Népszava, 1958. március (86. évfolyam, 51–76. sz.)
1958-03-01 / 51. szám
2 Megkezdődött a magyar szakszervezetek XIX. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) az egyszerű dolgozókat, ha bármelyiküket is a bürokraták vagy egyes hanyag vezetők káros intézkedései sújtják. A XIX. kongresszus az ország és az egész világ nyilvánossága előtt szemlélteti, hogy népünk, pártunk és kormányunk a szocialista építés jelentőségteljes feladatainak megoldásában bizton számíthat az öttudatos, szervezett dolgozók nagy családjára. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A Magyar Szakszervezetek XIX. Kongresszusának jelentőségét növeli az a körülmény, hogy a beszámolási időszak eseményekben gazdag és politikai összefüggésekben igen bonyolult öt esztendő volt. A XVIII. Kongresszus óta elvégzett munkánkról részletes írásos jelentés készült. Ezt a küldött elvtársak megkapták és nyilván gondosan át is tanulmányozták. A Szaktanács beszámolójában éppen ezért az elkövetkező időszak feladatainak meghatározásával foglalkozunk, néhány elvi kérdés tisztázása alapján. Emlékezetesek az elvtársak előtt a Magyar Szakszervezetek XVIII. Kongresszusának legfőbb megállapításai. A kongresszus helyesen értékelte azokat a történelmi vívmányokat és eredményeket, amelyeket a munkásosztály, az egész dolgozó nép a felszabadulás óta elért. Valóban történelmi eredményekről van szó. A hatalom a dolgozók kezébe került. Megváltoztak a termelési viszonyok, megváltozott a terme— Hiszem, hogy a kongreszszus egész tanácskozását ez a felelősségérzet hatja majd át, mert ez a biztosítéka annak, hogy alkotó módon járuljunk hozzá nagymúltú harcos mozgalmunk további kibontakoztatásához. A kongresszus ezután megemlékezett a nemzetközi munkásmozgalom hattairól, Giuseppe di Vittorio elvtársról, a Szakszervezeti Világszövetség elnökéről, a nemzetközi szakszervezeti mozgalom kiemelkedési mód. Ennek nyomán jelentősen fejlődtek a termelőerők, de alakjáról, továbbá a magyar szakszervezeti mozgalom halottairól és az 1956 októberi ellenforradalom áldozatairól. Somogyi Miklós elvtárs javaslatára a kongresszus elfogadta a napirendet és megválasztotta a mandátumvizsgáló, a jelölő, a szavazatszedő, a határozatszövegező és az alapszabálymódosító bizottságot. Ezután Gáspár Sándor elvtárs, a Szaktanács főtitkára mondotta el a Szaktanács beszámolóját, leállt és minden erejét felhasználta a megmentett proletárhatalom, a proletárdiktatúra erősítésére. A forradalmi munkás-paraszt kormány megalakítása és tevékenysége a munkáshatalom megmentésében és megszilárdításában azt a legyőzhetetlen hitet, bizalmat és elvhűséget fejezte ki, amely a munkásosztályban saját hatalmának megtartására, megerősítésére megvolt és ma is megvan. A forradalmi munkás-paraszt kormány létrejötte a nemzetközi munkásmozgalom dicsőséges harcainak is kiemelkedő eseménye volt, amely nagy erkölcsi és politikai hatást gyakorolt a nemzetközi munkásmozgalomra, a nemzetközi helyzet alakulására is. Hiszen a magyarországi ellenforradalom időszakában a szocializmus minden ellensége a szocialista eszmék, a szocialista rendszer csődjét igyekeztek bizonyítgatni. Azt kürtölték világgá egész hatalmas propagandagépezetük latbavetésével, hogy a magyarországi események a szocializmus, a proletárdiktatúra valamiféle zsákutcájáról tanúskodnak. Ez a módszeres imperialista propaganda az első időben kétségtelenül megzavarta jelentős tömegek tisztánlátását, megnehezítette az események helyes megítélését s ezzel kezdetben számottevő károkat okozott a nemzetközi munkásmozgalom ügyének. Később azonban ez a helyzet gyorsan megváltozott. Napnál világosabban bebizonyosodott, hogy egyáltalán nem a szocialista rendszer csődjéről van szó, hanem éppen ellenkezőleg: a szocializmus erőinek fölénye, a szocialista rendszer legyőzhetetlen életereje diadalmaskodott. Bebizonyosodott, hogy a magyar dolgozó nép túlnyomó többsége hű a szocializmus ügyéhez. A nemzetközi munkásmozgalom gyorsan kiheverte a magyar események nyomán RöviddelAz ellenforradalom fegyveres megsemmisítése után normális kerékvágásba került az élet, megindult a munka. Erősödött, tovább szilárdult a munkáshatalom. De még többről is szó van, mint a konszolidáció tényéről. A munkáshatalom létéért és megszilárdításáért folytatott harccal egy időben a forradalmi munkás-paraszt kormány, a Magyar Szocialista Munkáspárt olyan feszültségeket oldott fel, amelyek korábban hátráltatták építőmunkánkat és a munkásosztály, a parasztság soraiban elégedetlenséget okoztak. E feszültségek feloldása egyben a konszolidálást is gyorsította. A munkás-paraszt szövetség, a proletárdiktatúra alapjának megszilárdítására tett intézkedések — a begyűjtési rendszer megszüntetése, a mezőgazdaság szocialista átalakításánál alkalmazott módszerek megváltoztatása — nagymértékben növelték a dolgozó parasztság termelési kedvét, megerősítették a munkás-paraszt szövetséget, bekövetkezett átmeneti viszszaesést és a magyarországi politikai, gazdasági és eszmei konszolidáció tette lehetővé, hogy a tőkés világ még félrevezetett dolgozó tömegei is egyre tisztábban lássanak a magyar események megítélésében. A fejlődés kiemelkedő állomása volt a IV. Szakszervezeti Világkongresszus, ahol a nemzetközi munkásközvélemény egyöntetűen foglalt állást a magyar munkáshatalom mellett és ország-világ előtt bélyegezte meg a magyar ellenforradalmi összeesküvés szervezőit, a munkáshatalom belső és külső ellenségeit. Jelentősen megnövekedett a munkások reálbére. A lakosság életszínvonalának ilyen mérvű emelése azonban nem állt arányban akkori lehetőségeinkkel és csak a testvéri országok segítségével volt megvalósítható. Az ellenforradalom elleni harccal egy időben — a proletárdiktatúra elnyomó funkciójának erősítése mellett — szélesítettük a szocialista demokráciát, fejlesztettük a proletárdiktatúra rendszerében fontos szerepet játszó szervek munkáját, megszilárdítottuk a munkásosztály vezetőszerepét. Ezek az intézkedések lehetővé tették, hogy szélesedjék a proletárdiktatúra rendszerének társadalmi alapja és ennek megfelelően a szakszervezetek is az őket megillető társadalmi és politikai súlylyal végezhessék munkájukat. Mindehhez jelentősen hozzájárult annak felismerése, hogy a szakszervezetek szerepét, társadalmi és politikai tevékenységét nem lehet a régi módon leegyszerűsítve értelmezni, feladatokra, másrészt állandóan szem előtt kell tartaniuk a lehetőségek maximális kihasználását, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek mindennapos javítását. A mi államunk munkásai - sam, de a mindennapos munka gyakorlata nem mentes a bürokratikus vonásoktól. A szakszervezetek azzal is erősítik a munkáshatalmat, ha következetesen harcolnak a bürokratikus torzulások ellen minisztériumi, tanácsi és üzemi szinten egyaránt. Ez nemcsak a munkásállam tevékenységének hatékonyságát fokozza, hanem a dolgozók bizalmát is növeli a munkáshatalom iránt. A szakszervezetek alapvető funkciója, hogy a dolgozók észrevételeit, bírálatát közvetítsék az állami vezető szervekhez. A bírálatnak ez a módja szocialista fejlődésünk egyik hajtóereje. Gyakorlati értelme pedig az, hogy a hibák kijavításánál a munkásosztály bírálatát juttatja érvényre. Az osztályharc logikájából fakad ugyanis, hogyha a hibák kijavításáért nem a munkásosztály emel szót, akkor ezt megteszik mások, s ez elkerülhetetlenül a munkáshatalom elleni ellenséges támadássá változik. Az elmondottakból következik, milyen helytelen és káros volt az a nézet, amely a szakszervezetek szerepét leegyszerűsítette és amely nálunk éveken keresztül eluralkodott. E nézet összes káros következményei éreztették hatásukat a szocialista építés minden, területén. A szakszervezetek szerepének helytelen értelmezése végső fokon a munkásosztály vezető szerepének, a közéletben való részvételének lebecsüléséből, meg nem értéséből fakadt. Ma jó úton vagyunk afelé, hogy az elkövetett hibákat e téren is végleg felszámoljuk.A Magyar Szocialista Munkáspárt eltökélt szándéka, hogy maradéktalanul érvényre juttatja a lenini elveket a szakszervezeteknek a proletárdiktatúra rendszerében elfoglalt helyét illetően is. Ma már a szakszervezetek rendelkeznek azzal a politikai és társadalmi súllyal, amely az uralkodó osztály, a munkásosztály legnagyobb tömegszervezeteit megilleti. Ez természetszerűen megnöveli az egész szakszervezeti mozgalom felelősségét. Ez a felelősség a munkáshatalom erősítésében, az élet- és munkakörülmények alakításában és az erre vonatkozó törvények, rendeletek kidolgozásában, betartásának ellenőrzésében mutatkozik meg. Gáspár Sándor főtitkár beszámolója A munkáshatalom győzelme Gáspár Sándor az elnökség beszámolóját tartja A két kongresszus közötti időszak eredményeiről és hibáiról Több évszázados elnyomatás után hazánk elnyerte újra szabadságát és függetlenségét. Mindeme történelmi vívmányok elérését a magyar szakszervezeti mozgalom tevékenyen segítette. Helyesen állapította meg a XVIII. kongresszus, hogy a szakszervezetek alapvető feladata: a munkáshatalom erősítése, a termelőerők fejlesztése. Helytelen lenne azonban elhallgatni, hogy ebben az időszakban társadalmi életünkben, szocialista építésünkben súlyos hibák is keletkeztek, amelyek kihatottak az állami és társadalmi élet számos területére, így megmutatkoztak a szakszervezeti munkában is. A szakszervezetek tevékenysége egyoldalúvá vált, az ebből adódó torzulások megmutatkoztak a XVIII. Kongreszszus határozataiban is. A termelés emeléséért folyó harc mellett nem fordítottunk elég figyelmet a dolgozók mindennapi szükségleteinek jobb kielégítésére, a társadalmi és az egyéni érdek helyes összhangjának megvalósítására. Így következett be az a helyzet, hogy a társadalmi gazdagság növekedésével — egyes években — nem járt együtt a dolgozók életszínvonalának megfelelő ütemű emelkedése. Nem sokkal a XVIII. Kongresszus után megtörtént a hibák felismerése. Különösen a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa nyomán, az 1956. július 18-i párthatározat után, hozzáfogtunk a hibák kijavításához. Ezt a határozott törekvést tükrözték a szakszervezetek IX. Tanácsülésének határozatai is. A fejlődést azonban megszakította az 1956 októberében kitört ellenforradalmi lázadás. Az ellenforradalom a múlt-Meg kell állapítani azt is, hogy a kellő színvonalú pártvezetés hiánya, az MDP-vezetés bizonytalansága, képtelensége arra, hogy a régi hibákat következetesen kijavítsa és szembeszálljon a revizionisták aknamunkájával, csökkentette a szakszervezeti munka hatékonyságát. Az ellenforradalom nyílt kirobbantása után a szakszervezeti vezetés a kialakult zűrzavarban, helytelen taktikai elgondolásokból olyan jóban elkövetett hibákat felnagyította, eltorzította és a szocializmus elleni általános támadásra használta fel. A Magyar Szocialista Munkáspárt 1956 decemberi határozata — amelyet az 1957 júniusi pártkonferencia ismételten megerősített — részletesen feltárta az ellenforradalom okait. Ezzel az elemzéssel a magyar szakszervezetek teljes mértékben egyetértenek, amint azt a I. Tanácsülésen részletesen ki is fejtettük. A X. Tanácsülésen behatóan elemeztük a magyar dolgozók, különösen pedig a magyar munkásosztály állásfoglalását az ellenforradalom idején. Sok ténnyel lepleztük le azokat a rágalmakat — amelyeket az imperialista propaganda még ma is olyan előszeretettel emleget —, mintha a magyar munkásság fordult volna szembe a szocializmussal, a munkáshatalommal. Igaz ugyan, hogy megzavarták a dolgozók sorait a demagóg jelszavak, de a munkások, parasztok, értelmiségiek nagy többsége hű maradt a szocialista rendszerhez és ki korábban, ki későbben felismerte a demagóg szólamok mögött az ellenforradalom népellenes céljait. Milyen volt a szakszervezetek szerepe ebben a nehéz időszakban? A szakszervezetek nem vettek részt az ellenforradalom eszmei és politikai előkészítésében. Szembeszálltak az ellenforradalmi és revizionista propaganda féktelen demagógiájával. A maguk eszközeivel konstruktív módon igyekeztek hatást gyakorolni a régi pártos kormányvezetésre, a felismert hibák gyors és hatékony kiküszöbölése érdekében.péseket is tett, amelyek később súlyos politikai hibává fajultak. A legsúlyosabb hiba a Szakszervezeti Világszövetségből való kilépés volt, mert az nemcsak a magyar munkásosztálynak, hanem az egész nemzetközi munkásmozgalomnak is károkat okozott. November 4-e után a szakszervezeti mozgalom első perctől kezdve a forradalmi munkás-paraszt kormány mel- A szakszervezetek magatartása az ellenforradalom idején A szakszervezetek szerepe és helye a szocializmust építő társadalomban A szocializmust építő társadalomban a szakszervezetek helyét és szerepét az a tény határozza meg, hogy az új társadalmi rend megvalósításáért legkövetkezetesebben küzdő osztály, az uralmon levő munkásosztály legnagyobb tömegszervezetei. A hatalom megszilárdításáért folyó harc osztályharc, amely politikai, gazdasági és ideológiai téren egyaránt folyik. A szakszervezetek szilárdan az osztályharc alapján állnak. Ebből fakad, hogy feladatuk a munkáshatalom szüntelen erősítése — ez határozza meg helyüket és szerepüket a szocializmust építő társadalomban. Ebből szükségszerűen következik, hogy a szocializmus építése során a szakszervezetek szerepe és jelentősége állandóan növekszik. Az új szocialista társadalmi rend felépítésének ütemét a történelmi adottságok mellett az befolyásolja, hogy milyen méretű a dolgozók társadalmi támogatása, tudatos cselekvése. A szakszervezetek szervezeti erejük és politikai befolyásuk felhasználásával a legalkalmasabbak a legszélesebb dolgozó rétegek cselekvőkészségének kiváltására és fokozására. Alkalmassá teszik a szakszervezeteket erre osztályharcos hagyományaik és tapasztalataik, valamint az a tény, hogy a hatalom átvétele után nemcsak a munkásosztályt tömörítik soraikba, hanem a műszaki dolgozókat, a mezőgazdasági munkásokat, a kereskedelemben foglalkoztatottakat, a közalkalmazottakat, az orvosokat, pedagógusokat és a szakszervezetekbe tömörül a kulturális és művészeti területen dolgozók döntő többsége is. A szakszervezetekhez való tartozás végső fokon a munkáshatalom elismerését jelenti. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában az osztályharc igen bonyolult formákat ölt Nemcsak a volt kizsákmányoló osztályok maradványainak műlt vagy burkolt ellenállását kell letörni, hanem szervezni kell a gazdasági építőmünket és át kell hidalni a dolgozók öntudatának különböző fokából adódó nehézségeket is. Az osztályharc bonyolult körülményeiből következik, hogy a szakszervezeteknek is bonyolult és sokoldalú feladatokat kell megoldaniuk. A szakszervezetek részt vesznek a hatalom gyakorlásában, képviselik a társadalom egyetemes érdekeit, a közösség érdekeit — ugyanakkor egyetlen pillanatra sem hanyagolhatják el a dolgozók közvetlen, mindennapos egyéni érdekeinek védelmét sem. NÉPSZAVA A társadalmi és egyéni érdek egybehangolása A szakszervezeti munka egyik központi kérdése tehát a társadalmi és egyéni érdek egybehangolása. Ez azt jelenti, hogy szüntelenül rá kell irányítaniuk a dolgozók figyelmét a szocializmus építésének távlataira, az abból adódó konkrét A szakszervezetek feladata a munkáshatalom gazdasági erősítésében A munkáshatalom erősítésének alapvető feltétele a szocializmus anyagi alapjának megteremtése. Az élet- és munkakörülmények állandó javítása csak a népgazdaság fejlesztése, a termelőerők növelése alapján valósítható meg. A szakszervezetek tehát felelősek a szocializmus gazdasági erősödéséért is. Ma a munkáshatalom erősítésének legfőbb kérdése az ellenforradalmi támadás következményeinek felszámolása, gazdasági nehézségeink leküzdése, az elért életszínvonal biztos alapjainak megteremtése. Az 1958. évi gazdasági terv és a most készülő hároméves terv célkitűzéseit ez határozza meg. 1958-ban a dolgozó nép termelőmunkáját megtestesítő nemzeti jövedelem 4,3 százalékkal emelkedik a tervek szerint. Ezt elsősorban az ipari termelés 7,3 százalékos növekedése alapozza meg. Beruházásaink összege 9,4 milliárd forint. Ennek nagy részét az energia- és alapanyagbázis javítására, az ipar munkaigényes ágainak fejlesztésére használjuk fel. Tekintélyes hányada jut a lakosság életkörülményeit javító lakás- és iskolaépítésekre. A munkások és alkalmazottak reálbére 4,6 százalékkal emelkedik a tervek szerint, jórészt az 1957-ben hozott intézkedések eredményeképpen, részben az idén először szétosztásra kerülő nyereségrészesedéssel. Az 1958-as terv arra épül, hogy ebben az esztendőben lényegében már saját erőnkből kell tovább folytatni gazdasági helyzetünk megszilárdítását. A terv szerény. Teljesítése mégis sokkal fegyelmezettebb, jobb munkát követel. Le kell vonnunk a tavalyi gazdálkodás során elkövetett hibák tanulságait. Az 1958-as terv eredményes teljesítésének legfontosabb feltétele, hogy a gazdaságossági szemlélet jusson érvényre mind Az első helyen áll ezek között az üzemi demokrácia fejlesztése. Ebben alapvető eszköz a termelési értekezletek munkájának további javítása. E tanácskozások azok a fórumok, ahol a munkások közvetlenül részt vehetnek a termelés, a gazdasági vezetés munkájában, ahol elmondhatják véleményüket, észrevételeiket. Legalkalmasabb eszköz arra, hogy segítségével gyakorlatban megvalósítsuk, érthetővé tegyük a dolgozók előtt egyéni érdekeik és a mumikásállam törekvéseinek szoros összefüggését. Az üzemi tanácsok új szervek, az üzemi demokrácia fejlesztésének eszközei. Céljuk és alapvető funkciójuk az, hogy biztosítsák az üzem dolgozóinak demokratikus ellenőrzését az egyszemélyi gazdasági vezetés felett. Az üzemi tanács az üzem valamennyi dolgozójának fóruma, a nem szervezett dolgozóké is. Míg a termelési értekezletekben területen. Nagy erőfeszítéseket kell tennünk a termelékenységi előirányzatok teljesítésére. Gazdasági életünk minden területén a legszigorúbb takarékosságra kell törekednünk. A szakszervezetek ma már rendelkeznek azokkal az eszközökkel — kialakultak nagyjából azok a módszerek is —, amelyekkel eredményesen tudják segíteni e feladatok megoldását, az egyes munkahelyek problémáit vitatják meg, az üzemi tanácsok az egész üzem átfogó kérdéseivel foglalkoznak és egyesekben döntési joguk is van. Az üzemi tanácsok létrehozása a szakszervezetek szerepének helyes értelmezését és jogkörének bővítését is tükrözi. Az üzemi demokrácia fejélesztésének ez az új szerve az általános szakszervezeti célkitűzések megvalósításának és az egész szakszervezeti munka hatékonyabbá tételének is eszköze. Az üzemi tanácsok révén ugyanis a munkások közvetlenül részt vesznek a gazdasági vezetésben, s ez hozzájárul egyúttal ahhoz is, hogy jobban sajátjukéinak érzik a gyárat, az üzemet. Az anyagi ösztönzés helyes alkalmazása, a szocialista elosztás elvének következetes megvalósítása igen nagy szervező erő a gazdasági célkitűzések megvalósítására. A béralapnak a régebbinél lényegesen önállóbb felhasználása nagyobb lehetőséget nyújt a vál- Am üzemi demokrácia fejlesztéséért 1958. március 1