Népszava, 1959. augusztus (87. évfolyam, 179–203. sz.)

1959-08-01 / 179. szám

Mint cseppben a tenger... Gyors iparosodás, nagy tervek, erőteljes növekedés Élénk munkásváros a múlt klerikális kisvárosából Szép, modern szerelvények indulnak a Nyugati pályaud­var kormos csarnokából Vác felé. Csupa hosszú pullman­­kocsi, bőrüléses második osz­tállyal. Kényelmesen esett benne az ülés és kényelmesen ment a vonat is. Cseppet sem erőltette meg magát. Ha jól számoltam, kilencszer állt meg, amíg eljutott Vácra — 80 perc alatt tette meg a mindössze 34 kilométert. Akárcsak a százéves gőzparipa És ezzel eljutottunk a vá­ciak egyik jogos panaszához. Közel vannak Pesthez és még­is messze. 34 kilométer nem nagy távolság, de egy és ne­gyedóra bizony nagy idő, főleg ha naponként kétszer kell megtenni. Márpedig 3 és fél­ezerre becsülik azoknak a szá­mát, akik Vácról vonaton jár­nak a munkahelyükre, első­sorban a fővárosba. Ha a közlekedésről esik szó, a váciak előszeretettel emlege­­getik, hogy egy évszázad előtt — amikor az első vasútvonal megnyílt Magyarországon ép­pen Pest és Vác között — nem tartott tovább az út, mint ma­napság. De e sorok írója még jól emlékszik arra, amikor a személyvonat egy óra alatt fu­totta be ezt a távolságot, sőt volt olyan gyorsított személy, amelynek 40 perc is elegendő volt. Vác — tipikus magyar kis­város. A régi világban, amikor még 20 ezer lakosa sem volt, az egyház és a fegyház árnyé­kában éltek a váciak. Jelleg­zetesen püspöki város volt Vác, amely felett a messze ki­magasló székesegyház uralko­dott. Ezt az egyházi jelleget népi demokráciánk törölte le Vác­ról, amely ma a legjobb úton van, hogy a régi papi és kis­polgári városból munkásváros­sá váljék. Az ipari lakosság már 1949-ben is — az utolsó népszámlálás idején — 43 szá­zalékot tett ki. Azóta, a foko­zódó iparosodás következté­ben, nyilván már messze meg­haladja az 50 százalékot. A 30 000-es lélekszám küszöbén A növekedés üteme — hosz­­szú ideig tartó tespedés után — most évről évre gyorsul. A Statisztikai Évkönyv 23—24 ezerre becsüli csak a lélekszá­­mot, de a tanácsházán ezt messze túlhaladottnak tartják — becslésük szerint a város­ban ma 28—30 ezer ember él. Ehhez mintegy hat és fél­ezer lakás áll rendelkezésre. Ez a szám nem éppen ala­csony, ha más hasonló nagy­ságú várossal hasonlítjuk egy­be. Veszprémben vagy Csong­­rádon kevesebb a lakások szá­ma. De az utolsó évek fejlő­dése lakásgondokat teremtett Vácon is. Tavaly össszesen 117 új la­kást adtak át, a fele állami, a másik fele vállalati és főleg magánépítkezés. Idén viszont nem számítanak arra, hogy ál­lami lakás elkészüljön, mert a a most folyó építkezések csak­ jövőre fejeződnek be. A vállalatok ugyan több la­kást építenek idén, de ez nem pótolja a hiányt. Bár a lakos­ság építési kedve itt is élénk , tulajdonképpen csak na­gyobb távlatban számítanak a lakáshelyzet gyökeres megja­­vulására. Az elképzelések sze­rint 15 év alatt ezer állami la­kás épül, 600 szövetkezeti, ezenkívül több száz vállalati lakás és családi ház. Az iparosodás örömei és gondjai Ami a legfontosabb: Vác iparosodása gyors ütemben ha­lad előre. A meglevő vállala­tok izmosodnak, a Kötöttáru­­gyár lélekszáma már megha­ladja az ezret. Nemrégiben te­lepítették ide az Izzó egyik részlegét, közel másfélezer dolgozóval. Ha a helykijelölés n­em is volt a legszerencsé­sebb, mégis nagy lépés ez elő­re Vác iparosodása során. Ez­zel azonban a város egy nagy és nehéz problémájához érkez­tünk el. Az utolsó évtizedben mint­egy 300 milliót ruháztak be Vácott iparfejlesztésre. Ugyan-­­akkor kommunális létesítmé­nyekre ennek az összegnek­ mindössze két és fél százalékát­ fordították. E két szám kö­zötti súlyos aránytalanságot­ nyögi ma a város. Mert az új, nagy gyár sem hozott maga-­ val lakásokat, se üzleteket, se kultúrházat vagy bölcsődét,­ nem lett nagyobb a vízmű ka­pacitása sem — mindezt utó-­­lag, nyilván hosszú éveken ke­resztül kell előteremteni. Annál nagyobb bizakodás-­­sal tekintenek viszont az új nagy cementgyár megépítése elé. A tervek szerint ez a rég­óta előkészített építkezés jö­­­­vőre teljes gőzzel megindul a­ Naszály alján és az ötévest terv közepén már dolgozik is, az első egység. Amit azonban­ különösen hangsúlyoznak a város vezetői: a tervek a gyári építkezés mellett 450 lakás építését is előirányozzák, a hozzátartozó összes fontos kom­munális jellegű létesítmények­kel együtt.A Vác jövője az iparosodásra épül. A tanácsházán ma már egy félszázezres Vác képe bontakozik ki, már belátható időn belül számolnak ezzel és ehhez igyekeznek idomítani a város képét. Mert ez ma már nem utópia. A nagymúltú Vác a jövőjét formálja és előre­tekint azon az egyenes úton, amelyen haladva kisvárosból fejlett iparú és szép fekvése mellett egyben fürdőváros jel­legű középvárossá alakul át. Ádám László AHOL A TBC, A BAK ÉS A GOMBÁS MEGBETEGEDÉSEK EL­LENSZEREIT KUTATJÁK. A Ma­gyar Tudomány«»» Akadémia Kísér­leti Orvostudományi Intézetének antibiotikum osztályán, Debrecen­ben a kutatómunka fő feladata az olyan antibiotikumok felkutatása, melyek az embert és az állatokat fertőző baktériumok ellen hatnak.­­ A jelenleg folyó kutatási mun­ka három fő területe: a rákos megbetegedések, a gombás- és tbe-s fertőzések ellen ható anti­biotikumok felkutatása és előállí­tása a gyógyászat céljaira. Az osz­tály kutatói már eddig számos, nemzetközi viszonylatban is kima­gasló eredményt értek el. Nagy jelentőségű például a Primida nevű anyag, melyet a gyógyá­szatban már nagy eredménnyel használnak, hatásosan gyógyítja a tüdőn kívüli tbc-s megbetegedése­ket (pl.: csont-tbc, vese-tbc stb.). Nemzetközi elismerést keltett a Desertomi­in nevű készítmény, mely az eddigi kísérletek szerint igen nagy reményekre jogosít a rákos megbetegedések gyógyítá­sánál. A gombás fertőzések elleni gyógyszer, a Flavofungin is igen nagy jelentőségű, mivel nemcsak az embert fertőző gombák ellen hat, hanem a konzerviparban is alkalmazható. Képünk: Kántor Klára asszisztens szója táptalajra önti a streptomices baktériumtör­zseket, amelyekből sok hatásos antibiotikumot (például strepto­­micint) állítanak elő (MTI Foto — Tormai Andor felv) Vasárnap délután a telepen Már cseperednek az új fák a Valérián. Még csak föld­szinti ablakokba bólint göm­bölyű, bodros lombfejük, de az emeleti lakók szinte centi­méterenként figyelik növeke­désüket. Mondják: jövőre, vagy azután már árnyékot vet­nek a gyönge levelek. És­­ nőnek a gyerekek is... A »honfoglalók« — az első la­kók — már harmadik éve itt laknak, az új, emeletes házak­ban, mások csak esztendeje, de különös módon gyorsabban múlnak erre a napok, mint az utcán túl, a guggoló viskók­ban. És ünnepibbé, kedvessé váltak — a vasárnapok ... Családi szenvedély: a porcelán Juhász néni, az egyik hét­emeletes épület öreg házfel­ügyelője — azaz hogy inkább »mami«, a lakók becézett ma­­mikája — jóízűt nevet, mikor a telepi vasárnapokról kér­dem. — Jaj, kedves, azt egy kö­tetbe sem győzné felírni, ami itt egy vasárnapot kitesz. Csu­­dálkozom én is: mi minden belefér a telepi népek ünnep­napjába. Itt vannak például ezek a Kollárék ... Szép második emeleti lakás a Kollár családé, két virgonc gyerek egyenest a konyhába kalauzol, a mama ugyanis pon­tosan a vasárnapi ebédre va­lót — ruháskosárnyi­­nyers­­anyag-r­ot — rendezi. — Mit csinálok vasárnap? Hát először is főzök. Húsleves, rántott karaj, krumpli, savanyú káposzta, po­zsonyi kifli — ez a menü. Kot­lárné szombatonként előre el­készít mindent, hogy a vasár­nap déli harangszóró asz­talon párologjon a leves. Mert Kollár Pál, a Csavarárugyár munkása úgy vélekedik: jobb korán ebédelni, akkor sok mindenre futja a vasárnap­ból. Ebéd után a fél tucat gyerek szinte pillanatok alatt szárny­ra kél — a nagyfiú és a nagy­lány táncolni megy, »no per­sze, csak hat óráig, hétig, mert nekem sötétedésre itthon kell lenniük« — pattog a határozott anyai szó. Ők, az »öregek« ki­csit szunyókálnak, majd követ­kezik a kedves, ünnepélyes va­sárnapi program, porcelán­rendezgetés. Szenvedélyes porcelángyűjtő a család. Laci, a nagyfiú kép­zőművészeti iskolát végzett s most a Kőbányai Porcelán­­gyárban festi a finom dísztár­gyakat — természetes, hogy alkotásait itthon buzgón és örömmel gyűjtögetik. Halvány diószínre pácolt, mennyezetig érő vitrinben pompáznak a leheletfinom, kecses figurák, pici őr, balett-táncos, virágok és tálak, amelyekbe egy 19 éves fiú beleálmodta minden fantá­ziáját, érzését. Apu és anyu minden darabot külön levesz, megtörölget, megsimogat — vasárnaponként újra és újra átrendezik a »gyűjteményt«: hogyan fest szebben, tetszető­sebben? Kollár mama már művészet­­történeti könyveket is vett. — Még nem értünk mindent — lapozgat mentegetőzve a mélynyomásos, színes ábrák közt —, de ismerkedünk ve­lük, így ünnepen. Ne marad­junk el a gyerekek mögött... Operajegy a nagylány kedvéért Pribilék is készülődnek. Ma­riann, a nagylány segít a fő­zésben, de még így is meg­késnek — négy gyereknek ugyancsak sokat kell készíteni. Ilyenkor Pribil Károly, a Kő­bányai Gyógyszerárugyár sze­relője türelmetlenül köhécsel újságja mögött. De szót nem ejt — kevés beszédű ember, inkább olvas tovább. Olvasás, olvasás... Ez a va­sárnapi »sláger«, a csöndes pi­henés kedves, áhított időtöl­tése, ötszáz könyv — ennyi sorakozik a nagy fali szekrény­ben, de már az asztalra és az előszobába is jutott belőlük. Pribil elvtárs minden szomba­ton pontosan hazahozza az új szerzeményeket — folyószám­lája van ugyanis egy könyves­boltban — s vasárnap még a kis Csaba is könyv mögé bújik. Hogy mit olvasnak? Han­­zelka és Zikmond útikönyvei, az Egri csillagok, Maupassant — és az Operák Könyve — mutatja az asszony a legújabb szállítmányt. Az operakalauzt Mariann »falja«. Mondják, re­mek hallása van ennek az ábrándos szemű, szép kislány­nak. Kedvéért jár újabban operába a család is, miatta szól egész nap megszakítás nélkül a négy plusz egyes Orion rádió. Pribilné ma különösen ked­vezni akar a nagylánynak: az egész családnak jegyet vett a Caruso életét bemutató filmre. Ha hazatérnek, még sakk­partit vív apa és fia, Mariann pedig majd belebújik a rádió­ba, hátha elkaphat valahonnan egy dalfoszlányt, melódiát... Soroljam-e tovább? Mond­hatnám a Szép házaspár va­sárnapi időtöltését: lemezeket gyűjtenek és éjfélig szállnak a zene hangjai a szép garzon­­lakásból. Vagy beszéljek-e Tóthék vasárnapi estéiről: ha­lászlé egy kis budai vendéglő­ben, cigányzene és ribinszinű bor, amely nótára csábít a fű­szeres nyári éjszakán. Juhász néni virágairól is sokat lehet­ne mondani — vasárnap dél­után kötözgeti, nyesegeti őket ilyenkor csöndes a ház s nem kell rápirongatni az eleven rakoncátlan gyerekekre. Ezerarcú délutánok Igaz — Szabóék mondták a C. épületben —, hogy nem mindenütt ilyen a vasárnap Akad család — nem is egy — ahol a szép jövedelemből nem futja könyvre és zenére, mert hanyagok, gondatlanok a szü­lők, s italra több megy el, mint kellene. Vita, viszályko­dás is felveri még néha a csen­det. De ezek olyan gondok, vagy talán gyomok, amelyeket a te­lepi kollektíva nyeseget, gyom­lál állandóan, néha szép szó­val — néha bizony kemény figyelmeztetéssel. S mindezzel együtt is — ezerarcú, ezer­színű, szép a vasárnap a mun­kás-lakótelepen, amely nagyon messze túlnőtt már a régi Valérián. .­ Várkonyi Margit 1959. augusztus 1 A jelen mérlege s a jövő távlata J­ó ÚTON HALADUNK — ez az a legfontos,most lezárult ülésszaka szolgál. Mint a fény­sugarak a lencse gyújtópontjában, úgy gyűle­­­­keztek össze a haza életéről bizonyságot adó­­ értesülések, vélemények abban a vitában,­­amely a legfelsőbb politikai tanácskozó testü­letben lezajlott — ragyogó bizonyságát adva : annak, hogy jó az irány, amelyben biztonsá­­'■ gosan és mind nagyobb gyorsasággal megyünk­­■ előre. A zárszámadás, amelyet egyhangúlag foga­­­­dott el az országgyűlés, képet nyújtott arról,­­ hogy életerőnk megnövekedett. A költségvetés­­ egyensúlyát nemcsak az biztosította, hogy­­ kormányunk, pénzügyi szervezetünk jól gaz­­dálkodott, jól sáfárkodott a javakkal, amelye­­­ket a kezére bíztunk, hanem az a körülmény­­ is, illetve mindent megelőzően az a körül­­mény, hogy az ország népe jól dolgozott, lel­­­­kesen munkálkodott. Népgazdaságunk azért erősödött meg, mert­­ mind a munkásosztály, mind a dolgozó pa­­­­rasztság, az értelmiség munkakedve szüntele­nül emelkedőben van. A munkásosztály — méltó és igenlő választ adva arra a felhívásra, amelyet a párt Központi Bizottsága bocsátott ki ez év március 6-án — a pártkongresszus tiszteletére indult verseny egész évre szóló vállalásainak — csaknem a felét máris bevál­totta. A dolgozó parasztság termelési eredmé­nyei emelkedtek, — ami a tettek nyelvén adott feleletet azokra a kételyekre, amelyek annak idején itt is, ott is megnyilvánultak azzal kapcsolatban, mintha a falut szocialista útra vezetni és a mezőgazdaság termelésének eredményeit növelni nem lehetne egyszerre és egyidejűleg. A zárszámadás az ország egészségének jele,­­ az ország egészséges testének a lelke pe­dig az a bizalom, amely a népet pártjához és kor­mányához fűzi. A zárszámadás számadatai ilyen módom az ország politikai egységéről is szóltak. AZ ORSZÁGGYŰLÉS nem csupán az 1958. évi zárszámadást hagyta jóvá egyhangúlag, hanem törvénybe iktatta az új Polgári Tör­vénykönyvet is. Évszázados hiányt pótolt ez­zel. Már az első forradalmi magyar ország­­gyűlés úgy rendelkezett 1848/XV. törvénycik­kével, hogy meg kell alkotni a jogszabályok e gyűjteményét, — az évtizedek azonban tel­­tek-múltak, s a félfeudális, de mindjobban pol­gárosodó burzsoá rend nem volt képes meg­birkózni ezzel a feladattal. A szocialista for­radalomnak kellett elérkeznie ahhoz, hogy e történelmi feladat is teljesedjék. Csakhogy az a Polgári Törvénykönyv, ame­lyet a mi törvényhozásunk hozott tető alá, semmiesetre sem egyenértékű azzal, amelyet 1848. igényei hívtak volna életre. Ha az ifjú ember ruháját évekkel azt követően készítik el, hogy a szükséglet felmerült, akkor a ruhá­nak is bővebbnek kell lennie, minthogy idő­közben a test is gyarapodott. 1848/49. olyan törvénygyűjteményt sürgetett, amely a tojáshéjakból éppen kikelt polgári rendet oltalmazta volna a feudális veszedel­mek ellenében. A mi Polgári Törvényköny­vünk szocializmust építő rendünket bástyázza körül a jog pajzsaival. Egységes egésszé ötvözi a már korábban megszületett részlet-jogszabá­lyokat is, céltudatosan és helyesen szabályozza a jelenlegi életviszonyokat, ugyanakkor előre is mutat, iránytűje biztosan fordul a szocializ­mus felé. Az új Polgári Törvénykönyv alkalmas arra, hogy tovább szilárdítsa a szocialista jog és tör­vény biztonságát. Megfelelően figyelembe ve­szi, hogy olyan átmeneti korszakban élünk, amidőn egyidejűleg vannak jelen a szocialista és a nem szocialista életviszonyok, világosan megfogalmazza a jogokat és a kötelességeket é­s nevel is, maga is építi az új erkölcsöt, az együttélés új szabályait, a PARLAMENT tárgyalásait a közügyek ■iá­ iránt való szenvedélyes érdeklődés szelle­me hatotta át és egyben a szocialista parla­mentarizmusnak az a vonása is jellemezte, amely a többi között az interpellációkban és a reájuk adott miniszteri válaszokban jutott ki­fejezésre. A képviselők kérdéseket intéztek az építésügyi miniszterhez, a földművelésügyi miniszterhez, é­s a miniszterek azonnal meg is adták a szükséges felvilágosításokat, ame­lyeket az országgyűlés tudomásul is vett. Bár a vita korlátozott körben, meghatáro­zott törvényjavaslatokról folyt le, mégis alkal­mas volt arra, hogy jelenünket a mérlegre te­gye és ugyanakkor reflektorfényeket bocsás­son közeljövőnk távlataira is. A vita során vi­lágossá vált, hogy ma reményteljes kilátások nyílnak a világ békés fejlődésére, arra, hogy­­a szocializmus építésének nagy történelmi műve nem a két világrendszer nyílt, háborús konfliktusain keresztül, hanem a békés egy­más mellett élés alapján, a két rendszer békés versenyében oldódik meg. Ezt a kilátást csak fokozzák mindazok a té­nyek, amelyek a béke legfőbb erejét, a szo­cialista tábort erősítik, így: a magyar—kínai barátsági és együttműködési szerződés tör­vénybe iktatása is, amelyet ugyancsak az or­szággyűlésnek most lezárult ülésszaka teljesí­tett. Csak erőnkön, magunkon múlik, milyen gyorsan megyünk előre. Csak erőnkön, ma­gunkon múlik, milyen gyorsan javítjuk ki azo­kat a kétségtelen hibákat, amelyek a zárszá­madás vitája során felszínre kerültek, é­s az is, hogy milyen ütemben növeljük tovább a termelékenységet, csökkentjük az önköltséget és gyorsítjuk meg a műszaki haladást — hogy csak néhány közvetlenül előttünk álló kulcs­­fontosságú feladatra utaljunk. Csak rajtunk áll, milyen ütemet tudunk diktálni a szo­cializmus építésének. Kállai Gyulával együtt kell elmondanunk:­­­Jó úton vagyunk ahhoz, hogy fejlődésünk ütmét tovább gyorsítva, még nagyobb eredményeket érjünk el és vi­szonylag rövid idő alatt végleg lerakjuk ha­zánkban a szocializmus alapjait...«* NÉPSZAVA Lengyel vendégek a kiskőrösi Petőfi-ünnepségeken Petőfi Sándorról halálának 110. évfordulója alkalmából több napos ünnepségsorozattal emlékezik meg a költő szű­­kebb szülőhazája. A költő nagy barátjának, a szabadság­­harc hős tábornokának, Bem Józsefnek szülővárosából, a lengyelországi Tamowból hat­tagú küldöttség érkezett e­z ünnepségekre, Kiszala Czes­law, a Lengyel Munkáspárt tamowi bizottsága első titká­rának vezetésével. Pénteken Kiskörösön, a költő szülőháza közelében felállított szobornál helyezték el a kegyelet koszo­rúit. Az ünnepségen megje­lent Mikolaj Kallauz, a Len­gyel Népköztársaság buda­pesti nagykövetségének kato­nai attaséja is. Az emlékbe­széd után a több száz főnyi ünneplő közönség megtekin­tette a Petőfi Irodalmi Mú­zeum rendezésében megnyílt Petőfi—­Ady—József Attila iro­dalmi vándorkiállítást. Dél­után a lengyel vendégek a kiskőrösi járás ipari üzemei­vel ismerkedtek, este irodal­mi műsor keretében Bács me­gye írói mutatták be mun­kásságuk javát. Szombaton neves előadóművészek irodal­mi esten tolmácsolják Petőfi legszebb költeményeit.

Next