Népszava, 1958. december (86. évfolyam, 284-307. sz.)

1958-12-02 / 284. szám

A Magyar Népköztársaság kormányának­­ nyilatkozata a berlini kérdésről (folytatás az 1. oldalról) mát vezettek be, lépéseket tet­tek a nyugatnémet különkor­­mány létrehozására, majd egy­re fokozottabban megkezdték Nyu­gat-Németország felfegy­verzését. A nyugati megszál­lók ezen intézkedéseikkel már akkor megfosztották magukat azon joguktól, hogy Berlin egyes részeiben fenntartsák csapataikat, mert megszüntet­ték Németország egységes igazgatási rendszerét. Azóta a békeszerető német nép meg­alakította a Német Demokra­tikus Köztársaságot, amely fennállásának rövid néhány esztendeje alatt bebizonyította, hogy a legteljesebb mértékben tiszteletben tartja a Német­országra vonatkozó nemzetközi szerződéseket és minden erejé­vel azon fáradozik, hogy meg­teremtse a békés alkotó mun­kát folytató, demokratikus és egységes Németországot s ez­zel hozzájáruljon Európa béké­jének biztosításához. A nyugati hatalmak általi katonai megszállás erőszakos és jogtalan fenntartása a szu­verén Német Demokratikus Köztársaság szívében fekvő Berlinben akadályozza a né­met kérdés békés megoldását, s az elhúzódó megszállási rendszer felszámolását. A re­vansista-militarista szellem Újjáélesztése, a fegyverkezés és a háborús támaszpontok épí­tése a Német Szövetségi Köz­társaságban egyre nagyobb méreteket ölt, s ez súlyosan veszélyezteti Európa és ezzel a Magyar Népköztársaság béké­jét is. A magyar nép keserű tapasztalataiból tudja, milyen veszélyeket rejt magában a német militarizmus fölélesz­­tése. A Szovjetunió kormányának mostani javaslata figyelembe veszi az adott helyzetet és az e kérdésben nemzetközi síkon ható ellentéteket, s olyan meg­oldást terjeszt elő, amely jár­ható utat nyit meg valamennyi érdekelt fél számára. Ez a szovjet javaslat ismét lehető­séget ad egy olyan probléma rendezésére, amelyet a nyugati hatalmak egyoldalú cseleke­deteikkel, a jaltai és a pots­dami szerződések megszegésé­vel idéztek elő, és évek óta holtponton tartanak. A Szovjetunió kormányának november 27-i javaslata jelen­tős lépés az európai feszültség enyhítésére. A Magyar Nép­­köztársaság kormányának ál­láspontja e kérdésben is egye­zik a világ békeszerető népei­nek érdekeivel: szilárdan tá­mogatja a Szovjetunió kormá­nyának javaslatát a berlini kérdés megoldására, és élesen elítél minden olyan fellépést, amely ennek a béke ügyét előrevivő javaslatnak megva­lósítását erőszakkal kívánja megakadályozni. A magyar kormány ezúttal­­ is leszögezi, hogy teljes mér- ■ lékben szolidáris a Német ; Demokratikus Köztársasággal, • és erejéhez képest minden • támogatást megad a Német ; Demokratikus­­Köztársaság• kormányának szuverenitása , megőrzéséért és Európa béke-; jéért vívott harcához, és ha a­­ Német Demokratikus Köztár-­ saságot, Csehszlovákiát, Len-­ gyelországot, vagy a varsói­ szerződés bármely más álla-­ mát bármilyen támadás érné,­ a Magyar Népköztársaság kor- ■ mánya teljesíteni fogja a var-­ sói szerződésben vállalt köte- ■ lezetts­égeit.­­ Ugyanakkor a Magyar Nép-­­­köztársaság népe és kormánya ; örömmel üdvözöl minden­ olyan lépést, amely a ketté-­ szakadt Európa országainak­ egymáshoz való közeledését, a. .köztük fenálló vitás kérdések-­ nek az egymás belügyeibe való , be nem, avatkozás és a kölcsö­nös érdekek figyelembevétele alapján történő rendezését, s ezzel valamennyi európai nép békés együttműködését elő­segíti. (MTI) Korszerűbb lesz a kenyérsütés Új gépekkel többfajta péksüteményt készítenek az utóbbi időben sokat ja­vult a kenyérellátás, időnként és helyenként azonban mégis akad panasz. Az Élelmezésügyi Minisztérium műszaki tanácsa a napokban a sütőipar műsza­ki fejlesztéséről tárgyalt. A kidolgozott tervezet — figye­lembe véve az iparág sajátos­ságait — részletesen foglalko­zik a helyenként még leküz­dendő nehézségekkel és a sütőipar fejlesztését elősegítő tervekkel. Első feladat a nehéz fizikai munka gépesítése. A dagasz­to 04 n­mm­­ort 11 m­bbi már majdnem teljesen gépesí­tették, a kenyér feldolgozását (»csípés«, mérés, formálás) azonban még kézzel végzik. Ezeket a munkákat is gépesí­teni kívánják, elsősorban azok­ban az üzemekben, ahol erre már most is van lehetőség. Korszerűsíteni akarják a sütö­dék berendezéseit is. Az újfaj­­­ta kemencetípusokba jórészt automatikusan kerül a kenyér. Az új gépek új üzemtípuso­kat kívánnak. Több működő­­­zemet modernizálnak, az új üzemeket pedig már a kor­szerű követelmények, figye­lembe vételével építik. A kenyérgyárak műszaki fejlesztésére kísérleti üzemeket is létesítenek az újfajta gépek prototípusának kipróbálására. A kísérleti üzemekben alakít­ják ki az újfajta gépekhez alkalmas technológiát a pék­sütemények választékának bő­vítésére. A műszaki tanács a sütőipar műszaki fejlesztése mellett az újfajta technológia bevezeté­séhez szükséges szakemberek továbbképzésének problémájá­val is foglalkozott. (á. o.) Kisiipari szövetkezetek kulturális seregszemléje A kisipari szövetkezeti moz­galom tízéves fennállása alkal­mából szombaton és vasárnap kulturális seregszemlét rendez­tek. A Néphadsereg Színházá­ban a záró díszelőadáson megjelent Nagy Józsefné könnyűipari miniszter is. A kétnapos gazdag műsorban 39 együttes 1250 tagja szerepelt. A művelődésügyi miniszter a »Szocialista Kultúráért« kitün­tetést adta a mezőkövesdi ma­tyó népi együttesnek, a szegedi szövetkezeti énekkarnak, a nagyik­állói színjátszó csoport­nak, az újpesti Cipész ktsz. Szabadság-kórusának és a kó­rus egyik alapító tagjának, Oszkó Józsefnek. Filmforgatás Csepelről — Csepelen Nincs az a filmrendező —­­ Máriássy Félix sem kivétel — aki bizonyos dolgokban oko­sabb lehetne a statisztáknál. A kérdés persze az: milyen do­logról, s milyen statisztákról van szó. Ezúttal csepeli mun­kásokról és munkásasszonyok­ról, akik november 27-én és 28-án elözönlötték a Vasmű előtti Tanácsház teret, hogy az »Álmatlan évek« című, Cse­pel népét és történetét meg­örökítő játékfilm számára »el­játsszák« az 1944. december 5-i­­ bátor és véres tüntetést a né­metek, a kitelepítési parancs ellen. Eljátsszák? Nem sok rende­zői utasítás szükséges, inkább ők adnak tanácsot. Legna­gyobb meglepetésre azt kezdik kiabálni: »Le a láncot a zsi­liproll« S mikor Gammer Imré­­né a Csőgyárból, Miklósi Jó­zsef, aki azóta már nyugdíjass lett, s a többiek, akik maguk csinálták ezt a tüntetést tizen­négy évvel ezelőtt, megmagya­rázzák, mert volt olyan fontos­­ a kitelepítés megakadályozá­­­sára, hogy lekerüljenek a fel-­ - robbantás érdekében odasze­relt láncok a zsilipről — nos,a megváltozik a forgatókönyvnek­­ ez a része. Végtére, ezt igazán­­ ők tudják a legjobban. • A filmben, amely Csepel 1916-os, 1919-es, 1932-es, 1942- es és 1944-es ,álmatlan évek­ből elevenít fel egy-egy jel­legzetes történetet — van egy epizódszerep, a főiskolás Sze­keres Ilonára osztották. Mit tesz a véletlen: forgatás köz­ben derült ki, hogy gyermek­ként ő is ott volt, édesanyja kezét fogva, azon az emlékeze­tes tüntetésen. ott laknak ma is a forgatás helyétől két perc­nyire. A tüntetés után éppen ne­gyed századot ugrik vissza minden szereplő lélekben. Át­vonulunk a gyárkerítés mellé, ahol tökéletesen hűen felépí­tették a Weiss Manfréd Művek, hajdani volt 1-es kapuját. A »Weiss Manfréd« betűket azonban erősen megtépázták, hiszen 1919-ben vagyunk, ne­vezetesen a kapitalizmus te­metésén, amelyet a csepeli munkások annak idején vagy, vidám vonulatban megrendez­tek. Az öreg Malackov Pista bácsi, aki akkoron papnak öl­tözve kísérte a koporsót — már nem él. Annál vidámabban él Hadik Miklós elvtárs henge­rész, a Csőgyár egyik párt­­alapszervezetének titkára, az egész »stáb« kedvence, aki szinte minden forgatásnál ott van. Ezúttal felvételre festve, hosszú papi öltözetben, össze­tákolt kereszttel a kezében kí­séri a kivételesen jókedvű te­metési menetet, s a koporsót, amelyen ez áll: »Kizsákmányo­lás, élt sok száz évet, Bake poraira.« A film megmutatja e gonosz halott feltámadásának követ­kező, keserves esztendőit is , majd végső, visszavonhatatlan halálát. A csepeliek nagyon kíváncsian várják a kész fil­met, amelyet már most »fil­­m­ünk«-ként emlegetnek. (rajk) ­Csapástól most a föld A kard és a kulcs Az élet érvelése áll: Vénség az ifjú kikeletben, A teremtő nyár ölén: halál.« (Tompa Mihály, 1863.) A szabadságharc leverése óta immár ötödször sújtotta a ma­gyar földet a szörnyű csapás — az aszály. 1862 száraz nyara után, az 1883-as év még sanya­rúbb volt. Az egykori szem­tanú így emlékezett rá: »Az emberek füvet, a sertések húst esznek.. . Egy dinnye s egy ló egy árú, ez is, amaz is 25 garas. Akár’merre megy az ember, az úton döglött lovakat talál...« A csanádi főispán 1863 júliu­sában azt jelentette, hogy a kaszálók »nem adtak az egész megyében egy kaszavágás szér nőt«. A nép éhezett és a rossz termés még növelte a munkát hiába keresőik számát,­­ hiszen a földiárén zsellérek mellett (pe­dig ezek sem voltak kevesen) most már a szegényparasztok is munkát kerestek, de hiá­ba ... Magyarországon abban az időbeni az ipar jelentéktelen volt, a nincstelenek legna­­­­gyobb részének a­ mezőgazda­ságban kellett megkeresnie az egész évre valót, leginkább napszámosként, részes mun­kásként. Csakhogy a kisült földeken nemigen volt mit aratni. Lehetőségt inkább az épülő vasútvonalaknál és a Ti­sza szabályozásánál adódott. De ez csak egy csöpp volt a tengerben. Egy 1863 nyarán készült kimutatás szerint egye­­­­dül Békés megyében 45 000 volt a bérmunkások száma, és ebből összesen háromszáz dol­gozott ... A kormány — lázadástól tartva — gabonasegélyt jutta­tott az aszály sújtotta vidé­keknek, de ezt a módosabb gazdák igyekeztek megkapa­rintani a vetőmagnak. Ugyan­akkor a vasútépítkezés egész nyáron át­­— vagyis a föld­munkára legalkalmasabb idő­ben­ — szünetelt, és csak a fa­gyok beállta után kezdtek hoz­zá. Nem csoda, hogy a töm­e­­­­gek lázongtak, hol itt, hol ott . S tört ki az elkeseredés az em­­­­berekből. v . , 1863. december 1-én Qros- ’ házán gyűlt össze nagyobb tö-­­ meg a községháza előtt, mun-­­ kát és kenyeret követelve. A­­ községházára is behatoltak és­­ az elöljáróságot »szem­től szem- i­be megtámadták, kihúzással, és ■ agyonü­téssel fenyegették« —­­ mondja a főispán! jelentés. Mikor a csendőrök egy özvegy- s asszonyt — aid állítólag a töb- .­biaket felbiztatta — közrefog-­­ tak és a fogdába akartak hur- I coin!, a tömeg őket is megtá­madta, az asszonyt kiszabadd-­­ tolták, a csendőröket pedig,­­ megverték. Ezért a főispán sürgette, hogy addig is, amíg valamit tehet a munkásokért , küldjenek egy század kato­nát Orosházára, kettőt pedig Békéscsabára. Békéscsabán azért kellett a katonaság, mert pár nappal ejőbb ott is nagy tüntetés zaj­lott le. Bíróválasztás volt, ami annyit jelentett, hogy a szol­­gabíró kijelölte az új bírót és megszavaztatta. Csakhogy »a szegény ü­gyefogyott nép és... a most ínséggel küzdő nagy sokaság a szabad választás hi­bás öntudatában nagy szám­mal gyűlt össze« — mint az egykori tudósító írja — és kö-' vetelte, hogy a saját jelölt­e, bizonyos Hrabovszky Mihály legyen a bíró, mert az meg­ígérte a segélygabona szétosz­tását a nép között, méghozzá ingyen. A szolgabírót megtá­madták és amikor az őt kisíró hajdú kardot rántod, attól a ■kardot elvették, a váróék át bezárták, a kulcsot pedig a karddal együtt ünnepélye­en átnyújtották Hrabovszky Mi­hálynak Ilyesfajta kisebb-nagyobb zendülések sokfelé voltak ab­ban az időben, ami nem is csoda, hiszen az osztrák kor­­mán­yzet még ilyen ínséges időkben is katonasággal igye­kezett az adót kipréselni e gyarmati sorban tartott ma­­gyar népből A hol itt, hol­ott kitörő elégedetlenség segített a magyar uraikat meggyőzni ar­ról, hogy ked­vező''b számára az osztrák e'nyomokkal való kiegyezés, mint a néppel való összefogás — a független Ma­­gyarországért.,, Hofman Éva kietlen! [Csökkent a felett-nőtt a nyereségrészesedés — Sok vita, veszekedés volt [azokban a napokban az öntő­idében — emlékeznek vissza a­­Vörös Csillag Traktorgyár [szakszervezeti bizottságán.­ A félévi mérlegbeszámolóból­­ugyanis arról értesültek az ön­­­töde dolgozói, hogy az első fél­évben havi 125 000, júniusban­­pedig 145 000 forint kárt okoz­tak a selejttel. Emiatt 71 ton­na lemaradással zárták a má­­­sodik negyedévi tervet. Nemcsak az anyagban volt a hiba A vélemények megosztottak. • [Voltak, akik úgy vélekedtek: [olyan öntő még nem született, [aki selejt nélkül dolgozna. [Egyébként is van hétnapi ]nyereségrészesedés és ez a fon­tos. — De nekünk ne más ka­­­parja ki a gesztenyét — mon­dották a jobb szakmunkások.­­— Nem igaz az, hogy ilyen magjs selejttel kell ontani. Jó­ival több lehetett volna a nye­reség, ha mi is gazdaságosab­ban dolgoznánk. Egyesek a [vas minőségét, mások a bére­zést okolták. A jó munkának [nincs meg a kellő becsülete — [állították többen is.­­ A vitákat végül is az zárta­­le, hogy a szakszervezeti bi­zottság és a gazdasági vezetők ,egy bizottságot hoztak létre,­­amely több napon át kutatta a magas selejt okát. Több ve­zetővel és munkással beszél­gettek és feljegyezték javas­lataikat, észrevételeiket. Berecz József formázó pél­dául azt­­, kifogásolta, hogy gyakran melegen, máskor meg­­igen nedvesen kapják a homo­kot. S ez a formák tökéletes kidolgozásának rovására megys. A bizottság feljegyezte: labo­­rat­óriumi vizsgálattal kell megállapítani a­­ homok hibá­ját. Jack hajós öntő szóvátette, hogy sokszor nincs meg a prés­­légszerszámokhoz szükséges hat légkörnyomás, így aztán­­ nem lehet megfelelően homo­kot döngölni. Az öntéskor ke­letkező gáz könnyen szétnyom­ja a formát. ' v­­— Az előbbiekhez hasonló észrevételek egész sora került először a jegyzőkönyvbe, majd a megoldás útjára — mondja Fontana Gusztáv, az öntöde főművezetője. A munkások javaslatait megvalósították Az öntők már az új techno­lógiai utasítás szerint kapták a homokot és pontosan előír­ták,­ hogy, milyen keverésűt használjanak a különböző ön­tésekhez. Ujj levegőtartályokat szereltek fel, kijavították a hi­bás kompresszorokat.­ Szervezeti intézkedés is tör­tént. Azelőtt az öntők elkészí­tették a formákat, de az ön­tést már a vashordók és a mű­vezetők végezték. Utasítás: az öntő a maga készített formá­kat, maga köteles leönteni. Ko­rábban az öntőt, a formázót és a magkészítőt egyaránt fele­lősségre vonták a selejtért. Most, ha egy munkadarab se­­lejtté válik, igyekeznek meg­állapítani, hogy ki követte el a hibát, így a személy szerinti felelősségrevonás szintén na­gyobb gondosságra készteti a munkásokat. Jutalmazás és kártérítés A műszaki intézkedések mel­lett a munkások követelésére érvényt szereznek a rendelet­nek: a jó munkát végzőket ju­talmazzák, viszont ahol szük­séges, kártérítést fizet­ a fele­lőtlenül dolgozó. Ma már az öntők 80 százaléka a megenge­dett selejtnél is kevesebbet gyárt. Aki hanyagul dolgozik, az kétszeresen bánja: egyrészt levonják tőlük az okozott kár 5—10 százalékát, másrészt nem részesülhet a havi 150—200 fo­rint minőségi jutalomból. A gyár szakszervezeti bizott­sága kiállítást is szervezett, ahol bemutatták a selejtes önt­vényeket, feltüntetve azt is, hogyan lehetett volna elkerül­ni a hibát. S mindez azzal járt, hogy 105,8 százalékra teljesítették a harmadik negyedévi tervet. A 1­71,5 tonna lemaradást 8 ton­nára csökkentették. A máso­dik negyedévi 100 forint bérre eső érték 291 forintról 344 fo­rintra emelkedett. A nyereségrészesedés miatt sem kell már szégyenkezni az öntöde dolgozóinak. A félévi hét nap helyett tizennégy nap a harmadik negyedév után várható részesedés és ehhez már ők is hozzájárultak. De még ezzel sem elégedettek. Úgy szeretnék segíteni üzemük munkáját, hogy a múlt évi 18 napnak megfelelő nyereségré­szesedés összegét elérjék. Tatai László A munkaruhák szétosztásáról, a házfelügyelők bérrendezéséről, a társadalombiztosítási költségvetésről tárgyaltak a szakszervezetek elnökségei Ösztöndíjat és rendkívüli segélyt nyújt az ÉDOSZ a tanulni vágyó fiatal szakszervezeti tagoknak Az ÉDOSZ elnöksége hétfői ülésén a többi között megtár­gyalta a dolgozók munka­ -és védőruha ellátását. Megállapí­totta, hogy az üzemek többsé­gében helyesen hajtották népre a munkaruha ellátására és el­­osztására vonatkozó­,rendeletet, azonban sok helyen felesleges­ tartalékokat képeztek, illetve nem használták fel a rendel­kezésre álló összegeket, máshol pedig jelentősen túllépték az engedélyezett keretet Szó esett arról is, hogy a munkaruhák­ minőségével a dolgozók ninc­s esettek mindenütt megeléged-­­ ve.­­ Az elnökség határozatot ho­zott arról is, hogy ösztöndíjat­­ és rendkívüli segélyalapot léte- ' sít' özön ifjú’..él­elmiszer’ipar­i dolgozók, sz­akszervezeti tagok ' megsegítésére, akik technika- , mpn, vagy más tanintézetekben­­ képezik tovább magukat és­­ ehhez anyagi támogatásra van­­ szükségük, szociális helyzetük- [ nél, vagy egyéb okoknál fog-­­­va. A jogosságot minden eset­ , bert az illetékes szakszervezeti szervek javaslata alapján az elnökség fogja elbírálni. A HVDSZ elnöksége hétfői ülésén megtárgyalta a házfel­ügyelők munka-, bér- és jog­viszonyai rendezésének tapasz­­­talatait. A bérrendezésbe ka­pott összeg átlagban mintegy 65 százalékos béremelést tett lehetővé. A munkaviszony ren­dezése is általános megelége­dést keltett. Az elnökség meg­­állapította, hogy a rendelkezés helyes végrehajtásában jó munkát végeztek a szakszerve­zeti aktivisták is. A vasutas-szakszervezet el­nöksége hétfői ülésén a többi között megvitatta a vasutas társadalombiztosítás 1959. évi költségvetési tervezetét és az ezzel kapcsolatos feladatokat. A terv szerint 1959-ben csa­ládvédelemre, készpénzsegély­­re, gyógyszerellátásra 238 mil­lió 184 ezer forintot fordítanak. Az üzemi balesetekből kifo­lyóan mintegy 20 százalékkal kevesebb táppénznap összegé­nek kifizetésére volt szükség, ami azt mutatja, hogy javultak a munkakörülmények és csök­kentek a baleseti veszélyforrá­sok. NÉPSZAVA 40 éve halt meg Kaffka Margit A magyar polgári demokra­tikus forradalom napjaiban, 1918. december 15-én, pótolha­tatlan ■ veszteség érte az új — Nyugat köré csoportosult — modern, magyar irodalmat. Az országban dühöngő spanyol influenza-járvány elvitte Kaff­ka Margitot is, kisfiával együtt. Korai halálával nagy tehetségű író szállott sírba­ bá­tor szavú, világnézetében kora közfelfogását messze meghala­dó literátor.­ Azok közé a ha­ladó polgári írók­­ közé tarto­zott, akik felismerték koruk* társadalmának szociális, társa­* dalmi bajait, látták és megér-* tették a gazdasági összefüggd-* Leket. Lehántotta a burkokat* a magyar dzsentrivilág pusz-* tuló, mindinkább süllyedő éle-* téről.’ Kaffka szerető együtt-* érzéssel ábrázolta a proletár-* asszonyok sanyarú életét. Írói* eszközöknél küzdött a nők tár-* sadalmi, gazdasági felszabadí-x tásáért, írásművészetének kő-* képpontjában­ mindig az igaz-­ sáp felderítése állt. j 1958. december 2 N1

Next