Népszava, 1961. október (89. évfolyam, 233–258. szám)
1961-10-24 / 252. szám
ACÉLZUHATAG Az ózdi rekonstrukció példája Alattunk hatalmas, keszonszerű aknában munkások sokasága. Mélyépítők és kemenceépítők vésik a kemény vasbeton-tömböket, vágják az acélgerendákat, ássák a következő marlinkemence alapjait Vigyázni kell, mert egyetlen elhibázott csákány- Mindig Fölöttünk, szédítő magasságban, mint óriás pókhálón, dolgoznak az új acélmű vasszerkezetén a Ganz-MÁVAG- isták. Mögöttünk öt darab vadonatúj, nagyteljesítményű marlinkemencében és egy lapos, keverőkemencében főzik, készítik iparunk nélkülözhetetlen alapanyagát: az acélt. Jobbról hatalmas mélykemencék ontják a forróságot. Előttünk a kivénhedt, elaggott öreg acélmű még a múltat idézi. Az új üzemrészben azonban — amely az ózdi vasgyár acéltermelésének körülbelül 30 százalékát adja — már 120 tonnás portál- és félportál-daruk száguldanak a fehéren izzó bugákkal és a tele üstökkel. És körös-körül fülsiketítő, dübörgő zúgás. A rekonstrukció építői és a martinászok számára azonban ez a féktelen robaj csak zümmögésnek tűnik. — Mi szeretünk itt dolgozni — jegyzi meg Hegedűs Elek mélyépítő. — Négy éve csináljuk már a brigáddal, megszoktuk. S ha befejeződik, hiányzik majd. A középkorú munkás — aki a brigád egyöntetű véleménye szerint mestere a szakmának — lelkesedve meséli, hogy micsoda nagyszerű dolog a két élő üzem között dolgozni. Mert mind a két üzem nap mint nap ontja az acélt. A régi is, az új is. A rekonstrukció építői pedig egy viszonylag szűk területen — mindig határidőre —, valósággal elővarázsolnak egy-egy új martinikemencét. Sőt, most némi előretartással dolgoznak. A legutóbbit is két nappal határidő előtt adták át rendeltetésének. Az első félévben pedig az egyiket hat, a másikat huszonnégy nappal készítették el korábban. Csodálatos vízesés filos füttyszó hasít bele a „ levegőbe, majd Csomós Géza, főolvasztár hangja dübörög, túlharsogva a kohók, a gépek s zóját. — Vigyááázz! Csapolunk.A munkások és vezetőik ♦ egy pillanat alatt félrehúzódnak és megindul a száztonna vágás megsértheti a földben kígyózó csövek valamelyikét, amelyből sohasem tudni: víz, gáz, olaj, sűrített levegő vagy valami más — az Ózdi Kohó-szati Üzemek működéséhez szükséges — ipari segédanyag tör elő, s megbénítja a termelést vagy szerencsétlenséget okoz. nyi acélzuhatag. Folyik, zuhog feltartóztathatatlanul az óriás üstbe. Amikor megtelik, körös-körül, mint a legcsodálatosabb vízesés, hull alá a mélybe a salak. Félelmetes és egyben gyönyörű látvány ez, a kohászdinasztiák és Csomós Géza főolvasztár számára is, aki már huszonhat éve dolgozik ezen az egy helyen és az apja is innen ment nyugdíjba. 15 hónapja női Petykó mester mérgelődik egy kicsit — mint minden öntéskor — hozzátesszük, teljes joggal —, mert az öntőpódiumot alacsonyra tervezték. Alacsonyabbra, mint a kokilla magassága. Hiába szóltak idejében, hogy nem lesz ez így jó, baleseti veszélyforrást hagy maga után, szavuk süket fülekre talált. Most külön vastag acéllemezből magasítókat kell majd a pódiumra szerelni,ez sem halad kellő ütemben, elkezdték, de abbahagyták, hogy elhárítsák a baleseti veszélyt. De így is nagy körültekintéssel dolgoznak. Legalábbis az öntőmester jelentéséből ez derül ki. — Ma 448. napja nem volt balesetünk. Újabb füttyszó hasít bele a A hatalmas tömegű folyékony acél átforrósítja az üzem levegőjét. De a rekonstrukció munkásai már tovább dolgoznak. Olykor feltúrt ingujjukban megtörlik verejtéktől gyöngyöző homlokukat, és mintha az acél a munkakedvet is hevítené, egyre fokozzák az iramot. Az előbb csapolt acél — a legutóbb átadott martinból nyolcadik adag volt — már Petykó Rudolf öntőmester kezébe került. Az ő irányításával folyatják át kokillákba, ahol bugává formálódik amire viszont a hengersor tart igényt, hogy mint kész áru hagyja el az üzemet. Talán Indiában vagy Kínában építenek majd belőle hidat vagy esetleg egy másik acélművek , volt baleset levegőbe. Utána nyomban a figyelmeztetés. — Félrehúzódni! Kemencefenék-fúvás kezdődik. A munkások — most már ki tudná megszámolni hányadszor — újból szétrebbennek és a következő pillanatban a kemencefenéken mart gödrökben maradt acélt magas nyomással kifújják, hogy utána égetett dolomittal feltöltsék az acélmarta gödröket Negyven-ötven méter széles sugárban, mint óriás üstököscsóva zúdul a tüzes veszedelem az öntőcsarnokra Hősi munka ez. Nem találni szót, amely pontosabban fejezné ki azt az erőfeszítést amit a rekonstrukció munkásai és vezetői nap mint nap véghezvisznek. Minden elismerés megilleti őket. Zsidai Pál a záridőre . 1961. október 24 Nagy ízlés vagy szülői értekezlet? Asszonyok ülnek a padokban és figyelmesen hallgatják egy másik asszony szavait Első benyomásom, hogy itt valamilyen nőgyűlés folyik. A másik helyiségben hasonló kép fogad, de itt, a sarokban ülő kedves nagymamák mögött már észreveszek két szó- Egy „nem elmaradott“ et — Így van ez régóta — állapítja meg Pék András, a XIII. kerületi Gömb utcai általános fiúiskola igazgatóhelyettese. — Bár az idei tanévben mintha mér némi változás kezdődne. Az első szülői értekezletekre már eljött néhány apa is és a szülői munkaközösségek választmányaiba sikerült egy-két férfit is bevonni. Az igazgatóhelyettes azonban tárgyilagosan elismeri, hogy az iskolai apró javításokat, szereléseket szívesen elvégzik az ilyesmihez értő munkásapák. Az idén például már 39-en vállalkoztak ilyen alkalmi társadalmi munkára. Persze, az ilyen esetenkénti segítség nem pótolhatja azt, hogy az anya helyett időnként az apa, vagy akár mindketten részt vegyenek a gyermekek nevelési problémáit megbeszélő szülői értekezleteken. De hát mi akadálya lehet ennek? Válaszért felkerestem néhány Gömb utcai iskolás papáját, főleg olyanokat, akik nem vesznek részt szülői értekezleteken. B. András szabómester tréfával próbálja kikerülni a kérdés komolyságát: — Nem szeretek olyan helyre járni, ahol sok az aszszony... tényen meghúzódó férfit is. Szóval mégsem nőgyűlés. Iskolai szülői értekezlet zajlik itt, csakhogy — a nevével ellentétben — nem apák és anyák közös részvételével, hanem túlnyomóan csak mamákkal. über és az apai csalódás Beszélgetés közben aztán kifejti sajátos nézeteit: — Nem vagyok elmaradott ember, de a mi gyermekkorunkban még a mamák sem igen jártak az iskolákba érdeklődni. A pedagógusok mégis nagy fegyelmet tartottak, ma viszont a gyerekek túl szabadjára vannak engedve... Sajnálatos, hogy ezt nem mondja el valamelyik szülői értekezleten. Bizonyos, hogy a mit csak a közös kár, hogy Tokaji Lajosné osztályfőnöknek még egyszer sem állt módjában Sz. Andrással beszélni és a feleségével is talán csak egyszer válthatott néhány szót. Mert elmondhatta volna nekik, hogy Lacijuk eszes, tehetséges gyerek és sokkal jobban tanulhatna — ha otthon nem "■lemondás", hanem okos törődés, nevelés venné körül... — A férjem nincs itthon, gépkocsivezető és szolgálatban van — fogad P. Béláné, majd amikor megtudja jövetelem célját, megjegyzi: — Jobb is, hogy férjem nem jár a szülői értekezletekre, ő túl rideg a gyerekhez és nem mérlegelné helyesen az ottani véleményeket, én viszont a szülői munkaközösség választmányi tagja is vagyok és kellően törődöm negyedikes kisfiam nevelésével. Egy ritka apa és a Molnár János kórházi főápoló, az olyan ritka apák egyike, aki fia első osztályától kezdve a mostani hetedik osztályig rendszeresen részt vett és részt vesz a Gömb utcai szülői értekezleteken. Noha eléggé elfoglalt ember, mert jó ideje már szakszervezeti titkár is — mégis időt szakít az iskolai kérdésekre. Sőt, az idén őt választották meg az osztály szülői munkaközösségének elnökévé is. — Én már régóta személyesen tapasztalom — mondotta —, hogy az iskola nagy segítséget nyújt szülői feladataim szülők többsége nemcsak a maradiság fogalmáról nyújtana neki helyesebb értelmezést, hanem szétfoszlatná a régi iskola fegyelmezési módszereiről szőtt illúzióit is. Más kérdés, hogy a gyerekek egy részének szabadossága nem a mi ideálunk, s ez ellen éppen az iskola s a szülők összehangolt nevelése lehet a leghatásosabb eszköz. Sz. András gépmunkás is különös módon indokolja távolmaradását a szülői értekezletekről: — Kissé csalódtam nyolcadikos fiamban. Két évvel ezelőtt minden nap mellettem tanult, de rájöttem, hogy nem való középiskolába, így hát lemondtam tanulmányai ellenőrzéséről is. Ezért a szülői értekezlet sem érdekel... nevelés biztosíthat Ez a törődése bizony nem könnyű — mert mint további szavaiból kiderült — gyerekük miatt gyakori a vitája a férjével. Méghozzá olyan kérdésekben, amelyek felől az apa talán a szülői értekezletektől, a pedagógusoktól némi helyes útmutatást is kaphatna. Nyilvánvaló, hogy az érzékeltetett apai és anyai nézetek módosulásra szorulnak. Régi tapasztalat, hogy a gyermekek jó otthoni nevelését csak az apa és az anya közös törődése biztosíthatja — méghozzá szoros összhangban az iskolai oktatással és neveléssel. — Sokkal reálisabban, jobban és könnyebben nevelnek az olyan szülők — mondják a pedagógusok —, akik egyformán tájékozódnak gyermekük iskolai tanulásáról, magatartásáról, társadalmi érdek teljesítéséhez. Ha nem élnék ezzel a lehetőséggel, otthon másként s nem egészen jól nevelném fiamat, így viszont biztos vagyok afelől, hogy az iskolai és otthoni nevelésünk egyeztetése jobban kibontja fiam képességeit... Kívánatos lenne, hogy Molnár János és a hozzá hasonló apák példája általános gyakorlattá váljon. Mert társadalmi érdek, hogy gyermekeink, a jövő nemzedékei ne kétféle, hanem egységes nevelésben részesüljenek a szülői házban éppúgy, mint az iskolában. Szenes Imre A SOROKSÁRI TANGAZDASÁG- BAN bemutatták az üvegnél ol- k esőbb, könnyebben kezelhető mű-anyagfóliás me- jlegágyakat és haj- itató házakat. A J műanyag fóliás J megoldás mintegy 40 százalékkal ol- később az üvegnél és az eddigi ta-apasztalatok azt mutatják, hogy nagyban hozzájárul majd a korai zöldségtermelés › problémáinak › megoldásához › (MTI Fotó : Bajkor József felvétele)] NÉPSZAVA Utazás a történelemben MEGINT FELLÁNGOLT a láz Attila sírja körül, özönnel hordják a postások a leveleket a Nemzeti Múzeumba, a Tudományos Akadémiához. Tápiószentmártonból gyűrűzött szét az új hullám, ahol immár sok évtizedes hagyománya van az Attila-kultusznak, mivel egy idős magántudós már a húszas években kiadott egy tanulmányt, amelyben Priszkosz Rhetorra hivatkozva bizonygatta, hogy Attila nem pihenhet másutt, mint a szentmártoni határban. Mostanában új pártfogóra talált az »Isten ostora» Tápiószentmártonban, s olyan tehetős pártfogóra, aki negyvenezer forintot is áldozott volna a saját zsebéből, csakhogy napvilágra hozhassa a hármas koporsót, miután egy újfajta tudományos műszerrel felderítették, hogy a szentmártoni határban, az úttest alatt olyan valamit rejteget a föld, ami alaposan gyanúsítható Attila végső pihenőhelyével. Azóta Tápiószentmárton, de majd az egész Alföld haragvó érzésekkel viseltetik a Nemzeti Múzeum iránt, százak és százak írnak alá leveleket, amelyekben azzal vádolják az ország első múzeumát: valamiféle tudományos féltékenységből akadályozza Attila sírjának felásását ... A LEGENDA NEM III. évszázadok óta izgat rajongó szíveket és lázas kincskeresőket a hármas koporsó, pedig azt már minden fiatal muzeológus, de még a történelemben járatos diák is jól tudja, hogy germán mithosz, márpedig Attila sokkal nagyobb ember volt, s jóval inkább hun, semhogy germán szokások szerint adták volna meg neki a végtisztességet. Móra Ferenc az ősök dolgában 1929-ben írott tárcájában — »Leszámolás Attilával — csöndes gúnnyal oszlatja szét az Attila sírjára támaszkodó zavaros turánizmust. Móra a maga lassú, de annál tudományosabb módszerével bizonyítja, hogy Attila sírját valamely mai, vagy régen kiszáradt folyómedrében keresni merő hiábavalóság, mivel a legendának ez a hajtása, bizony a vadhajtás. Jordanes gót püspökre hivatkozik általában mindenki, aki úgy tudta, hogy Attilát folyómederbe temették, hármas koporsóban. Jordanes püspök 1611-ben Hamburgban megjelent “De rebus Gothicis« című írásában azonban éppen az ellenkezőjét állítja, azt jegyezte föl: éjjel titokban elföldelték ... MÓRA FERENC Jókainál találta meg a legenda forrását, aki a “Hölgyfutár" 1854-es évfolyamában írott hun regéiben — “Hadak útja« — bizony folyóvízbe temettette Attilát. De honnan vette Jókai?... Szárnyaló meseszövő képzeletéből, amelyet talán Ipolyinak ugyancsak 1854-ben megjelent Magyar mythológiája gyújtott fel, amelyben a tudós szerző az elemek tiszteletéről szólva leírta, hogy a magyarok szívesen temetkeztek folyók, vizek mellé, s itt, egy mellékmondatban, megemlíti: »mint Attiláról egy hagyomány van tudtomra...« A legenda tehát egy szállongó hagyományból táplálkozott, s Jókai regéiben kelt életre, holott soha semmiféle tudományos adat nem támasztotta alá... De mi van a tápiószentmártoni Attilával? Lakatos Balázs, az önkéntes Attila-kutatós elődei szívesen hivatkoznak arra, mint tárgyi bizonyítékra, hogy Attila sírja semmiképpen sem lehet másutt, mint Szentmártonban, mivel ennek a határában került elő a magyar föld gazdag népvándorláskori leletanyagának egyik legszebb s világhíres darabja, a szkíta aranyszarvas. Mit mondanak erre a múzeumi tudósok? — Az aranyszarvas semmit sem bizonyít Attila mellett. A szkíták kerek ezer évvel a hunok előtt jártak ezen a tájon, az aranyszarvas tehát nem támpont... Az ember, annyi tüzes szenvedély láttán, amennyivel az új Attila-kutatók részéről találkozik, kísértésbe esik, hiszen a modern tudomány elektromos műszere is azt igazolja, hogy valami rejlik a szentmártoni országút alatt. De mi? — Semmiképpen sem Attila koporsója — mosolyognak a tudósok. — Az a valami ugyanis, aminek a létezését a műszer kimutatja, nem nagyobb egy csákánynál. Erősen valószínű, hogy útépítés közben az útmeder mélyén felejtették a munkások... EGY PÉCSI TUDÓS, akivel a mohácsi sírok partján beszélgettünk az Attila-legendáról, tűnődő mosollyal fűzte hozzá: — Csak mi három hun főúri sírt tártunk fel, ki tudja, nem volt-e köztük Attila? ... — Valóban —• ki tudja? Ha már nem folyómederbe s hármas fémkoporsóba temették a hunok fejedelmét, hanem domb alá, lovastul, akkor édeskevés valószínűsége marad annak, hogy ezekkel a tudománytalan eszközökkel, naiv lelkesedéssel és kevés szakszerűséggel megtalálnék Attila sírját... Móra Ferenc még arról panaszkodott az akkori kultuszminiszterhez írott kesernyés levelében, hogy a nép nem törődik a múlt emlékeivel, a véletlen leletek nagy része nyomtalanul elkallódik, az intelligencia pedig éppenséggel kutyába se veszi az ősök csontját. A szépszavu szegedi múzeum igazgató élő utódai az ellenkezőjéről panaszkodnak. — Félelmetes mértékben fellendült a kutatás, tudományos felkészültség és felszerelés nélkül. Magánosok és kisiskolások kutatnak mindenütt, ahol valami előbukkan a földből. Helyi ismeretek gyűjtése címen feltárnak romokat, öszszerombolnak és helyrehozhatatlanul elpusztítanak olyan értékeket, amelyekből a hozzáértő régész és történész hatalmas szellemi hasznot tudna csiholni ... Az Akadémia és a múzeumok óriási összegeket költenek kutatásra, ásatásokra, a leletek megőrzésére, s megfelelő ütemben minden érdemes kutatási területre sor kerül. A szentmártoni országútra is. Feltéve, hogy a laikus buzgalom addig helyrehozhatatlan károkat nem okoz... ADDIG-ADDIG KERESSÜK a nagy lovaskirály sírját, míg szépen átesünk a tudomány lovának másik oldalára ... Báróti Géza IlfllllffilllplMBl« Most még gondoskodnia kell otthonáról! légióbb, ha azzal kezdi hogy ÁLTALÁNOS HÁZTARTÁSI BIZTOSÍTÁST KÖT #tótUlil!-W!llJ(«tMlllltl)l!i)l!lliiiiiilif!lí;iiniíl!í;illt!!:ílü||lüífllliiP