Népakarat, 1958. január (3. évfolyam, 1–26. sz.)

1958-01-01 / 1. szám

Szigorúan ügyelünk a minőségre, új cikkek tömegét hozzuk az új évben, 130000 mosógép keresi majd gazdáját «— mondja Tausz János belkereskedelmi miniszter a Népakaratnak Az új év alkalmából néhány, minden vásárlót érdeklő kérdést intéztünk Tausz János belkereskedelmi miniszterhez. Hogyan befolyásolja a keres­kedelem az ipart a fogyasztók érdekében? — Most, az áruellátás jelen­tős megjavulása idején fokozott minőségi követelményeket is támaszthatunk az iparral szem­ben. Piackutatás fejlett, de ed­dig elhanyagolt módszerével, vevőankétokon puhatoljuk ki a vásárlók igényeit és ezt tolmácsoljuk az iparnak. Az ipartól elvárjuk, hogy külö­nösen idény előtt (és főleg az új cikkekből) árubemutatókat is rendezzen. Külföldről min­tákat, proto­tí­pusokat, árjegy­zékeket szerzünk be és ezeket az ipar rendelkezésére bocsát­juk. Szeretnék, ha az ipar már­kázná jól bevált gyártmányait. Ennek érdekében, még enged­ményeket is tennénk: a már­kázott cikkeknél eltekintenénk a külön minőségi ellenőrzéstől. A kereskedelmi átvevők, első­sorban a KERMI, különben a legszigorúbban ellenőrzi, hogy csakis a szabványoknak, vagyis a korábbi minőségnek meg­felelő áru kerüljön az üzle­tekbe. Milyen új cikkeket várhatunk 1958-ban? — A ruházati cikkekkel kez­dem. A közkedvelt 292 forintos férfiszöveteket új, sanzán szí­nekben is gyártja az ipar. A nők bizonyára örülnek a fém­szálas zaft és zsakard ruha­anyagoknak. A lakáscsinosítás­­hoz újra forgalomba kerül a bútorvédő ragé és az utóbbi időben hiába keresett paplan­­broskát. Az édesanyák jogos ké­relmét teljesítjük: a Kecske­méti Cipőgyárral megállapod­tunk gyógybetétes gyermek­cipők gyártására. Új kivitelű csőbútorok, újszerű könyvszek­rények, televíziós állványok és mosogatóval­­­felszerelt­ kony­­haberendezések szerepelnek még az új cikkek listáján. Ol­csó iskolakörzők, régóta nem gyártott másoló írónok és lo­­garlécek, újfajta töltőtollak, hegyezővel ellátott Stadion nyomós írónak is kerülnek üz­leteinkbe.­­ Több új motor­típust is megemlíthetek. Ilyenek a MO­PED 48 köbcentiméteres kis­motor és az ízlésesen meg­konstruált­­Panni-* robogó. Ugyancsak új típusú a 125 köb­centiméteres motorkerékpár is. A MOM Junior elnevezésű új fényképezőgép mellett örömhír még az amatőr fotósoknak: Németországban tanult szak­emberekkel létesítünk fotó­szervizt. És ha már a kulturál­tabb életet jelentő készítmé­nyekről beszélünk, hadd említ­sem meg az eddiginél olcsóbb, 13 csöves, a hat keleti és hat nyugati sávra állítható 16 csa­tornás televízió-vevőt, az egy­beépített televízió-rádiókészü­léket és a nyáron hűtő, télen fűtő ventillátort. A dolgozó nők­­második mű­szakjára” is gondolt a keres­kedelem? — Az eddig jól bevált és kedvelt háztartási gépeken kívül, modernebb, könnyű, de igen nagyhatású porszívó­gépek, szőnyeglesöprő készü­lék, teljesen zárt, sütővel ellá­tott elektromos tűzhelyek, egyetemes elektromos konyhai kis őrlők (mák, dió, cukor, ká­vé, morzsa őrlésére), kézzel hajtható burgonyahámozók, passzírozó gépek (csecsemők és gyomorbetegek számára), kenyér-, sajt-, kolbászszelete­lők, edénymosogatók, edény­szárító állványok, tésztagyú­rók, met­élők, csőtészta készí­tők, gázlángra szerelhető tész­tasütők, hab- és egyéb krém­keverő gépek, összecsukható ruhavasaló-állványok, modern dugóhúzók, konzervbontók, kis helyen elférő háztartási és fürdőszoba mérlegek, kádra szerelhető ruhacsavarok árusí­tását kezdik meg. És szándé­kosan hagytam utoljára — döntő változás várható a mosógép ellátásiban: 130 000 mosógép — ezek között négy új típusú — kerül jövő eszten­dőben forgalomba. Sikerül-e jövőre teljesen meg­szüntetni a keresettebb cikkek­ből a hiányt? — őszintén meg kell mon­danom, hogy nem. Hiány lesz még jövőben is bútorban, bi­zonyos építőanyagban, csoma­goló­anyagban, egyes ruházati cikkekben. Emellett azonban az apró cikkek bosszantó hiá­nyát megszüntetjük. Nem sza­bad például előfordulnia an­nak, hogy ne legyen gyermek­járóka vagy más, nélkülözhe­tetlen gyermekholmi, háztar­tási kisgép — vagy bicikli­­alkatrész, légypapír, kötőtű ... Sokszor az ésszerűtlen áru­­elosztás okozza az áruhiányt. Mit tesz ennek elkerülésére a minisztérium? — A társhatóságokkal (a Tervhivatallal és a Pénzügy­minisztériummal) együtt meg kell javítanunk az elemző köz­­gazdasági munkát. Nemcsak globálisan, hanem területileg is ismernünk kell a vásárlóerő alakulását. Csak így tudjuk elérni, hogy egyes cikkekből mindenüvé a szükséges meny­­nyiség kerüljön... Komárom, Szolnok és Somogy megyében komplex­ brigádok vizsgálták az áruelosztás helyes módját. Ezt a módszerünket folytat­juk az új évben is. A kultu­­ráltabb és gazdaságosabb ke­reskedelem érdekében még több üzletet szakosítunk. Hogyan fejlesztik az üzlet­hálózatot a jövőben? — A beruházási kereteink mellett előreláthatólag 1958- ban sem tudjuk teljes egészé­ben megoldani a ránk váró feladatokat: sok a jogos igény az üzletek korszerűsítésére, szakosítására, a vidéki szál­loda- és raktárhelyzet megja­vítására. Ezekből, sajnos, csak a legégetőbbekre futja. A legsürgősebb tennivalóink: a Royal Szálló helyreállítása, a Corvin Áruház kor­szerűsítésének megkezdése. Emellett az új lakóházakban, főleg a peremvárosokban, mintegy 130 boltot, illetve ven­déglőt, éttermet nyitunk. Tausz János miniszter búcsú­zásnál a Népakaraton keresz­tül is köszönetét tolmácsolta a kereskedelmi dolgozóknak, hogy a legnehezebb időkben helytálltak. Biztos abban, hogy az új esztendőben még udva­riasabban foglalkoznak a vá­sárlókkal, a vásárlók pedig ezt az eddiginél nagyobb meg­értéssel és türelemmel viszo­nozzák. Abel Olga Világhírű művészek látogatnak el hazánkba, magyar együttesek, szőlőművészek külföldi szereplései Péter János, a Kulturális Kapcsolatok Intézete elnökének nyilatkozata a Népakaratnak az új esztendő várható kulturális eseményeiről . Az új esztendő első nap­jaiban indul háromszáz ma­gyar tanító, tanár különvona­­ton a Szovjetunióba kétheti körútra. Kulturális életünk történetében ilyen jellegű és arányú esemény még nem is volt. Ez a nyitánya külföldi kulturális kapcsolataink 1958- ra tervezett programjának, amely sokkal gazdagabbnak ígérkezik minden eddiginél. — Mielőtt ízelítőt adok az új év várható kulturális ese­ményeiből, egy futó szemvilla­násban emlékezetbe idézem azt, ami ezen a téren 1957-ben történt. Népünk ellenségeinek propagandája hazánkat a kül­földi kulturális kapcsolatok te­kintetében is bojkott alá akar­ta venni. Kísérletük nem járt sikerrel, mert abból az elszi­geteltségből, amelybe az ellen­­forradalom következtében zu­hantunk, tüneményes gyorsa­sággal emelkedtünk ki. Bármi­lyen örvendetesek és felbecsül­hetetlen értékűek a baráti or­szágokkal mindjárt az év leg­­kezdetén megélénkült és egyre élénkebbé vált kulturális kap­csolataink, tudó­sok, írók, mű­vészek, együttesek kölcsönös látogatása formájában, nem ez az igazán meglepő, hanem az, hogy az ellenséges propaganda ellenére a világ más tájaival is gazdag kapcsolataink alakul­tak ki. Magyar tudósok, művé­szek jártak az év kezdetétől megszakítás nélkül sokfelé Nyugaton, de nemcsak Euró­pában, hanem Afrikában, Ázsiában, sőt Amerikában is. Operánk a Szovjetunióban, a marosvásárhelyi Állami Székely Színház Budapesten vendégszerepel A beköszöntő új év alkalmából felkerestük Péter Jánost, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökét és megkértük, hogy mondja el a Népakarat olvasói számára az intézet jövő évi terveit, a magyar tudósok, művészek és külföldi kollégáik kapcsolatának várható alakulását. Péter János külföldi kul­turális kapcsolatainkról ezeket mondotta: Énekverseny Toulouse-ban, Paganini-verseny Genovában, Ady-kötet jelenik meg Franciaországban meghívni. Ady-kötetet jelente­tünk meg Franciaországban, francia fordításban. A Tátrai vonósnégyes francia körútra készül, Bartók, Kodály és új magyar szerzők műsorával. Angliában és Skóciában fiatal szólistáink nemzetközi verse­nyen szerepelnek. — A közeli és távoli népek­kel kulturális kapcsolataink ápolására nemcsak magukért a kapcsolatokért törekszünk. Kapcsolataink ápolásával né­pünk ügyét és a népek ügyét szolgáljuk, erősítjük a szocia­lizmus népeinek egységét. A különböző rendszerben élő né­pek tudományos és művészi kincseiben való osztozással, nagy élményeket nyújtó embe­ri találkozásokkal erősítjük a haladásért, szabadságért, bé­kéért küzdő megszámlálhatat­lan milliók szövetségét. Abban a várakozásban tekintünk az új esztendő külföldi vonatkozá­sú kulturális eseményei elé, hogy ezek által is gyarapszik népünk békés, boldog élete — fejezte be nyilatkozatát Péter János. (h.­gy ) — Kapcsolataink még gyor­sabb fejlődését ígéri az új esz­tendő. Terveink csak néhány kiemelkedő mozzanatát soro­lom el. Operaházunk 250 tagú együttese négyheti vendégsze­replésre utazik a Szovjetunió­ba. Kórodi András kiváló kar­mesterünk egy évre szerződik a moszkvai Nagyszínházhoz. Viághírű szovjet művészek szerepelnek Magyarországon, így Richter, Vlaszenko, Ojszt­­rah, Pankrov, Bartók Béla­­monográfia jelenik meg a Szovjetunióban. Magyarország­ra jön vendégszereplésre a marosvásárhelyi Állami Szé­kely Színház, viszont Romá­niába látogat a Fővárosi Ope­rettszínház. Operaházunk ba­lettkara Bulgáriában bemu­tatja a »Csodálatos manda­rinét. A prágai kamarazene­­kart meghívjuk Magyarország­ra. A Német Demokratikus Köztársaság magyar szakisko­lák pedagógus-küldötteit fo­gadja. A Szovjetunióban a Lett, Észt és Litván Köztár­saságokban magyar zenei he­tet rendeznek, ugyanezeknek a köztársaságoknak zeneművé­szetéből ismertető esteket ren­dezünk Magyarországon. — Nagyarányú képzőművé­szeti kiállítás érkezik hozzánk a Szovjetunióból és Romániá­ból. Bukarestben bemutatják »A forradalom és szabadság gondolata a képzőművészet­ben* című magyar képzőmű­vészeti kiállítást. A román és a Magyar Rádió kölcsönösen vendégül látja gyermekkóru­sát. Magyar művészek részvé­telével a pekingi szimfonikus zenekar magyar és európai népi és klasszikus zeneműve­ket tervez műsorában. Kínai— magyar közös kiadásban kínai népi gyermekmesék jelennek meg Budapesten. Vietnami fia­tal művészek tanulnak Buda­pesten, magyar zenepedagó­gusok működnek Vietnamban. Varsóban a napokban írták alá az új esztendő kapcsolatainak gazdag programját. Új esemé­nyek lesznek Albániával, Ko­reával és Mongóliával való kapcsolatainkban is. A szocia­lizmus népeinek közösségében általában sem jelentékte­len, de a magyar—jugoszláv kapcsolatok fejlődése tekinte­tében különösen jelentős, hogy elkészült és valószínűleg még január folyamán aláírásra ke­­ rül a jugoszláv—magyar kul­turális kapcsolatok 1958. évi munkaterve. 1958. január 1 NÉPAKARAT EZ A KÖNYVÚJ­­DONSÁG NÉGY­­SZÁZHETVEN ÉVES... A na­pokban kerül a könyvesboltokba Thuróczi Króniká­jának új, magyar nyelvű kiadása. Az őskiadás 1488- ban jelent meg magyar nyelven. A Krónika Thuróczi IV. és V. könyvét foglalja magában. A mű kétfajta ki­adásban jelenik meg: 2600 példány félpergament, 500 példány pedig per­gament papíron. (MTI-fotó : Mol­nár Edit felvétele) 111 Az új éj köszöntése Ü­dvözlünk, sóvár vágyaikkal, kecsegtető tervekkel és szán­­nyas reménnyel a szívünkben üdvözlünk Új esztendő .• 1958. Ámulunk és örvendezünk, milyen ifjú vagy, milyen daliás, milyen merész tekintetű. Pontosan olyan, amilyennek a lapok újévi rajzai szoktak ábrázolná, ahogy éppen átvarázso­­lódsz abból a hófehérhajú, töpörödött aggastyánból, akit ó­év­nek hívunk. Az ember nem is hinné, ha nem volna tanúja minden új év hasadtán. Olyan vagy, mint a mesék főnixmadara, amelyik önnön poraiból kel ismét életre. Embermilliók és milliók üdvözölték jöttödet a világ min­den táján, amikor a jókedv karneváli forgatában szerpentin- és konfettieső közepette elibük bukkantál a mámor rózsaszínű legén át, örvendeztek és üdvözöltek, mert tudják, hogy tar­solyodban benne van egy részecske a végtelen jövendőből. Csak annyi, amennyiből 12 hónapra futja. De ez éppen elég ahhoz, hogy a gond jellegét, vagy a derű napsugarát vonja az arcokra. M­utasd hát tarsolyodat, Új esztendő, hadd pillantsunk bele! Mit tartogatsz ott a most téged ünneplő emberiségnek: szuronyt-e vagy olajágat? Lássuk, kiknek a pártján állasz, azon néhány ezerén-e, akik a szuronyt óhajtják, s esz­telen világuralmi vágyálmaikban emberek tíz- és tízmillióinak húscafattá és zsarátnokká vált testét szeretnék felmutatni áldozatul baáljuk, a Tőke előtt — vagy pedig a százmilliókén-e, akik az olajág után áhítoznak? Bízunk benne, hogy tarsolyod­ban az olajág van. Hiszen e sárgolyóbis lakói nem akarnak az emberi tudás legnagyobb dicsőségére megalkotott atom- és rakétatechnika orvgyillkos, barbár felhasználásának tehetetlen áldozatává válni. Mi pedig, akik eszménk megszületésétől zászlónkon hor­dozzuk a béke jelszavát, mi szocialista országok, népek, osz­tályok és egyesek, összefogva a bék­ére vágyó emberek egész tömegével, olyan erőt akarunk szembeállítani a pusztítás meg­szállottjaival, amely visszarettenti őket a végzetes lépéstől Táborunknak nemcsak félelmetes fegyverei vannak az ellen­ség megzabolázására, hanem olyan igaz eszményed is, mint amit Mao Ce-tung öntött szavakba nemrégen: »Világ proletár­jai és békeszerető emberei, egyesüljetek!« Lehet érméi tisz­tább, békésebb, inkább az emberek szívéből sarjadt jelszó? Nem lehet. Ha tehát ott van tarsolyodban az a bizonyos olajág, ezt nekünk, a szocialista eszme hirdetőinek köszön­hetik elsősorban a világ népei, a földkerekség élni akaró emberei. S vajon nekünk, magyaroknak, mit tartogatsz még a béke ősi jelképén, azon az olaj­ágon felül, Új esztendő? Nem kapzsiságból kérdjük ezt, vagy talán, hogy kiváltsá­gokra vágynánk, mint valami kiválasztott nép, pusztán azt szeretnénk tudni, hogyan alakul sorsunk a többi népé mel­lett, vagy együtt az övékkel. Mert tekints végig e kis ország tévéin, és gondold el, a tör­ténelem milyen vad zivatarai dúltak évszázadokig szünetlen e tájon. Hogy pusztult ennek a kis országnak a népe, miköz­ben még — ahogy egy nagy nemzeti költőnk mondotta — „vad, úri tatárok”, saját urai is sötétségben, nyomorban sanyar­gatták, s nemegyszer megcsapolták vérét is a belviszályokban. Megérdemli a víg esztendőt, amiről Himnuszunk zeng. Tizenhárom éve küzdünk és dolgozunk ezért a víg esz­tendőért, ami tudjuk, csak a szocializmus egyedül igazságos, emberséges rendje lehet. Láthatod ennek a küzdelemnek és munkának a gyümölcsét, bármerre nézel e honban. Más világ ez már, mint csak egy-két évtizede is volt. Igaz, közben bal­gatag, tudatlan és öntelt emberek tévutakra irányították az ország­i­ Szekere rúdját, s ismét megrendült alattunk a föld. A »vad, úri tatárok« ivadékai külhonban és itt belül is ádáz ostromra keltek, hogy visszaszerezzék elvesztett trónjaikat. De belebuktak ebbe a vállalkozásukba, rohamuk megtört a szo­cializmus bástyafalain. Azóta eltakarították a dúlásuk nyomait, már a lelkeken is hegednek a sebek. Tanú rá az az ősz, öreg apó, a múlt esztendő, amelyből te, ím a szemünk láttára, újjászületék S most, tarsolyodba szeretnénk látni, mit rejtegetsz nekünk. Benne van-e a biztatás, hogy közeleg az a bizonyos víg esztendő? T­udom, ha valóban élő személy volnál és nem csupán képzeletünk jelenítene itt meg, azt mondanád: Rajtatok fordul meg, hogy mit kaptok az én tarsolyomból. Legye­tek egy akaraton, kövessétek eszmei vezetőtöket, azt a pártot, amely az emberi gondolat legszebb, legnemesebb, igaz kin­cseit, a szocializmus eszményeit sűríti magába. S amely soraiba tömöríti népetek legjobb fiait, akik az üldöztetések évtizedei­ben bizodalommal erősítették, óvták szervezeteiket, a munkás­­otthonokat, a szakegyleteket, akik megőrizték szívükben a nemzetközi munkásmozgalom és a magyar munkásosztály for­radalmi hagyományait. Nem új kaszt ez, mint ellenségeitek suttogják és harsog­ják, hanem — még a tévelygések ellenére is — a nép veze­tője, tanítója, segítője, támasza. Képviselője egy osztálynak, a munkásosztálynak, amelynek történelmi hivatása, hogy­­pa­pok, katonák, polgárok­ után megteremtse az egyedül igaz­ságos, osztálynélküli társadalmat — nem a néptömegek elle­nére, hanem velük együtt, így jövendöli ezt Marx és Engels kiáltványa — és így is lesz. Ne higgyetek azoknak, akik a túloldalról szirén-hangok­kal zengedeznek a mindenféle hókusz-pókuszokkal előbűvész­kedett kapitalista paradicsomokról. Nem paradicsomok ezek, sokan tudjátok, magatok is éltetek benne. Egész népek verej­téke, vére és könnye nyomán nő fel az a fa, amely alatt a Tőke arisztokratái és ki­tartottjai hűsölnek, mint az üdvözült mu­zulmán a menny­béli tudafa árnyékában. A­z igazi paradicsom csak a ti szocialista világotok lehet. De ennek megteremtéséhez nem bűvészek kellenek, ha­nem felkészült, hozzáértő és nagytudású vezetők az élet minden területén, továbbá odaadó, bizalommal és szorgalom­mal dolgozó emberek, akik úgy tekintenek mindenre az ország­ban, mint saját személyes tulajdonukra, akik úgy tevékeny­kednek, bárhol dolgozzanak is, mintha saját kis házukat épí­tenék. S ne feledkezzetek meg arról sem, hogy mennyit kell tervezni, gyűjteni, dolgozni, szorgoskodni, amíg csak egy ilyen kis ház is felépül. Hát még egy ország, amelyik milliók otthona. Eiz az én tarsolyomban annyi van nektek erre az esz­tendőre, és most kezdődő tervetek három évére is, amennyit magatok, saját akaratotokból és erőtökből adtok önmagatok­nak. Hisz nem élhettek az idők végezetéig abból, hogy majd gyámolítanak benneteket. Felnőtt emberekben és népekben ennél sokkal több önérzet van. Ez az ig­azi nemzeti büszke­ség. Fogadjátok meg Kölcseytek szavát: »Hass, alkoss, gyara­­píts, s a haza fényre derül!« Ismétlem, hogy tudom, ha élő alak volnál, kedves Új­esztendő. Ilyesféléket mondanál arra a kérdésünkre, hogy mi van számunkra a tarsolyodban. A­z van, amit magunk teszünk bele. S bizakodunk, hogy több derű, több öröm kerül belé. De talán még a bőség szarujából is csurgatunk hozzá. Bízunk benne , mert bízunk önmagunkban. Pikay István

Next