Népszava, 1959. március (87. évfolyam, 51–75. sz.)
1959-03-21 / 68. szám
Az országgyűlés ünnepi ülése Ilzsaság hősi harcainak tapasztalatai az egész nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom szempontjából nagy jelentőségűek. A továbbiakban a magyar szépi demokrácia eredményeivel, az 1956. évi ellenforradalmi kísérlet leverésével, majd a szocialista tábor egységével és erejével foglalkozott .— A Szovjetunió vezette Szocialista tábor országainak szilárd összefogása — hangsúlyozta alapvető garancia a szocializmus sikeres építésére, a nagy táborhoz tartozó minden országban. Bármennyire szeretnének is széthúzást szítani az imperialista erők és a minden hájjal megkent mai revizionisták a szocialista táborban, a nemzetközi kommunista mozgalomban — ámnok szándékaik kudarcba fulladnak. Nincs olyan erő a világon, amely aláaknázhatná a szocializmust és a kommunizmust építő testvéri népek egységét. — örömmel állapíthatjuk meg — mondotta befejezésül —, hogy a proletár internacionalizmus és a kölcsönös segélynyújtás elvei alapján állandóan fejlődik és erősödik a mongol és a magyar nép között kialakult testvéri barátság és együttműködés. Ennek a testvéri barátságnak egyik nagyszerű megnyilvánulása volt 1957-ben a Mongol Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének látogatása Magyar Népköztársaságban Meggyőződésünk, hogy a Magyar Népköztársaság pártkormányküldöttségének küszöbén álló mongóliai látogatása még inkább előmozdítja a népeink közötti szoros együttműködést, továbbmélyíti testvéri barátságunkat. Ez a látogatás hozzájárul a szocialista országok egységének továbbszilárdításához, erejének növeléséhez is. A következő szónok Heinrich Rau, Németország Szocialista Egységpártja Politikai Bizottságának tagja, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese és külkereskedelmi minisztere volt Heinrich Raut A magyar Tanácsköztársaság hőseinek öröksége biztos kezekben van Az NDK párt- és kormányküldöttségének vezetője pártja, kormánya és az NDK lakossága nevében tolmácsolt szerencsekívánatai után hangoztatta: a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása fontos mérföldköve a magyar nép forradalmi erői történetének. A magyar munkások négy és fél hónapon át állták a sarat az imperialista osztályellenség túlerejével szemben. Ez a harc nagy jelentőségűvolt a nemzetközi proletariátus kizsákmányolás- és háborúellenes küzdelme szempontjából. Fontos tapasztalatokat és tanulságokat hozott a magyar munkásosztálynak és az egész nemzetközi munkásmozgalomnak további forradalmi tevékenysége, különösképpen a marxista-leninista pártok fejlesztése, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége megteremtése szempontjából Ma az önök népe eredményekben gazdag és gyors fejlődésre tekinthet vissza azon az úton, amelyen elindult a szocializmus győzelme felé — mondotta a továbbiakban. A Magyar Tanácsköztársaság hőseinek öröksége erős és biztos kezekben van. A Magyar Népköztársaságban — ugyanúgy, mint a Német Demokratikus Köztársaságban és a Szovjetunió vezette szocialista tábor többi országában — végleges és visszavonhatatlan a szocializmus győzelme. E győzelem biztos alapja a szocialista tábor egysége, egybeforrottsága és növekvő fölénye. A német munkásosztályt jelentős forradalmi hagyományok fűzik a magyar munkásosztályhoz. A szocializmus győzelme országainkban eltéphetetlen harci szövetséggé kovácsolta azt a barátságot, amely összefűzi a két ország munkásosztályát és pártját. A német nép tudja, hogy a magyar nép szilárd szövetségese abban a harcban, amelyet a német militarizmus ellen, a békeszerződés megkötéséért, s az egységes, békeszerető és demokratikus Németország megteremtéséért folytat. A német problémáról szólva hangsúlyozta a továbbiakban, hogy a német békeszerződés, akár akarják Nyugat-Németország uralkodó körei, akár nem, létrejön; a béke fennmarad Németországban, akár megfelel a német militarizmusnak, akár nem; létrejön az egységes, békeszerető, demokratikus Németország, akár tetszik a német imperialistáknak, akár nem. Befejezésül ismét aláhúzta: a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának jubileuma ismét bebizonyítja az egész világnak, hogy a szocialista tábor egységes, legyőzhetetlen erőt jelent, hogy a jövő a szocializmusé, s hogy a szocialista tábor a béke védelmezője. Beszédét a magyar nép, a szocialista tábor és a proletár nemzetköziség, a béke éltetésével fejezte be. Ezután Emil Bodnaras, a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese emelkedett szólásra. Emil Bodnar ak Az MSZMP az 1919-es kommün hősies hagyományainak folytatója A román párt- és kormányküldöttség vezetője történelmi visszapillantásában hangoztatta: Magyarországon 1919 márciusában a munkások és parasztok hatalmának kivívása fontos láncszeme volt azoknak a forradalmi eseményeknek, amelyek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közvetlen hatására Európa országaiban fellángoltak. A fiatal szocialista köztársaság kiszélesítette azt a rést, amelyet az orosz proletariátus vágott a kapitalizmus korhadt építményébe. Ezután emlékeztetett arra, hogy a romániai tőkésföldesúri reakció, élén a Hohenzollern dinasztiával, tevékenyen részt vett a fiatal munkás-paraszt állam megfojtásának bűnös akciójában, mert halálosan félt attól, hogy Szovjet-Oroszország után újabb szocialista állam jelenik meg az ország határán, még jobban felélesztve a forradalmi lendületet. A román munkásosztály ugyanakkor kezdettől fogva elszántan harcolt a Magyar Tanácsköztársaság védelmében, és elítélte a tőkés-földesúri kormány gyűlöletes katonai beavatkozását. Emlékeztetett a néptömegek ellenállására, a tömeggyűlésekre, politikai sztrájkokra, szabotázscselekményekre és más szolidaritási akciókra. Sok tízezer román dolgozót vitt harcba az 1919. július 21-i sztrájk, a parasztság egyes helyeken megtagadta a rekvirált gabona beszolgáltatását. Sok katona, munkás és paraszt csatlakozott a magyar Vörös Hadsereghez, Budapesten román zászlóalj alakult. A továbbiakban a második világháború eseményeiről szólva emlékeztetett arra, hogyan rántotta bele Antonescu fasiszta diktatúrája Romániát éppen úgy a bűnös szovjetellenes háborúba, mint a Horthy-diktatúra Magyarországot. Szólt a felszabadulás hozta óriási változásról a két nép életében, megemlékezett az 1956-os ellenforradalmi lázadás leveréséről, s hangsúlyozta: a román nép szívből örül a Magyar Népköztársaság gazdasági és kulturális fellendülésének, a szorgalmas és tehetséges magyar nép életszínvonala emelkedésének, minden sikerének. Ezek a sikerek — mondotta — elsősorban annak köszönhetők, hogy az MSZMP, amely az 1919-es kommün hősies hagyományainak folytatója, tevékenységében tántoríthatatlanul követi a marxizmus—leninizmus tanításait. Végül a szocialista tábor egységéről szólott, s teljes sikert kívánt a forradalma 40. évfordulóját köszöntő testvéri magyar népnek a szocializmus építéséért vívott harcában. Ezután Vo Nguyen Giap, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének első helyettese lépett a szónoki emelvényre. Vo Nguyen Glaps A magyar nép és a szocialista tábor proletár szolidaritása szilárdabbá válik, mint valaha volt Vo Nguyen Glap, a vietnami párt- és kormányküldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy bár 1919 magyar proletárhatalma csak rövid ideig állt fenn, a magyar kommunisták, a magyar munkásosztály harcának dicső példája mégis nagy jelentőségű, kiemelkedő esemény a magyar nép forradalmi harcainak történetében, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban. A forradalmi mozgalom ideiglenes vereséget szenvedett, de a forradalom lángját nem lehetett kioltani. A magyar népi demokratikus hatalom megszületését méltatta ezután, majd ugyancsak megemlékezett az 1956-os ellenforradalmi kísérletről, annak kudarcáról, a szocialista tábor országainak szerepéről e kísérlet leverésében, és így folytatta: — A Magyar Népköztársaságban most szilárd a proletárdiktatúra. Magyarország dolgozó népe a szocialista munkáspárt vezetésével nagy győzelmeket aratott a hároméves terv gazdasági és kulturális feladatainak megoldásában. A magyar nép és a Szovjetunió, a szocialista táborhoz tartozó többi baráti ország népeinek proletárszolidaritása szilárdabbá válik, mint valaha Volt. Ez egyaránt nagy győzelme a magyar népnek, a szocialista erőknek, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak. Ezután a vietnami nép eredményeiről beszélt s megállapította, hogy a Magyar Népköztársaság pártja, kormánya és népe tevékenyen támogatta a vietnami népet a szocialista forradalomért, az Észak-Vietnamban folyó szocialista építésért, az ország egyesítéséért vívott igazságos harcában. Majd átadta a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának vörös selyemre arannyal hímzett üdvözletét, amelyben ez áll: -Szívből üdvözöljük a magyar munkásosztályt, a dolgozó nép hősi harcának hagyományait.« * A felszólalások után az országgyűlés elnöke mondott záróbeszédet 4 Ünnepélyesen átnyújtották a Tanácsköztársasági Emlékérmet a munkásmozgalom számos veterán harcosának Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke péntek délben az Országház kupolacsarnokában rendezett ünnepségen átnyújtotta a Tanácsköztársasági Emlékérmet a munkásmozgalom számos régi harcosának. Az ünnepségen jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke, Kiss Károly és Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Sík Endre külügyminiszter, Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszter, Kossa István közlekedés- és postaügyi miniszter, Dögei Imre földművelésügyi miniszter, Nezvál Ferenc igazságügyminiszter, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára. Dobi István meleg szeretettel köszöntötte a Magyar Tanácsköztársaság veterán harcosait, majd méltatta az 1918— 1919-es évek forradalmi mozgalmainak jelentőségét, amelyek az első proletárdiktatúra kivívásához vezettek. — 1919 március 21-én az imperialista háború által agyonnyomorgatott magyar nép legjava, a munkásság és a szegényparasztság — az oroszországi proletárforradalom szellemétől lelkesítve — fiatal kommunista pártja vezetésével kivívta a Tanácsköztársaságot. Ez a nap hazánk felszabadulás előtti történetének legkiemelkedőbb eseménye, legdicsőségesebb forradalmi hagyománya — hangoztatta. A továbbiakban szólt a Tanácsköztársaság történelmi vívmányairól, nemzetközi jelentőségéről, majd rámutatott: — Az évforduló ünneplésére nemcsak a megemlékezés fegyelete ösztönöz bennünket Internacionalista kötelezettségünk is, hogy hűek maradjunk 1919 örökségéhez, hogy semmiféle reakciós erőnek ne engedjük meg felébreszteni a nemzeti hagyományok megtagadásának hazug vádját a kommunistákkal, a marxizmussal, a szocializmussal szemben. — Önök, akik ma itt jelen vannak, mint a magyar Vörös Hadsereg katonái, a vörösőrség, a katonatanács tagjai és vezetői, munkástanácsok, népbiztosságok, direktóriumok tagjai, népbiztosok és a kommunista párt szervezői, tevékeny részesei voltak a Magyar Tanácsköztársaság megteremtésének. A forradalmi harcokban való tudatos részvéteikkel lelkesítették, bátorították a dolgozók széles tömegeit. Itt ülnek közöttünk, s az ország különböző vidékein hasonló megemlékezéseken vesznek részt azok, akik egy-egy poszton vezetői, irányítói, végrehajtói voltak a munkáshatalm szervezésének, építésének, élharcosai a néphatalom gazdasági és társadalmi területen hozott intézkedései kidolgozásának és végrehajtásának, sokat szenvedett népünk sorsa jobbra fordításának. — Önök, kedves külföldi barátaink, akik együtt ünnepelnek velünk, négy évtizeddel ezelőtt felismerték a történelmi pillanatot, bátran és határozottan szembefordultak az imperialista háborúval, saját burzsoáziájukkal, támogatták az orosz nép példáját követő haladó magyar társadalmi erők harcát a nép hatalmának megteremtéséért. Nagyra értékeljük azt a segítséget és áldozatot, amelyet az 1919-es magyar Vörös Hadseregben folytatott harcukkal, és a Tanácsköztársaság fennállása során kifejtett tevékenységükkel népünknek nyújtottak. Dobi István ezután átnyújtotta a kitüntetéseket, amelyeket a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója alkalmából, a népfiatalok megteremtéséért folytatott forradalmi harcban és a Tanácsköztársaság fennállása idején kifejtett munkássággal szerzett érdemek elismeréséül adományozott. A kitüntetettek a következők: A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségéből: Bíró Mária, Cspp István, Dervarics Anton, Déri Imre, Fábián Zoltán, Hajdú Benedek, Kovács János, Krammer Szófia, Lévi Gyula, Marsall Avram, Norber Oszkár, Obernyik István, Papp József, Polacsek László, Schwartyln Mihail, Szarkanyics Mihail, Székely Géza, Uraszov Vladimir, Vogel Pável. A Lengyel Népköztársaságból: Brodovricz Stefan, Doskocz Andrej, Krajzer Cecylia, Krajzer Szmul, Lapinszki Josef, Sémii Edmond. A Csehszlovák Köztársaságból: dr. Adam Jiri, Déry Amost, Gecej Ondrej, Janouskova Marie, Krajnák Michal, Papala Frantisek, Perenyi Vojtech, Pór Alexander, Poor Frantisek, Stric William, Tóth Jan.k A Román Népköztársaság-Aleca Ioan, Bancin Anton, Bulguta Josif, D. Costin Richard, Drecin Petru, Illsle Teodor, Juhász István, Hagymás György, Kudor Ferenc, Ruszko Josef, Timofi György, Tindu Mihal, Vargancsik Gusztáv. A Bolgár Népköztársaságból: Alexander Ioszifov, Gusztáv Kovács. A Német Demokratikus Köztársaságból: Rust Alfred, dr. Bosil Spiru, Dietrich Jakov, Effenberger Ferdinand, Friedel Rudolf, Jász Dezső, Keller Stefan, Krauss Georg, Sandner Franz, Schkopik Franz, Zarth Jean. A Magyar Népköztársaságból: Abelovszky József, dr. Agárdi Ferenc, Bajáki Ferencné, Bauer István, Bárd András, Bárd István, dr. Benedikt Ottó, özv. Bodon Jánosné, özv. Bolyai Ernőné, Both Béla, Chlepkó Edéné, Cservenka Teréz, Cséby Lajos, Derkovits Jenő, Deszankó György, Dénes Leó, dr. Domokos József, Fekete Béla, Fogarasi Béla, id. Frank Ferenc, Gazda Pál, Gál János, Gárdos Mária, dr. Gyetvai János, Hajdú János, Hamburger Jenőné, Háhner József, dr. Haász Árpád, dr. Hevesi Gyula, Hikádé Aladár, Hunya István, Japwerth Ferenc, Jakab Rudolf, Jancsik Ferencné, Kelen Józsefné, Különíts Ferenc, Koncsek Ferenc, Kummer Ferenc, Kun Béláné, Laki István, dr. László Jenőné, Lehel Artúr, Lehota István, Lengyel Gyuláné, Lengyel József, Lóránd Ferencné, Lőwinger Andorné, Madarász Emil, Madarász Emilné, Mózes Viktor, dr. Münnich Ferenc, Nádasa Lajos, Nógrádi Sándor, Novoszád János, Paksi József, Palkovits János, Péter József, Poczany József, Pogány Józsefné, Pollik Károly, Rabinovics Józsefné, Radó Sándor, Rágó Antal, dr. Rákos Ferenc, Révai József, Révész Géza, Rónai Sándor, özv. Rudas Lászlóné, Spiess József, özv. Stromfeld Aurélné, Szabó Sándor, Szakasits Árpád, Szatmári Sándor, Szatén Rezsáné, Szamuely Tiborné, dr. Szántó Re Lénárd, Székely Béláné, Szíjártó Lajos, Szilágyi Dezső, Tóth László, ültő Béla, Varga Jenő, Vántus Károlyné, Vértes György, Zádor Pál és Zámbori István a Tanácsköztársaság Emlékérem kitüntetésben részesült. Ezután Kiss Károly Dobi Istvánnak nyújtotta át a Tanácsköztársaság Emlékérmet. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára Janouskova Marie-val beszélget (MTI Fotó : Bartal Ferenc felvétele) Dobi István fogadta az albán, mongol és vietnami párt- és kormányküldöttséget Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken reggel az Országházban fogadta az albán, a mongol és a vietnami párt- és kormányküldöttséget Az albán küldöttséget Spiro Koleka, az Albán Munkapárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, a mongol párt- és kormányküldöttséget D. Molomzsanic, a Mongólia Népi Forradalmi Pártja Politikai Bizottságának póttagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, a vietnami pártos kormányküldöttséget Vo Nguyen Giap, a Vietnami Munkapárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese vezette. A különböző fogadásokon részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke, Fehér Lajos, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke Somogyi Miklós, a SZOT elnöke — valamennyien az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai — Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, dr. Sik Endre külügyminiszter, Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszter, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke és Borka Attila, az MSZMP Központi Bizottságának tagja. NÉPSZAVA 1959. március 11