Népszava, 1961. december (89. évfolyam, 284–308. szám)

1961-12-01 / 284. szám

Egy esztendő munkásvédelmi őrjáratai A beruházás nem varázsszer, önmagától nem csökkenti a baleseteket... Több vállalatnál is kutat­tuk a balesetek okait, s a megelőző, munka helyzetét. Észrevételein­kről több mint húsz cikkben számoltunk be. Mit mondanak az esztendő összegyűjtött tapasztalatai? Évről évre mindenütt na­gyobb összegeket fordítanak a biztonságosabb, egészsége­sebb munkakörülményekre. A Ganz-MÁVAG-ban 1958-ban 2,5 milliót, 1960-ban pedig már ötmilliót költöttek e célra. Tavaly a Csepeli Papír­gyárban is többmilliós beruhá­zással állítottak munkába kü­lönféle gépi eszközöket a szál­lítás könnyebbé, biztonságo­sabbá tételére. A Chinoinban korszerű üzemrészek épültek, két év alatt mintegy 122 mil­lió forintos beruházással, s ebből több millió forintot közvetlen munkásvédelmi cé­lokra fordítottak. Hasonló példa bőven akad. Varázsszer — nincs! Mindez nagyon helyes, ör­vendetes dolog. Egyes vezetők azonban helytelenül, úgy lát­ják — legalábbis a gyakorlat ezt igazolja —, hogy a sok millió forintos beruházás va­lamiféle varázsszer, amely egymagában elegendő a bal­esetek számának csökkentésé­hez. Kétségtelen, hogy a védőfelszerelések és védő­eszközök vásárlásához, a ne­héz fizikai munkát megköny­­nyítő gépek beszerzéséhez és a korszerű, egészséges munka­termek építéséhez sok pénz szükséges. De vajon ennek hiánya a legjellemzőbb baleseti ok ná­lunk? A vizsgálati anyagok szerint az esetek több mint 90 százalékában rendelkezésre álltak a védőeszközök, védő­­berendezések, a biztonságos munkafeltételek. Ugyanakkor egyes helyeken nemigen törődnek a jelenték­telennek látszó, apró baleseti veszélyforrások, például a ren­detlenség felszámolásával. A tapasztalat szerint egyedül a rendetlenség megszüntetésé­vel a felére lehetne csökken­teni a balesetek számát. De a tapasztalat mást is mutat: bíráló megjegyzéseink nem mindenütt eredményeztek tar­tós javulást. Néhány hónappal ezelőtt, a Szaktanács munkásvédelem­mel foglalkozó teljes ülése után az üzemi vezetők a ko­rábbinál nagyobb gondot for­dítottak a biztonságosabb munkakörülményeikre. Az igazgatók rendszeresen beszá­moltatták az üzemrészek irá­nyítóit a balesetek alakulásá­ról. A havi szemlékre is idő­ben sor került, intézkedések egész sorát foganatosították a biztonságosabb munka érde­kében. A szakszervezeti bi­zottságok nemcsak üléseiken, hanem a napi munkában is egyre több időt szenteltek a munkásvédelemnek. A biz­tonsági megbízottakkal együtt következetesebben megköve­telték a feltárt veszélyforrá­sok megszüntetéséit. Sok he­lyütt megszervezték a dolgo­zók széleskörű közreműködé­sével a munkásvédelmi őrsé­geket. Az eredmény meg is látszott a baleseti statisztiká­ban, de sajnos, rövid időre. Intézkedés — időben Az idei harmadik negyed­év adatai már korántsem mu­tatnak biztató képet. Akad üzem, ahol az előző hóna­pokhoz mérten, majdnem a kétszeresére növekedett a sé­rülések száma. Egyes vezetők a »lényeg a termelés« szem­lélet miatt szem elől tévesz­tették: nemcsak az egyes em­bereknek, hanem az üzem kollektívájának okoznak ká­rokat a munkásvédelem el­hanyagolásával. Hiszen nem egy üzem éppen a balesetek növekedő tendenciája miatt­ esett el az idén az »élüzem« címtől, a magas pénzjutalom­tól. Sokkal nyomosabb érv, hogy egyesek hanyagságának nyomait máso­k esetleg egész életükben viselik. Nem be­szélve azokról, akiket nem­csak a család, hanem az üzem egész kollektívája is örökre elvesztett. És ha már itt tar­tunk, feltétlenül szót érdemel, hogy amikor már megtörtént a tragédia, mindig kiderül, m­it kellett volna tenni, hogy elkerüljék. Hogyan lehetne időben, na­gyobb meggondoltságra kész­tetni a vezetőket és a mun­kásokat egyaránt? Az egyik igen fontos dolog a munkás­­védelmi oktatás, tehát felhív­ni­ a figyelmet a veszélyforrá­sokra. Az üzemek többségé­ben­­ biztosítják ehhez a meg­­felelő helyiséget, az üzemben működő gépek kicsinyített makettjein tanítják az embe­reket a biztonságos munka­fogásokra. Másutt munkás­védelmi filmek sorozatát ál­lítják az oktatás szolgálatába. Ez azonban kevés, ha emel­lett nem figyelmeztetik min­den adandó alkalommal az embereket a baleseti veszé­lyekre Vezetők és munkások dolga egyaránt A másik lényeges dolog: a­ bajok kivizsgálása, okainak felderítése, a felelősség meg­állapítása. Ezzel pedig még sok helyütt adósak marad­nak. Nem egy baleseti jegyző­könyv elárulja, hogy a vizs­gálat n­em a sérülés okait tárja fel, hanem a balesetet szenvedőt hibáztatja. (Gyak­ran még akkor is, ha azt a hibás gépi berendezés, vagy kifejezetten valaki más mu­lasztása idézte elő.) S ha meg is állapítják ugyan az illeté­kes vezetők felelősségét, el­marad­­ a felelősségre vonás és a baleseti veszélyforrás megszüntetése. A következ­mény: újabb sérülések soro­zata. Végül szólni szeretnénk a­ munkások felelősségéről is. Azokról a könnyelmű embe­rekről, akik fittyet hányva a rendelkezéseknek, nem hasz­nálják a védőszemüveget, el­mulasztják a légköszörűgépek rendszeres ellenőrzését. (Hol­ott tudják, hogy az úgyneve­zett túlpörgés halálos sze­rencsétlenséget is okozhat.) És ilyen, vagy hasonló módon szegik meg az óvórendszabá­lyokat. Nyilvánvaló, hogy ez a könnyelműség gyakran meg­bosszulja magát. És ma még kevés példa akad arra, hogy a vezetők és a­­ munkások kölcsönösen őrködjenek egy­más testi épsége felett, figyel­meztessék a szabályok ellen vétőket. Ennyiben foglalhatnánk ős­-­­­sze az idei »munkásvédelmi k őrjárataink« tapasztalatait. ■ Vezetőkkel, biztonsági meg-­ bízottakkal, szakszervezeti tisztségviselőkkel, munkások-­­kal és sok sérülttel történt be-­­szélgetésünk alapján állíthat­­juk: van lehetőség az üzemi­ balasete­k jelentős csökkenté-­ sére. De az üzemek vezetői­ ne várjanak mindent az ál­lamtól. Saját erőforrásaik ész­szerűbb kihasználásával sok­ apró baleseti veszélyforrást; megszüntethetnek,' ha a ter­melés gondjai mellett egy­ percre se feledkezzenek meg a­ rájuk bízott emberek egész-',­ségéről. Ennél is többet je-­ lenthet azonban, ha olyan­ közhangulat alakul ki, amely-', ben az egymás testi épsége­ iránti felelősséget minden dol-­ gozó becsületbeli ügyének te­­­kinti. Tatai László Ma: Mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok nyugdíjáról öregségi nyugdíjra az a tsz­­taig jogosult, aki az öregségi korhatárt (férfiaknál 65, nők­nél 60 év) elérte és legalább húsz nyugdíjéve van. Tíz nyugdíjév alapján is jogosult nyugdíjra az a tsz-tag, aki ez év december 31-ig lépett be a termelőszövetkezetbe. Nyug­díjévként azt a naptári évet lehet figyelembe venni, amelynek teljes tartama alatt a tsz-tagság fennállott, s amely alatt a tsz férfi tagja legalább százhúsz, női tagja legalább nyolcvan munkaegy­séget teljesített, s nyugdíjjá­rulék fizetésére kötelezett volt. A tsz-be történt belépés első éve nyugdíjévnek számít, tekintet nélkül arra, hogy a tsz-tag ebben az évben háioy munkaegységet teljesített. A nyugellátások összegének meg­állapításánál irányadó havi átlagjövedelem 900 forint. Az öregségi és rokkantsági nyug­díj a havi átlagjövedelem 35 százaléka. Az öregségi és rok­kantsági nyugdíjhoz minden nyugdíjév után a nyugdíj 1 százalékának megfelelő ki­egészítés jár, az 1957. január 1. napja után tsz-tagként szer­zett nyugdíjévek figyelembe­vételével. Rokkantsági nyugdíjra az a tsz-tag jogosult, aki munkaké­pességének legalább kéthar­mad részét tartósan elvesztet­te, s 22 éves életkorig ket­tő; 22—25 éves életkorig négy; 25—30 éves életkorig hat; 30—35 éves életkorig nyolc; 35—40 éves életkorig tíz; 40—45 éves életkorig ti­zenkettő; 45—50 éves élet­korig tizennégy; 50—55 éves életkorig tizenhat; 55 éves életkorának betöltésétől tizen­nyolc nyugdíjévvel rendelke­zik. Aki ez év december 31- ig lépett be a tsz-be, tíz nyug­díjév alapján abban az eset­ben is jogosult rokkantsági nyugdíjra, ha az életkora sze­rint szükséges nyugdíjéveket nem szerezte meg. Az a rok­kantsági nyugdíjas, aki mun­kaképességét teljesen elvesz­tette és mások gondozására szorul, rokkantsági nyugdíjá­hoz az átlagjövedelem 15 szá­zalékával egyenlő összegű gondozási pótlékot is kap. özvegyi nyugdíjra a meg­halt tsz-tag felesége jogosult, ha hatvanadik életévét betöl­tötte vagy munkaképességét legalább kétharmad részben elvesztette, vagy legalább két árvaellátásra jogosult gyerme­ket tart el férje elhalálozásá­nak időpontjában, s ha az el­halt tsz-tag a rokkantsági­­ nyugdíjhoz szükséges nyugdíj** éveket megszerezte. Az özve-* gyi nyugdíj a meghalt férj részére öregség címén járó nyugdíj 50 százaléka. Az az özvegy, aki férje halálakor negyvenedik életévét már be­töltötte, hatvanadik életévé­nek elérésekor, vagy megrok­kanása esetében tarthat igényt özvegyi nyugdíjra. Árvaellátásra a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíj­­évek megszerzése után meg­halt tsz-tag gyermeke, örökbe­fogadott gyermeke és mostoha gyermeke jogosult, 16. életévé­nek betöltéséig. A nevelt gyer­mek, testvér és unoka akkor jogosult, ha az elhalt tsz-tag háztartásában élt, s tartásra köteles és képes hozzátarto­zója nincsen. Továbbtanulás esetében az árvaellátás a kö­zépiskolai tanulmányok befe­jezéséig, legfeljebb azonban a gyermek 19. évének betölté­séig jár. Az árvaellátás gyer­mekenként az özvegyi nyug­díj fele, de legalább havi 100 forint, születlen árva esetén ha­vi 150 forint. A születlen árva az özvegyi nyugdíjjal egyenlő összegű ellátást kap. Szülői nyugdíjra annak a rokkantsági nyugdíjhoz szük­séges nyugdíjévek megszer­zése után meghalt tsz-tagnak, úgyszintén a meghalt öregsé­gi és rokkantsági nyugdíjas­nak munkaképtelen szülője, illetőleg nagyszülője jogosult, akit az elhunyt halálát meg­előzően legalább egy éven át egészben vagy túlnyomó rész­ben eltartott. A szülői nyug­díj az özvegyi nyugdíjjal egyenlő. A felsorolt rendelkezések ■ 1962. január 1-én lépnek élet­be. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI TANÁCSADÓ — Mit tetszik kérni? Huszonhat esztendeje áll a­­ pult mögött a jászkarajenői­­ Seller Ferenc, s ez alatt a hu­­­szonhat esztendő alatt átlago­­­­­san két-három percenként­­ mondta e néhány szót. Vérévé­­ vált, mint a köszönés; beléje­­­idegződött, mint a ceruza­­­használat. S ahogyan csípő­­­ben merevült lába csak en­­­­gedte, igyekezett a kérelmek­­­nek mindig eleget tenni, ha a­­ legfelsőbb polcon feküdt is a­­ kívánt árucikk. Egyszer azután kilépett a­­ pult mögül és ő is kért. Egy­­ kis emberséget. Ez akkor tör­­t­­ént, amikor súlyos betegségé­­­­ből felépülve elgondolkodott:­­ ugyan, mi szükség is van ar­­­­ra, hogy — amint azt 12 éve r---------------­ Ahol „hiánycikk“ az emberség v __________­­ teszi — a rossz közlekedési viszonyok mellett naponta megtegye az utat Jászkaraje­­nőtől Szolnokig, a megszokott pultig, amikor lakóhelyén szakembert keresnek? Ezért hát kopogtatott a jászkaraje­női fmsz ügyvezető elnökénél, Kovács Zoltánnál: — Kérem szépen ... Az ügyvezető elnök tehetet­lenül széttárta kezét. Olyan volt ez a mozdulat, mint ami­kor a kívánt cikkből nincs a raktáron. De Seller Ferenc azért kivárta, amíg mondják is neki: — Sajnos, nem kockáztat­hatom. Nézze, maga beteg volt, lehet, hogy újra az ■ lesz és akkor van is szakember meg nincs is... Így adta tudtul egy föld­művesszövetkezeti ügyvezető, hogy Jászkarajenőn hiánycikk az emberség. Lenne egy ja­vaslatunk: kötelezze a járási fmsz irodája Kovács Zoltán ügyvezetőt, hogy mielőbb gon­doskodjék e »hiánycikk« be­szerzéséről. Vagy ha mások számára tartogatja a párt alatt — hát sürgősen vegye elő! (fodor) Napirenden: szociális és gazdasági kérdések és a béke védelme O. Adduce­ főtitkár sajtótájékoztatója a Vas- és Gépipari Dolgosok Szakszervezetei Nemzetközi Szövetsége adminisztratív bizottságának XI. üléséről A vasasszakszervezet szék­házában csütörtökön sajtó­­tájékoztatót tartottak. G. Adducci, a Vas- és Gépipari Dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi Szövetségének főtitkára adott rövid tájékoz­tatót a szövetség adminisztra­tív bizottságának XI. ülésé­ről, amelyet e hó 26-tól 29-ig tartottak meg Budapesten.­­ Több mint tízmillió szer­vezett dolgozó képviseletében ülésezett a nemzetközi szö­vetség ezúttal első ízben Bu­dapesten — kezdte G. Adducci. — A tanácskozáson kapitalis­ta országok küldöttei is részt vettek — Brazíliából, Kanadá­ból, a skandináv országok­ból, Franciaországból, a Né­met Szövetségi Köztársaság­ból, Indiából és más országok­ból — a nemzetközi szövetsé­gen kívülálló szakszerveze­tek részéről is. Elsősorban a gazdasági és szociális kérdések szerepeltek napirenden — hangsúlyozta Adducci. — A többi­ között­­ egyöntetű vélemény alakult ki a társadalombiztosítást il­letően, amelynek nagyobb vé­delmet kell nyújtania a dolgo­­­­zóknak. Ez különösképpen­­­­azért szükséges, mert egyes­ országokban — mint például J Japán, India — a társadalom-­­ biztosítási intézmények még­­ mindig majdnem ismeretlenek. Japánban például 35—40 évet is dolgozhat egy-egy ember , anélkül, hogy öregkorára va­­­­lamiféle szociális segítséget­­­ kapna. A tanácskozás másik közép­ponti kérdése a béke védelme volt — mondotta G. Adducci. — A szövetség szükségesnek látja elősegíteni a minél szé­lesebb nemzetközi egységfront kialakulását a militaristák és a háborús uszítók ténykedése ellen. A béke védelmén be­lül is sok szó esett a német kérdés békés rendezéséről. Felszólítottuk a szövetség szakmai ágazataihoz tartozó munkásokat, hogy fokozzák akcióikat, vállaljanak szolida­ritást a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak küz­delmével a nyugat-németor­szági nácizmus újjáéledése, s a nyugat-németországi reak­ciós monopolista erők­ ellen. A főtitkár befejezésül a Moszkvában megnyíló V. szak­­szervezeti világkongresszus jelentőségéről beszélt.­­ A sajtó munkatársainak kér­déseire válaszolva G. Adducci beszélt a többi között az automatizálás hatásáról a ka­pitalista országokban. Az Egyesült Államokban például a gépkocsiiparban dolgozókó száma 325, a kohászatban pe­dig 175 ezerrel csökkent az utóbbi négy évben, a termelés azonos színvonala mellett Hasonló példákat lehetne fel­sorolni Nyugat-Németország­­ból, Japánból, s más kapita­lista országokból is. Részletesen beszélt a főtit­kár a kapitalista országokban tapasztalható fokozódó mun­kaintenzitás egészségre káros hatásáról, példaképpen meg­említve egy japán televíziós üzemben tett látogatását, amelynek tapasztalatai szerint az ottani munkaintenzitás há­romszorosa a magyarországi­nak. (I. I.) NÉPSZAVA fi kubai nagykövet fogadása Bola de Kievé tiszteletére Quintin Pino Machado, a­ Kubai Köztársaság budapesti­­ nagykövete, csütörtökön a vá­á­rosligeti Gundel Étteremben ■ fogadást adott a hazánkban­ tartózkodó Bola de Niave­s vendégművész tiszteletére. A­­ fogadáson megjelent Szarkas Károly külügyminiszterhelyet- t tes, Radványi János, a Kül-­ ügyminisztérium protokoll­­osztályának vezetője, Gács­ lászló, a Magyar Rádió és a Televízió elnöke, a Külügy-­­minisztérium, a Művelődés­ügyi Minisztérium és a Kul-­ turális Kapcsolatok Intézeté-­ nek több vezető munkatársa,­ valamint kulturális és művé-­­szeti életünk számos képvise­lője. A kubai vendégművész­­ a fogadáson nagysikerű műsort­ adott. (MTI) ­ Újabb Liszt—Bartók [megemlékezések Angliában Szilágyi Béla, a Magyar Népköztársaság londoni köve­te a Liszt—Bartók jubileumi év alkalmából koktélpartit adott, ahol megjelentek az angliai Liszt—Bartók bizott­ság tagjai, számos zenetudós, zeneművész és közéleti sze­mélyiség. A közeljövőben két angol Vidéki városban is bemutatják a Liszt—Bartók emlékkiállí­tást. December 19-én, a kensing­­toni szimfonikus zene­kar lon­doni hangversenyén Angliá­ban először kerül bemutatásra Bartók Scherzója. Galonfüggöny, 300X 300 cm-es 367,— Ft Vattapaplan, klott huzattal 178,— Ft Vattapaplan, brokát huzattal 300,— Ft Danylonnal töltött paplan 470,— Ft Bútorvédő karton 30,— Ft-tól Kézicsomózású perzsaszőnyegek, kész ágynemű nagy választékban az VII., Rákóczi út 74—76. Nyitva: 9—20-ig, szombaton: 10—17-ig 1961. december 1

Next