Népszava, 1959. augusztus (87. évfolyam, 179–203. sz.)
1959-08-01 / 179. szám
Mint cseppben a tenger... Gyors iparosodás, nagy tervek, erőteljes növekedés Élénk munkásváros a múlt klerikális kisvárosából Szép, modern szerelvények indulnak a Nyugati pályaudvar kormos csarnokából Vác felé. Csupa hosszú pullmankocsi, bőrüléses második osztállyal. Kényelmesen esett benne az ülés és kényelmesen ment a vonat is. Cseppet sem erőltette meg magát. Ha jól számoltam, kilencszer állt meg, amíg eljutott Vácra — 80 perc alatt tette meg a mindössze 34 kilométert. Akárcsak a százéves gőzparipa És ezzel eljutottunk a váciak egyik jogos panaszához. Közel vannak Pesthez és mégis messze. 34 kilométer nem nagy távolság, de egy és negyedóra bizony nagy idő, főleg ha naponként kétszer kell megtenni. Márpedig 3 és félezerre becsülik azoknak a számát, akik Vácról vonaton járnak a munkahelyükre, elsősorban a fővárosba. Ha a közlekedésről esik szó, a váciak előszeretettel emlegegetik, hogy egy évszázad előtt — amikor az első vasútvonal megnyílt Magyarországon éppen Pest és Vác között — nem tartott tovább az út, mint manapság. De e sorok írója még jól emlékszik arra, amikor a személyvonat egy óra alatt futotta be ezt a távolságot, sőt volt olyan gyorsított személy, amelynek 40 perc is elegendő volt. Vác — tipikus magyar kisváros. A régi világban, amikor még 20 ezer lakosa sem volt, az egyház és a fegyház árnyékában éltek a váciak. Jellegzetesen püspöki város volt Vác, amely felett a messze kimagasló székesegyház uralkodott. Ezt az egyházi jelleget népi demokráciánk törölte le Vácról, amely ma a legjobb úton van, hogy a régi papi és kispolgári városból munkásvárossá váljék. Az ipari lakosság már 1949-ben is — az utolsó népszámlálás idején — 43 százalékot tett ki. Azóta, a fokozódó iparosodás következtében, nyilván már messze meghaladja az 50 százalékot. A 30 000-es lélekszám küszöbén A növekedés üteme — hoszszú ideig tartó tespedés után — most évről évre gyorsul. A Statisztikai Évkönyv 23—24 ezerre becsüli csak a lélekszámot, de a tanácsházán ezt messze túlhaladottnak tartják — becslésük szerint a városban ma 28—30 ezer ember él. Ehhez mintegy hat és félezer lakás áll rendelkezésre. Ez a szám nem éppen alacsony, ha más hasonló nagyságú várossal hasonlítjuk egybe. Veszprémben vagy Csongrádon kevesebb a lakások száma. De az utolsó évek fejlődése lakásgondokat teremtett Vácon is. Tavaly össszesen 117 új lakást adtak át, a fele állami, a másik fele vállalati és főleg magánépítkezés. Idén viszont nem számítanak arra, hogy állami lakás elkészüljön, mert a a most folyó építkezések csak jövőre fejeződnek be. A vállalatok ugyan több lakást építenek idén, de ez nem pótolja a hiányt. Bár a lakosság építési kedve itt is élénk , tulajdonképpen csak nagyobb távlatban számítanak a lakáshelyzet gyökeres megjavulására. Az elképzelések szerint 15 év alatt ezer állami lakás épül, 600 szövetkezeti, ezenkívül több száz vállalati lakás és családi ház. Az iparosodás örömei és gondjai Ami a legfontosabb: Vác iparosodása gyors ütemben halad előre. A meglevő vállalatok izmosodnak, a Kötöttárugyár lélekszáma már meghaladja az ezret. Nemrégiben telepítették ide az Izzó egyik részlegét, közel másfélezer dolgozóval. Ha a helykijelölés nem is volt a legszerencsésebb, mégis nagy lépés ez előre Vác iparosodása során. Ezzel azonban a város egy nagy és nehéz problémájához érkeztünk el. Az utolsó évtizedben mintegy 300 milliót ruháztak be Vácott iparfejlesztésre. Ugyan-akkor kommunális létesítményekre ennek az összegnek mindössze két és fél százalékát fordították. E két szám közötti súlyos aránytalanságot nyögi ma a város. Mert az új, nagy gyár sem hozott maga- val lakásokat, se üzleteket, se kultúrházat vagy bölcsődét, nem lett nagyobb a vízmű kapacitása sem — mindezt utó-lag, nyilván hosszú éveken keresztül kell előteremteni. Annál nagyobb bizakodás-sal tekintenek viszont az új nagy cementgyár megépítése elé. A tervek szerint ez a régóta előkészített építkezés jövőre teljes gőzzel megindul a Naszály alján és az ötévest terv közepén már dolgozik is, az első egység. Amit azonban különösen hangsúlyoznak a város vezetői: a tervek a gyári építkezés mellett 450 lakás építését is előirányozzák, a hozzátartozó összes fontos kommunális jellegű létesítményekkel együtt.A Vác jövője az iparosodásra épül. A tanácsházán ma már egy félszázezres Vác képe bontakozik ki, már belátható időn belül számolnak ezzel és ehhez igyekeznek idomítani a város képét. Mert ez ma már nem utópia. A nagymúltú Vác a jövőjét formálja és előretekint azon az egyenes úton, amelyen haladva kisvárosból fejlett iparú és szép fekvése mellett egyben fürdőváros jellegű középvárossá alakul át. Ádám László AHOL A TBC, A BAK ÉS A GOMBÁS MEGBETEGEDÉSEK ELLENSZEREIT KUTATJÁK. A Magyar Tudomány«»» Akadémia Kísérleti Orvostudományi Intézetének antibiotikum osztályán, Debrecenben a kutatómunka fő feladata az olyan antibiotikumok felkutatása, melyek az embert és az állatokat fertőző baktériumok ellen hatnak. A jelenleg folyó kutatási munka három fő területe: a rákos megbetegedések, a gombás- és tbe-s fertőzések ellen ható antibiotikumok felkutatása és előállítása a gyógyászat céljaira. Az osztály kutatói már eddig számos, nemzetközi viszonylatban is kimagasló eredményt értek el. Nagy jelentőségű például a Primida nevű anyag, melyet a gyógyászatban már nagy eredménnyel használnak, hatásosan gyógyítja a tüdőn kívüli tbc-s megbetegedéseket (pl.: csont-tbc, vese-tbc stb.). Nemzetközi elismerést keltett a Desertomiin nevű készítmény, mely az eddigi kísérletek szerint igen nagy reményekre jogosít a rákos megbetegedések gyógyításánál. A gombás fertőzések elleni gyógyszer, a Flavofungin is igen nagy jelentőségű, mivel nemcsak az embert fertőző gombák ellen hat, hanem a konzerviparban is alkalmazható. Képünk: Kántor Klára asszisztens szója táptalajra önti a streptomices baktériumtörzseket, amelyekből sok hatásos antibiotikumot (például streptomicint) állítanak elő (MTI Foto — Tormai Andor felv) Vasárnap délután a telepen Már cseperednek az új fák a Valérián. Még csak földszinti ablakokba bólint gömbölyű, bodros lombfejük, de az emeleti lakók szinte centiméterenként figyelik növekedésüket. Mondják: jövőre, vagy azután már árnyékot vetnek a gyönge levelek. És nőnek a gyerekek is... A »honfoglalók« — az első lakók — már harmadik éve itt laknak, az új, emeletes házakban, mások csak esztendeje, de különös módon gyorsabban múlnak erre a napok, mint az utcán túl, a guggoló viskókban. És ünnepibbé, kedvessé váltak — a vasárnapok ... Családi szenvedély: a porcelán Juhász néni, az egyik hétemeletes épület öreg házfelügyelője — azaz hogy inkább »mami«, a lakók becézett mamikája — jóízűt nevet, mikor a telepi vasárnapokról kérdem. — Jaj, kedves, azt egy kötetbe sem győzné felírni, ami itt egy vasárnapot kitesz. Csudálkozom én is: mi minden belefér a telepi népek ünnepnapjába. Itt vannak például ezek a Kollárék ... Szép második emeleti lakás a Kollár családé, két virgonc gyerek egyenest a konyhába kalauzol, a mama ugyanis pontosan a vasárnapi ebédre valót — ruháskosárnyinyersanyag-rot — rendezi. — Mit csinálok vasárnap? Hát először is főzök. Húsleves, rántott karaj, krumpli, savanyú káposzta, pozsonyi kifli — ez a menü. Kotlárné szombatonként előre elkészít mindent, hogy a vasárnap déli harangszóró asztalon párologjon a leves. Mert Kollár Pál, a Csavarárugyár munkása úgy vélekedik: jobb korán ebédelni, akkor sok mindenre futja a vasárnapból. Ebéd után a fél tucat gyerek szinte pillanatok alatt szárnyra kél — a nagyfiú és a nagylány táncolni megy, »no persze, csak hat óráig, hétig, mert nekem sötétedésre itthon kell lenniük« — pattog a határozott anyai szó. Ők, az »öregek« kicsit szunyókálnak, majd következik a kedves, ünnepélyes vasárnapi program, porcelánrendezgetés. Szenvedélyes porcelángyűjtő a család. Laci, a nagyfiú képzőművészeti iskolát végzett s most a Kőbányai Porcelángyárban festi a finom dísztárgyakat — természetes, hogy alkotásait itthon buzgón és örömmel gyűjtögetik. Halvány diószínre pácolt, mennyezetig érő vitrinben pompáznak a leheletfinom, kecses figurák, pici őr, balett-táncos, virágok és tálak, amelyekbe egy 19 éves fiú beleálmodta minden fantáziáját, érzését. Apu és anyu minden darabot külön levesz, megtörölget, megsimogat — vasárnaponként újra és újra átrendezik a »gyűjteményt«: hogyan fest szebben, tetszetősebben? Kollár mama már művészettörténeti könyveket is vett. — Még nem értünk mindent — lapozgat mentegetőzve a mélynyomásos, színes ábrák közt —, de ismerkedünk velük, így ünnepen. Ne maradjunk el a gyerekek mögött... Operajegy a nagylány kedvéért Pribilék is készülődnek. Mariann, a nagylány segít a főzésben, de még így is megkésnek — négy gyereknek ugyancsak sokat kell készíteni. Ilyenkor Pribil Károly, a Kőbányai Gyógyszerárugyár szerelője türelmetlenül köhécsel újságja mögött. De szót nem ejt — kevés beszédű ember, inkább olvas tovább. Olvasás, olvasás... Ez a vasárnapi »sláger«, a csöndes pihenés kedves, áhított időtöltése, ötszáz könyv — ennyi sorakozik a nagy fali szekrényben, de már az asztalra és az előszobába is jutott belőlük. Pribil elvtárs minden szombaton pontosan hazahozza az új szerzeményeket — folyószámlája van ugyanis egy könyvesboltban — s vasárnap még a kis Csaba is könyv mögé bújik. Hogy mit olvasnak? Hanzelka és Zikmond útikönyvei, az Egri csillagok, Maupassant — és az Operák Könyve — mutatja az asszony a legújabb szállítmányt. Az operakalauzt Mariann »falja«. Mondják, remek hallása van ennek az ábrándos szemű, szép kislánynak. Kedvéért jár újabban operába a család is, miatta szól egész nap megszakítás nélkül a négy plusz egyes Orion rádió. Pribilné ma különösen kedvezni akar a nagylánynak: az egész családnak jegyet vett a Caruso életét bemutató filmre. Ha hazatérnek, még sakkpartit vív apa és fia, Mariann pedig majd belebújik a rádióba, hátha elkaphat valahonnan egy dalfoszlányt, melódiát... Soroljam-e tovább? Mondhatnám a Szép házaspár vasárnapi időtöltését: lemezeket gyűjtenek és éjfélig szállnak a zene hangjai a szép garzonlakásból. Vagy beszéljek-e Tóthék vasárnapi estéiről: halászlé egy kis budai vendéglőben, cigányzene és ribinszinű bor, amely nótára csábít a fűszeres nyári éjszakán. Juhász néni virágairól is sokat lehetne mondani — vasárnap délután kötözgeti, nyesegeti őket ilyenkor csöndes a ház s nem kell rápirongatni az eleven rakoncátlan gyerekekre. Ezerarcú délutánok Igaz — Szabóék mondták a C. épületben —, hogy nem mindenütt ilyen a vasárnap Akad család — nem is egy — ahol a szép jövedelemből nem futja könyvre és zenére, mert hanyagok, gondatlanok a szülők, s italra több megy el, mint kellene. Vita, viszálykodás is felveri még néha a csendet. De ezek olyan gondok, vagy talán gyomok, amelyeket a telepi kollektíva nyeseget, gyomlál állandóan, néha szép szóval — néha bizony kemény figyelmeztetéssel. S mindezzel együtt is — ezerarcú, ezerszínű, szép a vasárnap a munkás-lakótelepen, amely nagyon messze túlnőtt már a régi Valérián. . Várkonyi Margit 1959. augusztus 1 A jelen mérlege s a jövő távlata Jó ÚTON HALADUNK — ez az a legfontos,most lezárult ülésszaka szolgál. Mint a fénysugarak a lencse gyújtópontjában, úgy gyűlekeztek össze a haza életéről bizonyságot adó értesülések, vélemények abban a vitában,amely a legfelsőbb politikai tanácskozó testületben lezajlott — ragyogó bizonyságát adva : annak, hogy jó az irány, amelyben biztonsá'■ gosan és mind nagyobb gyorsasággal megyünk■ előre. A zárszámadás, amelyet egyhangúlag fogadott el az országgyűlés, képet nyújtott arról, hogy életerőnk megnövekedett. A költségvetés egyensúlyát nemcsak az biztosította, hogy kormányunk, pénzügyi szervezetünk jól gazdálkodott, jól sáfárkodott a javakkal, amelyeket a kezére bíztunk, hanem az a körülmény is, illetve mindent megelőzően az a körülmény, hogy az ország népe jól dolgozott, lelkesen munkálkodott. Népgazdaságunk azért erősödött meg, mert mind a munkásosztály, mind a dolgozó parasztság, az értelmiség munkakedve szüntelenül emelkedőben van. A munkásosztály — méltó és igenlő választ adva arra a felhívásra, amelyet a párt Központi Bizottsága bocsátott ki ez év március 6-án — a pártkongresszus tiszteletére indult verseny egész évre szóló vállalásainak — csaknem a felét máris beváltotta. A dolgozó parasztság termelési eredményei emelkedtek, — ami a tettek nyelvén adott feleletet azokra a kételyekre, amelyek annak idején itt is, ott is megnyilvánultak azzal kapcsolatban, mintha a falut szocialista útra vezetni és a mezőgazdaság termelésének eredményeit növelni nem lehetne egyszerre és egyidejűleg. A zárszámadás az ország egészségének jele, az ország egészséges testének a lelke pedig az a bizalom, amely a népet pártjához és kormányához fűzi. A zárszámadás számadatai ilyen módom az ország politikai egységéről is szóltak. AZ ORSZÁGGYŰLÉS nem csupán az 1958. évi zárszámadást hagyta jóvá egyhangúlag, hanem törvénybe iktatta az új Polgári Törvénykönyvet is. Évszázados hiányt pótolt ezzel. Már az első forradalmi magyar országgyűlés úgy rendelkezett 1848/XV. törvénycikkével, hogy meg kell alkotni a jogszabályok e gyűjteményét, — az évtizedek azonban teltek-múltak, s a félfeudális, de mindjobban polgárosodó burzsoá rend nem volt képes megbirkózni ezzel a feladattal. A szocialista forradalomnak kellett elérkeznie ahhoz, hogy e történelmi feladat is teljesedjék. Csakhogy az a Polgári Törvénykönyv, amelyet a mi törvényhozásunk hozott tető alá, semmiesetre sem egyenértékű azzal, amelyet 1848. igényei hívtak volna életre. Ha az ifjú ember ruháját évekkel azt követően készítik el, hogy a szükséglet felmerült, akkor a ruhának is bővebbnek kell lennie, minthogy időközben a test is gyarapodott. 1848/49. olyan törvénygyűjteményt sürgetett, amely a tojáshéjakból éppen kikelt polgári rendet oltalmazta volna a feudális veszedelmek ellenében. A mi Polgári Törvénykönyvünk szocializmust építő rendünket bástyázza körül a jog pajzsaival. Egységes egésszé ötvözi a már korábban megszületett részlet-jogszabályokat is, céltudatosan és helyesen szabályozza a jelenlegi életviszonyokat, ugyanakkor előre is mutat, iránytűje biztosan fordul a szocializmus felé. Az új Polgári Törvénykönyv alkalmas arra, hogy tovább szilárdítsa a szocialista jog és törvény biztonságát. Megfelelően figyelembe veszi, hogy olyan átmeneti korszakban élünk, amidőn egyidejűleg vannak jelen a szocialista és a nem szocialista életviszonyok, világosan megfogalmazza a jogokat és a kötelességeket és nevel is, maga is építi az új erkölcsöt, az együttélés új szabályait, a PARLAMENT tárgyalásait a közügyek ■iá iránt való szenvedélyes érdeklődés szelleme hatotta át és egyben a szocialista parlamentarizmusnak az a vonása is jellemezte, amely a többi között az interpellációkban és a reájuk adott miniszteri válaszokban jutott kifejezésre. A képviselők kérdéseket intéztek az építésügyi miniszterhez, a földművelésügyi miniszterhez, és a miniszterek azonnal meg is adták a szükséges felvilágosításokat, amelyeket az országgyűlés tudomásul is vett. Bár a vita korlátozott körben, meghatározott törvényjavaslatokról folyt le, mégis alkalmas volt arra, hogy jelenünket a mérlegre tegye és ugyanakkor reflektorfényeket bocsásson közeljövőnk távlataira is. A vita során világossá vált, hogy ma reményteljes kilátások nyílnak a világ békés fejlődésére, arra, hogya szocializmus építésének nagy történelmi műve nem a két világrendszer nyílt, háborús konfliktusain keresztül, hanem a békés egymás mellett élés alapján, a két rendszer békés versenyében oldódik meg. Ezt a kilátást csak fokozzák mindazok a tények, amelyek a béke legfőbb erejét, a szocialista tábort erősítik, így: a magyar—kínai barátsági és együttműködési szerződés törvénybe iktatása is, amelyet ugyancsak az országgyűlésnek most lezárult ülésszaka teljesített. Csak erőnkön, magunkon múlik, milyen gyorsan megyünk előre. Csak erőnkön, magunkon múlik, milyen gyorsan javítjuk ki azokat a kétségtelen hibákat, amelyek a zárszámadás vitája során felszínre kerültek, és az is, hogy milyen ütemben növeljük tovább a termelékenységet, csökkentjük az önköltséget és gyorsítjuk meg a műszaki haladást — hogy csak néhány közvetlenül előttünk álló kulcsfontosságú feladatra utaljunk. Csak rajtunk áll, milyen ütemet tudunk diktálni a szocializmus építésének. Kállai Gyulával együtt kell elmondanunk:Jó úton vagyunk ahhoz, hogy fejlődésünk ütmét tovább gyorsítva, még nagyobb eredményeket érjünk el és viszonylag rövid idő alatt végleg lerakjuk hazánkban a szocializmus alapjait...«* NÉPSZAVA Lengyel vendégek a kiskőrösi Petőfi-ünnepségeken Petőfi Sándorról halálának 110. évfordulója alkalmából több napos ünnepségsorozattal emlékezik meg a költő szűkebb szülőhazája. A költő nagy barátjának, a szabadságharc hős tábornokának, Bem Józsefnek szülővárosából, a lengyelországi Tamowból hattagú küldöttség érkezett ez ünnepségekre, Kiszala Czeslaw, a Lengyel Munkáspárt tamowi bizottsága első titkárának vezetésével. Pénteken Kiskörösön, a költő szülőháza közelében felállított szobornál helyezték el a kegyelet koszorúit. Az ünnepségen megjelent Mikolaj Kallauz, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének katonai attaséja is. Az emlékbeszéd után a több száz főnyi ünneplő közönség megtekintette a Petőfi Irodalmi Múzeum rendezésében megnyílt Petőfi—Ady—József Attila irodalmi vándorkiállítást. Délután a lengyel vendégek a kiskőrösi járás ipari üzemeivel ismerkedtek, este irodalmi műsor keretében Bács megye írói mutatták be munkásságuk javát. Szombaton neves előadóművészek irodalmi esten tolmácsolják Petőfi legszebb költeményeit.