Népszava, 1958. június (86. évfolyam, 128–152. sz.)

1958-06-24 / 147. szám

A magyar párt- és kormányküldöttség Szófiában (Folytatás az 1. oldalról) Lányküldöttségének látogatá­sa — élén drága elvtársunkkal és barátunkkal, Kádár János­sal — még jobban elmélyíti a bolgár—magyar barátságot, hozzájárul az országaink kö­zötti politikai, gazdasági, kul­turális kapcsolatok elmélyíté­séhez, amelyek a proletár internacionalizmus elvein­­ nyugszanak és hozzájárul a­ Szovjetunió vezette szocialista­ tábor egységének erősödésé-­­ hez, a béke megvédéséhez. " Kádár János: Találkozásunk tovább erősíti barátságunkat, együttműködésünket és a szocialista tábor egységét Todor Zsivkov nagy tapssal fogadott beszéde után Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, állam­­min­szter válaszolt. — Mindnyájan őszinte öröm­mel és jó szívvel jöttünk ba­ráti látogatásra az általunk szeretett és tisztelt harcos és dolgos bolgár néphez, a szo­cialista, baráti Bolgár Népköz­­társaságba — mondotta Kádár János. Ezután népeink barát­ságának évszázados történelmi hagyományairól beszélt, majd így folytatta: — Népeink ma együtt van­nak és vállvetve küzdenek a szocializmust építő népek Szovjetunió vezette nagy, egy­séges, megbonthatatlan és le­győzhetetlen táborában. Test­vérek vagyunk, közös az örö­münk, a gondunk, egyesítettük erőinket és együtt haladunk igaz ügyünk, a szocializmus végső győzelme felé. Közösek eszméink és céljaink, teljes egyetértés van közöttünk, mert pártjaink egyetértése a marxizmus-leninizmus elmé­letéhez való hűségen alapszik, mert népeinket és kormá­nyainkat a szocializmus el­tökélt építésének, a béke eltökélt védelmének közös po­litikája kapcsolja össze. Egy­ségünk erősödött 1956-ban, mert az ellenforradalommal és az imperializmussal küzdő magyar nép mellett teljes szívvel és minden erejével ott állt forradalmi pártja vezeté­sével a bolgár nép.­­ Erősödött egységünk 1957-ben, mert a Magyar Nép­­köztársaságban járt Zsivkov és Jugov elvtársak vezette bolgár párt- és kormánykül­döttség jó munkát végzett ná­lunk barátságunk erősítésével. — Abban a biztos tudatban jöttünk ma a Bolgár Népköz­­társaságba, hogy küldöttsé­günk jelenlegi útja, mostani tárgyalásaink még jobban fogják erősíteni népeink ba­rátságát, országaink politikai, gazdasági és kulturális együtt­működését.­­ Biztosak vagyunk abban, hogy találkozás­unk tovább fog­ja erősíteni pártjaink elvhű, internacionalista, régi és kipró­bált barátságát. Biztosak va­gyunk abban, hogy találkozá­sunk erősíteni fogja a szocia­lista tábor egységét, a szocia­lizmus és béka ügyének fő ere­jét. Kádár János beszédét az egybegyűltek nagy tapssal fo­o­gadták.­­ Ezután a díszszázad elvonult­ a vendégek és a bolgár veze­t­­ők előtt, majd Kádár János,* Kiss Károly, Todor Zsivkovj és Anton Jugov gépkocsiba ült, és a magyar küldöttség szállí­tására hajtatott.­­ Végig, a fellobogózott bol­­­gár főváros utcáin mindenfelé, lelkes tömegek üdvözölték* kendőlobogtatással és virág-* csokrokkal a magyar és a bol­­­gár vezetőket. * A magyar küldöttség * megkoszorúzta a Dimitrov-mauzóleumot­­ és a szovjet hősi­ emlékművet* Hétfő délben a magyar párt-­ és kormányküldöttség tagjai­ ünnepélyes külsőségek között] koszor­úzták meg a bolgár népi nagy fia, a nemzetközi mun-­­kásmozgalom kiemelkedő alak­­­­­a, Georgi Dimitrov mauzóleum­­­át, és a Szófia egyik legszebb ] parkjában felállított szovjet­­ hősi emlékművet. ] A magyar küldöttség látogatása Zsivkovnál és Jugovnál A magyar párt- és kormány­­küldöttség tagjai Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága első titkára, államminiszter vezeté­sével hétfő délben látogatáson jelent meg Todor Zsivkovnál, a Bolgár Kommunista Párt­ Központi Bizottsága első titkár­­­ránál és Anton Jugovnál, a­ Bolgár Népköztársaság Mi­­­nisz­ter­tanácsa elnökénél. A látogatás szívélyes, baráti­­ légkörben zajlott le. Hétfőn délután megkezdődtek a párt- és kormányközi tárgyalások . 1958. június 23-án délután Szófiában a Minisztertanács épületében megkezdődtek a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság párt­os kormányküldöttségei közötti tárgyalások. A tárgyalásokon a Magyar Népköztársaság párt- és kor­­mány­­üldöttsége a következő öss­e­eiben vesz részt: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, állam­­miniszter, Kiss Károly, a Poli­tikai Bizottság tagja, a Magyar Szocialista Munkáspárt Közé­­­ponti Bizottságának titkára,­ Dögei Imre, a Magyar Szocia-l lista Munkáspárt Központi Bi-i zottságának tagja, földműve- l lésügyi miniszter, Péter János,­­ a külügyminiszter első helyet-­­ tese, Némely Béla, a Magyar­­ Népköztársaság szófiai nagy-­­követe.­­ A Bolgár Népköztársaság ♦ párt- és kormányküldöttségé-­ nek tagjai: Todor Zsivkov, a­ Bolgár Kommunista Párt Köz-­ ponti Bizottságának első tit-­­kára, a nemzetgyűlés elnöksé-­ gének tagja, Anton Jugov, a­ Minisztertanács elnöke, a Bol-­ gár Kommunista Párt Közpon-t ti Bizottsága politikai irodájá-­ nak tagja. Sztojan Toncsevi város- és községgazdálkodási­ miniszter Milko Taraba-­­nov külügyminiszter ,helyettes,­ Krasztju Sztojcsev, a Bolgár­ Népköztársaság budapesti­ nagykövete.­­ Magyar részről a tárgyalá-­ son részt vett: Darvasi István,­ az MSZMP Központi Bizott-­ sága ágit. prop. osztályának* helyettes vezetője, Mányik Pál,* a Külügyminisztérium kollé-­ giumának tagja, I. politikai­ osztályvezetője, Csatorday Ká-* roly, a Külügyminisztérium * protokolloszt­ályána­k vezetője, Czimer J. Gyula, a Külkeres­kedelemügyi Minisztérium kol­légiumának tagja, főosztály­­vezető, dr. Kerékgyártó Ele­mér, a Kultúrkapcsolatok In­tézetének osztályvezetője. Bolgár részről a tárgyaláso­kon részt vett: Csokomonov, az állami tervbizottság elnökhe­lyettese, Atanasz Koszlop ke­reskedelmi miniszterhelyettes,­­ Georgi Mihajlov igazságügy­­miniszterhelyettes, Dimitr Ju­­rukov földművelésügyi minisz­­terhelyetets, Vaszil Vaszilev ........................... meghatalmazott miniszter, a Külügyminisztérium osztály­­vezetője, Jordan Sztefanov, a Külügyminisztérium protokoll­­osztályának vezetője és Krasztju Sztrezov, a Külügy­minisztérium osztályvezetője. A tárgyalások baráti légkör­ben és teljes egyetértésben folynak. Hétfőn este a magyar párt-­ és kormányküldöttség tiszte­­­létére a szófiai Nemzeti Szín-­­házban díszelőadást tartottak.­ A szövetkezeti gazdálkodás lehetőség a jobb életre Dobi István beszéde Debrecenben ! A tiszántúli jubiláló ter­► melőszövetkezetek tanácskozá­­­sán június 23-án, hétfőn Deb­recenben megjelent Dobi Ist­ Iván, az Elnöki Tanács elnöke,­­a Termelőszövetkezeti Tanács ► elnöke s előadást tartott, ► amelyben a termelőszövetke­► zöld mozgalom tízéves eredmé­► nyélről beszélt. ► — A nehézségek ellenére ► szépen fejlődésnek indult szó­: ► vetkezeti mozgalmunk — mon-­ ► dotta a többi között. Annak; ► hatására, hogy a tsz-ek fele a­ ► tagság öntudatos és bátor; ► helytállása révén fennmaradt,­ ► sok ezer ember lépett a szövet-; ► kezeti tagság sorába. A szö-­ ► vetkezeti gazdálkodás nemi ► egyéb, mint lehetőség a jobb; ► életre — bár még nem min-1 idenütt élnek vele. ► Nem törvényszerű és nem is; ► érdekünk, hogy erőszakkal; ► szervezzük a szövetkezeteket.; ► A kényszer útján létrehozott] ► tsz-ek inkább ártanak a moz-f :galom és a termelés ügyének mint használnak. A feladat­ most az, hogy a termelés nö-­ velése és a szocialista építés', érdekében még szorosabban' fogjuk össze társadalmunk', minden rétegét.­­ A nagy tapssal fogadott be-­ szed után számos alapító tsz-­ tag mondta el a tízéves mun­­­ka tapasztalatait. 125 ifjú vasast avattak segéddé Ünnepi sokaság gyűlt össze szombat délután a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszer­vezetének dísztermében, ott, ahová alig tizenöt évvel ez­előtt gyakran titokban kellett besurranni, mert a szakszerve­zet látogatóit a munkanélküli­ség réme fenyegette. A szakszervezetben hagyo­mány, hogy a vasas szakma ma legjobb eredménnyel sza­baduló segédeit ünnepélyesen avatják fel. Szombaton Buda­pestről és környékéről 125 ifjú segéd jött el, boldog büszke­séggel. A padsorokban mind­­annyiuknak akadt ismerőse. Az egyik vidéki bácsi a fiát kísérte el, a másik sorban egy katonatiszt, az ő fia is az ün­nepeltek között van. Eljöttek a szakma veteránjai is, a fia­talok mesterei, tanárai. A meg­hívottak között voltak a leg­ifjabbak is, az első- és másod­éves ipari tanulók. A terem lassan megtelt. A­­ díszemelvényről Pintér János,­ a Vas- és Fémipari Dolgozók­ Szakszervezetének elnöke üd­­­vözölte az ünnepelteket. Ez­' után Kisházi Ödön munka-­ ügyi miniszter, majd Kolonics­ Lajos, a KISZ központi bizott-',­ságának tagja beszélt a fiata­'­lokhöz, majd díszoklevelet és', emléktárgyakat nyújtottak át­ az ünnepelteknek. Kultúrmű­­­sor és éjfélig tartó tánc fejezte­ be a jelenlevők számára sok­­­káig emlékezetes napot. (tóth)! ! A nagy teremben dermesztő i­s hideg volt, hiszen eredeti­­■ lég csak nyáron használták,­­harmad- és negyedrangú tár­sulatok játszottak benne édeskés operetteket és vérfa­ A korszerű műveltségről, az élet és az iskola kapcsolatáról, az általános iskola jelentőségéről tárgyalt a Pedagógus Szakszervezet központi vezetősége­ ­ M­ Iskolai oktató-nevelő­­ munkánkat egyre több oldalról­­ teszik elemző kritika tárgyává­­mind elméleti, mind gyakor­­­­lati vonatkozásban a pedagó­­­gusok, az elméleti szakírók, a­­ pedagógiai tudományok kép­­­­viselői, sőt az egyszerű embe­­­­rek is. Ezt a folyamatot termé-­s­­zetesnek kell tekinteni — ál­­►­lapította meg a pedagógus­­- szakszervezet központi vezető­­­sége hétfői ülésén —, mert­­ köznevelésünk minden terület! A továbbiakban nincs lehe­tőségünk elég részletesen be­­számolni az ülésen lezajlott vi­­­­táról, csupán néhány közérdek­lődésre számottartó megállapí­­­­tásra utalunk. Ismeretes, hogy az iskola is a társadalom szükségletét hi­vatott kielégíteni, de ez csak akkor jár sikerrel, ha ismeri a fejlődő szocialista társadalom igényeit az úgynevezett korsze­rű műveltség elsajátítása iránt. A korszerű műveltség tartal­mának meghatározása min­denekelőtt a pedagógiai tudo­­­mány képviselőinek munkate­­­­rületéhez tartozik. A szakszer­­­vezet feladata azonban, hogy a jelenlegi helyzetre irányítsa a köznevelés vezetőinek figyel­mét, széleskörű közvélemény­kutatást szervezzen, s ennek tapasztalatait bocsássa rendel­kezésükre. ► Az általános iskola nem kész ► embereket ad át az életnek. De a legfőbb pozitívuma, hogy tág ►lehetőségeket nyújt az alap­­műveltséget magasabb szint­ire emelő középfokú oktatás­inak. Sajnos, a múltból örököl­► tük azt a felfogást, hogy a ► gimnáziumok legfőbb — és ► egyetlen feladata az egyete­► mekre, főiskolákra előkészíte­tni az ifjúságot. Az élet egyre ► több oldalról bizonyítja e fel­­­­fogás helytelenségét. A terme­­­lés jelenlegi színvonala ugy­an­t is megköveteli, hogy a mun­­­kásnak helyes fogalma legyen szó fizikáról, kémiáról, matema­­itikáról. (Hogy mást ne említ­ésünk, a mezőgazdaság gépesí­tése géptani ismereteket, a­­ gyomirtó és növényápoló fel­­­adatok pedig kémiai ismerete­iket igényelnek.) [ Nem szabad szemet hunyni [az előtt a tény előtt sem —­­[ami összefügg az előbb emlí­­­tett nézettel —, hogy a közép-tén az alkotó szellemű viták reneszánszához érkeztünk. A viták oka, s egyben a felada­tok alapja, hogy korunk tech­nikai fejlettsége és egész okta­tási rendszerünk, valamint né­pünk műveltségének jellege között ellentmondás van. Ez a helyzet egyre inkább fékezi a szocializmus egyik alapvető feladatának megoldását, a fi­zikai és a szellemi munka kö­zötti lényeges különbségek fo­kozatos felszámolását. A központi vezetőség ele­gendő tapasztalattal rendelke­zik ahhoz, hogy — a teljességre törekvés igénye nélkül — szó­vá tegyen néhány problémát, elsősorban a korszerű művelt­ség tartalmát illetően. Megál­lapította, hogy ez magában foglalja a természettudomány és a technika alapos ismeretét, valamint a humanisztikus mű­veltséget, sőt az utóbbi bizo­nyos területeinek fejlesztését is. (Például esztétikai művelt­ség.) Vagyis ifjúságunknak to­vábbra is szüksége van az em­beriség eddigi története során felhalmozott kulturális értékek elsajátítására, s ugyanakkor az ipari és a mezőgazdasági ter­melés alapvető folyamatainak, ismeretére. Ezért a nevelőmun­ka fontos feladata megértetni, mit jelent a munkához való új viszony elve és gyakorlata. iskolát végzett fiatalok jelen­tős hányada vonakodik a ter-­­melőmunkától. Ezért szüksé­gesnek tartja a központi veze­tőség a középfokú oktatás tar­talmának és szervezeti keretei­nek bizonyos átalakítását, amely elősegíti, hogy az iskola fő feladatának tekintse az if­júság nevelését hasznos mun­kára, a szocialista társadalom elveinek tiszteletben tartására. E célt szolgálja majd a még gyerekcipőben járó politech­nikai képzés megvalósítása. Felmerülhet olyan aggály, hogy mindez a humántárgyak oktatásának rovására megy. A B­KV véleménye szerint törvény- ■ ként kell leszögezni, s követel-* ményként megszabni a humán-­ tárgyak előadásainak bővítését,* és főként minőségi megváltoz-* tatását. Azért is szükséges ez,­ mert a humántárgyak előadd-* sainak igen nagy a jelentősége* a marxista—leninista világ- ] nézet kialakításában. túlnyomó részét az iskolában sajátítsák el a tanulók, ez vi­szont csak a pedagógiai munka javításával lehetséges. Nyilvánvaló, hogy a felso­rolt követelmények szükséges­sé teszik az egységes, magas­­fokú alapműveltséget nyújtó iskolák kialakítását. Ezek az egységes, 12 osztályos isko­lák — a mai általános iskolák és gimnáziumaik örökébe lép­nének, de természetesen nem egyszerűen az általános isko­lák és gimnáziumok összera­­gasztásából jönnének létre. Új tantervekkel dolgoznának, ame­lyek­­ már magukban foglalják a korszerű műveltség alapjait. Lényegében ezek az iskolák lennének képesek megszüntet­ni a túl­terhet, a felesleges is­mételgetéseket és így tovább. A hangsúly: az általános iskolán Az egységes iskolarendszer megvalósítása a távolabbi jö­vőre tartozik. A közoktatás to­vábbi javításának egyik leg­időszerűbb kérdése viszont a nyolcosztályos általános iskola kötelezővé tétele és törvénybe­­iktatása — amint a központi vezetőség tagjai végül hang­súlyozták. A magasabb techni­kai műveltség követelményé­vel ugyanis nem fér össze, hogy jelenleg tízezrével kerül­nek az üzemekbe olyan mun­kások, akik az általános iskola nyolc osztályát sem végezték el. A pedagógusok körében sok szó esik iskolarendszerünk jö­vőjéről. A szakszervezet köz­ponti vezetősége e kérdésekre igyekezett választ adni, s érté­kes elgondolásaik bizonnyal meghallgatásra találnak az ok­tatásügy vezetőinél. * A központi vezetőség szer­vezeti kérdésekkel is foglalko­zott és a szakszervezet főtit­kárává Péter Ernőt választotta meg. Zs. P. Továbbra is szükséges a humanisztikus műveltség Tágabb teret az életnek, a gyakorlatnak Tanulni — elsősorban az iskolában ! De vajon a műveltség tartal­mának újbóli megszabása, az­­ élettel szorosabban összekap- i esőti iskola nem rejti-e eleve Imagában a tanulók túlterhelé- isét? Feltétlenül van ilyen ve­szély. A túlterhelés azonban­­.nemcsak a tanulmányi anyag I túladagolásából áll, hanem­ az­­ iskolai foglalkoztatások túl­­­­méretezettségéből, a felesleges ismételgetésekből, a tanulköny- é­vek túl beszédességéből, ese-j tanként elégtelen pedagógiai J munkából stíó. Egyes nevelők J például úgy vélekednek, hogy J a fő munkát nem az órán kell J kifejteni — a hallgatók tanul-] .ják meg otthon az anyagot. A­ központi vezetőség helytelen­]­nek tartja ezt az álláspontot.] véleménye szerint a tananyagi í<z a Uacc its<z a víasá... Hetven éve énekelték először az Internacionálét gyasztó rémdrámákat. Most csak egy fiatal nő állt a szín­padon. Nem volt színésznő, de szavai jobban gyújtottak a leg­­vérforralóbb költeménynél... Oroszországból jött és az orosz forradalomról számolt be a fiumei munkásoknak. A fellel­kesült munkások előhúzták a kabátjuk alatt rejtve hozott vörös lobogót és a beszéd vé­gén elkezdték énekelni az In­­ternacionálét. Ennek hangjai mellett kísérte hazáig a tömeg az előadót. Ekkor, 1905. novem­ber 27-én csendült fel először Magyarországon nyilvános he­lyen a dal. Ekkor énekelték nálunk elő­ször és azóta hányszor, de hányszor! Énekelték munkás­gyűléseken, kirándulásokon — felcsendült 1919. március 21 után a Magyar Tanácsköztár­saság idején hivatalos ünnep­ségeken, ezt énekelték a ma­gyar vöröshadsereg katonái s a Tanácsköztársaság vérbe­­fojtása után sok csüggedőbe öntött reményt a dal. Sokszor zengett fel az erdők mélyén, vagy halkan, egészen halkan szegényes szobákban, hiszen éneklése büntetendő cselek­mény volt és aki énekelte, pár hónap börtönt is kapott érte ... De a szabadság utáni vágyat és a jövőbe vetett hitet nem lehet megölni. Maga a dal szövege, a költe­mény a legvadabb üldözés ide­jén született. Szövegét Eugene Pottier francia textilmunkás és proletárköltő írta, mikor a pá­rizsi kommün bukása után me­nekülnie kellett hazájából, mert tagja volt a Kommün­­nek. Halála után egy évvel, 1888-ban zenésítette meg a szö­veget Pierre Degeyter, az ugyancsak francia munkás­zeneszerző. Hetven évvel ez­előtt, 1888. június 23-án Lillé­ben, egy füstös teremben éne­kelte először egy munkáskórus a dalt, amely azóta ismertebb és népszerűbb lett minden ed­dig írt és ismert dalnál. Degeyter még megérhette, hogy dala a világ első szocia­lista államának himnusza lett és nyolcvanéves korában, 1928. május 1-én látta maga előtt elvonulni a moszkvai Vörös té­ren a győztes forradalom har­cosainak és építőinek százez­reit, ajkukon az ő dalával. A fasizmus legyőzése után végre nálunk is szabadon szárnyalhatott a dal, sok öreg és fiatal kommunistának csalt könnyet a szemébe, mikor elő­ször énekelhette szabadon, tele tüdővel... »Ez a harc lesz a végső. Csak összefogni hát...« (H. É.) it . .. .. " .­­.r * Megkezdődött a hajóipar­­ dieselesitési programjának végrehajtása [ A dieselesitési program alap­­ján az elavult gőzhajók helyett ► fokozatosan áttér iparunk a [ dieselmotoros hajók gyártásá­ba. Az óbudai Hajógyárban és [a Balatonfüredi Hajógyárban [hozzákezdtek a dieselesítési [program végrehajtásához. [Mindkét vállalatunknál most [készül az első olyan vontató, [amit gőz helyett 800 lóerős [motor hajt. Az Óbudai Hajó­­sgyár még az idén átadja a [MAHART-nak és külkereske­delmünknek az első két diesel­­­ motoros vontatót, sőt az év vé­géig elkészíti az első diesel­­­ motorral hajtott személyhajót­­is.

Next