Népszava, 1960. augusztus (88. évfolyam, 182–206. szám)

1960-08-02 / 182. szám

A kisebb üzemek összefogásával emelhető a vállalati üdültetés kulturáltsága is .vente mintegy 170—180 000, vagyis csaknem annyi ember üdül a különböző vállalatok, üzemek és hivatalok saját, il­letve bérelt üdülőiben, mint eennyien részt vesznek a szakszervezetek által szerve­­ze­tt kedvezményes üdültetés­ijén. Ezeknek az üdülőknek a fenntartása — amelyet az adott üzemek dolgozóinak kö- Több fizikai A határozat megjelenése óta több mint egy esztendő telt el- Mennyiben javult a helyzet, hogyan érvényesül a vállalati üdültetésnél is az az elv, hogy elsősorban a termelőmunkában becsülettel helytállt munkáso­kat és műszaki dolgozókat ju­talmazzák a beutalókkal, erről tanácskozott legutóbb a Ruhá­zatipari Dolgozók Szakszerve­­tének elnöksége. A széleskörű ellenőrzés során megállapítot­ták, hogy a korábbihoz képest egyik lényeges kérdésben — abban, hogy kik kerülnek a vállalati üdülőkbe — alapvető változás következett be. Ebben az évben már csaknem vala­mennyi vállalati üdülőben 70— 80 százalékban üdülnek fizikai munkások és a termelésben közvetlenül részt vevő műsza­ki dolgozók. Ezt tapasztalták a Május 1 Ruhagyár balaton­­zamárdi, a Fehér nemű gyár balatonszéplaski, a Kaposvári Ruhaüzem, fonyódi és más vál­lalatok üdülőiben egyaránt. A felsorolt három üdülőben pél­dául összesen 80 dolgozó él egy kéthetes turnusban, s az­ ellenőrzés ideje alatt, valamint az azt megelőző csoportokban is a nyolcvan beutaltból átlag­ban hetvenheten voltak fizikai munkások. [ Sokba kerül] mégsem kielégítő ! A legtöbb helyen — a lehe­tőségeket véve alapul — az el­látás kielégítő. A szórakozási és művelődési lehetőségek már kevésbé. Korszerűség és álta­lános színvonal tekintetében —■ egyes esetektől eltekintve a vállalati üdülők jóval alatta maradnak annak, amit nyújtanak a SZOT, illetve a szakszervezetek kezelésében le­vő nagy üdülők, annak ellené­re, hogy jelentős összegeket fordítanak ezeknek az üdülők­,­nek fenntartására. A Fehérnegy, műgyár például 700 ezer fo­rintot költött berendezésekre és 80 ezret a nyári szezon költ­ségeinek fedezésére. A Május­i­­ Ruhagyárnak is évi 160 ezer­ forintjába kerül az üdülő­ fenntartása. Általános probléma a hely­szűke. A kis befogadótér miatt,­ a lehetőségek igen korlátozót­;; tftk. Egy-egy szobába öt-hat;; embert is bezsúfolnak, hogy;; gazdaságos legyen az üzemel­;; tetés. Rádió, televízió csak­nem valamennyi vállalati Üdülőben van, de a legtöbb;; helyen nincs olyan helyiség, ahol megfelelő körülmények­­között hallhatnák, illetve lát­hatnák az adásokat. Különö­sen a kisebb vállalati üdülők­ben okoz nagy nehézségeket a megfelelő tisztálkodási feltéte­zés kasszájából, a nyereségré­szesedésből és más forrásokból fedeznek — hatalmas összege­ket emészt fel. A Minisztertanács és a SZOT az üzemi szakszervezeti bizott­ságokra ruházta a vállalati üdülőkbe történő beutalás jo­git és felelőssé tette őket az üdültetéssel összefüggő költsé­gek hovafordításáért is. munkás üdül­ ­ők biztosítása, s általában e közművesítés elégtelen állapo­ta. A vállalatok ugyanis ilyen célra semmit vagy csak jelen­téktelen összegeket tudnak fordítani. Általában csak ki­sebb karbantartási munkálato­kat végeznek, egy vállalat ere­jéből nem telik korszerűsítés­re. Sok esetben pedig az is közrejátszik az üdülők elha­nyagoltságánál, hogy azok nem a vállalatok tulajdonát képe­zik, és így nem ruháznak be. A vállalati üdültetésnek egy másik változata a bérlemény, ami lényegében csak néhány ember üdültetését teszi lehe­tővé és mégis drága mulatság. Ilyen például a Könnyűipari Minisztérium Gépgyártó Váll­­lalatának a balatonzamárdi, kétszobás bérleménye, ame­lyért évi 15 ezer forintot fizet­nek. És annak ellenére, hogy semmilyen szórakozási, étke­zési lehetőség nincs, a beutal­tak napi 36 forintot fizetnek egy másik üdülőnek a kosztért. Hasonlóan járnak el a Női Fe­hérneműgyár, a Minőségi Fe­­hérneműgyár és a Ruhaipari Tervező Vállalat vezetői ig, akik két-három szobából álló helyiségekért sok ezer forin­tot fizetnek évente. ♦ Megnyílt a Ruhaipari Szövetkezet GYERMEKRUHA SZALONJA Pesterzsébeten, XX. kém Kossuth Lajos utca 65. szám alatt. Ha elegáns és praktikus ruhát akar gyermekének csináltatni, tekintse meg modelljeinket. I. osztályú munka Pontos kiszolgálás r . A Csepel Vas- és Fém­művek Varrógépgyárában tör­tént. Megeshetett volna má­­soikkal is — a történet min­denképpen tanulságos. Ezért is változtattuk meg a szerep­lők nevét.­ ­ Pár nappal ezelőtt indult meg az új típusú, 56/2-es szá­mú házi varrógép gyártása. Az új gép jobb és tetszetősebb, mint a régi. Az indulás nem ment zökkenő nélkül, pedig semminemű úgynevezett tech­nikai akadálya nem volt. De a szereldében már napokkal előbb megindult a suttogás: — Hallottad? Még a szóda­vízre valót sem keressük meg... — Ide szúrjátok a rozsdás kést, ha én megcsinálom. — Ha megkezdjük a szériát, füves a keresetnek. — Azért, mert az »okosok« .’,most kitaláltak valamit? És ha .’,nem sikerül? Az én pénzemről­­ van szó, nem az övékéről! A suttogó csoportból kiválik egy fiatal munkás. Miközben ,ia földön cipője sarkával el­őnyomja égő cigarettáját, oda­­őszól az idősebb B. Péternek: — Ebből se lesz széria — mutat a szerelősoron lógó új géptípusra. Másnap reggel az üzemveze­tő elhűlve látja, hogy az új gép szerelése nem megy. Hiá­ba kérdez, segít, magyaráz *— három nap alatt készül el az első néhány darab... A sze­relde háromnapi termelésének »■eredménye«: 300 000 forint »úszik« — ennyivel csökkent a termelés. — Pedig az új 56-os típusú varrógép jobb, mint a régi, a számítások szerint olcsóbb is. Nem értem... — panaszolja a Varrógépgyár igazgatója a AZ pártbizottságon. — A kísérleti konstrukciót még egyszer átja­vítottuk. Legfeljebb három óra a szerelési idő. De három nap?! Nem értem... Közben a suttogás tovább folyik... A gyáron kívül, a talponállóban hangoskodó tár­saság üríti a »kételyeiket«. — Azt hiszik, meszet ettünk? — szól az egyik, M. Károly szerelősori munkás. — Ki sem próbáltátok, és már jár a szátok? Nektek min­denki ellenség, csak az ellen­ség nem az? — kérdi B. Péter nyugodt tekintettel, de kissé éles hangon. M. Károly felkapja fejét: — Ha én elkezdem, egy hó­nap múlva a fizetésemnek csak a háromnegyedét kere­sem meg! — Honnan tudod? Kipróbál­tad? — kérdez vissza csökö­nyösen, de okosan B. Péter. Ismerős lép be az ajtón. So­kan tudják róla, hogy képzett szakmunkás volt, most műve­zető a gyárukban, Sz. Dénes. Az utolsó szófoszlányt elkap­ta. Látszik az arcon. Odatelep­szik a vitatkozó társasághoz. Komoly és kimért a ma­gatartása. A poharát forgatja a kezében. Egy darabig hallgat a kérdő tekintetek tüzében, majd töprengve megszólal: —■ Nézzétek, én vezető va­gyok, nem mondhatok el min­dent, de ti... ti megmond­hatjátok, nektek nem lehet semmi bajotok belőle. Ha én szólnék, még azt mondanák, hogy irigy vagyok... Szóval, az a gép nem jó, higgyétek el nekem. Ebből sohasem lehet SZÍJBA széria. Meg se kérdeztek, úgy indították be, ha megtették volna, én megmondtam volna a véleményemet. — Akkor mi lett volna? — kérdezi gúnyos hangon a be­állt csendben B. Péter. — Azt mondtad volna, amit itt? — A Varrógépgyár igazgatója szenvedélyesen kutatja a ku­darc okát, keresi a megol­dást. — Mi a teendő maga sze­rint? — kérdezi Sz. Dénes művezetőtől. — Semmi különösebb ... A széria beindulhat hamarosan, nem lesz itt semmi baj, ké­rem — válaszol talponállóbeli ismerősünk és karját szélesre tárva jelzi: lehet ezen egyál­talán problémázni? A szerelősornak véleményét is szeretné hallani az igazgató, de azok hallgatnak. Végül M. Károly kipakol: — Nem megy ez, igazgató elvtárs, hiába. Nem tudjuk megkeresni ezzel a szódavízre valót sem. Én megmondha­tom magának, én egy mun­kás vagyok, mi történhet? Más úgysem meri megmonda­ni. Az igazgató elhűlve hallgat­ja az elképesztő szavakat — éppen az egyik legszorgalma­sabb munkás szájából.­ ­ A pártbizottságon újabb szócsata hullámzik az új szé­ria körül, de az igazgató mér határozott: — Kipróbáltuk, higgyék el, elvtársak, ez jó. Valami más van emögött, de megtaláljuk ennek is az ellenszerét... Pár nap múlva a szerelősort munkások más munkát kap­nak." Csak B. Péter marad a helyén, saját kérésére. Az új­­típusú varrógép szerelését a kísérleti műhely munkásai ve­szik át. Nem is sejtik, milyen izzó hangulatban figyeli munkáju­kat, a perceket és az órákat a főmérnök, az igazgató, a párt­­bizottság és a szakszervezeti bizottság munkatársai... Egy óra... kettő... Még le sem telik a három óra — a sze­relésre előírt idő —, amikor ott állnak a vezetők a sor mellett. Az elkészült el­ső munkadarabokat nézik. Újabb három óra múlva kész a másik széria. És így megy ez több napon keresztül, zökkenő nélkül. Végül az időelemzők kijelentik, hogy az új varró­­gréptípus elkészítési ideje két és fél-három óra lehet. Az igazgató boldogan nyúl a telefonkagyló után: — A csatát megnyertük!... IS-A szerelősori munkások még a helyükön állnak. A következő napon már ők is három óra alatt szerelik az új típusú varrógépet. És ami­kor elmegy mellettük Sz. Dé­nes művezető, B. Péter meg­szólítja: —* Ide figyeljen, szaktárs! Ide szúrja a rozsdás kést, ha ezzel a munkával nem tudunk többet keresni, mint a régivel! De ugye, nem haragszik? Mert ugyebár egy munkáé mindent megmondhat?! Horváth Zsóka Helyes állásfoglalás A szakszervezet elnöksége alaposan elemezte ezeket a körülményeket, s úgy határo­zott, hogy a Könnyűipari Mi­­nisztérium illetékes vezetőivel tervet dolgoznak ki, mely sze­rint összevonják a különböző ruhaipari vállalatok és üzemek erőforrásait és arra ösztönzik, hogy közös erővel, korszerű és minden igényt kielégítő üdü­lőket építsenek. . Helyes lenne, ha a ruhaipari szakszervezet vezetőinek ezt a lépését mások is követnék. A­ többi iparágban szerzett ta­­ pasztalataink is azt bizonyít-t­­ák, hogy évente sok millió fo­rint eprózódik el így, amit ha­ koncentráltan használnánk fel,­ minden esztendőben építhet-j nénk modern és nagy befogd-a­dóképességű üdülőket. Egyéb-J ként az MT és a SZOT hatá­ r rovatai is erre ösztönöznek,* csak éppen többet kellene ten-J ni a megvalósulás érdekében,­ Fekete Béla . A pedagógus szülési szabadsága Virágh Lászlóné gyulaházi olvasónk aziránt érdeklődik, mennyi a szülési szabadság és a pedagógus, ha nyáron szül, megkapja-e szabadságát. A terhes, illetőleg szülő nőt a szülés előtt és ut­án összesen 12 heti szabadság illeti meg. Ezt rendszerint a szülés előtt és után két részben kel kiadni, de az, kérelmére a szülés után egyben is kiadható, ha az orvosi véle­mény szerint a szülést megelő­ző, végzett munka nem veszé­lyezteti egészségét. A szülési sza­badság tartama alatt fizetett sza­badsága szünetel, tehát a szülési szabadság lejárta után kiveheti a még hátralevő fizetett szabadsá­gát. Tekintettel arra azonban, hogy a pedagógusok 36 munkanap pótszabadságából 18 napot igény­be lehet venni, a fenti esetben is igénybe vehető a 18 nap. A sűtő melegségi pótléka Takács András dunaföldvá­­ri olvasónk arra kér választ. hogy a kazánfűtőiknek jár-e melegségi pótlék. A fűtök bérezését úgy állapítot­ták meg, hogy abba a melegségi pótlékot is belefoglalták. Ezért a fűtök bérükön felül külön meleg­ségi pótlékot nem igényelhetnek. A házfelügyelő szabadsága Sólyom István budapesti ol­vasónk azt kérdi, hogy jár-e a házfelügyelőnek szabadság, s ha igen, ki helyettesíti sza­badsága alatt. A házfelügyelőt is megilleti az évi rendes szabadság. Helyettesről a házfelügyelő tartozik gondos­kodni. Hozzátartozója is helyette­sítheti. A helyettesítést végző dolgozó a házfelügyelő megálla­pított évi alapbérének négy szá­zalékát kapja. Ezt az összeget a helyetesítés megszűntekor fizeti ki egy összegben a munkáltató. Ha a házfelügyelő szabadságát több részletben veszi rá, az előbb említett helyettesítési összeg ará­nyos részét kez­­d fizetni. A névviselésről Molnár János­né budapesti olvasónk aziránt érdeklődik, hogy ha második férjétől el­válik, viselheti-e újból el­hunyt első férje nevét. Második házasságával megszűnt a joga, hogy elhunyt első férje nevét viselje. Ha második házas­ságát felbontják, akkor névviselé­si kérelme alapján viselheti má­sodik férje nevét, vagy ha erre nem tart igényt, leánykori nevét. A nyugdíjfolyósítás kezdete Kovács Lajos mezőberényi olvasónk arra kér választ, mi­kortól lehet a nyugdíjat fo­lyósítani. A nyugellátást annak a hónap­nak az első napjától kezdődően kell folyósítani, amelyben az igényjogosultság feltételei beál­lottak. Az igénybejelentés hónap­jától visszafelé számított három hónapnál hosszabb időre azonban a nyugellátást folyósítani nem le­het. A rokkantsági nyugdíjat és a baleseti járadékot az első ízbeni táppénzsegélyezés befejezésétől le­het legkorábban folyósítani. Amikor nem kell felmondás Fülöp Péter bácsalmási ol­vasónk azt kérdi, hogy helye­sen jért-e el a járási tanács, amikor felmondás nélkül meg­szüntette azt a munkaviszo­nyát, amelyet egy építkezés elvégzésére létesítettek. A tanács eljárása helyes volt­ Ugyanis meghatározott munkára létesítettek munkaviszonyt szer­ződéssel. A Munka Törvényköny­ve 34. §-a értelmében a meghatá­rozott munka elvégzésére létesí­tett munkaviszony a meghatáro­zott munka befejeztével külön felmondás nélkül megszűnik. I. T- Novikov szovjet­ miniszter előadása is (Folytatás az 1. oldalról) Inél előbb felépíteni a Nagy­imaros környéki szivattyús tér­i rolókat.­­ Az atomerőművek jövőbeni­­ szerepéről beszélt ezután I. T.­­Novikov. A Szovjetunió ren­­►­delkezik minden olyanfajta »atomreaktorral, amilyenek a [fejlett nyugati országokban ]vannak, egyelőre azonban nem­­ törekszik mindenáron atom­­­erő üzemeltetésére, mert ezek­­ jelenleg még 20—30 százalék­kal nagyobb önköltséggel dol­goznak, mint a hagyományos erőművek átlagosan. A közel­jövőben befejezik a különböző reaktorokkal megkezdett kí­sérteteket, és a tapasztalatok összegezése után döntik el, milyen irányban kezdik meg az atomerőművek építését. A Szovjetunió a hétéves terv időszakában több erőművet épít, mint a szovjethatalom megelőző esztendeiben. A hét esztendő alatt több mint két­szeresére növekszik az erőmű­vek teljesítőképessége. Csupán nagy hőerőművet huszonháro­­mat építenek, általában 300­ megawattos gépegységekkel, egyenként 2400 megawattos teljesítőképességgel. A terv­időszak végén már hatszáz megawattos gépegységeket is előállítanak és szerelnek fel. A jövő azonban a 800 mega­wattos teljesítményű turbiná-;­­ké, ezeket már szintén terve­zik a Szovjetunióban. A Jeni­­szej folyón olyan erőmű épül, melyet 800 megawattos gép­egységekkel látnak el. A vízi­erőmű építésben a Szovjetunió már megelőzte az Egyesült Államokat. A kujdzsevi és a sztálingrádi erőmű a világ leg­nagyobb vízierőművei, örömmel látta azokat a ter­veket, amelyek azt célozzák, hogy a magyar villamosener­giaipar is áttérjen a nagyobb egységteljesítményű gépek al­kalmazására, részben gyártásból, részben behozatal útján és 1960—1970-ben 300 megawattos gépegységeiket építsen be erőműveibe. Az előadást és az értékes észrevételeket Csenterics Sán­dor miniszterhelyettes köszön­te meg. NÉPSZAVA A szilikózis-veszély csökkentésére bizottságok tanulmányozzák az üzemeket Az építők szakszervezetének kezdeményezésére tervezőkből, vállalati dolgozókból és az Építésügyi Minisztérium szak­embereiből szervezett bizott­ságok vizsgálják felül a finom­kerámiai ipari üzemeket és ja­vaslatokat készítenek a szili­kózis veszély csökkentésére. A Budapesti Porcelángyár, vala­mint a Gránit Csiszolókorong- és Kőedénygyár korongozó üzemeiben már befejezték a vizsgálatokat. A bizottság a veszély elhárítására e műhe­lyek belső átépítését, korsze­rűsítését javasolja. A Buda­pesti Porcelángyár korongozó üzemének részletes átépítési terve még az év végéig elké­szül. Eszerint mintegy 10 mil­lió forintos beruházással át­szervezik a gyártást és műszá­rítót állítanak fel. Elkülönített csiszolóhely­iséget is építenek, ahol elszívó berendezés mel­lett és teljes biztonságot nyúj­tó por­ álarccal ellátva két dol­gozó csiszolja majd az összes porcelánárut. Hasonló módon építik át a másik gyár koron­­gozó üzemét is. A szilikózisos megbetegedés ellen védekeznek a gépesítés­sel is. Az idén már mintegy 20 különböző automatikus és más korszerű gépet szereztek be, s az év végéig újabb 22 berendezést kapnak a finom­­kerámiai üzemek. A szilikózis elleni védekezésként a Buda­pesti Porcelángyár az iparág­ban elsőnek most fejezi be üzemi inhaláló kamrájának építését, amelyben munka után sós, szódabikarbonátos gőz belélegzésével tisztíthatják meg a portól tüdejüket a dol­gozók. A Kőbányai Porcelán­­gyárban is terveznek egy ilyen­­­tüdőtisztító- kamrát. (MTI) Munkás-népművész találkozók, kiállítások a népművészeti hónap programjában megrendezik. A fafaragók, szö­vő- és hímzőasszonyok, kera­mikusok nagy seregszemléjét máris élénk készülődés előzi meg. A Népművészeti és Házi­ipari Vállalat boltjaiba egyre több remekbe­­készült munka kerül, nehogy üres kézzel tá­vozzék majd a vendég. A hónap rendkívül gazdag programját már összeállítot­ták. A különböző népművé­szeti kiállításokkal tulajdon­képpen máris megkezdődött az eseménysorozat. Elsőnek Egerben nyitottak kiállítást a legszebb Heves megyei, mező­kövesdi, sárközi, kalocsai és somogyi népművészeti reme­kekből. Hasonló kiállítás szín­helye lesz Csepel és Ózd is.­­ Az idei népművészeti hó­nap egyik legfontosabb célki­tűzése, hogy e népművészeket közelebb hozzu­k a gyári és üzemi munkásokhoz. A csepeli kiállítás keretében például megrendezzük a munkások és népművészek találkozóját­ Hasonlóképpen ismertetjük meg a népművészeket az Ózdi Kohászati Üzemekkel, s a várpalotai bányászok életével — mondották munkatársunk­nak a Népművészeti­ és Házi­ipari Vállalat vezetői. A népművészeti hónap ke­retében Balatonfüreden m­es­­tertalálkozót rendeznek. A mesterek munkáiból a SZOT- szanatórium dísztermében augusztus 20-án kiállítás nyí­lik. A dunántúli faragó nép­művészek Balatonlellén tart­ják hagyományos találkozó­jukat. Itt adják majd át a hí­res somogyi faragómesterről, Kapott Antalról elnevezett dí­jat is, az elmúlt esztendőben legjobb eredményt elért nép­művésznek. (k) A minden évben nagy nép­szerűségnek örvendő népmű­vészeti hónapot az idén is 36 keresett lehetőséggel FELVESZÜNK azonnali belépésre budapesti és vidéki munkákra SZOBAFESTŐ, MÁZOLÓ szakmunkásokat KUBIKOSOKAT Vidékieknek és étkezést adunk Jelentkezés: Bányászati Építő Vállalat Bp. I., Iskola utca 13. sz., földszint 24., munkaerőgazdálkodás 1960. augusztus 2 .

Next