Népszava, 1955. november (83. évfolyam, 257-281. sz.)
1955-11-03 / 259. szám
Miért maradt el az őszi munkákban a gyulai állami gazdaság? A gyulai állami gazdaságban elmaradtak a kukorica betakarításával, a búza vetésével és az őszi mélyszántással is. Utolsó helyre kerültek a Békés—Csongrád megyei állami gazdaságok között. Mi az oka e súlyos elmaradásuknak? A gazdaság vezetői objektív körülményekre, elsősorban az időjárásra hivatkoznak. Ám a a többi környékbeli állami gazdaságban hasonló volt az időjárás, mégis sokkal előbbre tartanak az őszi betakarításban, szántás-vetésben. A hibákat elsősorban a vezetésben kell keresni. Egymást keresztező utasítások A gazdaság igazgatója, Palócs Tamás kora hajnaltól késő éjszakáig járja motorjával a gazdaságot. Mindent egyedül akar elvégezni. Mikor mi ott jártunk, reggel 6 órakor már az egyik most épülő raktárnál találtuk, pedig ez már nem az első útja volt. Éjjel-nappal dolgozik, de eredménye ennek az erőfeszítésnek még sincsen. Az igazgató tényleges feladatát, az ellenőrzést ugyanis helytelenül értelmezi, apró és nagy munkákban egyedül ő dönt, ő intézkedik. A szakmai irányítást is teljesen kivette a főagronómus kezéből, így Lőrincz Imre főagronómus nem is csinál semmit. — Rengeteg ambíció van Palócz elvtársban — válaszolja kérdésünkre a főagronómus. — Ugyan miért is zavarnám meg a munkáját, amikor anynyira szereti csinálni. Ez a csendes engedékenység és félrevonulás nemcsak a főagronómusnál nyilvánul meg, hanem kénytelen-kelletlen »átengedte« a szakmai vezetést a gazdaság többi agronómusa is. A minap is Gerebenics Antal üzemegységvezető utasításait keresztezte Palócz elvtárs. Annak ellenére, hogy Gerebenics az esti megbeszélésen utasítást adott Szilágyi fogatosbrigád-vezetőnek, hogy valamennyi kocsival a letört kukoricát és kórót hordják a földekről, hajnalban az igazgató nyolc fogatot a silózáshoz küldött Fövényesre anélkül, hogy erről az üzemegységvezetőt értesítette volna. Ez az utasítás felborította az üzemegység egésznapi tervét, hátráltatta a betakarítást és lehetetlenné tette, hogy a traktorosok aznap szántsanak. Alb György agronómus is hasonlókról panaszkodik: — Az igazgató elvtárs számtalanszor ad tudtunk nélkül ellentétes utasításokat. Gondolhatják, hogy ezek után a brigádvezetőknek kevés a tekintélyük. Sokszor magam sem tudom, hogy a brigádhoz tartozók mit végeznek. Amikor a traktoros brigádvezető apósa földjét szántja Az önállótlanság szüli egymásután a bajokat. A gazdaságban kevésnek bizonyult a láda az idei bő almatermés szállításához. (Igaz, vannak így még sokan az országban.) A helybeli ktsz elfogadott egy megrendelést ötszáz darab ládára. Az árut el is készítette. Attól kezdve szinte naponta üzentek az állami gazdaságba, hogy szállítsák már el a ládákat, de miután ott semminek nincs gazdája, ezzel is az igazgatóra vártak, elfelejtették az egészet, nem küldtek a ládákért. A ktsz vezetősége pedig pénzt akart látni munkája után, így eladta a ládákat egy termelőszövetkezetnek. Ezért áll most prizmában két vagon alma. A gazdaság helytelen irányításának másik következménye, hogy munkaerőhiánnyal küzdenek. A kukoricát részes művelésre adták ki már a tavasszal. Ez magában véve nem is lenne nagy hiba, ha annyit vállalhatott volna egy-egy dolgozó, amennyit családtagjai elvégezhetnek. Itt azonban sokan még hat holdat is »fogtak« a kukoricából. Most aztán a kukoricát törni kell és sok dolgozó minden bejelentés nélkül otthagyja az állandó beosztását. Így áll elő az a furcsa helyzet, hogy egy-egy dolgozó egyszerre kétféle munkaviszonyban van az állami gazdasággal. Ezért fordult elő már az is, hogy kilenc tehenész munkáját kettőnek kellett elvégeznie, mert a többiek kukoricát törtek. Meg is sínylették a tehenek, erősen visszaesett a tejhozamuk. Más alkalommal a fogatosok hiányoznak. Ez a rendszertelenség már odáig vezetett, hogy az egyik jó szomszéd, a töviskési állami gazdaság adott kölcsön tíz fogatot. A gyalogmunkások közül egyébként az elmúlt héten nyolcvanan hiányoztak. Most a gazdaságban az a látszat, hogy a kukoricatörés nagy lendülettel folyik. De a vetést ez sem segíti elő, mert a dolgozók nem hordják le a földről a szárat. A felelősségrevonás hiánya azt eredményezi, hogy napirenden vannak a súlyos munkafegyelem-sértések. Előfordult, hogy Mészáros István, a traktorosbrigád vezetője az állami gazdaság gépéiel felszántotta az apósa földjét. Holott a gazdaságban ebben az időben több mint ezer hold felszántatlan és ötszáz hold vetetlen terület volt. Nos, ha a traktorosbrigád-vezető megengedhet magának ilyesmit, vajon miért kért volna engedélyt Borsi tehenész ahhoz, hogy az egyik környékbeli gazdához elmenjen napszámba és otthagyja a teheneit? Sürgős intézkedésre van szükség Ez a néhány példa csak szemelvény a gyulai állami gazdaság életéből. A szervezetlenség és kapkodás jellemző az egész gazdaságra. De nem ez a riport fedi fel először a bajokat. A pártszervezet, az üzemi bizottság, sőt a járási pártbizottság és a területi igazgatóság is ismeri a körülményeket. Mit tettek vajon ezek a szervek a hibák megszüntetéséért? Többször figyelmeztették az igazgatót, hogy a vezetési módszere helytelen. Számtalanszor megmagyarázták már, hogy az a vezető, aki nem bízik munkatársaiban, nem osztja meg velük a feladatokat, mindent egyedül akar csinálni, annak sikertelen lesz a fáradozása még akkor is, ha éjt, nappalt egybevet. Mivel a figyelmeztetés nem használt, a területi igazgató megrovásban részesítette a gazdaság vezetőit, nemcsak Palócz Tamást, hanem azokat is, akik vele együtt felelősek a hibákért. De ebből sem tanultak. Éppen azért hathatósabb eszközökhöz kellett volna folyamodni, például az igazgatóság egyik gyakorlottabb munkatársa kimehetett volna egy-két hétre, hogy a gyakorlatban tanítsák meg a gyulaiakat a vezetés helyes módszereire. A másik, amiben hibázott a területi igazgatóság az, hogy nem vitte eddig az állami gazdaság központját ki a területre. Ugyanis a központi épület nyolc kilométerre van a földektől. Ez is megnehezíti az ellenőrzést. Most már azonban a gyulai állami gazdaságban a helyzet tarthatatlan, a vezetés problémáit a legsürgősebben meg kell oldani, az őszi munka sem várhat egy percet sem. Lendvai Vera Bódog Mihály — PISTA BÁTYÁNKAT KERESI? — mosolyodott el technikus ismerősöm és miközben készségesen végigkalauzolt a Kismotor- és Gépgyár udvarán, megjegyezte: — Érdekes emberrel lesz dolga, figyelje csak meg ... Ezzel az útravalóval kopogtatok be Láng István újítási felelőshöz ... azaz csak kopogtatnék, mert visszarettent az ajtóra szegezett vörös papírkéz és rajta a felírás: »Állj! Olvastad a figyelmeztetést?« Engedelmesen megállok és elolvasom a figyelmeztetést: »13 óráig csak újítási ügyben fogadunk. Mivel a pontos idő 12 óra 38 perc ésvéletlenül« éppen újítási ügyben jöttem az újítási irodába, elszántan lenyomom a kilincset. Ilyen előzmények után nem csoda, ha némi gyanakvással szemlélem a papírtengerrel borított íróasztalt, a sokszorosan iktatott, stemplizett és véleményezett ügyiratokat, a titokzatosan számozott szürke dossziékat, a lila párnán pihenő körbélyegzőt és magát a pápaszemes »hivatalfőnököt«, Láng Istvánt. Érdekes ember? Nem tehetek róla, inkább bürokratának nézem. Munkásújítókról szeretnék beszélgetni vele, barkácsoló ezermesterekről, akikből a munka szeretete és a tehetség sokszor szikrázóan szellemes technikai ötleteket csihol ki, s akiknek ezernyi életrevaló javaslata duzzasztja a szürke dossziékat. Láng István pedig előveszi kimutatásait és adatokat sorol: — 3395 újítást nyújtottak be a múlt évben, 1724-et elfogadtunk, 1665-öt bevezettünk és több mint 400 000 forint utókalkulációs megtakarítást ÚJÍTÓKEDV könyveltünk el. A javaslatok száma az idén sem lesz több, viszont lényegesen jobb az elfogadott és a bevezetett újítások aránya. Száztagú újító törzsgárdánk van és körülbelül háromszáz alkalmi újítónk. Havonta 200—220 javaslat fut be. SZAMOK, SZAMOK... Ha mégoly beszédesek is, nem hozzák emberi közelségbe az újítókat. Terelném is más mederbe a társalgást, de Láng elvtárs újabb papírokat rak elém: szabályzatokat, rajzos sémákat az újítási aktívahálózat működéséről. Műhelymegbízottak testülete, műszaki tanácsadó bizottság, sztahanovista kör, szakszervezeti újítóbizottság — jól kiépített szervezet, annyi szent! És nemcsak papíron működik. Láng István már mutatja is a minisztérium újítási versenyében nyert hat aranyszegélyes, vörös selyemzászlót. Közben azonban nyílik az ajtó s az újítási felelős »hivatalosan« komoly arca váratlanul szíves kifejezést ölt. — Szervusz, kiskomám! Mi jót hoztál? A »kiskoma« — idősebb, szemüveges bácsi, Paksi Mihály diszpécser. Valami anyagmozgatási újítás van a tarsolyában, azt mutatja, magyarázza nagy bizalommal Láng elvtársnak, ő pedig odaadó figyelemmel hallgatja, kérdez is egyet-mást, és tetszése jeléül bólogat, mosolyog. S ennek az örvendező mosolynak fényénél, melegénél egyszeriben leolvad róla a bürokratamáz, amelyet gondolatban rákentem. — Derék ember — mondja, amikor Paksi Mihály után becsukódik az ajtó. — Segédmunkás volt, most meg jó diszpécser és csaknem százszoros újító. De lesz még többszörös is, mert nagy újítókedv dolgozik benne. S azt mi nem hagyjuk elaludni se nála, se másnál... Most már belemelegszik a beszélgetésbe. Félretol egy iratcsomót, közelebb húzza székét és kérdezetlenül is folytatja: — Higgye el, hogy a kedv szüli az újításokat, a kedvet pedig az újítók megbecsülése. Tapasztalatból beszélek, hiszen köszörűs koromban magam is újítgattam. Ha az ember látja, hogy érdeklődéssel, örömmel fogadják a jó ötletét, de még a jó szándékát is, ha gyorsan és igazságosan elbírálják, bevezetik, díjazzák az újítását, akkor nekibuzdul és töri a fejét — mert érdemes. Ezért hiszem, hogy nekem és Révész László munkatársamnak elsősorban az újítókedvet kell megteremtenünk és ébrentartanunk. Hogyan csináljuk ezt? Nézzen körül az üzemben, majd meglátja. Ha nem látja meg, akkor rosszul csináljuk... NEM CSINÁLJÁK ROSZSZUL, mert már az első lépcsőfordulónál megállít egy színes táblácska: »A jó ötlet — pénz! Olvasd el az újítási feladattervet.« Elolvasnám, de hol lelem meg? Két lépéssel arrébb, az újítási híradótáblán függ az időszerű műszaki problémákat felsoroló füzetke, bárki kedvére lapozgathat benne. Mellette hosszú lista hirdeti, hogy októberben ki milyen újítást nyújtott be, egy másik papírlapon pedig azt olvashatom, hogy például Petz Ferenc 320, Grosz József 210, Dudás Sándor 519 forint újítási díjjal toldotta meg havi keresetét. Meg kell hagyni, ügyesen érvel ez a kis híradótábla! Még nekem is kedvem kerekedik — ha nem is az újításhoz, de egy kis játékhoz. Tegyük fel, hogy volna egy jó ötletem: kihez menjek, mit tegyek, hogy valósággá és pénzzé váljék? Lám, az »okos« híradótábla — amelynek 14 ikertestvére »agitál« gyárszerte — erre is válaszol. Itt van az újítási megbízottak és a műszaki tanácsadó-brigád névsora: az előbbieknél mindennemű felvilágosítást és újítási űrlapot kaphatok, az utóbbiaknál szakmai segítséget, számításokat, rajzvázlatot. Forduljunk hát egy kis felvilágosításért Nyitrai Pál meóshoz, a gépműhely egyik újítási megbízottjához. — Hát űrlapot ne adjak? — nevet Nyitrai bácsi, mikor megtudja, mi járatban vagyok. — Gondoltam, már megkapta az újítási lázat, mert az ragályos ám! Aki a mi gyárunkba beteszi a lábát, annak előbb-utóbb muszáj újítania. A »muszáj«-t Nyitrai elvtárs ■főleg azzal magyarázza, hogy a »Láng Pista nagyon akkurátus, rámenős ember«. Naponta kétszer is végigjárja a műhelyt és érdeklődik, érvel, buzdít: »Kiskomám, ötölj már valami jót, kiskomám, elfogadták a javaslatot, pénz üti a markodat.« Nyitrai Pál mosolyogva bizonygatja, hogy igazi munkásszív dobog az ő újítási felelősükben, ha talán egy kicsit sok papírt gyárt is. Biztos, hogy így van, most már tudom.. NYITRAI BÁCSI egyébként nemcsak újítási megbízott, hanem maga is újító és a sztahanovista kör vezetője. A kör minden hónapban szakmai előadásokkal, jutalmazással, filmvetítéssel egybekötött klubdélutánon látja vendégül a kiváló újítókat. (Ez már maga is értékes újítás!) Hogy kik a kiváló újítók? Nyitrai bácsit már akkor is zavarba hozta ez a kérdés, amikor Barta igazgató kívánságára a legjobb tizenhatnak a képét kellett kitennie a dicsőségtáblára. Mindenesetre elvisz Beer György sztahanovista maróshoz, aki nem igen adja alább 250—280 százaléknál, havi 8—10 újításnál és most tréfásan panaszkodik : — Mit csináljak, nem hagynak békén? Ha Láng Pista bátyánk megtudja, hogy valami ötletem van, már a nyakamra küldi az adminisztrátort egy gyorsírófüzettel. Nyitrai elvtárs még bemutatja Karvaly Géza főművezetőt, aki eddig 15 000 forint újítási díjat kapott, Mészáros Józsefet, az ezermester maróst, mesél Juhász Imre esztergályosról, Kalamen Mátyás fúrásról, no meg a revolverpados Harsányi mamáról, aki idős korára csapott fel újítónak. Azután átküld a szerelőműhelybe, mondván, hogy nem akar soviniszta lenni, ott is vannak kiváló újítók. A SZERELŐMŰHELY újítási megbízottját, művezetőjét és a műszaki tanácsadó-brigád szerelési újításokkal foglalkozó tagját egy helyen találom meg. Ez nem is csoda, hiszen mindhárom poszton Ungvárai Béla munkálkodik szép sikerrel, így azután eszményi az együttműködés! A tanácsadó Ungvárai számításokat, vázlatokat készít az újítóknak, azután újítási megbízottként összegyűjti a kidolgozott javaslatokat és végül »rábeszéli« Ungvárai művezetőt, hogy a kieső időket az újítások bevezetésére fordítsa. Nincs is a műhelyben se állásidő, se elfekvő Újítás! — Csínján kell bánni az újítókkal, de még inkább szeretettel — mondja Ungvárai Béla.»• Itt van például a nagy fantáziával megáldott Hajósi Ferenc szerelő. Remek, termékeny újító, de ha csak egyszer megmosolyognám valami kivihetetlen ötletét, sosem újítana többet. Az olyan ifiknél, mint Bartók Jóska, az önbizalmat kell táplálni. Másokból úgy lesz újító, ha az ember szinte észrevétlenül megsegíti őket egy-egy tippel ... Ez munkaköri kötelesség kérem, nálunk nincs »társszerző« az újításoknál. Vigyáz arra a szakszervezeti újítási bizottság! A szakszervezeti újítási bizottság nemcsak az újítómozgalom erkölcsi tisztaságára vigyáz, hanem arra is, hogy a legkisebb kényelmesség vagy bürokrácia se szeghesse az újítók kedvét. És hogy ezentúl még éberebben őrködjék, új tagokkal erősítik meg, nyolc-tíz kiváló munkásújítóval. A választás érthetően sok fejtörést okoz az üzemi bizottságnak. Hiszen nem könnyű kijelölni a legjobbakat azok közül, akiknek fényképe ott van minden műhely dicsőségtábláján, akik tiszteletére zenés üdvözletét harsog ahangos, s akiknek munkaruháját aKismotor- és Gépgyár kiváló újítója« feliratos jelvény díszíti. ELKÉRTEM EMLÉKRE egy ilyen kicsi, motordugattyút ábrázoló »házi kitüntetést«. Apróságnak látszik, de jelképe annak a sok szeretetnek, kedves figyelemnek, megbecsülésnek, amely a Kismotor- és Gépgyár újítóit lelkesíti. Vajk Vera Távfűtés Sokféle hulladék ismeretes az emberek előtt, de a »hulladékmeleg« még aligha. Nos, most éppen ilyesmiről számolunk be. A szakemberek ugyanis már régen rájöttek arra, hogy például a szénnel működő villanyerőműveknél — áramtermelés mellett — rengeteg meleg víz marad kihasználatlanul. Ezért külföldön, de különösen a Szovjetunióban úttörő munkát végeztek annak érdekében, hogy az erőművek fűtőanyagát minél jobban kihasználják. Erre a legcélszerűbbnek látszott a többi között a villamosközpontok »hulladékmelegét« lakások fűtésére hasznosítani. A Szovjetunióban ily módon ma már egész városok vagy városrészek lakásait fűtik. 20 000 lakás távfűtése — évi 43 000 tonna szén, 1000 tonna fa megtakarítása Hazánkban, a szovjet tapasztalatok alapján, először Sztálinvárosban valósult meg ez az igen korszerű távfűtési rendszer. Itt már az erőművet is úgy építették, hogy ne csak energiát, világosságot és fényt termeljen, hanem a »melléktennek« meleget is hasznosíthassák. Régi erőműveinknél is csupán bizonyos beruházás kérdése, hogy megépítsék a »hulladékmeleget« házhoz, lakáshoz szállító föld alatti csőhálózatot. Az 1953 óta működő sztálinvárosi távfűtőberendezés igen gazdaságos és emellett kényelmes, tiszta s egyszerű fűtési módot jelent. Hasonló tapasztalatokat nyújtanak az első ötéves terv alatt hazánkban létesült többi, bár kisebb méretű távfűtőberendezések is. Ilyenek működnek Budapesten a Csepeli, a Béke úti és Harmat utcai lakótelepen, valamint Almásfüzitőn és Inotán. A második ötéves terv alatt még jobban hasznosítjuk hazánkban is a villanyerőművek »hulladékmelegét«. A különböző minisztériumok munkatársaiból és más szakemberekből megalakult távhőellátó tanácsadó bizottság megvizsgálta a második ötéves terv alatt létesítendő lakótelepeket abból a szempontból, hol volna a legcélszerűbb megvalósítani a távfűtést. A bizottság már kidolgozta és a Minisztertanács elé terjesztette javaslatait. Eszerint a második ötéves terv alatt húszezer lakás számára lehetne biztosítani a távfűtést, mintegy 70—80 millió forintos beruházással. Ennyi lakás távfűtése évi 43 000 tonna szén és 4000 tonna fa megtakarítását tenné lehetővé. Tervek fővárosi és vidéki lakótelepek fűtésére A javaslat szerint távfűtést kapna a Lágymányosra tervezett 2000 új lakás, amelyből 450 már épülőfélben van; a Fiastyúk utcában építendő 2500 lakás — itt már ezer lakás építése szintén megkezdődött; az Üllői úton majdan tető alá kerülő 4800 lakás; valamint a Szent István park környékén létesülő több száz lakásos új épületek. Itt egyébként a távfűtést bevezetnék számos régi lakóházba is, felhasználva a már meglevő központi fűtési berendezéseket. A javaslat szerint vidéken is tovább fejlesztenék a távfűtést. Sztálinvárosban 3000, Kazincbarcikán 2000, Ajkán 1200, Miskolcon 1300, Tiszapalkonyán 1800, Ózd-Bolyokon 1100 újonnan építendő lakást látnának el a környéki erőművek eddig veszendőbe menő melegével. „Közművesített" melegszolgáltatás A tervezett távfűtés az új lakótelepülések jelentős részén előreláthatóan lehetővé teszi a 24 órás melegszolgáltatást. Egyes helyeken mód nyílik majd arra is, hogy a távfűtés, meleg vizet nyújtson a fürdőszobák és konyhák részére. Szakembereink egyébként már a második ötéves terven túlmenő távlati terveken is dolgoznak, hogy a távfűtést minél szélesebb körben nálunk is alkalmazzák majd. A fűtést tehát az eljövendő időkben hazánkban is fokozatosan »közművesítik«. A gázhoz, vízhez, áramhoz hasonlóan, közművek szolgáltatják majd a meleget — elsősorban a városokban. Az elképzelések szerint sor kerül majd arra, hogy a szovjet és lengyel példákhoz hasonlóan külön fűtőerőműveket létesítenének a nagy lakótelepüléseken, amelyek természetesen villanyáramot is termelnek. E nagyszerű, »melegséget árasztó« tervek megvalósításához jelentős segítséget nyújt hazai szakembereinknek a hazánkban nemrég először megrendezett épületgépészeti konferencia, amelyen öt ország mérnökei képviseltették magukat. E nemzetközi tapasztalatcserén itt volt a többi között I. V. Livcsak, a Moszkvai Építészeti Akadémia tanára, a műszaki tudományok kandidátusa és A. Missenard francia egyetemi tanár, a francia fűtési tudományos bizottság elnöke. A tömeges lakásépítés korszerű gépészeti berendezéseinek megvitatása mellett nagy teret szenteltek a távfűtésnek is, amely a jövő általános fűtési módja lesz. Szenes Imre — „hulladékmeleggel" 130 éves a Magyar Tudományos Akadémia November 3-án lesz 130 esztendeje a Magyar Tudományos Akadémia megalapításának. Az Akadémia munkásságának középpontjában kezdetben a nemzeti nyelv művelése és terjesztése állott. Az 1867-es kiegyezés után az Akadémia munkájában mindinkább azok a tudományágak nyomultak előtérbe, amelyek a kapitalista rendet támogatták. A Tanácsköztársaság fennállása idején az Akadémia csak a kezdeményezésekig juthatott. Az ellenforradalom korszakában az Akadémia üldözte a haladó tudósokat. A felszabadulás, a magyar népi demokrácia erősödése, fejlődése ragyogó távlatokat nyitott meg a magyar tudomány előtt is. Az 1949. december 15-én hozott törvény a megújhodott Akadémiát bekapcsolta a magyar társadalmi haladásba, nagy jelentőségű országos feladatok elvégzésével bízta meg, hazánk tudományos életének legfőbb irányító szervévé, igen fontos társadalmi tényezővé avatta. A párt és a kormány meszszemenő bőkezűséggel támogatja az Akadémia munkáját, az egész magyar tudományt. Jellemző erre, hogy az első ötéves tervben tudományos célokra 1700 millió forintot fordítottunk. A Magyar Tudományos Akadémián jelenleg hét szakosztály működik. Ezek tevékenysége kiterjed a tudományos élet valamennyi ágára. A jövő év tavaszáig újjáválasztják a budapesti lakóbizottságokat Budapesten 1953 őszétől 1954 tavaszáig választották meg két évi időtartamra a lakóbizottságokat. Mandátumuk most lejár. Budapest Főváros Tanácsa legutóbbi ülésén határozatot hozott a lakóbizottságok újjáválasztására. A tapasztalatok alapján több szervezeti változást hajtanak végre. Megszűnik például a ház-, illetve utcafelelősi tisztség és a jövőben a kisegítő hatósági feladatokat a lakóbizottság egyik tagja látja el. A lakóbizottságok újjáválasztását 1956. február 28-ig egész Budapesten lebonyolítják. NÉPSZAVA 3 1955. november 3. caOMMMI