Népszava, 1959. december (87. évfolyam, 282–306. sz.)

1959-12-06 / 287. szám

A péntek délutáni ülés A Magyar Szocialista Munkáspárt és tolmácsolták pártjuk és népük Vll. kongresszusának péntek dél­ üdvözletét. Az alábbiakban ismer­utáni ülésén, amint arról tegnapi ............... . . . . ................... lapunkban beszámoltunk, számos­­ testvérpártok küldötteinek testvérpárt küldöttei szólaltak fel üdvözlő szavait. Dr. Mohse Sneh: a nehéz körülmények ellenére magasra tartjuk a proletár internacionalizmus zászlaját Dr. Mohse Sneh, az Izraeli Kom­munista Párt Politikai Bizottságá­nak tagja átadta pártja üdvözletét. Országa belső helyzetéről szólva a többi között kijelentette: Az izraeli uralkodó körök imperialista politi­kája — amely szöges ellentétben áll népünk nemzeti érdekeivel — gaz­dasági, politikai és ideológiai síkon a következőkben nyilvánul meg: — Először is abban, hogy sarkig tárja az ország kapuit a külföldi — elsősorban az amerikai és nyugatné­met — tőkebehatolás előtt, amely leigázza és megbénítja nemzetgaz­daságunkat, nyomorba dönti a mun­kásosztályt és az összes dolgozókat, megfertőzi és demoralizálja a töme­gek gondolkodását, és veszélyezteti népünk demokratikus szabadságjo­gait, másodszor abban, hogy épp a gyarmatosítás lovagjaival és a né­met militarizmus felélesztőivel, a NATO legagresszívebb, legszélső­ségesebb köreivel kötött politikai és katonai szövetséget, általában az ázsiai és afrikai népek, különösen az arab népek felszabadító mozgalmai­val szemben, harmadszor abban, hogy állandó izgatást és rágalom­hadjáratot folytat a szocialista or­szágok és a kommunista mozgalom ellen.­­ Az izraeli Kommunista Párt, amely a béke, a népek barátsága, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás élharcosa hazánkban, meg­alkuvás nélkül, szüntelenül és fárad­hatatlanul harcol mind a három fronton. — A nehéz körülmények ellenére, amelyek közt kommunista pártunk dolgozik, fennen hordozzuk a mar­xizmus—leninizmus, a proletár in­ternacionalizmus, a Szovjetunióval és a szocialista tábor valamennyi országával való szolidaritás zászla­ját, és biztosítunk mindenkit ar­ról, hogy Izraelben is el fog jönni, el kell jönnie annak a napnak, ame­lyen a béke és a szocializmus győ­zedelmeskedik, néprétegekben az amerikai szolga­sággal és a rendőri rendszerrel szembeni reakció és elégedetlenség napról napra erősödik. A függet­len, semleges, demokratikus, béke­szerető Törökország’ gondolata gyö­kereket ereszt. A Nemzeti Felsza­badító Frontban való egyesülés esz­méje erősödik a nép között. Török­ország Kommunista Pártja, amely kemény és nehéz körülmények kö­zött harcol, azon fáradozik, hogy népünknek ezt az alapvető ügyét, a nemzeti felszabadulásért és demok­ráciáért folytatott harcát megszer­vezze.« Jesus Lara: A bolíviai dolgozók harcaik során felismerték az osztály­ellenséget Jesus Lara, a Bolíviai Kommu­nista Párt Központi Bizottságának tagja, tolmácsolta pártja üdvözletét, majd kijelentette: — Harcai közben Bolívia népe egyre jobban megérti annak paran­csoló szükségességét, hogy kormá­nya diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat létesítsen a Szovjet­unióval és a szocialista tábor többi országaival. Ilyen értelemben nyi­latkoztak a bányák, a gyárak, az építkezések, a közoktatás dolgozói. Gyűléseiken jelentős nyomást gya­koroltak a kormányra. Végül is si­került elérnünk, hogy a törvényho­zó testület olyan törvényt alkotott, amely elrendelte a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok felvéte­lét a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal. A köztársasági elnök meg sem kísérelte megvétóz­ni ezt a törvényt. Ez azt jelentette, hogy az USA külügyminisztériumá­nak nyomása ellenére rövid időn belül érvényt kellett szerezni a törvénynek. De a legfontosabb az, hogy a bolíviai dolgozók harcaik során felismerték az osztályellensé­­gét, s közöttük is a veszélyesebbe­ket és a kevésbé veszélyeseket. — Országom kommunista pártjá­nak megbízásából — mondotta vé­gül — sok sikert kívánok a kong­resszusnak. A Paraguayi Kommunista Párt küldöttének felszólalása­i A Paraguayi Kommunista Párt küldötte üdvözlő szavaiban hangsú­lyozta: — Az önök ügyét mi mélyen a mi ügyünknek érezzük és büszkék va­gyunk az önök nagy sikereire, me­lyeket gazdasági, szociális, kulturá­lis és politikai téren elértek. — A rogalomhadjárat, mellyel önöket az imperialista monopóliu­mok propagandája »megtiszteli«, nemcsak Magyarország szocialista A Szudáni Kommunista Párt küldöttének felszólalása Ezután a Szudáni Kommunista Párt küldötte szólalt fel, üdvözölve a kongresszust. — Népünk —­ mondotta —, amely az Egyiptom elleni imperialista ag­resszió idején együtt küzdött az egyiptomi néppel, saját tapasztala­tain okulva megértette, milyen pisz­kos szerepet játszottak az imperia­listák a magyarországi ellenforra­dalomban. Hiszen Ugyanakkor, ami­kor a Szovjetunióra kígyót-békát kiáltoztak a magyarországi esemé­nyekkel kapcsolatban elfoglalt he­lyes, internacionalista álláspontja miatt — az ő repülőgépeik Egyip­tom Városait és falvait bombázták, békés embereket gyilkoltak halom­ra. Az Egyesült Államok agresszív köreit követő imperialista tábor minden eszközt megragad, hogy önökre és az egész szocialista tá­borra rágalmakat szórjon, hazug­ságokat terjesszen. Ugyanazok te­szik ezt, akik most megpróbálnak a mi hazánkba behatolni, s azt ka­tonai támaszpontjukká változtatni.­­ Egy évvel ezelőtt Szudánban bevezették a katonai diktatúrát, megtámadták a nép nehéz harcok­ban kivívott demokratikus jogait. Betiltották az összes politikai pártot és demokratikus szervezetet. Pár­tunk és a szakszervezetek számos vezetőjét bebörtönözték. De mind­ezzel sem tudták elérni, hogy fel­adjuk a harcot. Ellenkezőleg: most még szilárdabb az az elhatározá­sunk, hogy a végsőkig fogunk har­colni népünkkel együtt — mindad­dig, amíg végleg meg nem szabadít­juk hazánkat az imperialista elnyo­mástól. A Török Kommunista Párt küldöttének felszólalása Ezután a Török Kommunista Párt küldötte olvasta fel pártja Központi Bizottságának az MSZMP Vll. kongresszusához intézett levelét. »Az országunkban — írják a le­vélben a többi közt *— ma a szó leg­teljesebb értelmében antidemokra­tikus rendszer, rendőrállam van. A néppel szemben, a munkásosztállyal szemben, a nemzeti kisebbségekkel és különösen a kurd néppel szemben alkalmazott terror teljes hevesség­gel tombol. Az ankarai kormány, mely a nemzetközi kapcsolatokban a­­hidegháborús­ elemek békellenes politikáját erőteljesen támogatja, az országon belül a haladó erőket és a demokratikus erőket, az államgépe­zet összes eszközeivel eltiporja. E nyomás ellenére a különböző A fiatal gépész odament a­­ kapcsolótáblához, meg­nyomta a jelzőcsengő gombját. Hátrább lépett, s várta, hogy a malomból visszacsengessenek. Olajpiszkos, izzadtságtól cso­mós kócot gyű­rögetett egyik markából a másikba; rövid, tömör, de izgékony ujjal vol­tak. Háta mögött, a feje magas­ságában csillogott a túlhevítő csapja. Az ampermérő tükröző üveglapján látta a lendkerék mellől feléje kinyúló, hosszú, fekete szárat, végén a nyitó­kereket. A biztosítószelepek­ből vékony gőzpászmák szisz­szentek ki; ezek is odatükröz­tek az ampermérő üvegéről. te! — mondta magában a gépnek. Félt. Az volt az ér­zése, hátulról mindjárt ráugrik, ő maga alá tapossa a hatalmas, fekete test. Legszívesebben el­szaladt volna. Rövidet, rekedtet berrent fö­lötte a csengő. Sarkon fordult. Két kézzel belekapaszkodott a túlhevítő csap forró kerekébe, s a fő­­gépészre pillantott. Az fel­emelte széles, kövér tenyerét, hogy várjon, régi módi, ezüst­veretű zsebóráját nézte. Né­hány másodperc múlva intett, most. A fiatal gépész megrándult, mint akit tévéé ért, azután moccantott egyet a csapon. Va­lahol a kazánban tompa sus­torgás támadt. Először alig sUS­­sant, később nőtt, hatalmaso­dott a zaj, a csövek jajongtak, zengtek belé. De elcsitult, csak a gép behemót, félelmetes teste remegett, s az ő két karja, megfeszült gerince. Akkor rá­engedte a gőzt teljesen. Szaladt az indítócsaphoz, fel a dugattyúpadra. — Majd én — döccent eléje a lépcsőn a főgépész. Azzal rövid, tömzsi lábain csoszogott is felfelé, és ott maradt. Az olajtól fe­­kete, nedves kócot tép­deste s nézte a főgépész tépés­ről lépésre fölfre kapaszkodó, fényesre suvikszott, fekete ba­kancsát. Akkor jött vissza a fűtő az udvarról, zörgött utána az üres salakos targonca. Mindjárt az ajtó mellett leült a lócára. Odakiáltott a fiatal gépésznek: — Ma is megszalasztja a gép, szaki bácsi?­ — Kormos, verejtékpatakos arcából kine­vetett fehér fogsora. Ma ma van, nem tegnap — akart neki visszahiáltani. De nem szólt, csak rávillantotta zöldszürke, kissé széjjeltekintő szemét. A kócot zubbonya zse­bébe gyömöszölte. Tegnap! — gondolta kese­rűen a fiatal gépész, s ha te­hette volna, ököllel ugrik a gépnek. A szelepek már SZápora, he­gyes szuszogással kattogtak odafent a dugattyún; a két Szíj mind élesebben csattogtatta a lendkerekek fényes, gyantázott hátát. A kondenzátor szívat­­­tyú még nem dolgozott rende­sen; néha vízütést kapott, ko­pogott keményen. A fiatal gépész álla tövéből minden koppanásra végigrán­­dult egy idegszál vékony, inas nyakán. — Fül kell a géphez, kolléga úr — szőtt fel a főgépész. — Fül, akár a hegedűhöz. A kéz nem elég. Megszűnt a kopogás, a vá­kuummérő mutatója megnyu­godott, kezösen ráállt piros vo­nalára. A főgépész nehézkes szuszo­­gással felegyenesedett. Ment kifelé az udvarra, le- Végezni. Menetközben meg­nézte a kazán elején a fesz- Inézőt. A kotésa, nyílhegyű mutató alig észrevehető, finom re­megéssel éppen a tizenkettes szám egyesén állt. — Jól van — intett a fűtő felé. Az ajtóból visszaszólt: — Nézze végig az olajozókat, kolléga úr! — És kiment. A fiatal gépész szó nélkül vette a­ hosszú csőrű­ olajozó­­kann­át, mászott fel a dugattyú­padra. »Fül kell a géphez, kol­léga úr — Visszhangozta belül a fögépész szavait. — A kéz nem elég.« Szeretné az öreg — gondolta —, ha olyan keze lenne, mint nekem. S látta maga előtt a fögépész elhízott, idomtalan kézfejét. Félhangosan a gépcsattogás­ba mondta: — Arra való csak, hogy mu­togasson vele. — Ezen mosoly­gott, de nem esett jól. Odalent a fűtő felállt a ló­cáról, megropogtatta Széles, erős derekát, azután odament a kazánhoz, s benézett az tűzbe. Mi az?! — figyelt fel a fia­tal gépész. Talpa alatt idege­nül rezdült a vaspadka, a za­jok megpuhulták, mintha vat­tában forogna a gép. Lesza­ladt. A lépcső aljában megállt, hallgatóson,­ azután az ablak­párkányra vágta az olajozó kannát, sietett előre. A fűtő meglátta a szenes­kamrából: — Mi az, m­ár fut is?!­­— kiáltott ki nevetve. Füléhez emelte a nagy szeneslapátot: — Nem kopog. ■—■ Nem — kiáltotta a fiatal gépész. Nézett a fűtőre; izgal­mában egészen széjjelkoncsollí­­tott zöld-szürke szeme. A gép lassult. A fűtő is ész­revette, kiugrott: — Valami nem poszol. — Már nem nevetett. A fiatal gépész erre nem mondott semmit. A feszmérő­­höz szaladt, megvolt a nyo­más. Futott a kondenzátorhoz. A vákuummérő mutatója esze­lősen ugrált ide-oda. — Most nem fogsz ki rajtam —■ mondta neki. Leguggolt, megmarkolta a kondenzátor­szivattyú csapját. A fűtő elzárta a huzatot a tűz alatt, tompán zörömbölt a kéménysuber. A fiatal gépész meghallotta. — Nem állunk meg — kiál­tott oda. — Jobb lesz. — Nem. Nyissa rá! — Ma­gában megismételte: Nem. Ke­ményen markolta a csap re­megő, forró karját, nyitott rajta egy kicsit. A fűtő félig visszahúzta a subert, odament a fiatalember háta mögé. — Szóljak a főnöknek? — kérdezte. Ő csak a fejét rázta, hogy ne, ne! A gép gyorsult. Még nyitott a csapott. Még. — Víz­ütés. A szivattyú kopogni kez­dett. Keményen, ijesztőn. Visz­­szanyomta a csap karját. Tö­vig. A gép kettőt-hármat üresen fordult, fulladozott. — Szótok én — indult a sütő. — Nem. — Tengelytörés lesz a vége. — Az én bajomom. — A hangja m­egcsuklott, de keze a csap karján maradt. Rövidet lökött rajta. A gép meglódult. Figyelte. Még egy rhomcasttál. A sütő félbeszakadt lépéssel ott maradt mögötte. Keményebben kattantak a szelepek, a két nagyszíj meg­feszült, csattogott a lendkere­kek hátán. Még i­s biztatta magát be­lül a fiatal gépész, s nyitott a csapon. Nemcsak a fülével, a kezével is hallgatózott. A gép gyorsuló remegése végig­kúszott a karján, gerincén­ zengett a csontja, mint valami xilofon. Érezte, még kijjebb kell nyitnia a csapot, de — de nem merte. Idegesen megtán­coltatta rajta rövid, tömör uj­jait. A vákuummérő mutatója, le­csillapult, csak... Leheletnyi mozdulat. ... és ráállt piros vonatára. Járt a gép. Szisszent, katto­­got, a szijak harsogtatták ma­guk körül a levegőt. — Jól van, szaki bácsi — nevetett a sütő, erős fogalt ra­­gyogtatta. Előre ment, teljes huzatot adott a tűznek. A fiatal gépész révert a kon­denzátor fekete ráéteszére: — Te! — kiáltotta. Halkan megismételte: Te! — Felállt, előhúzta zubbonya zsebéből a piszkos kőcöt. Bejött a főgépész. Körülné­zett: — Minden rendben, kolléga Úr? A fiatal gépész lassan előre ment. — Minden — felelte. — Most már minden. — A kezét törülgette a kóccal, és neve­tett. Az öreg nézett rá értetlenül, kövér, tuskó fejét csóválta. Azután elővette a mellénye zsebéből táncon lógó, ezüst­veretű óráját, felpatt­into­tta a tetejét. — Hét óra huszonhat perc — mondta. Eltette az órát. Mégegyszer megcsóválta a fe­jét, s leült az ajtó mellé a ló­cára; rövid, tömzsi lábait ta­pogatta, fájósan sziszegett, nyögdécselt hozzá. Fábián Zoltán : Gép mellett (Büchler Vilmos rajza) rendszere és a Szovjetunió elleni tá­madás. Támadás ez a mi saját né­pünk felszabadító mozgalma ellen is. — Az imperialisták hazugság­kampánya csődöt mondott, s az önök VII. kongresszusa megadja nekik a végső választ — mondotta a többi között, majd szavait a kö­vetkezőképpen zárta: — Éljen ez az új Magyarország és éljen a népek testvéri egysége és kölcsönös segítsége az imperialisták támadásai elleni harcban! (MTI) Philibert Duféal: Biztosabb léptekkel indultunk új sikerek felé Philibert Duféal, a Martinique­ Kommunista Párt titkárságának tagja átnyújtotta a kongresszusnak pártja meleghangú üdvözletét. Be­szédében a többi között kijelentet­te: — Pártunk egyike azoknak, amelyek az 1956-os ellenforradalom által a magyar népnek okozott ne­hézségek következményeit a legéle­sebben érezték. Egyik volt veze­tőnk — Césaire — ezeket a nehéz­ségeket ürügyként használta fel a szocializmus ügyének elárulására, és átállt a gyarmatosító erők olda­lára. — Tekintve, hogy ez az áruló ve­zető helyet töltött be sorainkban, tömegeink egy része utat tévesz­tett De pártunk egésze továbbra is biztosította a martinique-i munkás­­osztály és a nép előtt vezető sze­repét. — E megpróbáltatások után pár­tunk még jobban megszilárdult, so­rai tömörültek, elvi alapjai meg­erősödtek. Győzelmet arattunk a revizionizmus felett. Biztosabb léptekkel indultunk új harcok, új sikerek felé. Steinpor Gudmunsson : A szabadság dalai erős visszhangot keltenek Steinpor Gudmunsson, az Izlandi Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja köszöntötte a kongresszust, majd közölte: " Az elmúlt századokban Izland népe az elnyomás igájában él. Ez a sors Önök előtt sem ismeretlen, hi­szen történelmünk sok vonatkozás­ban hasonlít egymáshoz. Magától értetődik, hogy midőn a szabadság hullámai elárasztják a Magyar Al­földet, ez a hullámverés nálunk — az Atlanti-óceán remetéinél — is érezhető, és reánk is hatással van. Azoknak a szívében, akik szeretik a szabadságot, más országok szabad­ságáról szóló dalai még akkor is erős visszhangot keltenek, ha na­gyon nagy is a két ország közötti földrajzi távolság.­­ Az Izlandi Szocialista Egység­párt szívből gratulál a Magyar Szocialista Munkáspártnak a kiví­vott győzelmekhez, s kifejezi leg­melegebb szerencsekívánata­it. Nem kételkedünk abban, hogy a jövőben további sikereket aratnak — mon­dotta a többi között. Tuad Vassar: Csodálattal tekintünk arra a gyorsaságra, amellyel legyőzték a nehézségeket Ezután Tuad Vassar, a Jordániai Kommunista Párt főtitkára üdvö­zölte a pártkongresszust, majd han­goztatta: " Az a testvéri segítség, amelyet az önök népének az ellenforradal­­om idején a Szovjetunió nyújtott és az a figyelmeztetés, amelyben az Egyiptom ellen fellépő agresszoro­­kat részesítette, nagy szerepet ját­szott Magyarország és Egyiptom függetlenségének megőrzésében, tá­mogatta a béke, a szocializmus és a nemzeti felszabadító mozgalmak ügyét. Országunk haladó erői nagy csodálattal tekintenek arra a példa nélküli gyorsaságra, amellyel az önök népe a­­ Magyar Szocialista Munkáspárt és annak Központi Bi­zottsága irányításával le tudta győz­ni az ellenforradalom alatt és után keletkezett nagy nehézségeket —­­mondotta —, majd beszámolt Jor­dánia népének a függetlenségért folytatott harcairól, végül pedig sok sikert kívánt a VII. kongresszus­nak. A Bács megyei küldöttek ajándéka Hruscsovnak és feleségének A kongresszus befejezése után N. Sz. Hruscsovnak és feleségének — hazánkban tett látogatásuk emlé­kéül — a kongresszuson részt vett Bács-Kiskun megyei küldöttek ne­vében Molnár Frigyes, a megyei pártbizottság első titkára és Dallos Ferenc, a megyei tanács elnöke me­gyéjük lakossága nevében ajándé­kokat nyújtott át.­­ N. Sz. Hruscsov és felesége me­leg szavakkal mondtak köszönetet a remekbe készült népművészeti mun­kákért. Az ajándékok átadásánál jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Marosán György, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, a Poli­tikai Bizottság tagjai, Révész Géza és Sándor József, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagjai. (MTI)

Next