Népszava, 1961. augusztus (89. évfolyam, 180–206. szám)

1961-08-01 / 180. szám

nem lehet a nemzetközi viták megoldásának eszköze, s nem szabad, hogy azzá váljék. Az SZKP-nak a f A tervezet második része, miután leszögezi, hogy a kom­munista társadalom felépítése a szovjet nép közvetlen gya­korlati feladatává vált, rövi­den összefoglalja a kommu­nista társadalmi rendszer lé­nyegét. A kommunizmusban telje­sen megszűnnek az osztályok, a város és a falu közti társa­dalmi-gazdasági és kulturális , életmódbeli különbségek. Az emberek termelőtevékeny­ségében a szellemi és a fizikai munka szervesen összefonódik. A kitűnően szervezett ter­melésen és a fejlett technikán alapuló kommunista társada­lom megváltoztatja a munka jellegét, de nem mentesíti a társadalom tagjait a munkától. Egyáltalán nem lesz az anar­chia, a tétlenség és a henyélés társadalma. A társadalmi mun­kában mindenki részt vesz, s biztosítja a társadalom anyagi és szellemi javainak szakadat­lan növelését. A munka és a fegyelem nem lesz teher az ember számára; a munkatevé­kenység nem lesz többé az élet eszköze csupán, s igazi alko­tássá, öröm forrásává válik. A kommunizmus a társadal­mi élet szervezetének legmaga­sabb formája. Minden termelé­si sejt, minden önkormányzatú társulás harmonikusan kapcso­lódik egymáshoz a tervszerűen megszervezett közös gazdaság­ban, a társadalmi munka egy­séges ritmusában. A kommunizmusban végbe­megy a nemzeteknek mind na­gyobb arányú, minden oldalú közeledése a gazdasági, politi­kai és szellemi érdekek teljes A Szovjetunió következete­sen síkra szállt és síkra száll a jövőben is a különböző társ­ i kommunista társak kapcsolatos feladatai közössége, a testvéri barátság és együttműködés alapján. Az SZKP programtervezete a továbbiakban a kommunista építés gyakorlati feladataival foglalkozik. Az 1961—1970-es legközeleb­bi évtizedében a Szovjetunió a kommunizmus anyagi-mű­szaki alapjának megteremtésé­vel az egy főre jutó termékek termelése tekintetében túlszár­nyalja a leghatalmasabb és leggazdagabb kapitalista or­szágot, az Egyesült Államokat; jelentősen emeli a dolgozók anyagi jólétét és kulturális technikai színvonalát, min­denki számára biztosítja az anyagi bőséget, minden kolhoz és szavhoz magas termelékeny­ségű és nagy jövedelmű gazda­sággá válik; lényegébe kielé­­gülnek a szovjet emberek szükségletei, a minden kénye­lemmel ellátott lakások tekin­tetében; megszűnik a nehéz fi­zikai munka, a Szovjetunió lesz az az ország, amelyben legrövidebb a munkanap. Az 1971—1980-as második évtizedben megteremtjük a kommunizmus anyagi-techni­kai bázisát, s az egész lakos­ság számára biztosítjuk az anyagi és művelődési javak bő­ségét; a szovjet társadalom szorosan megközelíti a szük­ségletek szerinti elosztás elvé­nek megvalósítását, s megtör­ténik az egységes köztulajdon­ra való fokozatos átmenet. A Szovjetunióban tehát lényegé­ben felépül a kommunista tár­sadalom. A kommunista tár­sadalom teljes felépítése az ez­után következő időszakban fejeződik be.­sadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikájáért, alom építésével­­ érdekeltség elvére kell támasz­kodni. A munkáért fizetett bér a következő 20 esztendőben a dolgozók anyagi és kulturális igényei kielégítésének alapve­tő forrása marad. A kommunizmus felé ha­ladva azonban a személyi ige- Megvalósul az anyag bős A Szovjetunió nemzeti jö­vedelme a következő 10 esz­tendőben két és félszeresére növekszik, 20 év alatt pedig csaknem megötszöröződik. Az egy lakosra jutó reáljövede­lem 20 év alatt több mint há­rom és félszeresére nő. A következő 10 évben a munkások és az alkalmazot­tak reáljövedelme (a társadal­mi alapok beszámításával) egy dolgozóra számított átlagban csaknem megkétszereződik, 20 év alatt pedig három-három és félszeresére emelkedik. Már az első 10 esztendőben meg­történik a viszonylag kisebb fizetésű munkások és alkal­mazottak reáljövedelmének felemelése olyan színvonalra, hogy az országban nem lesz többé kisfizetésű munkás és alkalmazott. A kolhozparasztok — átla­gos reáljövedelme a munka­termelékenység növekedésé­nek gyorsabb üteme alapján — gyorsabban növekszik majd, mint a munkásoké és egy dol­gozóra számítva az első tíz esztendőben több mint meg­kétszereződik, húsz év alatt pedig több mint megnégysze­reződik. Jelentősen emelkedik a szovjet értelmiség széles réte­geinek, — mérnököknek és technikusoknak, agronómusok­­nak és állattenyésztőknek, pe­dagógusoknak és orvosoknak, a népművelés dolgozóinak — fizetése. A második 10 esztendőben megvalósul az anyagi és kul­turális javak bősége az egész lakosság számára, megterem­tődnek az anyagi feltételek ahhoz, hogy a rákövetkező időszakban áttérjünk a javak Közérdekű szolgál E két évtized eredménye­képpen a társadalmi fogyasz­tási alap összege a lakosság reáljövedelme egész összegé­nek hozzávetőlegesen a felét fogja alkotni. Ez lehetővé teszi a társadalom terhére a követ­kező szolgáltatásokat: a gyer­mekek ingyenes ellátása a gyermekintézményekben és bentlakásos iskolákban (a szü­lők kívánsága szerint), a mun­kaképtelenek anyagi ellátása; ingyenes oktatás, minden tan­intézetben; minden állampol­gár ingyenes orvosi ellátása, beleértve a gyógyszerellátást és a betegek kórházi kezelését; ingyenes lakás és a közszolgál­tatások ingyenes igénybe­vétele; ingyenes közlekedés; a mindennapi élettel összefüggő bizonyos közérdekű szolgálta­tások ingyenes igénybevétele, az üdülők, penziók, turista­­szállások díjának fokozatos csökkentése, illetve részben ingyenes használatuk, a lakos­ság mind szélesebb körű ellá­nyok kielégítése egyre inkább a társadalmi fogyasztási alap­ból történik, s ennek növeke­dési üteme meg fogja halad­ni az egyéni munkabér növe­kedésének ütemét. A kommu­nista elosztásra való áttérés azután történik meg, hogy a munka szerinti elosztás elve teljesen érvényét veszti, vagy­is amikor bekövetkezik az anyagi és kulturális javak bősége, s a munka a társadalom minden tagja számára első­rendű életszükségletté válik, s és kulturális javak égő szükségletek szerint történő elosztásának kommunista el­vére. Az SZKP feladatul tűzte ki a lakáskérdésnek — a szovjet nép jóléte emelése szempont­jából a legégetőbb problémá­nak — a megoldását. A má­sodik 10 esztendő végén min­den egyes családnak, a fiatal házasokat is beleértve, a hi­giénia és a kulturált élet kö­vetelményeinek megfelelő egészséges lakása lesz. A má­sodik 10 esztendő folyamán a lakóházak használata fokoza­tosan ingyenessé válik minden állampolgár számára. A közlekedési eszközök (vil­lamos, autóbusz, trolibusz, metró) használata a második 10 esztendőben már ingyenes lesz és a második 10 esztendő végére ingyenesek lesznek az olyan közszolgáltatások mint a víz, gázellátás, s fűtés. Az első 10 esztendő folya­mán megvalósul az áttérés a 6 órás munkanapra — úgy, hogy hetenként egy pihenőnap lesz — illetve a 34—36 órás munkahétre, heti 2 pihenő­nappal. A föld alatt végzett és az egészségre ártalmas munka­körökben 5 órás lesz a munka­nap, illetve 30 órás az ötnapos munkahét. A második 10 esztendőben a munka termelékenységének megfelelő növekedése alapján megkezdődik az áttérés még rövidebb munkahétre. Ily módon a Szovjetunióban lesz a világon a legrövidebb, s egyszersmind a legterméke­nyebb és legjobban megfize­tett munkanap. Ezzel egyide­jűleg növekedni fog a dolgo­zók évi fizetett szabadságának tartama is. Itatások — ingyen tása segélyekkel, kedvezmé­nyekkel és ösztöndíjakkal (egyedülálló anyák megsegí­tése, ösztöndíjak a diákok­nak); fokozatos áttérés az in­gyenes közétkeztetésre (ebé­deltetésre) a vállalatoknál, az intézményeknél és a termelő­­munkában elfoglalt kolhoz­parasztoknál. A kitűzött program sikere­sen teljesíthető békés viszo­nyok között. A nemzetközi helyzet bonyolódása és ennek következtében a honvédelmi kiadások elengedhetetlen nö­velése késleltetheti a népjólét emelésére vonatkozó tervek végrehajtását. A nemzetközi kapcsolatok tartós rendezése, a katonai kiadások csökken­tése, különösen pedig az álta­lános és teljes leszerelés meg­valósítása megfelelő államközi egyezmény alapján, lehetővé tenné a dolgozók életszínvo­nalának emelésére vonatkozó tervek jelentős túlteljesítését, a népi képviselet formáinak tökéletesítését és a szovjet vá­lasztási rendszer demokrati­kus elveinek fejlesztését. A tervezet kimondja, rend­szeresíteni kell, hogy a dolgo­zók megvitassák a törvényter­vezeteket és más állami vagy helyi jelentőségű döntéseket. A legfontosabb törvényterve­zeteket népszavazásra kell bo­csátani. A tervezet rámutat arra, hogy a kommunizmus építé­sének általánosan kibontakozó időszakában fokozódik a tár­sadalmi szervezetek szerepe. Különösen megnövekszik a szakszervezeteknek, a kommu­nista ifjúsági szövetségnek, a különböző szövetkezeti szerve­zetek szerepe is. A társadalmi szervezetek öntevékenységének fejlesztése céljából a párt szükségesnek tartja ezek fizetett apparátu­sának további csökkentését alulról felfelé, továbbá a so­ron következő választásokon minden egyes társadalmi szerv személyi állománya mintegy felének felújítását. Célszerűnek tartja, hogy a tár­sadalmi szervezetek vezető munkatársait egymásután rendszerint legfeljebb két al­kalommal válasszák meg. A szocialista államiság fej­lődése fokozatosan arra vezet, hogy ez az államiság társa­dalmi kommunista önkor­mányzattá alakul át, amely­ben egyesülnek a szovjetek, a szakszervezetek, a szövetke­zeti és más tömegszervezetek. Ez a folyamat a demokrácia A tervezet a továbbiakban azokról a feladatokról beszél, amelyeket a pártnak az ideo­lógia, a nevelés, a képzés, a tudomány és a kultúra terü­letén kell megoldania. A különböző társadalmi rendszerű államok békés együttműködése nem jelenti az ideológiai harc megszűné­sét. A kommunista párt a jö­vőben is leleplezi a kapitaliz­mus népellenes,­­reakciós lé­nyegét, s a kapitalista rend szépítgetésére irányuló min­denféle próbálkozást. A közoktatás rendszerét oly módon építjük fel, hogy a felnövekvő nemzedék okta­tása és nevelése szorosan kap­csolódjék az élethez, a terme­lőmunkához, s hogy a felnőtt lakosság a termelésben vég­zett munkáját összeköthesse a tanulás és a képzés folyta­tásával a maga hivatásának és a társadalom szükségletei­nek megfelelően. A tudomány alkalmazása döntő tényezője lesz a társa­dalmi termelőerők hatalmas növekedésének. Meghatározza a kulturális építés, az irodalom és a mű­vészet területén jelentkező feladatokat is. A szovjet iro­dalom, a zene, a festőművé­szet, a film, a színház, a mű­vészet minden ága újabb ma­gaslatokra jut az eszmei­pár­további fejlődését fogja je­lenteni. A tervezet rámutat arra, hogy a kommunizmus építésé­nek általánosan kibontakozó időszakában fokozódik a tár­sadalmi szervezetek szerepe. Különösen megnövekszik a szakszervezeteknek, mint az igazgatás, a gazdálkodás és a kommunizmus iskoláinak sze­repe. A történelmi fejlődés elke­rülhetetlenül az állam elha­lására vezet. Az állam teljes elhalásához szükséges a belső feltételek — a fejlett kommu­nista társadalom felépítése, valamint a külső feltételek megteremtése —, a kapitaliz­mus és a kommunizmus kö­zötti ellentmondásnak nemzet­közi síkon, a kommunizmus javára történő végleges meg­oldása. A tervezet a továbbiakban meghatározza az SZKP fel­adatait a Szovjetunió fegyve­res erőinek és védelmi képes­ségének fokozása területén, s rámutat, hogy a békés egy­más mellett élés lenini elve a szovjet állam külpolitikájának általános irányelve volt,­­ az is marad. A nemzetiségi kapcsolatok kérdéséről a programtervezet a többi között a következőket mondja: A kommunizmusnak a Szov­jetunióban bekövetkező győ­zelmével a nemzetiségek még közelebb jutnak egymáshoz, megnövekszik gazdasági és eszmei közösségük, kifejlőd­nek szellemi arculatuknak kö­zös kommunista vonásai­ talom és a művészi kifejező­­készség fejlődésében. A programtervezet a követ­kezőkben rámutat: Mivel az egyes országokban a szocialista forradalom kü­lönböző időpontokban játszó­dik le és a gazdasági és kul­turális fejlődés színvonala is más és más, a különböző or­szágokban nem feltétlenül egyidejű a szocializmus épí­tésének befejezése, illetve az áttérés a kommunizmus álta­lánosan kibontakozó építésé­nek időszakára.­­A szocialista államok fejlődése az egységes szocialista világrendszerben, e rendszer törvényszerűségeinek és fölényének alkalmazása azonban megadja ezeknek az országoknak a lehetőséget arra, hogy lerövidítsék a szo­cializmus építésének idejét, megnyílik előttük az a távlat, hogy egyazon történelmi kor­szakon belül, többé-kevésbé egyidejűleg térjenek át a kommunizmusra. A tervezet meghatározza az SZKP feladtait a többi szo­cialista ország kommunista pártjaival való együttműkö­désre politikai, gazdasági és kulturális téren. Az SZKP és a szovjet nép mindent megtesz azért, hogy a szocializmus és a kommu­nizmus építésében segítséget nyújtson a szocialista tábor minden népének. Tennivalók szellemi téren 2­ ­0 év alatt két és fél a mezőgazdás A párt megszervezi a mező­gazdaság termelő erőinek ha­talmas fellendítését, amely lehetővé teszi két, egymáshoz szorosan kapcsolódó feladat megvalósítását: a­ nagy értékű tápanyagok bőségének megte­remtését a lakosság, s a nyersanyagok bőségének meg­teremtését az ipar számára; b) biztosítja a szovjet falu­nak a kommunista társadal­mi kapcsolatokra való foko­zatos áttérését. A mezőgazdaság a műszaki felszerelés és a termelés szer­vezettsége tekintetében meg­közelíti az ipar színvonalát; a mezőgazdasági munka az ipari munka válfajává lesz; a me­zőgazdaságnak a természeti erőktől való függősége jelen­tősen csökken, majd egészen minimálissá válik. A kolhozrendszer gazdasági felvirágzása megteremti a fel­tételeit annak, hogy a kolhoz­tulajdon közeledjék az egysé­ges köztulajdonhoz, távlatilag pedig össze is olvadjon vele egységes kommunista tulaj­donná. Az egész lakosság és a nép­gazdaság mezőgazdasági ter­mékek iránti igényeinek tel­jes kielégítése céljából a me­zőgazdasági termelés egész ho­zamát tíz év alatt mintegy két és félszeresére kell emel­ni, húsz esztendő alatt pedig három és félszeresére. A me­zőgazdasági termel­és növeke­désének felül kell múlnia a­ ­szeresére emelkedik tág termelése mezőgazdasági termékek iránti növekvő keresletet. A Szovjetunió az első 10 esz­tendőben túl fogja szárnyalni az Amerikai Egyesült Államo­kat az alapvető mezőgazdasági termékek egy főre jutó meny­­nyiségének termelésében. A mezőgazdaságban a mun­ka termelékenysége 10 év alatt legalább két és félszeresére, húsz év alatt pedig öt, hatszo­rosára emelkedik. A tervezet nagy figyelmet szentel a gazdasági vezetés és tervezés tökéletesítésének. A kommunista építés feltéte­lezi az irányítás demokratikus alapjainak általános fejleszté­sét, a népgazdaság központo­sított állami irányításának megerősítésével és tökéletesí­tésével egyidejűleg. Az egységes népgazdasági terv keretein belül tovább bő­vül a helyi szervek és vállala­tok gazdasági önállósága és jogköre: a tervezésben mind nagyobb szerepet kell játszani- ők az alulról — a vállalatoktól — kiinduló terveknek és ja­vaslatoknak. A nép anyagi jólétének eme­lését illetően az SZKP azt a vi­lágtörténelmi jelentőségű fel­adatot tűzi ki, hogy a Szovjet­unióban — bármely tőkés or­szághoz hasonlítva — el kell érni a legmagasabb életszín­vonalat. A párt abból a lenini tétel­ből indul ki, hogy a kommu­nizmus építésében az anyagi Ax LxKP feladati és a szocialista demokt tér A tervezet meghatározza az SZKP feladatait az államépí­tés és a szocialista demokrá­cia továbbfejlesztése terén. A szocialista forradalomból megszületett proletárdiktatúra világtörténelmi szerepet ját­szott és biztosította a szocia­lizmus győzelmét a Szovjet­unióban. A szocializmus építé­sének folyamatában a prole­tárdiktatúra maga is módosult. A munkásosztály — a tör­ténelemben az egyetlen osz­tály, amely nem tűzi célul, hogy hatalma örökös legyen. A szocializmus — a kommu­nizmus első szakasza —, tel­jes és végérvényes győzelmé­nek biztosításával és a kom­munizmus építésének általá­nosan kibontakozó szakaszába való áttéréssel a proletariátus diktatúrája betöltötte történel­mi küldetését és a belső fej­lődés feladatainak szempont­jából szükségszerűsége meg­­ ti az államépítés rádia továbbfejlesztésé­ben szűnik a Szovjetunióban. Az állam, amely a proletárdikta­túra államaként jött létre, egységes népi állammá, az egész nép érdekeinek és aka­ratának kifejezőjévé vált. A tervezet a továbbiakban rámutat, hogy a munkásosz­tály diktatúrájának szükséges­sége előbb szűnik meg, mint ahogy az állam elhal. Az ál­lam, mint egységes népi szer­vezet, megmarad a kommu­nizmus teljes győzelméig. A szocialista demokrácia to­vábbi fejlődésének folyamatá­ban az államhatalom szervei fokozatosan átalakulnak a társadalmi önkormányzat szer­veivé. A kommunista építés során fokozódni fog a tanácsok sze­repe, amelyek a nép mindent átfogó szervezetévé, a nép egy­ségének megtestesítőjévé vál­tak. A párt szükségesnek tartja. A párt belső életének törvényei A párt életének törvényv­á­lasztásán az SZKP Központi szögezi le a következő részben Bizottságának és elnökségének a tervezet — a pártélet lenini összetételét legalább negyed­normáinak és a közösségi veze­­részben megújítják. Az elnök­­lés elvének következetes bő­­ség tagjait rendszerint legfel­­tartása, jobb csak három alkalommal A pártélet lenini elveivel választják meg egymásután. Összeegyeztethetelen a szeme- Egyes pártvezetők elismert lyi kultusz, s a vele kapcsoló­ tekintélyüknél rendkívüli po­­rosan a kollektív vezetés, a fizikai, szervezői és egyéb ké­­párton belüli demokrácia és a­pességeiknél fogva egymás­szocialista törvényesség meg- után hosszabb időre is bevá­­sérlése­­laszthatók a párt vezetőszervei-A kollektív vezetés lemini­el- be, ha zárt (titkos) szavazáson vének következetes megváló- megkapják a szavazatok leg­­sítálsa, a párt friss, új erőinek alább háromnegyedét, a vezető pártszervezetekbe van a szövetségi köztársaságok jó széleskörű bevonása, az idős kommunista pártjai központi és a fiatal káderek tevékeny­ bizottságának, a kerületi bi­­ségének helyes összehangolása zottságoknak, a területi bi­­érdekében, valamint azért, zottságoknak személyi állomá­­hogy egyes funkcionáriusok nyár minden rendes választó­­kezébe ne összpontosulhasson son legalább egyharmadában mértéktelenül a hatalom és megújítják, a körzeti, a vára­­hogy a közösség ellenőrzése is, és a lakóterületi bizottsá­­mindig érvényesüljön, a párt­­ok esetében, a pártbizottsá­­szükségesnek tartja egész sor­nok vagy az alapszervezeti re­­intézkedés végrehajtását a zetőségek személyi állományát többi között annak a gyakor- pedig felében újítják meg. s annak a valóraváltását, hogy Ezeknek a vezető pártszer­­meghatározott arányban rend­­veknek a tagjait legfeljebb szeresen felújítsák a párt­rá- háromszor lehet egymásután fasztott szerveinek személyt megválasztani. Az alapszer­­állományát, kezdve az alap­­vezetők titkárai legfeljebb szervezetektől a Központi Bi- csak két alkalommal választ­­zottságig, s egyszersmind biz­­hatók meg egymásután. tosítsák a vezetés folyamatos- A pártszervezet politikai ké­ságát.­pességekre és hozzáértésre te-Minden egyes rendes te­­kintettel a vezetőszervek ál- 20 év alatt hatsza a Szovjetunió­­ Az SZKP célul tűzi ki az ipari termelés egész mennyi­ségéne­k növelését, úgy, hogy ez a legközelebbi tíz esztendő folyamán körülbelül két és félszeres lesz, s túl­szárnyalja az Egyesült Államok mai ipari termelési színvonalát. 20 esz­tendő alatt legalább hatszoros­ra növekszik, s ezzel messze maga mögött hagyja az Egye­sült Államok jelenlegi egész ipari termelését. Ehhez 10 év alatt több mint kétszeresen, 20 év alatt pedig négy-négy és félszeresen nö­velni kell a munka termelé­kenységét az iparban. Húsz év múlva a munka termelékeny­sége a szovjet iparban kétsze­resen túlszárnyalja majd az Egyesült Államok mai terme­lékenységi színvonalát, az egy órára jutó termelékenység te­kintetében pedig — minthogy a Szovjetunióban megrövidül a munkanap — ez a fölény sokkal nagyobb arányú lesz. A második évtizedben 16- trosára növekszik Ipari termelése nyegében befejeződik az egész ország villamosítása. Húsz esztendő alatt a vas­kohászat eléri azt a színvo­nalat, amely lehetővé teszi, hogy évente mintegy 250 millió tonna acélt öntsünk. További gyors fejlődést ér el a legújabb reaktív techni­ka, legelsősorban a légi köz­lekedés területén, valamint a világűr meghódítása céljából is. Az SZKP minden erőfeszí­tést megtesz, hogy biztosítsa a közfogyasztási cikkek ter­melésének gyors növelését. A kommunizmus általáno­san kibontakozó építése az ipar mind ésszerűbb telepíté­sét követeli meg, amely biz­tosítja a társadalmi munka gazdaságos kihasználását, a körzetek komplex fejlődését és gazdaságuk szakosodását, megszünteti a lakosságnak a nagy­városokban való mérték­telen összezsúfolódását. NÉPSZAVA 1961. augusztus 1

Next