelynek lapjairól su­gárzik az emberek szeretete, a falu és a város dolgozóinak mély ismerete, az igaz írói együttérzés az egyszerű embe­rek sok bánatával, keserűségé­vel és ritka örömével. Ilyen műveket hagyott miránk örö­kül Nagy Lajos. — Nagy Lajost egész élete az úri rend megdöntéséé;a ví­vott harcban fegyvertársunkká tette, a kommunisták fegyver­társává. És fegyvertársunk volt­­ az új szocialista Magyaroszág építésében is. Darvas József népművelési miniszter a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsa nevé­ben vett végső búcsút Nagy Lajostól. Meleg szavakkal méltatta Nagy Lajos írói munkásságát az ellenforradalom idején. — Csaknem tíz esztendőt élt a mi világunkban — folytatta —, amelynek — a maga írói munkásságával, tagadva, rom­bolva a régit — harcosa volt. Meg kell vallanunk, e tíz év alatt nem vettük körül olyan megbecsüléssel és szeretettel, mint megérdemelte volna. Mi még többet veszítettünk ezzel, mint ő. Nemcsak neki, elsősor­ban magunknak, népünknek tartozunk azzal, hogy írói örök­ségének jó sáfárai legyünk. Veres Péter, az írószövetség­­ elnöke mondott ezután búcsú-­­ beszédet, majd a munkásgyász- ■ induló hangjai mellett, eresz­tették a koporsót a sírba, ame­lyet rövidesen elborítottek a Jweacrufd­Más--wereg'afc. * Meghalt Pruzsina Mihály A szénbányászati minisztérium és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének gyászjelentése A szénbányászati miniszté­rium és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete mély megren­düléssel jelenti, hogy Pruzsina Mihály elvtárs, a tatabányai XII-es akna sztahanovista frontmestere, a Szocialista Munka Hőse, 1954. október 31-én bányaomlás következté­ben életét vesztette. • Pruzsina Mihály elvtársban a szocializmus építésének hős katonáját gyászoljuk. Kora ifjúságától sem­ dol­gozott a tárnák mélyén, rajongott hivatásáért, s a felszabadulás után a legjobbak között is az élre állott, hazánk­ban és az ország határain túl is megbecsülést szerzett a ma­gyar bányászatnak. Ember volt a szó legteljesebb, legmélyebb értelmében: szerető férj és apa, jókedvű, segítőkész barát, a fiatalok gondos nevelője. Kom-­­munista volt: a párt hűséges és bátor katonája, az igazság har­­­cosa, a haza hű fia, a szocia­­lista Magyarország fáradhatat­­lan építője. A munka hőse volt, s a munka frontján halt hősi halált. Emlékét megőrzik a magyar bányászok s szivébe zárja őt egész dolgozó népünk. A szénbányászati miniszté­­ri­um és a Bányai­pari Dolgo­zók Szakszervezete Pruzsina Mihály elvtársat saját halott­jának tekinti és temetéséről gondoskodik. Megkezdődött a vas- és fémgyűjtési hónap Üzemeinkben megkezdődött a fémgyűjtési hónap. Október­ben gyártakarítási hónapot tartottak, most pedig össze­gyűjtik a felesleges hulladé­kot, vasat, színesfémet és át­adják újrafeldolgozásra. A Fémtömegcikk Művek ifjúmunkásai öt brigádot ala­kítottak. A hulladékanyagok osztályozásában olyan szép eredményt értek el, hogy a környékbeli üzemekből hozzá­juk járnak tapasztalatcserére. A gyártakarítási hónap idő­szakában összeszedték és a VAFÉM-nek már átadtak 63.879 kiló kovácsoltvasat, 28.043 kiló színesfémhulladékot és 4150 kiló öntvénytörmeléket. Most fokozzák ezt a munkát és már szállításra előkészítet­tek újabb tízezer kiló vasat, kétezer kiló színesfémet. A Ganz Vagon- és Gépgyár dolgozói a DISZ és a szakszer­vezet irányításával brigádokat szerveztek a hulladékanyagok felkutatására és összegyűjté­sére. Emellett létrehoztak egy selejtező bizottságot, amely az úgynevezett heverő kész­leteket vizsgálja felül. Októ­ber hónapban átadtak a be­gyűjtő vállalatnak több mint 700 tonna kovácsoltvasat, 28 tonna öntvénytörmeléket és mintegy három és fél tonna színesfémet. Legjobb ered­ményt a gondnokság gyárta­karító brigádja érte el, amely közel 300 tonna vasat és 170 kiló színesfémet gyűjtött ösz­­sze. A Klement Gottwald Villan­mossági Gyár dolgozói fém­gyűjtési értekezleten beszélték meg a DISZ, a szakszervezet és a gyári szervek ezzel kap­csolatos feladatait. Ennek eredményeképpen jól zárták a gyártakarítási hónapot: 236.966 kiló vashulladékot, 29.210 kiló színesfémet és több mint 27.000 kiló öntvény törmeléket juttattak vissza a termelésbe. A Kismotor- és Gépgyár­­ban műhelyenként felelőst ne­veztek ki, akik a DISZ-esek­kel együtt végigjárták a mű­helyeket és felkutatták a hul­ladékanyagokat. Eredmény: mintegy 5 tonna színesfém és 57 tonna vas került elő a mű­helyek zugaiból. Szovjet rostkenderaratógép bemutató Hétfőn a békéscsabai Előre­­sztben a szakemberek, ter­melőszövetkezeti tagok és egyénileg dolgozó parasztok jelenlétében tartották meg a budapesti mezőgazdasági ki­állításra küldött szovjet rost­kenderaratógép kísérleti be­mutatóját. A tervező mérnö­kök rövidesen megkezdik a szovjet minta alapján orszá­gunk viszonyainak megfelelő­­kenderaratógépek tervezését. 167.000 TÉGLA TERVEN FELÜL A Kőbányai Téglagyár nyers téglagyár­tó üzemében dol­gozik Kulach János vácuumprés-brigádja. A brigád novem­ber 7-e tiszteletére vállalta, hogy terven felül elkészíti az üzem felajánlásából ráeső 35.700 darab nyerstéglát. A bri­­­gád november 1-ig 166.989 téglát gyártott tervén felü­l Ez a teljesítmény komoly mértékben járult he®­ ahhoz, hogy a nyerstéglagyártó üzem vállalásán felül 436.739 darab téglát készített. A Kulach-brigád november 1-én röpgyűlésen elhatározta, hogy » forradalmi műszakra« hívj® a gyár valamennyi brigádját. A­ képen Németh Mária, a brigád helyettes vezetője látható.

Next