Népakarat, 1957. június (2. évfolyam, 126–151. sz.)

1957-06-16 / 139. szám

egyetemi és főiskolai felvételek előtti . Hatalom és felelősség! SOKSZOR MONDUNK KI SZAVAKAT, amelyeknek csengését olvasás és beszédek betű- és hangfolyamai között megszoktuk és természetesnek vesszük — de hogy mit jelentenek tulajdonképpen, azt egy-egy életen felragyogó pillanat villámfényében tudjuk és értjuk meg igazán. Sokszor mondjuk ki: munkáshatalom, proletárdiktatúra, anélkül, hogy végiggondolnánk a következtetéseknek azt a ■órát, amely minden munkásra, de különösen felelős posztokra állított munkásemberekre kötelező. Kötelező, hogy megértse, mi a teendője a saját hatalma érdekében. Azok a férfiak, akikkel a napokban együtt éltünk egy vidéki vállalat irodaházában, érezték és ismerték felelősségüket. Különböző okokon ugyan, s némelyik csak felelősséget övik vagy másik oldalát látva, de egészében átták, értették, s ha nem értették egészen, arra törekedtek, hogy tisztábban lássanak. Így vállalati egyeztető bizottság ülésén ülünk. A vállalattól eltávolításra javasolt műzakiak fellebbezéseit tárgyalták. Ilyen ügy ezekben a hetekben sok van, mert az ipari vállalatok vezető pozícióiból most váltják le azokat, akiknek személye nem nyújt biztosítékot arra , amire eddig is csak látratból nyújtott. A munkáshatalom iránti hűégre. Végighallgattunk egy leváltott fiatal műszaki vezetőt, aki látszólag rendkívül szavatosan és a paragrafusok szempontjából töéletesen mondta el véleményét ügyéről, gördülékenyen érvelt s úgy látszott, nincs vele zemben ellenérv. Bizonyíték, konkrét észreétel nem hangzott el október—novemberi magatartására vonatkozóan. S az egyeztető bizottság mégis alkalmatlanak tartotta a vezető pozícióra. Türelmes, leggyőző és okos szóval beszélt vele egy ágbaszakadt, mázsás, vállas ember. Persze álattam feladat valakit arra »megagitálni«, úgy ismerje el osztályidegen viselkedését, néphatalom iránti ellenérzéseit — bizonyíték uján. A bizottság azokban a percekben még em tudta, hogy az illető volt leventeoktató politikai tevékenységéért évekig börtönben is — pusztán magatartása volt a kiindulóont. S amikor újólag csak fellebbezését és gyet nem értését közölve eltávozott — maunkra maradtunk a bizottság tagjaival. EBBEN A PERCBEN kezdtük megismerni őt a bizottságot. A személyi népszerűsítés minden, szándéka nélkül leírhatjuk, így, névtlenül: derék munkásemberek ültek együtt nehéz gondban. Gondban, mert emberek sorsalett kellett és kell ezután is dönteniük. Az tető esetében — politikai múltja ismerete élkül is — egész magatartása, baráti köréék viselkedése, a munkásruhától, a munkásber közelségétől, a munkás köszönésétől másított leplezett idegenkedése beszélt. Szép avak helyett a sokszor lebecsült »osztálysztön« dolgozott bennük, amely megérzi, kire em számíthatnak és ki számít tőlük csakra, hogy »átcsússzon« az éles pillantások és kemény kérdések kereszttüzén. Az elnökemmel láthatóan küszködött a felelősség ilya alatt, s ha néha percek alatt egész drágák magvát játssza el az élet, ez az erős munás (aki egyébként nagyon vigyázott még mondatai megfogalmazására is, tekintettel a ajtó jelenlétére) minden felesleges szóbél 11 szemléltette velünk azt a konfliktust, mely minden egyes ember megítélésénél íg bemegy benne. Lehet, hogy most túlzott igénnyel lépünk, de őt kell példaképül állítanunk mindenkit, aki emberek sorsa fölött dönt. Öt, aki gyszerű szavakkal így indokolta az előttem férfi leváltását: »A cél az, hogy fontos beíztásba olyanokat helyezzünk, aki kész bértkor, élete árán is helytállni a munkások gyéért. S ha módunk van rá, hogy olyat ülssünk oda, aki hűségesebb a mi országunkot — kötelességünk megtenni!« Bizonyos vagyok benne, hogy erre a mondatra most nagyon sokan felszisszennek, lelkiismereti terrort és elhajlásokat emlegetnek. Pedig írjuk le, hogy ilyen, minden szempontból hűséges emberek vezető posztra állítása, bizalmi munkakörbe helyezése helyes cselekedet, s a lehetőséghez képest ezt kell tenni. Ez a hatalmon levő munkás joga és kötelessége. Néhány órával később ugyanezt a felelősségérzetet és szándékot éreztük-a megyei pártintéző bizottság elnökének szavaiból, a megyéje politikai helyzetét felmérő alapos, átgondolt, éles ítéleteiből. AZONBAN NEMCSAK ez a felelősségérzet , hanem valami más is érezhető volt. A sorok között, vagy (beszélgetésekről lévén szó) a mondatok között. Amikor az egyes emberek megítélésében követendő mérlegelő, gondos vizsgálatról beszélgettünk, a bizottság egyik fiatal tagja közbevágott: »Hát ők mérlegelgettek bennünket ősszel? Kivágtak.« És ez méghozzá igaz is: a bizottság tagjainak zömét őszszel eltávolította az üzem »forradalmi bizottsága«. Mit mond ez a gondolat? Semmi egyebet, mint azt: az ellenforradalom fütyült a törvényességre, nyugodtan fütyülhetünk rá mi is. Igaz ez? Mélységesen nem igaz. A történelem valóban nem ismer ellenforradalmi törvényességet. De forradalmit igen, a párizsi kommün, a lenini 1917, a magyar 1919 óta az Ebro-front harcai, Kína sok évtizedes kemény osztálycsatái óta. A nálunk 1949—1953 közt esett törvénysértések sem a forradalom — egyes emberek törvénysértései voltak. Ebben a szellemben felelt is fiatal társának T. elvtárs: »Hiszen éppen ebben vagyunk mi fölényben őfölöttük! Hogy mi valóban megnézzük az embert, akiről döntünk!. .. Nos, ennek a magasabbrendű közösségnek az érdekében és javára szeretnénk néhány gondolatot elmondani a rostán most kihullókról és a helyükre kerülőkről. Mindenekelőtt: a valóban jó műszaki tudással rendelkezők kemény ellenőrzés alatt műszaki beosztásban használnak többet. Nem állunk olyan jól, hogy pazarolhassuk a szaktudást és — hogy hasonlattal éljünk — villanymozdonyokkal szénásszekeret vontassunk. (Persze, ne mulasszuk el megnézni, milyen vágányokon járnak a miszellemi villanymozdonyaink«. Elvégre — mi ülünk a rendezőpályaudvar parancsnoki tornyában!) A másik, hogy az őszi megzavarodás, ha nem társult embertelen, aljas bűntettekkel, egyénenként mérlegelhető és veszélyes lenne mindenkit, aki megingott, végképp átlökni a másik oldalra, ahelyett, hogy kemény szóval megmondjuk a hibáit, s éreztetve felelősségét, újabb próbára tennénk hűsége és becsülete felől. A harmadik, hogy ősszel valóban sok becsületes párttagot és pártonkívülit eltávolítottak a sebtében összeverődött »forradalmi bizottságok« igazságtalanul, s nyilvánvaló ellenforradalmi szándékkal. De az általánosítás itt sem használ , s meg kell mondani, hogy pusztán csak az, hogy valakit 1956 őszén eltávolítottak, nem teszi ma feltétlenül vezetésre, magasabb beosztásra alkalmassá; különösen nem, ha egyéni hibái, rideg, éppen a munkáshatalomnak, a párt tömegkapcsolatainak is károkat okozó magatartása volt az indok akkori leváltására. A HATALMON LEVŐ MUNKÁSOSZTÁLY tagjai ott ülnek az irodaházak és műhelyek irobáiban. Tárgyalnak, mérlegelnek. Hassa át őket annak tudata: munkájukból is, mint mindenből, a lehető legtöbbet kell profitálnia a munkáshatalomnak. A felhasználható, nevelhető, kézben tartható embereket használók fel, neveljék, tartsák kézben. Nem valami ködös, általános humanizmusból. A munkásosztály magasrendű humanizmusából, amely együtt akar haladni azokkal, akikben van remény az együttműködésre. Baktai Ferenc Csak a legkiválóbbak jutnak egyetemeinkre Elhelyezkedési lehetőségek érettségizőknek A legtöbb középiskolában e napokban érnek véget az érettségi vizsgák. Több mint húszezer tizennyolc éves fiú, leány hagyja el végleg a gimnáziumokat, technikumokat, tanítóképzőket, s ezeknek igen tekintélyes része — mintegy tizenötezer diák — tovább akar tanulni. Az elmúlt években nem egyszer elkövettük azt a — később súlyosan visszaütő — hibát, hogy nem tártuk idejében és őszintén a fiatalok elé a továbbtanulás nehézségeit. A kudarc, a felvételi vizsgáknál — vagy még előbb — bekövetkező visszautasítás igen sok fiatal kedvét szegte, nem mindig teljesülhettek a középiskolai tanulmányaik idején szövögetett álmok. Az idei egyetemi beiskolázások, felvételi vizsgák megkezdése előtt • tartozunk annyival a leendő • elsőéves egyetemi hallgatóknak s azoknak is, akik — szűk- ' ségszerűen! — nem kerülhet- ] nek be az egyetemekre, főisko- ' lákra, hogy őszintén eléjük tár- l juk: milyen lehetőségeik van- ' nak a továbbtanulásra, illetőleg az elhelyezkedésre. Tízezerrel több!... ( A Művelődésügyi Miniszté- á rium illetékes főosztályán már ott fekszik az egyetemekre, fő- iskolákra jelentkezettek »statisztikája«. Első látásra nem sok jót olvasunk ki belőle. Ti-zenöt és félezren jelentkeztek eddig továbbtanulásra a nap- pali tagozatra — az érettségi vizsgák minden bizonnyal kis-sé még emelik is ezt a számot. Ezzel szemben: az összes első- c éves egyetemi férőhelyek száma nem éri el — az öt és fél-l ezret! Karonként továbbtolódik az aránytalanság — az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarára négyszer annyian jelentkeztek, mint amennyit felvehetnek. A budapesti idegen nyelv-szakokon is mintegy 100 férőhely van — jelentkeztek több mint háraromszázan. De nem jobb a helyzet a bölcsészkar másoőszakjain sem: magyarra a fel-e vehetők ötszöröse, filozófia-i lélektanra háromszorosa kérik magát. S még nem beszéltünk az Orvostudományi Egyetemről: a itt kb. 570 hallgatónak biztosra tettak helyet, ezzel szemben 12000 kérte felvételét. Sorolhatjuk a hasonló példákat: a Pécsi Pedagógiai Főiskolán 600 hallgató szeretne továbbtanulni — kb. 200 helyett, az Állatorvosi Főiskolára háromszázhatvanan jelentkeztek — kb. 120-at tudnak felvenni. Hasonló az arány az erdőmérnöki karon is. S talán a legkirívóbb aránytalanság: a Színház- és Filmművészeti Főiskolára 30 új hallgatót vehetnek fel — 1500-an pályáznak. (Érdekes, hogy kétharmadrészük fiú: férfiszínészekben ezek szerint bővelkedni fogunk!) ...a vártnál lényegesen kevesebb ! Kétségtelenül még nehezebbé teszi a vizsgabizottságok helyzetét: több szakon már a élesen és jól érett jelentkezők száma is messze felülmúlja a felvehető »maximális keretet«. A rostálás igen nehéz és feleősségteljes munka lesz: tekinetbe kell venni azt is, hogy sok, gyengébben érett tanuló s kiválóan alkalmas valameyik egyetemi szakra — ha szükséges, őket még a kitűnők r óvására is be kell juttatni az ■gyetemekre. Előfordulhat tehát az is, hogy kitűnők, jeletek sem tudnak tovább jutni a vizsgabizottságok »szűrőjén«. Míg néhány egyetemen óriási a zsúfoltság és a túljelentkezés , vannak olyan karok, ahol nincs elegendő jelentkező. A Miskolci Műszaki Egyetemen ismét nincs annyi elentkező, ahányat felvehetnének. Az Agráregyetemre is . vártnál lényegesen kevesebben jelentkeztek s a felvételüket kérők zöme csak gyenge agy közepes tanuló. Mit kutatnak a vizsgabizottságok ? Az egyetemeken működő külnböző vizsgabizottságok minenekelőtt azt kutatják majd felvételi vizsgákon: kiben an meg a legjobb adottság, legtöbb tudás arra, hogy az vátsztott szakon jó eredménnyel múlhasson tovább. Már a szsgakérdéseket is úgy álljuk össze — természetesen a szépiskolai tanulmányok nyagát nem lépve túl —, hogy a bizonyos »isteni szikra« ■galább felvillanjon a jelöltben, megmutathassa, hogy val Xlóban hivatott a választott pályára. És akik kihullanak a ros-után? Mit csináljanak ők, a re- ménytvesztettek, az elutasítottak, a »meg nem felelt«-ek? Van néhány bíztató kezdeményezés — számuk még kevés, de reméljük, hogy az első fees-i kéket hamarosan több is nyo-J mon követi. Így: a Munkaügyi Miniszté-* rium úgynevezett műszaki is-* kólákat állít fel, ahol érettsé-* gizett diákokat rövid idő alatt | képzett szakmunkásokká taní-t tanak ki. Ezek egy része elhe-* lyezkedhet az iparban, más ré-| szűk, a segédlevél birtokában* előnyben részesül majd az egyetemi felvételeknél. Van £ törekvés arra is, hogy a külön-^ böző vállalatok minél több£ írettségizett fiatalt helyezze-% nek el, képezzenek tovább —% szövetkezeti és helyi tanácsig Iparban ugyancsak az eddigi%' lél nagyobb lehetőség nyílikg' írettségizett fiatalok — főként fiúk — elhelyezésére. Az Egészégügyi Minisztérium pedig* számos tanfolyamot szándékozz: :ik indítani lányoknak: védő-11 hőket, ápolónőket képeznek ki. X ' 3 csak helyesnek és egészsé-X1 ’esnek mondható a közéletben |1 az a törekvés, hogy minél több*: érettségizett munkásunk, szak- ? 5 munkásunk, kisiparosunk, köz- ♦] alkalmazottunk legyen. ♦ 1 Csüggedésre nincs ok E cikk elején talán kissé sö-tét színben tüntettük fel a to-tJ 'ábbtanulási lehetőségeket —1 le felesleges lett volna meg- % valósíthatatlan, rózsaszínű áb-*lándokat rajzolni fiatalságunk f ( ilé. A mi államunkban —mi minden nehézségünk ellenére* is — az értelmiség máris csak- ♦ i lem kétszeresére nőtt Horthy- ♦ i Magyarországénak és az egye-* i emeken sokszorta több fiatal teanul, mint 13 évvel ezelőtt.* t Elkeseredésre, csüggedésre, sincs semmi oka fiatalságunk- cak. Mindössze arról van szó, ♦ vogy realitásokban gondolkod-X £ fink és egyetemeinken való-* a an azok tanuljanak, akik ki- £ fi áló képességeikkel a legmél-* óbbak erre. Aki most lemaradt s az előtt változatlanul zárva £ rllanak a továbbtanulás, a pártrjaválasztás másfajta lehetőség rei. V. M. I . Sürgős intézkedést ÓZD közellátásának megjavítására! Ózdon az utolsó hetekben több járványos megbetegedés volt. Az egészségügyi és rendőri szervek szigorú utasításokkal próbálnak a kórok ellen harcolni. A rádió egész nap a vécék, utak, lakások tisztántartásának, az étkezési higiéniának stb. szabályait ismételgeti. A hosszú és elég szigorú rendelet — amelynek megszegőit büntetik — arra mutat, hogy a veszély komoly. Sürgős intézkedésekre van szükség a város — de következményeiben az ország — egészségének megvédése érdekében. Köteteket tesznek ki azok a jelentések, feljegyzések, sürgős intézkedéseket követelő beadványok, amelyeket Ózd szociális, egészségügyi helyzetéről, higiéniájáról hivatalos szervek és magánszemélyek írtak az illetékeseknek. A város ellátása azonban az utóbbi években lényegében nem javult. Hiába a városi tanács és a tisztiorvos felhívása a fokozott tisztálkodásról — a városban az utóbbi időben nem lehet mosdószappant kapni. Végigjártuk az üzleteket — nem kaptunk egy tubus fogkrémet. A kenyér — amelyből hiába kér az ember frisset — gusztustalan, rossz ízű, fekete — és a fehér kenyér árát kell érte fizetni. A múlt héten pokoli, 35— 40 fokos hőség volt, és nem — vagy csak néha — volt jég. Előfordult már, hogy a kórház is jég nélkül maradt. Rossz a gyümölcsellátás. Porlepte, fonnyadt, ütődött gyümölcsöt vehet legtöbbször a vásárló. És mert a hőséget az egyébként is inni szerető kohászok alig bírják elviselni, kihasználja ezt a Vendéglátóipari (az ózdiak szerint »Vendégnyúzó«) Vállalat. »Elfogyott« az olcsó bor — de var 27, illetve 34 forintos! Málnát az egész városban nem lehet kapni. Folytassuk? Nem lehet borotvapengét, képeslapot, újságot stb., stb. kapni. Az ózdiak azt mondják, mindez nem véletlen, az ellenség keze keresendő a hibák mögött. Nem tudom. Lehet, hogy igazuk van.s. Ha nem volna járványveszély, akkor is joggal léphetnénk fel Ózd — egyik legnagyobb iparvárosunk — megkülönböztetett ellátásáért. Az Ózdi Kohászati Művek dolgozóinak és a csaknem 30 000 lelket számláló város lakosságának érdeke megköveteli: sürgősen vonják felelősségre a hibákért a mulasztókat, azonnal javítsák meg Ózd közellátását. Batta János A magyar újságíróküldöttség Moszkvában Június 14-én Bolkoczki Jé-* nos, a Magyar Népköztársa- ság rendkívüli és meghatal-* mazott szovjetunióbeli nagy- ♦ követe fogadást adott a Szov-* jetunióba látogató magyar új-* ságíró-küldöttség tiszteletére. * A fogadáson szovjet részről* jelen voltak: F. A. Szatyukov,* a Pravda főszerkesztője, N. G.* Pulgunov, a TASZSZ vezető* je, Iljicsov, a Szovjetunió kül-ügyminisztériuma sajtóosztá-* lyának vezetője és a szovjet sajtó más képviselői; Nemes Dezső, a magyar újságíró-küldöttség vezetője és Szatyukov, a Pravda főszerkesztője beszédet mondott. A Szovjetunió külügyminisztériumának sajtóosztálya szombat délben fogadást adott a magyar újságíróküldöttség látogatása alkalmából. A fogadáson pohárköszöntőt mondott Nemes Dezső, a magyar újságíróküldöttség vezetője, valamint Iljicsov, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője és Szatyukov, a Pravda szerkesztő bizottságának vezetője. Az MSZT országos vezetőségének ülése (Folytatás az 1. oldalról) szocialista Magyarország a Szovjetunió, a szovjet—magyar barátság, a szocialista országokkal való szoros testvéri szövetség nélkül. Ezért továbbra is, sőt hatványozottan megtisztelő és nemes feladat vár a Magyar-Szovjet Baráti Társaságra. Ebben az évben még nagy feladata lesz, hogy más szervekkel közösen előkészítse a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának méltó megünneplését. Kelen Béla, az MSZMP budapesti bizottsága titkára, Pór Bertalan Kossuth-díjas festőművész, Fehér Lajosné, Jónás Ferenc csepeli olvasztár, Nagy Sándor Kossuth-díjas író és Szabó Pálne dunabogdányi, parasztasszony szólalt fel eze.után. A felszólalásokra adott válasz után megválasztották az új elnökség tagjait. Az MSZBT elnökségének tagjai : Benedek József, a Fővárosi Gáz-művek igazgatója; Bölöni György, Kossuth-díjas író; Demeter Sán-ior, tanár; Domanovszky Endre,a Kossuth-díjas festőművész; Bugáry Jánosné, a szaktanács titkára; Lazda Géza, Kossuth-díjas műve-t sető; Illés Béla, Kossuth-díjas író; Jónás Ferenc, csepeli olvasz-tár; Kakuk Józsefné, munkásnő; Kassai Géza újságíró, egyetemi tanár; Kelen Béla, az MSZMP budapesti pártbizottságának titkára; Kisfaludi-Stróbl Zsigmond, Kossuth-díjas kiváló művész; Kovács Dezsőné, Kossuth-díjas pedagógus; Kovács László, bányász (Nógrádi Szénbányászati Tröszt); Ladányi Ferenc, Kossuth-díjas kiváló művész; Major Máté, Kossuth-díjas, akadémiai levelező tag; Mike István, Kossuth-díjas, a környei Dózsa TSZ elnöke, a szocialista munka hőse; Móricz Virág, író; Nagy Sándor, Kossuthdíjas író; Nagy Sándor, a Pedagógiai Tudományos Intézet igazgatója; D. Nagy Lajos, hajdúszováti dolgozó paraszt; Németh László, Kossuth-díjas író; Ottó István vezérőrnagy, a Rákóczi Ferenc katonai középiskola parancsnoka; Péter János, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, református püspök; Pór Bertalan, Kossuth-díjas festőművész, kiváló művész; Rideg Sándor, Kossuthdíjas író; Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke; Somogyi Erzsi, Kossuthdíjas színésznő, érdemes művész; Somos András, Kossuth-díjas akadémikus; Sőtér István, Kossuthdíjas, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja; Straub Gyuegyetemi tanár; Szaton Rezsőné, a munkásmozgalom régi harcosa; Szabolcsi Bence, Kossuthdíjas akadémikus; Szabó Ferenc, Kossuth-díjas zeneszerző; Szabó Pálné, dunabogdányi dolgozó parasztasszony; Szakasits Árpád építőmunkás, újságíró; Szántó Rezső, újságíró; Trencsényi Waldapfel Imre, akadémikus; Vadász Elemér, Kossuth-díjas akadémikus; Veres Péter, Kossuth-díjas író. Az ülés után összeült a megválasztott új elnökség, amely a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnökéül Vadász Elemér akadémikust választotta meg. Munkásőrségek zászlóavató ünnepségei A VII. kerületi munkásőrség szombaton délután a Madách téren tartotta zászlóavató ünnepségét. A kerület üzemeinek, vállalatainak, intézményeinek dolgozói szalagokat helyeztek el a zászlón. Ezután a munkászászlóalj díszmenetben vonult el az ünnepségen összegyűltek lelkes tapsa közben az újonnan felavatott zászló előtt. Ugyancsak szombaton délután tartotta zászlóavató ünnepségét a VI. kerületi munkásőrség. Az ünnepségen részt vett dr. Münnich Ferenc, az MSZMP intéző bizottságának tagja, a forradalmi munkásparaszt kormány első elnökhelyettese is.