Népszava, 1955. november (83. évfolyam, 257-281. sz.)

1955-11-03 / 259. szám

Miért maradt el az őszi munkákban­ a gyulai állami gazdaság? A gyulai állami gazdaság­ban elmaradtak a kukorica be­takarításával, a búza vetésé­vel és az őszi mélyszántással is. Utolsó helyre kerültek a Békés—Csongrád megyei ál­lami gazdaságok között. Mi az oka e súlyos elmaradásuknak? A gazdaság vezetői objektív körülményekre, elsősorban az időjárásra hivatkoznak. Ám a a többi környékbeli állami gazdaságban hasonló volt az időjárás, mégis sokkal előbb­re tartanak az őszi betakarí­tásban, szántás-vetésben. A hibákat elsősorban a vezetés­ben kell keresni. Egymást keresztező utasítások A gazdaság igazgatója, Pa­lócs Tamás kora hajnaltól késő éjszakáig járja motorjával a gazdaságot. Mindent egyedül akar elvégezni. Mikor mi ott jártunk, reggel 6 órakor már az egyik most épülő raktárnál találtuk, pedig ez már nem az első útja volt. Éjjel-nappal dolgozik, de eredménye ennek az erőfeszítésnek még sincsen. Az igazgató tényleges felada­tát, az ellenőrzést ugyanis helytelenül értelmezi, apró és nagy munkákban egyedül ő dönt, ő intézkedik. A szakmai irányítást is teljesen kivette a főagronómus kezéből, így Lő­­rincz Imre főagronómus nem is csinál semmit. — Rengeteg ambíció van Palócz elvtársban — válaszol­ja kérdésünkre a főagronómus. — Ugyan miért is zavarnám meg a munkáját, amikor any­­nyira szereti csinálni. Ez a csendes engedékenység és félrevonulás nemcsak a fő­­agronómusnál nyilvánul meg, hanem kénytelen-kelletlen »át­engedte« a szakmai vezetést a gazdaság többi agronómusa is. A minap is Gerebenics Antal üzemegységvezető utasításait keresztezte Palócz elvtárs. An­nak ellenére, hogy Gerebenics az esti megbeszélésen utasí­tást adott Szilágyi fogatos­­brigád-vezetőnek, hogy vala­mennyi kocsival a letört ku­koricát és kórót hordják a földekről, hajnalban az igaz­gató nyolc fogatot a silózáshoz küldött Fövényesre anélkül, hogy erről az üzemegységveze­tőt értesítette volna. Ez az uta­sítás felborította az üzemegy­ség egésznapi tervét, hátrál­tatta a betakarítást és lehe­tetlenné tette, hogy a trakto­rosok aznap szántsanak. Alb György agronómus is hasonlókról panaszkodik: — Az igazgató elvtárs szám­talanszor ad tudtunk nélkül ellentétes utasításokat. Gon­dolhatják, hogy ezek után a brigádvezetőknek kevés a te­kintélyük. Sokszor magam sem tudom, hogy a brigádhoz tartozók mit végeznek. Amikor a traktoros brigádvezető apósa földjét szántja Az önállótlanság szüli egy­másután a bajokat. A gazda­ságban kevésnek bizonyult a láda az idei bő almatermés szállításához. (Igaz, vannak így még sokan az országban.) A helybeli ktsz elfogadott egy megrendelést ötszáz darab lá­dára. Az árut el is készítette. Attól kezdve szinte naponta üzentek az állami gazdaságba, hogy szállítsák már el a lá­dákat, de miután ott semmi­nek nincs gazdája, ezzel is az igazgatóra vártak, elfelejtették az egészet, nem küldtek a lá­dákért. A ktsz vezetősége pe­dig pénzt akart látni munkája után, így eladta a ládákat egy termelőszövetkezetnek. Ezért áll most prizmában két vagon alma. A gazdaság helytelen irányí­tásának másik következménye, hogy munkaerőhiánnyal küz­denek. A kukoricát részes művelésre adták ki már a ta­vasszal. Ez magában véve nem is lenne nagy hiba, ha annyit vállalhatott volna egy-egy dol­gozó, amennyit családtagjai elvégezhetnek. Itt azonban so­kan még hat holdat is »fog­tak« a kukoricából. Most az­tán a kukoricát törni kell és sok dolgozó minden bejelentés nélkül otthagyja az állandó beosztását. Így áll elő az a furcsa helyzet, hogy egy-egy dolgozó egyszerre kétféle mun­kaviszonyban van az állami gazdasággal. Ezért fordult elő már az is, hogy kilenc tehe­nész munkáját kettőnek kel­lett elvégeznie, mert a töb­biek kukoricát törtek. Meg is sínylették a tehenek, erősen visszaesett a tejhozamuk. Más alkalommal a fogatosok hiá­nyoznak. Ez a rendszertelen­ség már odáig vezetett, hogy az egyik jó szomszéd, a tövis­­kési állami gazdaság adott kölcsön tíz fogatot. A gyalog­munkások közül egyébként az elmúlt héten nyolcvanan hiá­nyoztak. Most a gazdaságban az a lát­szat, hogy a kukoricatörés nagy lendülettel folyik. De a vetést ez sem segíti elő, mert a dol­gozók nem hordják le a földről a szárat. A felelősségrevonás hiánya azt eredményezi, hogy napirenden vannak a súlyos munkafegyelem-sértések. Elő­fordult, hogy Mészáros Ist­ván, a traktorosbrigád veze­tője az állami gazdaság gé­péi­el felszántotta az apósa földjét. Holott a gazdaság­ban ebben az időben több mint ezer hold felszántatlan és ötszáz hold vetetlen terület volt. Nos, ha a traktoros­­brigád-vezető megengedhet magának ilyesmit, vajon miért kért volna engedélyt Borsi te­henész ahhoz, hogy az egyik környékbeli gazdához elmen­jen napszámba és otthagyja a teheneit? Sürgős intézkedésre van szükség Ez a néhány példa csak sze­melvény a gyulai állami gaz­daság életéből. A szervezetlen­ség és kapkodás jellemző az egész gazdaságra. De nem ez a riport fedi fel először a ba­jokat. A pártszervezet, az üze­mi bizottság, sőt a járási párt­­bizottság és a területi igazga­tóság is ismeri a körülménye­ket. Mit tettek vajon ezek a szervek a hibák megszünteté­séért? Többször figyelmeztet­ték az igazgatót, hogy a veze­tési módszere helytelen. Szám­talanszor megmagyarázták már, hogy az a vezető, aki nem bízik munkatársaiban, nem osztja meg velük a feladato­kat, mindent egyedül akar csi­nálni, annak sikertelen lesz a fáradozása még akkor is, ha éjt, nappalt egybevet. Mivel a figyelmeztetés nem használt, a területi igazgató megrovás­ban részesítette a gazdaság ve­zetőit, nemcsak Palócz Ta­mást, hanem azokat is, akik vele együtt felelősek a hibá­kért. De ebből sem tanultak. Éppen azért hathatósabb esz­közökhöz kellett volna folya­modni, például az igazgató­ság egyik gyakorlottabb munkatársa kimehetett volna egy-két hétre, hogy a gyakor­latban tanítsák meg a gyulaia­kat a vezetés helyes módsze­reire. A másik, amiben hibázott a területi igazgatóság az, hogy nem vitte eddig az állami gazdaság központját ki a te­rületre. Ugyanis a központi épület nyolc kilométerre van a földektől. Ez is megnehezíti az ellenőrzést. Most már azonban a gyulai állami gazdaságban a helyzet tarthatatlan, a vezetés problé­máit a legsürgősebben meg kell oldani, az őszi munka sem várhat egy percet sem. Lendvai Vera Bódog Mihály — PISTA BÁTYÁNKAT KERESI? — mosolyodott el technikus ismerősöm és mi­közben készségesen végigka­lauzolt a Kismotor- és Gép­gyár udvarán, megjegyezte: — Érdekes emberrel lesz dolga, figyelje csak meg ... Ezzel az útravalóval kopog­tatok be Láng István újítási felelőshöz ... azaz csak ko­pogtatnék, mert visszarettent az ajtóra szegezett vörös papír­kéz és rajta a felírás: »Állj! Olvastad a figyelmeztetést?« Engedelmesen megállok és el­olvasom a figyelmeztetést: »13 óráig csak újítási ügyben fo­gadunk.­ Mivel a pontos idő 12 óra 38 perc és­­véletlenül« éppen újítási ügyben jöttem az újítási irodába, elszántan le­nyomom a kilincset. Ilyen előzmények után nem csoda, ha némi gyanakvással szemlélem a papírtengerrel borított íróasztalt, a sokszo­rosan iktatott, stemplizett és véleményezett ügyiratokat, a titokzatosan számozott szürke dossziékat, a lila párnán pi­henő körbélyegzőt és magát a pápaszemes »hivatalfőnö­köt«, Láng Istvánt. Érdekes ember? Nem tehetek róla, in­kább bürokratának nézem. Munkásújítókról szeretnék be­szélgetni vele, barkácsoló ezer­mesterekről, akikből a munka szeretete és a tehetség sokszor szikrázóan szellemes technikai ötleteket csihol ki, s akiknek ezernyi életrevaló javaslata duzzasztja a szürke dosszié­kat. Láng István pedig elő­veszi kimutatásait és adato­kat sorol: — 3395 újítást nyújtottak be a múlt évben, 1724-et elfogad­tunk, 1665-öt bevezettünk és több mint­­ 400 000 forint utó­­kalkulációs megtakarítást Ú­JÍTÓKEDV könyveltünk el. A javaslatok száma az idén sem lesz több, viszont lényegesen jobb az el­fogadott és a bevezetett újítá­sok aránya. Száztagú újító törzsgárdánk van és körülbe­lül háromszáz alkalmi újítónk. Havonta 200—220 javaslat fut be. SZAMOK, SZAMOK... Ha mégoly beszédesek is, nem hozzák emberi közelségbe az újítókat. Terelném is más me­derbe a társalgást, de Láng elvtárs újabb papírokat rak elém: szabályzatokat, rajzos sé­mákat az újítási aktívaháló­zat működéséről. Műhelymeg­bízottak testülete, műszaki ta­nácsadó bizottság, sztahano­vista kör, szakszervezeti újító­bizottság — jól kiépített szer­vezet, annyi szent! És nemcsak papíron működik. Láng Ist­ván már mutatja is a minisz­térium újítási versenyében nyert hat aranyszegélyes, vörös selyemzászlót. Közben azonban nyílik az ajtó s az újítási fe­lelős »hivatalosan« komoly ar­ca váratlanul szíves kifejezést ölt. — Szervusz, kiskomám! Mi jót hoztál? A »kiskoma« — idősebb, szemüveges bácsi, Paksi Mi­hály diszpécser. Valami anyag­­mozgatási újítás van a tarso­lyában, azt mutatja, magya­rázza nagy bizalommal Láng elvtársnak, ő pedig odaadó figyelemmel hallgatja, kérdez is egyet-mást, és tetszése je­léül bólogat, mosolyog. S en­nek az örvendező mosolynak fényénél, melegénél egyszeri­ben leolvad róla a bürokrata­­máz, amelyet gondolatban rá­kentem. — Derék ember — mondja, amikor Paksi Mihály után be­csukódik az ajtó. — Segéd­munkás volt, most meg jó diszpécser és csaknem száz­szoros újító. De lesz még többszörös is, mert nagy újító­kedv dolgozik benne. S azt mi nem hagyjuk elaludni se nála, se másnál... Most már belemelegszik a beszélgetésbe. Félretol egy iratcsomót, közelebb húzza szé­két és kérdezetlenül is foly­tatja: — Higgye el, hogy a kedv szüli az újításokat, a kedvet pedig az újítók megbecsülése. Tapasztalatból beszélek, hi­szen köszörűs koromban ma­gam is újítgattam. Ha az em­ber látja, hogy érdeklődéssel, örömmel fogadják a jó ötletét, de még a jó szándékát is, ha gyorsan és igazságosan elbí­rálják, bevezetik, díjazzák az újítását, akkor nekibuzdul és töri a fejét — mert érdemes. Ezért hiszem, hogy nekem és Révész László munkatársam­nak elsősorban az újítókedvet kell megteremtenünk és éb­­rentartanunk. Hogyan csinál­juk ezt? Nézzen körül az üzemben, majd meglátja. Ha nem látja meg, akkor rosszul csináljuk... NEM CSINÁLJÁK ROSZ­­SZUL, mert már az első lép­csőfordulónál megállít egy szí­nes táblácska: »A jó ötlet — pénz! Olvasd el az újítási fel­adattervet.« Elolvasnám, de hol lelem meg? Két lépéssel arrébb, az újítási híradótáblán függ az időszerű műszaki problémákat felsoroló füzetke, bárki kedvére lapozgathat ben­ne. Mellette hosszú lista hir­deti, hogy októberben ki mi­lyen újítást nyújtott be, egy másik papírlapon pedig azt ol­vashatom, hogy például Petz Ferenc 320, Grosz József 210, Dudás Sándor 519 forint újí­tási díjjal toldotta meg havi keresetét. Meg kell hagyni, ügyesen érvel ez a kis híradó­tábla! Még nekem is kedvem kerekedik — ha nem is az újításhoz, de egy kis játékhoz. Tegyük fel, hogy volna egy jó ötletem: kihez menjek, mit te­gyek, hogy valósággá és pénz­zé váljék? Lám, az »okos« hír­adótábla — amelynek 14 iker­testvére »agitál« gyárszerte — erre is válaszol. Itt van az újítási megbízottak és a mű­szaki tanácsadó-brigád név­sora: az előbbieknél minden­nemű felvilágosítást és újítási űrlapot kaphatok, az utóbbiak­nál szakmai segítséget, számí­tásokat, rajzvázlatot. Fordul­junk hát egy kis felvilágosítá­sért Nyitrai Pál meóshoz, a gépműhely egyik újítási meg­bízottjához. — Hát űrlapot ne adjak? — nevet Nyitrai bácsi, mikor megtudja, mi járatban va­gyok. — Gondoltam, már megkapta az újítási lázat, mert az ragályos ám! Aki a mi gyá­runkba beteszi a lábát, annak előbb-utóbb muszáj újítania. A »muszáj«-t Nyitrai elvtárs ■főleg azzal magyarázza, hogy a »Láng Pista nagyon akkurá­tus, rámenős ember«. Naponta kétszer is végigjárja a mű­helyt és érdeklődik, érvel, buz­dít: »Kiskomám, ötölj már va­lami jót, kiskomám, elfogad­ták a javaslatot, pénz üti a markodat.« Nyitrai Pál moso­lyogva bizonygatja, hogy igazi munkásszív dobog az ő újítási felelősükben, ha talán egy ki­csit sok papírt gyárt is. Biz­tos, hogy így van, most már tudom.. NYITRAI BÁCSI egyébként nemcsak újítási megbízott, ha­nem maga is újító és a sztaha­novista kör vezetője. A kör minden hónapban szakmai elő­adásokkal, jutalmazással, film­vetítéssel egybekötött klubdél­utánon látja vendégül a kiváló újítókat. (Ez már maga is ér­tékes újítás!) Hogy kik a ki­váló újítók? Nyitrai bácsit már akkor is zavarba hozta ez a kérdés, amikor Barta igaz­gató kívánságára a legjobb tizenhatnak a képét kellett ki­tennie a dicsőségtáblára. Min­denesetre elvisz Beer György sztahanovista maróshoz, aki nem igen adja alább 250—280 százaléknál, havi 8—10 újítás­nál és most tréfásan panasz­kodik : — Mit csináljak, nem hagy­nak békén? Ha Láng Pista bá­tyánk megtudja, hogy valami ötletem van, már a nyakamra küldi az adminisztrátort egy gyorsírófüzettel. Nyitrai elvtárs még bemu­tatja Karvaly Géza főműveze­tőt, aki eddig 15 000 forint újí­tási díjat kapott, Mészáros Jó­zsefet, az ezermester maróst, mesél Juhász Imre esztergá­lyosról, Kalamen Mátyás fú­rásról, no meg a revolver­pados Harsányi mamáról, aki idős korára csapott fel újító­nak. Azután átküld a szerelő­­műhelybe, mondván, hogy nem akar soviniszta lenni, ott is vannak kiváló újítók. A SZERELŐMŰHELY újí­tási megbízottját, művezetőjét és a műszaki tanácsadó-brigád szerelési újításokkal foglalkozó tagját egy helyen találom meg. Ez nem is csoda, hiszen mind­három poszton Ungvárai Béla munkálkodik szép sikerrel, így azután eszményi az együtt­működés! A tanácsadó Ung­várai számításokat, vázlatokat készít az újítóknak, azután újítási megbízottként össze­gyűjti a kidolgozott javaslato­kat és végül »rábeszéli« Ung­várai művezetőt, hogy a kieső időket az újítások bevezeté­sére fordítsa. Nincs is a mű­helyben se állásidő, se elfekvő Újítás! — Csínján kell bánni az újí­tókkal, de még inkább szere­tettel — mondja Ungvárai Béla.­­»• Itt van például a nagy fantáziával megáldott Hajósi Ferenc szerelő. Remek, termékeny újító, de ha csak egyszer megmosolyognám va­lami kivihetetlen ötletét, so­sem újítana többet. Az olyan ifiknél, mint Bartók Jóska, az önbizalmat kell táplálni. Má­sokból úgy lesz újító, ha az­­ ember szinte észrevétlenül megsegíti őket egy-egy tip­pel ... Ez munkaköri köteles­ség kérem, nálunk nincs »társszerző« az újításoknál. Vigyáz arra a szakszervezeti újítási bizottság! A szakszervezeti újítási bi­zottság nemcsak az újítómoz­galom erkölcsi tisztaságára vi­gyáz, hanem arra is, hogy a legkisebb kényelmesség vagy bürokrácia se szeghesse az újítók kedvét. És hogy ezen­túl még éberebben őrködjék, új tagokkal erősítik meg, nyolc-tíz kiváló munkásújító­val. A választás érthetően sok fejtörést okoz az üzemi bizottságnak. Hiszen nem könnyű kijelölni a legjobbakat azok közül, akiknek fényképe ott van minden műhely dicső­ségtábláján, akik tiszteletére zenés üdvözletét harsog a­­hangos­, s akiknek munka­ruháját a­­Kismotor- és Gép­gyár kiváló újítója« feliratos jelvény díszíti. ELKÉRTEM EMLÉKRE egy ilyen kicsi, motordugattyút áb­rázoló »házi kitüntetést«. Ap­róságnak látszik, de jelképe annak a sok szeretetnek, ked­ves figyelemnek, megbecsülés­nek, amely a Kismotor- és Gépgyár újítóit lelkesíti. Vajk Vera Távfűtés Sokféle hulladék ismeretes az emberek előtt, de a »hulla­dékmeleg« még aligha. Nos, most éppen ilyesmiről számo­lunk be. A szakemberek ugyanis már régen rájöttek arra, hogy például a szénnel működő villanyerőműveknél — áramtermelés mellett — rengeteg meleg víz marad ki­használatlanul. Ezért külföl­dön, de különösen a Szovjet­unióban úttörő munkát végez­tek annak érdekében, hogy az erőművek fűtőanyagát minél jobban kihasználják. Erre a legcélszerűbbnek látszott a többi között a villamosközpon­tok »hulladékmelegét« lakások fűtésére hasznosítani. A Szov­jetunióban ily módon ma már egész városok vagy városré­szek lakásait fűtik. 20 000 lakás távfűtése — évi 43 000 tonna szén, 1000 tonna fa megtakarítása Hazánkban, a szovjet ta­pasztalatok alapján, először Sztálinvárosban valósult meg ez az igen korszerű távfűtési rendszer. Itt már az erőművet is úgy építették, hogy ne csak energiát, világosságot és fényt termeljen, hanem a »mellék­tennek« meleget is hasznosít­hassák. Régi erőműveinknél is csupán bizonyos beruházás kér­dése, hogy megépítsék a »hul­ladékmeleget« házhoz, lakás­hoz szállító föld alatti csőhá­lózatot. Az 1953 óta működő sztálin­­városi távfűtőberendezés igen gazdaságos és emellett ké­nyelmes, tiszta s egyszerű fű­tési módot jelent. Hasonló ta­pasztalatokat nyújtanak az első ötéves terv alatt hazánkban létesült többi, bár kisebb mé­retű távfűtőberendezések is. Ilyenek működnek Budapes­ten a Csepeli, a Béke úti és Harmat utcai lakótelepen, va­lamint Almásfüzitőn és Ino­­tán. A második ötéves terv alatt még jobban hasznosítjuk ha­zánkban is a villanyerőművek »hulladékmelegét«. A külön­böző minisztériumok munka­társaiból és más szakembe­rekből megalakult távhő­­ellátó tanácsadó bizott­ság megvizsgálta a második ötéves terv alatt létesítendő lakótelepeket abból a szem­pontból, hol volna a legcél­szerűbb megvalósítani a táv­fűtést. A bizottság már kidol­gozta és a Minisztertanács elé terjesztette javaslatait. Esze­rint a második ötéves terv alatt húszezer lakás számára lehetne biztosítani a távfűtést, mintegy 70—80 millió forintos beruházással. Ennyi lakás táv­fűtése évi 43 000 tonna szén és 4000 tonna fa megtakarítá­sát tenné lehetővé. Tervek fővárosi és vidéki lakótelepek fűtésére A javaslat szerint távfűtést kapna a Lágymányosra terve­zett 2000 új lakás, amelyből 450 már épülőfélben van; a Fiastyúk utcában építendő 2500 lakás — itt már ezer la­kás építése szintén megkezdő­dött; az Üllői úton majdan tető alá kerülő 4800 lakás; valamint a Szent István park környé­kén létesülő több száz lakásos új épületek. Itt egyébként a távfűtést bevezetnék számos régi lakóházba is, felhasznál­va a már meglevő központi fűtési berendezéseket. A javas­lat szerint vidéken is tovább fejlesztenék a távfűtést. Sztá­linvárosban 3000, Kazincbarci­kán 2000, Ajkán 1200, Miskol­con 1300, Tiszapalkonyán 1800, Ózd-Bolyokon 1100 újonnan építendő lakást látnának el a környéki erőművek eddig ve­szendőbe menő melegével. „Közművesített" melegszolgáltatás A tervezett távfűtés az új lakótelepülések jelentős részén előreláthatóan lehetővé teszi a 24 órás melegszolgáltatást. Egyes helyeken mód nyílik majd arra is, hogy a távfűtés, meleg vizet nyújtson a fürdő­szobák és konyhák részére. Szakembereink egyébként már a második ötéves terven túlmenő távlati terveken is dolgoznak, hogy a távfűtést minél szélesebb körben ná­lunk is alkalmazzák majd. A fűtést tehát az eljövendő idők­ben hazánkban is fokozatosan »közművesítik«. A gázhoz, víz­hez, áramhoz hasonlóan, köz­művek szolgáltatják majd a meleget — elsősorban a váro­sokban. Az elképzelések sze­rint sor kerül majd arra, hogy a szovjet és lengyel példákhoz hasonlóan külön fűtőerőmű­veket létesítenének a nagy lakótelepüléseken, amelyek természetesen villanyáramot is termelnek. E nagyszerű, »melegséget árasztó« tervek megvalósítá­sához jelentős segítséget nyújt hazai szakembereinknek a hazánkban nemrég először megrendezett épületgépészeti konferencia, amelyen öt or­szág mérnökei képviseltették magukat. E nemzetközi ta­pasztalatcserén itt volt a többi között I. V. Livcsak, a Moszk­vai Építészeti Akadémia ta­nára, a műszaki tudományok kandidátusa és A. Missenard francia egyetemi tanár, a fran­cia fűtési tudományos bizott­ság elnöke. A tömeges lakás­építés korszerű gépészeti be­rendezéseinek megvitatása mellett nagy teret szenteltek a távfűtésnek is, amely a jövő általános fűtési módja lesz. Szenes Imre — „hulladékmeleggel" 130 éves a Magyar Tudományos Akadémia November 3-án lesz 130 esz­tendeje a Magyar Tudomá­nyos Akadémia megalapításá­nak. Az Akadémia munkássá­gának középpontjában kezdet­ben a nemzeti nyelv művelése és terjesztése állott. Az 1867-es kiegyezés után az Akadémia munkájában mind­inkább azok a tudományágak nyomultak előtérbe, amelyek a kapitalista rendet támogatták. A Tanácsköztársaság fennál­lása idején az Akadémia csak a kezdeményezésekig jutha­tott. Az ellenforradalom kor­szakában az Akadémia ül­dözte a haladó tudósokat. A felszabadulás, a magyar népi demokrácia erősödése, fejlődése ragyogó távlatokat nyitott meg a magyar tudo­mány előtt is. Az 1949. decem­ber 15-én hozott törvény a megújhodott Akadémiát be­kapcsolta a magyar társadal­mi haladásba, nagy jelentő­ségű országos feladatok elvég­zésével bízta meg, hazánk tu­dományos életének legfőbb irányító szervévé, igen fontos társadalmi tényezővé avatta. A párt és a kormány mesz­szemenő bőkezűséggel támo­gatja az Akadémia munkáját, az egész magyar tudományt. Jellemző erre, hogy az első öt­éves tervben tudományos cé­lokra 1700 millió forintot for­dítottunk. A Magyar Tudomá­nyos Akadémián jelenleg hét szakosztály működik. Ezek te­vékenysége kiterjed a tudo­mányos élet valamennyi ágára. A jövő év tavaszáig újjáválasztják a budapesti lakóbizottságokat Budapesten 1953 őszétől 1954 tavaszáig választották meg két évi időtartamra a lakó­bizottságokat. Mandátumuk most lejár. Budapest Főváros Tanácsa legutóbbi ülésén ha­tározatot hozott a lakóbizott­ságok újjáválasztására. A ta­pasztalatok alapján több szer­vezeti változást hajtanak vég­re. Megszűnik például a ház-, illetve utcafelelősi tisztség és a jövőben a kisegítő hatósági feladatokat a lakóbizottság egyik tagja látja el. A lakó­bizottságok újjáválasztását 1956. február 28-ig egész Bu­dapesten lebonyolítják. NÉPSZAVA 3 1955. november 3. caOMMMI

Next