Népszava, 1960. február (88. évfolyam, 27–50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

Egy komplexbrigád útja az eredményekhez A legyező és a motorgyári szalag ajtaja Legyezőből — újítás — Nagyapa, figyelj, látsz? — Látlak! Látlak! — Látsz most is? csengett a gyermek­hang, s közben gyorsan csukta­­nyitotta a legyezőt, az új zsák­mányt. A játékból néhány nap múl­va a Dinamo Villamosforgó­­gépgyárban megszületett a leg­frissebb újítás. A gyermek­­hang elkísérte Benda elvtársat a gyárba, s a legyező csukódá­­sa adta az ötletet egy hóna­pok óta húzódó probléma meg­valósításához. A festődő sza­lagjának ajtaját most legyező­­szerűen konstruálták meg, gyorsan, szinte automatikusan nyílik és záródik. Megőrzi a két üzemrészben az előírt hőmérsékletet. A nagy újítások megszületé­sét persze másfajta együttmű­ködés szüli... Nappal az üzemben, esténként otthon ter­vezgetnek a műszakiak és fizi­kaiak, hogyan lehetne még job­ban javítani a Dinamo-moto­­rok minőségét. Hosszú, sokat-Sok-sok munkás esztendő tette Benda bácsit azzá, ami­nek az üzemben nevezik: »min­dentudó szakivá«. Két szenve­délye van — az első elkísérte hosszú életútján, a másik csak néhány éves. Az első: kutatni, keresni a jobbat, újítani. A másik: az unoka... Az unoka, mondó számoszlopok jelzik, hogy az üzem termelékenysége öt év óta 80 százalékkal emel­kedett, az önköltség 35 száza­lékkal csökkent, a termelés két és félszeresére nőtt, amióta be­vezették a híressé vált szalag­rendszert. Az eredményeket nem kis részben a műszaki-fizikai bri­gád munkájának köszönhetjük — mondja a főmérnök, az ősz­hajú Haraszti István, a brigád vezetője. Főmérnök, technoló­gus, műszaki fejlesztő, techni­kusok, művezetők, szakmun­kások, csoportvezetők egymás munkájára és tudására támasz­kodva megalakítottál­ a komp­lex­ brigádot — bár ők ma­guk között nem adtak nevet ennek az egészséges, hasznos összefogásnak. De hiszen nem is a név a fontos, hanem a belső tartalom. Ők dolgozták ki az első szalag tervét, a munkamenetet, a felhasznált újításokat, ötleteket, aki a legnagyobb örökséget kapta már a nagyapa életé­ben: a kutatás vágyát. Igaz, egyelőre még csak otthon sze­ret kutatni, a fiókokban, a la­kás minden zeg­zugában. Egyik este értékes kincset ta­lált, a nagymama színehagyott, múlt illatú legyezőjét­­re. A Dinamo Villamosforgó-­ gépgyár motorjainak 80 száza-­­léka külföldre készül, ennek tehát a nemzetközi verseny szempontjából is nagy szere­­­pe van. És a módszer ? Kéthetenként összeülnek a­ műszakiak és a fizikaiak és­ megbeszélik a korszerű tech­­­nológiai eljárásokat. Kornély Miklós, a TMK műhely veze­tője meséli, hogy munka előtt , s után a műhelyben is nagy keletje van a hazai és külföldi szakfolyóiratoknak. Munká­sok, műszakiak ülnek össze, tanácskoznak, mit lehetne­ megvalósítani a máshol már kidolgozott módszerekből, hogy­ lehet változtatni, alkalmazni a­ gyár viszonyaira és szükségle-­ teire.­­ Benda bácsi kisunokájának­ legyezője, sok-sok esztendő, munkástapasztalata, okos szak-, könyvek, jó folyóiratok, mér-­ nökök, technikusok tudása — sok-sok ember becsületes ösz- ;­szefogása van a Dinamo új szalagjaiban, s a szalagról le-’ kerülő fényeshátú motorokban. Érdemes elgondolkodni az eredményen é­s az eredmé­nyekhez vezető úton is... .1 Mocsári Erika 2­ 7000 HILOITMÉTER A LANSI -Talán szerencsénk lesz, test­vérem és Lansira érünk Bereja Coryba.« »Testvérem­, Barry Baba­gally a guineai szakszervezeti szövetség húszéves sofőrje ki­tűnően beszél , franciául, de amit mondott, éppoly homályos volt számomra, mint a hajnal, amelynek derengésében a ro­hanó autó lámpái rikoltozó majomcsapat groteszkül mene­külő sötét árnyait ugrasztották szét a Conakryból Kindiába vezető úton. A reflektorok fé­nyében a homályt csak az út színe töri meg: a tropikus Af­rikára oly jellemző agyag láng­vöröse. Az árkok bokrai kö­zül, mint foszforos útjelzők, a miri-miri szentjánosbogarak segítenek a sofőrnek. Mire az Uanko vízeséshez érünk — eh­hez a miniatűr Niagarához, amelynek zuhatagocskái meny­asszonyi fátyol ezüstjeként hullanak alá, a mélybe­n meg­virrad.­­ A banán birodalma ez. »Tanamuri! — »Reggelt!" — kiáltja el Barry a szuszu törzs köszöntését, de válasz sehon­nan. Az első hang botok tom­pa puffogásaként ér el hoz­zánk. Az egyik kunyhó mö­gött három 13—15 éves forma kisleány áll egy hordóalakú hombár mellett és egy-egy két méter hosszú rúddal ütögeti annak fenekét, a mil­t, a dur­­va kölesz őrölik a lányok. »Mondtam, hogy szeren­csénk tesz, Lansira érkeztünk« — kiált fel Barry. A »Lansi« szóra felderül a lányok arca: »Lansi — banan — Sylla Mo­­mo — Tele Momo« — mondja a nagyobbik és fedetlen keb­­lecskéjére teszi kezét. Nem, nem szégyenkezésből, hanem bemutatkozásból, ő ugyanis Tele Momo, Lylla Momo leg­­nagyobbik lánya. Szavaiból lassan világosodik ki előttem a Lansi értelme: Bereja Coly tanácsa, a csa­ládfőkkel egyetértésben min­den hétre előre meghatározza, melyik családnál, mely napon szedik le a banánt, aratják a maniokát, vagy a rizst. Este, a tam-tam szavára, a főtérre gyűlik a falu népe, s megtudja: másnap reggel kinél aratnak. Hogy ez mennyiben érdekli a falu népét? -Csak­ annyiban, hogy minden nagyobb munkát, minden családnál az egész falu végez el, közösen. Aznap reggel, amikor ott jártam, a lányokon kívül azért nem ta­láltam szinte senkit a faluban, mert a 200 családot számláló Bereja Cory egész felnőtt, la­kossága Sylla Momo földecské­­jén szedte a banánt. »Mennyi földetek van?« — kérdezem Tele-től, aki tud né­hány szót franciául. A kislány értetlenül nyitja rám nagy, fe­kete szemeit. »Nem érti a kérdést, de nem azért, mert a francia szava­kat nem érti, hanem mert so­hasem gondolt rá« — hangzik mögöttem. A régi rómaiakra emlékeztető, tógaszerű fehér lepelben, fekete fezzel a fején, 60 év körüli férfi — mint meg­tudom —, Mamadu Sao, a fa­lusi tanács feje magyaráz to­vább: »Nálunk minden család­nak annyi földje van, amennyi az élethez szükséges. Ha nagy a család, nagyobb barázdát, ha kicsi, kisebbet hasítunk ki neki a faluközösség földjéből. A földet eladni nem lehet. A franciák persze­­ jogtalanul kisajátítottak maguknak föl­deket, odaajándékozták az őket kiszolgáló törzsfőnököknek, vagy potom áron eladták európai ültetvényeseknek. De ősi szokásainkat nem tudták megbontani. Tele nem tudja, mennyi földjük van, mert nem is érdekli. Amióta én, az apám, a nagyapám és biztos az ő nagyapja is az eszét tud­ta, mindig Lansiban művel­ték nálunk a földet, közösen. L­ansiban járunk vadászni és elosztjuk a zsákmányt. Lansi­­ban építjük házaink tetőit. Ha idegen jön Bereja Coryba és le akar telepedni, kap ingyen földet és a falu Lansi­ban épí­ti fel házát. (Íme, a Guineá­ban egy év óta hallatlan gyor­sasággal kibontakozó fogyasz­tó- és termelőszövetkezeti mozgalom természetes alap­ja!) Ma Sylla Momoéknál sze­di a banánt a falu, Lansi-ban. A Momo-lányok ma nem dol­goznak kint a mezőn, nekik az a dolguk, hogy főjön az ebéd az egész falunak.« »És ha a Momo-család mondjuk rosszabb ebédet főz a Sansi napján, mint a szom­széd, az vajon nem okoz kü­lönbségeket, ellentéteket?« — kérdezem Mamadu Saótól, a tanácselnöktől. Most már az öreg néz rám, értetlenre tágu­ló szemekkel. »­Miért fontos ez?« kérdez vissza. »Mi nem­csak azért tudtunk megma­radni, nemcsak azért nem hal­tunk éhen, mert gazdagon te­rem Guinea földje, nemcsak azért, mert egy kiló rizsből és néhány fürt banánból elél egy nap egy öttagú család, ha­nem mert közösen élünk, kö­zösen dolgozunk. Persze a rizs, meg a banán nem elég ma már a mi egyszerű éle­tünkhöz sem, s ezt tudták a kereskedők is. Régen eljött a legközelebbi városból, Kindiá­­ból a libanoni kereskedő, ösz­­szevásárolta a rizst és a ba­nántermést, és nyolc- meg­y tízszeres áron adta tovább. Az­után megint jött a libanoni­­ kereskedő (mert Afrikában a kereskedők többsége liba- , néni és szíriai származású), és 130 frankért vettük tőle a cu­kor kilóját, amelyet Conakry­­ban, a fővárosban 43 frankért árultak. Conakrytól Bereja Cory-ig hét kézen át­­láncolt­ a cukor.­« És Mamadu Sao mosolyog­va tette hozzá: »Sékou Touré széttörte ezt a láncot, és fel­­emelte’ a cukor árát.“ Most már én nézek értetle­nül az öregre: »Felemelte?« »Igen, felemelte. 43 frankról 45-re. De mi is annyit fize­tünk érte. És ma a libanoni ♦ láncosok kiiktatásával, a cukor­­ árának állami rögzítésével­­ egész Guineában 45 frank egy kiló cukor.« »Dohányzik?« kérdem Ma­ ?­madut. »Igen.« Nyújtom felé a tárcám. Figyelmesen szem­léli a cigarettákat. »Először ön vegyen« — kér. Azt hit­tem­, udvarias gesztusról van szó. De nem, a tárcában hét Kossuth lapult, és a hetes a szuszu törzsnél a szerencsétlen szám. A szuszu vadász soha­sem tesz hét golyót­ puskájá­ba. Hét láb hosszúra sohasem építenek házat szuszu falu­ban. Igen. Az ősi babonák még halnak Guineában. Még a ta­nácselnöknél is. De akkor itt, Bereja Cory­­ban, ahol nincs villany, tehát nincs rádió, nincs telefon, csak a kollektivizmus évezredes hagyományai keverednek az ősi babonákkal, ahol a kato­licizmus és a muzulmán hit úgy fonódik össze a villámot, mennydörgést helyenként még istenként imádó s félő féti­sekkel, mint az őserdő lián­jai, vajon hogyan hatol be az új élet, hogyan teremtenek törvényt Fekete-Afrika leg­haladóbb kormányzatának, az alig több mint egy éve füg­getlen Guineának új eszméi? Róbert László (Folytatjuk) a minimum Újabb sikerek felé — Az első siker után újabb eredményekre vágytunk. A következő esztendőben már a második szalagot állítottuk be a tekercselőben — mondja Rá­kosi Vilmos technikus. 1957- ben a kis szalagot, 1953-ban a nagy szerelőben a szállító­­szalagot szereltük fel. Nagyon sokat jelentett, hogy ezzel ki­iktattuk a szállítókocsikat. Ez­­ vagy jelentőségű önköltség­megtakarítás volt. — Így elmondva, ez egy­szerű... De amikor először megbeszéltük a szalagrendszert a műhelyekben, még sok ellen­­véleménnyel találkoztunk.­­­­Mint általában minden új dol­got — ezt is ellenzés,­­ vssza­­h­úzódás fogadta. A műszaki­fizikai brigád mégis elhatá­rozta: tervünket megvalósítjuk. Automatizáltunk, újítottunk, a legapróbb részletekig felbon­tottuk a munkafolyamatot, gondoskodtunk az anyagellá­tásról. — Az első eredmények? — A termelékenység egyik napról a másikra szinte megkétszere­ződött —, ezt adta a szalag­­rendszer. Persze, megnőtt az üzem nyeresége is. Az idén az­tán terveink szerint folytatjuk ezt a munkát, felépítjük a nagy tekercselő szalagot. Itt a 30 kilowattos motorokat is automatizált munkaeszközök­kel tekercseljük majd. A brigád sok alkotni akaró műszaki dolgozóból és szak­munkásból áll. S az idén nem­csak új szalag megoldása, munkájának kidolgozása vár rájuk — sok más problémát is meg kell oldaniuk. Itt az első nagy feladat: az üzemben is rátérnek a nemzetközi motor­sorozat gyártására. Ez azt je­lenti, hogy a motorok méretei, tengelynagyságai minden or­szágban egyformák lesznek. A külföldre szállított hazai szer­számgép esetleges motorcseré­jénél néhány év múlva már azonosak lesznek a méretek, egyszerűsödik, gyorsul a cse­ Tanulmányi szabadság technikumba járóknak Juhász József budapesti ol­vasónk kéri, hogy közöljük a tanulmányi szabadságról in­tézkedő jogszabályok számát és azt, hogy a technikum esti tagozatára járóknak mennyi tanulmányi szabadság jár. A tanulmányi szabadságról a 14/ 1956. (V. 30.) M. T. számú rendelet 30. § (1) bekezdésével, valamint a 11/1957. (II. 20.) Korm. számú ren­delettel módosított Munkatörvény­­könyv végrehajtási rendelet 211. §-a intézkedik. Eszerint a techni­kumba járó dolgozóknak az esti tagozaton évente 6 nap, a levelezd tagozaton évente IS nap tanulmá­nyi szabadság jár. Munkaruha megváltása Drótos Béla budapesti olva­sónk azt kérdi, hogy helyesen járt-e el a vállalata, amikor a még ki nem hordott munka­ruha megváltására kötelezte munkaviszonya megszűntekor. Vállalata helytelenül járt el. A munkaruha-juttatásról szóló 17/1958. (II. 21.) Komi. számú rendelet 3. § (2) bekezdése értelmében ugyanis, ha a munkaruha kihordási ideje nem telt le és a munkaviszony megszűnik, a dolgozó megválthatja a munkaruhát. Erre kötelezni azon­ban nem lehet, ha a dolgozó nem akarja megváltani a munkaruhát, azt vissza kell venni. Pótszabadság kiszámítása 1960-ra Több olvasónk kérte, hogy táblázatban közöljük, miként kell a folyamatos munka­­viszony alapján járó pótsza­badságot kiszámítani 1930-ra. Az alább közölt táblázatban a dátumok a munkaviszony kez­désének határait, az utána következő számok pedig a pótszabadság napjait jelentik. 1919. július 2.-1930. július 1. 12 1930. július 2.-1933. július 1. 11 Terhess­égi se­tély túlhordása esetén Szép Ján­osné miskolci olva­sónk szeretné tudni, hogy kap­­hat-e terhességi segélyt, ha terhesállományba vételétől számítva, 42 napon túl követ­kezik be a szülés. Itt a sz­­lés várható időpontjának megállapításánál orvosi tévedés történt, vagy a tillkoritás miatt a dolgozó nő a szülés előtt 42 nap­nál hosszabb szülési szabadságot és terhességi segélyt vett igénybe, a szülés előtti szabadságidő és a segélyezés ideje a szülésig meg­hosszabbodik. A szülés utáni sza­badság és a gyermekágyi segélye­zés ezáltal nem rövidülhet meg, tehát a gyermekágyi segélyezés ideje 42 napnál rövidebb ez észt­ben sem lehet. 1933. július 1936. Július 1939. július 1942. július 1946. július 1948. július 1950. július 1952. július 1954. július 1958. július 1958. július kft viszonyra badság. 2.-1939. július 1. 10 2.-1939. július 1. 9 2.-1942. július 1. 8 2.-1942. július 1. 7 2.-1942. július 1. 6 2.-1950. július 1. 5 2.-1952. július 1. 4 2.-1952. július 1. 3 2.—1056. július 1. 2 2.—1958. július 1. 1 2. után fce&fifiú, m­im­­még nem jár pótsza- Magyar tanácsi küldöttség­ utazott Angliába Hétfőn a Ferihegyi repülő­térről négytagú magyar taná­csi delegáció utazott Angliába. A küldöttség tagjai: Veres Jó­zsef, a fővárosi tanács végre­hajtó bizottságának elnöke, Biczó György, a szegedi, Cser­­nitszki Gyula, a győri tanács végrehajtó bizottságának el­nöke és Gál István, a debre­ceni tanács végrehajtó bizott­ságának elnökhelyettese. A küldöttség búcsúztatására meg-­­jelentek: Varga András, a­­ Minisztertanács tanácsszer-­­ vek osztályának vezetője, to-­ vábbá a fővárosi tanács vég-­ rehajtó bizottságának több ve­zetője, és a Külügyminiszté­rium munkatársai. Ott volt John Edmund Dudley Street, a budapesti angol követség első titkára is. A tanácsi kül­döttség előreláthatólag két he­tet tölt Angliában. (MTI) Megérkezett a Svéd Királyság új magyarországi követe Január 30-án Budapestre ér­kezett Karl Fredrik Almqvist rendkívüli követ és megha­talmazott miniszter, a Svéd Királyság új magyarországi követe. A követet megérkezé­se alkalmából Csatorday Ká­roly rendkívüli követ és meg­hatalmazott miniszter, a Kül­ügyminisztérium protokoll­­osztályának vezetője üdvözöl­te (MTI) NÉPSZAVA Nyereségrészesedési tanácsadó Szabó B. (Miskolc) arra kér választ, hogy az üzemben eltöl­tött folyamatos munkaviszonya alapján milyen többletnyereség illeti meg. A SZOT elnöksége irányel­vei alapján a nyereségrésze­sedésnek elő kell jegyenie a törzsgárda kialakítását. Ezért az irányelvek magukban fog­lalják, hogy aki az üzemben hosszabb idő óta dolgozik, az alaprészesedésen felül az el­töltött idő arányában többlet­­részesedést kapjon. Tekintve, hogy levélírónk vasipari üzemben dolgozik, közöljük,­­ hogy a 9205/1950. KGM. sz. utasítás, amelyet a szakszer­vezettel egyetértésben adtak ki —, előírja, hogy a tervidő­szakban­­ kiemelkedően jó eredményt elérő dolgozó nye­reségrészesedését növelni le­het A növelő tényezők között első helyen említi az utasítás a hosszú, sokéves szolgálati időt. Tehát a vállalatnál eltöltött hosszabb szolgálati idő alap­ján többletrészesedést adnak. Annak mértékét tehát, hogy évenként milyen mértékkel emelkedik az alaprészesedés, az üzemi tanács határozza meg.* Fraport Balázs 1959. július 21- től 1960. január 18-igg dolgozott a Ruyzyantaárusyv­árban. F­észesül­­het-e nyereségrészesedésben? A vállalatoknál a dolgozóknak meghatározott időt kell eltöl­­teniük, hogy nyereségrészese­dést kapjanak. A SZOT el­nökségének irányelvei szerint ez 3—6 hónap. Ezen belül az üzemi tanács dönt a vállalati sajátosság figyelembevételé­vel. A Ruggyant­aárugyár üze­mi tanácsa döntése szerint a várakozási idő hat hónap, te­hát, aki 1959. június 30-a után lépett munkaviszonyba, az az 1959. évi eredmények alapján fizetett nyereségrészesedésben nem részesülhet. Mivel olva­sónk később lépett be a vál­lalathoz, ezért részére a vál­lalattól nyereségrészesedés nem jár.* P. József (Foktő): 1959 folya­­mán az O. M. 22. számú Építő­ipari Vállalattól önkényesen ki­lépett. Jár-e részére nyereség­részesedés. A nyereségrészesedés a kol­lektíva jó munkájának jutal­ma, amelyet a dolgozók a bé­ren felül kapnak. Elosztásáról a SZOT elnöksége irányelvei alapján az üzemi tanácsok döntenek. A nyereségrészese­dési rendszer azt a célt szol­gálja, hogy segítsen a munka­fegyelem megszilárdításában, ugyanakkor jutalmazza azo­kat, akik fokozott mértékben hozzájárultak a vállalat gaz­daságos működéséhez. A mun­kaerővándorlás, az önkényes kilépők rontják a munkafe­gyelmet, ezáltal veszélyeztetik a vállalat eredményes mun­káját is. Ezért az önkényes ki­lépők nyereségrészesedésben nem részesülhetnek. A Duna-bizottság megünnepelte alakulásának tizedik évfordulóját A Duna-bizottság január 20- tól 30-ig Budapesten megtar­tott 18. jubileumi ülésszakán megünnepelte a bizottság meg­alakulásának tizedik évfordu­lóját. A Duna-bizottság elnö­kévé S. Petrovicsot, Jugoszlá­via képviselőjét, alelnökké pe­dig Puja Frigyest, Magyaror­szág képviselőjét választották. A bizottság titkára Kristo Sztojcsev, Bulgária­ képviselő­je lett, a bizottság apparátusá­nak igazgatójává M. Rusutot (Románia) nevezték ki. Az ülésszak munkájában részt vett Ausztria, a Duna­­bizottság új tagja, továbbá az ENSZ európai gazdasági bi­zottságának s a Vaskapu fo­lyami igazgatásának megfigye­lői, valamint a Német Szövet­ségi Köztársaság szakértői. IPARI TANULÓNAK KŐMŰVES vagy ÁCS szakmába felveszünk fiatalokat, akik az általános iskola nyolc osztályát elvégezték és a 17. életévüket még nem töltötték be. Jelentkezés szemé­lyesen vagy írásban. Otthont, munka­ruhát, teljes ellátást és tanulmányi előmenteltől függően ösztöndíjat biztosítunk! •Jelentkezés: É. M. 21. SZ. ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT Budapest V. kerület, Apáczai Csere János u. 7. FELVESZÜNK azonnali belépéssel kazánfűtőket, cső­lakatosokat, vizsgázott liftszerelőket (nyugdíjas is lehet) TMK lakatosokat és kubikosokat Munkásszállás nincs. Kedvezményes étkezést biztosítunk. Munkaruhát adunk. Kőbányai Műanyaggyár, Bp., X., Újhegyi út 3. (Elérhető 17-es autó­busszal) 1960. február 2

Next