Népszava, 1959. november (87. évfolyam, 257–281. sz.)

1959-11-01 / 257. szám

Megelőzik az időt Viharos nap a föld alatt és a föld felett Viharos nap volt. A tatai medencét aznap ro­hanta meg északkelet felől Tatabánya aznap reggel olyan volt, mint egy ütközet színhelye. A szél roppant ro­bajjal lecsapott s az égig szök­kent egy fekete füstoszlop, a csillék nem drótkötélen utaz­tak, de a tömör porfelhők há­tán. A XV-ös aknát kerestem jószándékú emberekkel ordí­tozva, mert másképp nem ér­tettük egymás hangját s ötöd­ször vagy hatodszor utazva körbe-körbe —• Tatabánya — Alsógalla — Bánhida — Tata­bánya —, benyomott a szél egy kapun, ahol a portás szívé­lyeskedve állt a szobácskája ajtajában,­­szélárnyékban. — Ugyan, hát olyan nehéz idetalálni? A verseny forrása A főhadiszálláson alig talál­tam valakit, főmérnöktől lefe­lé mindenki a fejtésen volt, mert aznap "kezdődött a ne­gyedév első havának harmadik dekád­ja s ezen az aknán, ahon­nan az egész Tatabányát meg­mozgató »megelőzzük az időt«­­mozgalom forrása felbuggyant, mindenki azon dolgozik, hogy a statisztika eddig szépen emelkedő görbéje törés nélkül emelkedjék még ebben az év­ben oda, ahol az 1960-ra terve­zett termelési szint kezdődik. Itt, ebben a földszintes épü­letben ültek össze az akna leg­jobbjai s fogalmazták meg a versenyre szólító jegyzőköny­vet, amelynek a kezembe adott ki tudja hányadik másolata és újragépelése azt jelzi, hogy ez a versenyre szólító jegyző­könyv nem vált afféle irattári példánnyá, mint ahogy az ösz­­szes aknákra terjedő verseny sem vált formális, üres szólam­má. Ezt a statisztikustól tu­dom meg — csak Józsi bácsi­nak hallom emlegetni —, aki bólyongásomban megkönyörül rajtam és leül mellém egy ka­­zalnyi papirossal, nehogy vi­lággá menjek, amíg a többiek előkerülnek s szépen, pontról pontra elújságolja nekem, nem minden büszkeség nélkül, mit műveltek a XV-ösön emberek és munkacsapatok annak érde­kében, hogy az egész tatabá­nyai tröszt a kongresszusig elérje az 1960-as termelési szintet? * A­­TH-rablók milliói Megtudom Józsi bácsi csön­des, szakavatott és egy kicsit fanatikus lelkesedéssel végzett előadásából, hogy vállalták az éves mennyiségi terv 105 szá­zalékra való teljesítését és a harmadik negyed, azaz szep­tember utolsó napjáig teljesí­tették 104,2 százalékra; a 12 százalékos palatartalmat a vál­lalt 10 százalékra való csök­kentés helyett 5,6 százalékra dolgozták le, az összüzemi tel­jesítményt eddig 104 százalék­ra s az önköltségi tervet már 98 százalékra. — Ami — így a száraz és tü­zes statisztikus — főleg a TH- rablók érdeme, akik — tessék pontosan írni — hárommillió hétszázhuszonegyezer­nyolc­­száznyolcvannégy forintot ra­boltak eddig össze... — Hogyhogy? — akadok fenn a büntetőjogi dallamú ki­tételen. — Mi az, hogy rabol­tak össze? Kik­ raboltak és mit? — A TH-gyűrűk vas körszel­vények, amelyekkel a vágato­kat biztosítjuk. A vágatok idő­vel feleslegessé válnak, olyan­kor ki szokás szedni a biztosí­tást, akár bányaléból készült ácsolat, akár vas TH-gyűrű. Ezt a műveletet hívjuk mi, bányászok,„rablásnak. A XV-ös akna dolgozói majdnem négy­millió forint értékű TH-gyűrűt raboltak vissza s építettek be részben javítás nélkül, kisebb részben javítás után az újabb vágatokba s ez a négymillió forint­­,jelentősen a javunkra billentette a mérleget. A földkéreg hatalmas nyo­mása alatt az óriási kazán­falakra emlékeztető vasgyűrűk néhol úgy összegyűrődtek, mint egy pléh gyerekjáték, amelyre rálépett egy testes felnőtt. Ezeket a gyűrött, hor­padt körszelvényeket kimozdí­tani a talaj karmai közül, néha autogénlánggal kivágni, ehhez bányász-kéz és bányász-szív kell. A XV-ösön­­ van ... A vágat nem heverő Dél felé balesetet jelentenek, szerencsére nem súlyosat, de a szakszervezeti bizottságban és a statisztikán egyaránt heves izgalmat vált ki a baleset híre, sokkal nagyobbat és szenvedé­lyesebbet, mint az ember vár­ná azután, hogy kiderül: csak megnyomta egy dolgozó lábát a csille, sem törés, se más nem történt. — De törtéthetett volna ... Persze, ha az illető nem jön­ne álmosan a bányába, mint ahogyan már megesett vele — talán szüretelt, vagy kukoricát tört, kétlaki lévén az előző nap —, de a szállítás szüneté­ben leült a szállítóvágatban, el­nyomta a buzgalom s megfe­ledkezett arról, hogy a vágat nem hálószoba, nem heverő — elszundított. Azután megindul­tak a csillék s az első kemé­nyen a falhoz nyomta az alvó térdét. — Levághatta vagy összetör­hette volna az egész lábát, ha nincs ilyen szerencséje, de sze­rencséje volt, nem úgy, mint nekünk. — Miért?­­ — Mert három napon túl gyógyul s rotítja a baleseti statisztikát, leszámítva az ijedtséget, amit okozott, mert amikor a vágat derekán, a dü­börgő csillék felől valaki fel­ordít, mindenkiben meghűl a vér: mi történt egy bányásszal? Azután a viharos, kormos,­ korai alkonyattal jön a váltás,­ mennek haza a reggeli mű­­­szakról az emberek. Tasnádi Antal, a lakatos, Németh Jó­zsef, az aknász, Fruzsina Imre, a gépmester, az autója volán­ja mögé ül, de mindegyiknek akad utasa is, aki távolabbra igyekszik, az építőanyag telep­re, mert építenek s hajtani kell a munkát, mert itt az ősz és jön a tél... „Megint előbbre jutottunk” Józsi bácsi, a Vizes kis sta­tisztikus a műszak eredmé­nyeit írja össze, hogy mennyi szenet küldött fel Bognár Já­nos frontmester, az elsőség csúcstartója, aztán a huszon­négy éves Sidi János csapata, vagy Mákos Péterék és Smud­­la Józsefék, nem is beszélve a Mikita György kiszeséiről, akik ugyancsak nyomják, hogy a X5-ös akna, ha már porondra szólította az összes tatabányai aknákat, ne marad­jon el... — 1190 tonna volt a tervelő­írás a műszakra s felküldtek 1255 tonnát. Ez annyi, mint 105,5 százalék ... Úgy dolgoz­tak, mint a vihar... A vihar meg, mint aki hall­ja, hogy emlegetik körül­rohanja a XV-ös akna háza­­táját, huligán-ököllel veri az ablakot és halomra dönti a fe­kete tornyokat,, amelyeket az imént rakott füstből és porból. Éjszaka lesz... Báród Géza FELHÍVÁS! ÉRTESÍTJÜK a Terta M 9-es magnetofon Terta 426-M. tip. Terta 528-MG tip. Terta 528-K tip. rádiókészülék tulajdonosokat, hogy 1960. I. 1-ig a szavatosság alá eső javításokat — átme­netileg — az Orion Rádió és Televízió Szerviz, Budapest VI., Lenin krt. 82. szám alatti helyiségében végzik telefongyár A Központi Bizottság politikáját az élet, a gyakorlat igazolta Eredményeink azért szület­hettek meg, mert olyan pár­tunk van, amely szilárd veze­tője és őrzője a néphatalom­nak. Hiúság, önteltség nélkül, de büszke örömmel állunk Bu­dapest dolgozói elé, hogy be­számoljunk arról: a Központi Bizottság politikáját, ha oly­kor kemény küzdelmeken ke­resztül is, de valóra váltottuk. E politika helyességét és szük­ségességét az élet, a gyakorlat igazolta. Kemény küzdelmeket jelentett számunkra, hogy kö­vetkezetesen érvényre juttas­suk és Budapest minden egyes pártszervezetében biztosítsuk pártéletünk elvi alapját: a szo­­kadatlan harcot a jobb- és bal­oldali elhajlások ellen. Ezzel kapcsol­atban a beszámoló rész­letesen kitért a revizionista hangulat­keltés, a revizioniz­­mus minden mai megjelenési formájának leküzdésére és a szektás, dogmatikus megnyil­vánulások elleni harcra. A továbbiakban a beszámolót ismertetve Marosán György hangsúlyozta: meg kell érteni, hogy a sikerek annyiban a kommunistáké, amennyiben hatásosan ösztönzik a dolgozó népet, de az eredmény az egész A SZOT-elnökség távirata a Koreai Egyesült Szakszervezetek központi bizottságának A­ Koreai Egyesült Szak­szervezetek III. kongresszusa alkalmából a SZOT elnöksége táviratot küldött a Koreai Egyesült Szakszervezetek köz­­­­ponti bizottságának Phen­­jangba.­­ A Koreai Egyesült Szak­szervezetek III. kongresszusa­­alkalmából fogadják a magyar Szervezett dolgozók forró, test- ívéri üdvözletét. A Koreai Egyesült Szakszer­­vezetek ténykedésével a Ko- Ireai Népi Demokratikus Köz- I társaság 14 éve alatt követke- szetesen harcolt és harcol a­­ béke megvédéséért, a koreai­­munkásosztály egységének­­ helyreállításáért, Korea békés­­egyesítéséért és a szocializmus­­mielőbbi felépítéséért. Mi büszkék vagyunk arra, hogy a Koreai E­gyesült Szak­szervezetek és a magyar szak­­szervezetek kapcsolata erős és hogy együtt veszünk, részt a Szakszervezeti Világszövetség munkájában. Bizonyosak vagyunk abban, hogy baráti, testvéri kapcso­lataink a jövőben tovább erő­södnek, szélesednek. Engedjék meg, hogy minden jót és sok sikert kívánjunk a 111. kongresszus munkájához« — mondja a távirat, amely »a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a koreai és a magyar szervezett munkások­ barátsága és a nemzetközi munkásosztály egyséig® élteté­sével fejeződik be. ­ A területi egyeztető bizottságok gyakorlatából­ ­ E rovatunkban hétről hétre be­számolunk a terü­leti egyeztető­­ bizottságok néhány érdekesebb,­­ elvi jelentőségű határozatáról. Ma­­ a Fővárosi Területi Egyeztető Bi­­­zottság két határozatát ismertet­­­jük. M­egtorlásként ► — elbocsátás [ A Pest-Budai üzemi Ven­­­­­déglátó Vállalat Soós Zoltán » és Soós Zoltánná munkaviszo­­­­nyát a Munka Törvényköny­­l­ve 29. §. (1) bekezdés­ej pont­ja alapján mondta fel. A Soós­­házaspár a vállalat egyik bü­féjében volt büfés. Munkájuk é­lein általában nem volt kifo­gás. Ez év májusában néhány esetben kifogásolták a válla­lat által szállított húsfélesé­gek minőségét. Ezt követően a vállalat három esetben is figyelmeztette rövid időn be­lül a dolgozókat különböző­­szabálytalanságok­ miatt. Fegyelmi büntetéssel is súj­tották őket. A húsféleségek minősége­­azonban nem javult, ezért a büfések panaszt tettek a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizott­ságnál. A megindult vizsgálat a bejelentést helytállónak ta­lálta, és a minisztérium a vállalat vezetőit a kiváló vál­lalati jutalmazásokból kizár­ta. Ezt követően született meg a felmondó határozat. A TEB megállapította, hogy a felmondás igazi oka nem a vartaszosok rossz munkája, hanem a Központi Népi Ellen­­őrzési Bizottsághoz tett beje­lentés volt. A TEB álláspont­ja szerint a panaszosok ellen felmerült kifogást legfeljebb munkakörükből való leváltá­sukra lehetett volna okként felhozni, de a et pontos fel­mondásra nem. Ezért a TEB a panaszosok munkaviszonyát helyreállította. A szabadságot tervezett időben kell kiadni A másik ügy panaszosa Sza­ló­mi Antalné, a Rákospalotai Kötöttárugyár dolgozója volt. A vállalati szabadságolási ütemtervben Szurominé sza­­­­badságát augusztus 15—22 közötti időre állapították meg. Júliusban más munkakörbe­ helyezték,­­ Szurominé ekkori közölte, hogy igényt tart a beütemezett szabadságára új helyén is. Ígéretet is kapott rá, hogy nem lesz akadálya ennek. Az ígéret birtokában a Szu­­romi család, két gyerekkel, szobát bérelt Bükkszéken. A szabadsága előtti napon a pa­naszos közvetlen felettese kö­zölte, hogy termelési okokból nem engedheti el az ígért na­pon szabadságra. Szurominé ennek ellenére megkezdte sza­badságát. A vállalat ezeket a napokat igazolatlan mulasz­tásként kezelte. A TEB álláspontja szerint a Munka Törvénykönyve 55. §-a értelmében a dolgozónak rendes évi szabadságát az egész évre előre elkészített szabadságolási terv szerint kell kiadni. A vállalat a pa­naszos szabadságát augusztus 15-re beütemezte és a pana­szos áthelyezése után is meg­erősítette azt, hogy szabadsá­gát a megadott időben kive­heti. A panaszos ennek alap­ján beruházásokat is eszközölt (a szoba kivétele). A vállalatnak kötelessége lett volna a dolgozó számára beütemezett szabadságot az előre megállapított időben ki­adni, hiszen a­­ tervteljesítés nem függhet egyetlen dolgozó jelenlététől. Ennek alapján a TEB kötelezte a munkál­tatót, hogy az eddig igazolat­lannak vett távol maradását a dolgozónak rendes évi fizeté­ses szabadsága terhére ismer­je el igazoltnak. (szegő) MEGKÖNNYÍTJÜK e mérték utáni ruha rendelésit, mert az alábbi ÁTEX üzletek­ben a helyszínen megrendelheti ÚJ DIVAT KTSZ V„ Szent István krt. 27 SZABÓK MINŐSÉGI KTSZ Martinéni tér 4 SZIKRA KTSZ VII., Lenin krt. 34 Várja Önt, hogy rendelésit felvegye Marosdn György beszámolója (Folytatás az 1. oldalról) Ezután gazdasági feladatok­kal és a termelés pártellenőr­zésével foglalkozott, kiemelve, hogy a budapesti­­­ szocialista ipar az év első tíz hónapjában mintegy 2 milliárd forinttal teljesítette túl tervét, s az év végéig 2500 millió forint érté­kű tervteljesítéssel lehet szá­molni. Felhívta a figyelmet a termelékenység nem kellő üte­mű emelkedésére, elmondotta, hogy az elkövetkezendő évek­ben a budapesti ipar számára jutó beruházásokból minde­nekelőtt az üzemek korszerű­sítését valósítják meg. A bu­dapesti munkásokat forradal­mi múltjuk kötelezi arra, hogy élen járjanak az új technika felkarolásában, szakmai tudá­suk növelésében. A szakszervezetek munkájá­ról szólva a beszámoló hang­súlyozza, hogy a szakszerveze­tek a fővárosban a dolgozók 86 százalékát, körülbelül egy­millió embert tömörítenek so­raikba, akiknek mintegy 70— 80 százaléka részt vesz a ter­melési tanácskozásokon, java­sol, bírál, véleményt alkot az üzem vezetéséről. Tovább kell javulnia a szakszervezetek ter­melést szervező, segítő munká­jának, a szakszervezeteknek többet kell segíteniük az új technikai eljárások, munka­módszerek széleskörű elter­jesztésében. Azután részletesen foglalko­zott a főváros közoktatási és kulturális helyzetével, a művé­szeti élet fejlődésével, kiemel­ve: el kell érnünk, hogy a munkásosztály gondolkodása, életszemlélete hasson művé­szeink politikai fejlődésére. Többet akarunk olvasni, látni, hallani a főváros életéről, a pesti emberekről, munkások­ról­ dolgozó nép munkájának gyü­mölcse. Mi, kommunisták a jobb, a szebb élet tervezői és kezdeményezői vagyunk. Meg­alkotója a tervnek maga a­ dolgozó nép. Ezzel kapcsolat­ban kiemelte, nem véletlen, hogy változtattunk a kifejezé­si módon szövetségeseinkkel kapcsolatban, s nem beszé­lünk „úti társakról”, amikor a pártonkívüliek és a párttagok viszonyáról van szó. Szövet­ségről, egymás segítéséről és támogatásáról van szó, egy közös nagy cél, a szocializmus megteremtése érdekében. Ez a­ politika sok százezer em­bert hozott közelebb a szocializmus ügyéhez. Fő fegyverünk a meggyőzés és a tömegek sa­ját tapasztalata volt. Ezután részletesen szólott a politikai munka jelentőségéről, a KISZ- nek és a nőtanácsoknak, s a Hazafias Népfrontnak a tö­megkapcsolat kiszélesítésében betöltött szerepéről, a buda­pesti pártszervezetek munká­járól, a vezetőségválasztás ta­pasztalatairól, a kádermunká­ról, s a kommunista erkölcs problémáiról, részletesen ele­mezte a pártoktatás helyzetét, majd befejezésül a követke­zőket állapította meg: ezer és ezer jele van annak, hogy nemcsak visszaszereztük, de növeltük is a párt és a töme­gek közötti bizalmat, s ma ez a kapcsolat jobb, megalapo­zottabb, őszintébb mint bár­mikor. Marosán György hosszan­tartó tapssal fogadott beszá­molója után a revíziós bizott­ság referátuma, majd a vita következett. A Politikai Bizottság tagjai a megyei pártértekezleteken Szombaton megkezdődött a Pest, Békés és Komárom- Esztergom megyei kommu-­­ nistáj­ pártértekezlete is, s be­fejezte tanácskozását a Bor­sod, Fejér és Csongrád me­gyei pártértekezlet. A Borsod megyei tanácskozáson részt-­­ vett Rónai Sándor, a Politikai I Bizottság tagja, az Országgyű- 3 lés elnöke, a Csongrád megyei 3 értekezleten Apró Antal, a Po- 3 fztikai Bizottság tagja, a Mi-3 nisztertanács első elnökhelyet- 3 tese, a Békés megyei tanács- 3 kozáson Fehér Lajos, a Politi- 3 kai Bizottság tagja. A Fejér­­ megyei kommunisták értekez- 1­letén megjelent dr. Münnich­­ Ferenc, a Politikai Bizottság­ tagja, a Minisztertanács elnö­­­­ke. 3 Megkezdődött a nógrádi­­ kommunisták pártértekezlete,­ amelyen megjelent Ilku Pál,­­ a Központi Bizottság tagja. 1 A Heves megyei pártértekez­­­leten megjelent Úszta Gyulai és Szurdi István, a Központi­­ Bizottság tagjai, a Veszprémi megyei pártértekezleten So­­­­mogyi Miklós, az MSZMP Po­­­litikai Bizottsága tagja, a­­ SZOT elnöke és Kocsa István a Központi Bizottság tagja, a Győr-Sopron megyei pártérte­kezleten Fock Jenő, a Politi­kai Bizottság tagja, a Közpon­ti Bizottság titkára. | Az iráni uralkodó távirata * Dobi Istvánhoz 5 Mohammed Reza Pahlevi | iráni uralkodó táviratban 3 mondott köszönetet Dobi Ist­­­­vártnak, az Elnöki Tanács el-­­­nökének Irán nemzeti ünnepe * alkalmával küldött jókívánság I­gaiért | • ­ A KOST szénipari kutató konferencia . Október 28—31-én Budapes­t­en, a Bányászati Kutató In­­­tézet székházában tartották­­meg a Kölcsönös Gazdasági­­ Segítség Tanácsában résztvevő­­ országok szénipari tudományos­­­ kutató és tervező-szerkesztő­­ szervezeteinek konferenciáját.

Next