Népszava, 1961. március (89. évfolyam, 51–77. szám)

1961-03-07 / 56. szám

4 cA akért titka az áfa!%Lt­­A... KERESSE FEL A XIII. KER. FODRÁSZ KTSZ ÜZLETEIT! cé'edek­ ULO-xai/L ■ RESTAURÁLJÁK AZ »ECCE HOMO«-T Szóvá tesszük A debreceni Déri Múzeum szinte felbecsülhetetlen értékű műkincse Munkácsy Mihály »Ecce Homo«-ja. A 6,5x4 méte­res képet 1896-ban Párizsban festette Munkácsy; előbb egy konzorcium vásárolta meg és európai kiállításokra vitte, egy amerikai műgyűjtő tulajdonába került. Az Egye­sült Államokból származott át Déri Frigyes magángyűjte­ményébe, később pedig az általa alapított debreceni mú­zeumba. A 65 esztendős kép az idők folyamán kisebb restau­rálásokra szorult. Munkácsy ugyanis a vászonra előbb bitu­menes anyagot kevert, amely az olajfesték­ alatt összehúzó­dott és emiatt hajszálrepedések keletkeztek az olaj­festéken. Tavasszal gondos munkával restaurálják Debrecenben a vi­lághírű alkotást. — DOBI ISTVÁN, az Elnöki Tanács elnöke a Ghánai Köztársaság nem­zeti ünnepe alkalmából üdvözlő táviratot küldött dr. Kwame Nkrumahnak, a Ghánai Köztársaság el­nökének. A SZIBÉRIAI ÓRIÁS­­FA csemetéjét küldték el Leningrádból a Debre­cenben létesítendő Bérke­­liget részére. Londonból virágmagvak­at küldtek, Romániából tíz fajtából álló gladiolus kollekció és ezüstfenyő érkezik. A KÉT IRAKI VÁROS kö­zötti útszakasz építését meg­gyorsították magyar szakem­berek irányításával. Az út építését korábban egy olasz cég megkezdte, de az iraki forradalom után abbahagyta a munkát. A Komplex Kül­kereskedelmi Vállalat öt szakértőt küldött, most pedig az Aszfaltútépítő Vállalat tíz mérnöke, technikusa tartóz­kodik az építkezésnél. Az egész útvonal felavatását az iraki forradalom idei évfor­dulójára tervezték, de az építkezés magyar vezetői most közölték, hogy április 4-ig elkészítik a teljes ma­­kadámburko­latot. — A halál oka 20 éven aluliaknál Európában — az Egészségügyi Világ­­szervezet legújabb jelen­tése szerint — az esetek egyharmad részében köz­lekedési baleset, második helyen szerepel a vízbe­­fulladás. — RÓMA EGYIK KE­RÜLETÉNEK új lakásait három nappal ezelőtt megszállta 700 asszony és néhányszáz gyerek. Nagy rendőri egységeiket moz­gósítottak ellenük, s az Unita tudósítója szerint a rendőrség bántalmazta az asszonyokat és több sze­mélyt letartóztatott.­­ Halálozás: Tanay Antal tanár február 28-án elhunyt, búcsúztatása március 7-én történik a farkasréti temető­ben, délután 3 órakor. A gyászoló család. Sok-sok gyereket gyógyíta­nak meg a jó orvosok, és a jószívű ápolónők az Üllői úti Heim Pál Gyermekkórház­ban. A sok gyerekhez sok szülő is ellátogat a látogatási időben és sok gyereket visz­nek rendelésre is. A jó kór­háznak azonban van egy olyan hiányossága, amin könnyű lenne segíteni. Az egész kórházépületben nincs egyetlen olyan nyilvános te­lefonállomás sem, amelyről akár a már járóképes kisfiúk és kislányok felhívhatnák szüleiket, vagy a látogató szülők elintézhetnének egy­­egy fontos és sürgős tele­font. A portán — ha lehet — néha meg tudja engedni a szolgálattevő, hogy egy-egy városi telefont lebonyolítsa­nak, de ebből nem lehet rendszert csinálni.­­.Miért nincs telefon — kérdezzük —, hiszen a legközelebbi nyilvá­nos állomás a távoli István Kórház előtt van?« A válasz: -Már többször kértük és meg is ígérték, de mindig csak ígéret maradt ...« Nem lehetne ezt az ígéretet soron­­kívü­l beváltani, tisztelt Pos­ta? (g) ■ tizenöt másodperces - több millió dollár kár — PETER THORNEY­­CROFT, az angol kor­mány légügyi minisztere Londonban kiállításon mutatja be 34 festményét. A közvélemény különösen aziránt érdeklődik, hogy a rendkívül elfoglalt mi­niszter mikor ért rá meg­festeni műveit. ■ Az irodalom diadala Eddig franciaország­­ban a legnagyobb bank­jegy 100 új frank értékű volt és Napóleon arcképét viselte. A francia Nemzeti Bank most 500 frankos bankjegyeket bocsátott ki Moliere arcképével dí­szítve. Egy ismert színpa­di szerző ezzel kapcso­latban a következő meg­jegyzést tette: íme, az irodalom diadala! Egy Moliére manapság öt Bonapartét ér.'« — SOK MELEGÁGYI SA­LÁTA érkezett hétfőn a fő­városba. Az L osztályút 3,80, a II. osztályút 3, a zöldhagy­ma csomóját pedig 1,30 forin­tért árusítják. — DARVAS JÓZSEF »Hajnali tűz« című szín­művét az Állami Déryné Színház művészei Komá­rom megye városaiban és falvaiban is bemutatták. Vasárnap a Gyermely tsz­­községben tartott előadá­son részt vett a darab szerzője és Ascher Oszkár, a színház igazgatója is. — A. MOSZKVIN, a lenin­­grádi LENFILM stúdió veze­tő operatőrje 60 esztendős korában meghalt. 1924 óta dolgozott a szovjet filmgyár­tásban és több mint 40 filmet — közöttük a híres Maxim­­trilógiát és a Rettegett Iván című Eizenstein-filmet — for­gatott. Egyik legutolsó mun­kája a Magyarországon is be­mutatott­­.Kutyás hölgy­volt. — KONGÓBA UTA­ZOTT két lengyel orvos­­csoport a lengyel vörös­­kereszt kezdeményezésé­re. A napokban útnak in­dul a harmadik lengyel egészségügyi csoport is. VIHAR Vasárnapra virradó éjszaka féktelen vihar pusztított Chicago déli részén­ A 15 másodperces szélvihar, amelyet so­kan tornádónak véltek, egy embert megölt, nyolcvanat meg­sebesített, több házat rombadöntött, széttépte a magasfe­szültségű vezetékeket, több millió dollárnyi kárt okozott. Egy szemtanú szerint »­mintha atombomba robbant volna, ret­tenetes dübörgés támadt, üvegcserepek, tetődarabok repültek mindenfelé­«. Egy autós arról számolt be, hogy kocsija vá­ratlanul a levegőbe emelkedett és háromszor megfordult, majd a földhöz vágódott. Vezetője óriási szerencsével kisebb sérüléssel úszta meg a váratlan kalandot.­­ El Paso-i jelen­tés szerint a Texas­i Hambeld város közelében lezuhant az amerikai légierő egy KB—50 típusú üzemanyaszállító gépe. A felrobbant repülőgép legénységének mind a 9 tagja meg­halt. — Milano közelében kisiklott egy villanyvonat vasár­nap. A halottak száma 4, a sebesülteké 12. — Végül Santiago de Chile-ből érkezett hír szerint a 2246 méter magas Puyehue vulkán vasárnap működni kezdett és hamutakaróval borí­totta be a közelében levő Osomo várost. Kéményseprőt látok... Már messziről megismertem fekete ruhájáról, jellegzetes sapkájáról, nagy karikájáról, s még nem voltam túl közel hozzá, már azt is láttam, hogy nő. De nem ám maszka, hi­szen világos van, fényes nap­pal és a »szín« az utca. Ahogy a közelébe értem, s a szigorú, de szép arcvonásait, a komoly kék tekintetét vizs­gáltam, már csöpp kétségem se volt, hogy bizony ő dolgozó valóság. Sőt, annyira igazi volt, hogy fejemben ösztönö­sen földuruzsolt a gyerekkori mondóka: »Kéményseprőt látok, sze­rencsét találok.« — Nagyszerű riportalany! — torkolta le bennem a gyereket a felnőtt újságíró és már lép­tem is a kéményseprőnőhöz, vagyis a női kéményseprőhöz, vagyis ... De hogy szólítsam meg? Mindenesetre — mosolygok bevezetésnek. — Ha az jó magának, szed­jen le rólam egy kis kormot! — szól rám és váratlan erélye­sen villog a kék szeme. — Tiszteletben tartom mindenki­nek a babonáját. No! Nem tudom, a meglepetéstől vagy a parancsoló hangra, len­dült előre a kezem, tény az, hogy engedelmesen nyúltam mutatóujjammal egy kis ko­romért. — De ha nem lesz szeren­cséje, ne engem okoljon! — nevetett rám a hölgy és kor­mos arcából valószínűtlen fe­héren csillogott elő fogsora. Kábultan álltam ott, bam­bán szemléltem ujjam hegyét és azon gondolkodtam, mibe törölhetném a kormot. Mire magamhoz tértem, a kéményseprőnő (vagy női ké­ményseprő?) a szemközti föld­szintes ház tetején sétafikált, jelenséghez illő kecsességgel, aztán a kéménybe engedte a golyót szakemberhez illő ko­molysággal, majd lenézett rám és nőhöz illő fintorral kivég­zett. — Hiába, no! Kéményseprő ide, kéményseprő oda, a nők­nél soha nem volt szerencsém! Kutyás vélemény Azoknak a kegyetlen hideg napoknak egyik estéjén vár­tam valakire valahol messzi Budán, az »isten háta mögött« fasorban. Valaki a valakik ősi szokása szerint késett. Én te­hát — mivel nem akartam megfagyni a szerelem oltárán — sétálni kezdtem föl-le, föl­lé. Méghozzá jókora távot jár­va ide-oda, hogy azt mond­hassam majd Valakinek: én is csak most jöttem. (Nehogy azt higgye Valaki, hogy számomra en annyira valaki!) Egyszeresak észrevettem a kutyát. Olyan középtermetű, kissé molett, szürkés állat volt. Aprózva szaporázott kaputól kapuig, fától fáig. Szimatolt, szagolt, majd fölvetette a fe­jét, mint aki gondolkozik a kapott értesüléseken, aztán visszafordult és újra oda­nyomta az orrát a kapufához, hogy »mondd csak el még egy­szer, az előbb nem értettem pontosan.« Csettintettem a kutyának. Rám emelte értelmes pofáját, s bár tekintetében volt némi bizalmatlanság, szemmel lát­hatóan nem voltam ellenszen­ves neki. Róttam tovább a fasort, majd elunva magam, ismét csettintettem. Akkor a kutya odaszaladt hozzám. Körüljár­va nadrágszáramat, alaposan orrügyre vett, aztán fölnézve rám, egy rövid vakkantással közölte, hogy megnyertem tet­szését. Mellém szegődött és kö­vetett. Hálásan a bizalomért, megsimogattam a kobakját. Erről eszembe jutott Valaki. Furcsa asszociáció! Hiszen az ő modern frizurája rövidebb szálakból bodorodik a búbján. — No, mindegy! — sóhajtot­tam. Megnéztem az órám, ad­tam még öt percet Valakinek és gyalogoltam tovább föl-le, föl-le. A kutya pedig jött mel­lettem hűségesen. Biztosan fölrémlett benne a meleg otthon, a kályha, amely­nek tövében elnyúlhat, cson­tok, pléhtányér, vagy lábas, hátát vakargató kéz, s egy zsákdarab. És mindezt tőlem várta, aki most oda tartok, aki most csettintgetek neki, aki most... Aki járok föl-le, föl és le. Nem értette a szerencsétlen, miért. Minden fordulónál föl­nézett rám, vakkantott kér­dően, de amikor megsimogat­tam a fejét, csak megvonta a vállát és követett tovább. Talán háromszor masíroz­tunk együtt oda-vissza, amikor a kutya a következő hátraar­­comnál megtorpant. Leült a fagyos földre, rámemelte okos pofáját, nyitotta száját, de nem vakkantott, hanem fölpattant, nyelvét öltötte, mint aki azt mondja: — Bolondítsd az öregapá­dat! Evvel elfutott. Én pedig föl­sóhajtottam. Ó, ha én is ilyen jellem lennék! És vártam tovább. A divathölgy Anikóval még nyáron is­merkedtem meg a strandon. A társaság a bemutatkozásomat követő percben szétszélledt. Kettesben maradtunk, s máris úgy beszélgettünk, mint akik ezer éve ismerik egymást. Mit csűrjem, csavarjam, egymásra­­találásunk tökéletes volt. Ani­kó még magasságra is megfe­lelt. Nem volt olyan extramé­­retű, mint általában a mai lá­nyok, akik a magamfajta régi modell szerint készült férfit alaposan lenézik. Csak az volt az egyetlen baj, hogy Anikó foglalt volt. Siváran teltek hónapjaim, míg végre egyik délután vélet­lenül összefutottunk. Nagyon megörültünk egymásnak, de én sokkal jobban, mivel Anikó szabad volt. Egy eszpresszó meghitt sarkában, mire a füst tartóssá pácolt, bevallottunk mindent kölcsönösen és meg­állapodtunk az első randevú­ban. Alig két percig topogtam a rendelni helyén, amikor Anikó váratlanul megérkezett. Azért váratlanul, mert csak akkor vettem észre, amikor leszólt hozzám valahonnan felülről. Megnéztem a hölgyet, aki ott magasodott mellettem ci­linderforma kalapjában és a tekintetéből, de főképp a hang­jából kezdtem sejteni, hogy ez ő, Anikó. Mellészegődtem hát, a baljára, s tekintve, hogy már annyira jóban voltunk, bele akartam karolni. Ágas­kodtam és nyújtottam a karo­mat fölfelé. Mikor azonban ő észrevette a szándékomat, így szólt: — Jöjjön csak nyugodtan mellettem. Később megmagyarázta, hogy kabátja köpenyszabású, vagyis a hónalj része derékban van, tehát belekarolás esetén megemelődik, ami által úgy hat, mintha »cupros« lenne. Viszont ő sem karolhat, mert a kabátját bal kezével össze kell fogni. Igaz, hogy van raj­ta gomb, de így sikkesebb. És a másik kezével nem tudja összefogni, mert abban van a retikülnek hordott hajókoffer, amelyet ugye nem szoríthat a hóna alá. Bevallom, akkor már nagyon szerelmes voltam, tehát ott a zenés cukrászda félhomályá­ban tökéletesen megértettem és helyeseltem, hogy Anikó csak divathölgyi méltóságához híven cselekedett. Szerelmes voltam és biztató tekintetére legyűrtem kisebbségi komp­lexumomat is. Táncra kértem. — Boldogan! — mosolygott rám. Véletlenül az asztal alá esett tekintetem. Éppen akkor ügyeskedte vissza lábát a le­rúgott cipőjébe. Sólyom László KEDD, március 7. Szeretettel kö­szöntjük név­napjukon TAMÁS nevű kedves olvasóinkat a IU.. új nap kérdése . .­ — A most lezárult kony­habútor-pá­lyázaton nem díjazták az olyan íróasztalt, amelyen az ügyeket úgy elnyújt­ják, mint a rétestésztát? Keddi konferansz Ja reggelt kívá­­nok, kedves olva­sóink! Olvasom a Népszavában, hogy túlságosan sok is­­­­koláslány meny­ Bajorországban, a 15 év körüli, sőt 15 éven aluli kislánynak vőle­génye van s egy kereskedel­miben a tanulók zöme férje­zett. Tetszenek ismerni a ré­gi viccet? »Gyere sétálni!« — invitálja a hároméves La­cika a kétéves Évikét. »El­­ment neked az ép eszed, La­cika!« — feleli dühösen Évi­ke. — »­Ilyen vadmarhát még nem láttam életemben! Hogy a fészkes fülemilébe menjek veled sétálni, • amikor még járni se tudok?!« Nos, hát erről van szó. A bajor kis­lányok nem olyan bölcsek, mint ez a viccbeli Évike. Kü­lönben lehet, hogy tévedek, és házasodni könnyebb, mint járni. Valami előnye azért van ennek a korai jegyes­ségnek és házasságnak: egy nyolcéves fiú és egy nyolc­éves lány könnyebben kihe­ver egy esetleges csalódást, mint egy tízéves. Egy nyolc­éves bajor lány még nem olyan kiábrándult és cinikus, mint egy kilencéves. Csaló­dott? Annyi baj legyen! »Legfeljebb tizenkét éves ko­romban újrakezdem az éle­temet — legyint nagyvona­lúan. — Én már olyan lány­ról is hallottam, aki tizen­nyolc éves korában ment férjhez. Fogadok egy korsó bajor sörbe, hogy még egy tizennyolc és fél éves lány is tud magának férjet sze­rezni, ha ügyes.« Tessék? Hogy azért mégis kissé ko­rai 13—14 éves korban az el­jegyzés? Ugyan kérem, ezt csak a 16 éves frigy vénlányok mondják. pitEigl milyen különleges eset tör­tént Balatongyörök­ mellett? Egy kutyafalka elől a Bala­tonba menekült egy szarvas­tehén. — Ennél már csak az lett volna különlegesebb eset, ha egy fogas a horgászok elől az erdőbe menekült volna. NÉPSZAVA tÁfccícíí UL€%Ule& ■ »Kígyóméreg gyár« A taskenti állatkert terráriumában érdekes vizsgálatokat végeztek az Üzbég Tudományos Aka­démia állattani intézeté­nek munkatársai. A ter­ráriumban őrzött mérges kígyók mérgét felfogták, kristályosították és kígyó­­méreg-szérum készítésére használták fel. A kígyó­­méreg rendkívül nagy ér­ték: a szovjet gyógyászat­ban alkalmazzák, nem csupán kígyóharapás elle­ni szérumok előállítására, hanem más célokra is.­­ Sátortábort nyit a Blikkben az Ézsak-Ma­­gyarországi Intéző Bizott­ság. A zempléni tájak megismertetésére megren­dezik a Rákóczi termé­szetjáró versenyt, a részt­vevőknek négy Rákóczi­­várat kell érinteniük út­közben. — MAJOR TAMÁS előadó­estjét ma, kedden este 7 óra­kor rendezi meg az Egyetemi Színpad -A versmondás mű­vészete« című sorozatában. Az estet március 19-én meg­ismétlik. ■ Meghalt Szerdahelyi Sándor Szerdahelyi Sándor újságíró vasárnap, már­cius 5-én, hosszas beteg­ség után 77 éves korában elhunyt. Szerdahelyi Sán­dor a Népszavának há­rom évtizeden át, 1920-tól 1949-ig volt belső munka­társa. Szerdahelyi Sándor temetéséről később törté­nik intézkedés.­­ Fél évszázada készíti híres fafaragásait a Győr- Sopron megyei Bogyoszló községben Kiss Ernő, a népművészet mestere. A 63 éves mester faragásai nagy sikert arattak a brüsszeli világkiállításon is. I ÚJ FELFEDEZÉSEK A­­HATODIK KONTINENSEN« D. Scserbajtov akadémikus, az Antartktisz kérdéseivel foglalkozó szovjet bizottság elnöke, érdekes cikket írt a K­raszna­ja Zvezdában a­­hatodik kontinensen­ folytatott tudományos kutatómunka eddigi eredményeiről. Amint írja, a szovjet és más nemzetiségű kutatók vizsgálatai alapján ma már biztos, hogy az Antarktisz rendkívül vastag jég­takaróval borított, összefüggő kontinens. A Pionyerszkaja állomás közelében például a jégtakaró vastagsága 4­00 mé­ter. A számítások szerint a Déli-sark­vidéket borító jég­takaró együttesen 20-30 billió köbméter, vagyis a Földünkön található jégmennyiség kilenctized része. Az Antar­ktisz jegé­nek vastagsága lassan, de biztosan csökken. A Hauss-hegy­­ség térségében például különböző nemzetiségű tudósok meg­állapítása szerint 55 esztendő alatt 8 méterrel csökkent a jégtakaró vastagsága. Az Antarktiszon tehát hasonló jelen­ség megy végbe, mint más kontinensek gleccsereinél. Jelen­tősen csökkenti az Antarkttisz jegét az is, hogy minden év­ben hatalmas tömegű jéghegy válik le a Déli-sark­vidék partjára. Természetesen a rendkívül erős hideg következté­ben a jég folyamatosan újra képződik. — MAGYAR FILM­­FESZTIVÁL kezdődött Új-Delhiben. Ebből az al­kalomból Indira Gandhi, az Indiai Filmtársaságok Szövetségének elnöke saj­tófogadást rendezett, Ré­­czei László indiai magyar nagykövet ismertette a — Vietnami megrenne­­magy­ar filmgyártás ered­tesre nyolc különböző tel­­ményeit A fesztivált — KENNEDY, amerikai, elnök az Encyclopaedia Britannica »társszerzője*1. Az enciklopédia új kiadá­sában egy amerikai poli­tikusról Kennedy írt — 20 dollár honoráriumért — 1959-ben cikkel­­jesítményű rövidhullámú rádióadót készít a Magyar Adócsőgyár. Az első be­rendezés, az ötkilowattos rövidhullámú műsorszóró már el is készült.­­ »GICCS A KÉPZŐMŰ­VÉSZETBEN« címmel kiállí­tás nyílik a Képcsarnok Vál­­lalat rendezésében a MOM Művelődési Házban március 8-án fél 5 órakor. A kiállí­tást mindennap délután 13— 20 óráig lehet megtekinteni. — A MALÁRIA a leg­ritkább betegség Kína Hunan tartományában, ahol azelőtt mintegy más­­félmillió ember szenve­dett a pusztító kórban. Az utóbbi időben szinte tel­jesen sikerült kiirtani a szúnyogokat, a malária fő terjesztőit. — Törhetetlen »mű­üveget« előállító üzem épül Balatonfűzfőn. Az évi 60 ezer négyzetméter iiple­­xet gyártó üzemet jövőre adják át rendeltetésének. honvédet­nyitotta Krisna Menőn­yi miniszter meg. — A TIT előadása: Kedd du. 6. dr. Sugár L­ászló (íny, sorvadás, foglazulás). ME­­DOSZ előadóterem (VI., Jó­kai u. 4­. Filmvetítés: »Jó fogak, jó egészség«. — Felemelték valameny­­nyi vezető angol lap árát. A Financial Times és a Daily Worker kivételével hétfőn már fél, illetve egy pennyvel drágábban árul­ták az újságokat. — A SZÖVOSZ tájékoztatá­sa szerint módosították a szerződéses tojásértékesítés feltételeit. A módosítással a termelőszövetkezeti tagok­, csakúgy, mint az egyéni ter­melők, előnyösebb feltételek mellett köthetnek kesítési szerződést. tojásérté­ ■B MI AZ »ABSZOLÚT SZEMTELENSÉG?« Lisszabonban bejelentették, hogy Portugália az egyetlen ország, amely »­törvényes igényt támaszthat« Kongóra, vagy legalábbis jogosan követelheti, hogy gyámságot gyakoroljon felette. Az »­abszolút szemtelenség« határát súroló nyilat­kozat szerint ugyanis Kongót 1482-ben a portugálok fedezték fel és az akkori lisszaboni kormányzat nevezte ki a szá­mára megfelelő »kongói királyt«. Angola, portugál gyarmat területén fekszik Sao Salvador, Kongó egykori fővárosa. Itt él egy öreg néger nő, aki azt állítja, hogy egyenes leszár­mazottja bizonyos »portugál érzelmű« kongói királyi ház­nak. Ez az asszony a portugál államtól kegydíjat kap és a »II. Izabella, kongói királynő« címet viseli. A fotocella» _ »K­ÖRÖMÖK« Szegeden, a Délmagyar­országi Áramszolgáltató Vál­lalat két vezető műszaki dol­gozója: Gerzamics József és Kutas­ Mihály újítást dolgo­zott ki a Szegedi Erőmű ké­ményéből kiáramló korom csökkentésére. A füstcsator­nába fotocellás színjelző ké­szüléket helyeztek el. Egyik oldalról a füstön keresztül lámpa világítja meg a szem­ben lévő fotocellát, ha sok a korom, csökken a fény és erre érzékenyen reagál a fo­tocella. A fűtőt azonnal kürt­­jelzéssel figyelmezteti és ská­la is mutatja a füst korom­­tartalmát. A KISIPARI SZÖVETKEZETEK MÉRTÉKSZABÓSÁGAINAK tavaszi —nyári DIVATBEMUTATÓJA a Gundel Étteremben Március 11-én du. 16.30. 12-én de. fél 11, du. 16, este 19 órakor, 13-án du. 16, este 19, 14-én du. 16, este 19, 15-én este 19 órakor Jegy. 15 forintos árban az EKISZ női divatüzletében (V. kerület, Váci utca 6.) és a helyszínen váltható Rendezi: Budapesti Textil KISZÖV és az OKISZ LABOR I 1961. március 7

Next