Népszava, 1960. május (88. évfolyam, 103–128. szám)

1960-05-01 / 103. szám

A bérhelyzetről és a kereseti arányokról: Kibővül a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Mint ismeretes, a hároméves terv a bérből és fizetésből élők reálbérének 6 százalékos (éven­ként 2 százalékos) növekedé­sét irányozta elő. A gazdasági fejlődés gyorsabb ütemének eredményeként azonban lehe­tővé vált, hogy az 1960 végére tervezett reálbéremelés már az 1959-es évben megvalósul­jon. Az elmúlt évben a szocialis­ta szektorban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak reálbére körülbelül 4,5 száza­lékkal emelkedett, jelentősen meghaladta azt a szintet, amely az elmúlt évre tervezve volt. Ennek jelentős része, mintegy tovább javult a termelés és a béralapfelhasználás kö­zötti összhang is. Ezt elősegí­tette az is, hogy a vállalatok gazdasági vezetői az üzemek irányítása terén nagyobb önál­lóságot kaptak, amellyel meg­felelően éltek is. Az átlagbértartalék képzése terén a III. plénum határoza­ta óta is jelentős javulás tör­tént. Tartalékot főleg a válla­latok képeztek, amelyet év vé­gére általában felhasználtak. Például a pamut- és rövidáru­iparban az év elején óránként 9­—10 fillér volt a tartalék, amely az végéig csaknem tel­jesen felhasználásra került. Tapasztalataink szerint az át­lagbér felfutására fordítható összegnek — az iparág sajátos­ságától függően — 40—80 szá­zalékát használták fel a ter­Az egyes munkakörök kö­­zötti helyes kereseti arányok kialakítását azonban megnehe­zíti az egyes vállalatok részé­ről tapasztalható helytelen munkaerőgazdálkodás. Ismere­tes, hogy vannak szakmák amelyekben még mindig mun­kaerőhiány mutatkozik. Egyes vállalatok a munkaerőhiányt úgy akarják megszüntetni, hogy más vállalatoktól csaló­da­nak át szakmunkásokat ma­gasabb bérrel, még úgy is, hogy ezekben a munkakörökben az újonnan felvett dolgozók­nak a vállalat törzs­gárdájának kereseti szintjénél már a fel­vételnél magasabb keretet biz­tosítanak. Nem törődnek azzal hogy ezzel feszültséget idéznek elő vállalaton belül, vagy vál­lalatok között. Veszélyeztetik saját törzsgárdájuk kialakítá­sát és növelik a vállalatok kő­négy százaléka, az átlagkerese­tek növekedésének eredménye­ként jött létre. Az átlagot meg­haladó mértékben emelkedtek a keresetek az építőiparban, a mezőgazdaságban, ahol a na­­­­gyobb termelési eredmények — és a költségvetési szerveknél, ahol az elmúlt évben végre­hajtott bérpolitikai intézkedé­sek tették azt indokolttá. A tervezettet jelentősen megha­ladó mértékben növekedtek a keresetek az állami iparban foglalkoztatott munkásoknál is, ahol az 1958-as évhez viszo­nyítva, az elmúlt évben 3,1 szá­zalékos bérnövekedés követke­zett be e telékenység növekedésének elősegítésére, az alkalmazás­ban levő bérrendszerek to­vábbfejlesztésére. Például a vasipar az összeg körülbelül 40—50 százalékát a bérrendsze­rek továbbfejlesztésére és a teljesítményplafon emelésére, az építőipar 80 százalékát, a bőripar 70 százalékát használta fel a termelékenység növeke­désének fedezésére. Az elmúlt évben végrehaj­tott bérpolitikai intézkedéseik, valamint a népgazdaság egyéb területein megvalósult bérfel­futások következtében, tovább javultak a kereseti arányok. Csökkent az alacsonykeresetű dolgozók száma, ugyanakkor örvendetes jelenség, hogy az 1501 forinton felül keresők aránya mintegy 4,6 százalék­kal növekedett a zötti munkaerővándorlást is. Ezen a módszeren sürgősen változtatni kell. A munkaerő­­vándorlás mértéke, a vállalat törzsgárdájának kialakítása nagyban függ attól, hogy azo­nos szakmákban — figyelembe véve a körülményeket — a ke­reseti szintek hogyan alakul­nak. Ezért törekedni kell a vál­lalaton belül és vállalatok kö­zött is a helyes kereseti ará­nyok kialakítására. Ennek módszere lehet a szakmai iránybérek meghatározása, amelyet már több iparágban kiadtak, vagy a munkáknak, illetve munkásoknak besorolá­sára olyan központi irányel­veknek a kiadása, amelyek a vállalati önállóság megsértése nélkül elősegítik az e téren még meglevő hiányosságok megszüntetését, tik a szakszervezetek legjob­ban e célkitűzések megvalósí­tását. Az ez évi népgazdasági terv teljesítését nagy mérték­ben elősegítheti a helyesen al­kalmazott anyagi ösztönzés. A vállalatoknak­ a bérrendszerei­ket úgy válasszák meg, hogy a népgazdaság és a dolgozók érdeke ne legyen ellentétes. A bérrendszerek javításával arra törekedjenek, hogy a mennyi­ségi ösztönző mellett a minő­ség javítása, az anyagtakaré­kosság, a szerszámfelhasználás valamint a selejt csökkentése legyen az ösztönzés fő iránya. Az alapbérek megállapításánál legyenek figyelemmel arra is, hogy az megfelelően ösztönöz­zön a szakmai továbbképzésre is. A prémiumot még sok he­lyen helytelenül, fizetéskiegé­szítésként kezelik, ugyanakkor a prémiumfelosztásnál is ta­pasztalható egyenlősítési törek­vés, amely kóros szemlélet el­len a leghatározottabban fel kell lépni. A bérrendszer, a prémium és az egyéb anyagi ösztönzők akkor helyesek, ha a műszaki fejlesztést és a gazda­ságos termelést hatékonyan elősegítik. Alá kell azonban húznunk, hogy a legjobb anyagi ösztön­zők sem pótolhatják azokat a tervezési és üzemszervezési munkákat, amelyek a folyama­tos és gazdaságos termelés elő­feltételei. Az anyagi ösztönzést tehát párosítani kell a jó üzemszervezéssel, az ütemes termeléssel, a körültekintő és megfontolt vállalatvezetéssel. Csak ilyen körülmények kö­zött tud az anyagi ösztönzés helyes irányban hatni, amely a dolgozók és az egész népgazda­ság érdeke. Fejlődött a bérrendszer • A munkaerővándorlás okai Tovább növekedett a keresők aránya Jelentős eredményt értünk el az elmúlt évben a foglalkoz­tatottság növekedése terén is. A keresők aránya a munkaké­pes népességen belül az elmúlt évben — 1958-hoz viszonyítva­­— tovább növekedett. Ennek eredményeként csökkent a 100 keresőre jutó eltartottak szá­ma. A lehetőségekhez képest az elmúlt évben is tovább csök­kentettük a munkaidőt. Így az egyes, egészségre ártalmas munkakörökben a heti 48 órás munk­aidő helyett 42 órás, illet­ve 36 órás foglalkoztatást ve­zettünk be. Ugyancsak csök­kentettük a MÁV utazósze­mélyzet korábbi magas szolgá­lati óráinak számát is. Az 1959. évi foglalkoztatási intézkedések nyomán lényegé­ben megszűnt a fiataloknak és lényegesen enyhült a nők elhe­lyezésének problémája. A fia­talok elhelyezkedését elősegí­tette a 4—6 órás foglalkoztatá­si lehetőségek bővítése. A fog­lalkoztatott fiatalok száma megkétszereződött, e­zen belül is legjelentősebben emelkedett a lányok munkába állításának lehetősége. A legjobban rászo­ruló nők elhelyezkedési prob­lémái megoldását — a munka­helyek számának növelése mellett — elősegítette az is, hogy 1959-ben újabb kilenc vá­rosban, csaknem minden mun­kakörre bevezetésre került a kötelező munkaközvetítés. Így a tanácsok az elhelyezéseknél a munkára jelentkezők szociá­lis helyzetét figyelembe ve­hették. " %­ l A szakszervezetek közbeléptek A szakszervezetek vezető szervei (központi vezetőség, el­nökség) az elmúlt évben gyak­ran vizsgálták a hozzájuk tar­tozó minisztériumok és ipar­ágak bérhelyzetét. Egyes prob­lémákat konkrétan is megvizs­gáltak és azok megoldására a gazdasági szervek felé megfe­lelő javaslatot tettek. A va­­sasszak­szervezet elnöksége pél­dául tárgyalta az Erőmű ka­zánüzemében az egyéni telje­sítmény alapján történő bére­zés lehetőségét és javaslatukra ma­­már három hőerőműben bevezették az egyéni teljesít­ménybéres elszámolást. A bá­nyászszakszervezet elnöksége tárgyalta a túlzott bértartalé­kolás okait, ennek alapján a minisztériummal együttesen új módszert dolgoztak ki az át­lagbér és béralapellenőrzésre vonatkozóan, amit 1960. január 1-vel bevezettek. A textiles szakszervezet a Könnyűipari Minisztériummal együttesen szakmai iránybéreket adott ki a kereseti aránytalanságok csökkentése érdekében. A töb­bi szakszervezet elnöksége is eredményesen foglalkozott a bér- és munkaügyi kérdések­kel. Az üzemi szakszervezeti szervek tevékenysége is javult. A vállalatok és a szakszerve­zeti bizottságok nagyobb önál­lósággal általában helyesen él­tek. Ezt mutatja az is, hogy az elmúlt évben lényegesen csök­kent a bérügyi panaszok szá­ma. Ezt a munkát segíti elő a bérosztályzatok megkötése és betartatása, az üzemi bérháló­zat oktatása, működtetése. A műszaki fejlesztésre és a gazdaságos termelésre ösztönözzön Az 1960-as év újabb felada­tok elé állítja úgy a gazdasági, mint a szakszervezeti szerve­ket. E kérdéssel foglalkozott a SZOT VII. teljes ülése is és meghatározta, hoevan seatthe- írta: varga György, a szoT titkára­i és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság együttműködése Szombaton a Kulturális Kapcsolatok Intézetében Va­dász Elemér Kossuth-díjas akadémikus és V. P. Druzin —­ a két társaság elnökei — alá­írták a Szovjet—Magyar Ba­tári Társaság és a Magyar— Szovjet Baráti Társaság kö­zötti, 1960. évi együttműködés tervét. Jelen volt az aláírás­nál Kardos László Kossuth­­díjas egyetemi tanár, az M­SZBT alelnöke, Demeter Sándor, MSZBT főtitkár, a Sajtókonferencia a Szovjet- Szombaton az Újságírószö­­vetség székházában a Szov­jet—Magyar Baráti Társaság küldöttsége beszámolt hazánk­ban szerzett tapasztalatairól. Siklósi Norbert, a MUOSZ fő­titkára üdvözlő szavai után V. P. Druzin, a küldöttség veze­tője elmondotta, hogy igen jó tapasztalatokat szereztek az országban és azzal az érzés­sel utaznak most haza, hogy a két nép barátsága a jövőben tovább gazdagodik és erősö­dik. társaság országos elnökségé­nek több tagja, a Külügymi­nisztérium képviselői, vala­mint a Szovjet—Magyar Bará­ti Társaság hazáinkban tartóz­kodó küldöttsége, M. A. Po­pov, a szovjet nagykövetség ideiglenes ügyvivője és a nagykövetség több munkatár­sa. Az aláírás után a két tár­saság elnöke rövid beszédben méltatta a közös munka jelen­tőségét. Az idei együttműködési terv Ezután a küldöttség tagjai számoltak be tapasztalataik­ról, elsősorban a magyar szak­emberekkel történt találkozá­saikról. F. D. Ovcsarenko ki­jevi kémikus-professzor mél­tatta a magyar kémikusok munkásságát, különösen Bu­­zágh professzornak azt a ja­vaslatát, amely szorosabb együttműködést indítványoz a magyar, szovjet és csehszlo­vák kutatók között. Sz. A. Bir­­jukov elmondotta, hogy szó­kiszélesíti a két testvérszerve­zet kooperációját, több köl­csönös látogatást, szakember­­cserét, közösen megrendezett konferenciákat, Mikszáth Kál­mán-, Csajkovszkij-, Ciolkov- Szikij- és Erkel-ünnepségek rendezését, számos közös ki­állítást, hanglemez-, fény­kép- és folyóiratcserét és a legújabb színdarabok köl­csönös megküldését irányozza elő, más magyarral találkozott, akivel együtt harcolt a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom idején. A. M. Likova fe­jőnő, a szocialista munka hő­se a meglátogatott tsz-ek és állami gazdaságok munkájá­ról szólott elismeréssel, A. A. Taalberg, az észtországi Kuk­­ruze bánya brigádvezetője a magyar bányászokkal történt találkozásairól szólott. Végül a küldöttség tagjai az újság­írók kérdéseire válaszoltak.­ ­Magyar Baráti Társaság küldöttsége tapasztalatairól Kádár János fogadta a Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldöttségét Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára fo­gadta a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság V. P. Druzin ve­zetésével hazánkban tartózko­dó küldöttségét A küldöttsé­get elkísérte M. A. Popov, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A szívélyes baráti találkozón részt vett Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke, Rapai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, valamint Demeter Sándor, a Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság főtitkára. (MTI) A SZOT elnökségének üdvözlete a külföldi szakszervezetekhez A SZOT elnöksége május 1, a proletár nemzetköziség nagy ünnepe alkalmából testvéri üd­vözletét küldte a Szakszerve­zeti Világszövetségnek és az SZVSZ titkárságán keresztül a világ valamennyi szervezett dolgozójának. A távirat többek között megállapítja: »A ma­gyar szervezett dolgozókat örömmel és bizakodással töltik el azok a jelentős eredmények, amelyeket az SZVSZ követke­zetes harca nyomán a világ­­szervezet dolgozói elértek a hi­degháborús légkör felszámolá­sának, a békés egymás mellett élés megvalósításának útján.■» Táviratban küldött üdvözle­tet a SZOT elnöksége a Szovjet Szakszervezetek Központi Ta­nácsának. A távirat többek kö­zött megállapítja: »A magyar munkások és alkalmazottak nevében forró baráti üdvözle­tünket és jókívánságainkat küldjük a szovjet szakszerve­zeteknek, a Szovjetunió dol­gozóinak, akik hazájukban si­keresen tevékenykednek a XXI. pártkongresszus történel­mi jeletőségén, határozatainak megvalósításán, a kommuniz­mus építésének nagy felada­tain. Dolgozó népünk, mint a Szovjetunió népe és a világ békeszerető erői, nagy öröm­mel és megnyugvással fogadta a Szovjetunió kormányának az általános és teljes leszerelésre, a Németországgal kötendő bé­keszerződésre, a világbéke megteremtésére irányuló erő­feszítéseit.­ A SZOT elnöksége Üdvözle­tet küldött az öt világrész szá­mos országába, szakszervezeti szervezeteikhez, szakszervezeti harcosokhoz. Az üdvözletek­ben többek között a SZOT el­nöksége kifejezésre juttatja azt a kívánságát, hogy minél ha­marabb siker koronázza a né­pek közötti békéért, az általá­nos és teljes leszerelésért, a dolgozók növekvő jólétéért folytatott közös harcot. Baráti találkozó a SZOT-ban május 1. alkalmából A SZOT titkársága május 1. alkalmából — mint más évek­ben — az idén is meghívta a mozgalomban régóta részt­vevőik és a KISZ-fiatalok képviselőit. A szombat dél­utáni bensőséges találkozáson részt vett Somogyi Miklós, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke, Brutyó János, a Központi Bizottság tagja, a SZOT főtitkára, Bu­­gár Jánosné, a SZOT titkára. A mindvégig meleghangú, baráti beszélgetést Somogyi Miklós nyitotta meg, majd a KISZ-fiatalok köszöntötték a mozgalom régi harcosait, kö­zöttük elsőnek a 91 éves Pol­gár Jakabot, aki 74 éve szak­­szervezeti tag és már 70 évvel ezelőtt részt vett az első má­jus 1-i felvonuláson. (MTI) A területi egyeztető bizottságok gyakorlatából Ma a nyereségrészesedéssel kapcsolatos munkaügyi vi­tákkal foglalkozunk a Fővá­rosi Területi Egyeztető Bi­zottság gyakorlata alapján. Amikor nem jár nyereségrészesedés A Mezőgazdasági Terméke­ket Rakodó, Szolgáltató és Fel­dolgozó Szövetkezeti Vállalat volt dolgozója, Olejár János panasszal fordult a vállalati egyeztető bizottsághoz, mert nem kapta meg a nyereségré­szesedést. A VEB panaszát el­utasította, hivatkozva fel­ügyeleti szerve, a SZÖVOSZ 46/1959. számú utasítására, amely kimondja, hogy a kö­zös megegyezéssel vagy hozzá­járulással kilépett munkavál­laló részére — kivéve, ha a nyugdíjazás, egészségére ká­ros munka, vagy a dolgozó egészségi állapotára való te­kintettel történt a munkavi­szony megszüntetése — nyere­ségrészesedést nem lehet kifi­zetni. A panaszos a TEB-hez fel­lebbezett, arra hivatkozással, hogy betegsége miatt szüntette meg annak idején a munkavi­szonyt. A TEB megállapította, hogy a felmondás idején a­hol­érezte magát, mivel nem ka­pott igazgatói jutalmat, és csak az egyeztető bizottsági eljárás során mutatott be or­vosi igazolást. A panaszos sem állította, hogy előbb is be­mutatta igazolásait. A TEB így a panaszt elutasította, mert megállapította, hogy a dolgozó mondott fel vállala­tának, és erre nem volt a SZÖVOSZ utasításában felso­rolt oka. Kinek az érdekében történt az áthelyezés A következő ügy érdekes­sége, hogy a TEB nem a nye­reségrészesedés, hanem annak előfeltétele kérdésében dön­tött. Az Elektronikus Mérőké­szülékek Gyára volt dolgozója, Csige Sándor a bírósághoz for­dult, hogy ítélje meg részére az áthelyezése előtti időre já­ró nyereségrészesedést. A Pes­ti Központi Kerületi Bíróság meg is ítélte a követelést, a gyár azonban fellebbezett. A Fővárosi Bíróság a fellebbe­zési eljárást felfüggesztette annak a vitás kérdésnek elbí­rálása céljából, hogy a dol­gozó áthelyezése népgazdasá­gi érdekből történt-e vagy sem. Az ügyet áttették a vál­lalati egyeztető bizottsághoz. Az szavazategyenlőség folytán nem hozott határozatot, így került az ügy a TEB-hez. A TEB megállapította, hogy a dolgozót saját kérelmére helyezték át a Műszaki Mű­vekhez, bár kikérő levelet ho­zott. A gyár igazgatója azért adta hozzájárulását, mert a dolgozó új munkahelyén ma­gasabb munkakörbe került magasabb bérrel. Az általános joggyakorlat szerint — állapította meg a TEB —, népgazdasági érdek­ből történt áthelyezésnek az az áthelyezés minősül, amely­nél két vállalat felett felügye­letet gyakorló szerv intézke­dése alapján az áthelyező és kikérő szerv igazgatója meg­egyezik az áthelyezés kérdé­sében. Ilyen esetben azonban sohasem a dolgozó maga kez­deményezi az áthelyezést. Az adott esetben a dolgozó maga keresett kedvezőbb elhelyez­kedési lehetőséget, kikérő le­velet hozott, és a munkáltató a dolgozó egyéni érdekeire való tekintettel járult hozzá a dolgozó áthelyezéséhez. Ez az áthelyezés tehát nem nép­­gazdasági érdekből, hanem a dolgozó kérelmére történt. (szegő) NÉPSZAVA A SZOT elnökségének fogadása a hazánkba érkezett külföldi szakszervezeti küldöttségek tiszteletére Szombaton este a SZOT el­nöksége fogadást adott a vá­rosligeti Gundel Étteremben a május 1. alkalmából hazánkba érkezett szakszervezeti kül­döttségek tiszteletére. A foga­dáson részt vettek Marosán György és Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, az MSZMP Központi Bizottságának több tagja, a SZOT elnökségének tagjai, a Szakszervezeti Vi­lágszövetség titkárságának képviselője, a szovjet, a kínai, az algériai, a bolgár, a cseh­szlovák szakszervezetek, a Fe­kete-Afrikai Dolgozók Általá­nos Szövetsége, a jugoszláv, a koreai, a lengyel, a mongol szakszervezetek, a Német De­mokratikus Köztársaság szak­­szervezetének, az Olasz Álta­lános Munkásszövetségnek, a román és a vietnami szakszer­vezeteknek küldöttségei, vala­mint az angol pedagógus­­szakszervezet hazánkban tar­tózkodó küldöttsége. A vendé­geket Brutyó János, a SZOT főtitkára és a SZOT titkársá­gának tagjai fogadták. A foga­dás meleg baráti légkörben zajlott le. Veres József távirata Berlin főpolgármesteréhez Veres József, a fővárosi ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke Berlin felszabadulásá­nak 15. évfordulója alkalmából táviratban tolmácsolta üdvöz­letét és jókívánságait Friedrich Ebert főpolgármesternek. (MTI) Fogadás a holland nemzeti ünnep alkalmából Dr. W. V. Cohen Stuart hol­land ideiglenes ügyvivő Julian­na királynő születésnapja, a Holland Királyság nemzeti ün­nepe alkalmából fogadást adott. A fogadáson megjelent Szarka Károly külügyminisz­terhelyettes, a Külügyminiszté­rium, a külkereskedelmi mi­nisztérium több vezető mun­katársa, a gazdasági és kultu­rális élet számos képviselője. Jelen volt a diplomáciai testü­let számos vezetője és tagja. (MTI) A NÉPSZAVA TELEFONSZÁMA: 224—819* 1960. május 1­ 1

Next