Népszava, 1955. szeptember (83. évfolyam, 205-230. sz.)
1955-09-04 / 208. szám
II Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének központi vezetőségi ülése n A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége a technika fejlesztésével kapcsolatos feladatokról tárgyalt. Az elnökség beszámolója hangsúlyozta, hogy együttműködésünk a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal ugrásszerűen emelte a technika színvonalát a közlekedés és a szállítás minden területén. Ennek ellenére nincs semmi ok az önelégültségre és elbizakodottságra. A központi vezetőség valamennyi szakszervezeti bizottság fő feladatának jelölte meg, hogy a jövőben az eddiginél sokkal nagyobb erőfeszítéseket tegyenek a dolgozók szakmai képzése, az újítómozgalom kiszélesítése, a technológiai fegyelem megszilárdítása érdekében. A hozzászólók közül többen is beszéltek arról, hogy nem használjuk ki eléggé a tapasztalatcsere lehetőségeit. Merták Gáspár, a Fővárosi Villamosvasút szakszervezeti bizottságának munkatársa elmondotta, hogy Csehszlovákiában egészen egyszerű biztosítékokkal akadályozzák meg, hogy a trolibuszok áramszedői kiugorjanak a helyükből. Nem alkalmazzuk ezt a módszert, pedig gyakran a trolibuszok két-három óra hosszat is használhatatlanná válnak ilyen hiba miatt. Mészáros Károly, az Autóalkatrészgyár főmérnöke részletesen beszámolt, hogy mit tettek az utóbbi hetekben a technika fejlesztéséért. A munkamódszerátadással, a szakmai továbbképzéssel és az új technika elsajátításával több hozzászóló is foglalkozott. A bányászőrség élenjáró dolgozói ebszőnybányai vájár lankadatlan szorgalommal, hónapról hónapra teljesítette a sztahanovista feltételeket s megszerezte a szakma kiváló dolgozója jelvényt. A bányászőrségen augusztus 21-től szeptember 2-ig 170 csille szenet termelt tervén felül. a nyirádi bauxitbánya Kossuthdíjas vájára a bányászőrség alatt 154,5 százalékos teljesítményével első lett az üzemben. 1,1 százalékkal előzte meg versenytársát, Zsompos József vájárt. Fegyelmezett munkájáért megérdemelten kapott 3547 forint hűségjutalmat, a Borsodi Szénbányászati Tröszt berentei üzemének csapatcsillése hónapról hónapra rendszeresen túlteljesíti tervét. Fegyelmezett, szorgalmas munkás. A bányászőrség alatt neve az elsők között szerepel a versenytáblán, 135 százalékos teljesítménnyel. CSÍKI Károly ALBRECHT JÓZSEF, GYÖRGYDEÁK IMRE. Felavatták a Gyöngyösoroszi Ércelőkészítő Művet Szombaton felavatták országunk, nehéziparunk egyik újabb létesítményét, a Gyöngyösoroszi Ércelőkészítő Művet. Az avatóünnepségen megjelentek a környék bányáinak, gyárainak, üzemeinek dolgozói, a párt- és a tömegszervezetek képviselői, Gyöngyösoroszi lakói. Ünnepi avatóbeszédet Papp Bálint, a Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium ércbányászati igazgatóságának vezetője mondott. — Az ércelőkészítő mű üzemeltetése — mondotta a többi között — évenként sok millió forint értékű devizával tehermentesíti népgazdaságunkat. A jövőben jelentős mennyiségű ólommal és cinkkel kell kevesebbet importálnunk. De nem jelentéktelen ezek mellett az az arany- és ezüstmennyiség, amit az ércelőkészítőmű segítségével nyerünk és a pirít, amivel majd kénsavgyáraink kénkovald importja csökkenthető. Ez azonban csak a kezdet. A következő ötéves tervben a most avatott ércelőkészítőmű kétszeresére bővül. Számos új lakóház épül, elkészül a hatalmas völgyzárógát, amely az ércelőkészítőmű évi vízszükségletét biztosítja. — Nagy és szép feladat vár a gyöngyösoroszi dolgozókra. A megnövekedett feladatoknak megfelelően biztosítaniuk kell a színporok minőségi és menynyiségi tervteljesítését. Ki kell küszöbölniök a még tapasztalható hibákat, hogy egyre több ólom, cink és pirít hagyja el az ércelőkészítő művet. Ezután Laczkó András, a Heves megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője mondott beszédet, majd az új üzemet Flórián Gusztáv, az ércbánya igazgatója vette át, aki a dolgozók nevében ünnepélyes ígéretet tett, hogy a rájuk bízott feladatot ezután is mindenkor igazi, harcos bányászbecsülettel fogják teljesíteni. A tudomány és a gyakorlat embereinek szoros együttműködése a technikai haladásért Hogyan dolgozik a Gépipari Technológiai Intézet Sikerül-e ? ! Két férfi hajol a ■--------------- Klement Gottwald-gyár egyik marógépe fölé: feszülten figyelik a kísérleti szerszám vizsgamunkáját. S amikor az első kerámiasapkás marós, majd 9 milliméteres fogásmélységgel is állja a próbát, mindkettőjük szemében felcsillan az alkotó büszkesége. Sikerült! Komáromi Lajos marós, a közös győzelem örömében, istenesen megszorítja Kardos Imrének, a Gépipari Technológiai Intézet kutatómérnökének kezét. A következő percben pedig már azt vitatják, hogyan tökéletesítsék a kettőjük munkájából, a tudomány és a gyakorlati tapasztalat szövetségéből született új szerszámot. A termelőmunka és a tudomány embereinek alkotó szövetkezése ma már szinte mindennapi dolog nálunk. A Gépipari Technológiai Intézet kutatói közül páldául Kardos Imre ma Komáromival dolgozik a kerámiasapkás marón, holnap a Budapesti Szerszámgépgyárban ismerteti a legkorszerűbb technológiákat. A fiatal Dénes Miklós Papp Pál szakmérnökkel forgácsolási bemutatót tart és üzemről üzemre járva keresi az új munkamódszerek alkalmazási területeit. Pogány Tibor, Barcza Miklós s az intézet többi tudományos munkatársa az elméleti munka mellett szívesen vállalkozik arra, hogy orvoslást keressen a MÁVAG valamilyen termelési problémájára. Az üzemek kapcsolatát az és a kutatók együttműködés -------------------- számos formája, lehetősége fűzi mind szorosabbra. Az intézet kutatási tervét jórészt az üzemek igényei alapján állítja össze és azok bevonásával valósítja meg. Nehéz lenne eldönteni, hogy például a Láng Gépgyárban működő nagyszerű folyadéksugaras csiszológép előállításában kinek van nagyobb része: a kutatóknak-e vagy pedig a gyár szakembereinek? Hiszen a kísérleti berendezést az intézet szerkesztette, a gépet mostani formájában Zámori Béla Láng-gyári technológus tervezte, az elméleti számításokat megint az intézet végezte, a kivitelezés viszont a gyár munkája. A Láng-gyár és a kutatóintézet azonban nem is kíván osztozkodni a babérokon. Csak a végeredményt tartják fontosnak: azt, hogy a folyadéksugaras csiszológép az egyórás munkát 4—5 percre rövidíti, s nemcsak gyorsan, hanem jól és olcsón dolgozik. A gyárak mű- s szakmunkásai szaki vezetői, sok értékes és --------------------- hasznosítható tapasztalattal gazdagodnak a kutatóintézet tapasztalatcsere bemutatóin. Itt ismerik meg a gyakorlatban a kutatók által kidolgozott legkorszerűbb technológiákat, mint például a finommarást, a szikraforgácsolást, a fémszórást és a többit. Aligha beszélhetnénk a kutatók és az üzemiek gyümölcsöző együttműködéséről, ha a segítség nem lenne kölcsönös. Nárai Miklós, a MÁVAG műszaki főosztályának munkatársa természetesnek tartja, hogy a műszaki fejlesztés, az új technológiák alkalmazásának tervét a kutatóintézettel közösen dolgozza ki. Hiszen a MÁVAG is mindenben támogatja az intézetet: szerződésben vállalta például a keményfémfelrakás és a szikraforgácsolás nagyüzemi kísérleteit, a gyakorlati mérések elvégzését. A turbinaforgórészek hazai gyártásához a kutatóintézet végezte a szilárdsági és egyéb elméleti vizsgálatokat a Láng Gépgyár számára. A gyár viszont keményfémfelrakással készült turbinalapzátot küldött a Mátravidéki Erőműbe, hogy az intézet megbízható adatot kapjon az élettartam növekedésére vonatkozóan. Akadnak olyan azonban, amelltemnek is ilyek nem kér---------------------nek, illetve nem adnak segítséget — kiaknázatlanul hagyják a tudományos kutatókkal való együttműködés lehetőségeit. A Kismotor- és Gépgyár műszaki dolgozói vajmi ritka vendégek a szomszédos Gépipari Technológiai Intézetben. Pedig nem is egy olyan problémájuk van — például a hidroplasztikus befogókészülék alkalmazásával, az érfelrakó hegesztés kiterjesztésével, a hetrofix-másolóberendezés használatával kapcsolatban —, amelyet a kutatómérnökök segítségével könnyűszerrel megoldhatnának. A Ganz Vagongyárban is, másutt is, ahol »»műszaki hónap« keretében foglalkoznak a legkorszerűbb technológiák bevezetésével: nap mint nap sok olyan fogas kérdés vetődik fel, amelyre a kutatóintézet már megtalálta a választ. Több gyárban használatlanul ---------------------porosodnak az új technológiák alkalmazásához szükséges berendezések és eszközök. Igazságtalan dolog lenne ezt a jelenséget csak a maradisággal, az újtól való idegenkedéssel magyarázni, hiszen egyik-másik új készülék vagy szerszám még valóban nem tökéletes. De vajon sutba kell-e vági például az elektroszikrás fúrót azért, mert — számos előnye mellett — aránylag lassan dolgozik? Nem, inkább segíteni kell a kutatóknak abban, hogy a gép teljesítményét megnöveljék. A kerámialapkákra jogosan mondják, hogy ridegek, kis hajlítószilárdságúak, az élük könnyen kipattog. A Klement Gottwald-gyár egyik mérnöke nemrég kijelentette: »»Kerámialapkát marásra használni ugyanolyan lehetetlen próbálkozás, mint ha egy kezdő úszó benevez a balatonátúszási versenyre.« A gyár országos hírű marósa, Komáromi Lajos szerencsére másképp vélekedett: szövetkezett a kutatókkal és így megszületett az a kerámiasapkás marófej, amelynek sikeres vizsgájáról elöljáróban beszámoltunk. Ki szolgálja jobban a termelés és egyben a tudomány érdekét, aki elveti vagy aki tökéletesíti a még kiforratlan új módszert? A válasz nem kétséges. A műszaki s minden üzem egyik fejlesztés legfontosabb fel--------------- adata. E feladat sikeres megvalósításának biztosítéka a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazása, a gyakorlati tapasztalatok tudományos elemzése, továbbfejlesztése , egyszóval a termelő munka és a tudomány embereinek mind szorosabb együttműködése. Vajk Vera TERMÉKENY ÖTLETEK FORRÁSA A Beloiannisz-gyár XIV. műhelyének szakszervezeti taggyűlésén arról beszélt az egyik dolgozó, hogy a szakszervezeti aktivisták, a bizalmiak sok esetben tájékozatlanok. »’Nem tudnak kérdéseinkre kielégítő választ adni — mondta. — Több gondot kellene fordítani politikai nevelésükre.« Néhány egyszerű szó, s mennyire a dolgok elevenjére, munkánk leggyengébb pontjára tapint! De megszívlelte-e az üzemi bizottság elnöke, bejegyezte-e határidő naplójába, hogy ezzel a javaslattal okvetlenül foglalkoznia kell? Feltétlenül kiderül majd az elkövetkező időkben. Egy másik hozzászólás szintén a legutóbbi taggyűlések jegyzőkönyvéből: »»Helyes lenne, ha az üzemi bizottság egy-egy bizalmi munkájáról beszámolna a taggyűlésen! Hadd győződjünk meg róla: rászolgált-e a tagság bizalmára?« Intő észrevétel ez is. Figyelmezteti az üzemi bizottságot, hogy a bizalmiak — akikhez általában közelebb áll a cselekedet, mint a beszéd — elhanyagolják a csoportértekezleteket, holott a dolgozók elvárják, hogy időnként számot adjanak munkájukról. A nevelés egyik hathatós módját szalasztaná el az üzemi bizottság, ha nem gondoskodna ennek az igénynek kielégítéséről. Megfosztaná a jó bizalmit attól a lehetőségtől, hogy elmondja mint dolgozik, ugyanakkor felmentené a nyilvános számonkérés alól azt, aki nem tesz eleget megbízatásának. Csak két példa ez a sok száz közül. Ma már magától értetődő, megszokott, szinte mindennapos dolog, hogy a munkás, a mérnök, az irodai tisztviselő szót kér a termelési értekezleteken vagy a szakszervezeti taggyűlésen, s elmondja véleményét az üzemvezetésről, az egészségvédelemről, az üzemi bizottság munkájáról, vagy más, a közösséget érintő kérdésről. S ez így is van rendjén. Néhol azonban túlságosan közönyösen fogadják a hozzászólásokat, nem egyszer a kiváló javaslatokat is. Pedig honnan várhatnának a vezetők több segítséget, tanácsot munkájukhoz? Az értekezleteken elhangzó javaslatoknak mindig kéznél kellene lenniök, amikor az üzemi bizottság munkatervet készít, vagy útmutatással látja el a bizalmiakat. Hiszen az emberek rendszerint olyan kérdésekre világítanak rá, amelyeket a vezetők nem vesznek észre, mert sok mindent csak »»felülről« látnak. A dolgozó azonban a gyakorlatban érzékeli, saját bőrén tapasztalja, hogy a tervek, a határozatok helyesek-e vagy sem. Éppen ezért illetékes arra, hogy véleményt alkosson, elmarasztaljon, dicsérjen, vagy esetleg hiányoljon egy-egy intézkedést. Nincs az az aprólékos gonddal kidolgozott útmutató vagy munkaterv, amely pótolhatná azt a sok-sok tapasztalatot, friss ötletet, bölcsességet, amely a dolgozók észrevételeiben rejlik. Ha méltóbbak akarunk lenni az emberek bizalmára, ha jobban akarunk dolgozni, ne feledkezzünk meg róla: munkánk e javaslatok megvalósítása nélkül nem érheti el célját. 1 Javul a lakosság élelmiszerellátása Mindenkit érdekel, hogy a mezőgazdaság eddigi termésbetakarítási eredményei alapján hogyan alakul a lakosság élelmiszerellátása. Erről ad számot a Belkereskedelmi Minisztérium élelmiszerkereskedelmi főigazgatósága vezetőjének, Bihari Ferenc elvtársnak szombati sajtótájékoztatója. Először a liszt- és kenyérellátás került szóba. A gyakori esőzés miatt a cséplések elhúzódtak, de fennakadás nincs, mert a malmokban három műszakiban őrlik az új gabonát. Az új liszt magas sikértartalma biztosítja a kenyér és a péksütemények jobb minőségét. Kísérletképpen egykilós kenyereket árulnak majd az önkiszolgáló boltokban. Október elsejétől pedig megkezdik a burgonyás kenyér sütését, amelyet a közönség igen megkedvelt. A háziasszonyok az utóbbi időben tapasztalhatták, hogy javult a húsellátás. Ez mindenekelőtt a begyűjtési munka előrehaladásának köszönhető. További lényeges javulás és tartós változás a húsellátásban csak olyan mértékben következhet be, amilyen arányban könnyebbé válik begyűjtési szervezetünk munkája. Mezőgazdaságunk elaprózottsága miatt ugyanis a Begyűjtési Minisztérium több mint másfélmillió termelővel foglalkozik. Szemléltető összehasonlítani ezt azzal a ténnyel, hogy a hatalmas Szovjetunió begyűjtési szerveinek körülbelül csak 120 000 kolhozzal és állami gazdasággal van dolga. Begyűjtési nehézségeink ellenére ez évben számos új húskészítménnyel bővült a választék. Ezek közé tartozik a cserkészkolbász, sonkakolbász, a reggeli felvágott, teapástétom, karajgalantin, a hannoveri kenőkolbász és a szepesi virsli. E felvágottfélék továbbra is az eddigi mennyiségben, minőségben kaphatók. Ez hozzájárult a tőkehús iránti kereslet csökkenéséhez is. Baromfifélék általában kellő mennyiségben kaphatók. A sovány kacsa kilója legutóbb például 20—25 forint volt. Múlt csütörtök óta kapható a 12 forintos lengyelhal és a 20 forintos mélyhűtött dáphal. Zöldség- és gyümölcsfélékben — a fűszerpaprika kivételével — általában igen jó a termés. Az utóbbi napokban néhány cikk ára ismét esett. Az időjárás következtében a tejeskáposzta egy hónappal előbb ért be a szokásosnál. És szakemberek véleménye szerint húsz éve nem volt ilyen gazdag káposztatermés. Hasonlóan jó a helyzet az uborkánál. Az almatermés is egészen rendkívüli: ilyen bőségre ötven év óta nem volt példa. Ez sajátos gondot is okozott: az almatermelő gazdaságokban nagy mennyiségben kellett beszerezni az alátámasztókat, mert sok helyen letörtek a dúsan termő fák ágai. Szőlőből a tavalyinál jobb termés ígérkezik. Bizonyítja ezt az is, hogy a szabadpiacon erősen megnőtt a dolgozó parasztok részéről a tavalyról még megmaradt bor kínálata. Az idei jó szőlőterméshez ugyanis időben ki kell üríteni a hordókat. Ennek eredményeként a szabadpiacon felére csökkent a drágább borfajták ára. Jó idén a cukorrépatermés is. Szeptember 9-én már teljes erővel megindulnak a cukorgyárak. Az idei nagyobb zöldség- és gyümölcstermés lehetővé teszi a konzervipar múlt évinél is jobb munkáját. Az első féléves terven felül 15,7 millió forint értékű élelmiszert tartósítottak. Új konzervtermékek is forgalomba kerülnek, köztük rétesalma, piroskáposzta, töltöttpaprika, sózott kapor, rumos szilva és rumos meggy, valamint diabetikus befőttek. A Mirelite-boltokban nemsokára ismét kapható lesz az elmúlt években megkedvelt sokféle tartósított készétel. A tej- és tejtermékfeldolgozó ipar idén több árut adott és ad továbbra is a fogyasztóknak. Különösen a tejellátásban érezhető a javulás. Idén újfajta termékek kerültek forgalomba, mint például a Kadar, az Ildikó, a Holló, a Sabaria és a Rábagyöngye sajtok, valamint a kefir, a Szovjetunióban közkedvelt s nálunk is meghonosodó újfajta joghurt és a poharas tejfel. A kemény sajtok termelésénél azonban a meglevő érlelőkapacitás egyelőre még nem tudja kielégíteni a megnövekedett fogyasztás igényeit. Édesipari üzemeink már szintén készülődnek az őszitéli hónapokra. A második félévben több mint ötvenmillió forint értékű édességgel termelnek többet, mint a múlt év hasonló időszakában. Elsősorban a Télapó- és a karácsonyi ünnepekre készülő édességekből lesz több. A tervek szerint az idén hárommillió kiló szaloncukrot, vagyis 450 000 kilóval többet készítenek, mint tavaly. Ezenkívül mintegy másfélmillió figurát gyártanak tiszta csokoládéból. Megkétszerezik a közkedvelt konyakos meggy és rumos szilva készítését, növelik a keksz- és ostyafélék termelését is. A vendéglátóipar most, a harmadik negyedévben 87 000 hektoliterrel több sört kapott, mint 1954 hasonló időszakában, a negyedik negyedévben pedig 66 000 hektoliterrel kap többet. A sörgyárak egyébként most már egész évben dolgoznak, megszűnt az idényszerűség. Az idei jó gyümölcstermés lehetővé teszi, hogy régi, híres gyártmányainkból, a szilva-, a cseresznye- és a barackpálinkából is többet és jobbat termeljenek üzemeink, mint az előző években. A likőrgyárak e hónapban új italfajtának, a Szovjetunióban igen kedvelt Nalivkának a gyártását is megkezdik. Ez gyümölcsből készül, s mintegy húsz százalék az alkoholtartalma. A közkedvelt tojás-, kakaó-, kávé- és csokoládélikőrökből az eddiginél szintén többet gyártanak majd. Mindent egybevetve: dolgozó parasztságunk és élelmiszeripari üzemeink munkásainak szorgalma lehetővé tette, hogy 1955—56-ra tovább javuljon a lakosság élelmiszerellátása mind mennyiségben, mind minőségben. Sz. I.