Népszava, 1955. március (83. évfolyam, 50-76. sz.)
1955-03-01 / 50. szám
A szovjet szakszervezetek tapasztalataiból APRÓMUNKA Moszkvára csillagokkal díszített fekete selyemkendőjét a téli este. A városi szakszervezeti tanács méltóságteljes épületének lépcsőjén egymásba karolva három lány lépked lefelé. Olyanok, mint az orgonasípok: egy magas, egy középtermetű és egy »csöppség«. Bizony alaposan csalódna, aki szereti »sematikus szemmel« nézni az »élenjárt, szakszervezeti aktivistákat«, és most meghallaná, miről beszélnek. A lányok nem arról vitatkoznak, milyen eredményes volt a moszkvai közszükségleti ipar szakszervezeti bizalmijainak imént zárult értekezlete. A magas barna éppen így szólt barátnőjelhez: — ... Te, Valja, úgy szeretném, ha elkészülne jövő hétre az új ruhám. Akkor lesz az üzemi bár és tudod ... Fiatalok! Színes-lélekkel csinálnak mindent. Szeretik szakmájukat és a jól végzett munka után élvezik fiatalságuk örömeit. Vajon kik ők és miért hívták meg őket a szovjet főváros legjobb bizalmijainak értekezletére? ... A középtermetű lányt valentyina Mackójának hívják. A Babajev cukrászati gyár ifjúmunkás csomagolóbrigádja az ő jó termelési propagandájának köszönheti, hogy anyagit dicsérik. Miben rejlik Valja sikerének átka? Hiába keresnénk korszakalkotó újdonságokat, Valja egész tevékenységét a jól bérelt módszerek következetes alkalmazása, a lelkiismeretes »aprómunka« jellemzi. A minap éppen gyűlés közben találta volna csoportját a látogató. A brigád tagjai a januári eredményeket beszélték meg. (Körülötük mindegyik csomagológépen tábla hirdeti a napi teljesítményeket. Egyik-másik munka■ helyet vörös zászlócska díszíti. Itt dolgoznak a műhely és a csoport büszkeségei.) Ezután Valláék áttértek a következő napirendre, egymást követik a felajánlások. Az egyik segédmunkásnő bejelenti, hogy társaival együtt az eddigi feladatokon kívül vállalja a megtöltött cukorkásdobozok lemérését. Megmagyarázza, hogy így jobban értékesíthetik munkaidejüket. Vadja bólint. Tegnap félórát beszélgetett ezzel a munkásnővel. Tudja, hogy ennek a beszélgetésnek nem kis szerepe .■an az új vállalásban. Egy másik munkásány arra tesz ígéretet, hogy a gépállások sökkentésével 16 százalékkal több cukorkát csomagol. Ez is Valja »aprómunkájának« «Terménye. Buzgón jegyzi füzetébe a vállalásokat. Most már csak az marad hátra, hogy hónap közben nem egyszer utánajárjon. Hogyan is állnak a lányok a teljesítéssel. Hogy miből áll még az »aprómunka«? Nagyon, nagyon sok szála és ága van. A csoportbizalmi például rendszeressé tette a rokongyárak látogatását. Kulturására, munkavédelmi felelősére sincs panasz. Vadjáról vesztek példát. A múltkor például az egyik fiatal munkáslány megvágta az ujját. Marajeva, a munkavédelmi felelős nem nyugodott, írig ki nem kutatta a baleset okát, azután a csoport gyűlésén mindenkit kioktatott a biztonságos munkafogásokra. "írt A „bálbakészülő‘Augina Balova, a »Krasznaja Sveta« (Vörös Varrónő) konfekcióárugyár hármas számú műhelyének bizalmija. Mióta megválasztották, nagyot nőtt a csoportban a termelési értekezletek szerepe. Rendszeresen, kéthetenként kerül erre sor és minden olyan dolgot megbeszélnek, amely szebb és olcsóbb ruhák készítését segíti elő. Nyina ösztönzésére például elhatározták, hogy minden munkásnő megtanul több, egymás után következő műveletet és így szükség esetén — helyettesíthetik egymást. De bizony kijut ezeken az értekezleteken a gyártási előírások ellen vétőknek, a »selejtgyártók«-nak is, akik ilyen nyilvános »arcpirítás« után jobban igyekeznek. Nyina nemcsak agitál és szervez, hanem maga is jó példával jár elől az egyes kollektív megmozdulásokban. Olyankor például, amikor arról van szó, hogy a tapasztalt varrónők vegyék védőszárnyaik alá a kezdőket és tanítsák meg őket a szakma sok csinjára-hintára. Nos, Nyina ilyen és ezekhez hasonló »aprómunkái «-nak köszönhető, hogy a műhelyből hónapról hónapra egyre több csinos ruha kerül ki és alig-alig fordul elő panasz a minőségre. A kistermem fonónőt, Kusakovát, a Kalinyin-gyárban, gépe mellett találja a látogató. — Tízen vagyunk a csoportban és mindenki esti iskolában vagy tanulókörben tanul — mondja. És nyugodt lélekkel büszkélkedhetik. — Ennek köszönhetjük, hogy az élen járunk az 1-es fonodában. No igen, a tanulásnak, meg persze a jó munkamódszerek terjesztésének! — A múlt évben 6429 méter kifogástalan minőségű fonállal szárnyaltuk túl tervünket. Legjobb munkásnőink 120 százalék körül teljesítik normájukat, méghozzá minden minőségi hiba nélkül! Ezek valóban konkrét eredmények. Hogy miként érték el őket? Elsősorban azzal, hogy Szerafima Kotova példáját követve, állandóan kutatják a termelés rejtett tartalékait. Például 180-ról 220-ra növelték gépeik percenkénti fordulatszámát. Persze mindez nem megy ilyen egyszerűen, mint ahogy az ember leírja vagy olvassa. Sok csoportos és négyszemközti beszélgetésre, sok szívós akaratra, kitartó »aprómunkára« van szüksége a bizalminak, hogy rábírja társait a munka utáni tanulásra, sokat kell agitálni a »nehezebb természetű« lányokat, sokat kell bajlódnia a gyengébbekkel, míg valóban kézzelfoghatóvá válik az eredmény. Alekszandra szigorúan ellenőrzi csoportjában, hogyan teljesítik a csoport egyes tagjai felajánlásaikat. A munkásnők mindennap nagy érdeklődéssel veszik körül a versenytáblát. Életük elmaradhatatlan része lett a versengés. Bizalmijuk minden erejével, minden tehetségével azon van, hogy ébren tartsa és ösztönözze ezt a versengésit. ★ Három fiatal lány. Nem férmafra szó funkcionáriusok, nem termelési diadalok csillogó hősei, hanem a szakszervezeti munka mindennapjainak megbízható, egyszerű katonái. Első pillantásra jelentéktelennek, sablonosnak tűnő, de voltaképpen akollektíva termelési sikereinek legfőbb forrásául szolgáló mindennapos tetteikről beszéltek a moszkvai szakszervezeti értekezleten is. Hogy sok ezer társuk tanulja meg tőlük még jobban becsülni, javítani, a közös ügy szolgálatába állítani saját »aprómunkáját«. A FÖLÖSLEGES Ú*, EMBER Irtí NEMES LÁSZLÓ Pusztai János egyik nagy építkezésünkre érkezik mint kubikos. Egy szállítási vállalat igazgatója volt, de leváltották, mert súlyos hibákat követett el és inni kezdett. Felesége, aki minisztériumban dolgozik, Pesten marad a kislányukkal. Pusztait az első napokban többen bizalmatlanul fogadják, egyesek gúnyolják is a volt igazgatót. Találkozik a többi között régi elvtársával, Virág Sándorral, aki éppen az ő alapszervének a titkára. Virág bátyja, Károly vezette ellene a fegyelmit. Pusztai ezért Virág Sanyival szemben is bizalmatlan, sértődött. Hívására mégis elmegy szállására. Pestre utaztában a vonaton régi iskolatársával, Halmossal találkozik. Már a nyelve hegyén volt, hogy dühösen odavágja Jannak, miatta nem lehetett oszályvezető. Igazán nem a taker izgatja, dehát az mégis sok borzasztó, ha más miatt mennek elé akadályokat! Budai Jenő megmondta világosan, őt akarták kinevezni, de aztán voltak, akik ellenezék, hiszen mostanában válották le a férjét, súlyos pártegyelmije is volt... Úgy tekinthetnek egyesek, mint éppenséggel tüntetést, egy másik határozat közvetett megkondeminálását... Értse meg ... Ő érti. Ha ezt most mind a férje szemére vetné . . . Az meg csak jól él... — Persze — ismétli. — Kényelmesen berendezkedtél. A kutya se zavar ... — Ezt nem értem! — Nem? — Édesen csattant a hangja, a szemét elöntötte a tommy. — Nem? Még most is tűzlöttél a pálinkától, amikor hazajöttél! _A pálinkától? — elnevette magát és Éva karja után nyúlt. Az idegesen elrántotta. — A vonaton ittam egy pohánkával. A Halmos megkínált... •— Képzelem. Ki az a Halmos? — Halmos Zoli. Volt iskolatársam. Emlékszel, tavalyelőtt Balatonfüreden... — Az a sikkasztó? Hallottam róla! Azzal jársz együtt inni! — De Éva! Nem járok vele... — Látom! Nahát, minden zsák megtalálja a maga foltját! — Nem szégyenled ... — Még én szégyellem magam? Te henteregsz a sárban ilyen Halmos-féle börtöntöltelékekkel, ellenséges alakokkal és még én... — Nahát! — Nahát, legalább rám és Esztire gondolhatnál. Úgyis éppen elég bajunk van... — Miattam? — Nem, a szomszéd kis kutyája miatt! Már csak az ilyen Halmosak barátsága hiányzik! — Éva! Hát ez mégis csak sok. Az asszony is abbahagyta, rázta a zokogás. Biztosan az az átkozott Budai Jenő beszélte megint tele a fejét... — Na, Éva... ne beszélj bolondságokat. Gyere le az építkezésre, nézd meg a magad szemével... — Ugyan! Pusztai hirtelen más hangot ütött meg. Hideget, tárgyilagosat. — Idefigyelj! Mondtam, hogy keményen dolgozom! A héten átvettem az egyik politikai gazdaságtan komferencie vezetését is. Éva vállat vont. Pusztai elhallgatott. Az asszony szótlanul kiihordta az edényeiket. — Akarsz feketét? — Nem kérek. Fel-alá járkált a szobában, kiment a fürdőszobába, azután, megint odabenn folytatta a sétát. Éva már levetkőzött, az ágyban olvasott. — Nem fekszel le? — Idegesít a járkálásom? — Nem. De már éjfél is elmúlt. Én holnap dolgozom. Igaz. Erre tekintettel lehetne. Úgyis csak alkalmatlankodik. Egyszerre az Éva világa lett itt minden: a székre kikészített fehérnemű, a könyvek, edények, a felhúzott ébresztőóra. Ő reggel munkába megy. Előtte még reggelit főz, felöltözteti Esztit, elviszi az óvodába. Nem érezte magát fáradtnak — de frissnek sem ... Mintha nem is lenne élő, érző teste. Azért gyorsan lefeküdt. Valóban, nagyon késő van. Amint a takarót magába húzta, Éva eloltotta a villanyt. — Jóéjszakát. Az ablakon át halvány fény vetődött a falra. Nem látta, inkább sejtette, merre van az asszony, még a lélegzetvételét is alig hallotta. Csak a karját kellene kinyújtani, hogy elérhesse, magához húzhassa. Nem, nem lehet. Kilométerek, hegyek, folyók vannak köztük. A karja pedig ólom, annál is nehezebb. S a sötétben, amit az utca és a hold beszivárgó világa még csak derengővé sem enyhít, legfeljebb sejtelmessé, a bútorok óriási váraikká nőnek. Az íróasztal bástyája, a kombinált szekrény citadellája fenyegetően emelkedik fölé. Jaj, csak rá ne omoljon ... És hol van a gyalult asztal? A két lóca? A hat öltözőszekrény? Nem, ez csak a rádióasztal és a fotel... Mélyen süpped az ágyba, körülötte minden emelkedik. Amikor a háborúban hazament szabadságra, az anyja a legfinomabb pehelypámztáját, dunyháját rakta az ágyába. És ő egész éjjel szédült, tengeri betegség környékezte. Hajnalban leterített a padlóra egy pokrócot, azon végre elaludt ... Mit szólna Éva, ha a szőnyegre feküdne? Valahol messze egy óra ütött. Hármat. Még a négyet is hallotta. Aztán elaludt. Másnap és vasárnap egyetlen barátságtalan vagy ingerült hang sem hallatszott. Éva a kedvenc ételeit készítette, ő segített a házimunkákban, vasárnap délelőtt pedig elvitte Esztit a bábszínháziba. Délután kijelentette, hogy az esti vonattal elutazik. — Nem érdemes hajnalban kelni és fáradtan, törődötten munkába menni. — Igazad van, Járni. Esztit lefektetjük és kikísérlek az állomásra. — Ne fáradj. Hisz csomagom sincs. Legfeljebb a villamosmegállóig gyere. Ebben megállapodtak. S Éva mégis kikísérte a vonathoz. Ott megcsókolták egymást. Pusztai lehúzta az induló vonat ablakát és kihajolt. De az asszonynak már csak a hátát, gyors, határozott lépteit látta. 12. Virág Sándor megállt Pusztai mellett. Furcsán mosolygott, ránézett, a szeme is, a hangja is olyan különös volt. — Janiikém, ha végeztetek, gyere be hozzám. Pusztai az ásó nyelére támaszkodott, cigarettát vett elő. Virág tüzet adott neki. Ormótlan, régimódi öngyújtója volt, úgy lobogott, mint egy fáklya. (Folytatjuk.) További sikereket arat a Magyar Állami Népi Együttes Brüsszelben Brüsszelben tovább folytatja nagysikerű előadásait a Magyar Állami Népi Együttes. Már eddig is sok művészeti szakember és közéleti személyiség vett részt az előadásokon. Akárcsak korábban Párizsban, itt is sorban állnak a jegyvásárlók a színház pénztára előtt. Február 24-én, csütörtökön a diplomáciai testület számos tagja jelent meg az előadáson, élükön Avilov szovjet nagykövettel. A brüsszeli televízió szombat este az együttes egész előadását közvetítette. Változatlanul nagy figyelmet szentel az együttes műsorának a belga sajtó is. A Brüsszelben megjelenő Les Beaux-Arts ezt úja: »Olyan magas színvonalú művészettel állunk szemben, amelyet a művészet minden kedvelőjének meg kell tekintenie.« A Libre Belgique Csenki Imre Kossuth-díjas karmester és a vezetése alatt álló énekkar munkáját emeli ki. A népi zenekar teljesítményét minden lap nagy elismeréssel dicséri. Ma nyílik meg a „Népünk egészségéért“ cmű kiállítás A Magyar Vöröskereszt »Népünk egészségéért« címmel kiállítást rendez az Ernst Múzeumban. Bemutatják a Vöröskereszt szervezeteinek tevékenységét az ipari üzemekben, a mezőgazdaságban, az ifjúság körében. A kiállítás egyik érdekessége az a vastüdő, amelyet a Vöröskereszt debreceni szervezetének tagjai társadalmi munkával készítettek. A kiállítást ma, kedd délelőtt 11 órakor nyitja meg Drexler Miklós egészségügyi miniszterhelyettes. A Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete központi vezetősége régi szakszervezeti tagjai tiszteletére március 5-én délután öt órai kezdettel ünnepséget rendez. ,Az ünnepség keretében leleplezik a székház előcsarnokában a szakszervezet mártírjainak emlékére felállított márványtáblát. Emlékbeszédet Olt Károly pénzügyminiszter mond. ^JiMÉéPOSTIWlÍBÓL Levél — Koreából Az elmúlt év őszén néhány ** társammal együtt Koreába utaztunk, hogy segítsük a koreai népet országépítő munkájában. Tudom, odahaza sok embert érdekel, hogyan élünk itt, mit dolgozunk. Mindenekelőtt azt kell elmondanom, hogy mindannyian jól vagyunk. Koreai barátainktól igen szép feladatokat kaptunk, s mi örömmel segítünk országukat újjáépíteni. Phenjanban a háború idején rengeteg lakóház ment tönkre, most egymás után épülnek az újak. A dolgozó embert igen megbecsülik Koreában, erről tanúskodik például az is, hogy a legelsők közt egy gyönyörű munkásszállót építünk a Tedong folyó partján. A mi csoportunk új lakások és középületek tervezésénél segít koreai testvéreinknek. Vannak közöttünk, akik a vasbeton kivitelezésében és az előregyártott elemek készítésében adják át tapasztalataikat az itteni munkásoknak. Bár sok itt a Szovjetuniótól és a népi demokratikus országoktól kapott gép, de szakemberben hiány van. Nagy élmény és öröm számunkra, hogy távol hazánktól, Kínában és Koreában egyaránt találkozhatunk a magyar ipar termékeivel. Kínában például Ikarus-autóbuszon utaztunk, itt Phenjanban pedig magyar telefonkészüléken beszélünk. Amerre járunk, az emberek mindenütt szeretettel fogadnák. Megbecsülésünkben nagy része van a Rákosi Mátyás kórház orvosainak, dolgozóinak is. Befejezésül ismételten csere azt írhatom: jól vagyunk itt, szinte otthon érezzük magunkat. Gyakran járunk kirándulni. Legutóbb például Mang- Ginba, Kim Ir Szen elvtárs szülőfalujába látogattunk el Felkerestük a magyar kórházat is és hosszasan elbeszélgettünk ott dolgozó honfitársainkkal. Boros Sándor mérnök A bálban is tiszta pohárból szeretnénk inni A VIII. kerületi középiskolások bálján voltam szombaton a vasasszékházban. Régen voltam diák, de nem bántam meg, hogy elmentem. öröm volt nézni a sok jókedvű, táncoló fiatalt, az »első bálos« lányokat. Különösen jólesett abban a teremben, azok között a falak között látni őket, amelyekhez olyan sok kedves, felejthetetlen emlék fűz engem és a velem egyidőseket »ifi« korunkból. A hangulatot emelte a kitűnő rendezés is: a jól sikerült táncversenyek, a jelmezverseny, a tombola, a torlódásmentes ruhatári szolgálat. Kicsit meleg volt. Gondoltam iszom egy pohár sört. A büfében azonban hamar elment a kedvem a sörivástól. A használt poharakat egy edényben leöblítették — a víz színe már egész szürke volt — s máris töltötték a következő pohár sört. Az Italboltokban s eszpresszókban felhívás figyelmezteti a fogyasztót, hogy csak ínyyvizben mosott politiát fogadjon el. Rendelet is van rá. Kérdésemre, hogy itt miért nem így csinálják, a büfé vezetője a vállalatra hárította a felelősséget, majd mentegetőzve hozzátette: »Lehet, hogy nincs keret arra a megoldásra, hogy folyóvízben moshatnánk a poharakat.« Véleményem szerint az emberek egészsége drágább, mint amibe a folyóvizes megoldás kerülne, nem beszélve arról, hogy egész olcsón is el tudom képzelni. Például úgy, hogy felállítanak egy hordót, mint amikor a sört csapolják, alá tesznek egy edényt — és máris folyóvízben mosható a pohár. Közegészségügyi szerveink — és elsősorban a tanácsok egészségügyi osztályai — jobban ellenőrizzék, hogy az egészségügyi szabályokat az Éttermi és Büfévállalat betartsa. Mezei Tibor VII., Damjanich utca 16. A SZOT kultúrnevelési osztályának felhívása a szakszervezetekhez, üzemi bizottságokhoz és a szakoktatókhoz A SZOT kultúrnevelési osztálya a művészeti csoportok vezetőinek munkafeltételéről szóló miniszteri utasítás végrehajtásával kapcsolatban a következőkre hívja fel a szakszervezetek és üzemi bizottságok figyelmét. A SZOT kultúrnevelési osztály tapasztalatai szerint az oktatók egy része a megjelölt határidőig (január 31) nem jelentkezett a szakszervezetnél, (vidéken megyei tanács népművelési osztályánál) ideiglenes működési igazolványért. Ezért a jelentkezési határidőt meghosszabbítja március 31-ig. Az üzemi, szakszervezeti bizottságok gondoskodjanak arról, hogy az oktatók az ideiglenes működési igazolványokat március 31-ig beszerezzék. Azokat az oktatókat, akik ideiglenes működési igazolványukat a meghosszabbított határidőig sem szerzik meg, az üzemi bizottságok nem foglalkoztathatják. Az ideiglenes működési szerződést bemutató oktatókkal az üzemi bizottságok (kultúrotthon vezetőségek) április 1-től az utasításnak megfelelően kötelesek munkaszerződést kötni. Amennyiben az üzemi bizottság a csoport oktatójával megszünteti a munkaviszonyt, ezt jelezni kell az illetékes szakszervezet kultúrnevelési osztályának. Új oktatót csak a szakszervezet kultúrnevelési osztályának javaslatára és engedélyével lehet foglalkoztatni. 1. sz. Épületelemgyár felvesz épületelemgyártási munkára SEGÉDMUNKÁSOKAT Betanításról a vállalat gondoskodik. Személyes jelentkezés: Budapest, XI. ker., Budafoki út 78. szám Most vásároljon könyvet! ALKALMI KÖNYVVÁSÁR közel 700 könyv 40—75 százalékos ÁRLESZÁLLÍTÁSA ! Keresse fel a legközelebbi könyvesboltot, válogasson a leszállított áru könyvek között