Népszava, 1959. december (87. évfolyam, 282–306. sz.)
1959-12-06 / 287. szám
A péntek délutáni ülés A Magyar Szocialista Munkáspárt és tolmácsolták pártjuk és népük Vll. kongresszusának péntek dél üdvözletét. Az alábbiakban ismerutáni ülésén, amint arról tegnapi ............... . . . . ................... lapunkban beszámoltunk, számos testvérpártok küldötteinek testvérpárt küldöttei szólaltak fel üdvözlő szavait. Dr. Mohse Sneh: a nehéz körülmények ellenére magasra tartjuk a proletár internacionalizmus zászlaját Dr. Mohse Sneh, az Izraeli Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja átadta pártja üdvözletét. Országa belső helyzetéről szólva a többi között kijelentette: Az izraeli uralkodó körök imperialista politikája — amely szöges ellentétben áll népünk nemzeti érdekeivel — gazdasági, politikai és ideológiai síkon a következőkben nyilvánul meg: — Először is abban, hogy sarkig tárja az ország kapuit a külföldi — elsősorban az amerikai és nyugatnémet — tőkebehatolás előtt, amely leigázza és megbénítja nemzetgazdaságunkat, nyomorba dönti a munkásosztályt és az összes dolgozókat, megfertőzi és demoralizálja a tömegek gondolkodását, és veszélyezteti népünk demokratikus szabadságjogait, másodszor abban, hogy épp a gyarmatosítás lovagjaival és a német militarizmus felélesztőivel, a NATO legagresszívebb, legszélsőségesebb köreivel kötött politikai és katonai szövetséget, általában az ázsiai és afrikai népek, különösen az arab népek felszabadító mozgalmaival szemben, harmadszor abban, hogy állandó izgatást és rágalomhadjáratot folytat a szocialista országok és a kommunista mozgalom ellen. Az izraeli Kommunista Párt, amely a béke, a népek barátsága, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás élharcosa hazánkban, megalkuvás nélkül, szüntelenül és fáradhatatlanul harcol mind a három fronton. — A nehéz körülmények ellenére, amelyek közt kommunista pártunk dolgozik, fennen hordozzuk a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus, a Szovjetunióval és a szocialista tábor valamennyi országával való szolidaritás zászlaját, és biztosítunk mindenkit arról, hogy Izraelben is el fog jönni, el kell jönnie annak a napnak, amelyen a béke és a szocializmus győzedelmeskedik, néprétegekben az amerikai szolgasággal és a rendőri rendszerrel szembeni reakció és elégedetlenség napról napra erősödik. A független, semleges, demokratikus, békeszerető Törökország’ gondolata gyökereket ereszt. A Nemzeti Felszabadító Frontban való egyesülés eszméje erősödik a nép között. Törökország Kommunista Pártja, amely kemény és nehéz körülmények között harcol, azon fáradozik, hogy népünknek ezt az alapvető ügyét, a nemzeti felszabadulásért és demokráciáért folytatott harcát megszervezze.« Jesus Lara: A bolíviai dolgozók harcaik során felismerték az osztályellenséget Jesus Lara, a Bolíviai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, tolmácsolta pártja üdvözletét, majd kijelentette: — Harcai közben Bolívia népe egyre jobban megérti annak parancsoló szükségességét, hogy kormánya diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat létesítsen a Szovjetunióval és a szocialista tábor többi országaival. Ilyen értelemben nyilatkoztak a bányák, a gyárak, az építkezések, a közoktatás dolgozói. Gyűléseiken jelentős nyomást gyakoroltak a kormányra. Végül is sikerült elérnünk, hogy a törvényhozó testület olyan törvényt alkotott, amely elrendelte a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok felvételét a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A köztársasági elnök meg sem kísérelte megvétózni ezt a törvényt. Ez azt jelentette, hogy az USA külügyminisztériumának nyomása ellenére rövid időn belül érvényt kellett szerezni a törvénynek. De a legfontosabb az, hogy a bolíviai dolgozók harcaik során felismerték az osztályellenségét, s közöttük is a veszélyesebbeket és a kevésbé veszélyeseket. — Országom kommunista pártjának megbízásából — mondotta végül — sok sikert kívánok a kongresszusnak. A Paraguayi Kommunista Párt küldöttének felszólalásai A Paraguayi Kommunista Párt küldötte üdvözlő szavaiban hangsúlyozta: — Az önök ügyét mi mélyen a mi ügyünknek érezzük és büszkék vagyunk az önök nagy sikereire, melyeket gazdasági, szociális, kulturális és politikai téren elértek. — A rogalomhadjárat, mellyel önöket az imperialista monopóliumok propagandája »megtiszteli«, nemcsak Magyarország szocialista A Szudáni Kommunista Párt küldöttének felszólalása Ezután a Szudáni Kommunista Párt küldötte szólalt fel, üdvözölve a kongresszust. — Népünk — mondotta —, amely az Egyiptom elleni imperialista agresszió idején együtt küzdött az egyiptomi néppel, saját tapasztalatain okulva megértette, milyen piszkos szerepet játszottak az imperialisták a magyarországi ellenforradalomban. Hiszen Ugyanakkor, amikor a Szovjetunióra kígyót-békát kiáltoztak a magyarországi eseményekkel kapcsolatban elfoglalt helyes, internacionalista álláspontja miatt — az ő repülőgépeik Egyiptom Városait és falvait bombázták, békés embereket gyilkoltak halomra. Az Egyesült Államok agresszív köreit követő imperialista tábor minden eszközt megragad, hogy önökre és az egész szocialista táborra rágalmakat szórjon, hazugságokat terjesszen. Ugyanazok teszik ezt, akik most megpróbálnak a mi hazánkba behatolni, s azt katonai támaszpontjukká változtatni. Egy évvel ezelőtt Szudánban bevezették a katonai diktatúrát, megtámadták a nép nehéz harcokban kivívott demokratikus jogait. Betiltották az összes politikai pártot és demokratikus szervezetet. Pártunk és a szakszervezetek számos vezetőjét bebörtönözték. De mindezzel sem tudták elérni, hogy feladjuk a harcot. Ellenkezőleg: most még szilárdabb az az elhatározásunk, hogy a végsőkig fogunk harcolni népünkkel együtt — mindaddig, amíg végleg meg nem szabadítjuk hazánkat az imperialista elnyomástól. A Török Kommunista Párt küldöttének felszólalása Ezután a Török Kommunista Párt küldötte olvasta fel pártja Központi Bizottságának az MSZMP Vll. kongresszusához intézett levelét. »Az országunkban — írják a levélben a többi közt *— ma a szó legteljesebb értelmében antidemokratikus rendszer, rendőrállam van. A néppel szemben, a munkásosztállyal szemben, a nemzeti kisebbségekkel és különösen a kurd néppel szemben alkalmazott terror teljes hevességgel tombol. Az ankarai kormány, mely a nemzetközi kapcsolatokban ahidegháborús elemek békellenes politikáját erőteljesen támogatja, az országon belül a haladó erőket és a demokratikus erőket, az államgépezet összes eszközeivel eltiporja. E nyomás ellenére a különböző A fiatal gépész odament a kapcsolótáblához, megnyomta a jelzőcsengő gombját. Hátrább lépett, s várta, hogy a malomból visszacsengessenek. Olajpiszkos, izzadtságtól csomós kócot gyűrögetett egyik markából a másikba; rövid, tömör, de izgékony ujjal voltak. Háta mögött, a feje magasságában csillogott a túlhevítő csapja. Az ampermérő tükröző üveglapján látta a lendkerék mellől feléje kinyúló, hosszú, fekete szárat, végén a nyitókereket. A biztosítószelepekből vékony gőzpászmák sziszszentek ki; ezek is odatükröztek az ampermérő üvegéről. te! — mondta magában a gépnek. Félt. Az volt az érzése, hátulról mindjárt ráugrik, ő maga alá tapossa a hatalmas, fekete test. Legszívesebben elszaladt volna. Rövidet, rekedtet berrent fölötte a csengő. Sarkon fordult. Két kézzel belekapaszkodott a túlhevítő csap forró kerekébe, s a főgépészre pillantott. Az felemelte széles, kövér tenyerét, hogy várjon, régi módi, ezüstveretű zsebóráját nézte. Néhány másodperc múlva intett, most. A fiatal gépész megrándult, mint akit tévéé ért, azután moccantott egyet a csapon. Valahol a kazánban tompa sustorgás támadt. Először alig sUSsant, később nőtt, hatalmasodott a zaj, a csövek jajongtak, zengtek belé. De elcsitult, csak a gép behemót, félelmetes teste remegett, s az ő két karja, megfeszült gerince. Akkor ráengedte a gőzt teljesen. Szaladt az indítócsaphoz, fel a dugattyúpadra. — Majd én — döccent eléje a lépcsőn a főgépész. Azzal rövid, tömzsi lábain csoszogott is felfelé, és ott maradt. Az olajtól fekete, nedves kócot tépdeste s nézte a főgépész tépésről lépésre fölfre kapaszkodó, fényesre suvikszott, fekete bakancsát. Akkor jött vissza a fűtő az udvarról, zörgött utána az üres salakos targonca. Mindjárt az ajtó mellett leült a lócára. Odakiáltott a fiatal gépésznek: — Ma is megszalasztja a gép, szaki bácsi? — Kormos, verejtékpatakos arcából kinevetett fehér fogsora. Ma ma van, nem tegnap — akart neki visszahiáltani. De nem szólt, csak rávillantotta zöldszürke, kissé széjjeltekintő szemét. A kócot zubbonya zsebébe gyömöszölte. Tegnap! — gondolta keserűen a fiatal gépész, s ha tehette volna, ököllel ugrik a gépnek. A szelepek már SZápora, hegyes szuszogással kattogtak odafent a dugattyún; a két Szíj mind élesebben csattogtatta a lendkerekek fényes, gyantázott hátát. A kondenzátor szívattyú még nem dolgozott rendesen; néha vízütést kapott, kopogott keményen. A fiatal gépész álla tövéből minden koppanásra végigrándult egy idegszál vékony, inas nyakán. — Fül kell a géphez, kolléga úr — szőtt fel a főgépész. — Fül, akár a hegedűhöz. A kéz nem elég. Megszűnt a kopogás, a vákuummérő mutatója megnyugodott, kezösen ráállt piros vonalára. A főgépész nehézkes szuszogással felegyenesedett. Ment kifelé az udvarra, le- Végezni. Menetközben megnézte a kazán elején a fesz- Inézőt. A kotésa, nyílhegyű mutató alig észrevehető, finom remegéssel éppen a tizenkettes szám egyesén állt. — Jól van — intett a fűtő felé. Az ajtóból visszaszólt: — Nézze végig az olajozókat, kolléga úr! — És kiment. A fiatal gépész szó nélkül vette a hosszú csőrű olajozókannát, mászott fel a dugattyúpadra. »Fül kell a géphez, kolléga úr — Visszhangozta belül a fögépész szavait. — A kéz nem elég.« Szeretné az öreg — gondolta —, ha olyan keze lenne, mint nekem. S látta maga előtt a fögépész elhízott, idomtalan kézfejét. Félhangosan a gépcsattogásba mondta: — Arra való csak, hogy mutogasson vele. — Ezen mosolygott, de nem esett jól. Odalent a fűtő felállt a lócáról, megropogtatta Széles, erős derekát, azután odament a kazánhoz, s benézett az tűzbe. Mi az?! — figyelt fel a fiatal gépész. Talpa alatt idegenül rezdült a vaspadka, a zajok megpuhulták, mintha vattában forogna a gép. Leszaladt. A lépcső aljában megállt, hallgatóson, azután az ablakpárkányra vágta az olajozó kannát, sietett előre. A fűtő meglátta a szeneskamrából: — Mi az, már fut is?!— kiáltott ki nevetve. Füléhez emelte a nagy szeneslapátot: — Nem kopog. ■—■ Nem — kiáltotta a fiatal gépész. Nézett a fűtőre; izgalmában egészen széjjelkoncsollított zöld-szürke szeme. A gép lassult. A fűtő is észrevette, kiugrott: — Valami nem poszol. — Már nem nevetett. A fiatal gépész erre nem mondott semmit. A feszmérőhöz szaladt, megvolt a nyomás. Futott a kondenzátorhoz. A vákuummérő mutatója eszelősen ugrált ide-oda. — Most nem fogsz ki rajtam —■ mondta neki. Leguggolt, megmarkolta a kondenzátorszivattyú csapját. A fűtő elzárta a huzatot a tűz alatt, tompán zörömbölt a kéménysuber. A fiatal gépész meghallotta. — Nem állunk meg — kiáltott oda. — Jobb lesz. — Nem. Nyissa rá! — Magában megismételte: Nem. Keményen markolta a csap remegő, forró karját, nyitott rajta egy kicsit. A fűtő félig visszahúzta a subert, odament a fiatalember háta mögé. — Szóljak a főnöknek? — kérdezte. Ő csak a fejét rázta, hogy ne, ne! A gép gyorsult. Még nyitott a csapott. Még. — Vízütés. A szivattyú kopogni kezdett. Keményen, ijesztőn. Viszszanyomta a csap karját. Tövig. A gép kettőt-hármat üresen fordult, fulladozott. — Szótok én — indult a sütő. — Nem. — Tengelytörés lesz a vége. — Az én bajomom. — A hangja megcsuklott, de keze a csap karján maradt. Rövidet lökött rajta. A gép meglódult. Figyelte. Még egy rhomcasttál. A sütő félbeszakadt lépéssel ott maradt mögötte. Keményebben kattantak a szelepek, a két nagyszíj megfeszült, csattogott a lendkerekek hátán. Még is biztatta magát belül a fiatal gépész, s nyitott a csapon. Nemcsak a fülével, a kezével is hallgatózott. A gép gyorsuló remegése végigkúszott a karján, gerincén zengett a csontja, mint valami xilofon. Érezte, még kijjebb kell nyitnia a csapot, de — de nem merte. Idegesen megtáncoltatta rajta rövid, tömör ujjait. A vákuummérő mutatója, lecsillapult, csak... Leheletnyi mozdulat. ... és ráállt piros vonatára. Járt a gép. Szisszent, kattogot, a szijak harsogtatták maguk körül a levegőt. — Jól van, szaki bácsi — nevetett a sütő, erős fogalt ragyogtatta. Előre ment, teljes huzatot adott a tűznek. A fiatal gépész révert a kondenzátor fekete ráéteszére: — Te! — kiáltotta. Halkan megismételte: Te! — Felállt, előhúzta zubbonya zsebéből a piszkos kőcöt. Bejött a főgépész. Körülnézett: — Minden rendben, kolléga Úr? A fiatal gépész lassan előre ment. — Minden — felelte. — Most már minden. — A kezét törülgette a kóccal, és nevetett. Az öreg nézett rá értetlenül, kövér, tuskó fejét csóválta. Azután elővette a mellénye zsebéből táncon lógó, ezüstveretű óráját, felpattintotta a tetejét. — Hét óra huszonhat perc — mondta. Eltette az órát. Mégegyszer megcsóválta a fejét, s leült az ajtó mellé a lócára; rövid, tömzsi lábait tapogatta, fájósan sziszegett, nyögdécselt hozzá. Fábián Zoltán : Gép mellett (Büchler Vilmos rajza) rendszere és a Szovjetunió elleni támadás. Támadás ez a mi saját népünk felszabadító mozgalma ellen is. — Az imperialisták hazugságkampánya csődöt mondott, s az önök VII. kongresszusa megadja nekik a végső választ — mondotta a többi között, majd szavait a következőképpen zárta: — Éljen ez az új Magyarország és éljen a népek testvéri egysége és kölcsönös segítsége az imperialisták támadásai elleni harcban! (MTI) Philibert Duféal: Biztosabb léptekkel indultunk új sikerek felé Philibert Duféal, a Martinique Kommunista Párt titkárságának tagja átnyújtotta a kongresszusnak pártja meleghangú üdvözletét. Beszédében a többi között kijelentette: — Pártunk egyike azoknak, amelyek az 1956-os ellenforradalom által a magyar népnek okozott nehézségek következményeit a legélesebben érezték. Egyik volt vezetőnk — Césaire — ezeket a nehézségeket ürügyként használta fel a szocializmus ügyének elárulására, és átállt a gyarmatosító erők oldalára. — Tekintve, hogy ez az áruló vezető helyet töltött be sorainkban, tömegeink egy része utat tévesztett De pártunk egésze továbbra is biztosította a martinique-i munkásosztály és a nép előtt vezető szerepét. — E megpróbáltatások után pártunk még jobban megszilárdult, sorai tömörültek, elvi alapjai megerősödtek. Győzelmet arattunk a revizionizmus felett. Biztosabb léptekkel indultunk új harcok, új sikerek felé. Steinpor Gudmunsson : A szabadság dalai erős visszhangot keltenek Steinpor Gudmunsson, az Izlandi Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja köszöntötte a kongresszust, majd közölte: " Az elmúlt századokban Izland népe az elnyomás igájában él. Ez a sors Önök előtt sem ismeretlen, hiszen történelmünk sok vonatkozásban hasonlít egymáshoz. Magától értetődik, hogy midőn a szabadság hullámai elárasztják a Magyar Alföldet, ez a hullámverés nálunk — az Atlanti-óceán remetéinél — is érezhető, és reánk is hatással van. Azoknak a szívében, akik szeretik a szabadságot, más országok szabadságáról szóló dalai még akkor is erős visszhangot keltenek, ha nagyon nagy is a két ország közötti földrajzi távolság. Az Izlandi Szocialista Egységpárt szívből gratulál a Magyar Szocialista Munkáspártnak a kivívott győzelmekhez, s kifejezi legmelegebb szerencsekívánatait. Nem kételkedünk abban, hogy a jövőben további sikereket aratnak — mondotta a többi között. Tuad Vassar: Csodálattal tekintünk arra a gyorsaságra, amellyel legyőzték a nehézségeket Ezután Tuad Vassar, a Jordániai Kommunista Párt főtitkára üdvözölte a pártkongresszust, majd hangoztatta: " Az a testvéri segítség, amelyet az önök népének az ellenforradalom idején a Szovjetunió nyújtott és az a figyelmeztetés, amelyben az Egyiptom ellen fellépő agresszorokat részesítette, nagy szerepet játszott Magyarország és Egyiptom függetlenségének megőrzésében, támogatta a béke, a szocializmus és a nemzeti felszabadító mozgalmak ügyét. Országunk haladó erői nagy csodálattal tekintenek arra a példa nélküli gyorsaságra, amellyel az önök népe a Magyar Szocialista Munkáspárt és annak Központi Bizottsága irányításával le tudta győzni az ellenforradalom alatt és után keletkezett nagy nehézségeket —mondotta —, majd beszámolt Jordánia népének a függetlenségért folytatott harcairól, végül pedig sok sikert kívánt a VII. kongresszusnak. A Bács megyei küldöttek ajándéka Hruscsovnak és feleségének A kongresszus befejezése után N. Sz. Hruscsovnak és feleségének — hazánkban tett látogatásuk emlékéül — a kongresszuson részt vett Bács-Kiskun megyei küldöttek nevében Molnár Frigyes, a megyei pártbizottság első titkára és Dallos Ferenc, a megyei tanács elnöke megyéjük lakossága nevében ajándékokat nyújtott át. N. Sz. Hruscsov és felesége meleg szavakkal mondtak köszönetet a remekbe készült népművészeti munkákért. Az ajándékok átadásánál jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Marosán György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Révész Géza és Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai. (MTI)