Népszava, 1961. augusztus (89. évfolyam, 180–206. szám)

1961-08-30 / 205. szám

Elutazott Charleroi város vasas-küldöttsége Beckl Sándor, a Szaktanács titkára, kedden délelőtt a Szaktanács székházában fo­gadta a belga Charleroi vá­ros vasas munkásküldöttségét. A vendégeket a Szaktanács elnöksége az emlékezetes nagy decemberi-januári sztrájk után hívta meg 28 belga gye­rekkel együtt magyarországi üdülésre. Délután a Ferihegyi re­pülőtéren Szilágyi Sándor, a Szaktanács nemzetközi osztá­lyának vezetője búcsúztatta a vendégeket. (MTI) .................................. 2 Túlórák a rosszul értelmezett „vállalati érdekből66 Ami gátolja a sütőipari munkakörülmények megjavítását A múlt esztendőben felelős­ségre vonták az egyik kon­zervgyár igazgatóját, mert az engedélyezettnél sokkal több túlmunkát végeztetett. Az igazgató érveléséből és az üzem helyzetéből nyilvánvaló Az »ítélet« — úgy véljük — akkor túl szigorú volt. Mert mit érdemelne akkor a sütőipar, ahol az év első felében többször annyi túl­munkát végeztettek, mint amennyit a törvényes keretek lehetővé tettek volna. A túl­órák száma féléves szinten fe­jenként meghaladta a nyolc­vanat, de egyes sütőipari vállalatoknál, a száznegyve­net is elérte. A statisztika azonban a munkások egy ré­sze által teljesített túlórákat a vállalatok összdolgozóinak számával osztja. A valóság­ban tehát egy-egy sütőipari munkás nem 80 és nem is 140 túlórát dolgozott az év első felében, hanem ennél sokkal többet. Jellemző az arányokra, hogy az Élelmezésügyi Mi­nisztériumhoz tartozó mintegy 16 másik iparágban az egy főre jutó teljesített túlóra fél­éves szinten még a tizenket­tőt sem éri el. Vagyis a mi­nisztériumhoz tartozó ipar­ágak üzemeinek mintegy 60 ezer dolgozója együttvéve sem végzett annyi túlmunkát. Igen ám, csakhogy a túlter­helt vállalatok nem igénylik a segítséget, s enélkül az em­lített gyárak nem szállíthat­nák más körzetekbe (?), mert ezzel »rontják az ottani sütö­dék és vállalatok üzletét«. Így azután az egyes kerületek­ben »vállalati érdekből« a na­gyobb termelési sikerekért — ami mögött nagyobb nyere­ség, prémium és más gazda­sági előny van — addig told­­ják meg a nyolc órát, amíg minden igénynek »eleget tesz­nek«. Ez a helytelenül felfogott volt, hogy váratlan nehézsé­gek leküzdése miatt rendelte el a túlóráztatást, méghozzá a szó igazi értelmében, nép­­gazdasági érdekből. — Mégis, emiatt elestek az élüzem cím­től, mint a sütőmunkások 6—7000 főre tehető közössége. Az ember azt hinné, hogy valami rendkívüli dolog tör­tént. Az okokat keresve, azon­ban egészen más derül ki: »Kicsi a kapacitás a megnöve­kedett mennyiségi és minőségi igényekhez képest.« Senki nem vitatja, hogy a szétszórt és zömmel még a régi és kor­szerűtlen kisipari örökségek­kel küszködő sütőiparnak ne­héz a helyzete. Az is igaz, hogy a lakosság igénye foly­ton nő, nagyobb választékot és még jobb minőséget kér. Nyilvánvaló, hogy ilyen kö­rülmények között csak nagy erőfeszítések árán állja meg a helyét a sütőipar. De mivel indokolják a munkások ilyen mérvű túlóráztatását az egyes vállalatok és kerületek akkor, amikor például a Százados úti, vagy más kenyérgyárak kapacitása sincs teljesen ki­használva. Főleg szombaton­ként — amikor különösen nagy a hajrá a sütőiparban — termelhetnének ezek a gyárak a megrendelt meny­­nyiségen felül is. »üzleti érdek« az egyik fő előidézője a sütőipari munká­sok felesleges túlórázásának, amit jobb koordinációval és a terhek egyenletesebb elosztá­sával meg lehetne szüntetni. De ehhez az is szükséges len­ne, hogy ne ismerjék el »jó eredménynek« az irányító szervek például az olyan ter­melési rekordot, amelyek a munkások indokolatlan túl­óráztatásából születnek? Ná­lunk nincs és nem is lehet olyan vállalati vagy nép­­gazdasági érdek, amelyért ilyen árat kellene fizetni.­­Ez az úgynevezett »üzleti érdek« szüli azt is — ami el­len évek óta kardoskodik az Élelmezési Ipari Dolgozók Szakszervezete —, hogy a sütőipar fejlesztésére fordított összegekkel gyakran a régi elavult technológiát konzer­váljuk a sajátos — valójában nem létező — »magyar« ízlé­sekre és igényekre apellálva Erre hivatkozva idegenked­nek több helyen az új eljárá­sok és korszerű sütőipari mód­szerek meghonosításától. Cso­­da-e hát, hogyha nem csök­kennek a sokat emlegetett kapacitási gondjaink, vagy ha az élemiszeriparon belül a sütőipar a legelmaradot­tabb? Egyenlő mértékkel Nem vonjuk kétségbe a sütőipari vállalatok vezetői­nek jó szándékát és jóhisze­műségét, azonban — tisztelet a kivételnek — a szemlélet­tel baj van. A mértéktelen túlóráztatást ugyanis lehetet­len előre nem látott akadá­lyok számlájára írni, vagy nép­gazdasági érdekek mögé rejteni. Így hát — egyenlő mértékkel mérve, egészen más elbírálás alá esik, mint a már említett konzervgyár esetében. És itt valóban he­lye van a számonkérésnek. Igaz, a jövőben még több és még jobb kenyeret, fino­mabb és frissebb süteménye­ket akarunk fogyasztani. De nem azon az áron, hogy az amúgy is nehéz munkakörül­mények között dolgozó sütő­munkások még többet fárad­janak. Helyes és megszívlelni való a szakszervezet állás­pontja, amely szerint meg kell szüntetni a rosszul értel­mezett, üzleti érdekre való hivatkozást, s még koncent­ráltabban kell felhasználni a sütőipar fejlesztésére fordít­ható forintokat, hogy a ter­melés korszerűsítésével egy­idejűleg a sütőiparban dol­gozók munkája is könnyebbé váljék. Fekete Béla Túlfeszített és kihasználatlan kapacitás Ésszerűbb fejlesztés szükséges Bukarest, 1961 augusztus­ áA­egkezdődött a galaci ko­­rv-1 hóipari kombinát építése. Ezen a napfénytől öntözött nyári napon hét óra harminc­öt perckor egy Voronezs E tí­pusú 1252-es számot viselő földkotró, amelynek Nicolae Aftet, 34 éves munkás paran­csolt, beleharapott a széles fennsík agyagos földjébe és ezzel a banális jelenettel meg­kezdődött Románia legnagyobb méretű építkezésének munká­ja. A Román Munkáspárt III. kongresszusán határozták el, hogy Galacon, ebben a régi és forgalmas kikötővárosban, megépítik az elkövetkezendő évtized legnagyobb és legje­lentősebb ipari objektumát, a szocialista Románia gigászi acélvárát, amely fokozatosan lép működésbe és 1970-ben 4 millió tonna acélt fog adni évente az országnak. Tizen­négy nap alatt termel majd annyi acélt, mint amennyi az 1938-as Románia vas- és acél­­össztermelése volt. Egy egész délelőttön keresztül jártam a Ma­tina és Catusa közötti fennsíkot, ahol otthonra lel majd az óriás. A fennsík egyik részében még búzaten­ger ring. Aranyló szára ma­gasra és erősre nőtt, mintha érezné, hogy ez az utolsó ter­mése és szeretné, ha jó emlé­két őriznék az emberek. A búzatáblát azonban fúrótor­nyok hosszúkás piramisa sza­kítja meg (talajpróbákat vé­geztek) és a fennsík nyugati részében már — ma reggel óta — serényen dolgozik Ni­colae Aftet és társainak ha­talmas kotrógép sora. Innen fentről szélesre tágul a horizont és szinte az egész várost és környékét befogja a szem. Óriásit változott a vá­ros! A háború rommá változ­tatta Galacot. Kevés olyan vá­rosa volt Romániának, amely annyit szenvedett volna a fa­siszta barbárság miatt, mint ez a nagyváros. 1944 augusztu­sának utolsó napjaiban egy SS robbantó csoport a leve­gőbe repítette az főutca majd­nem valamennyi házát. Ezt építették újjá — fővárosi szinten — az elmúlt három esztendőben. Hétemeletes ház­tömbök hosszú sora emelke­dik a Köztársasági út mentén. Ragyogó üzletek nyíltak, ele­gáns nagyszálló, önkiszolgáló bolt, cukrászda és minden, ami egy korszerű nagyváros központjához tartozik. Ugyan­akkor a Tiglina-dombon meg­kezdődött a leendő kombinát új lakónegyedének építése. Háromnaponként egy emelet­tel nőnek itt a házak és az év végére közel ezer ember költözhetik Galacra új lakás­ba. A galaci hajógyárban 4500 tonnás tengerjárók készülnek és még ezen az őszön meg­kezdik az első tízezer tonnás román hajó építését. Innen jól látszik a Duna és a kikötő is; valaha francia angol, belga, német, holland tőkések hajói horgonyoztak a galaci rakpart mellett és vit­ték, vitték potom áron, jól bevált gyarmati rendszer sze­rint Románia gabonáját, fá­ját, sóját, kőolaját, őket szol­gálta a megvásárolt tisztviselő­had, nekik volt kénytelen dol­­gozni a vérig kizsákmányolt dokkmunkások serege. Szép itt a Duna. T épp most indul a deltai já­­rat. Tömött a hajó fedél­zete. Megkezdődött a halász­szezon. Lentebb görög hajó rakodik. Közel-keletre viszi a román szocialista ipar termé­keit. Nem, immár nem búzát, nyersanyagot, hanem iparcik­keket: esztergákat és trakto­rokat, gyári felszerelést és cementet. .­.. Serényen dolgoznak a kombinát első építői. Tudják, hogy az ország szeme rajtuk. Az ipar várja az acélt. Hiszen 1965-ban a román ipar töb­bek között évente 25 000 traktort, 16 000 teherautót és autóbuszt, 6000 vagont, 8000 szerszámgépet, 140 teljes kő­­olajfúró berendezést stb. fog gyártani, kétszer lesz, nagyobb az egész ipar össztermelése, mint 1959-ben volt. Ehhez pe­dig vas és acél kell, villamos­energia és szakmunkás. ... Megszokott ritmusban dolgozott az 1252-es számot vi­selő Voronezs­a típusú föld­kotró a galaci fennsíkon és a máskor banális munka hirte­len ünnepivé vált, a délelőtt különös jelentőséget kapott, a légkör felforrósodott A holnap acélvázának alap­­­­jait rakják le ide, a nap­sütötte galaci égbolt alatt. D. M. c. kezdet kezdetén Jegyzetek a galaci kombinát építéséről Magyar szocialista munkabrigádok és szovjet kommunista munkabrigádok tagjainak találkozója Moszkvában Néhány napja járják a szov­jet üzemeket, ismerkednek Moszkva életével a magyar szocialista munkabrigádok tagjai. A népes küldöttség kedd délelőtt a Barátság Há­zában találkozott a szovjet főváros kommunista munka­brigádjainak tagjaival. A szí­vélyes, közvetlen hangú talál­kozón a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság vezetői is részt vettek. Bevezetőül Alekszandr Szer­­gejev, a Szovjet Szakszerve­zetek Központi Tanácsának osztályvezetője ismertette a kommunista munkabrigádok keletkezésének történetét és a brigádmozgalom feladatait, majd Poczany Lajos, az MSZBT műszaki tagozatának titkára számolt be a szovjet példa nyomán kialakult ma­gyar szocialista brigádok mű­ködéséről. A magyar küldöttség ked­den este hazautazott Moszk­vából. Tallózás szerkesztőségünk postájában A Gyógyszertári Központ válasza — Házszámtábla, helyesírási hibákkal A siófoki strandról — Köszönet és bírálat Intézkedett a Házkezelési Igazgatóság — Nyugdíjasok Visegrádon Nemrégiben levelet kap­tunk a XI., Kosztolányi Dezső tér lakóitól, melyben közben­járásunkat kérték, hogy a 1105. számú gyógyszertár is­mét reggel nyolctól este nyolc óráig tartson nyitva. A kéréssel a Fővárosi Ta­nács Gyógyszertári Központjá­hoz fordultunk, ahonnan a következő tájékoztatást kap­tuk. Az említett gyógyszertár rövidebb nyitvatartási ideje csak átmeneti jellegű, s amint a munkaerőproblémát megol­dották, ismét visszaállítják a »hosszú műszakot«. A válasz­ból megtudtuk továbbá, hogy a Kosztolányi Dezső téri pa­tika üzemidejének csökkenté­sére akkor került sor, amikor az újjáépített Bartók Béla úti, 1107. számú gyógyszertár meg­nyílt. Ez, valamint a Móricz Zsigmond körtér 8. szám alatti gyógyszertár reggel nyolctól este nyolcig vehető igénybe. A tizenkét órás nyitvatartási idő mindkettőnél fontos, mert csak így tudják ellátni a Móricz Zsigmond körtér nagy átmenő forgalmát.* »Mint a magyar nyelv és irodalom tanára, mindig szív­ügyemnek tekintem a helyes­írást — írja levelében Újvári Gyula budapesti olvasónk. — Mindig öröm tölt el, ha lá­tom, megszívlelik észrevéte­leimet. Legutóbb azonban jó­indulatú figyelmeztetésem ku­darcot vallott. A XII., Cse­­megi utcai általános iskola falán ugyanis évek óta ott éktelenkedik a rossz helyes­írási házszámtábla: »Csemegi utca 10. 1994/4. új hrsz.«, amely helyesen így írandó: »Csemegi utca 10. 1994/4. új hrsz.« Bár egy alkalommal az iskolában tartott lakógyűlésen is kértem, hogy végre cserél­jék ki a számtáblát, azt mai napig is ott olvashatják az is­kolába járó diákok.« * Augusztus 16-i számunkban közöltük dr. Petrovics Zoltán budapesti olvasónk levelét, melyben a siófoki strand­móló elavultságát teszi szóvá. Ugyanakkor javasolta, hogy más — sekély vizű fürdőhe­lyekhez hasonlóan — a sió­foki parton is létesítsenek 100 150 méter hosszú bejáró mó­lókat. Észrevételeire a Balatoni Intéző Bizottság siófoki kiren­deltsége válaszolt. Válaszuk­ban elismerik, hogy a vízbe levezető falépcsők — bár mindössze két éve készültek — valóban síkosak és ezért veszélyes rajtuk a közlekedés. A panasz megszüntetésére a községi tanácsot kérték fel. A strand régi lejáróit már ki­cserélték vasszerkezetű lép­csőkre, és ígéretet tett a köz­ségi tanács, hogy a szóban­­forgó falépcsőket is rövid időn belül kicserélik. A hosszú be­járó mólók rendszeresítését már kipróbálták, de az nem vált be a déli parton, mert a mélyen benyúló faszerkezetek akadályozzák a sekély vízben fürdőzőket.* Üdülése közben szerzett ta­pasztalatairól számolt be Szeitl Jánosné budapesti ol­vasónk is. »Köszönetemet fe­jezem ki társaim nevében is a MÁV-nak azért, hogy Agár­­don a vasútállomás utáni át­járót rendbehozták, s a kőra­kásokat eltakarították. Így a Velencei-tó fürdőzői most már minden nehézség nélkül jut­hatnak a strandra, ha ... ha az agárdi fürdőigazgatóság is rendbehozatná a tóparti lejá­rót, ugyanis most meg az itt felhalmozott kőrakások aka­dályozzák a biztonságos közle­kedést« — fejeződik be a le­vél. — • ' ' H. A. olvasónk a III., Be­­rend u. 26. szám alatt olyan átjáró házban lakik, melynek három kapuja van, s mind­három bejáratot összeköti egy pincei folyosó. »A lakótelepen — a házirendnek megfelelően — minden épület este tizen­egy órakor zárja kapuit — ír­ja —, csa­k a mi házunk bejá­ratai állnak tárva-nyitva éj­szakánként. Sajnos, több lo­pás is történt emiatt az épü­letben. Lakógyűléseken kér­tük a III/9. számú házkezelő­­séget, intézkedjék a kapuk zárvatartásáról. Kérésünk ed­dig eredménytelen maradt.« A lakók jogos panaszára szerkesztőségünk is felhívta a III. kerületi Házkezelési Igaz­gatóság figyelmét. Az igazga­tóság végre megszüntette ezt az áldatlan állapotot. A ház­­felügyelőt utasították, hogy a középső — most már zárt — bejáratnál tartson kapuügye­­letet, a másik két lépcsőház bérlőit pedig kapukulccsal lát­ták el. A kulcsok birtokában a bérlők az előírt tizenegy óra előtt is zárva tarthatják a ház kapuit. »E levelünkben szeretnénk köszönetet mondani az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak­szervezetének a feledhetetle­nül szép hajókirándulásért, melyet nekünk, nyugdíjasok­nak rendeztek — írja levelé­ben Sándor Sándorné. »-› Mindnyájan nagyon kelleme­sen éreztük magunkat, élvez­­tük a gyönyörű tájat, a hajó személyzetének barátságos közvetlenségét csakúgy, mint a gizellatelepi szanatórium fi­nom ebédjét. De a legszebb mégis az volt, hogy éreztük: nem feledkezik meg társadal­munk a megöregedett, nyug­díjas dolgozókról.« B. J. Meghalt a legidősebb magyar zenetanár Gyenes Izsó balassagyar­mati zenetanár, a valamikori kaposvári zeneiskola igazgató­ja 87 éves korában elhunyt. Gyenes Izsó volt az ország legidősebb aktív pedagógusa, néhány hete még tanított. Je­lentős érdemeket szerzett a vidéki zeneélet fellendítése körül. Ő dolgozta ki a nehe­zen nevelhető gyermekek he­gedűtanításának új módszerét. Nemrégen kapta meg a szo­cialista kultúráért jelvényt. Temetése pénteken fél 4 óra­kor lesz a Rákoskeresztúri köztemetőben. NÉPSZAVA Keszthely készül a Georgikon-napokra Keszthelyen készülnek a Georgikon akadémiai napok­ra, amikor az 1797-ben Keszt­helyen megalakított Georgi­­konra a mai Mezőgazdasági Akadémia ősére emlékeznek a tudományok ápolása és a me­zőgazdasági termelés fejlesz­tése jegyében. Dr. Bélák Sándor, a mezőgazdasági tu­dományok kandidátusa, a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia igazgatója tájékoz­tatta a sajtó képviselőit a szeptember 7, 8, 9-én meg­tartandó Georgikon-napok eseménysorozatáról. A tudo­­mányos fórum középpontjá­ban ezúttal a termelőszövet­kezetek szakosításának prob­lémája áll. Hazai és külföldi tudósok mondják el legjobb tapasztalataikat. Részt vesz­nek ugyanis a Georgikon-na­­pokon a Szovjetunió, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság, az NDK és Bulgária képviselői is. A szakemberek négy külön szekcióban is megtárgyalják az alábbi — az egész nép­gazdaság számára fontos — té­mákat: a burgonya termelése és nemesítése a mezőgazdasá­gi nagyüzemekben, — az őszi­baracktermelés és nemesítés problémái, — a sertés­hazé­konysági vizsgálatok módsze­rei miképpen segítik a mező­­gazdaság fejlesztését és a kor­szerű mezőgazdasági propa­ganda és szaktanácsadás mód­szereit. A tudományos és gyakorlati agrárszakemberek számára fontos, már hagyományossá vált Georgikon-napok kultu­rális eseményekben is bővel­kednek. Ekkor nyílik meg a Mezőgazdasági Akadémia ren­dezésében egy magas színvona­lú szakfényképkiállítás és az ünnepségek alatt koncertet rendeznek Goldmark Károly, Keszthely szülöttének emlé­kezetére. (I.) Elfekvő villamossági anyaggal rendelkező vállalat, figyelem! Felajánlásukra megvásároljuk az alábbi cikkeket: Kisfeszültségű készülékek Villamosforgógépek 100 kW-ig Hegesztőkészülékek Transzformátorok 6300 VA-ig (Transzvi 11-típus) Szigetelőanyagok (bakelit, warnisch, textilbakelit) Szerelési anyagok Szigetelt és csupasz vezetékek Védőcsövek és tartozékaik Árukat gyári új állapotban a 164/1960. PM sz. rendelet szerint vesszük át Bejelentés írásban és telefonon: Villamossági és Szerelési Cikkeket Értékesítő Vállalat Budapest, VII., Vörösmarty utca 16. szám Telefon: 420—998 Ügyintéző, készletrendezési csoport 1961. augusztus 30

Next