Népszava, 1961. augusztus (89. évfolyam, 180–206. szám)
1961-08-30 / 205. szám
Elutazott Charleroi város vasas-küldöttsége Beckl Sándor, a Szaktanács titkára, kedden délelőtt a Szaktanács székházában fogadta a belga Charleroi város vasas munkásküldöttségét. A vendégeket a Szaktanács elnöksége az emlékezetes nagy decemberi-januári sztrájk után hívta meg 28 belga gyerekkel együtt magyarországi üdülésre. Délután a Ferihegyi repülőtéren Szilágyi Sándor, a Szaktanács nemzetközi osztályának vezetője búcsúztatta a vendégeket. (MTI) .................................. 2 Túlórák a rosszul értelmezett „vállalati érdekből66 Ami gátolja a sütőipari munkakörülmények megjavítását A múlt esztendőben felelősségre vonták az egyik konzervgyár igazgatóját, mert az engedélyezettnél sokkal több túlmunkát végeztetett. Az igazgató érveléséből és az üzem helyzetéből nyilvánvaló Az »ítélet« — úgy véljük — akkor túl szigorú volt. Mert mit érdemelne akkor a sütőipar, ahol az év első felében többször annyi túlmunkát végeztettek, mint amennyit a törvényes keretek lehetővé tettek volna. A túlórák száma féléves szinten fejenként meghaladta a nyolcvanat, de egyes sütőipari vállalatoknál, a száznegyvenet is elérte. A statisztika azonban a munkások egy része által teljesített túlórákat a vállalatok összdolgozóinak számával osztja. A valóságban tehát egy-egy sütőipari munkás nem 80 és nem is 140 túlórát dolgozott az év első felében, hanem ennél sokkal többet. Jellemző az arányokra, hogy az Élelmezésügyi Minisztériumhoz tartozó mintegy 16 másik iparágban az egy főre jutó teljesített túlóra féléves szinten még a tizenkettőt sem éri el. Vagyis a minisztériumhoz tartozó iparágak üzemeinek mintegy 60 ezer dolgozója együttvéve sem végzett annyi túlmunkát. Igen ám, csakhogy a túlterhelt vállalatok nem igénylik a segítséget, s enélkül az említett gyárak nem szállíthatnák más körzetekbe (?), mert ezzel »rontják az ottani sütödék és vállalatok üzletét«. Így azután az egyes kerületekben »vállalati érdekből« a nagyobb termelési sikerekért — ami mögött nagyobb nyereség, prémium és más gazdasági előny van — addig toldják meg a nyolc órát, amíg minden igénynek »eleget tesznek«. Ez a helytelenül felfogott volt, hogy váratlan nehézségek leküzdése miatt rendelte el a túlóráztatást, méghozzá a szó igazi értelmében, népgazdasági érdekből. — Mégis, emiatt elestek az élüzem címtől, mint a sütőmunkások 6—7000 főre tehető közössége. Az ember azt hinné, hogy valami rendkívüli dolog történt. Az okokat keresve, azonban egészen más derül ki: »Kicsi a kapacitás a megnövekedett mennyiségi és minőségi igényekhez képest.« Senki nem vitatja, hogy a szétszórt és zömmel még a régi és korszerűtlen kisipari örökségekkel küszködő sütőiparnak nehéz a helyzete. Az is igaz, hogy a lakosság igénye folyton nő, nagyobb választékot és még jobb minőséget kér. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között csak nagy erőfeszítések árán állja meg a helyét a sütőipar. De mivel indokolják a munkások ilyen mérvű túlóráztatását az egyes vállalatok és kerületek akkor, amikor például a Százados úti, vagy más kenyérgyárak kapacitása sincs teljesen kihasználva. Főleg szombatonként — amikor különösen nagy a hajrá a sütőiparban — termelhetnének ezek a gyárak a megrendelt menynyiségen felül is. »üzleti érdek« az egyik fő előidézője a sütőipari munkások felesleges túlórázásának, amit jobb koordinációval és a terhek egyenletesebb elosztásával meg lehetne szüntetni. De ehhez az is szükséges lenne, hogy ne ismerjék el »jó eredménynek« az irányító szervek például az olyan termelési rekordot, amelyek a munkások indokolatlan túlóráztatásából születnek? Nálunk nincs és nem is lehet olyan vállalati vagy népgazdasági érdek, amelyért ilyen árat kellene fizetni.Ez az úgynevezett »üzleti érdek« szüli azt is — ami ellen évek óta kardoskodik az Élelmezési Ipari Dolgozók Szakszervezete —, hogy a sütőipar fejlesztésére fordított összegekkel gyakran a régi elavult technológiát konzerváljuk a sajátos — valójában nem létező — »magyar« ízlésekre és igényekre apellálva Erre hivatkozva idegenkednek több helyen az új eljárások és korszerű sütőipari módszerek meghonosításától. Csoda-e hát, hogyha nem csökkennek a sokat emlegetett kapacitási gondjaink, vagy ha az élemiszeriparon belül a sütőipar a legelmaradottabb? Egyenlő mértékkel Nem vonjuk kétségbe a sütőipari vállalatok vezetőinek jó szándékát és jóhiszeműségét, azonban — tisztelet a kivételnek — a szemlélettel baj van. A mértéktelen túlóráztatást ugyanis lehetetlen előre nem látott akadályok számlájára írni, vagy népgazdasági érdekek mögé rejteni. Így hát — egyenlő mértékkel mérve, egészen más elbírálás alá esik, mint a már említett konzervgyár esetében. És itt valóban helye van a számonkérésnek. Igaz, a jövőben még több és még jobb kenyeret, finomabb és frissebb süteményeket akarunk fogyasztani. De nem azon az áron, hogy az amúgy is nehéz munkakörülmények között dolgozó sütőmunkások még többet fáradjanak. Helyes és megszívlelni való a szakszervezet álláspontja, amely szerint meg kell szüntetni a rosszul értelmezett, üzleti érdekre való hivatkozást, s még koncentráltabban kell felhasználni a sütőipar fejlesztésére fordítható forintokat, hogy a termelés korszerűsítésével egyidejűleg a sütőiparban dolgozók munkája is könnyebbé váljék. Fekete Béla Túlfeszített és kihasználatlan kapacitás Ésszerűbb fejlesztés szükséges Bukarest, 1961 augusztus áAegkezdődött a galaci korv-1 hóipari kombinát építése. Ezen a napfénytől öntözött nyári napon hét óra harmincöt perckor egy Voronezs E típusú 1252-es számot viselő földkotró, amelynek Nicolae Aftet, 34 éves munkás parancsolt, beleharapott a széles fennsík agyagos földjébe és ezzel a banális jelenettel megkezdődött Románia legnagyobb méretű építkezésének munkája. A Román Munkáspárt III. kongresszusán határozták el, hogy Galacon, ebben a régi és forgalmas kikötővárosban, megépítik az elkövetkezendő évtized legnagyobb és legjelentősebb ipari objektumát, a szocialista Románia gigászi acélvárát, amely fokozatosan lép működésbe és 1970-ben 4 millió tonna acélt fog adni évente az országnak. Tizennégy nap alatt termel majd annyi acélt, mint amennyi az 1938-as Románia vas- és acélössztermelése volt. Egy egész délelőttön keresztül jártam a Matina és Catusa közötti fennsíkot, ahol otthonra lel majd az óriás. A fennsík egyik részében még búzatenger ring. Aranyló szára magasra és erősre nőtt, mintha érezné, hogy ez az utolsó termése és szeretné, ha jó emlékét őriznék az emberek. A búzatáblát azonban fúrótornyok hosszúkás piramisa szakítja meg (talajpróbákat végeztek) és a fennsík nyugati részében már — ma reggel óta — serényen dolgozik Nicolae Aftet és társainak hatalmas kotrógép sora. Innen fentről szélesre tágul a horizont és szinte az egész várost és környékét befogja a szem. Óriásit változott a város! A háború rommá változtatta Galacot. Kevés olyan városa volt Romániának, amely annyit szenvedett volna a fasiszta barbárság miatt, mint ez a nagyváros. 1944 augusztusának utolsó napjaiban egy SS robbantó csoport a levegőbe repítette az főutca majdnem valamennyi házát. Ezt építették újjá — fővárosi szinten — az elmúlt három esztendőben. Hétemeletes háztömbök hosszú sora emelkedik a Köztársasági út mentén. Ragyogó üzletek nyíltak, elegáns nagyszálló, önkiszolgáló bolt, cukrászda és minden, ami egy korszerű nagyváros központjához tartozik. Ugyanakkor a Tiglina-dombon megkezdődött a leendő kombinát új lakónegyedének építése. Háromnaponként egy emelettel nőnek itt a házak és az év végére közel ezer ember költözhetik Galacra új lakásba. A galaci hajógyárban 4500 tonnás tengerjárók készülnek és még ezen az őszön megkezdik az első tízezer tonnás román hajó építését. Innen jól látszik a Duna és a kikötő is; valaha francia angol, belga, német, holland tőkések hajói horgonyoztak a galaci rakpart mellett és vitték, vitték potom áron, jól bevált gyarmati rendszer szerint Románia gabonáját, fáját, sóját, kőolaját, őket szolgálta a megvásárolt tisztviselőhad, nekik volt kénytelen dolgozni a vérig kizsákmányolt dokkmunkások serege. Szép itt a Duna. T épp most indul a deltai járat. Tömött a hajó fedélzete. Megkezdődött a halászszezon. Lentebb görög hajó rakodik. Közel-keletre viszi a román szocialista ipar termékeit. Nem, immár nem búzát, nyersanyagot, hanem iparcikkeket: esztergákat és traktorokat, gyári felszerelést és cementet. ... Serényen dolgoznak a kombinát első építői. Tudják, hogy az ország szeme rajtuk. Az ipar várja az acélt. Hiszen 1965-ban a román ipar többek között évente 25 000 traktort, 16 000 teherautót és autóbuszt, 6000 vagont, 8000 szerszámgépet, 140 teljes kőolajfúró berendezést stb. fog gyártani, kétszer lesz, nagyobb az egész ipar össztermelése, mint 1959-ben volt. Ehhez pedig vas és acél kell, villamosenergia és szakmunkás. ... Megszokott ritmusban dolgozott az 1252-es számot viselő Voronezsa típusú földkotró a galaci fennsíkon és a máskor banális munka hirtelen ünnepivé vált, a délelőtt különös jelentőséget kapott, a légkör felforrósodott A holnap acélvázának alapjait rakják le ide, a napsütötte galaci égbolt alatt. D. M. c. kezdet kezdetén Jegyzetek a galaci kombinát építéséről Magyar szocialista munkabrigádok és szovjet kommunista munkabrigádok tagjainak találkozója Moszkvában Néhány napja járják a szovjet üzemeket, ismerkednek Moszkva életével a magyar szocialista munkabrigádok tagjai. A népes küldöttség kedd délelőtt a Barátság Házában találkozott a szovjet főváros kommunista munkabrigádjainak tagjaival. A szívélyes, közvetlen hangú találkozón a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezetői is részt vettek. Bevezetőül Alekszandr Szergejev, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának osztályvezetője ismertette a kommunista munkabrigádok keletkezésének történetét és a brigádmozgalom feladatait, majd Poczany Lajos, az MSZBT műszaki tagozatának titkára számolt be a szovjet példa nyomán kialakult magyar szocialista brigádok működéséről. A magyar küldöttség kedden este hazautazott Moszkvából. Tallózás szerkesztőségünk postájában A Gyógyszertári Központ válasza — Házszámtábla, helyesírási hibákkal A siófoki strandról — Köszönet és bírálat Intézkedett a Házkezelési Igazgatóság — Nyugdíjasok Visegrádon Nemrégiben levelet kaptunk a XI., Kosztolányi Dezső tér lakóitól, melyben közbenjárásunkat kérték, hogy a 1105. számú gyógyszertár ismét reggel nyolctól este nyolc óráig tartson nyitva. A kéréssel a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központjához fordultunk, ahonnan a következő tájékoztatást kaptuk. Az említett gyógyszertár rövidebb nyitvatartási ideje csak átmeneti jellegű, s amint a munkaerőproblémát megoldották, ismét visszaállítják a »hosszú műszakot«. A válaszból megtudtuk továbbá, hogy a Kosztolányi Dezső téri patika üzemidejének csökkentésére akkor került sor, amikor az újjáépített Bartók Béla úti, 1107. számú gyógyszertár megnyílt. Ez, valamint a Móricz Zsigmond körtér 8. szám alatti gyógyszertár reggel nyolctól este nyolcig vehető igénybe. A tizenkét órás nyitvatartási idő mindkettőnél fontos, mert csak így tudják ellátni a Móricz Zsigmond körtér nagy átmenő forgalmát.* »Mint a magyar nyelv és irodalom tanára, mindig szívügyemnek tekintem a helyesírást — írja levelében Újvári Gyula budapesti olvasónk. — Mindig öröm tölt el, ha látom, megszívlelik észrevételeimet. Legutóbb azonban jóindulatú figyelmeztetésem kudarcot vallott. A XII., Csemegi utcai általános iskola falán ugyanis évek óta ott éktelenkedik a rossz helyesírási házszámtábla: »Csemegi utca 10. 1994/4. új hrsz.«, amely helyesen így írandó: »Csemegi utca 10. 1994/4. új hrsz.« Bár egy alkalommal az iskolában tartott lakógyűlésen is kértem, hogy végre cseréljék ki a számtáblát, azt mai napig is ott olvashatják az iskolába járó diákok.« * Augusztus 16-i számunkban közöltük dr. Petrovics Zoltán budapesti olvasónk levelét, melyben a siófoki strandmóló elavultságát teszi szóvá. Ugyanakkor javasolta, hogy más — sekély vizű fürdőhelyekhez hasonlóan — a siófoki parton is létesítsenek 100 150 méter hosszú bejáró mólókat. Észrevételeire a Balatoni Intéző Bizottság siófoki kirendeltsége válaszolt. Válaszukban elismerik, hogy a vízbe levezető falépcsők — bár mindössze két éve készültek — valóban síkosak és ezért veszélyes rajtuk a közlekedés. A panasz megszüntetésére a községi tanácsot kérték fel. A strand régi lejáróit már kicserélték vasszerkezetű lépcsőkre, és ígéretet tett a községi tanács, hogy a szóbanforgó falépcsőket is rövid időn belül kicserélik. A hosszú bejáró mólók rendszeresítését már kipróbálták, de az nem vált be a déli parton, mert a mélyen benyúló faszerkezetek akadályozzák a sekély vízben fürdőzőket.* Üdülése közben szerzett tapasztalatairól számolt be Szeitl Jánosné budapesti olvasónk is. »Köszönetemet fejezem ki társaim nevében is a MÁV-nak azért, hogy Agárdon a vasútállomás utáni átjárót rendbehozták, s a kőrakásokat eltakarították. Így a Velencei-tó fürdőzői most már minden nehézség nélkül juthatnak a strandra, ha ... ha az agárdi fürdőigazgatóság is rendbehozatná a tóparti lejárót, ugyanis most meg az itt felhalmozott kőrakások akadályozzák a biztonságos közlekedést« — fejeződik be a levél. — • ' ' H. A. olvasónk a III., Berend u. 26. szám alatt olyan átjáró házban lakik, melynek három kapuja van, s mindhárom bejáratot összeköti egy pincei folyosó. »A lakótelepen — a házirendnek megfelelően — minden épület este tizenegy órakor zárja kapuit — írja —, csak a mi házunk bejáratai állnak tárva-nyitva éjszakánként. Sajnos, több lopás is történt emiatt az épületben. Lakógyűléseken kértük a III/9. számú házkezelőséget, intézkedjék a kapuk zárvatartásáról. Kérésünk eddig eredménytelen maradt.« A lakók jogos panaszára szerkesztőségünk is felhívta a III. kerületi Házkezelési Igazgatóság figyelmét. Az igazgatóság végre megszüntette ezt az áldatlan állapotot. A házfelügyelőt utasították, hogy a középső — most már zárt — bejáratnál tartson kapuügyeletet, a másik két lépcsőház bérlőit pedig kapukulccsal látták el. A kulcsok birtokában a bérlők az előírt tizenegy óra előtt is zárva tarthatják a ház kapuit. »E levelünkben szeretnénk köszönetet mondani az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének a feledhetetlenül szép hajókirándulásért, melyet nekünk, nyugdíjasoknak rendeztek — írja levelében Sándor Sándorné. »-› Mindnyájan nagyon kellemesen éreztük magunkat, élveztük a gyönyörű tájat, a hajó személyzetének barátságos közvetlenségét csakúgy, mint a gizellatelepi szanatórium finom ebédjét. De a legszebb mégis az volt, hogy éreztük: nem feledkezik meg társadalmunk a megöregedett, nyugdíjas dolgozókról.« B. J. Meghalt a legidősebb magyar zenetanár Gyenes Izsó balassagyarmati zenetanár, a valamikori kaposvári zeneiskola igazgatója 87 éves korában elhunyt. Gyenes Izsó volt az ország legidősebb aktív pedagógusa, néhány hete még tanított. Jelentős érdemeket szerzett a vidéki zeneélet fellendítése körül. Ő dolgozta ki a nehezen nevelhető gyermekek hegedűtanításának új módszerét. Nemrégen kapta meg a szocialista kultúráért jelvényt. Temetése pénteken fél 4 órakor lesz a Rákoskeresztúri köztemetőben. NÉPSZAVA Keszthely készül a Georgikon-napokra Keszthelyen készülnek a Georgikon akadémiai napokra, amikor az 1797-ben Keszthelyen megalakított Georgikonra a mai Mezőgazdasági Akadémia ősére emlékeznek a tudományok ápolása és a mezőgazdasági termelés fejlesztése jegyében. Dr. Bélák Sándor, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia igazgatója tájékoztatta a sajtó képviselőit a szeptember 7, 8, 9-én megtartandó Georgikon-napok eseménysorozatáról. A tudományos fórum középpontjában ezúttal a termelőszövetkezetek szakosításának problémája áll. Hazai és külföldi tudósok mondják el legjobb tapasztalataikat. Részt vesznek ugyanis a Georgikon-napokon a Szovjetunió, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, az NDK és Bulgária képviselői is. A szakemberek négy külön szekcióban is megtárgyalják az alábbi — az egész népgazdaság számára fontos — témákat: a burgonya termelése és nemesítése a mezőgazdasági nagyüzemekben, — az őszibaracktermelés és nemesítés problémái, — a sertéshazékonysági vizsgálatok módszerei miképpen segítik a mezőgazdaság fejlesztését és a korszerű mezőgazdasági propaganda és szaktanácsadás módszereit. A tudományos és gyakorlati agrárszakemberek számára fontos, már hagyományossá vált Georgikon-napok kulturális eseményekben is bővelkednek. Ekkor nyílik meg a Mezőgazdasági Akadémia rendezésében egy magas színvonalú szakfényképkiállítás és az ünnepségek alatt koncertet rendeznek Goldmark Károly, Keszthely szülöttének emlékezetére. (I.) Elfekvő villamossági anyaggal rendelkező vállalat, figyelem! Felajánlásukra megvásároljuk az alábbi cikkeket: Kisfeszültségű készülékek Villamosforgógépek 100 kW-ig Hegesztőkészülékek Transzformátorok 6300 VA-ig (Transzvi 11-típus) Szigetelőanyagok (bakelit, warnisch, textilbakelit) Szerelési anyagok Szigetelt és csupasz vezetékek Védőcsövek és tartozékaik Árukat gyári új állapotban a 164/1960. PM sz. rendelet szerint vesszük át Bejelentés írásban és telefonon: Villamossági és Szerelési Cikkeket Értékesítő Vállalat Budapest, VII., Vörösmarty utca 16. szám Telefon: 420—998 Ügyintéző, készletrendezési csoport 1961. augusztus 30