Népszava, 1956. augusztus (84. évfolyam, 180-205. sz.)
1956-08-28 / 202. szám
Oroszlány a bányászünnep előtt (Folytatás az 1. oldalról) kisebb-nagyobb halom, rövidebb-hosszabb bányafát látunk. A dolgozók javaslatát meg kellene szívlelniük a vezetőknek. Üljenek össze a fatelep dolgozóival, s tegyenek olyan vállalást, amely szerint méret szerinti fával segítik a több szénért folyó harcot. Itt dolgozik a híres Boros Miklós és Gáspár János frontbrigádja is. Kollektíven vállalták, hogy a háromszázezer tonnából 6500 csillét adnak. A verseny meghozta gyümölcsét. Eddig 5070 csillét adtak tervükön felül. Viczena elvtárs, aki maga is aknász és éppen e frontnak a felelőse — figyelő szemmel nézi a munkát. Megvizsgálja az ácsolatokat, majd elkiáltja magát: — Leállítani a kaparót! A vájárok és a frontmester jól tudják, miért. Lazán ácsoltak, s ez nem biztonságos. Az aknász nem is mozdul addig a frontról, amíg nem ácsolnak be rendesen. Külszíni fejtés Itt már könnyebb az áttekintés. Hiszen az ember feláll a legmagasabb mesterséges földhegyre, s máris eléje tárul az egész bánya. Gépóriások hordják a földet a szénről. A földmozgatást a Betonútépítő Vállalat gépei végzik. Aránylag rövid idő alatt száz- és százezer köbméter földtömeget hordtak el. Fél évvel ezelőtt még sok volt a panasz a vállalatra, de ma már megjavult a viszony a bánya és a betonútépítő között. A gépek és a dolgozók teljesítménye az utóbbi időben csaknem 30 százalékkal emelkedett. Hetek óta Cseri János műszakja vezet. Gyulai Mihály döntős brigádja alig győzi a csillék töltését. A szénpusztán Szabó Albertné gépkezelő ügyel arra, hogy ne történjék gépállás. Mostanában nem is volt emiatt kiesés. A gépek jó karbantartásáért Lischka Károlyt, a motorszerelők csoportvezetőjét illeti dicséret. Az üzem nemrég kapta meg az élüzem-kitüntetést és nem érdemtelenül. XVI-os akna Három brigád tanácskozására toppanunk be az üb-irodába. Mint mindenütt, itt is a bányásznapi versenyről tárgyalnak. Tadtler Lászlóék a 25-ös front mélyszintjén dolgoznak. Az éjjel 316 csillét raktak meg, pedig csak 180 az előirányzat. A felső szinten dolgozik a versenytárs , Szőke Gábor XII-es frontbrigádja, ők nehéz körülmények között dolgoznak. Nyolc szenelő vájár mellett nyolc fahordó munkálkodik. Ugyanis a XII-es frontfejtés a bánya legtávolabbi részén van. Kéthárom kilométerre kell a fát hordani. Megkülönböztetett elismerés illeti őket, hogy közel nyolcszáz csille szenet adtak az előírton felül. A tanácskozáson azonban nemcsak az eredményekről, hanem a hibákról is szó esik. A szívlapátok minősége igen gyenge. Úgy tudják, a Salgótarjáni Acélárugyárban készülnek. Van úgy, hogy megemelik s csak a nyél marad a kezükben. Azt kérik, tolmácsolják kívánságukat: a tarjániak jó lapátokkal segítsék a széncsatát. Vass László elvtárs, az akna főmérnöke és Sármai János üzemvezető még elmondta, hogy létszámhiánnyal küzdenek, száz bányászra lenne szükségük. Az üzemvezetés most arra törekszik, hogy a leszálló akna közelében tárjanak fel munkahelyeket, így kevesebb kiszolgáló személyzet kell. Ez évi elővárási, feltárási tervüket teljesítették, s még mintegy 1500 folyóméter vágatot hajtanak ki december 31-ig. Az eredmények és az eddig megtett intézkedések azzal biztatnak, hogy a második fél évben vállalt 16 500 tonna szenet ők is megadják. Bérces György Az első miniszteri fogadónap — Ha ezt elmondhatnám a miniszternek — hallja az ember nem ritkán. Most aztán itt az alkalom. Legalábbis mindazok számára, akiknek a kohó- és gépiparral kapcsolatban van mondanivalójuk. Ugyanis a kohó- és gépipari miniszter és a miniszterhelyettesek minden hétfőn felváltva fogadónapot tartanak. Fiatal szokás, még híre sem futott, mégis jó néhányan keresték fel tegnap első fogadónapján Csergő János minisztert és helyettesét, Magyar Jánost. Hiába, sok még az orvoslásra váró sérelem, a régi -- új seb. »Miniszteri fogadónap.« Új szó, új szokás ez. Ügyrendjét nem szabályozza semmiféle rendelet, minisztertanácsi határozat. Az élet alakítja. A miniszter és a látogató, a sérelmét panaszoló egyaránt most tapasztalja: mi is lesz ebből? Nyilván az intézkedések, a panaszok orvoslása dönti el. Ugyanis a meghallgatás csak félmegoldás. Igaz, sokat jelent Papp István csoportvezetőnek, hogy a miniszternek mondhatta el, milyen különös módon, felmondás nélkül küldték el sok évi kiváló munka után máról holnapra az EMAG-ból. Persze nagy szó, hogy Nagy Endréné a Mintakészítőgyárból a miniszter elvtársnak mondhatja el gyötrelmed lakáskörülményeit. Az, hogy együtt mérlegelik, miképpen lehetne a lakhatatlanul vizes szobából emberi hajlékot teremteni. Nem új dolog, de most a Klement Gottwaldgyári tekercselők megbízottja mondotta el a tizenkétórázások, a rendszeres vasárnapi munkák, a hajrázás tarthatatlanságát; így lehetne sorolni tovább a sérelmeket, panaszokat, amelyeket tegnap délután a miniszter és helyettese elé tártak. Legtöbbje »ésszerű ügy«: lakás, sérelmes fizetési besorolás, egyszóval nem »döntő népgazdasági kérdések«. Mégis ezek meghallgatásán is múlik a nagy kérdések megoldása. De nemcsak meghallgatásán. Hiszen Békés Józsefet és feleségét már számtalanszor meghallgatták az Ikarus-gyárban. Velük együtt lehetetlennek tartották lakáskörülményeiket. Évről évre hitegették: most most kapnak lakást— és végül mégsem adtak. Legutóbb már maga a minisztérium írásban ígérte, hogy most a második fél évben feltétlenül lakáshoz jutnak. Nem kaptak — még magyarázatot sem. — Most ismét megjött a bátorságom — mondta panaszainak felsorolása után az egyik dolgozó. De a beszélgetés végén, kézfogáskor egy kicsit önkéntelenül hozzáfűzte: — Csak ne legyen károm belőle. Nem, nem lehet már kára abból, hogy miniszternek, miniszterhelyettesnek mondja el panaszát, sérelmét. Csak haszon származik ebből az egész ország számára, mert bizonyos, hogy most már tettek is kell, hogy kövessék a panaszos szót. F. L alkotó erők új fellendülése felé“ Gerő Ernő cikke a Pravdában * A Pravda vasárnapi száma közli Gerő Ernőnek, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége első titkárának nagy cikkét. A cikk az MDP Központi Vezetősége júliusi ülésének eredményeivel foglalkozik. A cikkíró rámutat, hogy az ülés határozatai több tekintetben új helyzetet teremtettek a pártban és az országban. Folytatva az 1953 júniusi párthatározat szellemében az előző időszakban elkövetett hibák kijavítását, a Központi Vezetőség a népgazdaság fejlesztésére, a pártegység megszilárdítására, a párt és a tömegek kapcsolatainak fejlesztésére, a pártélet lenini normáinak teljes helyreállítására, a pártban eluralkodott dogmatikus nézetek felszámolására széles horizontú programot adott. A cikkíró ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a teljes ülés munkáját az SZKP XX. kongresszusának szelleme hatotta át és termékenyítette meg, majd így folytatja: Központi Vezetőségünk júliusi ülésének legfőbb eredménye, hogy megszilárdult pártunk Központi Vezetőségének, s egész pártunknak összefolrottsága, egysége, az egész nép által elfogadott eszmei-politikai alapon. Ez teszi lehetővé, hogy pártunk vezetésével munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, értelmiségünk, népünk és kormányunk megoldja mindazokat a feladatokat, amelyeket Központi Vezetőségünk júliusi ülésén programszerűen kitűzött. Nagy helyesléssel találkozott a pártvezetés megerősítése, a pártegység megszilárdítása, mert a múlt tapasztalatai megmutatták, milyen döntő jelentősége van a párt és a pártvezetés szilárd egységének — írja Gerő. Ugyancsak általános helyesléssel találkozott a Központi Vezetőség határozata a szocialista demokrácia kiszélesítéséről, a törvényesség megszilárdításáról, valamint azokról az intézkedésekről, amelyeket a Központi Vezetőség a dolgozók életszínvonalának emelése céljából javaslatként a kormány és az országgyűlés felé tett. A Központi Vezetőség a jobboldali és baloldali hibák kérdésében szakított mindenféle dogmatikus, formális felfogással — mutat rá a cikkíró. A Központi Vezetőség aláhúzta: nem valami üres formula alapján kell felvetni a jobboldali és a szektán® hibák elleni harc kérdését, hanem mindenkor a konkrét helyzet elemzése révén, s a Központi Vezetőség e tekintetben maga mutatott példát. Fellépett a Központi Vezetőség azokkal a szektáns jelenségekkel szemben, melyeknek eredményeként a Magyar Dolgozók Pártjában a volt szociáldemokrata elvtársak számos esetben háttérbe szorultak. A Központi Vezetőség sok olyan, volt szociáldemokrata elvtársat, aki a korábbi években a magyar munkásmozgalomban kimagasló érdemeket szerzett és komoly szolgálatokat tett a munkásosztály egysége nagy ügyének, kooptált a Központi Vezetőségbe, s egyeseket a Politikai Bizottság tagjaivá is megválasztott. Több volt szociáldemokrata elvtárs került képességeinek megfelelő, felelős beosztásba. Nagy fontosságú a Központi Vezetőség határozataiban: az államapparátus egyszerűsítése, a vezetésnek az alsó szervekhez és a dolgozó tömegekhez való közelítése, a helyi kezdeményezés kibontakoztatása. Gerő Ernő a mezőgazdaság helyzetét érintve ezután ezt írja: A párt Központi Vezetősége leszögezte, hogy a mezőgazdaságban, amelynek termelése az ipar fejlődéséhez képest elmaradt, továbbra is a termelés emelése, s az egyéni parasztgazdaságoknak termelőszövetkezetekbe való egyesítése a feladat. Újból leszögezte, hogy a termelőszövetkezet a parasztság számára a felemelkedés igazi útja. A Központi Vezetőség szükségesnek tartotta a párt parasztpolitikájának végrehajtásában számos helyen megmutatkozott hibák gyors kijavítását, s főként a kulákká minősített középparasztok sérelmeinek felszámolását. Ez jelenleg a dolgozó parasztság nagy megelégedésére lényegileg befejezést nyert. Egyben a Központi Vezetőség azt is leszögezte, hogy a Magyar Népköztársaság törvényei a kulákok számára is biztosítják mindazokat a jogokat, amelyek a Magyar Népköztársaság polgárait megilletik, hogy nem, tartja célszerűnek kiélezni a harcot a kuláksággal szemben, ugyanakkor azonban éberségre hívta fel a párttagságot. Az éberségre nemcsak a kulákság kérdésében, hanem elsősorban az imperialisták aknamunkájával szemben, amely a belső kizsákmányoló osztályok maradványaira igyekszik támaszkodni, annál inkább szükség van, mert az ellenséges elemek az utóbbi időben is minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy megkíséreljék megzavarni a magyar nép békés építőmunkáját. Gerő Ernő ezután foglalkozik az iparban és a mezőgazdaságban elért sikerekkel és cikkének befejező részét az ország külpolitikájának szenteli. A Magyar Dolgozók Pártja, s a Magyar Népköztársaság kormánya a nemzetközi feszültség enyhítését, a béke további megszilárdítását egész politikája sarkalatos pontjának tekinti — hangsúlyozza. — Az imperialisták az utóbbi időben ismételten erőfeszítéseket tettek a Szovjetunió és a népi demokratikus országok testvéri barátságának és egységének lazítására. A magyar nép »felszabadításáról« beszélnek, ténylegesen azonban meg akarják zavarni a magyar nép békés építőmunkáját, alá akarják ásni országunk népgazdaságának fejlődését, tehát meg akarják akadályozni népünk életszínvonalának az emelkedését. »Demokráciáról« fecsegnek, de úgy félnek a szocialista demokratizmus kifejlődésétől és kiterebélyesedésétől országunkban s a többi népi demokratikus országban, mint ördög a tömjéntől. A Magyar Népköztársaság kormánya a népek közötti barátság, az országok közötti termékeny kapcsolatok kiszélesítésének s a nemzetközi feszültség csökkentésének politikáját folytatja, s teljes mértékben támogatja a Szovjetunió kormányának külpolitikáját, mert ez megfelel a magyar nép érdekeinek. Pártunk testvéri kapcsolatokat tart fenn azokkal a kommunista és munkáspártokkal, amelyeknek tevékenységét a marxizmus—leninizmus tanítása vezérli. Ennek szellemében kezdeményezte a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége júliusi teljes ülésén a kapcsolatok helyreállítását pártunk és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége között is, miután országaink között a normális viszony már helyreállott. Pártunk megszilárdult egysége, a pártvezetés megerősödése, a párt és a tömegek közötti kapcsolatok szorosabbá válása, a munkásosztály és a parasztság szövetségének megszilárdulása, a biztosíték arra, hogy a magyar nép alkotó erői újból páratlanul fellendülnek, hogy az őszszes kitűzött feladatokat sikerrel megvalósítjuk — írja befejezésül Gerő Ernő. Szlovákiába készül a textilszakszervezet művészegyüttese Csütörtök hajnalban három Ikarus autóbuszon indul a Textilszakszervezet Központi Művészegyüttesének száztagú válogatott csoportja — énekkar, tánckar, zenekar — a szlovákiai Puhovba és környékére. Az együttes lelkesen készül a külföldi fellépésekre: műsorában magyar és szlovák népdalok, Ádám Jenőnek Egresi dalok című kompozíciója, csárdások, cseh és szlovák néptáncok, osztrák táncok, két cselekményes táncjáték szerepel, szólistája, Mészáros Sándor pedig basszus-áriákat és dalokat ad elő. Betanulta az együttes énekkara Smetana Eladott menyasszony című operájának egyik kórusát is. KÖZVETLEN KAPCSOLAT A Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XX. kongresszusa és pártunk Központi Vezetőségének július 18—21-i határozata hangsúlyozza a munkásosztály legnagyobb tömegszervezeteinek, a szakszervezeteknek nagy jelentőségét. A szakszervezeteknek a szocializmus építésében betöltött fontos szerepét bizonyítja, hogy a Központi Vezetőség határozata követelményként állította fel fokozottabb bevonásukat a tervezésbe, a gazdasági vezetés kérdéseinek megtárgyalásába és megállapította, hogy egyre nagyobb mértékben rájuk kell bízni a dolgozók szociális ügyeinek intézését. E követelményeknek a szakszervezetek akkor tudnak megfelelni, ha szoros kapcsolat alakul ki a tagság és a vezetők között, ha a szervezett dolgozók magukénak érzik és támogatják szervezeteiket. Számolva azzal is, hogy a szakmák nagy része nélkülözi szaklapját, a Népszava a szervezett dolgozók és a vezetők közötti kapcsolat megerősítését kívánja elősegíteni, amikor szeptember 1-től naponta három hasábját bocsátja külön a szakszervezetek rendelkezésére. E meghatározott és később bizonyára bővülő terjedelem is elősegíti, hogy egyrészt a szakmák nagy nyilvánosság elé hozhassák sajátos problémáikat, tájékoztassák tagságukat, másrészt a dolgozók a lapon keresztül közvetlenül is szólhassanak vezetőikhez, értékeljék, bírálják szervezeteik munkáját. Az alábbiakban közöljük, hogy szeptember 1-től a szakmák mely napokon hozzák rendszeresen híreiket és közleményeiket a Népszaván keresztül tagjaik tudomására. Kedd: Bányász, Postás, MÜDOSZ; szerda: Vasutas, ÉDOSZ, Orvos-Egészségügyi; csütörtök: Építők, HVDSZ, Nyomda- és Papíripari; péntek: Textiles, Bőrös, Közlekedési; szombat: Vegyipari, KPDSZ, Pedagógus; vasárnap: MEDOSZ, Vasas, Közalkalmazottak. Újabb tiltakozások az NKP betiltása ellen Táviratok szájaiban követelik a szakszervezetek, az üzemek és a tanácsok szervezett dolgozói a Német Kommunista Párt szabad működésének biztosítását. A textilszakszervezet Központi Vezetősége leszögezi rendíthetetlen hitét, hogy »a német nép szabadságvágyát és békeakaratát semmiféle ítélettel nem lehet elnyomni. Németország harcedzett kommunista pártját semmiféle terrorral nem lehet hallgatásra kényszeríteni«. A vasutas dolgozók ezrei üzenik a nyugatnémet vasutasoknak: helytállással válaszolnak a reakciónak, munkateljesítményekkel mutatják meg, mire képesek azok, akik a kommunista párt irányítása és útmutatása nyomán dolgoznak. Az Óbudai Hajógyár dolgozói hittel vallják: a világ békemozgalma nem fogja megengedni, hogy a német népet háborúba sodorják. Nem tűrik azt sem, hogy emberi jogokért és békéért küzdő egyszerű embereket üldözzenek. »El a kezekkel a nyugatnémet kommunistáktól!« Tiltakozásuknak adtak kifejezést a Dinamó Villamosforgógépgyár, a Csepel Autógyár, a Salgótarjáni Acélárugyár, a Tokod-Altárói Bányaüzem, az Egyesült Izzó, a Gábor Áron Vasöntöde, a Fővárosi Vízművek, a békéscsabai kórház rendelőintézete, a Budakörnyéki Vendéglátóipari Vállalat, a hódmezővásárhelyi pályafenntartási főnökség, a Zsófiapusztai Állami Gazdaság, a Középmagyarországi Üzemélelmezési Vállalat, a keszthelyi posta, a szegedi Orvostudományi Egyetem, a Péti Nitrogénművek, a Hungária Vegyiművek, a bonyhádi, gyönki, tamási, paksi járási tanács dolgozói. A Vas megyei tanács elnöksége a megye nevében ezt írja: »Mi, Vas megyei dolgozók különösen sokat szenvedtünk a pusztító fasizmustól. Százakat gyilkoltak le és hurcoltak el megyénk dolgozói közül. Tiltakozásunk és együttérzésünk kifejezése mellett az építőmunka frontján elért eredményekkel segítjük a német nép harcát.« ,/Faui"étezezi Budapestet*, a (tieUaUuaU uidepUc (/au Vasárnap nyílik a mezőgazdasági kiállítás Vasárnap kitárja kapuit a mezőgazdasági kiállítás. Látványosságban bővelkedő eseménye lesz ez országunknak. Egymás után futnak be a tehervonatok, hozzák a kiállítás anyagát, terményt, állatot, gépeket. Mezőhegyes néhány napja »érkezett meg« 35 vagonnal. Állattenyésztésüket mutatják be a Mezőhegyesi Állami Gazdaság dolgozói. A híres Fáni, az ország legjobban tejelő tehene már budapesti lakos. Gondozója, Bajusz Pál is vele jött. Nemcsak a kiállításon, de az úton is gondoskodott Fáni teljes kényelméről. A vagonba két ventillátort szereltek fel, nehogy a nagy hőség elfárassza az érzékeny állatot. Amint gondozója mondja, már kiheverte az út fáradalmait, s jól érzi magát Budapesten s ismét ugyanannyi tejed ad, mint odahaza, Mezőhegyesen. A szarvasmarha-kiállítás egyébként nemzetközi méretekben is kiemelkedő esemény lesz. Az itt felsorakoztatott tehenek 300 napos fejési átlaga 6250 kilogramm egyedenként. Ez 1102 kilogrammal több, mint a tavalyi kiállítás fejési átlaga. A híres, nagy hagyománnyal rendelkező hannoveri, müncheni állatkiállításon ötezerliteres hozamú tehenek nyerték el a földművelésügyi miniszter nagydíját. Büszkék lehetünk, mert ezen a kiállításon ez átlaggal is nemzetközi rekordot értünk el, s hét olyan tehén szerepel a kiállításon, amelynek 300 napos tej■ termelési eredménye tízezer liter felett van, hétnek pedig ■ kilencezer felett. A juhhodály is benépesedett. Óriási kosok, vastag gyapjúbundában fekszenek. Melegük van, látszik, nehezen viselik a hőséget, különösen, hogy az üvegtetőn keresztül erősen süt a nap rájuk. De gazdáik nem , nyírták meg, hogy a kiállítás látogatói megnézhessék, mennyi gyapjúval járulnak ruházkodásunkhoz. A növénytermelési pavilont — a főbejárattól balra — nem a legszebben festették be. Nem , tudni, kék vagy zöld. Belül annál látványosabb, hangulatosabb és szebb. Az egyes növényfajtáknál elért kiváló , eredmények mellett állami gazdaságoknak — nagyszent, jánosi és székkutasi— és termelőszövetkezeteknek — mint például a végegyházi Szabad ság — egész üzemi életét, szervezetét bemutatják itt. A pavilon három hatalmas tartó- oszlopát kalocsai pingáló aszszonyok festették tele. Egyik csokor virág sem hasonlít a másikra, mindegyik valóságos kis remekmű. Pedig tervezés, ■ előrajzolás nélkül készültek. 5 Igazi népművészet ez! Kis ízelítő, színfolt ez csupán a hatalmas kiállításról, amely napról napra jobban benépesedik. i r. v Épül a Külkereskedelmi Minisztérium, pavilonja a mezőgazdasági kiállításon (MTI Fotó : Bereth Ferenc felvétele)