Népszava, 1956. január (84. évfolyam, 1-26. sz.)
1956-01-21 / 18. szám
A NÉPSZAVA 1956. január 21. szombat ot nyújtott be a hátsó kerékagy gyártásánál a távgyűrűk elhagyására. Javaslatát elutasították, majd két hónappal később mégis eszerint gyártották a hátsó kerékagyakat. A javaslat tevő — természetesen jogosan — fellebbezett és kérte javaslatának elismerését. A vállalat igazgatója, elfogadhatatlan indokok alapján mindössze 500 forinttal kielvtársak! Az ipar technikai színvonala emelésének érdekében napról napra szilárdítanunk kell a munkafegyelmet. Az üzemekben sokkal nagyobb gondot kell fordítani a takarékosságra. Elsősorban is az importanyagok pazarlását kell megakadályozni. Jelentős forrása ez a műszaki fejlesztés anyagi feltételeinek is. A belső tartalékok között komoly helyet foglal el a munkafegyelem további szilárdítása- A gépek kapacitásának nem megfelelő kihasználása kétségtelenül összefügg a laza munkafegyelemmel. A gépiparban például több helyen mindössze 6,5 órás a munkanap kihasználása és ebben a gépipar nem áll egyedül. Nem szűnt még meg üzemeinkben a munkásvándorlás, az igazolatlan mulasztás, a tervszerűtlen munkából eredő kapkodás, gyakran fejetlenség, melyek mind akadálya a termelékenység növelésének, a gazdaságos termelésnek. A munkafegyelem megszilárdításához a szakszervezeteknek javítaniok kell politikai nevelőmunkájukat. Törődjenek jobban a dolgozók szociális, kulturális szükségleteinek kielégítésével. Szükséges az is, hogy a munkafegyelem és a társadalmi tulajdon megsértőivel szemben jobban érvényesítsük a nevelőhatású intézkedéseket. Ezért a nagyobb üzemekben a legtekintélyesebb dolgozókból társadalmi bíróságokat kell alakítani olyan hatáskörrel, amely nem csökkenti, hanem fokozza az igazgató jogkörét és felelősségét a fegyelmi ügyekben. A munkafegyelem megszilárdíásának szolgálatába kell A Központi Vezetőség novemberi határozatában megjelölt feladatok végrehajtása, iparunk műszaki színvonalának fejlesztése megkövetelik, hogy állandóan fokozzuk a szakszervezetek tevékenységét, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavítása érdekében. E feladatok között szoros összefüggés van. Az új technika alkalmazása, az új technológiai folyamatok bevezetése egyúttal a dolgozók munkakörülményei megjavításának egyik legfontosabb eszköze. Az új technikával nemcsak a termelékenység nő, hanem könnyebb, biztonságosabb lesz a dolgozók munkája is. Csökken a balesetek és az ipari megbetegedések száma. A technika fejlesztése során az egészségre ártalmas munkahelyeken dolgozók munkakörülményeit is meg kell javítani. Különösen nagy szükség van erre a vegyipar, kohászat, az építőanyagipar és a bányászat területén. A szakszervezetek munkavédelmi felügyelői tegyenek konkrét intézkedéseket az egészségtelen, ártalmas munkahelyek állapotának megjavítására. Az Egészségügyi Minisztérium szerveinek, az állami közegészségügyi felügyelőknek és az üzemorvosoknak is az eddiginél hatékonyabban kell működniük e területen. Jelentős eredményeket értünk el a gépek védőberendezéssel való ellátásában. A hiba azonban itt az, hogy az alkalmazott védőberendezések a legtöbb helyen nem felelnek meg a követelményeknek, sokszor nem nyújtanak kellő védelmet és ezért a dolgozók nem is használják renszeresen azokat. Az is hiba, hogy nem kielégítő a különböző típusú védő- és biztonsági berendezések elvánta az újítót kifizetni, holott a törvények alapján lényegesen magasabb összeg illette meg. Hiába fordult Kovács elvtárs igazának védelméért öt különböző fórumhoz, mindenütt elutasították. A SZOT közbelépésére volt szükség, hogy megkapja rendeletben biztosított újítási díját, állítanunk az egyeztető bizottságokat is. Üzemi egyeztető bizottságaink változatlanul keményen és határozottan lépjenek fel a fegyelem lazítóival, a társadalmi tulajdon ellen vétőkkel szemben. Nem árt azonban a területi egyeztető bizottságok figyelmét felhívni arra, hogy az utóbbi két évben, tárgyi ismeretek hiányában, vagy liberalizmusból gyakran olyan döntéseket hoztak, melyek éppen nem segítették elő a fegyelem megszilárdítását. Amikor ezt a feladatot állítjuk az egyeztető bizottságok elé, ugyanakkor nyomatékosan felhívjuk a figyelmüket arra is, hogy a dolgozók érdekében a leghatározottabban lépjenek fel mindenfajta önkényeskedéssel szemben és követeljék meg az érvényes rendeletek maradéktalan betartását és betartatását. Az 1956-os évi tervünk teljesítésének elősegítésére konkrét intézkedéseket kell tennünk a takarékosság fokozásáért. Kevés példát mondhatunk arra, hogy szerveink a puszta jelszón túlmenően a szakma sajátosságainak tükrében világítottak volna rá a dolgozóknak a takarékosságért vívott harc jelentőségére. De még kevesebb a példánk arra, hogy erélyesen felléptek volna pazarlók, selejtgyártók ellen. A magyar munkások mindig büszkék voltak iparunk termékeire, melyek a világ minden tájén hírnevet szereztek hazánknak. Ez a hírnév is kötelez bennünket arra, hogy termékeinket minél jobbá, korszerűbbé és olcsóbbá tegyük. A tőkés piacokon is csak úgy állhatjuk meg helyünket, ha ezeket a követelményeket egy pillanatra sem tévesztjük szem elől, terjesztése. E tekintetben különösen a présgépeknél, a köszörűgépeknél, a famegmunkáló gépeknél, a mezőgazdaságban a traktoroknál és más gépeknél merülnek fel problémák. Az egyik legnagyobb baleseti veszélyforrás az üzemek zsúfoltsága, mely egyben a biztonságos munkavégzésnek, a termelékenység emelésének is akadályozója. Ismertek-e a most szóvá tett hiányosságok? Igen, ismertek. Csökkennek-e a baleseti források, ha most újra szóvá teszszük őket? Ha a ráolvasás segítene, akkor minden bizonynyal egyik-másik szakma területén már jobb volna a helyzet. De biztonságos munkakörülményeket csupán szavakkal nem lehet teremteni. Ehhez tettek, konkrét intézkedések kellenek. Ezért a dolgozók joggal elvárják a szakszervezetek központi vezetőségétől, az üzemi bizottságoktól, hogy keményebben, határozottabban lépjenek fel a gazdasági vezetőkkel szemben. Követeljék meg az egészségre ártalmas munkakörülmények megszüntetését, a baleseti források felszámolását. Százával épültek üzemeinkben korszerű öltözők, mosdók, munkásszállások az elmúlt években. Ezzel lényegesen javultak a dolgozók munkakörülményei. Fel kell azonban hívni a minisztériumok figyelmét arra, hogy az elkövetkezendő időben biztosítsák a beruházásokat, az öltözők és mosdók további létesítésére, elsősorban a szennyezett levegőjű, egészségre ártalmas üzemekben. Az üzemek szakszervezeti szervei lépjenek közbe, hogy a gazdasági szervek az eddiginél nagyobb gondot fordítsanak az öltöző, mosdó, munkásszállások karbantartására és üzemeltetésére. A szállások többségében — főképpen az ideiglenes munkásszállásokon — nem tartják be a szociális normákat, és keveset törődnek az ott dolgozók életkörülményeivel. A tapasztalat szerint, ahol a gazdasági és szakszervezeti vezetők törődnek a szociális létesítményekkel, a munkásszállások belső életével, ott kialakul a dolgozók törzsgárdája, és a szállást valóban második otthonuknak tekintik. Az új technika fejlesztésével kapcsolatos munkavédelmi, munkásellátási feladatok eredményes megoldásához meg kell javítani a tervezéssel, beruházással, újítással, a szakmai, illetve biztonságtechnikai továbbképzéssel kapcsolatos munkavédelmi tevékenységet is. Még mindig gyakori, hogy egyes tervezők nem veszik figyelembe a munkavédelmi előírásokat, így gyakran készülnek el olyan új létesítmények, amelyeken súlyos munkavédelmi szabálytalanságcsik találhatók. A tervezésnél és kivitelezésnél tapasztalható tűrhetetlen helyzetet elősegíti az is, hogy Ahhoz, hogy iparunk színvonalának viszonylagos elmaradását megszüntessük" és a technika fejlesztésének, széleskörű alkalmazásának feladatait eredményesen megoldjuk, művelt és szakmájában képzett munkástömegekre van szükség. A VII. plénum már felhívta a szakszervezetek figyelmét a munkások szakmai képzettségének növelésére és mint a bevezetőben megállapítottuk: nem is eredménytelenül. A szakszervezetek elnökségei mindinkább belátták, hogy mennyire elengedhetetlen a szakmai oktatás és keresik azokat a formákat és módszereket, melyekkel tovább növelhetik a munkások szakképzését. Ez azonban nem elég. Ha ennyivel megelégednénk, igen szűken értelmeznénk az előttünk álló feladatokat. Ennél többről, sokkal többről van szó! Világosan látnunk kell azt, hogy a technika fejlesztéséért vívott harc szocializmust építő társadalmunkban nem valami átmeneti jelenség. Nem időszakos, alkalmi feladat, hanem végig kíséri a szocializmus egész építését. Második ötéves tervünk a műszaki fejlődés még gyorsabb ütemét — mondhatjuk —, ugrásszerű növekedését tűzte ki, s ezzel új távlatokat nyitott a szocializmus építésének útján. Már 1956-ban kétszer annyit fordítunk gépipari beruházásokra, mint 1955-ben. A meglevő géppark korszerűsítésére pedig fél milliárddal többet, csaknem 5 és fél milliárd forintot. A második ötéves terv új szakaszt nyit a vegyipar fellendülésében is. 1956-ban megkezdjük a Tiszamenti Vegyiművek és Sztálinvárosban a cellulózgyár építését. A második ötéves tervben megkezdjük közlekedésünk — elsősorban vasúthálózatunk — nagyarányú rekonstrukcióját, korszerűsítését. Diesel-motorokat, Diesel-mozdonyokat és új villamos mozdonyokat gyártunk. Gyors ütemben növeljük tovább energia-bázisunkat. A tiszapalkonyai erőműn kívül lerakjuk az első magyar atomerőmű alapjait. Ezzel birtokunkba vesszük az ipar fejlődését forradalmasító atomenergiát, egyes miniszterek engedélyt adnak olyan üzemek, illetve üzemrészek beindítására, amelyekhez a szakszervezetek munkavédelmi felügyelői nem járultak hozzá A szakszervezetek és a minisztériumok hathatósan intézkedjenek, hogy a tervezők a tervkészítés során tartsák erkölcsi kötelességüknek a munkavédelmi előírások érvényesítését. A szakszervezetek követeljék meg a törvények szigorú betartását, tervezésnél és kivitelezésnél egyaránt. Gondoskodni kell a munkavédelemre előirányzott beruházási és felújítási összegek felhasználásáról. A minisztériumok és a szakszervezetek az üzemek munkavédelmi beruházási kereteinek jóváhagyásánál, illetve a beruházások felosztásánál ne aprózzák el az összegeket. Az új technika fejlesztésével összefüggő munkavédelmi feladatokat csak úgy tudjuk végrehajtani, ha a szakszervezetek állandóan erősítik, mozgósítják a munkavédelmi bizottságok és aktivisták széleskörű hálózatát. Ezek a technika fejlődésének hatalmas távlatai, a szocializmus építésének nagyszerű perspektívái. De éppen e nagyszerű távlatok olyan feladatokat rónak ránk, melyeket csak azok a munkások tudnak megoldani, akik rendszeresen emelik általános műveltségüket és szakmai tudásukat. Az általános műveltség, a szakmai tudás fejlesztése azonban elválaszthatatlan az új technika megismerésétől és alkalmazásától. Elválaszthatatlan a munkamódszerek átadásától és átvételétől, elválaszthatatlan attól, hogy az újítómozgalom a tömegek mozgalma legyen. A felszabadulás óta hatalmasan megnövekedett a munkásosztály, a dolgozók általános műveltsége. Népi demokratikus kormányunk megteremtette az általános művelődés feltételeit. A technika fejlesztése azonban az eddiginél sokkal magasabb, általános műveltséget követel meg. • A VII. teljes ülés óta több nagyüzemet megvizsgáltunk és megállapítottuk, hogy a munkások általános műveltsége elmarad a követelményektől. Olyan nagy üzemekben, mint például az RM, a MÁVAG, DIMÁVAG, a dolgozóknak jó 50 százaléka végezte el csak az általános iskolát. Nem csupán idősebb munkásokról van itt szó, mert sajnos, sok közöttük az ifjúmunkás is. A SZOT kezdeményezésére az Oktatásügyi Minisztérium néhány nagyüzemünkben általános iskolát szervezett a dolgozóknak. A munkásosztály általános műveltsége színvonalának emelése érdekében szükségesnek tartjuk az üzemi iskolák hálózatának kibővítését, mind több és több munkás bevonását a szervezett oktatásba. A szakszervezetek keltsék fel a dolgozókban a tanulás vágyát és alakítsanak ki olyan légkört az üzemekben, hogy megbecsüljék a tovább tanulókat. A szakszervezeti bizottságok küzdjenek azért, hogy az üzemek vezetői minden segítséget megadjanak a tanulni vágyó munkásoknak. Különös gondot kell fordítani arra, hogy az oktatásban az ifjúmunkások minél nagyobb számban részt vegyenek. A technika fejlesztésének másik jelentős feltétele a munkások szakmai képzettségének állandó, szakadatlan fejlesztése. A technika fejlődésével, a nagyteljesítményű, bonyolultabb gépek, műszerek alkalmazása a gépiparban, a kohászat automata hengersorai vagy a bányászat korszerű gépei alaposabb, szélesebb műszaki ismereteket követelnek meg a munkástól. A magyar munkásokat hazánk határain túl is jó szakmunkásoknak ismerték el. Nekünk ezt a hírnevet nemcsak megtartanunk, hanem öregbítenünk is kell. A felszabadulás óta a dolgozók szakmai színvonala emelkedett. A munkások ezrei tanultak és tanulnak különkodhatunk bele abba, hogy fontos üzemeinkben nincsenek műszaki körök, vagy ha akadnak is, nagyon gyengék és megfelelő irányítás hiányában megszűnnek. Érjük el, hogy rövid időn belül életképes műszaki körök működjenek. Munkájukban pedig vegyenek részt a legjobb szakemberek, újítók, kiváló munkások, mérnökök. A műszaki köröket a tudományos és technikai ismeretek terjesztésének központjává kell tenni. Az eredményes műszaki propaganda az eddiginél jóval szorosabb együttműködést követel a tudósokkal, a tudományos egyesületekkel, a műszaki értelmiséggel. Ha nem vonjuk be műszaki értelmiségeink legjobbjait, ha nem magyarázzuk meg a kétkedőknek és ingadozóknak, hogy a munkásosztály számít és támaszkodik rájuk a technika fejlesztésében, ha nem segítjük elő azt, hogy a mérnökök és a technikusok százai, ezrei élenjárói és propagálói legyenek az újnak, ha nem tekintik szívügyüknek a többöző szaktanfolyamokon. Az építőiparban az elmúlt három évben 15 ezer munkás vett részt öthónapos ipari szaktanfolyamon. Látnunk kell azt, hogy az első ötéves terv idején a munkásosztály gyors, számszerű növekedésével sok új munkás került az üzemekbe. Több mint 50 százalékuk faluról, a mezőgazdaságból és a háztartásokból jött. Ez a tény még inkább hangsúlyozza a szakmai műveltség emelésének fontosságát. Ebből következik, hogy a szakszervezeteiknek szélesebben, sokrétűbben kell foglalkozniuk a dolgozók szakmai műveltségének fejlesztésével. A szakszervezeti munkában fel kell lendíteni a műszaki propagandát. Ez is hozzájárul a szakmai képzettség növekedéséhez. Nem nyuaz 1956. évi tervek teljesítésének, a technika fejlesztésének igen hathatós emelője a szocialista munkaverseny. Csakis a szocialista munkaverseny fejlesztésével, a dolgozó tömegek aktivitásának fokozásával tudjuk iparunk műszaki színvonalának emelését, az újítómozgalom fejlesztését, a tömegméretű munkamódszer-átadást, tapasztalatcserét megvalósítani. Hibát követtünk el a VII. , teljes ülésen, amikor nem kötöttük össze a tapasztalatcserét, a munkamódszer-átadást és az újítómozgalmat a szocialista munkaversennyel. Úgy tárgyaltunk ezekről a kérdésekről, mint különálló feladatokról, holott ezek — a szocialista munkaverseny és a technika fejlesztése — szorosan összefüggenek, egymástól elválaszthatatlanok. Ismeretes, hogy 1956-ban a szocialista ipar termelését 6 százalékkal, a termelékenységet 4,8 százalékkal kell emelnünk. Különösen feszített feladatok állanak gépiparunk, kohászatunk, bányászatunk, vegyiparunk és az alapanyaggyártó iparágak előtt. E feladatok teljesítéséhez kimeríthetetlen tartalékkal rendelkezünk. Ha ezeket üzemenként a szocialista munkaverseny elé célul tűzzük ki, akkor e feladatokat nemcsak teljesíteni tudjuk, hanem jelentősen túl is teljesítjük. A munkásosztálynak a szocialista munkaversenyben megnyilvánuló hősies munkájára szükség van azért is, mert egyes iparágakban, üzemekben jelentősen emelkedik az exportkötelezettség. Ahhoz, hogy a szocialista munkaversenyt a tervek teljesítésének még hatékonyabb eszközévé tegyük, sürgősen ki kell küszöbölni belőle a bürokratizmust, a formalizmust. Mire gondolunk, elvtársak, amikor a verseny bürokratikus vonásairól, a formalizmusról beszélünk? A szocialista munkaverseny szervezése nem minden esetben irányul az üzemek, műhelyek sajátos termelési feladatainak megoldására. A versenyt igen gyakran az élettől elvonatkoztatva szervezik. Általánosak a célkitűzések s ezért általános a versenyagitáció is. A népnevelők, a bizalmiak hiába hangoztatják az általános célkitűzéseket, mert a dolgozók többsége nem érti meg azokat, nem tud eligazodni bennük. Így a dolgozók nem látják, hogy ki-ki a maga munkájának a fejlesztését vagy feladatainkat nem tudjuk megoldani. A szakszervezetek lelkesítsék és buzdítsák a műszaki értelmiséget új kezdeményezésekre. Adjanak meg minden segítséget nekik, hogy elgondolásaikat valóra válthassák, hogy nehézségeiket leküzdhessék. A műszaki propaganda fellendítésének objektív lehetőségei már adottak. A műszaki propaganda azonban nemcsak a szakszervezetek egyes osztályainak feladata, hanem az egész szakszervezeti munka ügye. Sikeréért különösen sokat tehetnek a szakszervezetek kulturális intézményei. A továbbiakban Gáspár elvtárs arra utalt, hogy az általános műveltség és a szakmai színvonal emelésében különösen nagy gondot kell fordítani az ifjúságra. A SZOT teljes ülése felhívja az összes üzemi bizottságok figyelmét arra, hogy dolgozzanak ki közös tervet és működjenek szorosan együtt a DISZ- szervezetekkel a munkásifjúság általános és szakmai műveltségének emelésében. Van mivel járulhat hozzá a műhely, az üzem feladatainak teljesítéséhez, és ezért vállalásaik sablonosak, sokszor semmitmondóak lesznek. Elvtársak! A formalizmust nem lehet kiagyalt versenyformák variálásával, a formák változtatásával megszüntetni. A formalizmus kiirtásának módja az, hogy a művezetők negyedévről negyedévre, hónapról hónapra világosan határozzák meg a célkitűzéseket, a mozgalmi szervek pedig ezek birtokában, ezekre támaszkodva szervezzék a versenyt. Csak így lesz a versenyagitáció konkrét, világos minden dolgozó előtt. A dolgozók csak ennek alapján tudnak meghatározott vállalásokat tenni, akár szóban, akár írásban. Az üzemekben tartott szakszervezeti aktívaértekezleteken a munkások elmondották, hogy a verseny szervezésénél nem sablonos versenyfelajánlási lapokra van szükség, hanem arra, hogy a művezető és a bizalmi pontosan megmondja az egyes dolgozóknak, hogy mit tegyenek a termelési tervek teljesítése érdekében. Mi egyetértünk ezzel a véleménnyel. Mert ez a módszer biztosít reális alapot a verseny nyilvánosságához, ez biztosítja a felajánlások és a nyilvánosság szoros összhangját, összefüggését. E téren már több ütemben vannak követendő példáink, eredményeink. A szocialista munkaverseny szervezésében hasznosítanunk kell a múlt évben szerzett jó tapasztalatokat. Felhasználható, jó tapasztalatokat találunk a termelési értekezleteket megelőző műszaki konferenciák szervezésében. A műszaki konferenciák tartalmasabbak lettek. Ezzel sok helyen hozzájárulnak ahhoz, hogy a termelési értekezletek előadói jól felkészüljenek, így megteremtik a lehetőségét annak, hogy a termelési értekezleteken a műszakiak konkrét feladatokra hívják fel a dolgozók figyelmét. Üzemi bizottságaink legfontosabb feladata most arra törekedni, hogy a dolgozók versenyvállalásaikat minél nagyobb számban a termelési értekezleteken tegyék meg. Egyúttal legyenek ezek a termelési értekezletek a javaslatok és vállalások értékelésének legfőbb fórumai is. A SZOT Vik. teljes ülése A hírnév is köteten, hogy termékeinket korszerűbbé és olcsóbbá tegyük A munkakörülmények megjavításához tettek, konkrét intézkedések kellenek A műszaki körök a tudomány és technika terjesztésének üzemi központjai A szocialista munkaverseny és a technika fejlesztése elválaszthatatlan. Művelt munkásokra van szükség Támaszkodjunk a versenyben a munkásosztály derékhadára Üzemeinkben e napokban váltak ismeretessé 1956. évi tervünk célkitűzései. A dolgozók mindenütt vállalásokat, tesznek a terv célkitűzéseinek teljesítésére. Szakszervezeti bizottságainkra vár az a feladat, hogy a SZOT VIII. teljes ülésén megjelölt legfontosabb feladatokat állítsák a munkaverseny homlokterébe. A szocialista munkaverseny elmúlt évi tapasztalatai szerint helyes és eredményes volt, hogy üzemeink éves vállalásokat tettek. Éppen eért helyesnek tartjuk, hogy a Diósgyőri Gépgyár dolgozói az elmúlt héten termelési értekezleten és röpgyűléseken megtárgyalták az 1956. évi tervüket és teljesítésére az üzem éves szocialista kötelezettségvállalást tett. Javasoljuk az üzemek vezetőinek és a szakszervezeti bizottságoknak, hogy termelési értekezleteken hasonlóképpen