Népszava, 1960. január (88. évfolyam, 1–26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
A bizalom és a lelkiismeretesség fokmérője A munkásügyek, levelek 1959. évi naplójából A világirodalom egyik legkimagaslóbb alakja, Lev Nyikolajevics Tolsztoj valahányszor valami jót cselekedett, segített egy embertársán, aznapi naplójegyzeteit D. D. betűvel kezdte. A D. D.: »dobroje djelo«, magyarul: »jó munkát« jelent. Tolsztoj író volt. Élete fő munkássága — az irodalom. És munkáját mégis csak akkor érezte beteljesedettnek, csak azon napokon érezte önmagához méltónak, ha tehetett valamit az egyszerű emberekért, ha segíthetett a bajbajutottakon. Egy régen olvasott Tolsztojéletrajz e sorai merültek fel emlékezetemben, amikor a munkáspanaszok, levelek, személyes sérelmek és kérések útját-sorsát igyekeztem nagyító alá venni, megvizsgálni — egy esztendő, az 1959. esztendő tükrében. Hogyan jutottak révbe az egyszerű emberek mindennapi gondjai a szakszervezetek tisztségviselőinél, illetve közvetítésükkel a különböző hivatalokban. Vajmi nehezen felmérhető »egyenleg« ez. Talán egyszerűbb lenne úgy hozzáfogni, hogy sorra kérdezzük az illetékeseket: oda mernék-e írni egész évi képletes naplójuk elejére a »D. D. jelet«? A válaszok alighanem különbözőek lennének, mint ahogyan különbözőek vagyunk mi, emberek, általában. Lenne, aki őszintén, szívére tett kézzel mondhatná reá az igent. És ők lennének bizonnyal többségben. De akadnának mások is. Akik jó szándékuk ellenére elmerültek a napi munka vagy a sokat idézett bürokrácia útvesztőiben, s kénytelenek lennének bevallani: sok mindennel adósak maradtak hivatásuk legfőbb íratlan parancsának. E parancsot talán így fogalmazhatnék meg a legtalálóbban: egyszerű hétköznapi tetteket az emberekért. Kincs az a nyilvántartás, amely ez egyszerű hétköznapi tetteket felölelhetni. A Szálé''tanácshoz 6500, a különböző szakmákhoz 11 500, a Népszavához 8200 munkáslevél érkezett 1959-ben. A számok általában önmagukért beszélnek, de se szeri, se száma az apró ügyeknek, amelyekről nyilvántartást sem vezetnek, amelyeket a szakszervezeti központ egy-egy munkatársa, vagy az üzemi szakszervezeti bizottság titkára jártábann keltében meghallgatva feljegyez vagy megjegyez, ha mód van reá, nyomban elintéz. Erről tehát nincsen statisztika, mert a szó elrepül. De nem repül el az írás, a sok papíron lefektetett szám, amit már az előbb idéztünk. A munkáslevelek egyre emelkedő mennyisége a bizalomban bekövetkezett minőségi változást dokumentálja. A bizalom olykor egészen különös apróságokban ölt testet. Fiatalasszony sírdogál a SZOT tanácsadói irodájában. Idős édesapjának kér védelmet, akinek látása, hallása gyengül, s ezért egyik-másik lelketlen munkatársa kigúnyolja. Eternitcső beszerzéséhez kér segítséget a Népszava olvasója, a műemlékek védelmére irányítja a figyelem reflektorsugarát a másik. És hogy nem hiábavaló a bizalom, ezrek és ezrek tanúsíthatják: Fésűs Pálné, akinek 3355 forint elmaradt bérét a SZOT közbenjárására fizették ki, Kocsis Sándorné, akinek munkakönyvében a téves bejegyzést korrigálták, a Komárom megyei tanítónő, aki jobb munkabeosztást kapott, Nemes Sándor bizalmi, akinek társadalmi tisztsége betöltéséhez nyújtottak segítséget. És még számtalan, számtalan apró-cseprő ügy, bér, jubileumi jutalom, munkaruha-reklamáció és így tovább. Az utóbbiak közül a bér-, a munkaügyi panaszok alkották az évi levelezés, ügyfélfogadás oroszlánrészét. S itt — nem ünneprontásképpen, de szükséges néhány nem egészen rendjénvaló dologra is rámutatni. Mert ami egyrészt a bizalom jele, a sok apró üzemi ügy — egyben valami másra is vall. A panaszok 50—60 százaléka jogos. S nemcsak az a baj, hogy jogos. Hiszen eleve úgy kellene dolgoznia mindenkinek, hogy az minél kevesebb panaszt váltson ki. De baj az is, hogy a sérelmek jó része nem másra, mint a munkás, a tanítónő, a mérnök munkahelyére, az ottani vezetőkre, mozgalmi tisztségviselőkre tartozik. Félreértés ne essék. Nem azellen tiltakozunk, hogy az emberek a sajtóval, a szakszervezetek központi vezetőségével leveleznek, tárgyalnak ügyes-bajos dolgaikról. Ezt — amint már az előbbiekben aláhúztuk — a bizalom megnyilvánulásának, kitüntetésnek vehetik a címzettek. Hiba azonban, hogy a levélváltások tárgya legtöbbször olyan sérelem, amit a helyszínen kell, és csak a helyszínen lehet megoldani. S itt alig érdemel szót az a körülmény, hogy a sok levél olykor túlságosan megterheli a nem közvetlenül illetékes intézményeket. A késedelem a lényeg. Az, hogy Németh János, az Élelmiszeripari Gépjavító nyugdíjas munkása ledolgozott bérét hiába kéri a vállalatnál 15-én, azt csak a SZOT közbenjárására adják ki a megfelelő időpontban. Vagy: Körmendy Mihály, a Kőbányai Vas- és Acélöntöde olvasztára jogos bérkövetelését augusztus 1 helyett csak novemberben kapta meg. Az ok? Sokféle lehet. Nagyrészt tájékozatlanság, a munkaügyi jogszabályok, rendelkezések, a Munka Törvénykönyvének nem ismerete. Meglepő példája ennek a Munkaügyi Minisztérium takarítónőjének esete, aki munkahelyén nem tudott felvilágosítást kapni szabadságidőkérdésére, a Népszavához kellett fordulnia. Pedig itt aligha jelentett volna gondot utánanézni a paragrafusoknak. És ha gondot jelent? — kérdezhetik egyesek joggal. Mert bizony gondok, fáradozások árán is választ kell adni a munkásoknak, az alkalmazottaknak, orvosolni kell sérelmeiket. Ahol nem így történik, ott már nem elég csupán tájékozatlanságot emlegetni. Sok minden függ a munkamódszertől. Nagyon fontos, hogy az üzemi szb-titkár ne igyekezzen káptalant csinálni saját fejéből, jegyezze fel csak bátran a panaszokat, egyet se felejtve el belőlük. Bújja szorgalmasan a Munkaügyi és a Magyar Közlönyt, mert anélkül nem válhat a munkásügyek »D. D. márkájú« intézőjévé. De még ennél is fontosabb: a szív. Az a bizonyos szubjektív feltétele a munkának, hogy ne érezze magát teljes értékű embernek, aki — jóllehet hivatása parancsolja —, mégsem elsőrendű feladatának tartja az egyszerű hétköznapi tetteket. Szív és munkamódszer. Különös együtt e két fogalom. Különös, de szükségszerű. Hiszen nem véletlen az, hogy az élelmiszeripari szakszervezet területéről egyre kevesebb a felső hivatalokhoz, mozgalmi szervekhez érkező panasz. A szakszervezet elnöksége is «személyesen« foglalkozik a munkásügyekkel, ebben az évben négyszer tűzték napirendre. Jó példaként emelhetjük ki még a vegyész-, a postásszakszervezetet. De ugyan mi akadályozza meg ebben a többit vagy a szakszervezetek megyei tanácsait, ahol csaknem fehér holló számba megy egy-egy ilyen napirend. Nincs különösebb baj. Nem kell félreverni a harangot. De nem lehet szemet hunyni a hibák felett sem. A bizalomnak, a sok levélnek örülünk, de nem örülünk olykor az »apropónak«, amely tollat ad a levélíró kezébe. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünk naplóját, ahogyan azt a nagy író tette. Ég mementó gyanánt véssük emlékezetünkbe a szakszervezetek XIX. kongresszusának megállapítását: »Olyan szellemnek kell meghonosodnia egész munkánkban, hogy ne legyen nyugodt éjszakája egyetlen szakszervezeti vezetőnek sem, aki nem foglalkozik lelkiismeretesen az emberek ügyeivel, vagy nem ad kielégítő választ bármely kérdésükre.« Lukács Mária 2 Január 1, péntek Operaház: Turandot (6. bérlet, 4. előadás, 7). Erkel Színház: Rigoletto (10. bérlet, 5. előadás, 7). Nemzeti Színház: Az ügynök halála (Csortos-Rátkai-bérlet, 3. előadás, 7). Katona József Színház: Candida (7). Madách Színház: Donna Diána (7). Madách Kamara Színház: Lady Windermere legyezője (7). Néphadsereg Színháza: Ilyen nagy szerelem (7). Petőfi Színház: Svejk (7). Jókai Színház: A teremtés koronája (7). Fővárosi Operett Színház: Három tavasz (7). Blaha Lujza Színházi Nebántsvirág (7). József Attila Színház: Szókimondó asszonyság (7). Vidám Színpad: Pest az Pest (fél 8). Kis Színpad: Aki jól fekszik (7). Állami Bábszínház: Csalavári Csalavér (du. 3). Hófehérke (du. 5). Potyautazás (fél 8). Bartók-terem: Jégeső sem akadály (fél 8). 12 dühös ember (este 11). Zeneakadémia: MÁV szimfonikusok ún. bérleti estje (8). Budapest Varieté: Humorban önkiszolgáljuk (fél 4, 7). Fővárosi Nagycirkusz: Benne- Weis dán cirkusz (fél 4, fél 8). Jégszínház: Konfetti (fál 8). Január 2. szombat Operaház: A diótörő (de. 11). Otelló (II. bérlet, 4. előadás, 7). színházak műsora Erkel Színház: János vitéz (de. 11). Traviata (Fleischer-bérlet, 4. előadás, 7). Nemzeti Színház: Az ember tragédiája (de. 10). Két úr szolgája (7). Katona József Színház: Pygmalion (7). Madách Színház: A csendháborító (fél 3). Varjú doktor (fél 8). Madách Kamara Színház: Harmadik csengetés (fél 3). Lady Windermere legyezője (fél 8). Néphadsereg Színháza: Lysistrate (fél 3). Hivatalnok urak (7). Petőfi Színház: Svejk (3). A királyért (7). Jókai Színház: A teremtés koronája (3). Sárga liliom (7). Fővárosi Operett Színház: Három tavasz (negyed 3). Nyugtalan boldogság (7). Blaha Lujza Színház: Nebántsvirág (fél 3, 7). József Attila Színház: Érdekházasság (du. fél 3). Felnőnek a gyerekek (7). Vidám Színpad: Pest az Pest (fél 4, fél 8). Kis Színpad: Aki jól fekszik (3, 7). Állami Bábszínház :Ezüstfurulya (dell). Argyllus királyfi (du. 3). Jancsi és Juliska (du. 5). Szőke ciklon (fél 8). Bartók-terem: Csinn-bumm cirkusz (de. 11). A hosszú búcsú, ők tudják mi a szerelem (este 9). Zeneakadémia: Magyar Állami Hangverseny Zenekar (Egyetemi bérlet, I. sorozat, 6; de. 11). Fővárosi Nagycirkusz: Benneweis dán cirkusz (fél 4, fél 8). Budapest Varieté: Humorban önkiszolgáljuk (14, 7). Jégszínház: Konfetti (4, 18). Január 3. vasárnap Operaház: A rózsalovag (Basilides-bérlet, 4. előadás, 7). Erkel Színház- Hoffmann meséi (6. bérlet, 4. előadás, 7). Nemzeti Színház: Budai Nagy Antal (7). Katona József Színház: Candida (Lendvay-bérlet, 4. előadás, 7). Madách Színház: Donna Diána (7). Madách Kamara Színház: Lady Windermere legyezője (7). Néphadsereg Színháza: Az öreg hölgy látogatása (7). Petőfi Színház: Kimenő (7). Jókai Színház: Türelmetlen szeretők (7). Fővárosi Operett Színház: Nyugtalan boldogság (7). Blaha Lujza Színház: Nebántsvirág (7). József Attila Színház: Váljunk el (7). Vidám Színpad: Pest az Pest (fél 8). Kis Színpad: Aki jól fekszik (7). Állami Bábszínház: Nincs előadás. Budapest Varieté: Humorban önkiszólgáljuk (7). Fővárosi Nagycirkusz: Benneweis dán cirkusz (fél 8). Jégszínház: Konfetti (fél 8). A sötétséget még a köd is fokozta s a pincében inkább csak sejtettük mint láttuk, hogy hol ki ül. Kati, a fiatalasszony a sarokban halkan nyöszörgött. Szégyellte a ház népe előtt állapotát. Az anyja le akarta fektetni valami matracfélékből összetákolt fekhelyre, de a szándék nagy veszekedést váltott ki: »Üljön fel — mondta Szakra a harmadik emeletről. — Így három ember helyét foglalja el.« »Nem látja, hogy vajúdik?« — vágta vissza Kati anyja. »Vajúdik... — húzta el a szót amaz. — Ahhoz egy kis has is kellene.« »Mama, az istenért, ne vitatkozz — jajdult fel Kati —, látod milyen durvák az emberek.« — Maga csak feküdjön le nyugodtan — hallatszott hirtelen egy erélyes férfihang a pince sarkából. — Ha valakinek nem tetszik, hogy egy beteg asszony fekszik, az jöjjön ide hozzám. A határozott hangra csend támadt, és nyomában a sötét is mintha még mélyebb lett volna. Senki sem szólt. Szakra is hallgatott, Kati pedig még egy ideig szabódott, de az idegen őt is szófogadásra késztette. Fiigyeltem, mit szól most a hetek óta bajban és csendben összeszokott »tisztelt ház«, jobban mondva a tisztelt pince. Vajon melyik pillanatban utasítják ki ezt az idegen férfit, aki társával mindössze három napja lakik a pincében. Mindketten azt mondták, hogy betegek, három hónap betegszabadságot kaptak a fronton. A házbizalmi elfogadta a papírt, csak annyit mondott: reméljük, addig vége lesz. Mindenki ebben bízott. S a sóhajokkal együtt egy-egy lövedék szállott a fejünk felett vijjogva. A kis Kati asszony nyögdécselése egyre élesebb, olykor visítóbb lett, — Koraszülés — mondták az együttérzők. Szakra hátat fordított, s a fiatalasszony anyja orvosért kiáltott. De orvos nem volt sehol, s ilyen bombazáporban vajon ki reszkírozta volna életét egy amúgy is elvetélt sorsért? Az erélyes férfi, aki — mint mondta — súlyos lövést kapott a fronton, most odajött a fiatalasszonyhoz. Hangja most egészen más, mint az előbb; lágy és megnyugtató. Aztán mikor látja, hogy itt szóval segíteni nem lehet, visszavonult a pince sarkába tártához, s talán csak pillanatig tart a tanácskozás, máris ott állnak. — Jöjjön asszonyka, gondolja, hogy megint gyerek, s játsszunk »gólya viszi a fiát«. S azzal se szó, se beszéd, a két férfi megfogja egymás kezét, valóságos kis fotelt csinálnak a betegnek. A néni is menni akart. Egyre csak azt hajtogatja, hogy odaáll a lánya elé, nehogy azt érje valami repeszdarab. Ott a szemem előtt valósult meg a gyakran hallott mondás: az anya testével védte gyermekét. S a menet elindult. A pincében mindenki szótlan volt, talán egy óra is eltelt, mikor végre valaki felsóhajtott. *Tulajdonképpen ma Szilveszter van.« Az ajtó kicsapódott. A két férfi és az idős asszony jöttek vissza. Katit valami szükségkórházban hagyták. — Nem, nem történt semmi — mesélte az asszony —, szerencsésen eljutottunk a harmadik utcáig, hála ennek a két fiúnak. És most azt is megígérték, hogy holnap Katiért jönnek. Aeg is tették, s mikor másnap estefelé a hevenyészett ágyon végigdőlt a fiatalasszony, most már fájdalmától, de édes terhétől is megszabadulva, senki sem mert az elfoglalt három hely miatt zsémbeskedni. Még Szakra úr is igyekezett kedvében járni a kismamának s egy kis mákot vitt neki, abban van tápérték. De a betegek pincebeli létszáma nemcsak a gyorsan gyógyuló Katival csökkent. A két sebesült egy este — mikor már a géppuskákat is közelről lehetett hallani — eltűnt. Csuda tudja, hová lettek, talán már el is felejtette volna őket az egész ház, Katiék kivételével, ha néhány nap múlva nem térnek vissza makkegészségesen a szovjet katonákkal. Lendvai Vera Az egyházi vezetők látogatása az Állami Egyházügyi Hivatal elnökénél Olt Károly, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke az új év alkalmából fogadta a római katolikus püspöki kar tagjait, az Országos Béketanács katolikus bizottságának vezetőit, a református egyház püspökeit és főgondnokait, az evangélikus egyház püspökeit és főfelügyelőjét, a magyarországi izraelita egyház vezetőit A szívélyes légkörben lefolyt beszélgetéseken mindkét fél részéről méltatták az állam és az egyházak közötti viszony kedvező alakulását. Az egyházi vezetők hangoztatták, hogy helyeslik és támogatják a forradalmi munkás-paraszt kormánynak a széles néptömegek jólétének további emelésére irányuló politikáját. Grősz József kalocsai érsek kifejtette, hogy a katolikus egyház helyesli és támogatja a szocializmust, mert az emberek, köztük a katolikus hívők jólétét és felemelkedését is jelenti. Hangoztatta: a katolikus egyház vezetői és papjai egyetértenek azzal, hogy a nagy- üzemi mezőgazdaság kiépítése, a termelőszövetkezet a pap i rasztság további felemelkedé- sének útja. A megjelent egyházi vezetők« újévi jókívánságaik melletti kifejezésre juttatták, hogy az 1960-as évben is készségesen támogatják a kormánynak a szocializmus építésére, a nép- jólét emelésére irányuló politikáját. (MTI) NÉPSZAVA Kiss Árpád nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) ezért erőfeszítéseinket arra kell összpontosítanunk, hogy energiafelhasználásunkat racionalizáljuk. Ezt mind a tervek elkészítésekor, különösen pedig azok végrehajtásakor szem előtt kell tartani. A lakosság közvetlen villamosenergia felhasználását mintegy 14 százalékkal tervezzük nagyobbra, mint 1959. évben volt, figyelembe véve a villamos háztartási készülékek gyorsütemű elterjedését és a villamosenergia-hálózat növekedését. A várható igényeket a villamosenergia-ipar javuló műszaki színvonalon, megfelelő biztonsággal elégíti ki. — Mi jellemzi ma népgazdaságunk munkaerőmérlegét? — tettünk fel újabb kérdést az Országos Tervhivatal elnökének. A népgazdaság 1960. évi munkaerőmérlege a foglalkoztatottság szempontjából igen kedvező képet mutat. A munkaképes korú lakosság száma mindössze pár ezer fővel nő, ugyanis a munkából kieső idősebb korosztályok létszáma jelentős, az újonnan munkába lépő fiatal korosztály viszont még háborús korosztály és viszonylag alacsony létszámú. A népgazdaság szocialista szektorában — a mezőgazdasági termelőszövetkezetek nélkül — 1960-ban kereken 140 ezer új munkahely létesül. Ebből 50 000 az állami iparban, 10 000 az építőiparban, 13 000 az állami mezőgazdaságban (túlnyomórészt a gépállomásokon), 18 000 a közlekedésben, 13 000 a kereskedelemben és 15 000 az egészségügyi ellátás és a kulturális élet területén. Ezen felül mintegy 50—60 000- re tehető kiöregedés vagy egyéb ok következtében a munkából kieső dolgozók száma. A munkahelyek betöltéséhez szükséges munkaerő az iskolát befejező ifjúság soraiból, a mezőgazdaságban felszabaduló munkaerőkből, valamint az eddig még nem keresők munkába állításából kerül ki. 1960-ban tovább emelkedik a munkaképes korú lakosság foglalkoztatottságának aránya és ennek eredményeképpen csökken a keresőkre eső eltartottak száma. Az általánosan kedvező 1960 évi munkaerőhelyzetre az is jellemző, hogy enyhülnek a területi problémák és a munkába lépni kívánó nők elhelyezkedésére is kedvező lehetőségek nyílnak. — Hogyan vált be az elmúlt évben a nyereségrészesedés, mint anyagi ösztönző? Globálisan nagyobb lesz-e a kifizetésre kerülő összeg? A nyereségrészesedési rendszer ösztönző hatása ez évben is megmutatkozott. Az új termelői árak életbeléptetése miatt a vállalatok csak félév elmúltával ismerték meg a konkrét feltételeket, ami a nyereségrészesedés ösztönző hatását némileg csökkentette. Az eddig ismert eredmények alapján megállapítható, hogy a nyereségrészesedés a folyó évben legalább annyi lesz, mint az elmúlt évben volt. Az év utolsó hónapjainak eredményei még nem ismeretesek, de tapasztalva a tovább folyó kongresszusi verseny lendületét, feltehető, hogy az év végéig elérendő eredmények alapján a nyereségrészesedés — végösszegben — meg is fogja haladni az elmúlt évre kifizetésre került összeget. Az új termelői árak megszilárdultak és így lehetővé vált, hogy 1960. évre a vállalatok már előre megkapják a nyereségrészesedési feltételeket. Bizonyosra vehető, hogy ez jelentősen hozzá fog járulni a nyereségrészesedési rendszer ösztönző hatásának fokozásához. A. L. TÚRI JÁNOSNÉ (BUDAPEST): Érdeklődésére közöljük, hogy a lakásbérleti jogviszony folytatására jogosult személynek a bérlő halálaután tizenöt napon belül kérniekell a lakásügyi hatóságtól bérleti ) jogának elismerését. GÁBOR ANTAL (DEBRECEN): Vitájuk eldöntésére az alábbiakra hívjuk fel figyelmüket. Nem lehet rokkantsági teljes vagy résznyugdíjat megállapítani annak a férfinak, aki hatvanadik és annak a nőnek, aki az ötvenötödik életévét betöltötte, vagy aki korkedvezmény alapján öregségi teljes, illetőleg résznyugdíjban részesül. SZABÓ LÁSZLÓ (BUDAPEST): A házfelügyelőt is megilleti az évi rendes szabadság. A házfelügyelő szabadságának ideje alatt köteles helyettesről gondoskodni. A helyettesítést a házfelügyelő hozzá- 1tartozója is elláthatja. ♦ PERLESZ IMRE (MISKOLC): Az újításokról és találmányokról szóló ♦ 29/1959. (V. 10.) számú kormány.rendelet szerint az újító kérésére ■ a lehetőség szerint módot kell adni arra, hogy munkaidőn kívül — az üzemi berendezés felhasználásával újítási javaslata megalapozására kísérleteket folytat■ hasson. Ilyen munkáért az újító munkabérre igényt nem tarthat. I GAAL FRIGYES (BUDAPEST): A szabálysértés elévül, ha elkövé♦ tésétől számítva hat hónap eltelt. A rendelet kimondja a továbbiakban: ha a szabálysértés abban áll, hogy az elkövető személy valamely helyzetet, állapotot nem , szüntetett meg, az elévülés mindaddig nem kezdődik meg, amíg ez a helyzet vagy állapot fennáll. ; vitányi andrás (buda,PEST): A fogászképző tanfolyamra - a többi között - azok jelentkezhetnek, akik a nyolc általános, illetőleg ezzel egyenértékű iskolai végzettséggel, továbbá fogtechni- I kusi mestervizsgával, vagy szakmunkás bizonyítvánnyal (segédlevéllel), vagy 1934. év előtt kiáll- tott fogtechnikusi iparigazolványnyal rendelkeznek. A fen♦ dekre vonatkozó 6/1959. (X. ♦ 24.). Eü. M. számú rendelet teljes szövege megtalálható a Ma♦ gyár Közlöny 1959. évi 104. számfl♦ ban. » GULYÁS BÉLA (KALOCSA): Az ♦ ipari jellegű továbbképző iskolákéban a tanév szeptember hó 20. ♦ napjától a következő év június hó ♦10. napjáig, a mezőgazdasági jel♦ legfő továbbképző iskolában pedig ♦ november hó 1. napjától a követ♦ kező év március hó 31. napjáig is tart. ♦ DR. B. I. (BUDAPEST): Az as♦ piránsképzésről és a tudományos fokozatokról szóló 41/1959. (X. 3.) ♦ számú kormányrendelet értelmében a levelező és önáló aspiráns 11 munkahelyének vezetője köteles ■ • az aspiráns kutató munkáját a rendelkezésre álló eszközökkel ti■ ■ mogatni. Biztosítani kell az aspiráns részére a laboratórium és a ♦ könyvtár használatát, továbbá a szükséges kísérletek elvégzését. ♦ Kimondja továbbá a rendelet azt is, hogy a levelező és önálló aspiráns munkahelyén túlmunkát csak kivételes esetben végezhet. Az a munka, amelyet az aspiráns képzésével kapcsolatban - a munkáltató utasítása nélkül - rendes munkaidőn túl végez, nem tekint.hető a munkáltató javára teljesített túlmunkának. HUSZÁR G. TIBOR: (BUDAPEST): A tizenhatodik életévét betöltött első- és másodéves ipari , (műszaki), mezőgazdasági (erdőgazdasági) és kereskedelmi tanulók után a családi pótlék legfeljebba gyermek tizennyolcadik életévének betöltéséig jár. 1960. január 1