Népszava, 1959. március (87. évfolyam, 51–75. sz.)

1959-03-21 / 68. szám

Az országgyűlés ünnepi ülése Ilzsaság hősi harcainak ta­pasztalatai az egész nemzet­közi munkás- és kommunista mozgalom szempontjából nagy jelentőségűek. A továbbiakban a magyar szépi demokrácia eredményei­vel, az 1956. évi ellenforradal­mi kísérlet leverésével, majd a szocialista tábor egységével és erejével foglalkozott .— A Szovjetunió vezette Szocialista tábor országainak szilárd összefogása — hangsú­lyozta alapvető garancia a szocializmus sikeres építésére, a nagy táborhoz tartozó min­den országban. Bármennyire szeretnének is széthúzást szí­tani az imperialista erők és a minden hájjal megkent mai revizionisták a szocialista tá­borban, a nemzetközi kommu­nista mozgalomban — ámnok szándékaik kudarcba fullad­nak. Nincs olyan erő a vilá­gon, amely aláaknázhatná a szocializmust és a kommuniz­must építő testvéri népek egy­ségét. — örömmel állapíthatjuk meg — mondotta befejezésül —, hogy a proletár interna­cionalizmus és a kölcsönös se­gélynyújtás elvei alapján ál­landóan fejlődik és erősödik a mongol és a magyar nép kö­zött kialakult testvéri barát­ság és együttműködés. Ennek a testvéri barátságnak egyik nagyszerű megnyilvánulása volt 1957-ben a Mongol Nép­­köztársaság párt- és kormány­küldöttségének látogatása Magyar Népköztársaságban Meggyőződésünk, hogy a Ma­gyar Népköztársaság párt­­kormányküldöttségének küszö­bén álló mongóliai látogatása még inkább előmozdítja a né­peink közötti szoros együtt­működést, továbbmélyíti test­véri barátságunkat. Ez a láto­gatás hozzájárul a szocialista országok egységének tovább­­szilárdításához, erejének nö­veléséhez is. A következő szónok Heinrich Rau, Németország Szocialista Egységpártja Politikai Bizott­ságának tagja, a Német De­mokratikus Köztársaság mi­niszterelnökhelyettese és kül­kereskedelmi minisztere volt Heinrich Raut A magyar Tanácsköztársaság hőseinek öröksége biztos kezekben van Az NDK párt- és kormány­küldöttségének vezetője párt­ja, kormánya és az NDK la­kossága nevében tolmácsolt szerencsekívánatai után han­goztatta: a Magyar Tanácsköz­társaság kikiáltása fontos mér­földköve a magyar nép forra­dalmi erői történetének. A ma­gyar munkások négy és fél hó­napon át állták a sarat az im­perialista osztályellenség túl­erejével szemben. Ez a harc nagy jelentőségű­­volt a nemzet­közi proletariátus kizsákmá­nyolás- és háborúellenes küz­delme szempontjából. Fontos tapasztalatokat és tanulságokat hozott a magyar munkásosz­tálynak és az egész nemzetközi munkásmozgalomnak további forradalmi tevékenysége, külö­nösképpen a marxista-leni­nista pártok fejlesztése, a mun­kásosztály és a dolgozó pa­rasztság szövetsége megterem­tése szempont­jából Ma az önök népe eredmé­nyekben gazdag és gyors fej­lődésre tekinthet vissza azon az úton, amelyen elindult a szocializmus győzelme felé — mondotta a továbbiakban. A Magyar Tanácsköztársaság hő­seinek öröksége erős és biztos kezekben van. A Magyar Nép­­köztársaságban — ugyanúgy, mint a Német Demokratikus Köztársaságban és a Szovjet­unió vezette szocialista tábor többi országában — végleges és visszavonhatatlan a szocia­lizmus győzelme. E győzelem biztos alapja a szocialista tá­bor egysége, egybeforrottsága és növekvő fölénye. A német munkásosztályt je­lentős forradalmi hagyomá­nyok fűzik a magyar munkás­­osztályhoz. A szocializmus győzelme országainkban eltép­­hetetlen harci szövetséggé ko­vácsolta azt a barátságot, amely összefűzi a két ország munkásosztályát és pártját. A német nép tudja, hogy a ma­gyar nép szilárd szövetségese abban a harcban, amelyet a német militarizmus ellen, a békeszerződés megkötéséért, s az egységes, békeszerető és demokratikus Németország megteremtéséért folytat. A német problémáról szólva hangsúlyozta a továbbiakban, hogy a német békeszerződés, akár akarják Nyugat-Német­­ország uralkodó körei, akár nem, létrejön; a béke fennma­rad Németországban, akár megfelel a német militariz­­musnak, akár nem; létrejön az egységes, békeszerető, de­mokratikus Németország, akár tetszik a német imperialisták­nak, akár nem. Befejezésül ismét aláhúzta: a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának jubileuma ismét bebizonyítja az egész világnak, hogy a szocialista tábor egységes, legyőzhetetlen erőt jelent, hogy a jövő a szo­cializmusé, s hogy a szocialis­ta tábor a béke védelmezője. Beszédét a magyar nép, a szo­cialista tábor és a proletár nemzetköziség, a béke élteté­sével fejezte be. Ezután Emil Bodnaras, a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Román Népköztársaság Minisztertaná­csának elnökhelyettese emel­kedett szólásra. Emil Bodnar ak­­ Az MSZMP az 1919-es kom­mün hősies hagyományainak folytatója A román párt- és kormány­­küldöttség vezetője történel­mi visszapillantásában han­goztatta: Magyarországon 1919 márciusában a munkások és parasztok hatalmának kivívá­sa fontos láncszeme volt azok­nak a forradalmi események­nek, amelyek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom köz­vetlen hatására Európa orszá­gaiban fellángoltak. A fiatal szocialista köztársaság kiszé­lesítette azt a rést, amelyet az orosz proletariátus vágott a kapitalizmus korhadt építmé­nyébe. Ezután emlékeztetett arra, hogy a romániai tőkés­­földesúri reakció, élén a Ho­­henzollern dinasztiával, tevé­kenyen részt vett a fiatal mun­kás-paraszt állam megfojtá­sának bűnös akciójában, mert halálosan félt attól, hogy Szov­­jet-Oroszország után újabb szocialista állam jelenik meg az ország határán, még job­ban felélesztve a forradalmi lendületet.­­ A román munkásosztály ugyanakkor kezdettől fogva el­szántan harcolt a Magyar Ta­nácsköztársaság védelmében, és elítélte a tőkés-földesúri kormány gyűlöletes katonai beavatkozását. Emlékeztetett a néptömegek ellenállására, a tömeggyűlésekre, politikai sztrájkokra, szabotázscselek­ményekre és más szolidaritási akciókra. Sok tízezer román dolgozót vitt harcba az 1919. július 21-i sztrájk, a parasztság egyes helyeken megtagadta a rekvirált gabona beszolgálta­tását. Sok katona, munkás és paraszt csatlakozott a magyar Vörös Hadsereghez, Budapes­ten román zászlóalj alakult. A továbbiakban a második világháború eseményeiről szól­va emlékeztetett arra, hogyan­ rántotta bele Antonescu fa­siszta diktatúrája Romániát éppen úgy a bűnös szovjetel­lenes háborúba, mint a Horthy-diktatúra Magyaror­szágot. Szólt a felszabadulás hozta óriási változásról a két nép életében, megemlékezett az 1956-os ellenforradalmi lá­zadás leveréséről, s hangsú­lyozta: a román nép szívből örül a Magyar Népköztársaság gazdasági és kulturális fellen­dülésének, a szorgalmas és te­hetséges magyar nép életszín­vonala emelkedésének, min­den sikerének. Ezek a sikerek — mondotta — elsősorban an­nak köszönhetők, hogy az MSZMP, amely az 1919-es kommün hősies hagyományai­nak folytatója, tevékenységé­ben tántoríthatatlanul követi a marxizmus—leninizmus ta­nításait. Végül a szocialista tá­bor egységéről szólott, s tel­jes sikert kívánt a forradalma 40. évfordulóját köszöntő test­véri magyar népnek a szocia­lizmus építéséért vívott harcá­ban. Ezután Vo Nguyen Giap, a Vietnami Dolgozók Pártja Po­litikai Bizottságának tagja, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság miniszterelnökének első helyettese lépett a szónoki emelvényre. Vo Nguyen Glaps A magyar nép és a szocialista tábor proletár szolidaritása szilárdabbá válik, mint valaha volt Vo Nguyen Glap, a vietna­mi párt- és kormányküldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy bár 1919 magyar proletárha­talma csak rövid ideig állt fenn, a magyar kommunisták, a magyar munkásosztály har­cának dicső példája mégis nagy jelentőségű, kiemelkedő esemény a magyar nép forra­dalmi harcainak történetében, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban. A forra­dalmi mozgalom ideiglenes vereséget szenvedett, de a for­radalom lángját nem lehetett kioltani. A magyar népi demokra­tikus hatalom megszületését méltatta ezután, majd ugyan­csak megemlékezett az 1956-os ellenforradalmi kísérletről, an­nak kudarcáról, a szocialista tábor országainak szerepéről e kísérlet leverésében, és így folytatta: — A Magyar Népköztársa­ságban most szilárd a prole­tárdiktatúra. Magyarország dolgozó népe a szocialista munkáspárt vezetésével nagy győzelmeket aratott a három­éves terv gazdasági és kultu­rális feladatainak megoldásá­ban. A magyar nép és a Szov­jetunió, a szocialista táborhoz tartozó többi baráti ország né­peinek proletárszolidaritása szilárdabbá válik, mint vala­ha Volt. Ez egyaránt nagy győ­zelme a magyar népnek, a szo­cialista erőknek, a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lomnak. Ezután a vietnami nép ered­ményeiről beszélt s megállapí­totta, hogy a Magyar Népköz­­társaság pártja, kormánya és népe tevékenyen támogatta a vietnami népet a szocialista forradalomért, az Észak-Viet­­namban folyó szocialista épí­tésért, az ország egyesítéséért vívott igazságos harcában. Majd átadta a Vietnami Dol­gozók Pártja Központi Bi­zottságának és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kor­mányának vörös selyemre arannyal hímzett üdvözletét, amelyben ez áll: -Szívből üd­vözöljük a magyar munkásosz­tályt, a dolgozó nép hősi har­cának hagyományait.« * A felszólalások után az or­szággyűlés elnöke mondott záróbeszédet 4 Ünnepélyesen átnyújtották a Tanácsköztársasági Emlékérmet a munkásmozgalom számos veterán harcosának Dobi István, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke péntek délben az Országház kupolacsarnokában rendezett ünnepségen átnyújtotta a Ta­nácsköztársasági Emlékérmet a munkásmozgalom számos régi harcosának. Az ünnepsé­gen jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, dr. Mün­­nich Ferenc, a Miniszterta­nács elnöke, Kiss Károly és Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Sík Endre külügyminisz­ter, Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszter, Kossa István közlekedés- és posta­ügyi miniszter, Dögei Imre földművelésügyi miniszter, Nezvál Ferenc igazságügymi­niszter, Kristóf István, az El­nöki Tanács titkára. Dobi István meleg szeretet­tel köszöntötte a Magyar Ta­nácsköztársaság veterán har­cosait, majd méltatta az 1918— 1919-es évek forradalmi moz­galmainak jelentőségét, ame­lyek az első proletárdiktatúra kivívásához vezettek. — 1919 március 21-én az imperialista háború által agyonnyomorga­­tott magyar nép legjava, a munkásság és a szegénypa­rasztság — az oroszországi pro­­letárforradalom szellemétől lelkesítve — fiatal kommunis­ta pártja vezetésével kivívta a Tanácsköztársaságot. Ez a nap hazánk felszabadulás előt­ti történetének legkiemelke­dőbb eseménye, legdicsősége­sebb forradalmi hagyománya — hangoztatta. A továbbiakban szólt a Tanácsköztársaság történelmi vívmányairól, nemzetközi je­lentőségéről, majd rámutatott: — Az évforduló ünneplésé­re nemcsak a megemlékezés fegyelete ösztönöz bennünket Internacionalista kötelezettsé­günk is, hogy hűek marad­junk 1919 örökségéhez, hogy semmiféle reakciós erőnek ne engedjük meg felébreszteni a nemzeti hagyományok megta­­gadásának hazug vádját a kommunistákkal, a marxiz­mussal, a szocializmussal szem­ben. — Önök, akik ma itt jelen vannak, mint a magyar Vörös Hadsereg katonái, a vörösőr­ség, a katonatanács tagjai és vezetői, munkástanácsok,­ nép­biztosságok, direktóriumok tagjai, népbiztosok és a kom­munista párt szervezői, tevé­keny részesei voltak a Magyar Tanácsköztársaság megterem­tésének. A forradalmi har­cokban való tudatos részvéte­ikkel lelkesítették, bátorítot­ták a dolgozók széles töme­geit. Itt ülnek közöttünk, s az ország különböző vidékein ha­sonló megemlékezéseken vesz­nek részt azok, akik egy-egy poszton vezetői, irányítói, vég­rehajtói voltak a munkáshata­­lm szervezésének, építésének, élharcosai a néphatalom gaz­dasági és társadalmi területen hozott intézkedései kidolgozá­sának és végrehajtásának, so­kat szenvedett népünk sorsa jobbra fordításának. — Önök, kedves külföldi ba­rátaink, akik együtt ünnepel­nek velünk, négy évtizeddel ezelőtt felismerték a történel­mi pillanatot, bátran és hatá­rozottan szembefordultak az imperialista háborúval, saját burzsoáziájukkal, támogatták az orosz nép példáját követő haladó magyar társadalmi erők harcát a nép hatalmának megteremtéséért. Nagyra érté­keljük azt a segítséget és ál­dozatot, amelyet az 1919-es magyar Vörös Hadseregben folytatott harcukkal, és a Ta­nácsköztársaság fennállása so­rán kifejtett tevékenységük­kel népünknek nyújtottak. Dobi István ezután átnyúj­totta a kitüntetéseket, amelye­ket a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1919-es Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója alkalmából, a népfiatalok megteremtéséért folytatott forradalmi harcban és a Tanácsköztársaság fenn­állása idején kifejtett munkás­sággal szerzett érdemek elis­meréséül adományozott. A ki­tüntetettek a következők: A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségéből: Bíró Mária, Cspp István, Dervarics Anton, Déri Imre, Fábián Zoltán, Hajdú Benedek, Kovács János, Krammer Szófia, Lévi Gyula, Mar­sall Avram, Norber Oszkár, Ober­­nyik István, Papp József, Pola­­csek László, Schwartyln Mihail, Szarkanyics Mihail, Székely Géza, Uraszov Vladimir, Vogel Pável. A Lengyel Népköztársaság­ból: Brodovricz Stefan, Doskocz And­rej, Krajzer Cecylia, Krajzer Szmul, Lapinszki Josef, Sémii Ed­mond. A Csehszlovák Köztársaság­ból: dr. Adam Jiri, Déry A­most, Gecej Ondrej, Janouskova Marie, Kraj­­nák Michal, Papala Frantisek, Pe­­renyi Vojtech, Pór Alexander, Poor Frantisek, Stric William, Tóth Jan.­k A Román Népköztársaság-Aleca Ioan, Bancin Anton, Bul­­guta Josif, D. Costin Richard, Dre­­cin Petru, Illsle Teodor, Juhász István, Hagymás György, Kudor Ferenc, Ruszko Josef, Timofi György, Tind­u Mihal, Vargancsik Gusztáv. A Bolgár Népköztársaság­ból: Alexander Ioszifov, Gusztáv Ko­vács. A Német Demokratikus Köz­társaságból: Rust Alfred, dr. Bosil Spiru, Diet­­rich Jakov, Effenberger Ferdinand, Friedel Rudolf, Jász Dezső, Keller Stefan, Krauss Georg, Sandner Franz, Schkopik Franz, Zarth Jean. A Magyar Népköztársaság­ból: Abelovszky József, dr. Agárdi Fe­renc, Bajáki Ferencné, Bauer Ist­ván, Bárd András, Bárd István, dr. Benedikt Ottó, özv. Bodon Já­­nosné, özv. Bolyai Ernőné, Both Béla, Chlepkó Edéné, Cservenka Teréz, Cséby Lajos, Derkovits Jenő, Deszankó György, Dénes Leó, dr. Domokos József, Fekete Béla, Fogarasi Béla, id. Frank Fe­renc, Gazda Pál, Gál János, Gár­­dos Mária, dr. Gyetvai János, Hajdú János, Hamburger Jenőné, Háhner József, dr. Haász Árpád, dr. Hevesi Gyula, Hikádé Aladár, Hunya István, Japwerth Ferenc, Jakab Rudolf, Jancsik Ferencné, Kelen Józsefné, Különíts Ferenc, Koncsek Ferenc, Kummer Ferenc, Kun Béláné, Laki István, dr. László Jenőné, Lehel Artúr, Lehota Ist­ván, Lengyel Gyulán­é, Lengyel József, Lóránd Ferencné, Lőwin­­ger Andorné, Madarász Emil, Ma­darász Emilné, Mózes Viktor, dr. Münnich Ferenc, Nádasa Lajos, Nógrádi Sándor, Novoszád János, Paksi József, Palkovits János, Pé­ter József, Poczany József, Pogány Józsefné, Pollik Károly, Rabino­­vics Józsefné, Radó Sándor, Rágó Antal, dr. Rákos Ferenc, Révai József, Révész Géza, Rónai Sán­dor, özv. Rudas Lászlóné, Spiess József, özv. Stromfeld Aurélné, Szabó Sándor, Szakasits Árpád, Szatmári Sándor, Szatén Rezsáné, Szamuely Tiborné, dr. Szántó Re­ Lénárd, Székely Béláné, Szíjártó Lajos, Szilágyi Dezső, Tóth László, ültő Béla, Varga Jenő, Vántus Károlyné, Vértes György, Zádor Pál és Zámbori István a Tanácsköztársaság­ Emlékérem ki­tüntetésben részesült. Ezután Kiss Károly Dobi Istvánnak nyújtotta át a Ta­nácsköztársaság Emlékérmet. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára Janouskova Marie-val besz­élget (MTI Fotó : Bartal Ferenc felvétele) Dobi István fogadta az albán, mongol és vietnami párt- és kormányküldöttséget Dobi István, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken reggel az Országház­ban fogadta az albán, a mon­gol és a vietnami párt- és kor­mányküldöttséget Az albán küldöttséget Spiro Koleka, az Albán Munkapárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, a mongol párt- és kormánykül­döttséget D. Molomzsanic, a Mongólia Népi Forradalmi Pártja Politikai Bizottságának póttagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese, a vietnami párt­os kormányküldöttséget Vo Nguyen Giap, a Vietnami Munkapárt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese vezette. A különböző fogadásokon részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács el­nöke, Fehér Lajos, Rónai Sán­dor, az országgyűlés elnöke Somogyi Miklós, a SZOT el­nöke — valamennyien az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai — Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, dr. Sik Endre külügyminiszter, Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszter, Kiss Árpád, az Országos Tervhiva­tal elnöke és Borka Attila, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja. NÉPSZAVA 1959. március 11

Next