Népszava, 1955. november (83. évfolyam, 257-281. sz.)

1955-11-11 / 265. szám

VÁLASZTÁSI TANÁCSADÓ A küldöttközgyűlésekről Az üzemi bizottságot és a számvizsgáló bizottságot — a SZOT elnökségének határoza­ta szerint — az ezernél több szervezett dolgozót foglalkoz­tató üzemekben, hivatalokban küldöttközgyűléseken választ­ják meg. Indokolt esetben (például ha az alapszervezet több műhely­bizottságból áll), a szakszerve­zet központi vezetőségének en­gedélyével ott is lehet küldött­­közgyűlést tartani, ahol nincs ezer szervezett dolgozó, de ahol az alapszervezet tagjainak száma nem éri el a hatszázat, minden körülmények között taggyűlést kell összehívni. A küldöttek számát — a szervezett dolgozók létszámá­nak megfelelően — a SZOT elnökségének határozata szab­ja meg. A küldöttek részére igazolványt (megbízólevelet, mandátumot) kell kiállítani. A tapasztalatok szerint ezt sok helyen elmulasztják. A Sztálin úti Cukrászipari Vállalatnál például egyetlen küldöttnek sem volt megbízólevele. A Kő­bányai Sörgyárban a küldött­­közgyűlésen osztogatták a mandátumokat és természete­sen olyanoknak is, akik nem voltak választott küldöttek. Ez a szakszervezeti demokrácia megsértése. Az igazolványt legalább há­rom nappal előbb el kell jut­tatni a küldötteknek. Ha a kül­dötteket a műhelybizottságok­kal egyszerre választják, úgy a műhelybizottság állítja ki a megbízóleveleket. Ahol nincs műhelybizottság és a küldötte­ket az e célra összehívott röp­­gyűléseken választják, ott az üzemi bizottságok adják az igazolványt. A küldöttigazol­­ványt nem szabad összetévesz­teni az esetleges meghívókkal, amelyeket egyes szakszervezeti tagoknak külön küldenek. A lelépő üzemi bizottságnak és számvizsgáló bizottságnak azok a tagjai, akik nem vá­lasztott küldöttek, az üzemi küldöttközgyűlésen tanácskozá­si joggal vesznek részt. Ugyan­csak tanácskozási joggal ve­hetnek részt a felsőbb szak­­szervezeti szervek, illetve a pártszervezet képviselői. Sza­vazati joguk csak a választott küldötteknek van. Mandátumvizsgáló bizottsá­got csak ott kell választani, ahol az üzemi bizottságot kül­döttközgyűlésen választják meg. (Taggyűléseken tehát nem kell.) A taggyűlés hatá­rozatképességét a taggyűlést levezető elnökség állapítja meg. A mandátumvizsgáló bizott-­­ság az üzemi bizottság beszá-;; mólója és a számvizsgáló bi-i zottság jelentése utáni szünet-? ben megvizsgálja minden? egyes küldött megbízólevelét és szakszervezeti tagság köny-j! vét. összeszámolja, hány kül­l­­dött jelent meg a közgyűlésen.? Ellenőrzi, hogy a SZOT elnök-!­ sége választásokról szóló hatá-Jo­rozata hány küldöttet ír elő ss; ennek alapján megállapítja,!! hogy határozatképes-e a köz-ji gyűlés. !! A vita lezárása és az üzemi«! bizottság válasza után a man­dátumvizsgáló bizottság elnöke!; a fentiekről jelentést tesz a!; közgyűlésnek. Amennyiben a­ küldöttközgyűlés nem határo-j­­zatképes — a megválasztott? küldöttek kétharmadánál ke-­­ vesebb jelent meg —, úgy 14 hó napon belül új közgyűlést kell­ összehívni, amely mér a rész-­ vevők számától függetlenül ha-t­­tározatképes. Mandátumvizs-Z gáló bizottságot ekkor is kell? választani, hatásköre azonban? már csak a küldöttigazolvá-? nyok érvényességének megál-? lapítására korlátozódik. Felhős idő Várható időjárás: nyugaton túl­nyomóan borult, ködös idő. Több helyen eső. Keleten lassan nö­­í­vekvő felhőzet, esetleg egy-két he­­­­lyen kisebb eső. Mérsékelt délke­­­­leti déli szél. A hőmérséklet nyu­­gaton alig változik, keleten a nappali hőmérséklet kissé mér­­ír­séklődik. Várható legmagasabb a nappali hőmérséklet pénteken 10— 13 fok, néhány helyen 13 fok felett. A MŰSZAKI FOLYÓIRATOK a műszaki fejlődés fontos, de elhanyagolt segítői .Népgazdaságunk egész terü­letén tapasztalhatjuk, hogy társadalmi rendszerű m­ű­szakai utat nyitott a termelőerők fej­lődésének, a fizikai és szellemi dolgozók építő tevékenységé­nek. A nagymértékben átfejlő­­dött és rohamosan fejlődő építőmuinika megköveteli a mű­szaki támogatásnak azt a for­máját, amely ismerteti a fej­lett technikát, számítási és tervezési segítséget nyújt egy­­egy aktuális probléma megol­dásához. Ezt a feladatot töltik be a műszaki folyóiratok, mert közleményeik ismertetik az új gépeket, berendezéseket, el­járásokat , számítási, elmé­leti, gyakorlati kutatásokat. De a műszaki folyóiratok tar­talma nemcsak a lap megjele­nésének idejében nyújthat ol­vasóiknak segítséget, hanem évekre visszamenőleg is, mert a régebben megjelent közle­mény is bármikor felhasznál­ható. Ezért gyűjtik, évenként beköttetik, s mint könyvet használják. Ez pedig megköve­teli a jó, tartós papírminőséget, a világos, tiszta képeket, ábrá­kat. Műszaki dolgozóinknak ál­landóan tájékozottaknak kell lenniök a tudomány haladásá­ról, hogy lépést tudjanak tar­tani a technika fejlődésével. Az iskolákban szerzett ismere­teket állandóan pótolni kell, ki kell egészíteni. Ezt a célt szolgálják a műszaki könyvek és a továbbképző tanfolyamok. A műszaki könyvek azonban nagy időszakonként jelennek meg és a tanfolyamok is alkal­miak, tehát nem tudják gyor­san követni a fejlődést. Ezt pótolják a havonként megje­lenő műszaki folyóiratok, ame­lyek ily módon a továbbkép­zést is szolgálják. Gyorsaságuk mellett nagy előnyük, hogy egy-egy kérdést komplexen is­mertetnek és így e kérdés iránt­­ érdeklődők együtt talál­ják mindazokat az adatokat, amelyeket egyébként több szakikönyvből kellene össze­­szedni­ök. A műszaki folyóiratok tehát kettős feladatot töltenek be, a továbbképzést és a közvetlen segítségnyújtást. Ezért szüksé­ges, hogy közleményeikben le­hetőleg oly részletesen ismer­tessék az új megoldásokat, hogy azok alapján minden vál­lalat — mely azokat alkalmaz­hatja — el tudja készíteni. Hazai műszaki folyóirataink általában kielégítik e követel­ményeket, törekednek arra, hogy tartalom, kivitel és­ mi­nőség szempontjából megfe­lelő ismereteket­­nyúj­tsanak Feladatukat azonban nem tud­ják olyan mértékben betöl­teni, mint az fontosságuk alap­ján elvárható volna. A hátrál­tató okok azonban gyakoran könnyen elháríthatók, külö­nösen, ha a bürokratikus aka­dályokat sikerül kikapcsolni. M­inden műszaki folyóiratná több éves gyakorlat alap­ján kialakult vagy kialakuló­ban volt a területének megfe­lelő lap- és példányszám. Ké évvel ezelőtt, az azóta leleple­zett jobboldali nézetek alapján a nehézipar lapszámait erősen csökkentették. Azóta az ipar területén már számos hibát ki­küszöböltünk, ezen a téren­ azonban — amely pedig a tech­nika fejlesztése szempontjából oly fontos — intézkedés még nem történt. Emiatt gyakran előfordul, hogy olyan közle­mény, melynek megjelenése egy adott időpontban szüksé­ges lett volna, a leszűkített ter­jedelem miatt csak később je­lenhetett meg. Rendkívül gyakori, hogy a műszaki folyóiratok több he­tes, de gyakran hónapos kése­delemmel jelennek meg. Saját nyomdájuk nincsen, így csak egy-egy kijelölt nyomdában készíthetők el. Ha azután a nyomda egyéb soron kívüli kö­telezettsége miatt a folyóirat nyomását kénytelen elhalasz­tani, a lap nem jelenik meg a kellő időben. E nehézség köny­­nyen áthidalható volna, ha ilyen esetben egy másik nyom­da — amelyiknek az adott idő­ben szabad kapacitása van — készíthetné el a lapot, de, saj­nos, ez a fennálló rendelkezé­sek következtében egyelőre ki­vihetetlen. A kezdeményezés teljes hiá­nyát látjuk a lapok terjeszté­sében is. Az utcai és könyves­boltokban történő árusításit teljes mértékben kikapcsolták és a Lapterjesztő Vállalat hó­napról hónapra csak annyi pél­dányszám nyomásához járul hozzá, amennyire előfizetése van. Hogy ezen a téren súlyos hibának kell lennie, arra jel­lemző a »Gép« című folyóirat esete, amely egyike a legna­gyobb példányszámban megje­lenő műszaki lapnak. Példány­száma elérte havonként az en­gedélyezett 0800 darabot. Mi­óta azonban a terjesztést köz­pontosították, lecsökkent négy­ötezer példányra, de oly mó­don, hogy havi ezres példány­­számú ingadozás is előfordul. Ezt az ingadozást, mint né­hány vizsgálat kimutatta, fő­ként az okozta, hogy a lapter­jesztő bezárkózott »elefánt­­csonttornyába« és nem foglal­kozott kielégítő módon a lap­­terjesztés kérdéseivel. A műszaki folyóiratok egyik jellemző sajátossága — amit külföldi szaklapoknál rendszeresen alkalmaznak — az úgynevezett kivehető lapok és különlenyomatok készítése A műszaki olvasó egy-egy olyan táblázatot, amelyet mun­kájában állandóan használni tud, szeret külön gyűjteni. Ez­zel kíméli a folyóiratot, a kive­hető lapokat pedig mint segéd­eszközöket tudja felhasználni. Ez nálunk ma megoldhatatlan kérdés. Gyakran jelennek meg olyan közlemények, amelyek egyes vállalatok, vagy ipar­­igazgatóságok dolgozóinak szé­les rétegeit érdeklik és külön­lenyomat formájában lehetne azokat a folyóirattal egy idő­ben nyomatni. De ezt papír­takarékosság címén nem enge­délyezik. Viszont arra van le­hetőség, hogy újabb szedéssel és költséggel később külön ki­nyomassák. Az ilyesmi rendkí­vül drága formája a »takaré­kosságnak”­. Az olvasókkal ma már igen szoros kapcsolat alakult ki, mint­­ezt a műszaki folyóira­tok szerkesztőségeihez beér­kező érdeklődések és levelek is bizonyítják. Hiányzik azon­ban a közvetlen kapcsolat a folyóiratok és a vállalatok, üzemek között. Megteremte­né és szorossá tenné a kapcso­latot, ha a vállalatok, üzemek közölnék a folyóiratokban, ho­gyan tudták felhasználni az egyes közleményeket, leíráso­kat, milyen eredményt érte­k el egyes újításokkal. Segítséget kérhetnének egy-egy megol­datlan vagy nehezen megold­ható problémájukhoz, esetleg pályadíjak kitűzésével is. A műszaki folyóiratokban hatalmas rejtett tartalék­kal rendelkezünk, amelyek el­hanyagolása, de különösen a bürokratikus intézkedések me­rev fenntartása súlyos károkat és kieséseket okoz népgazda­ságunknak. Több lehetőséggel és mozgékonysággal a műszaki folyóiratok nemcsak feladatu­kat fogják betölteni, hanem komoly tényezőivé lesznek szo­cializmust építő népgazdasá­gunknak. Bogát­ Dezső gépészmérnök, a Gép szerkesztőbizottságának tagja A KŐBÁNYAI ELŐŐRS A Kőbányán 1944 őszén alakult partizáncsoport merész akciókat hajt végre a fasiszták ellen, majd korábbi szálláshelyéről a front közvetlen közelében fekvő finánc­­laktanyába telepedik át. „Inkább egy haljon meg .. A hangulat kissé elhervadt a finánclaktanyában. Persze, a szovjet elvtársaknak igazuk van. Először is — tarthatnak provokációtól, másodszor pe­dig a magyar kommunista párt ügyének tekintik a parti­zánok irányítását és érthető, ha nem akarnak beleszólni. — »FOLYTASSÁTOK A HARCOT!« — olvassa még egyszer János. Azzal, elgondol­kodva a bal felső zubbony­zsebébe dugja a cédulát, meg­szokott mozdulattal gombolja be a koronás gombbal. Hát folytassuk. Nyolc óra lehet, amikor Sági, Surányi és Horváth Já­nos nekivág a dombnak. Igaz, Burányinak fogalma sincs a géppuska kezeléséről, de aki a többi fegyverhez ért, semmi az annak. Mit visznek még? Ködgrénátot, nagy, zöld jó­szág, valamire talán még jó lehet Az elképzelés: lőni, amíg lehet, a levegőbe, ha pedig az ágyúk a szovjet csapatokat lö­vik, az ágyúkra. Aztán — lesz, ami lesz. A légvédelmi üteg legényei közt nyomott a hangulat. — Maguk azt hiszik, hogy azzal a kávédarálóval meg le­het állítani az oroszt? — ezt egy harcsabajuszú őrmester kérdi Ságitól, olyan jó szegedi halász-fo­rmájú férfi, borostás az álla, látszik, hogy itt nem igen akad alkalom a borotvál­kozásra. — Mért, maguk mit hisz­nek? — adja vissza a kérdést óvatosan Sági. —■ Mink? Azt, hogy meg­bolondult már az a vénisten is abba a rohadt égbe — ad pontos közlést a helyzetről Rimóczi őrmester. — Ha ez életünt, kösse fel magát, de én már inkább csak életben maradnék — vég a távolabb látcsövező főhadnagy felé a szemével egy keszeg, hosszú tüzér, Orbán Anti. — De nem maradsz, ne félj, itt döglünk meg mind — vágja rá egy másik, sötétbőrű, ci­gányfekete fiú. — Hát itt nem nagy a lelke­sedés — állapítja meg Sági tizedes. — Persze, nem muszáj meg­halni — dob be egy mentő­övet a beszélgetésbe. — Nem kérdik azt tőlünk — szív egyet az orrán Orbán Anti: — És ha valaki azt kérdez­né, hogy mit választanak, meg­halni, vagy inkább élni és arra hátra fordítani azt a négy csövet? Hallgatás a válasz. Merész szó ez — még Pest ostroma óráiban is. De a ci­gányképű legény megtoldja: — Inkább egy haljon meg, mint valamennyi! Senki se mond nemet. Ha Morvay főhadnagy tűzparan­­csot ad a szovjet katonákra , nem ér meg több újévet. Ez világosan látszik az elgon­dolkodó és mégis határozott tekintetekből, a borostás arco­kon felcsillanó vágyból: élni! A három kommunista pedig ül a kis géppuskaállásban és még mindig találgat. Mert ha a támadás megindul , a szov­jet fegyverek lövedékeinek senki se mondja meg, hogy ez a három kis pont a mezőn velük érez, az ő győzel­mükön dolgozik. A tüzérség acélhengere nem válogat. Ha pedig visszafelé lőnek, hát a német fegyverek felelnek rá. Kutyaszorító! Az aknavetők megszólalnak De reggelig nem történik semmi. A három géppuskást leváltják. Bevonulnak. És megdöbbenve tapasztalják, hogy itt az éjjel »dőzsölés« folyt: lekvárosgombócot főz­tek. A szaga még a levegő­ben. Gombóc sehol. Mind megették! Gyalázaté! Míg ezen huzakodnak, ne­vetnek s elégtételt követelnek — egyszerre szájukra fagy a nevetés. Sivítás — dörrenés. Sivítás, dörrenés. Még egy. Tíz. Húsz. Száz. Pokoli orgonaszó: a szovjet aknavetők tüze. És ép­pen ezen a szakaszon: ez a támadás holtbiztos jele. Új helyzet. A pince?­­ Tele lőszerrel, igaz. De tele a fi­náncokon kívül a környékbeli asszonyokkal, gyerekekkel, öregekkel, akik mind­ezen a legkomolyabb óvóhelyen ke­restek menedéket. Visszamen­ni most már végképp lehetet­len. Az emeleten folyik a »meg­beszélés«. Kísérőzenéje: akná­­zás, géppuskatűz, páncéltörő, lövedékek éles fütyülése. De itt csata folyik. Hetesi szerint most az egész csapat elhull­hat, ha harcba száll, két oldal­­ról lőnek, a pincében embe­rek, asszonyok — tehát hall­gatni kell. De egyedül marad ezzel a véleménnyel. Hiába hivatko­zik arra, hogy ő a »parancs­nok« — világos, hogy most harcolni kell, hiszen ha a ház hallgat, azt a németek gya­núsnak látják, bejönnek és egyenként számolnak le a csoporttal. Hetesi nem ért egyet a többiekkel, a vita éles, heves, amíg megint meg nem szakítja egy éles dörrenés. — Ez mind semmit se ér. Ha azt akarjuk, hogy a szov­jet elvtársak ne lőjjenek, rakjunk ki fehér vagy vörös zászlót. — De hiszen nincs. — Van vörös sálam. (Ezt Horváth János mondja.) — Ekkora laktanyában akad lepedő. (Ezt István.) Az ablakból már látni, is­mét látni a széles fronton kö­zeledő szürke köpenyes, gép­­pisztolyos gyalogosokat. A légvédelmi tüzérség hallgat. A katonák hát eldöntötték a vi­tát — az élet, a maguk ja­vára. Fjodor majd kiugrik a bőréből — íme, a haza utána­jött, hiába cipelte kétezer ki­lométernyire a német. Az ab­lakok közti fal mögé húzódva, ragyogó szempárok figyelik a gyalogosok útját, s magukban arra gondolnak, hány szovjet katona élete marad meg azért, mert a »Guttmann-dombon« némán maradt a négy ágyú. ZZZSSBUMM! Minden ed­diginél nagyobb dörrenés a páncéltörő lövedék hangja. Úgy törte szét a lépcsőházat, akár a gyufásskatulyát. S ugyanebben a pillanatban az oldalablaknál kucorgó Győrffy kezében megszólal a géppisz­toly. Lövi a németeket. Csak maguk is most ocsúdnak fel, hogy ez a néhány kiröppenő acéldarázs a fordulatot jelenti, a hitleristákkal való nyílt,­ nagy összecsapás kezdetét.­­ — Karcsi! — Gyertek, nézzétek, hogy­ lövöm őket! (Folytatjuk.) ! SZÓ­VÁTE­L_S Felelős kerestetik... A GYULAI GÉPÁLLO­MÁS KÉRDEZI: Hol fo­gunk télen gépet javítani? Műhelyt kellene építeni, mert megkétszereződött a gépparkunk. A MEGYEI TANÁCS MEZŐGAZDASÁGI IGAZ­GATÓSÁGA VÁLASZOL: Nem kell nyugtalankodni, még az év elején tartunk. Egyébként új műhelyt kap még ebben az évben a gép­állomás. GÉPÁLLOMÁS: Itt a ta­vasz. Még nem jött sem anyag, sem kőműves. Mi lesz a műhellyel? IGAZGATÓSÁG: Most nem ez a napirendi kérdés. Legyenek türelemmel. GÉPÁLLOMÁS: Már augusztus van. Nem lehet­ne más épület átalakításá­val ktsz-ekkel megcsináltat­ni a gépszínt? IGAZGATÓSÁG: Jó öt­let, erre mi nem is gondol­tunk. Nyújtsák be a költ­ségvetést. GÉPÁLLOMÁS: Itt a költségvetés. IGAZGATÓSÁG: Sajnos, nem tudunk mit csinálni, mert a ktsz-ek nem vállal­ják. GÉPÁLLOMÁS: Akikor megcsináljuk mi, saját erőnkből. Kérünk enge­délyt. IGAZGATÓSÁG: Nem adhatunk. GÉPÁLLOMÁS: Nem le­hetne más gépállomásról építőbrigádot kapni? IGAZGATÓSÁG: Ez sem járható út. GÉPÁLLOMÁS: Akikor mégis csak a saját erőnk­ből kellene megcsinálni. Mi válisilln­tik. IGAZGATÓSÁG: Szó sem lehet róla.★ így folyt a levelezés, a vitatkozás év elejétől őszig. IK gépállomás igazgatója ekkor a saját felelősségére engedély nélkül hozzákez­dett a munkálatokhoz, mert a szabad ég alatt mégsem javíthatják a traktorokat. Mikor már javában dolgoz­tak, levelet hozott a postás, Kiss Sándor főkönyvelő aláírásával. »A gépszínek műhellyé való átalakításának kérdésében az igazgató elvtárs intézkedjék saját hatáskörében. Ha egy pár dolgozó beállítása válik szükségessé, illetve ezen dolgo­zókat időbérben kellene foglal­koztatni, úgy az időbérben való foglalkoztatást indokolja meg a munkabér elszámolása alkalmá­val .. .* — Lám, mégis elismerik az igazunkat — mondotta elégedetten a gyulai gépál­­omás igazgatója, miközben ezeket a sorokat olvasta. — A megyénél belátták, hogy évedtek... Ám a levél végét olvasva, ugyancsak meghökkent. A szövegben ugyanis ez állt: »Az igazgató elvtárs indoko­lásában tegyen említést a szük­séges felelősségrevonásról is, amit azon személy ellen kell foganatosítani, aki ezen építke­zést elhanyagolta.« A gyulai gépállomás hazgatója nem volt rest, állat ragadott és megírta a negyének, hogy kár ilyen messze keresni a felelőst, mikor közelebb is megtal­álhatták volna — a saját tortájukon! Varga Nándor Operaházi Cos­ fan tutte (D-bér­­let, 3. előadás; 7). Erkel Színház: Aida (7). Nemzeti Színház; Othello (fél 7). Katona József Színház: A titkárnő (Bajor-bérlet, 1. előadás; 7). Madách Színház: A Kreml to­ronyórája (O. M. VIII. bérlet; 7). Madách Kamara Színház: Misanth­rope, Vagy ki vagy be (M. K. XIII. 7). Magyar Néphadsereg Színháza: A jelentéktelen ember (7). József Attila Színház: Nagymama (7). Jó­zsef Attila Színház vendégszerep­lése a Pestlörinci Kultúrotthonban: Nem élhetek muzsikaszó nélkül (7). József Attila Színház vendégszerep­lése a Pallos Ida Kultúrotthonban: Zsuzsi (7). Fővárosi Operettszínház: Szabadság, szerelem (7). Blaha Lujza Színház: Balkezes bajnok (7). Petőfi Színház: A kőszívű emu­s fiai (délután 4). Jókai Színház: A tanítónő (7). Déryné Színház:­­ lámpás (7). Vidám Színpad: Csal egy evőkanállal (7). Budapest Va­rieté: Fele­­s tréfa (8). Kamara Va­­rieté: Humor a napirenden (délután 6 fél 9). Állami Bábszínház: Mis­mókus újabb kalandjai (3, 51; Szi­gorúan bizalmas (tél 8). Bartók terem: Gerencsér Ferenc cimbalom­­estje (8). MOZIK A 9-ES KÓRTEREM (új m­agyar film, kísérőműsor, Rákócz induló): PUSKIN (Kossuth Lajos utca 18) 9 N­, n2 14, h6, 8; SZABADSÁG (Bar­­tók Béla út 64) 1­0,­­12, h2, 4, n7, 16; VÖRÖS CSILLAG (Lenin körút 43) 15, h7, 9; DÓZSA (Róbert Károly kör­­út 59) 4, n7, f9, vas. 2; TÁTRA (Pest­­erzsébet) 4, n7, 19; FÉNY (Újpest) h1, 6, n9; HUNYADI (Kispest) 1, n7, 1 9; RÁKOSI MÁTYÁS KULTURHÁZ (Jó­­zsef Attila tér 4) n6, 18. vas. 3, szerda szünnap. EPITOK RÓZSA FERENC KULTURHAZA (Gorkij fasor 50) 11- én 7 óra; 13-án délelőtt fll.­­VIHARBAN NŐTTEK FEL (magyarul beszélő szovjet film): CORVIN (Kis­­faludy köz) prof. hr, 6, 19; SZIKRA (Lenin körút 120) pro­. 4, n7, f9; UGOCSA (Ugocsa utca 10) 14. h6. 8, vas. n3. 15. h7. 9; MUNKÁS (Kápolna utca 3/b) 14. h6. 8; TÁNCSICS (Cse­pel) 14, h6. 8. — NYÁRI VAKÁCIÓ (magyarul beszélő színes, szovjet film): ZUGLÓI (Angol utca 26) 4, n?, 19; VÖRÖSMARTY (Üllői út 4) 4, hó 8.­­ TAVASZ (Jugoszláv Hímvíg­­játék): KOSSUTH (Váci út 14) 3. hétre prol. 4. n7. f9; VÖRÖS,MARTY (Üllői út 4) prol. csak délelőtt 110. f 12. f2; FELSZABADULÁS (Flórián tér 3) 14. h6, 8; ATTILA (Budafok) 16. h8. vas. n4.­­ ÉJSZAKA A MONT BLANCON (osztrák film, kísérőm!!­­sor: Alextől a Jeges-tengerig): DUNA (Fürst Sándor utca 7)­­5, n7, 9, va­sárnap n3; URANIA (Rákóczi út 21) prof. f4, h6. 8; SZIKRA (Lenin körút 120) csak délelőtt flO, f­2, h2; FÉNY (Újpest) csak délelőtt hlO, hl2, h2. — RÓMAI LÁNYOK (magyarul beszélő olasz játékfilm): MÁJUS 1 (Márbrok útja 65) 4, n7, f9, vas. h2; VÖRÖS CSILLAG (Lenin körút 45) csak dél­előtt 10. 12. f3; BRIGÁD (Pestlőrinc) h6, 8, vas. f4; At.KOTMANY (Újpest) 14. f6, f18,­­­A LÉHA ASSZONY (szí­­nes szovjet film): TOLDI (Bajcsy, Zsilinszky út 36) prof. f4, h6, 8; BETHLEN (Bethlen Gábor tér 3) 4, n7. f9, vas. 2; Textilesek Dallos Ida Kultúrotthona (Fehérvári út 47) 10 és 13- én 06, 15. vas. 3. — ZÖLD VÖLGY (szovjet ifjúsági film): SPORT (Thö­köly út 56) 4, 17, 19. IFJÚSÁGI FILMFESZTIVÁL műsorai Magyar híradó. Gyorsúszás, öttusa­bajnokaink. 11-én: Béke és barátság, 12- én: Angyalföldi határok. 13-án: Ka­landos vakáció. 14-én: Varsói VIT. I. rész. 15-én: Varsói VIT. II. rész. 16-ott: Varsói VIT. III. rész: HÍRADÓ (Le­nin körút 13), reggel 9-től este 11-ig folytatólag. 11-én: Én és a nagyapám (í­sérőműsor: Ami megérthetetlen). 12- én: Holnap mindenki táncra perdül. 13-án: Kronstadt! tengerészek. 14- én: Kis partizánok. 15-én: Egy igaz ember. 16-án: És felkel a nap: MATRA (Lenin körút 39) 10, 12. 2. 4, 3. 8. 11-én: Holnap mindenki táncra pör­­tül. 12-én: Kronstadt! tengerészek. 13- án: Zola: TÜNDÉR (Újpest) 15, 9, írás. 14. Különös ismertetőjel: BÁSTYA (So­lin körút 8) h10, 12. n3. f6. h7, 9; BEM (Mártírok útja B/b) 10, 12, 2, 4, 17, f9; TANÁCS (Szent István körút 10) 10, 12, n3, f5, h7, 9; ÉLMUNKAS Kispest) 16. 1­8. vas. n4; VILÁG (Rá­­tosszentmihály) 16. h8, vas. n4; Mer­icz Zsigmond Kultúrotthon (Jókai utca 2) 13-án n6. 18; Nyomdaipari Szakszervezet Kultúrotthon (Kölcsey utea 2) 6, n9, szó., vas. h4, 6, n9.

Next