Népszava, 1956. május (84. évfolyam, 104-127. sz.)

1956-05-15 / 113. szám

K­S­I­R­i­ne — Kinevezték az I. Béke­kölcsön május 17—20 között tartandó 10. sorsolásának el­lenőrző bizottságát. Elnöke Tarján Endréné, a Takarék­­pénztári Főigazgatóság helyet­tes vezetője. Alelnökei Gruber Istvánné OTP osztályvezető és Gyúró István, a pécsi vá­rosi tanács osztályvezetője. — Több mint száz békebi­zottsági aktivista jelenlétében adták át ünnepélyesen a leg­jobb békebizottsági tagoknak az Országos Béketanács kitün­tetéseit Debrecenben. — Bebrits Lajos közlekedés­ét postaügyi miniszter és De­­dics Imre postavezérigazgató N. D. Pszurcev szovjet posta­ügyi miniszter meghívására több szakember kíséretében a Szovjetunióba utazott, hogy megbeszéljék a két ország kö­zötti távközlési forgalom kér­déseit.­­ A bécsi magyar kulturális egyesület népi tánccsoportja Budapestre érkezik május 19-én ,a Magyarok Világszö­vetsége meghívására. Az együt­tes öt napig tartózkodik a ma­gyar fővárosban. Először szom­bat este 7 órakor lép fel a Duna Cipőgyár művelődési ott­honában (Újpest, Attila utca 32.). Hétfőn, május 21-én Soly­máron, kedden pedig a főváro­si tanács dísztermében szere­pel.­­ Két hétig tartó építő- és építőanyagipari kiállítás nyí­lik meg ma az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. A szakszervezet rendezte kiál­lításon filmeket is vetítenek és a szakma legkiválóbb kép­viselői résztvételével tartanak ankétot. — Másfélévi börtönre ítélte és egyes jogainak gyakorlásától öt évre eltiltotta a XII. kerületi bíróság K­encsés János sikkasztó kézbesítőt. — Csaknem három és fél­millió forintot költ az idén Budapest tanácsa a főváros óvodásainak és általános isko­lásainak üdültetésére. — Hétfőn megkezdődtek az írásbeli érettségi vizsgák az ország gimnáziumaiban a ma­gyar nyelvből. — Lakberendezési vásárt rendez a városligeti román pavilonban május 26 és június 17 között a Bizományi Áru­ház. — Varsóban és Bécsben ma­gyar mezőgazdasági szakem­berek tartanak előadást a na­pokban. Porpáczy Aladár Kos­­suth-díjas kutató a nemzetközi pomológiai konferencián a len­gyel, Mócsy János Kossuth­­díjas akadémikus az osztrák fővárosban ismerteti tapaszta­latait.­ ­ A Deutsche Lufthansa űj légijáratának első gépe vasár­nap délután érkezett Ferihegy­re. A gépet, amelyen Artur Pieck, a Lufthansa vezérigaz­gatója és más vezetők utaztak, ünnepélyesen fogadták. Az új járat a Berlin—Prága—Buda­pest—Szófia, illetve Berlin— Prága — Budapest—Bukarest vonalon közlekedik. — A Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémia és a Micsurin Agrártudományi Egyesület rendezésében Budapesten tar­tott állatorvos- és állattenyész­tő-konferencia részt­vevői hét­főn délután látogatást tettek a Mezőgazdasági Múzeumban.­­ A nagy energiájú részecs­kékkel foglalkozó moszkvai konferenciára Moszkvába uta­zott Faragó Péter kandidátus, a Központi Fizikai Kutató In­tézet osztályvezetője. ÚJ LAKÓTELEP ÉPÜL BUDAFOKON Budafokon a Duna utcában 226 lakásból, 4 üzlethelyiségből és egy 49 férőhelyes bölcsődéből álló lakótelep épül. A 43-as számú Építőipari Vállalat dolgozói december 15-ig 126 lakást adnak át, ebből 52 lakást november 7-re készítenek el (MTI Fotó : Fényes Tamás felvétele) KISZÁMÍTOM A MUNKABÉREMET CH IRGALOM ANYJA, ne hagyj el! Azt mondják, hogy bolond vagyok, mint a Kund Abigél. Pedig nem. Tessenek csak idefigyelni. Ki akartam számítani a bé­remet, hogy megtudjam, miért keresek annyit, amennyit.. Kü­lönben egyszerű ládaszegező vagyok a Láda- és Bálagyár­ban a szerszámosláda osztá­lyon. Hatos kategória, plusz sima órabér, óvatossági pótlék, ebédpénz, szavatossági járulék, a conto előleg... szóval hogy is van? Egy normál, görcs nélküli láda szegezéséért kapok két forint 25,5 és negyed fillért. Erre rámegy görcsönként más­fél fillér, plusz két görcs el­osztva a sima órabér koefi­­ciensével, az is megvan há­romnegyed fillér. Erre jön az el nem görbülési pótlék, selejt­­pénz, ahogy ezt az 1953. pvc. 4-es besorolási terv harmadik alszakasza előírja. Mindebből lejön a kalapácshasználat, s megrongálás címén 0,057 szá­zad fillér, plusz a veszteséül százalék. Algebrai képletre emelve, hogy biztos legyek a dolgom­ban, 2 és V 2 XV (ekg). Marad három — aha, meg­van. (3 ab)3 = 3 ab X 3 ab X 3 ab. MILYEN EGYSZERŰ — igen ám, de kihagytam a rá­hagyási pótlékot. Tehát x­.­té­nyezőt még jelen esetben más­félszer megszorzom 0000,0-val és ebből leveszem a huszonöt­­ezred százalék felét. Húh, nem is olyan egyszerű. Vagyis egy ládáért jár nekem 2,7555 fillér. Amennyiben persze nincs szá­razsági elmaradás és hajszál­repedés. De hát akkor miért kapok én 2,­66 fillért, illetve napi 30 láda után 30­2,766 fillért? Segítség, doktor úr! Miért kapok én csak ennyit, mikor nekem járna... várjon, ne szóljon közbe — még a túl­munka-többletet is elfeledtem. Az összesen megvan 000,777 ezrelék, ez darabbér esetén a percenkénti órabért átalakít­va időbérre, ládánként felme­het 2,013 fillérre is. Pythagoras ... Gauss ... Bo­lyai ... Óh, ti nagy matema­tikus kollégák, gyertek ide és imádjatok! Rájöttem! Thales, te se húzódj félre és Grétike, bérelszámolóink gyöngye, szin­te fáradjon közelebb? Mit szóltok hozzá? Na várjatok, hogy is mondtam? De úristen, itt egy tizedes vessző rossz he­lyen van, kezdhetem elölről. Kettő meg egy az három, meg egy az négy ... meggy mag... ma meggy... s mi van akkor, ha negyedcollos a deszka és nem félpintes? Elképesztő! Ak­kor emelkedik az önköltség és a pótidő szorzata. Aha, már rémlik... EGYSZER EGY AZ EGY, Jancsi bácsi hazamegy, két­szer kettő négy, mosószappant végy. Milyen egyszerű, Pytha­goras kolléga, milyen egysze­rű. Hogy legyek csendben? Velem ír- ne kukoricázzon! Doktor? , le doktor maga? Örvendek. Euclides és Leo­nardo da Vinci vagyok egy személyben. Sikerült, drága kolléga, sikerült, tudom miért keresek annyit, amennyit. De kolléga, miért teszi ezt a nagy darab jeget a fejemre? Vár­jon, kiszámítom előbb a köb­méretét. Tegyük fel egy milli­gramm jég időbérben számít­va, négyes kategóriában .. Hagyjuk különben az egé­szet. Pythagoras kolléga, fia kinevet, ön nagyképű, felvág, s ráadásul őrültnek tart. Egy Leonardo da Vincit és Eucil­­dest egy személyben! Jó. Be­látom, ön nagy ember, de azért mégis hanyagoljon el. Viszont itt van papír és ceru­za, ön már azokkal a parallel­­lo ... hogy hivjákokkal is szép sikert ért el. Fejtse meg a bé­remet! Esküszöm, hamarosan magának is jégtömlő kerül a fejére ... ! Nagy S. József NE ÍGY GONDOSKODJUNK A SZAKMUNKÁSUTÁNPÓTLÁSRÓL Krezel esztergályos választ kap kérdésére Vita Lengyelországban az új ötéves tervről A lengyel gyárak, kohómű­vek és bányaüzemek dolgozói most értekezleteken, tanácsko­zásokon beszélik meg az el­következő időre szóló munka­terveiket. A tervmegbeszélő gyűléseken azonban nemcsak magáról az illető üzemről s nem is csak annak termelésé­ről van szó. Minden olyan kérdést megvitatnak, ami csak érdekelheti a munkásokat, a művezetőket és a brigádveze­tőket. Beszélnek az iskola­ügyekről, a boltok ellátásának kérdéseiről, megvitatják, hogy milyen filmeket kell megren­delni a gyári mozi számára s szó kerül az új lakóházak, óvodák és bölcsődék építésé­ről is. Egyszóval beszélnek mindenről, ami együttvéve a következő esztendők tervét je­lenti. Tervet csinálnak a traktorgyártók Egy ilyen vitával egybekö­tött gyűlésen vettem részt Lengyelország legnagyobb traktorgyárában, a Varsó mel­letti­­Ursusx-ban. Tulajdon­képpen megbeszéltek már min­den fontosabb kérdést. Meg­állapodtak abban, hogy a gyár — anélkül, hogy eddigi terme­lését megszakítaná, vagy be­szüntetné — hogyan állítja majd át egyik üzemét egy új típusú traktor gyártására. Eb­ben az ügyben már minden érdekelt felszólalt s kifejtette véleményét. Ekkor az üzemi bizottság elnöke, aki ezt a gyűlést vezette, megkérdezte, hogy vannak-e még megtár­gyalandó ügyek, vagy bere­­kessze-e a gyűlést. E kérdésre a terem mélyén felállt Zygmunt Krezel eszter­gályos. Az ő műhelyében már november óta folynak az elő­készületek az új gép alkat­részeinek öntéséhez. Mind­erről már korábban beszélt, de most más ügyben kért szót. — Most, amikor a jövő évek terveiről van szó — mondot­ta —, még azt szeretném meg­kérdezni, hogy mi a helyzet az új lakások építésénél. Ho­gyan áll ez a kérdés?... A termen végigzúgott az ér­deklődés moraja. Ez érthető is, mert az Ursus-gyárban a lakáskérdés nem áll éppen a legjobban s valahányszor a la­kásokról van szó, mindig igen sok az érdeklődők száma. — ... Mert tudják — foly­tatta Krezel —, én a mai napig az apósomoknál lakom a fele­ségemmel és a gyerekekkel együ­tt, s ahogy már a család­ban lenni szokott, egyszer jobb a helyzet, egyszer meg rosszabb... Kibírni éppen ki­bírom, nem is erről van szó, hanem... az ember végre mégiscsak szeretne a saját la­kásában lakni. Meddig ér a „takaró"? A teremben valaki félhan­gon megjegyezte: — Persze, hogy a sajátban a legjobb... Krezel folytatta. — De nem én egyedül va­gyok ebben a helyzetben. So­kan vagyunk így itt az Ursus­­ban. Persze tudom, hogy a köz­mondás azt mondja: »Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér.« Most hát azt szeretném megkérdezni, hogy a jövő években a takaróm elér-e majd addig, hogy én, meg mondjuk Zarewa, meg Nowaczki új la­kást kapjunk... Felhangzott a viharos taps. Látszott, hogy Krezel olyas­valamiről beszélt, ami rajta kívül nagyon sok dolgozó szív­ügye volt. Nagyon jól tette azt is, hogy éppen most mondta el, amit elmondott. Most, ami­kor az ötéves tervről beszél­nek. Amikor a tapsvihar elült, az igazgató emelkedett szólásra. — Krezelnek igaza van — mondotta. — Bizony egy ki­csit megfeledkeztünk erről az ügyről. Az új traktorok gyár­tása valóban nagyon fontos kérdés, de nekünk azzal is tö­rődnünk kell, hogy dolgozóink kényelmesebb lakásokhoz jussa­nak. Ma még nem válaszolha­tok konkréten erre a kérdésre, de igyekszem minél hamarabb megszerezni a szükséges ér­tesüléseket és akkor megadom a választ... A gyűlés után nem sokkal ismét kimentem az Ursus­­gyárba. A gyár igazgatója megmutatta nekem a »város­­építési főigazgatóság« átiratát, amely közli, hogy az 1956. évi beruházási tervben figyelem­be veszik az Ursus-gyár szük­ségletét. Kék karika a térképen Azt is megállapítottam, hogy mit jelent ez a »figyelembe vétel«. A munkáslakótelepek épít­kezésének varsói igazgatósá­gán egy kis kék karikát raj­zoltak az »Ursus«-gyár neve köré. Ez a kék karika azt jel­zi, hogy ennek a gyárnak a területén 1956 vége felé leg­alább száz család kap lakást az újonnan felépülő lakótöm­bökben ... A jövő esztendők tervei még nem készültek el teljesen. Egyelőre még az ország min­den részéből érkeznek be a javaslatok, a megjegyzések, a követelmények és a kívánsá­gok. Valamennyit persze nem lehet egyszerre, már az 1956. évi tervben figyelembe venni. A szükségletek még mindig óriásiak , a lehetőségek vi­szont sokkal szerényebbek. Jól meg kell gondolni, ponto­san mérlegelni, hogy hol a leg­sürgősebb a dolog, milyen sor­rendben, hol építsék fel a la­­kóháztömböket. A munkáslakótelep-építő igazgatóság nagy térképéről kiderül, hogy 1956-ban 58 len­gyelországi helységben építe­nek új házakat. Az előirány­zat szerint 1956-ban csaknem 300 000 személy költözik új lakásba. Ez megint több lesz, mint amennyit az előző eszten­dőben építettek. Minden esz­tendőben több az épület, min­den évben újabb és újabb la­kások készülnek el, minden esztendőben újabb és újabb kék karikák tarkállnak az or­szág térképén... Zygmunt Krezel, az Ursus­­gyár dolgozója íme így kapott választ kérdésére. Egyelőre csak választ ugyan, de a nyár folyamán már új lakást is. S nem is csak ő egyedül, ha­nem az Ursus-gyár még jó né­hány dolgozója... D. Piatkows. KÖNYVESPOLC Balázs Anna: VIRÁGNYITÓ SZERELEM »Hogy milyen próbákon megy át a faluból a várósba kerülő lélek, amiről másutt regényfolyamok szólnak, arra nálunk a legismertebb mű ma is a Falusi kislány Pesten« ■ — írta egyik legutóbbi tanulmá­nyában Illyés Gyula. Balázs Anna nekigyürkőzött, hogy egy faluból városba kerülő lé­lek próbáinak ábrázolásával maga is kiállja a legnagyobb regényírói próbák egyikét. Ko­­tász Anka története alkalmas is lenne rá, hogy az írónő be­mutassa általa a háború utáni Magyarország­ izgalmas éveit.­­Hogy ez a törekvés néhány si­­­­került részlet ellenére is ku­­­darcba fullad, annak a szer­­­ző idillé torzító szemlélete az­­ oka.­­ Balázs Annának még a leg­­­apróbb mozzanatok esetében­­ sincs ereje bármiféle tragi­­­­kum érvényre juttatásához. • Tolla alatt minden gyönyörű • szépen elrendeződik, minden t­ránc idejében kisimul; ez pe­­­dig még akkor is hiba, ha a • könyv ifjúsági regénynek író­­­dott. Panni, a teherbe eső • munkáslány, akit kedvese el­­­­hagy, s aki emiatt lúgkövet­­ iszik, nem hal bele öngyilkos­­►ságába, még csak néma sem ► lesz. Sőt, a roncsoló méreg ► nyomai teljesen eltűnnek ar­► cáról, s Panni boldogabb lesz, ► mint amilyen valaha volt. ► (Gyermekét is, megszüli.) A ► holt beteg, béna Csóriné meg­► gyógyul és újra járni kezd. ► A züllött fiatalember, Panni ► csábítója megjavul. ► S ezek még csak a rózsaszí­► nt szemlélet kisebb jelento­► ségű illusztrációi. Amikor ► azonban ez a szemlélet az ► öreg Kotásznak a termelőszö­► vetkezeti mozgalommal való ► szembenállásában, illetve e­­szembenállás okaiban is meg­nyilvánul, egyszeriben vesze­delmessé válik. Kotászt egy­­évtizedes személyi sérelem tartja távol a szövetkezettől, nem pedig a szövetkezet vagy a politikai meggyőző munka hibái, szembenállása ennél­fogva esetleges, s éppen ezért súlytalan is. Ebből következik, hogy maga­ megadása, a szö­vetkezetbe való belépése sem lehet hiteles: egyetlen lovának elvesztése elég, hogy a régi sérelmet elfeledje. Mindez az olvasóban visszájára fordul: az olvasó ugyanis tudja, hogy az élet új elemei valójában könyörtelen, tragikus konflik­tusok tüzében győzedelmes­kednek, magyarán, hogy a diadalnak keserves ára van. Nagy folyók nagy hordalékot görgetnek. Balázs Anna azzal, hogy eltagadja a nagy horda­Tizennyolc katonaíró mű­veit találja az olvasó ebben az antológiában: verseket, elbe­széléseket. Dicséret illeti a Ka­tonai Kiadót a válogatás­rae­­g­észségéért, azért, hogy nem félt ezúttal csupa fiatal írót mozgósítani, néhány kivétellel csupa olyat, akik még alig­­alig szerepeltek nyilvánosság előtt. Az effajta toborzás két­ségkívül nagyon szükséges, de nem kockázatmentes. Minden indulóban levő, kísérletező, a maga egyéni hangját kereső művésznek szüksége van a nyilvánosságra, hogy művésze­tének hatóerejét műve vissz­hangján lemérhesse. A kötet tehát egyrészt hasznos, mert biztosítja a publikáció lehető­ségét fiatal írók számára, akik­kel egyéb kiadók és folyóira­tok amúgy is mostohán bán­nak. De vajon valóban biztosít­­ékot (illetve e hordalék káros képességeit), folyamunk hatal­mas voltát kisebbíti. Ez különben a munkássá kényszerült dzsentri ábrázo­lásának fogyatékosságára is vonatkozik. Az írónő csak fel­színes karikatúrát ad erről a figuráról (a regény egyetlen közelről láttatott ellenséges alakjáról), s ezzel akarva aka­ratlan az ellenséges osztályo­kon aratott győzelem értékét csökkenti. Egyébként a nyeg­le sztahanovista Kelemen Gé­za rajza is kissé riportszerű, külsőleges, akárcsak Krizsán párttitkáré, mint ahogy a tel­jes lengyelországi fejezet is a cselekmény újat nem hozó, fö­lösleges riporteleme. A regényben a hősnő Ko­­tász Anka alakja a legsikerül­tebb. Az írónőnek sikerült Ko­­tász Ankét belülről ábrázolni és rokonszenvessé tenni. Ha valamiért, az ő tiszta, kedves lelkének megismerése végett érdemes elolvasni a könyvet. Tímár György jó-e? Olvasni fogja-e a közön­ség ezt a kötetet? — Úgy hi­szem, a kiadó helyesen tette volna, ha az antológiát néhány kiforrott hangú író művével kibővíti (akadt volna köztük katonaviselt is, fiatal is), ez a kötet népszerűségét növelné s így közvetve minden munka­társra nézve előnyös volna. Ebben a formájában a kötet kissé egyenetlen: 16 vers kö­zött mindössze két-három ,va­lóban szép akad, s az elbeszé­lések közül is sok csúszik — bevallottan vagy suttyomban — a riport lazább műfaja felé. S a legtöbb írásban megta­láljuk a másutt eléggé alapo­san felszámolt sematizmus je­leit, mintha a szerzőket írás­közben is valamiféle láthatat­lan és paragrafusokba még so­sem foglalt »szolgálati sza­bályzat« merev pontjai kötnek. Nem hiszem, hogy ellentétbe kerülnék a katonai fegyelem szellemével, ha azt mondom, hogy néphadseregünk munká­ját is (mint bármely más kol­lektíváét) csak a valóság kí­méletlen és következetes fel­tárásával lehet megjavítani. Az antológiában pedig jófor­mán csak egyetlen írást talál­tam, amelyik nyíltan és ered­ménnyel törekedett erre: Sán­dor Iván »Győzelem« című ki­váló elbeszélését. Rideg Sándor a kötet elősza­vában arról ír, mennyire meg­változott katona és hadsereg viszonya a múlthoz képest, s hogy ez a honvédség a sza­badságharcos idők legendás honvédseregeihez hasonlítható csupán. S ha ez így van, egy­szeriben szembe kell ötölnie a kezünkben levő írások gyengé­jének. A spontán lelkesedés hiányzik ezekből a gyakran kissé kiagyalt és mes­terség - szagú történetekből. Sokkal szebb írások az an­tológiában azok, amelyek nem közvetlenül a hadsereg éle­téről szólnak, s amelyekben az írói valóságábrázolás, de még a fantázia is — úgy tűnik — megszabadul láthatat­lan kerékkötőjétől. Hogy csak egy-egy példát említsek, miért derűsebb és jókedvet árasztóbb Gáli István székely népmeséje, az »Apám lakodalma* *, mint a szerző vagy a kötet többi líri­kusának bármely verse; és miért magaslik ki »A napfény leánya«, Iván László koreai el­beszélése (amelyben minden öncélú egzotikumkeresés nél­kül varázsol elénk egy messzi­messzi tájat és néhány különös, idegen embert), hangulatossá­gával, de művészi megoldásai­val is a kötet minden más el­beszélése közül. Tán nemcsak magam vagyok, aki ezt észre­veszi. Lukácsy András A szó fegyverével — Háromszáz személyes sza­natórium építését kezdték meg Balatonfüreden. Erre a célra egy 1790-ben épült értékes épületet újjá­építenek, amely­ben annak idején többször megszállt Kossuth Lajos is, ké­sőbb pedig itt rendezték az első Anna-bálokat. — Női és leánykaruhák gyártását kezdi meg új üzem­részében a Bajai Ruhaüzem. — A József Attila Színház társu­lata május 31-re játszik a kultúr­­otthonokban. Június—július hónap­ban csak a József Attila Színházban lesznek előadások, amikor felváltva »A makrancos hölgy«, »A tisztesség­­tudó utcalány« és »A művésznő hintája«, valamint a »Nagymama« kerül színre. Nyári szünet július 1ó­tól. A Néphadsereg Színháza július hó 15-ig játszik. Június—július hó­napban műsorán szerepel: Shaw: »Szent Johanna«-ja. Heltat: »A né­ma leventé«-je. Capek: »Fiaim« és Hollós Korvin Lajos: »Hunyadi« című drámája.

Next