Népakarat, 1958. január (3. évfolyam, 1–26. sz.)
1958-01-22 / 18. szám
Befejezte tanácskozását a KPVDSZ II. kongresszusai Mágnás Miska vagy könyvtár? Azrant már megírtuk, a kongresszus első napi tanicskozásán felszólalt Antos István pénzügyminiszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja is. Elsőnek az 1956 októberi ellenforradalom óta megtett út jelentőségét éseredményeit vázolta. — örömmel állapíthatom meg — hangsúlyozta —, hogy a kereskedelmi, vendéglátóipari, pénzügyi és külkereskedelmi dolgozók nem a sztrájkra uszító, a konszolidációt akadályozó ellenforradalmi elemekre hallgattak, hanem a párt és a kormány útmutatásait követték. A továbbikban a feladatokról beszélt Antos elvtárs, mondván, hogy az erőforrások mozgósítására, tartalékaink fokozott feltárására van szükség ahhoz, hogy a kialakult magasabb életszínvonalat, amelynek biztosításához 1957- ben barátaink segélyei és kölcsönei is hozzájárultak, most már teljes egészében a magunk erejével támasszuk alá. A feladatokból jelentős rész jut a szakszervezet tagjainak. A kereskedelmi dolgozók 1958-ban is növekvő forgalmat bonyolítanak le, terveink úgy készültek, hogy bár az életszínvonal emelésére most új intézkedéseket nem hozunk, azért e fogyasztási alap egy sor tényező következtében 1958-ban is jelentősen emelkedik. Ugyanakkor készleteink talán inkább bőségesek, mint elégtelenek a forgalom lebonyolításához, ezért nyomatékosan fel kell hívni a kereskedelemben dolgozók figyelmét arra, hogy igen gondosan vizsgálják a fogyasztók szükségleteit és alapos, körültekintő árubeszerzéssel biztosítsák, hogy a készletek további emelkedése nélkül láthassuk el a növekvő forgalom szükségleteit. A politikai nevelőmunka fontosságáról szólva kiemelte Antos elvtárs, hogy a kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozók munkája nemcsak a rátermettséget, de sok türelmet és figyelmet is igényel. Ha az alapvető politikai kér- déseket tisztán látják, naponta erősíthetik a vásárlóközönség- ben a népi hatalom, a szocia-lista rendszer iránti megbecsülést és tiszteletet. . Hári Béla, a Szaktanács tit-kárságának tagja elöljáróban , a Szaktanács nevében üdvözöl- * te a nagymúltú szakszervezet e második kongresszusát. A továbbiakban részletesen * foglalkozott a szakszervezet speciális területével, kiemelve, hogy tagsága munkája során észleli a vásárlók rendszeres , mindennapi kritikai megjegyzéseit a termékek minőségéről,s tartósságáról. E vélemények összegezése és ennek alapján a gyártó vállalatok dolgozóival való rendszeres találkozások megszervezése minden bizonyosnyal elősegíti a minőség meg- javítására irányuló igyekezetet. Ezután a dolgozók törvényes jogainak védelméről beszélt Hári elvtárs. A szakszervezeteknek biztosítaniuk kell a dolgozók törvényes jogait, támaszkodni kell a meglevő törvényekre, rendeletekre, amelyekkel nem mindig élnek a szakszervezeti szervek sem. A gazdasági vezetőkkel való viszonnyal k kapcsolatban elmondta, hogy egyes gazdasági vezetők nem igénylik munkájuk társadalmi alátámasztását, a dolgozók véleményét, javaslatait, ugyanakkor egyes szakszervezeti funkcionáriusok indokolatlanul bizalmatlanok a gazdasági vezetők iránt. A kapcsolat megjavítása pedig feltétlenül szükséges, ez azonban kétoldalú dolog. A dolgozók érdekében feltétlenül biztosítani kell az egységes együttműködést. Végül felhívta a figyelmet a szociális demagógia elleni küzdelemre. Tausz János, belkereskedelmi miniszter, a szakszervezet központi vezetőségének tagja hangsúlyozta: előrelátó, jó kereskedelmi munkát kell végezni ahhoz, hogy a kereslet és a kínálat a legfontosabb cikkekben is összhangban legyen. A kereskedelmi munka kulturáltságával kapcsolatban hangsúlyozta Tausz elvtárs a higiénia jelentőségét. Az ellenőrzések tapasztalatai igazolják, hogy a hiányosságok túlnyomó része különös beruházások nélkül, kis jóakarattal megszüntethetik. A szakszervezeti bizottságoknak is elsőrendű feladatuk, hogy segítsenek ebben a gazdasági vezetésnek. Követeljék meg az apró, saját forrásból fedezhető javítások elvégzését és neveljék nagyobb igényességre a dolgozókat. A harmadik, leglényegesebb ennivaló a gazdálkodás megjavítása, a költségszint csökkentése. A szocialista tulajdon ,■édelme érdekében a miniszérium kezdeményezni fogja, hogy a 98-as tulajdonvédelmi ■endeletet a dolgozók és a trsadalom érdekeinek összhangba hozásával módosítsák. Baczoni Jenő külkereskedelem miniszterhelyettes elmondotta, hogy 1957-hez bizonyítva az idén több mint 12 százalékkal kell növelni az ■xportot és biztosítani a fizeési mérleg egyensúlyát. A külkereskedelem munkája két fonton való helytállást köveel: jobb külkereskedelmi munka a külső piacokon, máodszor: a belföldi piaccal ■aló együttműködés és annak adatosítása, hogy népgazdaágunk egyik legfontosabb teületén kell most összesíteni s megsokszorozni erőinket, hiszen a behozatal biztosítáának előfeltétele a kivitel. Ugyanakkor nemcsak piacot kell teremteni a hazai szükségleteknek, hanem az iparral és a mezőgazdasággal meg kell ismertetni a külföldi piacok igényeit, a fejlődés irányát. Részt vett még a vitában Bányai István, Varázs Imréné, Fazekas Mátyás, Dumitru Lupsanu, Pierre Delon, Tadeusz Gorynski, Horváth József, Koncz Sándor, Vas Imre, Faubl Ferencné, Böle Dezső, Tompa Ferenc, Pellér Sándor, Ligeti Gyula, Sorrai László, Osztmajer Zol** Paul Kupke, Szenes Ottóné, Zusz Béla, Boros Endre, Krisztián Fülöp, Katona Anna. Ligeti László elnök zárszava után több szakszervezeti funkcionárius kapott kitüntetést kiváló munkájáért. Ezután sor került a központi vezetőség és a számvizsgáló bizottság tagjainak megválasztására. Elnöknek Körösi Gyulát, alelnöknak Lehr Györgyöt és Mészáros Józsefet, főtitkárnak Ligeti Lászlót, titkárnak Asztalos Róbertet és Szász Ferencnét választották meg. A Fémalkatrész és Mechanikai Játékgyár egyik telepe a XIV., Czobor utca 99. szám alatt működik, cipőipari szegeket gyárt s ezért nagyon zajos, hangos üzem. Eddig reggel hat órától délután két óráig, és este tíz órától reggel hat óráig dolgoztak, délután az üzem szünetelt. A környék lakói azonban éjszaka nem tudtak pihenni a nagy zaj miatt. A vállalat dolgozói is sérelmesnek találták, hogy éjszaka és délelőtt kell dolgozniuk. Az Üzem dolgozóinak és a környék lakóinak jogos kérését gyorsan és sürgősen orvosolták, s január 1-től ismét — úgy, mint régebben — délelőtt és délután dolgoznak az üzemben. A nyers intézkedésért köszönet illeni a fővárosi tanács ipari osztályát és a Nehézipari Minisztérium illetékeseit. Ki szabó Mihályné ötgyermek édesanyja. Férjével együtt mindketten dolgoznak s nincs, aki távollétük alatt gondját viselné gyermekeiknek. Szeretne családtagként magukhoz venni egy gyermekszerető idősebb nénit, akinek nem lenne más feladata, mint a gyermkekre vigyázni és nevelni őket. Ezért a nénit élete végéig eltartanák, megbecsülnék és szeretnék. Szabó Mihályné címe: Iváncsa, Dimitrov u. 5. — K — Kevermes község dolgozóinak kérésére nemrégiben épült Lökösháza—Kevermes és Dombirtos között egy 12 kilométer hosszú gazdasági vasút. Tekintettel a község nagy terjedelmére, három megállót létesítettek. 1957. szeptember 27-én ebből kettőt megszüntettek, s egy másik helyen újat létesítettek. A dolgozók kérték, hogy a gyors közlekedés érdekében állítsák vissza az előbbi két megállót. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium meghallgatta a jogos kérést, s rövid időn belül visszahelyezte a kért megállókat, örömmel látjuk, hogy a dolgozók ügyesbajos dolgait gyorsan orvosolták. De nem lett volna-e helyesebb intézkedés előtt meghallgatni az utasokat? -E. Szin Antalné súlyos ízületi gyulladással és idegbénulással több mint öt éve ágyban fekszik. Megkönnyítené s elviselhetőbbé tenné betegségét egy légpárna. Családjának tagjai hosszú hónapok óta keresnek, kutatnak légpárna után, de eredménytelenül, eddig sehol sem kaptak. Ez úton kéri Szin Antalné olvasóinkat: ha valakinek lenne otthon légpárnája, melyet nem használ, értesítse őt IX., Dombóvári út 2. I. 4. sz. — KI - A XXI. kerületi tanács házkezelési igazgatósága lebontásra ítélte a Csőgyár utca 68. sz. alatti romos házat, s nekik is nagy gondot jelentett a lakók elhelyezése. A ház kiköltözésre ítélt lakóinak segélykiáltó levelét továbbítottuk a házkezelési igazgatósághoz. Ismételten megvizsgálták a lakók kérését, a ház állapotát, s megváltoztatták az eredeti döntést: lebontás helyett újjáépítik a lakóházat. Köszönjük emberséges döntésüket. -KI “ Egy fiatal építész-technikus-, nő nagy problémával küszködik. Eddig — mint tanuló — kollégiumban lakott. Most új növendékek foglalják el volt lakhelyét, s így hajlék nélkül maradt. A fiatal lánynak nincs senkije, aki magához fogadná. Nagyon szeretne egy idősebb nénihez kerülni, vagy olyan családhoz, amely otthont tudna neki adni, befogadná a csa-ládba. Ha valaki tudna szarná- ra egy ilyen »családi otthont«, kérjük, értesítse szerkesztősé- günket. Visszatért a lakók éjszakai nyugalma; Kár volt a „gőzért" ... — Lebontás helyett; — újjáépítés — Fiatal lány otthont keres. A műsorválogztási súlyos hibáiról, az aránytalanul elosztott ezrekről, a művészi önképzés háttérbe szorulásáról tárgyaltak a szakszervezetek kulturális munkatársai . A Szaktanács kultúrnevelési I osztálya kedden tájékoztattaa szakmai kultúrosztályok ve►zetőit és a megyei szakszer- I vezeti tanácsok kulturális ► munkatársait az idei legfontosabb tömegnevelési teendőkéről . Vas János, a kultúrnevelési osztály vezetője beszámolójában megállapította, hogy a ► szakszervezeti bizottságok • többsége még mindig nem irányítója a kultúrmunkának,nem értik meg, hogy ez egyik legfontosabb ideológiai harci ■ területünk. A legfontosabb feladat most — mondotta — a IX. plénum és a Szaktanács elnökségének augusztus 24-i határozata alapján a kulturális nevelőmunka helyesebb arányainak kialakítása, hatókörének kiterjesztése szélesebb tömegekre és ideológiai hatásának fokozása. Ennek fő eszközei az olvasók számának növelése, az ismeretterjesztés megjavítása. Felül kell vizsgálni továbbá a szakszervezeti népművelési munka kádereinek rátermettségét, hozzáértését, meg kell oldani továbbképzésüket. Végül: meg kell teremteni a helyes arányokat a gazdálkodásban. Ezután az ismeretterjesztés és a könyvtármunka megjavításának elsőrendű fontosságáról beszélt. Ez csak a bizalmiak teljes bekapcsolásával valósítható meg. Közölte, hogy a szakszervezeti mozikat sújtó forgalmiadó-intézkedést az állami szervek január 1-től visszamenőleg módosítják. Ismertette a közönségszervezésről készülő rendeletet, amely remélhetőleg megoldást hoz erre a régen vajúdó kérdésre. Jobban előtérbe kell kerülnie a szakszervezetek kultúrmunkájában a közoktatásnak — mondotta —, minden erővel támogassák a dolgozók általános iskoláit és egyéb továbbképzési formáit. Ezután a művészeti munka, az öntevékeny csoportok kérdésére tért rá. Sok szakszervezeti kultúrfelelős kultúrmunkán még ma is csak a csoportok létrehozását érti, azzal nem törődik, mivel foglalkoznak. Innen a műsorválasztás súlyos hibái. A fél országban a Szabin nők elrablását, a Mágnás Miskát és egyéb darabokat játszanak a szakszervezeti együttesek, míg a művészi önképzés háttérbe szorul. Ezért is vált szükségessé, hogy elrendeljék a szakoktatók felülvizsgálását július 1-ig. Újabb művészeti csoportok alakítására nem kell törekedni, a rendelkezésre álló anyagi eszközöket a népművelési munka kevésbé látványos, de szélesebb tömegeikre ható ágaira, a könyvtármunkára, ismeretterjesztésre fordítsák. A fiatalság ne külön KISZ- együttesekben szigetelődjék el, hanem kapcsolódjék be a megevő művészeti csoportok, szakkörök munkájába. A kultúrotthonok tevékenységéről megállapította: hiba, hogy a gazdasági, szakszervezeti vezetők alig látogatják az otthonokat. Legfontosabb a ■ kultúrotthonokban az egészsé■ ges klubélet megteremtése, a személyes, baráti kapcsolatok kialakítása a különböző dolgozórétegek között. Ezután példákat sorolt fel, milyen aránytalanságok vannak a kultúrotthonok költségvetésében a művészeti csoportok javára és az ismeretterjesztés, könyvtármunka rovására. Megengedhetetlen, hogy például a Komáromi Lenfonó 85 ezer forintos évi költségvetéséből csak 2500 forint jusson a könyvtárra és 500 az ismeretterjesztésre, az Újpesti Gyapjú 185 ezer forintjából pedig egy fillér sem könyvre. Ez általános tünet kultúrotthonainkban. Megengedhetetlen az is, hogy sok fotó- és képzőművész-kör tagjai a kultúrotthon költségén kizárólag családi képeket készítsenek, saját használatra vagy aktokat fessenek, s azokat saját zsebükre eladják. Beszélt még az előadói kultúrotthonok gyermekmunkájának feladatairól, a szakmaközi, területi elv érvényesítésének fontosságáról, különösen vidéken. Széleskörű vita alakult ki ezután, amely megmutatta, hogy a szakszervezetek kulturális munkájának irányítói szívesen követik az új feladatokat, egyelőre azonban még az útkeresésnél tartanak. Takács Györgyné (HVDSZ) az aránytalanságok gyökerét abban látta, hogy sok üzemi bizottság, az anyagi előnyön túl is, látványosságra törekszik. Helytelen szétválasztani a szórakoztató és nevelő műfajt, a kultúrotthon feladata, hogy szórakoztatva neveljen. Simó Tibor a kohászszakszervezet kezdeményezését jelentette be: könyvbarát hónapokat szerveznek, minden eszközzel ráirányítják a figyelmet a jó könyvekre. Krizsán Sándor, az Egressy-klub igazgatója a művészeti csoportok igaz feladatáéról, az önművelésről beszélt. Javasolták a hozzászólók, hogy a Szaktanács legközelebbi kongresszusa foglaljon állást a magyar irodalmi, színházi, egyáltalában az egész művelődési élet kérdéseiben. Inkább jogi tanácsadás jellege volt, de közérdekű kérdéseket is felvetett az első üzemi ügyészi fogadóóra Az Orion-gyárban tartották kedden délután az ország első üzemi fogadóóráját dr. Nemes Sándor, a X. kerületi ügyészség vezetője és dr. Gombos Endre ügyész. Kettő után pár perccel lépett be az első »ügyfél«, Ferenczy János karbantartó szerelő. Egyéni sérelmét adta elő: két paplanét nemrég tisztításba adta be az egyik ktsz-be, s amikor érte ment, csak egyet kapott vissza. A másikért alacsony összeget ajánlott fel a ktsz. Dr. Gombos ügyész megmagyarázta, hogy a bíróságon kell keresetet benyújtania a B tsz ellen. Királyházi Jánosné a II. mereti előkészítőből egyéni érelméről panaszkodott és kiderült, hogy a gyár valamenynyi dolgozóját érinti problémája. Nemrégiben három napzabadságot kért, de csak kettőt kapott, mert a gyár, vezetőinek az a kívánsága, ■ogy a dolgozók tizenkét napi szabadságát érintetlenül kell vágyni. A tervek szerintigyanis a gyár — úgy mint tavaly — leáll tizenkét napra,s akkor valamennyi dolgozót egy időben küldenek szabadságra. Az ügyészek közölték, hogy ezt a kérdést alaposab- ban megvizsgálják, s megbe-zélik a felsőbb szervekkel,hogy a szabadságolási terveiet lehetőleg az egyéni kíván- tanokat is figyelembe véve állítsák össze. « Az érdeklődők egyre jönnek. Néhány asszony arról panaszkodik, hogy a házasságával bajok vannak, tanácsot kérnek, hol, hogyan indíthatják a válópert, néhányan lakásproblémájukat, mondják el, van, aki régi büntetését kifogásolja. Dr. Nemes Sándor, az ügyészség vezetője elmondta munkatársunknak, hogy a fogadóórák célja elsősorban a közérdekű problémák felvetése.Ezen az első fogadóórán nem egészen ez történt, inkább olyan idci tanácsadás jellege volt, örömmel álltunk van is a dolgozók rendelkezésére. Kerületünkben a legközelebbi fogadóórát csütörtökön az Egyesült Gyógyszeres Tápszergyárban tartjuk« — mondta búcsúzóul. Szegő Tamás Papi békegyűlés Szegeden Az Opus Pacis kezdeményezésére a Csanádi római katolikus egyházmegye lelkipásztorai kedden nagygyűlést tartottak Szegeden. A gyűlésen többek között részt vett dr. Hamvas Endre Csanádi püspök, valamint Herling Jakab, az Országos Béketanács titkára, Papp Sándor, a Csongrád megyei tanács elnöke, Katona Sándor országgyűlési képviselő, a Csongrád megyei Hazafias Népfront titkára és a megye számos állami vezetője. A határozati javaslat elfogadása után dr. Hamvas Endre mondott zárószót. Hangsúlyozta: a katolikus papok sem hiányozhatnak a békéért kiáltó népek tömegéből, és nem is fognak hiányozni. ► Meghallt Keresztény Józsefné, a munkásmozgalom régi harcosa « Keresztény Józsefné, a » dohánygyári munkások és a munkásnak bátor szervezőjeés agitátora 70 éves korában hosszas szenvedés után el- hunyt. Már 1907-ben mint fialtal leány résztvett az Állami »Dohánygyár munkásainak bérharcaiban. 1916—17-ben, a világháború idején — amikor a gyárak: »szigorú katonai felügyelet; 1 alatt álltak — Keresztényné; S minden tiltó rendelkezés és veszély ellenére több társával; ► együtt megszervezte és vezette; ► az ország valamennyi dohány-; ► gyárára kiterjedő harcot, ► amely 1918-ban általános; ► sztrájkká fejlődött. Az ő és) ► harcostársai fáradhatatlan) ► szervező munkájának eredmé-) ínyeként jött létre a dohány-) [gyári munkások szakszerve-) ’ zete, amelynek elnökévé vá-) 'lasztották. ) ) A Tanácsköztársaság meg- i ) döntése után börtönbe került « és az ország minden olyan vá«rosának törvényszékén meg-«hurcolták, ahol dohánygyárak« voltak. A budapesti ügyészség« 1 17 évi börtönbüntetést rótt ki« írá és így került a mária-lenoszniai fegyházba. De itt sem« ,nyugodott és minden alkalmat« felhasznált arra, hogy a sínylődő politikai foglyok helyzettén enyhítsen, a Szovjetunió mentette ki börtönéből. ♦ Dobi István és Őti Károly is részt vett a vértesboglári termelőszövetkezeti napon ► Vértesiboglár, Fejér megye [egyik első termelőszövetkezeti ]községe kedden a Fejér megyei országgyűlési képviselőiket látta vendégül, akik szövetkezeti nap keretében beszélgettek el a község régi, feloszlott Dózsa termelőszövetkezete tagságával. Püsköszi Sándor, a községi népfront-bizottság titkára ésAranyosi Miklós, a régi — s 1956 őszén feloszlott — szövetkezet utódának, az Új Élet tsz-nek elnöke, feltárták a szövetkezet szervezésében és munkájában elkövetett hibákat, kiemelve a bizalom hiányát a tagság és a vezetőség között. Felszólalt a megbeszélésen Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke is, s a szövetkezeti gazdálkodás kérdéseit fejtegetve, rámutatott a szegényparasztság feladataira, a szövetkezeti mozgalom eredményeinek megvédésében és fejlesztésében rájuk váró munkára. Délután nagygyűlésen vettek részt a község lakói, amelyen Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke beszédet mondott, ismertetve a magyar mezőgazdaság és a termelőszövetkezeti mozgalom főbb problémáit, majd Olt Károly szólt Vértesboglár és a szomszédos községek lakóihoz. Az ipari tanulóképzésről tárgyalt az országgyűlés ipari és munkaügyi bizottságának közös albizottsága Az országgyűlési ipari és munkaügyi bizottságának tagjaiból alakított albizottság kedden Galló Ernő elnökletével ülést tartott. Az ülésen a képviselőkön kívül részt vettek az érdekelt minisztériumok és társadalmi szervek képviselői, valamint az ipari tanulók oktatásának szakértői. A meghívottak részletesen beszámoltak a tanulóképzés jelenlegi helyzetéről, eredményekről és hibákról egyaránt, s számos javaslatot tettek a képzés javítására. A vitában felszólalt Rchátz Imre, Gácsi Miklós, Jármai Ervin, Kádár Béla és Varga István képviselő, valamint Barabás György a Munkaügyi Minisztérium, Bató Zoltán a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, Csapó András a Kommunista Ifjúsági Szövetség, Fehér Imre a Munkaügyi Minisztérium, dr. Hajós György a fővárosi tanács, Havas Ottóné a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Tanács, Herczeg Károly, Lévay János a Nehézipari Minisztérium, Mosonyi Ede a fővárosi tanács és Szász Márton a Könnyűipari Minisztérium képviseletében. Az albizottság egyébként elhatározta, hogy helyszíni tanulmányokat végez majd az iparitárihő-képzés problémáinak további részletes megismerése érdekében.