Népszava, 1959. május (87. évfolyam, 101–126. sz.)

1959-05-01 / 101. szám

A Hány leányálom és legény­vágy áhította már a májusi frigyet! Ki tudná megmondani, hány szerelemre ütötte rá a há­zasság pecsétjét ez az orgona­virágos, szép tavaszi hónap. Böngészek az archívumban. Vajh, mit mesélnek a május­ról, a májusi szerelemről és házasságról a régi újságok, amelyeknek lapjain sárga ecsetjével már pingált az idő. »... értesítjük a tisztes pol­gári társadalmat, hogy Jekel­­falussy Richárd és Kvassay Teréz Erika ma délben lépnek frigyre...« írta egykor az »Az Est«. »... úgy éreztük, tegnap este lábra kelt a Rózsadomb valahány orgonája és a herce­gi pompájú lakodalom előkelő részvevőinek karján besétált az Andrássy útra...« Har­minckilenc májusának regge­lén ezzel vitték a rongyos rik­kancsok a Színházi Élet leg­frissebb számát. Tovább, tovább, lapozzunk tovább. »Férjhez ment a nagybirtok az acéltröszthöz...« »Ezredes vitte a miniszteri tanácsos lányát...« »Fritz Wittmann német ve­zérkari főnök házassága egy dunántúli kastélyban...« Itt elfogyott az újság. Mert elfogyott a május. Az a másik, amelyet rózsadombi orgona il­latosított. Mi maradt helyette? Szerény anyakönyv mesél. Másra kellett 1945-ben a nyom­tatott betű, másra a nyomda­­festék. Krizsán István gépész és Szadai Mária házasságát nem őrzi újság. Török László textilgyári munkás és Béni Jo­lán esküvőjét se rikkantotta rikkancs. De május volt. Napfényes, virágos, szerelmes május. A leányálom és legényvágy áhí­totta akkor is a májusi eskü­vőt. Csepelre, Erzsébetre, An­gyalföldre, Óbudára küld a negyvenötös anyakönyv. Mivé lettek, kik a romok között fog­ták meg egymás kezét? Két hétig bújtam a kézzel írott statisztikát. Félszáz nevet gyűjtöttem össze, s ki tudja, mennyi maradt ki a jegyzetem­ből. Hadd pipáljak ki egyet­­kettőt. Emlékeznek még vajon, s hogyan emlékeznek? — Elköltöztek, kérem. Úgy tudom, új házuk van odaát Óbudán. Ülünk az erkélyes új ház­ban Beregh Imrééknél és idéz­zük a tizennégy év előtti má­jus elsejét. — Erzsébeten laktunk. Már elhallgatott az ágyú. Szerettük egymást, házasodni akartunk. Egy szép bakancsot meg­hagyott az ostrom. A pincében őriztem, míg tartott a harc. Tudja, milyen fényesre vik­­szeltem május elsején? — Ruhaz — Kölcsön-zakó, kölcsön­­nadrág. Hiszi, nem hiszi, rózsa volt a gomblyukban. Fehér. Az apám hozta, kertész volt, sze­gény, odaát, Megyeren s meg­őrzött néhány szálat az eskü­vőre. — Hát a lakomaasztal? — Ilyen finom babfőzelék, ni! — és csettint. — Még a sü­temény sem hiányzott. Ha evett volna abból a kukorica­­görbéből! Mit gondol, mi volt a tetején?... Por-cu-kor! Érti? Porcukor. Nevetünk. Porcukros görbe. — Az ízére emlékszik még? — Körülbelül olyan lehetett, mint a dobostorta. Most nem nevetünk. Tényleg olyan volt. — A kék nylonblúzt vegyem, Imi, vagy a fehér jobban megy a kosztümömhöz? — kiált be az asszony a szobából. — Bocsásson meg, az évfor­duló ... Az idén a Balatonban tartjuk... Hajtsuk tovább a sárguló anyakönyvet. »Tanúk: Maros Dénes szer­számlakatos és Iván Szergeje­­vics Tatusin szovjet katona.« — Ó, az esküvő miatt tet­szik? Gyönyörű volt. Szergő, mert mi csak így hívtuk, tuli­pánt hozott, a szomszédok or­gonát adtak hozzá. Bár nem egy ideális menyasszonyi cso­kor, de higgye el, azóta se lát­tam szebbet. Zárainé idézi negyvenöt má­jusának első napját. Az egy­kori bejárólány, a mai gép­gyári technikus. Szabadságot vett mára, hogy mire hazajő a férj és befut a vendégsereg, ne hiányozzanak az évforduló elengedhetetlen »kellékei«: az ínyenc falatok, s a jó borok. Fényképalbumot hoz. — Megmutatom az esküvői képünket. Szeretnénk meg­­nagyíttatni, bár nem műtermi felvétel, de azt tartjuk, ott se készítettek volna szebbet. Esküvői kép 1945-ből. Előtér­ben a boldog pár. Lábuk alá téglát rakott az alkalmi fotó­riporter, hogy jobban betöltsék a képet. Betöltik szépen, bájo­sak nagyon. De a lencse még rácsempészett a filmre valamit Egy kilőtt tankot és egy derék­ba tört gyárkéményt. A tan­kon német felségjel, a kémé­nyen már állvány. Történelem az esküvői ké­pen. Egy porba hullott és egy születő világ. — Az évfordulón csinálta­tunk egy műtermit is. Aztán, ha ezt megnagyíttatjuk, egymás mellé kerül a falra mind a ket­tő, örök emlék marad. És örök emlékeztető. Kiss Gy. János Májusi esküvő A szocialista tábor országainak egysége és barátsága a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség elvein alapul Nagygyűlés Pekingben a magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére — Kiss Károly és Peng Csen beszéde Peking, április 30. (Új Kína) Az ünnepélyesen feldíszített pekingi téli sportcsarnokban csütörtökön délután több mint nyolcezer ember részvételével nagygyűlést rendeztek a dr. Münnich Ferenc miniszterel­nök vezetésével Kínában tar­tózkodó magyar párt- és kor­mányküldöttség tiszteletére. Az ünneplő közönség lelke­sen éljenezte a Csou En-laj miniszterelnöknek, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága alelnökének kísére­tében az ünnepi emelvényre lépő magyar párt- és kor­mányküldöttséget. A magyar dolgozó nép nevé­ben Kiss Károly, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja szólalt fel. Ismertetve a magyar népnek a szocializmus építésében leg­utóbb elért eredményeit, Kiss Károly kijelentette: " Erőnket a szocializmus építésében abból a tényből merítjük, hogy elválaszthatat­lanul, egyszer s mindenkorra a Szovjetunió vezette nagy szo­cialista tábor testvéri kollek­tívájában élünk. A továbbiakban Kiss Károly rámutatott, hogy a szocialista tábor országainak egysége és a közöttük fennálló barátság a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség elvein alapul. Ebből fakad a marxiz­mus—leninizmus és a proletár nemzetköziség ereje és elvitat­hatatlan győzelme. — A magyar dolgozó nép el­tökélten támogatja a népi de­mokratikus rendszert — mon­dotta ezután Kiss Károly, majd hangsúlyozta, hogy a ma­gyar néphatalom és a prole­tárdiktatúra ma erősebb, mint az 1956. évi ellenforradalom leverése óta valaha. — Nemzetközi téren —foly­tatta Kiss Károly — a keleti szél erősebb, mint a nyugati szél. Ellenségeinket, az impe­rialistákat, elsősorban pedig az amerikai imperialistákat mind­inkább aggodalom tölti el amiatt, hogy a szocializmus erői állandóan gyarapodnak. Kiss Károly megbélyegezte az imperialisták legújabb tá­vol-keleti felforgató tevékeny­ségét, a Kínához tartozó Taj­van és Tibet elleni agressziós terveiket. Az ilyen tervek — hangoztatta — kudarcra van­nak kárhoztatva. Kiss Károly ezután elítélte a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének programját, amely megkísérli, hogy »­rendszerbe foglalja« a modern revizioniz­­must. A szónok végül rámutatott, hogy a magyar nép támogatja a Kínai Népköztársaság jogos álláspontját az ENSZ-tagság kérdésében. A magyar nép tá­mogatja a Szovjetunió kor­mányának a leszerelés, az atomfegyver-kísérletek meg­szüntetése, a berlini helyzet rendezése és a német béke­­szerződés megkötése kérdésé­ben előterjesztett javaslatait, amelyek kivétel nélkül a nem­zetközi helyzet enyhítését és a béke biztosítását szolgálják. Kiss Károly beszédét hatal­mas taps fogadta. Peng Csen, Peking polgár­­mestere a következőket mon­dotta beszédében: — A magyar népnek di­cső forradalmi hagyomá­nyai vannak. A kínai nép mindig rokonszenvel figyelte ,­s őszintén csodálta a magyar nép hősies küzdelmét. Az el­múlt 14 évben a szorgalmas és derék magyar nép hatalmas munkalelkesedéssel vett részt a szocializmus építésében és ragyogó sikereket ért el.­­ A legutóbbi időszakban, főként az 1956. évi ellenforra­dalom leverése óta, a szocia­lizmus építése még gyorsabban halad előre, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány vezetésével. — A magyar párt és kor­mány, a marxizmus—leniniz­mus elveit követve, lankadat­lan erőfeszítéseket tesz a Szov­jetunió vezette szocialista tá­bor és a Szovjetunió Kommu­nista Pártja körül csoportosu­ló nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszi­lárdítására. — A Magyar Szocialista Munkáspárt elszánt küzdelmet folytat a jugoszláv revizioniz­­mus ellen, a marxizmus—leni­nizmus elvi tisztaságának vé­delmében. — A Magyar Népköztársa­ság, következetesen a béke kül­politikáját folytatva, minden téren támogatást nyújt a béke­­szerető országoknak és népek­nek a béke megvédésére irá­nyuló törekvéseikben, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika né­peinek a gyarmatosítás ellen és nemzeti függetlenségük ki­vívásáért és megőrzéséért irá­nyuló küzdelmükben és elszán­tan szembehelyezkedik az Egyesült Államok vezette imperialista tábor agressziós és háborús politikájával. — A kínai és a magyar nép mély, harcos barátságot kötött közös forradalmi küzdelmei so­rán, most pedig testvérek va­gyunk a Szovjetunió vezette nagy szocialista családban, támogatjuk egymást a közös ellenséggel szemben folytatott küzdelmeinkben, segítjük egy­mást a szocializmus építésének közös ügyében. A beszédek elhangzása után Peng Csen a nagygyűlés nevé­ben zászlót nyújtott át a kül­döttségnek, a kínai nép hálája jeléül, azért az erőteljes támo­gatásért, amelyet a magyar nép nyújt a kínai népnek. A zászlót Münnich Ferenc miniszterelnök vette át. Május 4-én temetik Fogarasi Béla elvtársat A Fogarasi Béla elvtárs te­­nyos Akadémia alelnökét, te­­metésének megrendezésére jus 4-én 12 órától 3 óráig a alakult bizottság közli: Foga- Kerepesi temetőben a magyar Iasi Béla elvtársat, a munkás- munkásmozgalom nagy halot­­mozgalom régi harcosát, az­­annak emlékműve előtt rava- MSZMP Központi Bizottságé­­talozzák fel. Temetése ugyanitt­nak tagját, a Magyar Tudomás délután 3 órakor lesz. Hazaérkezett a varsói külügyminiszteri értekezleten részt vett magyar küldöttség A varsói szerződés tagálla­mai és a Kínai Népköztársaság külügyminisztereinek Varsó­ban tartott értekezletén Péter János, a külügyminiszter első helyettese vezetésével részt vett magyar küldöttség csü­törtökön hazaérkezett. A de­legáció fogadásán a Ferihegyi repülőtéren megjelentek Sebes István és Szarka Károly kül­­ügyminiszterhelyettesek, vala­mint az MSZMP Központi Bi­zottsága külügyi osztályának és a Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatalának képviselői. Ott volt Adam Willmann, a Lengyel Népköztársaság buda­pesti nagykövete és V. V. Asz­­tafjev, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége bu­dapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. (MTI) A szocialista munkaverseny új hajtásai A szocialista munkaverseny ** immár tízegynéhány éves hazai múltjának sok ked­ves és felemelő emlékét je­gyeztük fel történelmünk e rö­vidke szakaszában, amelyek a termelésre és a technika fejlő­désére gyakorolt óriási hatá­suk mellett nem maradtak nyomtalanok az emberek életé­ben, gondolkodásában sem. A különböző »műszakok«, ver­senyszakaszok ezrével és tíz­ezrével ragadták magukhoz a dolgozókat, neveltek hősöket, akik nemegyszer nagy nehéz­ségek árán és ellenállással megküzdve, törtek előre a ter­melésben. A múlt év végén még csak egy-két hír jelezte a szocia­lista munkaverseny újabb haj­tásának, a »szocialista bri­­gád«-oknak születését s ma már a kongresszusi verseny során egyre több üzemben, munkahelyen bontakozik ki ez a mozgalom. S mint ahogy születésekor a csecsemő kül­sejéről sem lehet megítélni ké­pességeit, így a szocialista bri­gádok mozgalmáról sem lehet jóslásokba bocsátkozni. K­­ezdetben úgy tűnt, hogy egy újabb jelzővel gazdagodik csak a szocialista verseny for­máinak tára, ma azonban egyre inkább elmondhatjuk, hogy nemcsak névváltozásról van szó, hanem a munkások egy részé­nek, minden eddiginél becsüle­tesebb és szorgalmasabb mun­kájáról, áldozatvállalásáról. Tehát nem valami vadonatúj és az átlagmunkások képessé­geit felülmúló kezdeményezés ez, hanem a szocialista munka­verseny a kongresszusi verseny szerves része, amelynek keretein belül a mind jobban öntudato­sodó munkások egymást se­gítve, összefognak mindenek­előtt a termelés feladatainak a megoldására, részt vállal­nak a gazdálkodás gondjaiból a közügyek intézéséből, job­ban, mint eddig. Mindezt nem azért teszik, mert ez így illik, vagy ez szük­séges ahhoz, hogy »szocialis­táknak« mondhassák magukat, hanem azért — és ez a dolog lényege —, mert egyre több munkás ismeri fel saját ta­pasztalatából, hogy emberi, üzemi gondjainak megoldásá­ban, a jobb élet alapját képező magasabb termelés elérésében egyaránt csak összefogva, együttes erővel boldogulhatnak és csakis így tehetik még szeb­bé, jobbá családjuk és saját maguk életét. Ilyesvalami tehát a szocialista­­ brigádok kezdeményezése, amelynek nehéz lenne közpon­tilag meghatározni ismérveit e megtisztelő cím elnyerésének a feltételeit. Mégis szólni kell néhány szót azokról a nem egészséges jelenségekről, ame­lyek itt-ott tapasztalhatók és a későbbiek során esetleg hely­telen irányba terelnék e nagy­szerű mozgalmat. Az egyik ilyen, amivel nem lehet egyetérteni, hogy több üzemben a brigádok célkitű­zései az emberi nevelés, a szakmai képzés, szinte minden területét felölelik — amelyek önmagukban is mind jó és hasznos dolgok —, de ugyan­akkor egy kicsit háttérbe, vagy legalábbis nem az első helyre kerül az adott műhely, üzem előtt álló konkrét termelési feladatok megoldása. Már­pe­dig az ilyen brigádvállalás egy kicsit öncélú és nem az üzem gazdálkodásának, rentabilitá­sának a javítására ösztönzi az embereket, holott ez az elsőd­leges és a legdöntőbb feladata a szocialista versenynek. Van olyan tapasztalat is, hogy néhány helyen valami­féle különös lények mozgalmá­nak, a legjobb szakmunkások gyülekezetének képzelik a szo­cialista brigádokat s az addig éveken át együtt dolgozó, de esetleg gyengébb munkásokat távol tartják maguktól. Mindez idegen a szocialista munkaver­seny szellemétől és csak kárt okozhat — elszigeteli az így megalakult brigádokat a gyár többi dolgozójától. A szocialista brigád cím el­nyerésének feltételei és az odaítélés módja okozza talán a legnagyobb gondot. Itt is túlzott illúziók és elképzelések vannak. A felsőbb szervek adhatnak általános irányelve­ket, de konkrét esetekben mindenhol helyileg maguk a dolgozók dönthetik csak el a termelési, vagy hasonló üzemi értekezleteken, kiket illet meg ez a cím. Sok helyen már elő­re — a célkitűzések alapján — felvették a szocialista brigád nevet és nehéz lenne most el­dönteni, hogy helyesen jár­tak-e el, vagy sem. Egy bizo­nyos, sokkal vonzóbb dolog egy kitűzött és mindenekelőtt társadalmi és erkölcsi megbe­csülést jelentő cél, cím eléré­séért küzdeni, mint minden különösebb vagy tartósabb eredmény nélkül megszerezni. A dolog lényege itt is az, hogy eredményeik alapján a terme­lési tanácskozásokon dőljön el, kiérdemelték-e e nagy jelen­tőségű társadalmi megbecsü­lést, rászolgáltak-e annak elő­legezésére. Ami pedig az anyagi megbe­­** csülést illeti, itt sem lehet kitalálni különösebb, új elve­ket, hanem következetesen kell érvényesíteni a szocialista elosztást. Érthető és a konkrét eredmények alapján ki is mu­tatható, hogy ezek a brigádok közös erőfeszítéseikkel többet tesznek a vállalati, üzemi gaz­dálkodás, eredmények javítá­sáért és ebből logikusan kö­vetkezik, hogy őket több is illeti meg minden tekintetben. Nyilvánvaló, hogy ezekből a brigádokból kerülnek ki a szakma kiváló dolgozói és ezek lesznek a műhely, az üzem ki­váló brigádjai is, amelyek er­kölcsi, társadalmi megbecsü­lését ugyanúgy kell megterem­teni, ahogyan azt az üzem leg­jobb dolgozói eddig is meg­kapták. Fekete Béla A Minisztertanács ülése Tájékoztatási A Kormány Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­köm ülést tartott. Elfogadta és az Elnöki Tanács elé terjeszti a mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas terüle­tek kialakításáról szóló tör­vényerejű rendelet tervezetét. Rendeletet hozott az újítások­ról és találmányokról. Meg­hallgatta és jóváhagyólag tu­domásul vette a nemzetközi vízügyi egyezmények alapján 1958. évben tett intézkedések­ről szóló beszámoló jelentést, majd folyó ügyeket tárgyalt. (MTI) NÉPSZAVA A SZOT elnökségének fogadása Csütörtök este a SZOT el­nöksége a városligeti Gundel­­étteremben fogadást adott a május elseje alkalmával kül­földről érkezett szakszervezeti küldöttségek tiszteletére. A vendégeiket Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a SZOT elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtit­kára és a SZOT titkárságának tagjai fogadták. A fogadás meleg, baráti légkörben zajlott le. Munkavédelmi rejtvénypályázat A SZOT munkavédelmi osztálya és a Népszava május 15-től kezdődően tízhetes munkavédelmi rejtvényversenyt indít. A rejtvények az Általános Balesetelhárító és Egészség­­védő Óvórendszabály, Munka Törvénykönyve, Elektromos Szab­ványok, és a 2080-as MTI SZOT-határozat legfontosabb elő­írásaira vonatkoznak, illetve azzal kapcsolatosak. A megfejté­sekhez jelentős segítséget ad a Munkavédelmi Könyvtár rend­szeres olvasása is. Első díj: 2000 forintos takarékbetétkönyv. Második díj: Egyhetes külföldi nyaralás (egy személy). Harmadik díj: Kéthetes kétszemélyes belföldi nyaralás. Ezenkívül a helyes megfejtők között sok értékes jutalom­tárgyat sorsolunk ki. A nyilvános díjkiosztás és sorsolás időpontját és helyét a verseny végén a Népszavában közöljük. »»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦»♦♦♦♦♦♦♦«♦♦♦»♦•♦»»»♦»♦♦I Aláírták a magyar—norvég légügyi egyezményt Csütörtök délben Budapes­ten aláírták a Magyar Nép­­köztársaság és a Norvég Ki­rályság között létrejött lég­ügyi egyezményt. Az egyez­ményt norvég részről Peter Martin Anker rendkívüli kö­vet és meghatalmazott minisz­ter, Norvégia új magyarorszá­gi követe, magyar részről pe­dig Rónai Rudolf, a Közleke­dés- és Postaügyi Minisztérium Légügyi Főigazgatóságának ve­zetője írta alá. Magyar szakszervezeti küldöttség utazott a Szovjetunióba Csütörtökön magyar szak­­szervezeti küldöttség utazott a Szovjetunióba, május 1-e al­kalmából. A küldöttség veze­tője: Huber Lajos, a Közalkal­mazottak Szakszervezetének főtitkára, tagjai: Kiss Károly, a SZOT szervezési osztályának helyettes vezetője, Tóth Pálné, a miskolci 31. számú Autóköz­lekedési Vállalat dolgozója, Lechner Nándorné, a Lőrinci Fonógyár szb-elnöke és Szur­­doki Árpád, a Szikra Lap­nyomda szb-elnöke. KISZ-fiatalok köszöntötték a szakszervezeti veteránokat A kerületek KISZ-fiataljai május­­ alkalmával a szak­­szervezetek és a SZOT székhá­zában számos öreg, harcokban megedzett szervezett dolgozót köszöntöttek. 90 éves a Typographla »Itt a kikelet! így köszönt be lapunk­ra tisztelt matársainkhoz, remélve, hogy hirdetője azon ta­vasznak, melyre Gutenberg tanít­ványai már oly hosszú évsoron át epedve várnak, szintoly osztatlan örömmel fog üdvözöltetni kö­rökben, mint üdvözöltetnek a természet tavaszának tisztelői, az összes emberiség által.» E sorokkal köszöntötte 90 esz­tendővel ezelőtt, 1869. május 1-én a Typographia első száma olya­smit, »a nyomdászat és rokon szakmák« dolgozóit. A felemelően szép hasonlat, amely e szaklap indulását a természet ébredésével kapcsolja össze, utólag, kienc évtized távlatából visszatekintve is bátornak és jogosnak tűnik. A .. Typographia valóban ébresztő, serkentő szerepet töltött be a nyomdászok mozgalmában, szer­vezkedésében, anyagi és erkölcsi érdekeik védelmében, harcában , tőkés kizsákmányolás ellen. Forró szeretettel köszöntjük a jubileum alkalmából a nagy ha­gyományokra visszatekintő lap­társunkat , a Nyomda-, a Papír­ipar és a Sajtó Dolgozói Szak­­szervezetének hivatalos lapját. 1959. május 1

Next