Népszava, 1954. december (82. évfolyam, 284-309. sz.)

1954-12-01 / 284. szám

Az Elnöki Tanács határozatai a tanácsok üléseinek előkészítéséről, összehívásáról és tanácskozásának rendjéről A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1954. évi 16. és 17. számú határozatában szabá­lyozza a fővárosi, megyei, me­gyei jogú városi, járási, járási jogú városi és a fővárosi (vá­rosi) kerületi tanács, illetve a községi tanács üléseinek elő­készítését, összehívását és ta­nácskozásának rendjét. A határozatok megállapít­ják, hogy a tanácsok tevé­kenysége a dolgozó tömegeket képviselő tanácstagok összessé­gének együttes munkáján ala­pul. A tanács tevékenységé­nek alapvető szervezeti for­mája a tanácsülés, amely ha­tároz a társadalmi, gazdasági és kulturális élet irányításával járó legfőbb feladatok megol­dásáról és ellenőrzi a végre­hajtás módját és eredményét. A határozatok értelmében a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanács szükség szerint, de leg­alább háromhavonként, a járási, a járási jogú vá­rosi, valamint a fővárosi (városi) kerületi tanács legalább kéthavonként, a községi tanács legalább havonként tart ülést. Az ülések általában nyilváno­sak. A végrehajtó bizottság szakigazgatási szerveinek ve­zetői — községekben a hiva­tali szervezet ügyintéző dol­gozói — kötelesek az ülésen részt venni és az ügykörüket érintő kérdésekre felvilágosí­tást adni. Meg kell hívni az ülésre a tanács alá nem ren­delt szervek vezetőit is, ha az ilyen szerv beszámolóját vagy javaslatát tárgyalják. Tanács­kozási joggal r­észt vehetnek a tanácsülésen a felsőbb ál­lamhatalmi szervek tagjai és kiküldöttei, a minisztertanács tagjai és kiküldöttei, a felet­tes végrehajtó bizottságok tag­jai és kiküldöttei, a területi­leg illetékes ügyész és felet­tesei, valamint azok, akiket a tanács vagy a végrehajtó bi­zottság tanácskozási joggal meghív. Az ügykörüket érintő napirendi pont tárgyalásán a felsoroltakon felül tanácsko­zási joggal részt vehetnek a minisztériumok és az egyéb országos hatáskörű szervek kiküldöttei, valamint a felet­tes szakigazgatási szervek ki­küldöttei. A tanácsok össze­hívásáról a végrehajtó bizott­ság gondoskodik. Első esetben a megválasztást követő 15 napon belül köteles összehív­ni a tanácsot. Az ülésen szavazati joguk csak a tanácstagoknak van. A határozatokat szótöbbséggel hozzák. A tanácsülés elnöke mindig részt vesz a szavazás­ban. Szavazategyenlőség ese­tén azt a javaslatot kell elfo­gadni, amelyre a tanácsülés elnöke szavazott. A tanács nyílt szavazással, kézféleme­­léssel határoz. A szavazatokat és ellenszavazatokat össze kell számolni. A tanács ülésének napirendi tervezetét a végrehajtó bizott­ság állítja össze. Figyelembe kell vennie az összeállításnál az előző ülés határozatait, a felsőbb államhatalmi és ál­lamigazgatási szervek ren­delkezéseit, a bizottságok és a tanácstagok indítványait, a Hazafias Népfront helyi bi­zottságának, a tömegszerveze­­teknek, községekben a ter­melőszövetkezeteknek, vala­mint a termelési bizottságnak, végül a tanács alá rendelt és a tanács alá nem rendelt szer­veknek javaslatait. Az előző ülésen meghatá­rozott napirendi ponto­kat, valamint mindazt, aminek felvételét a felsőbb államhatalmi szervek, a minisztertanács és a felet­tes végrehajtó bizottság elrendelték, végül a Haza­fias Népfront és a tanács bizottságai által javasolt napirendi pontokat a vég­rehajtó bizottság köteles a napirendbe felvenni. Gondoskodnia kell arról, hogy a tanács elé kerüljenek a társadalmi, gazdasági és kulturális tevékenység irá­nyításával, a tanács saját mű­ködésével, az alárendelt szer­vek létrehozásával, irányítá­sával és ellenőrzésével kap­csolatban felmerülő legfonto­sabb kérdések. Egyaránt gondot kell for­dítani az országos jelen­tőségű feladatok és a la­kosság helyi jellegű problémáinak megoldá­sára. Az előterjesztéseket — lehe­tőleg írásban — kell előkészí­teni, a határozati javaslatok­nak fel kell tüntetniök a végrehajtásért felelős személy nevét és a végrehajtás határ­idejét. A végrehajtó bizottság jelöli ki a napirendi pont elő­adóját is. A legközelebbi tanácsülés napirendjén szereplő kérdé­sekről a tanács bizottságait előzetesen tájékoztatni kell. Ezeket a kérdéseket a bi­zottságok tagjai — szük­ség esetén aktíváik bevo­násával — megbeszélik a választókerület dolgozói­val és ha erre lehetőség van, szak­értőkkel is. A bizottságoknak meg kell vitatniuk az őket érintő kérdéseket és ezzel kapcsolatban meg kell tenniök javaslataikat. A végrehajtó bizottság a tanácstagok részére írásbeli meghívót köteles küldeni, úgy, hogy azt a községekben az ülés előtt három nappal, a többi tanácsnál pedig öt, il­letve nyolc nappal előbb megkapják. A meghívóhoz mellékelni kell a határozati javaslatok szövegét, a maga­­sabb fokú tanácsoknál az elő­terjesztéseket vagy azok váz­latát és az előző tanácsülés határozatainak végrehajtásá­ról szóló beszámolót is. Írásban kell meghívni azo­kat is, akiknek a végrehajtó bizottság a tanácsülésen ta­nácskozási jogot kíván bizto­sítani. Az ülés helyéről, idő­pontjáról és napirendjéről a lakosságot a helyben szokásos módon idejekorán értesíteni kell. Községekben, ha a napi­renden a gazdasági terv és költségvetés javaslata, vagy tanácsrendelet tervezete sze­repel, azt a tanácsházán köz­szemlére kell tenni. A tanács ülése akkor hatá­rozatképes, ha a tanácstagok­nak több mint fele jelen van. Ha az ülés nem határozatké­­p­es, a végrehajtó bizottság kö­teles a tanácsot nyolc napon belüli időpontra ismét össze­hívni. Az ülést a tanácstagok közül esetenként választott elnök vezeti. A jegyzőkönyv hitelesítésére két tanácstagot kell kijelölni. A kiváló mun­kát végző tanácstagok köz­ül a tanács az ülés időtartamára elnökséget is választhat. Ez­után az előző tanácsüléseken hozott és lejárt határidejű ha­tározatok végrehajtásáról szóló beszámolót kell tárgyalni. Ezt követőleg kell megvitatni a végrehajtó bizottság által ja­vasolt napirendi tervezetet, amelyet a végrehajtó bizottság elnöke terjeszt elő. Ismertetni kell azokat a javaslatokat is, amelyeket a végrehajtó bizott­ság nem vett fel a napirend­tervezetébe. A tanácstagok a napirenddel kapcsolatban mó­dosító javaslatokat tehetnek. Minden egyes előterjesz­tésről vitát kell nyitni. A vita lezárása után a hozzá­szólásokra a napirendi pont előadója válaszol, majd szava­zás következik. Az előterjesz­tésben szereplő és a vita során elhangzott határozati javasla­tok felett egyenként kell sza­vazni úgy, hogy előbb a mó­dosító javaslatokról dönt a tanács és azután szavaz az előterjesztésben szereplő javas­latokról. A napirend megtárgyalása után a tanácstagoknak joguk van ahhoz, hogy a végre­hajtó bizottsághoz, a szak­­igazgatási szervek vezetői­hez , községekben a hi­vatali szervezet jelenlevő dolgozóihoz­­, továbbá az egyéb helyi szervek meg­jelent vezetőihez a tanács hatáskörébe tartozó ügyek­ben kérdést intézzenek, függetlenül attól, hogy a kérdéssel kapcsolatos tárgy szerepelt-e a napi­renden vagy sem. A kérdéseket írásban is be le­tt nyújtani és azokra a kér­­dezettek vagy azonnal vagy egkésőbb 15 nap­on belül vá­­nszolni kötelesek. A napirendi pontok megtár­g­yalása után a végrehajtó bi­­ottság vagy bármelyik ta­­­ncstag bejelentést tehet. Ha olyan bejelentés törté­nik, amely további intéz-­ kedéseket tesz szükségessé, a további intézkedés a végrehajtó bizottság fel­adata. A községi tanácsok ülésein a végrehajtó bi­zottság a bejelentések ke­retében köteles ismertetni a lakosság jogait és köte­lességeit szabályozó, a la­kosság érdekeit közvetle­nül érintő, a legutóbbi ta­nácsülés óta megjelent fontosabb jogszabályokat. A tanács üléséről a tanács­kozás lényegét és a hozott ha­tározatokat tartalmazó jegyző­könyvet kell készíteni, ame­lyet az ülés elnöke, a végre­hajtó bizottság titkára és a jegyzőkönyv hitelesítésére ki­jelölt két tanácstag ír alá. A tanácstagok a tanácsülés után azokat a határozato­kat, amelyek a dolgozókat érintik, ismertetik a vá­lasztókkal. Ennek elősegítésére a végre­hajtó bizottság községekben a határozatokat köteles a hir­detőtáblán, továbbá forgalma­sabb helyeken kifüggeszteni, a magasabb fokú tanácsoknál pe­­dig minden tanácstagnak meg­küldeni. Az ismertetés történ­het személyes beszélgetés út­ján a választókkal, kisgyűlé­­seken, az állandó bizottsági munka közben, az aktívák ré­vén és a tömegkap­csolatok egyéb formáinak felhasználá­sával. A végrehajtó bizottság a tanács által meghatározott határidőn belül köteles megszervezni és biztosítani a tanács által hozott ren­deletek és határozatok eredményes végrehajtását. A végrehajtó bizottság kö­teles ezekről az intézkedé­sekről és az intézkedések eredményéről a tanács ülé­sén beszámolni. A tanács az általa hozott rendeletek és határozatok végrehajtásának folyamatos ellenőrzésével az állandó bi­zottságokat, illetve esetenként az erre a célra létrehozott ideiglenes bizottságokat bíz­hatja meg. ■ ill .:I ✓III' Sz. M. Kirov halálának Halhatatlan példakép 20. évfordulójára Húsz esztendővel ezelőtt, 1934. december elsején egy fa­siszta bérgyilkos golyójától életét vesztette korunk egyik legkiválóbb embere, a Szov­jetunió Komunimista Pártjának egyik legkedveltebb fia, Szer­­gej Mironovics Kirov, Kirov Lenin egyik legköze­lebbi tanítványa, Sztálin egyik meghitt harcostársa volt. A párt mindig a legfelelősségtel­­jesebb feladatokkal bízta meg. Hihetetlen kitartás, határozott­ság és szilárdság jellemezte ezeknek a feladatoknak a megoldásáért vívott harcban. Nagyszerű volt Kirov élet­útja. 1886-ban született Oroszor­szág északi határszélén, a tá­voli Urzsun városkában. Ti­zenötéves korában a kazáni gépésztechnikai iskolába lé­pett, ott került kapcsolatba a forradalmi diáksággal, bekap­­csolódott a munkáskörökbe. 1904-ben Tomszkban tagja lett a szociáldemokrata párt­­szervezet bolsevik csoportjá­nak és teljes erővel bekapcso­lódott a forradalmi munkába. Földalatti nyomdát szervezett, Ő irányította a vasutasok egy nagyobb szabású politikai tün­tetését Tajga vasúti csomó­ponton. Tomszkiban a fiatal forradal­márt letartóztatták és bör­tönbe vetették. Két évet töltött a börtönben.★ A polgárháború nehéz nap­jaiban, 1919-ben a párt az egyik döntő frontra, Asztra­­hánba küldte Szergej Mirono­­vicsot. Asztrahán és az Alsó- Volgavidék stratégiai jelentő­sége óriási volt. Asztra­hán akadályozta meg, hogy Denyi­­kin és Kolcsak ellenforradalmi erői egyesüljenek és közösen indítsanak hadjáratot Oroszor­szág szíve, Moszkva felé. Asztrahán tartóztatta fel az angol intervenciósok támadá­sát is a Volga torkolatában, írta: Georgij Holopov Rendkívül nehéz idők vol­tak ezek. A városban nem volt kenyér, tüzelő és dühön­gött a tífusz. Nyugaton a kal­mük szteppében (20 verszt­­nyire a várostól) és északon véres harcokat vívtak a for­radalom ellenségeivel. Meg­szakadt minden összeköttetés a Volgán át a központtal. Ke­leten, Tolsztov tábornok cso­portja támadott, délen, a Volga torkolatában, angol tor­­pedórosm­kolók és tengeralatt­járók cirkáltak. Az angol légi­erők csaknem minden nap bombázták a várost. Mindennek tetejébe Troc­­kij »a front kiegyenesítése« cél­jából áruló parancsot adott a város kiürítésére. A hivatalok­ban s a lakosság körében pánik uralkodott, a mensevikek és eszerek testvérgyilkos akna­munkát folytattak és összees­küvéseket szőttek a szovjet hatalom ellen. Ezekben a na­pokban mondta Kirov ezeket a felejthetetlen szavakat: »Amíg az asztraháni határ­­területen csak egyetlen kom­munista is van, a Volga tor­kolata szovjet marad.*« És Asztrahán szovjet ma­radt! A 11. Vörös Hadsereg Kirov vezetésével támadásba ment át. Főszerepe volt De­­nyikin hadainak szétzúzásá­ban, a Kaukázus felszabadítá­sában. 1921 júliusában Kirov Ba­kuba utazott, ahol Ordzsoni­­kidzével együtt teljes erővel hozzálátott az intervenciósok által lerombolt bakui kőolaj­ipari üzemek újjáépítéséhez, összegyűjtötte a régi szak­munkásokat, gondoskodott az új fúrások technikai felszere­léséről, a bakui proletariátus élelmiszerellátásáról. A kőolajkérdés egy évvel Kirov Bakuba érkezte után megoldódott. A fiatal szovjet ipar kellő mennyiségű üzem­anyagot kapott. ★ Nehéz, válságos napokban bízta meg a párt Kirovot a leningrádi pártszervezet veze­tésével. 1926-ban történt ez, amikor kemény harc folyt a nép ellenségeivel, a trockisták­­­kal-zinovjev­is­táikkal. Kirov rátermettséggel lelep­­lezte a leningrádi munkások előtt az ellenzéki »elméletek« burzsoá jellegét, azt, hogy ezek végeredményben a kapitaliz­mus visszaállításához vezettek volna. Sikerült szétzúznia a nép ellenségeinek kígyófész­két. Kirov gyors ütemben moz­gósította a leningrádi párt­­szervezetet és munkásosztályt a történelmi jelentőségű fel­adatok, az ország iparosításá­nak megvalósítására. A hatal­mas ipari városban behatóan megismerkedett a termelés minden részletével, hozzáér­téssel, konkréten irányította a nagyüzemek pártszervezetei­nek munkáját. A leningrádi üzemek az ő segítségével kezdték meg a szovjet traktorok, bugahenger­­sorok, turbinák, generátorok, nagykapacitású motorok, kü­lönféle gépek, bonyolult szer­számgépek és műszerek gyár­tását. Irányításával fejezték be a volhovi és kezdték meg a szviri vízierőmű építését. Az ő kezdeményezésére épültek meg a világ legészakibb vízi­erőművei, Nivánál és a Tüle­mén. De Kirov nevéhez fűződik a Fehér-tenger—Balti-tengeri csatorna építése, a nagy északi tengeri útvonal feltárásáért indított harc győzelme is. A nép »a nagy munkaveze­tőnek« nevezte ezt a szocia­lizmus építéséért lángoló em­bert. Akiket magával ragadott lelkesedése és energiája, azok az emberek hősi tetteket haj­tottak végre. Melegszívű, szo­cialista humanizmussal átita­tott nagylelkű ember, igazi bolsevik volt. ★ Alkotó erejének virágjában szakította meg Kirov életét a trockista-bucharinista banda fasiszta bérgyilkosának go­lyója. A szovjet nép elvesz­tette szeretett Mironovicsot... De az ügy, amelyért Kirov harcolt és életét adta, él és élni fog, mert az halhatatlan. KITÜNTETÉSEK A Népköz­társas­ág Elnöki Tanácsa , a kohó- és gépipar területén végzett kiemelkedő munkájuk elismeréséül, a SZOCIALISTA MUNKA HŐSE címet és ezzel egyidejűleg a MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉRDEMRENDJE kitüntetést adományozza: Bódy Bé­lának, az Ózdi Kohászati Művek elő­­hengerészetnek. A MUNKA ÉRDEMREND kitünte­tést adományozza: Vadász Elemér­nek, az RM Vas- és Fémművek mű­vezetőjének, Tóth Istvánnak, a Ganz Vagon- és Gépgyár részlegvezetőjé­nek, Vaszily Györgynek, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Gyár fő­mérnökének, Lacházi Gézának, a DIMAVAG Gépgyár egységvezetőjé­nek, Kocsis Lászlónak, az RM Vas- és Fémművek Erőmű főmérnökének, Kerényi Györgynek, a Vörös Csillag Traktorgyár főművezetőjének. A SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉR­DEMÉREM kitüntetést adományozza: Vaár Jánosnak, a Finommechanikai Vállalat osztályvezetőjének, dr. Geb­hardt Istvánnak, a Nitrokémiai Ipar­telepek üzemvezetőhelyettesének, Bo­­kodi Istvánnak, a Vaskohászati Ke­menceépítő Vállalat igazgatójának, Pusztai Lajosnak, a Hűtőgépgyár fődiszpécserének, Varga Józsefnek, a Csepel Autógyár művezetőjének, Ko­vács Kálmánnak, a Beloiannisz Hír­adástechnikai Gyár szerszámkészítő­jének, ifj. Egyedi Andornak, a Be­loiannisz Híradástechnikai Gyár fő­­konstruktőrének, Berze Jánosnak, a MÁVAG Mozdony- és Gépgyár esz­tergályosának, Raich Istvánnak, a Gépipari Technológiai Intézet dolgo­zójának, Reimann Vince Vilmosnak, az Erőgépjavító Vállalat főszerelő­jének, Városi Gézának, az óbudai Hajógyár műhelyfőnökének, Bodó Zalánnak, a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet munkatársának, Gre­­schik Gyulának, a kohó- és gépipari minisztérium tervező irodái gépész­mérnökének, Somogyi Balázsnak, az RM Acélmű művezetőjének,­ Molnár Sz. Lajosnak, az ózdi Kohászati Üzemek főforrasztórának, Balogh Já­nosnak, a Klement Gottwald Villa­mossági Gyár­gyalusának, Berecz Bertalannak, a kohó- és gépipari mi­nisztérium híradástechnikai ipari igaz­gatóság helyettes vezetőjének, Vankó Gyulának, a Beloiannisz Híradás­­technikai Gyár igazgatójának, Brun­ner Jánosnak, a MÁVAG Mozdony- és Gépgyár főművezetőjének, Klimón Jenőnek, a Szállítóberendezések Gyára főmérnökének, Janiga Gyulá­nak, a kohó- és gépipari miniszté­rium csoportvezetőjének, Polgár Sándornak, az Április 4. Gépgyár igazgatójának, Jaskó Gézának, a kohó- és gépipari minisztérium terv­főosztály vezetőjének, Kilényi Kál­mánnak, az Országos Vízügyi Fő­igazgatóság főmérnökének, Jeles László építőmunkásnak, Somogyi Gyulának, a Szabolcs megyei beru­házási igazgatóság munkatársának, Zajácz János géplakatos, tanműhe­­­­lyi oktatónak. A MUNKA ÉRDEMÉREM kitünte­tést adományozna: Havas Péternek, a kohó- és gépipari minisztérium he­­lyettes főosztályvezetőjének, Kardos Sándornak, a kohó- és gépipari mi­nisztérium osztályvezetőjének, Kot­­h­encz Ferencnek, a Finommechanikai és Fémipari Vállalat végszerelő- ve­zetőjének, Liitvai Istvánnak, a Me­chanikai Laboratórium osztályveze­tőjének, Zsolnai Lászlónak, az RM Golyóscsapágygyár igazgatójának, Matejcsik Gézának, az ózdi Kohá­szati üzemek vezetőjének, András Istvának, a Salgótarjáni Acéláru­gyár csoportvezetőjének, Bozzay Jó­zsefnek, a Gheorghiu-Dej Hajógyár csoportvezetőjének, ifj. Kovács Ist­vánnak, az RM Vas­ és Fémművek Erőmű igazgatójának, Sipos Lajos­nak, az RM Vas- és Fémművek elő­­hengerészének, Lausch Gusztávnak, a Salgótarjáni Acélárugyár csoport­­vezetőjének, Komáromi Lajosnak, a Csepel Autógyár üzemvezetőjének, Barta Erzsébetnek, az Irodagépipari Vállalat főkönyvelőjének, Hankóczi Jenőnek, a Dunai Hajógyár főkon­struktőrének, Nagy Bélának, az RM Vas- és Acélöntöde acélöntőjének, Chudovszky Jánosnak, az RM Mo­torkerékpárgyár autogénhegesztőjé­nek, Gergely Andrásnak, a Szállító­berendezések Gyára lakatos brigád­­vezetőjének, Horváth Viktornak, a Szombathelyi Mezőgazdasági Gép­gyár vasöntőjének, Soltész Lajosnak, a Vulkán Vasöntöde művezetőjének, Gyebnár Ferencnek, a Kőbányai Zo­­máncárugyár üzemegységvezetőjének, Novák Margitnak, a kohó- és gépipari minisztérium töm­egcikkipari igazga­tósága személyzeti vezetőjének, Pe­redi Lajosnak, a Ganz Árammérő­gyár üzemvezetőjének, Gyönkő Fe­rencnek, a Mechanikai Mérőműszerek Gyára műszerészének, Szittya Ferenc­nek, a Szállítóberendezések Gyára osztályvezetőjének, Fischer Imrének, a híradástechnikai ipari igazgatóság osztályvezetőjének, Magyar Imrének, a Kábel- és Műanyaggyár brigádve­zetőjének. Lénárt Imrének, a Ganz Vagon- és Gépgyár üzemvezetőjének. Váradi Gézának, a kohó- és gép­ipari minisztérium járműipari igaz­­gatósága osztályvezetőjének. Máté Ferencnek, a Dunakeszi Vagongyár gyáregységvezetőjének. Palcsek Re­zsőnek, a Nyersolajszivattyúgyár csoportvezetőjének, Karsay Sándor­nak, a MAVAG Mozdony- és Gép­gyár önelszámolóegység vezetőjének, Sztancsi­k Bélának, a Láng Gépgyár esztergályosának, Majzik­ Pálnak, a Láng Gépgyár turbinaszerelőjének, Zöldhelyi Elemérnek, a DIMAVAG Gépgyár lakatosának, dr. Fonó Al­­bertnek, a kohó- és gépipari minisz­térium tervezői irodái főmérnökének, Szabó Sándornak, a Műszeripari Ku­tató Intézet osztályvezetőjének, Jan­cs­ók Istvánnak, az RM Vas- és Fém­­művek köszörűsének, Darázsi István­nak, az RM Művek Varrógépgyár fémcsiszolójának, Takács Istvánnak, a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár osztályvezetőjének, Horváth József­nek, a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár osztályvezetőjének, Varga Józsefnek, a kohó- és gépipari mi­nisztérium személyzeti főosztálya fő­előadójának, Bakos Gyulának, a Ganz Vagon- és Gépgyár hivatalsegé­dének. A kitüntetéseket Dobi Ist­ván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kedd dél­ben az Országu­sz épületében nyújtotta át. Az ünnepségen jelen volt Nagy Dániel, az El­nöki Tanács elnökhelyettese, Hidasi Ferenc kohó- és gép­ipari mónisztertelíteletes. Központi vezetőségi ülés az Élelmezési Dolgozók Szakszervezetében Az élelmezési szakszervezet központi vezetősége kedden ülést tartott, amelyen megvi­tatta, milyen feladatokat kell megoldania a szakszervezetnek a párt októberi határozata alapján. Karakas László, a szak­szervezet elnöke röviden is­mertette a kérdéseket. El­mondta, hogy a jelenlegi bér­rendszer nem ösztönzi eléggé jobb munkára az ipar dolgo­zóit Nem segíti kellően a ter­melékenység növelését, a ter­mékek minőségének javítását sem. Utalt arra, hogy az ered­mények mellett még mindig sok a hiányosság az egészség­védelemben, a törvényesség, a kollektív szerződés rendelke­zéseinek betartásában. Nincs kellő fejlődés a kultúr- és sportmun­ka területén sem. A beszámolót vita követte. A központi vezetőség tagjai számos javaslata és észrevétele egészítette ki a beszámolót. Majd az elnökség irányító te­vékenységére, az apparátus feladataira és munkamódsze­reire vonatkozó téziseket be­szélték meg.

Next