Népszava, 1955. október (83. évfolyam, 231-256. sz.)
1955-10-01 / 231. szám
A SZOT határozatainak nyomában Mi akadályozza a művezetők szakmai továbbképzését A Textil- és Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetőségi ülésén — ahol a SZOT VII. teljes ülésének határozatát tárgyalták — mind a beszámoló, mind a hozzászólók élesen rámutattak a művezetőik alacsony szakmai képzettségére. A szakszervezet központi vezetősége egyik legsürgősebb feladatként szabta meg a művezetők megfelelő színvonalú továbbképzését. Csaknem két hónap telt el a központi vezetőség ülése óta. Mit tettek ez idő alatt az üzemi bizottságok a központi vezetőség határozatának végrehajtásáért? Ahol már tettek valamit A Magyar Pamutipariban csaknem 170 művezető közül nyolcnak van technikumi végzettsége. — Ismerve a művezetői kar szakmai színvonalát — mondotta Veres Rudolfné, az üb elnöke —, bizottságot hoztunk létre, amely — az üzemvezetőkkel közösen — egyenként ellenőrzi a művezetők szakmai és politikai felkészültségét, felméri, kiknek a részére és milyen szakágakban kell továbbképzésről gondoskodni. — Ennek alapján javasoltuk az igazgatónak, hogy szervezzünk művezető tanfolyamokat. Egyelőre azonban — anyagi fedezet hiányában — nem tudjuk megvalósítani. Ezért most rövid céltanfolyamot indítunk. Emellett a bizottság feldolgozza és általánosítja a legjobb művezetők tapasztalatait, munkamódszereit és ezt ankétokon ismerteti. Nemcsak a szakmai továbbképzéshez akarunk segítséget nyújtani, hanem a művezetők egész, sokoldalú vezetői tevékenységéhez is. Ladiszlajde Pál, a vállalat személyzeti osztályának vezetője elmondta, hogy a háromműszakos beosztás miatt a művezetők nem járhatnak technikumba, szakmai továbbképzésüket csak az üzem munkájához alkalmazkodó tanfolyamokkal lehetne megoldani. Az előadók díjazására azonban nincs pénz. Most a legidőszerűbb technikai eljárások, termelési problémák ismertetésére 40 órás tanfolyamot szerveznek, többségében üzemi előadókkal, s a szükséges pénzt a vállalat folyósítja. Ez azonban nem jó megoldás, hiszen emeli az önköltséget, rontja eredményeiket. Nincs anyagi fedezet A Goldberger-gyárak kelenföldi telepen más a helyzet. A különböző megbeszéléseken és terveken egy lépéssel sem jutottak túl. A probléma itt is a pénzhiány. — Pedig nagy szükség lenne a művezetők továbbképzésére — mondja Papp Ferenc alelnök. — Nálunk, a mintegy kétszáz szövődéi művezető közül aligha akad öt, aki ért az automata szövőgépekhez. Nem egyszer jönnek hozzánk, hogy a pamutiparnak, ha nem akar elmaradni, előbb-utóbb meg kell kezdenie a műanyagszálak felhasználását. Hogyan oldjuk ezt meg — kérdik a művezetők —, ha nem gondoskodnak tanulási lehetőségből. Hasonló problémáról beszélt a Goldsberger-gyár óbudai telepén Tóth elvtárs, a termelési bizottság elnöke: — Terveket dolgoztunk ki, de pénzhiány miatt meg van kötve a kezünk. Addig, amíg a pamutipari igazgatóság nem biztosít anyagi fedezetet, aligha érhetünk el eredményt. A Vörös Október Férfiruhagyárban nem kis örömmel közölte Toka elvtárs ab-elnök: — Tizennégyszeres élüzem vagyunk és elnyertük a Minisztertanács és SZOT vándorzászlaját, nincsenek anyagi gondjaink. Már három héttel ezelőtt megindítottunk egy hathónapos tanfolyamot, amelyen részt vesz a szalagvezetőknek több mint fele és néhány teremmester is. Kiegészítettük a műszaki könyvtárat, azonban súlyos problémánk, hogy igen kevés a ruházati iparra vonatkozó szakirodalom. Jó lenne lefordíttatni mind a Szovjetunió, a népi demokráciák, mind a nyugati országok idevonatkozó legjobb szakkönyveit, de nem jutunk hozzájuk. A termelési bizottság felülvizsgálta a tanfolyam anyagát és az erre vonatkozó észrevételeket eljuttatta az iparigazgatóságnak, reméljük, lesz eredménye. Egységes, átfogó intézkedést A négy üzemi bizottság tehát, több-kevesebb igyekezettel, hozzáfogott a határozat végrehajtásához, lépéseket tett a munkások és műszakiak szakmai továbbképzéséért. Az érvényben levő rendelkezések szerint a dolgozók szakmai továbbképzését a vállalatok terven felüli nyereségéből kell fedezni. Nincs is baj az olyan vállalatoknál, ahol van ilyen. De ott a bökkenő, hogy éppen azoknál az üzemeknél volna legnagyobb szükség szakmai további képzésre, ahol elmaradtak, ahol nem teljesítik a tervet, tehát nincs terven felüli nyereség. Ebben az esetben pedig a rendelet alapján nincs pénz a szakoktatásra sem. A szakszervezet elnöksége tárgyalt a Könnyűipari Minisztériummal a szakmai továbbképzés anyagi fedezetének megoldásáról. Eddig még eredmény nélkül. Ám ez nemcsak a textilipar, a könnyűipar, hanem valamennyi iparág problémája, így egyetemes érvényű, átfogó intézkedés kellene. A SZOT határozata megszabja a feladatokat Kétségtelen, hogy az anyagi fedezet hiánya akadályozza a széleskörű szakmai továbbképzést. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy megakadjon a szakszervezeti munka. Márpedig az üzemi bizottságok erőfeszítései eddig főleg az állami és gazdasági szervek által szervezett szakoktatás előmozdítására irányultak, és — pénz hiányában — elakadtak. Az állami szakoktatást kiegészítő önálló társadalmi tevékenységet csupán a Magyar Pamutiparban tapasztaltunk. Kevés az olyan kezdeményezés, amely a szakszervezet eszközeivel, módszereivel segítené a dolgozók szakképzettségének emelését. Ebben hibás a szakszervezet központi vezetősége is. Mert amíg helyesen szorgalmazza az állami oktatással kapcsolatos problémák megoldását, kevés útmutatást, ösztönzést ad az üzemi szervezeteknek a sajátos szakszervezeti feladatok megoldásához, a SZOT elnökségének a szakoktatásról és műszaki propagandáról szóló határozata végrehajtásához. Rozsmann István Hazautazott a szovjet újító küldöttség A Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének meghívására hazánkban járt szovjet újító küldöttség csütörtök este a Ferihegyi repülőtérről viszszautazott a Szovjetunióba. Vendégeinket a repülőtéren Gáspár Sándor, a SZOT elnöke búcsúztatta. Ott volt a búcsúztatásnál a Szakszervezetek Országos Tanácsa titkárságának és a szakszervezetek vezetőségének több tagja. Jelen volt az elutazásnál a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének képviselője. ELBESZÉLÉS A GÉPÁLLOMÁS IGAZGATÓJÁRÓL MEG A FŐAGRONOMUSRÓL Írta: GALINA NYIKOLAJEVA* (33.) Napok teltek, el a Nasztyával foglalkozó gondolatok közepette. Mikor már közeledtünk ahhoz az állomáshoz, ahová útitársam tartott, Alekszej Alekszejevicsen újra erőt vett az izgalom s megint megeredt a nyelve. — El sem fogja hinni, és nem látom Nasztyát... Amikor bejön a szobába, én nem látom őt!... Sinocskának minden egyes szempilláját, minden hajszálát külön-külön láttam. De Noszityában semmit sem tudok külön látni! Szép-e vagy nem, nem tudom! De nem is akarom tudni. Amikor belép, csak egyet tudok, hogy itt van és mindenkinél szebb számomra! ... őnála nem tudok én semmit... mit érez irántam? Mi vagyok én az ő számára? Más lányoknál rögtön tudtam, tetszem-e nekik vagy sem, de őnála semmit sem tudok!... Hol úgy tűnik, nem lehet számára közömbös, ha valaki így szereti. Hol meg pont az ellenkezőjére gondolok: egy ilyen lány csak közömbös lehet irántam. Hiszen nekem még be kell bizonyítani, hogy illek hozzá. Habár... ha én így szeretem őt és mindenre kész vagyok érte, miért ne lennék akkor hozzáillő? Hiszen ha igaz szerelemről van szó, akkor semmi másnak nincs jelentősége! így is, úgy is latolgatom a dolgot, de semmire se jutok! •... Elutaztam erre az értekezletre ... Hiányoztam-e neki, gondolt-e rám, nem tudom! Megérkezem, kijön-e elém, vagy nem, azt sem tudom! Megörül-e nekem, nem tudom! Parfümöt vettem neki... a legdrágábbat... elfogadja-e, nem tudom! Miért van az, hogy ha az ember szeret valakit, akkor vagy rögtön mindent megért vele kapcsolatban, vagy egyáltalán semmit sem ért meg ... Úgy néz rá az ember, mintha vak lenne. De nem... nem így van... — mond ellent határozottan önmagának. — Csak azt nem értem, ami vele kapcsolatos. Nemcsak értem őt, de itt érzem minden porcikámban. Mindig csak rágondolok. Hogyan alakultak ki ezek a jellemvonásai, nagyon is jól tudom! Kiváló családban nőtt fel. Az apja híres uráli acélöntő. Bátyját halála után a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki. Az egyik legjobb uráli iskolában tanult és a főiskolai gyakorlatot az egyik kiváló kolhozban végezte. Nagyszerű emberek között nőtt fel. Nem látott maga körül emberi aljasságot. De mennyi nehézséget látott!... A háborús esztendők ... Bátyja halála ... Ennek következtében lett ilyen a jelleme; egyrészt egyenes, egyszerű lelkű, bizalommal teli az emberek iránt, másrészt erő, állhatatosság, harcosság ... A hibái is innen erednek. Természetesen kényeztették, odahaza is, az iskolában is. Innen az akaratossága ... mindent, mindent tudok, csak azt nem, mit érez irántam! Alekszej Alekszejevics arca a legteljesebb zavart tükrözi... Kócos, puhaszálú haja reménykedő, szenvedélyes tekintetű szemébe hullik. — Egy esztendővel ezelőtt — folytatta — néha elfogott az elkeseredés, hogy elmúlik fiatal életem és még nem voltak sem fiatalos érzéseim, sem izgató, nagy élményeim! De most!... Ha más nem, annyi a különböző érzelem és izgalom, hogy elég lenne akár ezer embernek is! Azt se tudom, hova legyek tőlük! Döntse el maga. Először is el kell érnem, hogy eredményeink esztendőkre állandósuljanak. Hogy örökre megszűnjenek a mi gépállomásunkon az elmaradt kolhozok. Izgalom-e ez vagy nem? Másodszor: el kell érnem, hogy egy esztendő múlva újra meghívjanak a Kremlbe az értekezletre s hogy tiszta lelkiismerettel szólalhassak fel a dolog lényegéről. Izgatott vagyok-e ezért vagy sem, mit gondol? De hiszen, ha én ezt nem tudom elérni, akkor jobb is, ha meghalok! Szégyenben maradnék önmagam előtt és Nasztya előtt is! Harmadszor: el kell érnem, hogy Nasztya, amint kiérdemelte, elmenjen erre az értekezletre. Izgat-e vagy sem? Negyedszer: kell, hogy teljes egészében tisztázzam Nasztya érzelmeit! Hogy úgy megszeressen, ahogy én szeretem őt. Ötödször: egy félóra múlva át kell neki adnom a parfümös dobozt s el kell érnem, hogy ne utasítsa vissza, hanem fogadja el. Megint újabb izgalom! Hogyha ezelőtt sztyeppi életemben csak alig-alig tipegtem, most úgy rohanok az életben, akár ez a vonat. Arra sincs időm, hogy felismerjem a városokat s a falvakat! Úgy tűnik, ha az előző langyoséletem visszajönne, már ki se bírnám, megfulladnák benne, a régi korlátaim között. ★ Végre feltűnt a távolban a kis sztyeppi megállóhely. Kikísértem útitársamat. Megálltunk a kocsi ajtajában. Minden olyan volt, ahogy Alekszej Alekszejevics leírta. A vörös nap hanyatlóban volt a vörhenyeges sztyeppen. Egymás mellett sorban álltak a kis agyagházikók. A magas kerítés mögül melankolikusan nézett ránk egy teve, fejét valóban mintha csak agyagból mintázták volna. A teveszőrszínű kutya türelmetlenségében felkapva lábát, pofáját égnek emelve ott állt a sörös bódénál. És e felett a vörhenyeges színű agyagvilág felett, hol elfulladva, hol az ég felé törve zengett az erős, a peron zaját túlharsogó, remegő, el-elakadó hang, amely titokban mintha valami elviselhetetlen érzéstől fuldokolna. Bukkantam rád s a titokra ... Mely fedte vonásaid ... Se a hang, se a dal nem tűnt nékem idegennek, vagy nem idevalónak... Útitársamat figyeltem. Nem várta meg, míg megáll a vonat, türelmetlenül lelépett a lépcsőre, a korlátba kapaszkodva feszülten figyelt valahová előre. Az arckifejezése szünet nélkül változott. Először szinte megkövesedett a feszült várakozástól és az élet minden ereje figyelő tekintetében összpontosult. S egyszerre hirtelen mindez valahogy felolvadt, megenyhült a várt öröm áradatától és gyenge, önfeledt, boldog kifejezés jelent meg zavart mosolyában, tekintetének nedves csillogásában. Ebben a pillanatban mindenről megfeledkezett. Arról is, hogy a kocsi lépcsőjén áll, hogy idegen emberek nézik, még önmagáról is ... Ellágyult vörös arca nevetséges lett volna, ha nem lett volna olyan boldog. Aztán talán eszébe jutott a szoknya, amit egyszer felajánlottak neki, körülpillantott, összeszedte magát, egy lépést visszalépett, elűzte arcáról a mosolyt, kihúzta magát s minden erővel igyekezett független, férfias külsőt ölteni. De ekkor megint rögtön elmosolyodott önmagán, különös, kicsit irónikus, megnyerő mosolyával És most egyszerre egy pillanat alatt eltűnt minden grunyoros férfiassága! Tekintete ijedtséget tükrözött, vékony nyakát kinyújtotta, mintha valakit elvesztett volna a peronon és most lélegzet-visszafojtva keresné tekintetével. Majd kitört belőle a megkönnyebbülés sóhaja, melle szabadon lélegzett, kezefejével kisimította haját a homlokából. Leugrott a peronra és megindult előre ... Végre megláttam azokat, akik felé sietett... Kerek képű, vidám, kövér férfi integetett feléje. Körülötte három pufók gyerek nyüzsgött. Bizonyára Ignat Ignatovics volt a »kisdinnyékkel«. Jól megtermett, barna képű fiatalember jött feléje tempósan. Talán Gosa Csumak? Ráncos, fekete képű öreg apó bólogatott feléje és fogatlan csecsemőszájával ránevetett. Erről az örömtől túláradó mosolyról ráismertem a nyughatatlan Szivantyij apóra. hellette fiatal lány lépegetett. Szemét a portól védve, mélyen arcéba hű a '■''é s kék kendőjét. Megismertem fehér bőrű, kiálló pofa "on a kis arcocskájáról, mély, gödröcskés kis állóról... Útitársam feléjük süktet, s a vonat a pillanatnyi mes'úés után újra nekilendült... Szerettem volna le ukránt, ittmaradni ezen a k:s m*2 ' :10 helyen, megtudni w.' jelent ezekről az emberekről. 7'Tegtartják-e jövőre is azt, amit ilyen nehezen értek el ebben az esztendőben? Elmennek-e még egyszer a Kremlbe az értekezletre? S hogy fog felszólalni ott legközelebb Alekszej Alekszejevics? Átadja-e ajándékát a lánynak s mint fogadja majd az? örül-e annak, hogy újra látja Alekszejt? S vajon megszereti-e őt? A lépcsőn állva elmerülten néztem a kendővel félig eltakart, csöppnyi, egyszerű leányarcot, de semmit sem tudtam leolvasni róla ... S mér el is tűnt szemem elől... Vége. (Küchler Vilmos rajza) Egy kunmadarasi traktoroshoz Kedves Hampel elvtárs! Pénteken maguknál jártam, beszélgettem a gépállomás vezetőivel és dolgozóival. Elém raktak egy sor teljesítménykimutatást s mikor megkérdeztem tőlük, hogy kinek a munkájára a legbüszkébbek, akkor Joó Sándor, Márkus János, Pádár Gyula neve mellett Hampel Józsefet is emlegették. »Jól dolgozik, jól keres Hampel elvtárs — mondta az egyik elvtárs — és hozzátette: — Csak hát fukar.« Csodálkozásomra elmesélték, hogy maga, Hampel elvtárs, aki járási tanácstag és jójövedelmű ember, legfeljebb 100 forintot ad kölcsön az államnak, »mégha a járási tanácselnök maga jön érte, akkor is.« Furcsállják ezt nagyon a maga munkatársai és a környék lakói is, akik a tanácsba választották. Azt mondják, ők, a választók, mind tehetségükhöz mérten kölcsönözték forintjaikat az államnak. Elvárják hát képviselőiktől, hogy példamutatóan járjanak elől. Miként dönt majd maga, mint járási tanácstag éppen a békekölcsön forintjainak hovafordításáról, ha a sajátjai nincsenek ott? Hogyan érzi majd szívével és hogyan tudja, hogy választói mit akarnak abból a visszamaradó 50 százalékból? Pedig ők sok mindent akarnak, nagy terveik vannak. Azért is jegyeztek valamenynyien erejükhöz mérten. Azt tervezgetik, hogy iskolát bővítenek, felvirágoztatják a kultúrát, a sportéletet a községben. Erre szánták ők a forintok felét. A többit országos ügyekre akarják fordítani. S az országos ügyekben benne van a kunmadarasi gépállomás fejlesztése, korszerűsítése és ezzel együtt a traktorosok jövedelmének emelkedése is. Munkatársai számontartják — s örömmel újságolják —, hogy maga, az egykori cselédember milyen szépen gyarapszik: bővítette a házát, tehenet vásárolt, disznaja hízik, szóval háztartása jól berendezett és megalapozott. De a nép — s köztük maga is, meg én is — még többet, még szebbet akar. Ezért jegyeztünk békekölcsönt, s várjuk el magától is, hogy a kunmadarasi gépállomás dolgozóinak régi hírnevéhez méltóan jelenthesse: a békekölcsönjegyzésben is helytállt valamennyi dolgozója. Lendvai Vera A AmkMitölért \Hd6Au41^3? Korém László (Budapest, VI., Lenin körút): A gépjárművek szabályszerű üzemeltetésével foglalkozó levelére közöljük, hogy vasárnap, munkaszüneti napokon és az ezeket megelőző napon tizenhat órától a munkaszüneti napot követő nap reggeli hat óráig a szolgálati személygépkocsi csak külön engedéllyel vehet részt a forgalomban. Ez a korlátozás nem vonatkozik a gáz-, víz- és csatornaművek műszaki szolgálatot teljesítő gépjárműveire. Polgár Antalné (Budapest, XII., Városmajor utca): A Könnyűipari Minisztériumhoz tartozó vállalatok dolgozóinak az alap- és haladófokú munkaügyi vizsgáit október 13-án és 14-én tartják meg azok részére, akik az 1955 áprilisában megtartott vizsgákon akadályoztatásuk miatt nem vehettek részt, vagy nem feleltek meg, továbbá az egyéni tanulók részére. A vizsgákra október 5-ig lehet jelentkezni a minisztérium oktatási igazgatóságán (Budapest, II., Fő utca 68) a pontos név, munkahely és beosztás feltüntetésével. A vizsgadíj mindkét fokon húsz forint. Felhívjuk figyelmét, hogy a vizsgát a fenti időpontban feltétlenül tegye le, mert a minisztérium több tanfolyam nélküli vizsgát nem tart. Oravetz B. Kálmán (Tatabánya): A nyugdíjazási kérelemhez (az igény bejelentéséhez) általában azokat az iratokat kell mellékelni, amelyek bizonyítják, hogy a kért nyugdíjhoz szükséges feltételek megvannak. Ezek szerint öregségi nyugdíjának igényléséhez a következő iratok szükségesek: 1. Születési bizonyítvány vagy személyi igazolvány (ez utóbbit azonnal visszaadják). 2. A tízévi munkaviszonyt bizonyító munkáltatói igazolások. 3. Munkáltatói igazolás arról, hogy az utolsó munkaviszonya mikor szűnt meg és ezt megelőző egy év alatt ön mikortól meddig dolgozott, mennyi volt a keresete (ezt az igazolást rendszerint az SZTK szerzi be külön nyomtatványon). *A. Házmegbízotti (vidéken tanácsi) igazolás arról, hogy nem áll munkaviszonyban és keresőfoglalkozást sem folytat. Megemlítjük azt is, hogy ha öregségi nyugdíján felül felesége után házastársi pótlékot is igényel, akkor a felesége születési bizonyítványa is szükséges, továbbá házfelelősi (vagy tanácsi) igazolás arról, hogy feleségének nincs nyugdíja vagy havi 360 forintot meghaladó keresete. Kérelmét az SZTK tatabányai alközpontjánál nyújtja be Marton Irén (Budapest, VI., Rudas László utca). Az egyetemi és főiskolai hallgatók közül ösztöndíjban részesülnek a kitűnő, jeles és jóműszaki egyetemeken a közepes, továbbá a szakérettségizettek közül a műszaki egyetemeken az elégséges, a tudományegyetemeken és főiskolákon a közepes tanulmányi előmenetelű hallgatók, amennyiben szüleik együttes jövedelme havi 2800 forintnál, illetőleg házastársuk jövedelme havi 2500 forintnál (legfeljebb két eltartott családtag esetén) nem nagyobb. Az ösztöndíj összege havi hatvan forinttól kétszázharminc forintig terjedhet. Felhívjuk arra is figyelmét, hogy a dékán egyéni elbírálás alapján különlegesen indokolt esetben a munkás- és a parasztszármazású évismétlő hallgatók számára is engedélyezhet szociális támogatást és megfelelő tanulmányi eredmény elérése esetén ösztöndíjat Szatmári Imréné (Budapest, XIII., Pozsonyi út). A Bartók Béla emlékkiállítás október 22-én zárul a Nemzeti Múzeumban. Dobos Alajos (Székesfehérvár): Ha az ön címére érkezett postaküldeményeket rendszeresen a postahivatalban kívánja átvenni, béreljen fiókot a kézbesítő postahivatalnál. Közönséges és ajánlott levélpostai fiók havi bérlete hét forint. Közelebbi felvilágosítást a postahivataltól kaphat. Fuhrmann Béla (Tokod): Az utólagos próbaidőt illetően felmerült problémájuk tisztázására az alábbiakat válaszoljuk: Ha a dolgozó és a munkáltató a munkaszerződést már megkötötte, később akkor sem köthetnek ki próbaidőt, ha a megkezdett munkaviszony tartama alatt olyan körülmények merülnek fel, amelyek ismeretében a próbaidő kikötése indokolt lett volna. »Kinek van igaza?« (Pécs): A vita eldöntéséhez közöljük, hogy Franciaországnak 42 millió 947 ezer lakosa van, mégpedig 22 347 000 nő és 20 600 000 férfi. Eszerint tehát valóban az a helyzet Franciaországban, hogy csaknem kétmillióval több a nő, mint a férfi.