Népakarat, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204–228. sz.)

1957-09-01 / 204. szám

A Kínai Országos Szakszervezeti Szövetség főtitkárának nyilatkozata a Népakaratnak a kínai szakszervezetek harcáról a jobboldali elemek és a dogmatizmus ellen, a novemberi kongresszusról, a szocialista építés szakszervezeti feladatairól A Népakarat pekingi tudó­sítója több kérdést tett fel Tung Ji elv­társnak, a Kínai Országos Szakszervezeti Szö­vetség főtitkárának, aki a fel­tett kérdésekre az alábbi vá­laszokat adta: KÉRDÉS: Melyek a kínai szakszervezetek legfontosabb feladatai a szocialista építés jelenlegi szakaszában? VÁLASZ: A kínai szakszer­vezetek előtt álló legfontosabb feladat, különös tekintettel a második ötéves terv beindítá­sára, a »Fokozd a termelést és takarékoskodj­» mozgalom ma­radéktalan megvalósítása a gyárakban és az üzemekben. Ez annál is fontosabb, mert több mint kétmillió olyan fiatal munkásunk van, akinek nincs megfelelő termelési tapaszta­lata, nem elég képzett, ezért teljesítménye sem éri még el az idősebb szakmunkások szín­vonalát Ha győzelemre akar­juk vinni a termelés emelését és a fokozott takarékosságot célzó mozgalmat, különös gon­dot kell fordítanunk az élen­járó módszerek, s elsősorban a szocialista munkaverseny ál­talánossá tételére és annak a helyes gyakorlatnak a népsze­rűsítésére, hogy az egyes gyá­rakban és üzemekben a telje­sítmény és a minőség közvet­len ismeretében magu­k a mun­kások döntsék el, kik azok kö­zülük, akik érdemesek az él­munkás, vagy az élenjáró dol­gozó címre és az ezzel járó ki-, tüntetésre. KÉRDÉS: Hogyan is milyen módszerekkel folyik a harc a jobboldal ellen a kínai szak­­szervezetekben? VÁLASZ: A jobboldal elleni harcot a szakszervezetekben összekapcsoljuk a munkastílus megjavítását célzó mozgalom­mal, azaz a jobboldali burzsoá elemek elleni fokozott harc közben sem feledkezünk meg a baloldali hibák, így a bürok­­atizmus, a szektaniánizmus é a szubjektivizmus elleni harc­ról, hiszen ezek is megtalálha­tók a szakszervezetekben, ■ egyik leggyakoribb megnyilvá­nulási formájuk a munkások­tól és az élettől való elszaka­dás, ami bürokráciához és dog­­matizmushoz vezet. Természe­tesen ami a jobboldalt illeti, ez a gyárakban és általában a munkások között korántsem olyan erős, mint mondjuk a burzsoá származású és neve­lésű értelmiség körében. Az általános kép az, hogy a mű­szaki értelmiség egy elenyé­szően kis része aktív jobbol­dali, míg egy nagyobb, a népi hatalom által nevelt rész szív­­vel-lélekkel együtt halad a munkásokkal, a többség pedig középen foglal helyet. Csak ki­tartó és következetes nevelő­­munka kérdése, hogy ez a nagyszámú közép is ingadozás nélkül a szocializmus mellé álljon. Ezt akarjuk elérni a szakszervezeteken belül folyó vita segítségével. Ez a vita a jobboldal elleni harc közben tudatára ébreszti a munkáso­kat, a mérnököket és techniku­sokat, hogy tulajdonképpen két vonat, a kapitalizmus és a szo­cializmus vonalának harcáról van szó. Másrészt viszont a szo­cialista ideológiai nevelési moz­galom beindításával igyek­szünk átformálni a munkások és a műszaki értelmiségiek gondolkodásmódját, lefaragni róluk mindazt, ami a burzsoá kispolgári ideológia maradvá­nya. Ennek megvalósítása köz­ben alapvetően a gazdag forra­dalmi tapasztalatokkal ren­delkező idősebb szakmunká­sokra támaszkodunk. Legfon­tosabb célunk ezzel a mozga­lommal, hogy megértessük a munkásokkal a munkásosztály fontosságát, ráébresszük őket arra az óriási felelősségre, amit az ország vezetése jelent. Ezt a politikai-ideológiai nevelési mozgalmat használjuk fel olyan kérdések rendezésére, mint például a munkások és a ve­zetők közötti ellentmondások, olyan kérdések felvetésére, mint a termelés emelése és az életszínvonal emelkedése kö­zötti kapcsolat, vagy a munká­sok egyéni érdekeinek össze­­f­üggése az egész ország általá­nos érdekeivel, olyan kérdések tisztázására, hogy munka és termelési fegyelem nél­kül nincs igazi üzemi demokrácia stb. KÉRDÉS: Milyen jelszavak­kal lépett fel a jobboldal a szakszervezetekben? VÁLASZ: Ismételten hangsú­lyozni szeretném, hogy a szak­­szervezetekben viszonylag ke­vés jobboldali elem lépett fel nyíltan, s ezek közül egy sincs vezető pozícióban. A szakszer­vezetiekben fellépő jobboldal fő jelszavai a következők vol­tak: »Sem­ini szükség nincs pártvezetésre a szakszerveze­tekben«, »Szabad szakszerveze­teket, függetlenül a kommu­nista párttól­«, »A kommunista pártéval egyenlő pozíciókat a szakszervezeteknek az állam vezetésében«, »A demokratikus pártokhoz hasonlóan a szak­­szervezetek képviselői is kap­janak részt az államhatalom­ban­. A jelszavakból világos, hogy a jobboldal mit akart. Szembeállítani a kommunista pártot és szakszervezeteket. Ennek a gyalázatos kísérletnek a munkások tömeggyűlései ve­tettek véget, leleplezve és elszi­getelve a közéjük furakodott jobboldali elemeket. KÉRDÉS: Hogyan folyik a harc a baloldali dogmatikus hibák ellen? VÁLASZ: A kommunista párt által kezdeményezett, a munkastílus megjavítását cél­zó mozgalom szakszervezeteken belüli megvalósításával. A bal­oldali hibákat feltárjuk, de úgy, hogy ezzel ne rontsuk, ha­nem javítsuk a szakszervezet munka minőségét és közelebb kerüljünk a munkásokhoz és az élethez. Jelszavunk a bal­oldali hibák elleni harcban »A munkásokra támaszkodva vezetni­», s ezt a párt álta elénk tűzött tömegvonal segít­ségével igyekszünk elérni, nem csak a szakszervezetek, hanem az üzemek vezetésébe is be­vonva a munkásokat. KÉRDÉS: Mikor hartják ösz­sze a kínai szakszervezet kongresszust és mi lesz a kong­resszus legfontosabb feladata? VÁLASZ: Ez év novemberé­ben ül össze a kínai szakszer­vezetek VIII. kongresszusa Vitáinak központi kérdése­i kínai szakszervezetek első öt éves terv időszakában szerzet legfontosabb tapasztalatai lesz­nek, s természetesen szak­szervezeteink feladatainál meghatározása a második öt éves terv idejére. Kongresszu­sunkra 50 ország, közöttük Ma­gyarország szakszervezeti szö­vetségeinek képviselőit hívjuk meg. Ifj. Ravasz Dezső salgótar­jáni olvasónk augusztus 7-én Hatvanból utazott hazafelé az Aa 3034 jelzésű vonaton. A szerelvény jegyvizsgálójáról két epizódot jegyzett fel. Ér­demes lesz azokat a nyilvános­ság elé tárni. Egyik utas — egy fiatalember — a vonaton úgy lerészegedett, hogy az egyik kupéban, csomagjától távol, öntudatlan álomba me­rült. A jegyvizsgáló — aki a nevét nem árulta el — emlé­kezett rá, hogy a fiatalember Nagybátonyba igyekezett. A megálláshoz közeledve megke­reste csomagját, kabátját s a magával tehetetlen embert az állomás egyik padjára fektette. Értéktárgyait a forgalmi iro­dán hagyta s csak azután adott jelt a vonat indítására. Amikor Kisterenyén állt meg a vonat, a jegykezelő ember­ségének, figyelmességének még sokkal szebb példáját nyújtotta. Egy hat-hét év kö­rüli kislányt mentett meg az elgázolástól, saját testi épsé­gének veszélyeztetésével. A kislány a vonatra felszálló felnőtt rokonával beszélgetett a szomszédos sínpár között álldogálva s nem vette észre az ott közeledő ellenvonatot. Az utolsó pillanatban ragadta el őt a biztos haláltól két erős és mégis gyengéd férfi­kar. Névtelenül és ismeretle­nül is forró köszönet érte, a sok utas, a társadalom nevé­ben! Tenyérnyi, kopott kis noteszát siratja Strausz S. bácsi. A köny­vecske fedőlapja egykor kemény, szürke márványpapír volt, ám idő­­vel úgy elnyűtte, hogy színét már nehéz lenne megállapítani. Felső táblája — a sok zsebredugástól — kettétörött. Strausz bácsi fény­képész — sok felvételt készített a temetőben a sírokról — s vevői­nek címét eddig a féltve őrzött noteszba jegyezte fel. Augusztus 25-én, szombat este, XIII., Apály utca 2/b, III. I. szám alatti laká­sából indult el villamoson, majd 79-es trolibuszon a Bethlen utcába ott betért egy csemegeboltba s útját villamoson folytatta az Agg­teleki utcáig. S közben elveszett a kis füzet. Aki megtalálta — hi­szen csak értéktelen som lenne a számára — juttassa el mielőbb idős gazdájának. »Egy fészekalja boldogság«­ról írt nemrégiben a Népaka­rat riportere. Naményi Sándor­­­né mátyásföldi olvasónk is egész fészekaljnyi fióka édes­anyja. Tizenhárom gyermeke van, tizenkettő él vele most is. Boldogságukat igencsak meg­­rontja, hogy tizennégyen szo­ronganak egyszoba-konyhás lakásukban. Most szeretnének ragasztani egy kis szobát és mosdófülkét a meglevőhöz. A közelmúltban a szülők kórház­ban voltak, az édesapa most is betegen fekszik s így nem tudják megszerezni a szüksé­ges anyagot. Kérésükkel — ti­zenkét gyermek nevében — az építőipari vállalatokhoz for­dulnak: juttassanak nekik tég­lát, cementet s esetleg egy fürdőkádat, akár az amúgy is kimaradó, selejtes anyagokból. Címük: Naményi Sándor. Bu­dapest, XVI. Mátyásföld, XVIII. utca 41. — 153 — Tibike 1953 januárjában szü­letett. Úgy hozta a sors, hogy szülei válni készülnek s idős édesapja alacsony nyugdíjából nem tudja eltartani, kellőkép­pen felnevelni őt, bármennyire szeretné is. Nem talál az édes­apa egyéb megoldást: szeretné fiacskáját örökbeadni olyan gyermektelen házaspárnak, amely szereteten kívül anya­gilag is biztosítani tudja a ki­csi megfelelő nevelését, később tanítását. Érdeklődőknek kö­zelebbi felvilágosítást nyújt a szerkesztőség »Kis« ügyek ro­vata. — ESI — özv. Szilágyi Mártonná 1935 óta idegbénulásban szenved, s­ járni még­­­ét bottal is csak­­ nehezen tud. özvegyasszony, egyedül él abból a pénzből, mit a Lósport Vállalatnál ke­res. Jelenleg kézihajtású ko­csival jár be munkahelyére, de a szíve nem bírja el ezt a nagy terhelést. Szeretne há­rom kerekű motoros kocsihoz jutni, ennek beszerzéséhez kéri olvasóink segítségét. Cím ;­­me: Budapest IX., Ipar utca 3, III. 5. Köszönet egy életmentő vasutasnak — Címekkel teli noteszt keresünk — Tizenkét gyermek kér építőanyagot — Szülőket keresünk egy négy és féléves kisfiúnak — Ki tud háromkerekű motoros kocsit ajánlani? A kínai munkások üzenete magyar munkástestvéreikhez KERDES: Mit üzen a tame­gyar munkásoknak? VÁLASZ: Mi, kínai szak­­szervezeti dolgozók, munkások, boldogan látjuk, hogy hála a magyar munkások erőfeszíté­seinek, milyen gyors ütemben áll helyre a termelés a ma­gyar iparban. Örömmel üdvö­zöljük a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar for­radalmi munkás-paraszt kor­mány minden lépését, amely a munkások életszínvonalának emelését és a munkáshatalom további megszilárdítását cé­lozza. Nagy-nagy örömmel fo­gadunk minden olyan hírt, amely arról számol be, hogy a magyar munkások újabb eredményeket értek el a ter­melés emelése terén. Ugyan­akkor azt is látjuk, hogy sok és nehéz feladat áll még a ma­gyar szakszervezetek és mun­kások előtt ezen a téren. Mi biztosítunk benneteket, hogy testvéri segítségünkre minden­kor számíthattok, s ezért cse­rében csak azt kérjük tőletek, magyar mun­kástestvérek, hogy legyetek a munkás-paraszt ha­talom szilárd és következetes vezetői Magyarországon, soha többé ne engedjétek, hogy az ellenség kezet emelhessen rá­tok, népetekre. Éliás Béla Közöljük olvasóinkkal, hogy a »K­I­S« ÜGYEK rovatánál a félfogadás minden nap délelőtt 9 órától 1 óráig tart. Nem járul hozzá a vasárnapi túlóráztatáshoz a textiles-szakszervezet elnöksége A textilipar helyzetét és fel­adatait ismertette Horváth Gyula könnyűipari miniszter­­helyettes a textiles-szakszerve­zet legutóbbi elnökségi ülésén. Tájékoztató jellegű előadásában a többi között foglalkozott a nyereségvisszatérítéssel, az át­lagbérellenőrzés hibáival és a túlóráztatással Két hét nyereségvisszafizetés A miniszterhelyettes elmon­dotta, hogy bár az ellenforra­dalmi események miatt sokat károsodott a textilipar — hi­szen csak a termeléskiesés 1,1 milliárd forintot tesz ki, amelyhez még 300 millió sem­miért kifizetett bér csatlako­zott — már talpraállt és gyor­san felfejlődött. Júniusban közel egy százalékkal túlhaladta a tavalyi harmadik negyedév termelését. Az előírt rentabili­tást pedig 3 százalékkal túltel­­­jesítette. Egésze­n biztos—mon­dotta —, hogy átlagosan két­heti bérnek megfelelő nyere­ségvisszafizetést tudnak bizto­sítani a textiliparban. szakszervezet szerint érdemes lenne gazdasági számítást vé­gezni, hogy az átlagbér szem­pontjából olcsó, betanított munkaerő végül is az állandó munkaerő-vándorlás miatt mennyivel kerül többe, mint­ha jobban megfizetnék a jó szakmunkásokat. Nemcsak túlórával biztosítható a fonaltermelés A második félév feladatait ismertetve Horváth miniszter­­helyettes elmondotta, hogy a fonodák termelése lemaradt, a szövödék pedig már az első fél­évben 300 tonnával több fonalat használtak fel a tervezettnél, így előfordulhat, h­­gy év végén nyersanyaghiány miatt nem tudják teljes kapacitással üze­meltetni a szövödéket. Több fonalra van szükség. A fonodák minél többet termelje­nek, a szövedék pedig igyekez­zenek minél többet megtakarí­tani. A szakszervezet nevelő­­munkája sokat segíthet e ket­tős cél elérésében. Horváth miniszterhelyettes kifejtette, hogy bár elvben el­lenzi a túlórát, most a fonal­­szükséglet biztosítása miatt szükségesnek tartaná a vasár­napi túlóráztatást. A szakszerve­zet elnöksége azonban úgy fog­lalt állást, hogy nem járul hoz­zá a vasár­napi túlóráztatáshoz­­a­ családos anyák érdekében, de azért sem, mert az igazgatók a könnyebbik utat, a túlóráztatást választva, elhanyagolnák a mű­szaki fejlesztést és kevesebb gondot fordítanának a munka­fegyelem megszilárdítására. Pedig ez az egyetlen helyes megoldás. A szakszervezet in­kább ebben nyújt segítséget a fonal­termelés növeléséhez. A jó szakmunkás olcsóbban dolgozik A miniszterhelyettes elvtárs­ felhívta a figyelmet arra, hogy: az utóbbi időkben indokolatla-­ nul megnőtt a munkás- és al-­ kalmazotti létszám az üzemek-­ ben. Néhány jel arra utal, hogy­ a vállalatok igyekeznek kiját-'­ szatni az átlagbérellenőrzést. Kevesebb szakembert alkat- '■ maznak és több alacsony óra-' bérest. A múlt évhez hason-­ lítva kétszeresére nőtt a beta-­ nított munkások aránya. A ■ SZAKSZERVEZETI ÉSET • A hazánkban tartózkodó olasz földmunkáskü­ldöttség megbeszélést folytatott a Szaktanács titkárságával. Marin Ferenc titkár tájékoz­tatta a delegációt a magyar dolgozók szociális helyzetéről, a bérek és a reálbérek alaku­lásáról, ez életszínvonallal kapcsolatos egyéb problémák­ról. A beszélgetés során sok szó esett a proletárszolidari­tásról, amely nagyarányú se­gítséget nyújtott országunk konszolidálásában. A szak­­szervezetek aktuális felada­tairól és jelenlegi helyzetéről is tájékozódtak. —■ Sadao Nakubayashi Ja­pán szövetkezeti vezető láto­gatást tett a Szaktanácsban. Zentai Ernő titkárral szívé­lyes beszélgetést folytatott a magyar szakszervezetek hely­zetéről, feladatairól és a ja­pán munkások életéről . A magyar gyermekek Szovjetunióban töltött nyári táborozáséról kép­állítás nyitt meg az építők Rózsa Fe­renc kultúrotthonában. A ki­állítás anyagát minden, héten más kultúrotthonban­­mutat­­­­ják be. p— A postás szakszervezt székházában nagyszámú bu­dapesti postás fiatal előtt tar­tott beszámolóit a moszkvai VIT-en járt postásküldöttség. Az előadáson bemutatták a VIT-ről készült hízadósfilmet, majd a küldöttség­ tagjai ajándékokat és emléktárgyaló­kat osztottak ki a postás fia­­talok és a KISZ -szervezetek­­között. Elkészült a Dunai Vasmű 1. számú nagykohója. Jelenleg gépi berendezések próbajáratása folyik. Szeptember közepén előre­láthatóan már vasat ad az új kohó (MTI-fotó: — Papp felvétele) NÉPAKARAT *k ít Fővárosi kalauzi munkára ALKALMAZ 18 évet betöltött férfi és női dolgozókat A megállapított béren felül a vállalat nyári és téli egyenruhát (mely átmegy a dolgozó tulajdonába), Inget, évente egy pár cipót és talpalást, üzemi étkezést, MAv Ingyenes utazási lehetőséget (évente kétszer), a vállalat dolgozójának villamos, autóbusz, a csa­ládtagjainak villamosra érvényes díjtalan utazási igazolványt biztosít Jelentkezés: minden munkanapon a Villamosvasút Központjában! Budapest, VII., Akácfa utca 15. Termelésének további biztosítása érdekében 5000,— Ft célprémiumot tűz ki vegyiszövetkezet, mely keves üzem céljainak megfelelő iiSlfÍS!j[]SÍ, Y3[||í­­l6fjfÍS606Jí6t. Még HÉV-vonalon fekvő helyiség is megfelelő. 500-tól 1000 négyzetméterig, beépített területtel, lehe­tőleg nagy udvarral. Esetleg alkalmas használaton kívüli felvonulási épület is. Bejelentéseket »Sürgős« jeligére a »Népakarat« kiadó­­hivatalába, Budapest, VIII., Rákóczi út 54. kérünk. IT­N­ 1957. szeptember 1

Next