Népszava, 1955. március (83. évfolyam, 50-76. sz.)

1955-03-01 / 50. szám

A szovjet szakszervezetek tapasztalataiból APRÓMUNKA Moszkvára csillagokkal díszített fekete selyemkendőjét a téli este. A városi szakszervezeti tanács méltóságteljes épületé­nek lépcsőjén egymásba karolva három lány lépked lefelé. Olyanok, mint az orgonasípok: egy magas, egy középtermetű és egy »csöpp­ség­«. Bizony alaposan csalódna, a­ki szereti »sematikus szemmel« nézni az »élenj­árt, szakszervezeti aktivistákat«, és most meghal­laná, miről beszélnek. A lányok nem arról vitatkoznak, milyen eredményes volt a moszkvai közszükségleti ipar szakszervezeti bizalmijainak imént zárult értekezlete. A magas barna éppen így szólt barátnő­jelhez: — ... Te, Valja, úgy szeretném, ha elké­szülne jövő hétre az új ruhám. Akkor lesz az üzemi bár és tudod ... Fiatalok! Színes-lélekkel csinálnak min­dent. Szeretik szakmájukat és a jól végzett munka után élvezik fiatalságuk örömeit. Vajon kik ők és miért hívták meg őket a szovjet főváros legjobb bizalmijainak érte­kezletére? ... A középtermetű lányt valentyina Mackó­jának hívják. A Babajev cukrászati gyár if­­júmunkás csomagolóbrigádja az ő jó terme­lési propagandájának köszönheti, hogy any­­agit dicsérik. Miben rejlik Valja sikerének átka? Hiába keresnénk korszakalkotó újdon­ságokat, Valja egész tevékenységét a jól bé­relt módszerek következetes alkalmazása, a lelkiismeretes »aprómunka« jellemzi. A minap éppen gyűlés közben találta volna csoportját a látogató. A brigád tagjai a ja­nuári eredményeket beszélték meg. (Körülöt­­ük mindegyik csomagológépen tábla hirdeti a napi teljesítményeket. Egyik-másik munka­­■ helyet vörös zászlócska díszíti. Itt dolgoznak a műhely és a csoport büszkeségei.) Ezután Valláék áttértek a következő napirendre, egymást követik a felajánlások. Az egyik segédmunkásnő bejelenti, hogy társaival együtt az eddigi feladatokon kívül vállalja a megtöltött cukorkásdobozok lemérését. Meg­­magyarázza, hogy így jobban értékesíthetik munkaidejüket. Vadja bólint. Tegnap félórát beszélgetett ezzel a munkásnővel. Tudja, hogy ennek a beszélgetésnek nem kis szerepe .■an az új vállalásban. Egy másik munkás­­ány arra tesz ígéretet, hogy a gépállások sökkentésével 16 százalékkal több cukorkát csomagol. Ez is Valja »aprómunkájának« «Terménye. Buzgón jegyzi füzetébe a válla­lásokat. Most már csak az marad hátra, hogy hónap közben nem egyszer utánajárjon. Hogyan is állnak a lányok a teljesítéssel. Hogy miből áll még az »aprómunka«? Na­gyon, nagyon sok szála és ága van. A cso­­portbizalmi például rendszeressé tette a ro­kongyárak látogatását. Kulturására, munka­­védelmi felelősére sincs panasz. Vadjáról vesz­tek példát. A múltkor például az egyik fia­tal mun­káslány megvágta az ujját. Marajeva, a munkavédelmi felelős nem nyugodott, írig ki nem kutatta a baleset okát, azután a cso­port gyűlésén mindenkit kioktatott a bizton­ságos m­unkafogásokra. "írt A „bálbakészülő‘A­ugina Balova, a »Krasz­­naja Sveta« (Vörös Varrónő) konfekcióáru­­gyár hármas számú műhelyének bizalmija. Mióta megválasztották, nagyot nőtt a csoport­ban a termelési értekezletek szerepe. Rendszeresen, kéthetenként kerül erre sor és minden olyan dolgot megbeszélnek, amely szebb és olcsóbb ruhák készítését segíti elő. Nyina ösztönzésére például elhatározták, hogy minden munkásnő megtanul több, egy­más után következő műveletet és így szük­ség esetén — helyettesíthetik egymást. De bi­zony kijut ezeken az értekezleteken a gyár­tási előírások ellen vétőknek, a »selejtgyár­­tó­k«-nak is, akik ilyen nyilvános »arcpirítás« után jobban igyekeznek. Nyina nemcsak agi­tál és szervez, hanem maga is jó példával jár elől az egyes kollektív megmozdulásokban. Olyankor például, amikor arról van szó, hogy a tapasztalt varrónők vegyék védőszárnyaik alá a kezdőket és tanítsák meg őket a szakma sok csinjára-hintára. Nos, Nyina ilyen és ezekhez hasonló »aprómunkái «-na­k köszön­hető, hogy a műhelyből hónapról hónapra egyre több csinos ruha kerül ki és alig-alig fordul elő panasz a minőségre. A kistermem­ fonónőt, Kusa­kovát, a Kalinyin-gyárban, gépe mellett ta­lálja a látogató. — Tízen vagyunk a csoportban és min­denki esti iskolában vagy tanulókörben ta­nul — mondja. És nyugodt lélekkel büszkél­­kedhetik. — Ennek köszönhetjük, hogy az élen járunk az 1-es fonodában. No igen, a ta­nulásnak, meg persze a jó munkamódszerek terjesztésének! — A múlt évben 6429 méter kifogástalan mi­nőségű fonállal szárnyaltuk túl tervünket. Legjobb munkásnőink 120 százalék körül teljesítik normájukat, méghozzá minden mi­nőségi hiba nélkül! Ezek valóban konkrét eredmények. Hogy miként érték el őket? Elsősorban azzal, hogy Szeraf­ima Kotova példáját követve, állan­dóan kutatják a termelés rejtett tartalékait. Például 180-ról 220-ra növelték gépeik per­cenkénti fordulatszámát. Persze mindez nem megy ilyen egyszerűen, mint ahogy az ember leírja vagy olvassa. Sok csoportos és négyszemközti beszélgetésre, sok szívós akaratra, kitartó »aprómunkára« van szüksége a bizalminak, hogy rábírja társait a munka utáni tanulásra, sokat kell agitálni a »nehezebb természetű« lányokat, sokat kell bajlódnia a gyengébbekkel, míg va­lóban kézzelfoghatóvá válik az eredmény. Alekszandra szigorúan ellenőrzi csoportjá­ban, hogyan teljesítik a csoport egyes tagjai felajánlásaikat. A munkásnők mindennap nagy érdeklődéssel veszik körül a verseny­táblát. Életük elmaradhatatlan része lett a versengés. Bizalmijuk minden erejével, min­den tehetségével azon van, hogy ébren tartsa és ösztönözze ezt a versengésit. ★ Három fiatal lány. Nem férm­afra­ szó funk­cionáriusok, nem termelési diadalok csillogó hősei, hanem a szakszervezeti munka min­dennapjainak megbízható, egyszerű katonái. Első pillantásra jelentéktelennek, sablonos­nak tűnő, de voltaképpen a­­kollektíva terme­lési sikereinek legfőbb forrásául szolgáló mindennapos tetteikről beszéltek a moszkvai szakszervezeti értekezleten is. Hogy sok ezer társuk tanulja meg tőlük még jobban be­csülni, javítani, a közös ügy szolgálatába ál­lítani saját »aprómunkáját«. A FÖLÖSLEGES Ú*, EMBER Irtí NEMES LÁSZLÓ Pusztai János egyik nagy építke­zésünkre érkezik mint kubikos. Egy szállítási vállalat igazgatója volt, de leváltották, mert súlyos hibákat követett el és inni kezdett. Felesége, aki minisztériumban dol­gozik, Pesten marad a kislányukkal. Pusztait az első napokban többen bizalmatlanul fogadják, egyesek gú­nyolják is a volt igazgatót. Talál­kozik a többi között régi elvtársá­val, Virág Sándorral, aki éppen az ő alapszervének a titkára. Virág bátyja, Károly vezette ellene a fe­gyelmit. Pusztai ezért Virág Sa­nyival szemben is bizalmatlan, sértődött. Hívására mégis elmegy szállására. Pestre utaztában a vo­naton régi iskolatársával, Halmos­sal találkozik. Már a nyelve hegyén volt, hogy dühösen odavágja Jann­­­ak, miatta nem lehetett osz­­ályvezető. Igazán nem a tak­­er izgatja, dehát az mégis sok borzasztó, ha más miatt m­ennek­­ elé akadályokat! Budai Jenő megmondta vilá­­gosan, őt akarták kinevezni, de aztán voltak, akik ellenez­­ék, hiszen mostanában vál­­ották­ le a férjét, súlyos párt­­egyelmije is volt... Úgy te­kinthetnek egyesek, mint ép­­penséggel tüntetést, egy másik határozat közvetett megkond­­­eminálását... Értse meg ... Ő érti. Ha ezt most mind a férje szemére vetné . . . Az meg csak jól él... — Persze — ismétli. — Ké­nyelmesen berendezkedtél. A kutya se zavar ... — Ezt nem értem! — Nem? — Édesen csattant a hangja, a szemét elöntötte a tommy. — Nem? Még most is tűzlöttél a pálinkától, amikor hazajöttél! _A pálinkától? — elnevette magát és Éva karja után nyúlt. Az idegesen elrántotta. — A vonaton ittam egy pohánká­val. A Halmos megkínált... •— Képzelem. Ki az a Hal­mos? — Halmos Zoli. Volt iskola­társam. Emlékszel, tavalyelőtt Balatonfüreden... — Az a sikkasztó? Hallot­tam róla! Azzal jársz együtt inni! — De Éva! Nem járok vele... — Látom! Nahát, minden zsák megtalálja a maga folt­ját! — Nem szégyenled ... — Még én szégyellem ma­gam? Te henteregsz a sárban ilyen Halmos-féle börtöntölte­­lékekkel, ellenséges alakokkal és még én... — Nahát! — Nahát, legalább rám és Esztire gondolhatnál. Úgyis éppen elég bajunk van... — Miattam? — Nem, a szomszéd kis ku­tyája miatt! Már csak az ilyen Halmosak barátsága hiányzik! — Éva! Hát ez mégis csak sok. Az asszony is abbahagyta, rázta a zokogás. Biztosan az az átkozott Bu­dai Jenő beszélte megint tele a fejét... — Na, Éva... ne beszélj bolondságokat. Gyere le az építkezésre, nézd meg a ma­gad szemével... — Ugyan! Pusztai hirtelen más han­got ütött meg. Hideget, tár­gyilagosat. — Idefigyelj! Mondtam, hogy keményen dolgozom! A héten átvettem az egyik poli­tikai gazdaságtan komferencie vezetését is. Éva vállat vont. Pusztai el­hallgatott. Az asszony szótlanul ki­­ihordta az edényeiket. — Akarsz feketét? — Nem kérek. Fel-alá járkált a szobában, kiment a fürdőszobába, azután, megint odabenn folytatta a sétát. Éva már levetkőzött, az ágy­ban olvasott. — Nem fekszel le? — Idegesít a járkálásom? — Nem. De már éjfél is el­múlt. Én holnap dolgozom. Igaz. Erre tekintettel le­hetne. Úgyis csak alkalmatlan­kodik. Egyszerre az Éva világa lett itt minden: a szé­kre kiké­szített fehérnemű, a könyvek, edények, a felhúzott ébresztő­óra. Ő reggel munkába megy. Előtte még reggelit főz, fel­öltözteti Esztit, elviszi az óvodába. Nem érezte magát fáradtnak — de frissnek sem ... Mintha nem is lenne élő, érző teste. Azért gyorsan lefeküdt. Való­ban, nagyon késő van. Amint a takarót magáb­a húzta, Éva eloltotta a vil­lanyt. — Jóéj­szakát. Az ablakon át halvány fény vetődött a falra. Nem látta, inkább sejtette, merre van az asszony, még a lélegzetvételét is alig hallotta. Csak a karját kellene kinyújtani, hogy el­érhesse, magához húzhassa. Nem, nem lehet. Kilométerek, hegyek, folyók vannak köztük. A karja pedig ólom, annál is nehezebb. S a sötétben, amit az utca és a hold beszivárgó világa még csak derengővé sem eny­hít, legfeljebb sejtelmessé, a bútorok óriási váraikká nőnek. Az íróasztal bástyája, a kombi­nált szekrény citadellája fe­nyegetően emelkedik fölé. Jaj, csak rá ne omoljon ... És hol van a gyalult asz­tal? A két lóca? A hat öltöző­szekrény? Nem, ez csak a rádióasztal és a fotel... Mélyen süpped az ágyba, körülötte minden emelkedik. Amikor a háborúban haza­ment szabadságra, az anyja a legfinomabb pehelypámztáját, dunyháját rakta az ágyába. És ő egész éjjel szédült, tengeri betegség környékezte. Hajnal­ban leterített a padlóra egy pokrócot, azon végre el­aludt ... Mit szólna Éva, ha a sző­nyegre feküdne? Valahol messze egy óra ütött. Hármat. Még a négyet is hallotta. Aztán elaludt. Másnap és vasárnap egyet­len barátságtalan vagy inge­rült hang sem hallatszott. Éva a kedvenc ételeit készítette, ő segített a házimunkákban, va­sárnap délelőtt pedig elvitte Esztit a bábszínháziba. Délután kijelentette, hogy az esti vonattal elutazik. — Nem érdemes hajnalban kelni és fáradtan, törődötten munkába menni. — Igazad van, Járni. Esztit lefektetjük és kikísérlek az állomásra. — Ne fáradj. Hisz csomagom sincs. Legfeljebb a villamos­­megállóig gyere. Ebben megállapodtak. S Éva mégis kikísérte a vonat­hoz. Ott megcsókolták egymást. Pusztai lehúzta az induló vonat ablakát és kihajolt. De az asszonynak már csak a hátát, gyors, határozott lép­teit látta. 12. Virág Sándor megállt Pusz­tai mellett. Furcsán mosoly­gott, ránézett, a szeme is, a hangja is olyan különös volt. — Janiikém­, ha végeztetek, gyere be hozzám. Pusztai az ásó nyelére tá­maszkodott, cigarettát vett elő. Virág tüzet adott neki. Ormót­lan, régimódi öngyújtója volt, úgy lobogott, mint egy fáklya. (Folytatjuk.) További sikereket arat a Magyar Állami Népi Együttes Brüsszelben Brüsszelben tovább folytatja nagysikerű előadásait a Ma­gyar Állami Népi Együttes. Már eddig is sok művészeti sza­kember és közéleti szemé­lyiség vett részt az előadáso­kon. Akárcsak korábban Pá­rizsban, itt is sorban állnak a jegyvásárlók a színház pénz­tára előtt. Február 24-én, csütörtökön a diplomáciai tes­tület számos tagja jelent meg az előadáson, élükön Avilov szovjet nagykövettel. A brüsszeli televízió szom­bat este az együttes egész előadását közvetítette. Válto­zatlanul nagy figyelmet szen­tel az együttes műsorának a belga sajtó is. A Brüsszelben megjelenő Les Beaux-Arts ezt úja: »Olyan magas színvonalú művészettel állunk szemben, amelyet a művészet minden kedvelőjének meg kell tekin­tenie.« A Libre Belgique Csenki Imre Kossuth-díjas karmester és a vezetése alatt álló énekkar munkáját emeli ki. A népi zenekar teljesítmé­nyét minden lap nagy elisme­réssel dicséri. Ma nyílik meg a „Népünk egészségéért“ c­mű kiállítás A Magyar Vöröskereszt »Né­pünk egészségéért« címmel ki­állítást rendez az Ernst Mú­zeumban. Bemutatják a Vörös­­kereszt szervezeteinek tevé­kenységét az ipari üzemekben, a mezőgazdaságban, az ifjúság körében. A kiállítás egyik ér­dekessége az a vas­tüdő, ame­lyet a Vöröskereszt debreceni szervezetének tagjai társadal­mi munkával készítettek. A kiállítást ma, kedd délelőtt 11 órakor nyitja meg Drexler Miklós egészségügyi miniszter­­helyettes.­­ A Kereskedelmi és Pénz­ügyi Dolgozók Szakszerveze­te központi vezetősége régi szakszervezeti tagjai tisztele­tére március 5-én délután öt órai kezdettel ünnepséget ren­dez. ,Az ünnepség keretében leleplezik a székház előcsar­nokában a szakszervezet már­tírjainak emlékére felállított márványtáblát. Emlékbeszé­det Olt Károly pénzügymi­niszter mond. ^JiMÉéPOSTIWlÍBÓL Levél — Koreából A­z elmúlt év őszén néhány ** társammal együtt Koreába utaztunk, hogy segítsük a ko­reai népet országépítő munká­jában. Tudom, odahaza sok embert érdekel, hogyan élünk itt, mit dolgozunk­. Mindenekelőtt azt kell el­mondanom, hogy mindannyian jól vagyunk. Koreai barátaink­tól igen szép feladatokat kap­tunk, s mi örömmel segítünk országukat újjáépíteni. Phen­­janban a háború idején renge­teg lakóház ment tönkre, most egymás után épülnek az újak. A dolgozó embert igen megbecsülik Koreában, erről tanúskodik például az is, hogy a legelsők közt egy gyönyörű munkásszállót építünk a Te­dong folyó partján. A mi csoportunk új lakások és középületek tervezésénél se­gít koreai testvéreinknek. Vannak közöttünk, akik a vas­beton kivitelezésében és az előregyártott elemek készítésé­ben adják át tapasztalataikat az itteni munkásoknak. Bár sok itt a Szovjetuniótól és a népi demokratikus országoktól kapott gép, de szakemberben hiány van. Nagy élmény és öröm szá­munkra, hogy távol hazánktól, Kínában és Koreában egy­aránt találkozhatunk a magyar ipar termékeivel. Kínában pél­dául Ikarus-autóbuszon utaz­tunk, itt Phenjanban pedig magyar telefonkészüléken be­szélünk. Amerre járunk, az emberek mindenütt szeretettel fogadnák. Megbecsülésünkben nagy része van a Rákosi Má­tyás kórház orvosainak, dolgo­zóinak is. Befejezésül ismételten csere azt írhatom: jól vagyunk itt, szinte otthon érezzük magun­kat. Gyakran járunk kirán­dulni. Legutóbb például Mang- Ginba, Kim Ir Szen elvtárs szülőfalujába látogattunk el Felkerestük a magyar kórházat is és hosszasan elbeszélget­tünk ott dolgozó honfitársaink­kal. Boros Sándor mérnök A bálban is tiszta pohárból szeretnénk inni A VIII. kerületi közép­­iskolások bálján vol­tam szombaton a vasasszék­házban. Régen voltam diák, de nem bántam meg, hogy el­mentem. öröm volt nézni a sok jókedvű, táncoló fiatalt, az »első bálos« lányokat. Különö­sen jólesett abban a teremben, azok között a falak között látni őket, amelyekhez olyan sok kedves, felejthetetlen em­lék fűz engem és a velem egyidőseket »ifi« korunkból. A hangulatot emelte a kitűnő rendezés is: a jól sikerült tánc­versenyek, a jelmezverseny, a tombola, a torlódásmentes ruhatári szolgálat. Kicsit meleg volt. Gondol­tam iszom egy pohár sört. A büfében azonban hamar el­ment a kedvem a sörivástól. A használt poharakat egy edény­ben leöblítették — a víz színe már egész szürke volt — s máris töltötték a következő pohár sört. Az Italboltokban s eszpresszókban felhívás figyel­mezteti a fogyasztót, hogy csak ínyyvizben m­osott politi­át­ fogadjon el. Rendelet is van rá. Kérdésemre, hogy itt miért nem így csinálják, a büfé ve­zetője a vállalatra hárította a felelősséget, majd mentege­tőzve hozzátette: »Lehet, hogy nincs keret arra a megoldásra, hogy folyóvízben moshatnánk a poharakat.« Véleményem szerint az emberek egészsége drágább, mint amibe a folyó­­vizes megoldás kerülne, nem beszélve arról, hogy egész ol­csón is el tudom képzelni. Pél­dául úgy, hogy felállítanak egy hordót, mint amikor a sört csapolják, alá tesznek egy edényt — és máris folyóvízben mosható a pohár. Közegészségügyi szerveink — és elsősorban a tanácsok egészségügyi osztályai — job­ban ellenőrizzék, hogy az egészségügyi szabályokat az Éttermi és Büfévállalat be­tartsa. Mezei Tibor VII., Damjanich utca 16. A SZOT kultúrnevelési osztályának felhívása a szakszervezetekhez, üzemi bizottságokhoz és a szakoktatókhoz A SZOT kultúrnevelési osz­tálya a művészeti csoportok vezetőinek munkafeltételéről szóló miniszteri utasítás végre­hajtásával kapcsolatban a kö­vetkezőkre hívja fel a szak­­szervezetek és üzemi bizott­ságok figyelmét. A SZOT kultúrnevelési osz­tály tapasztalatai szerint az oktatók egy része a megjelölt határidőig (január 31) nem je­lentkezett a szakszervezetnél, (vidéken megyei tanács nép­művelési osztályánál) ideig­lenes működési igazolványért. Ezért a jelentkezési határidőt meghosszabbítja március 31-ig. Az üzemi, szakszervezeti bizottságok gondoskodjanak arról, hogy az oktatók az ideiglenes működési igazolvá­nyokat március 31-ig beszerez­zék. Azokat az oktatókat, akik ideiglenes működési igazolvá­nyukat a meghosszabbított ha­táridőig sem szerzik meg, az üzemi bizottságok nem foglal­koztathatják. Az ideiglenes működési szerződést bemutató oktatókkal az üzemi bizottsá­gok (kultúrotthon vezetőségek) április 1-től az utasításnak megfelelően kötelesek munka­szerződést kötni. Amennyiben az üzemi bi­zottság a csoport oktatójával megszünteti a munkaviszonyt, ezt jelezni kell az illetékes szakszervezet kultúrnevelési osztályának. Új oktatót csak a szakszervezet kultúrnevelési osztályának javaslatára és en­gedélyével lehet foglalkoz­tatni. 1. sz. Épületelemgyár felvesz épületelemgyártási munkára SEGÉDMUNKÁSOKAT Betanításról a vállalat gon­doskodik. Személyes jelent­kezés: Budapest, XI. ker., Budafoki út 78. szám Most vásároljon könyvet! ALKALMI KÖNYVVÁSÁR közel 700 könyv 40—75 százalékos ÁRLESZÁLLÍTÁSA ! Keresse fel a legközelebbi könyvesboltot, válogasson a leszállított áru könyvek között

Next