Népszava, 1962. február (90. évfolyam, 26–49. szám)

1962-02-01 / 26. szám

Az első és az utolsó szám Húsz éve - 1942 február el­sején - jelent meg az ille­gális Szabad Nép első szá­ma. AZ ELSŐ MÁR LEGENDA 1942 első havának végén — fél havát jelzi a naptár —, dermesztő az élet Magyaror­szágon. Csönd vin, háború van, sötétség van, nyugtalan­ság a szívekben és félelem az elmékben, valami roppant drá­ma gyűrűzik az ország körül, halálos szorítását mindenki érzi. Vad rézmuzsika recseg a rádiókban és sortüzek tompa döreje hajnali kaszárnya ud­varokon, fenn a Várban egy­fajta feszes udvari légkör, sö­tét politikai ármányokkal, lenn a városban csöndes, elszánt, szívós emberi lánc: kommu­nisták szervezik az ellenállást, terjesztik az igazság fényeit abban a vaksötétben. Ezer alattomos rendőrtekin­tet, loholó nyomozók, rajta­ütések és középkori vallatások és mégis, mégis ... Február el­sején, titkos nyomdában meg­jelenik az első kommunista újság, a Szabad Nép, háborús papíron, néhol fakó nyomás­sal — sietni kell —, de a so­rokból valami tűz árad ... Egy mérnök szerkeszti, aki a Hitler ellen gyürkőző német kommunisták közt tanulta meg a harcot: Rózsa Ferenc s kö­rülötte fiatal nyomdászok, diákok, munkáslányok, akik csöndesen rakosgatják a kat­togó gépbe a papirost, minden példány egy kis mécs lesz, amely világosságot terjeszt... S KÖZÜLÜK MA EGY SEM ÉL Rózsát elhurcolják, halálra kínozzák, hullanak a lánc élő, emberi szemei s a lánc mégis egyre erősebb lesz: megszüle­tik az első fakó nyomtatvá­nyokkal a legenda, nem va­gyunk egyedül — mint a fa­siszta hetilap hirdeti —, van­­nak emberek lenn a mélyben, titkos zugokban, akik lapot nyomnak és asszonyok, akik piaci kosárban hordják szét a városban ... Elesnek az első sorok s mö­göttük ott a másik, a harma­dik. Munkaszolgálatból és bün­tető századokból jönnek, szer­kesztik a lapot és kinyomtat­ják egy kis gépen, amelyet al­katrészekre szedve, aktatáská­ban hordoznak Pasarétről Zug­lóba, hol egy értelmiségi em­ber a házigazda, hol egy fa­ipari munkás, de sohasem hontalan a nyomda és a szer­kesztőség. Egyszer egy csend­őrezredes elhagyott otthoná­ban állítják össze a kis sajtó­gépet, aztán megint mennek tovább. Egy sejt lebukik s a nyomába lép a másik ... 1944. március 19. Fekete ég, fekete éjszaka, fekete uniformisok zörögnek alvó emberek ajtaján, fegyve­rek ropognak eszpresszókban és magánlakásokban, homok­sárga Gestapo-autók szágul­doznak a városban és az or­szágban, zsúfoltak a börtönök és mennek a vonatok a front­ra és a hitleri »Hinterland« megsemmisítő lágereibe s a lap megjelenik ... Szórványo­san, de lobogó hangon tudó­sít a frontról, amely enyre csak rövidül és szűkül és tö­redezik, a partizánokról s a napkeltéről, amely már fel­­fénylik a keleti égen ... A LAP MEGJELENIK Három év telik el az első szám óta s a lap fejlécén meg­jelenik az üzenet: Halál a né­met megszállókra!... Decem­bert írunk — télelő havát jelzi a kalendárium — nyikordul éjjel egy lezárt, leállított Be­­zerédi utcai nyomdában a gép, pedig vastag papírba burkol­ták, hogy halkan járjon, ké­szül a lap ... Két szedő, egy gépmester, egy berakólány s egy összekötő, aki ezt a végső­kig elszánt kis csoportot ösz­szekapcsolja az elszánt embe­rek elszórt csoportjaival, aki­ket egy ritka emberi láncon túl, vasnál erősebb kötés köt: a meggyőződés ... Kétszer megjelenik a lap, a harmadik példány készül — ők odalenn a pincében még nem tudják, hogy az utolsó illegális szám —, amikor fel­törik a vasredőnyt, három ka­tona dübörög lefelé a pincébe s a házmester. Csönd, a gép leáll, az ólomfestékes kezek a zsebbe nyúlnak, a fegyver után... Havas, törmelékes, véres az utca, közel ropognak a fegy­verek — már 1945. január ne­gyedik napját írjuk —, a há­rom ember futásnak ered. Ket­tő még él, a harmadik — Sze­gedi István — holtan marad a Népszínház utca kövén. Heller Mihály négy golyóval a testében összeesik a Körút sarkán, a kórházban tér ma­gához, ma sem tudja, ki men­tette meg. Rákosi Endre ka­lapját lefújta a szél futás köz­ben, az üldöző katona elsza­ladt mellette... Az utolsó szám a gépben maradt, s öt ember túlélte az utolsó számot... S nem sokkal utóbb a szabad Budapesten megjelent az illegális újság legális édestestvére ... Baróti Géza A közelmúlt új ma­gyar játékfilmjei­­ közül többel kapcsolatban me­rült fel a jogos igény: az ér­tékelők, a bírálók a vitatha­tatlan hibák, esztétikai töké­letlenségek mellett vegyék észre az új hangvételt, az új és egészséges szándékokat, tar­talmi vonatkozású és stlus­­beli törekvéseket. Ez termé­szetesen mindig kötelező — amikor jelentkeznek ilyen tö­rekvések — most meg éppen az, hiszen játékfilmgyártá­­sunkban általában félreismer­hetetlen az új levegővétel idő­szaka. Ez persze, sok mindent hord magában ,­ a többi kö­zött tévedéseket is — egészé­ben azonban nagyon egészsé­ges folyamat. Ebben a folya­matban készült legújabb já­tékfilmünk, a Májusi fagy is­­ — figyelemre méltó érdemeit növeli, hogy a fiatal Budapest Filmstúdióban fiatal játék­filmrendező, Kis József, és fiatal író, Csurka István, ké­szítette. A stúdió művészi vezetői több helyütt és több ízben nyilatkoztak arról: elhatáro­zott szándékuk, hogy a fiata­lok sajátos problematikáját sok oldalról megközelítik, pestie­sen szólva »nem szállnak le« erről a témáról. Visszafelé és némileg előre is ismerve a filmgyár munkáját, elmondha­­tó: következetesek elhatáro­zásuk megvalósításában. A Májusi fagy messze a legjobb eddigi hasonló alkotásaik kö­zül é s játékfilmjeink között egyébként is jól megállja a hek­ét. A film komolyan és felelősséggel közelíti meg fia­taljaink szerelmi életének problémáit — kár, hogy a mű önmagával szemben nem kö-vetkezette®, s így a felvetett kérdés mélyéig valóságosan lehatolni v­an képes. A film erkölcsi »koordinátái« a következők. Egy Pesten dol­gozó fiaiból kőműves, inkább csak unalomütésből egy szom­bat este falujában a szépet kezdi tenni egy szép, nagyon fiatal, falujabeli lánynak. A lány hétköznapjain ugyancsak Pes­ten dolgozik. Elsőbben inkább csak játékból, kivagyiságból valódi falusi lánynak teszi magát — de már itt érződik: oka is van rá. A dologból szerelem lesz — de a lányt hazugsága még zavarja. S mind nehezebb megmondani az igazat. Nemcsak, mert egy illúzió foszlik széjjel, hanem, mert egy másik kapcsolatot is fel kellene számolni előbb. Párhuzamos a fiú hazugsága , amelyet persze, amúgy fiús modorban könnyebb szív­vel iktat be növekvő szerelmi érzése mellé, vagy alá: ő meg egy szépasszonnyal kezd afféle futónak szánt viszonyt. A két párhuzamos hazugság keserű, kiábrándító, rossz eredményre vezet: tán a lehető legrosz­­szabbkor és a legbántóbb hely­zetben találkozik váratlanul a két fiatal, úgy hogy a két hazugság egyszerre lepleződik le félreérthetetlenül. Hogy meg lehet-e menteni a történtek ellenére ezt a jobb sorsra ér­demes szerelmet? A választ a film ránk bízza. (S hadd kö­zöljük akkor már a magunk válaszát a filmben sajnos, nem elég tisztán felvetett kér­désre: igen, meg lehet men­teni. S akkor is meg lehetne, ha a film őszintébben veti fel önnön tételét.) A Májusi fagy több részle­tében, képi ábrázolásban, ren­dezésben is és forga­tókönyvi­­leg is új, friss levegőt lehel. Fiatal­ ábrázolásában szinte semmi nem érződik egy sor hasonló filmünk csináltságá­­ból, képlets­zerűségéből. Ez legfőbb érdeme. Nagyon örü­lünk jó néhány kitűnően sike­rült dialógusának is, mert bár a film, persze, nem elsőren­dűen a párbeszédek műfaja , azért öreg hiba, hogy erre általában a kelleténél kevesebb figyelmet fordítunk, őszinte líra is szíven üt jelenetei egy részében (a falusi bál, a fo­lyópart), bár egy-két ilyen részletet konstruáltnak érzünk. A fő baj azonban másutt van — és, sajnos, komolyabb. Gyakori hiba — ideje kellő hangsúllyal beszélni róla. Nem kerülhetünk igazán közel a fő mondanivaló igazságához, ha az ennek támogatására szol­gáló legfőbb mellékszál nem igaz. Nem lehet igaz, a két fiatal főhős, Klári és Miska egész lelki folyamata, sőt, tör­ténete sem, ha Klári kapcso­lata egy másik fiúval, Ferivel hamis, konstruált, külső meg­fontolásokból így-úgy az em­berihez képest megmásított. Klárinak nagy oka kellene le­gyen a film egész alapját ké­pező hazugságra, viszonylag erős szálaiknak kellene őt kötniük a másik fiúhoz — akkor igaz az egész, s akikor drámai, s akkor hasonlít fia­taljaink tényleges hasonló problémáihoz. Ehhez képest mellékes hiba hogy a cselekmény döntő ese­ményeit teljesen feleslegesen egyazon lakás két szomszédos szobájába összpontosították — amihez, persze, a véletlent túlontúl be kellett kapcsolni Miska kapcsolata is az emlí­tett fiatalasszonnyal olyan pil­lanatban indul el, amikor ez lélektanilag az adott figuránál nemigen képzelhető el. (Nem a megismerkedés, hanem az asszonynál töltött éjszaka je­lenetére gondolunk.) Új játékfilmünk ezekkel a hibákkal is a termés jobbik feléhez tartozik , s ebben Bodrossy Félix általában jó, helyenként éppen nagyon be­szédes fényképezése, Patachich Iván tartalmas, megfelelően szerény zenéje is segít. Na­gyon tetszett a színészek já­téka is , és sok fiatalról lé­vén szó, a rendező érdemeit itt is nyomatékkal kell hang­súlyozni. Sztankai István új­ból beigazolja a képességeinek már jó ideje előlegezett bizal­mat. A fiatalok közül Bodrogi Gyula és az iskoláról most ki­került Petényi Ilona is tet­szett. Csurka László is helyt­áll szerepében, de beállítását az adott figurában szereposz­tási tévedésnek tartjuk, amely elmélyítette az egyébként sem sikerült »második vonal« hi­báit. Kiss Manyit és Máthé Erzsit mozivásznon is mindig szívesen látjuk. Nagyon örven­detes végül, hogy a néhány éve, még szinte gyermekként filmen látott Moór Mariann a film női főszerepében igaz te­hetséget árul el, s nagyon vonzó, szép teremtés. Rajk András MÁJUSI FAGY Új magyar játékfilm Megalakult az építőanyagipari szilikózis bizottság Új gyártási eljárások kialakításával szervezik meg a védekezést A szilikózis elleni küzdelem fontos állomása, hogy az Épí­­tésügyi, az Egészségügyi és a Munkaügyi Minisztérium, az építők szakszervezete, az épí­­tőanyagipa­r­ központi kutató intézet és az Országos Munka­egészségügyi Intézet képvise­lőiből, valamint az iparágak vezetőiből megalakult az épí­­tőanyagipari szilikózis bizott­ság. A bizottság megszervezi a tudományosa­n megalapozott és tervszerű harcot a szilikózis­ ellen. Szokup Lajos építésügyi miniszterhelyettesnek, a bizott­ság elnökének vezetésével máris megkezdődött az intéz­kedések tervének kidolgozása. A legfontosabb feladat, hogy a porképződésnek a megszün­tetésével nyújtsanak hatáso­sabb védelmet. Ezért új gyár­­tási eljárásokat dolgoznak ki, korszerűsítik az üzemeket és áttérnek arra is, hogy a poros anyagokat zárt csőrendszer­ben, levegőnyomás segítségé­vel szállítsák. A finomkerámiai iparban többek között a Gránit Csiszo­lókorong- és Kőedénygyár, va­­­lamin­t a Budapesti Porcelán­­gyár korongos műhelyében, teljesen átszervezik a terme­lést. A Romhányi Cserép­­kályhagyár és más vállalatok­ masszaüzemében is zárt bur­kolatú gépeket szerelnek fel, s hogy az őrlés, a szitálás és az­ anyagszállítás ne szennyezze­ a műhely levegőjét (MTI) A magyar újságírás időszerű kérdéseiről tanácskozik a MÚOSZ küldöttközgyűlése A Magyar Újságírók Országos Szövetségének kétnapos kül­döttközgyűlése szerdán délelőtt az Építők Rózsa Ferenc mű­velődési házának kamarater­mében kezdte meg tanácsko­zását. Megjelent Szirmai Ist­ván, az MSZMP Politikai Bi­zottságának póttagja, a KB titkára, Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság póttagja, a Népszabadság szerkesztő­­bizottságának vezetője, Dar­­vasi István, a Központi Bi­zottság agit.-prop. osztályának helyettes vezetője, Naményi Géza, a kormány tájékozta­tási hivatalának vezetője, Te­­rényi László, a nyomdász­szakszervezet főtitkára. Szakasits Árpád, a MUOSZ elnöke megnyitó beszédében megemlékezett a Vörös Újság­ról, amely az első kommunis­ta újság volt Magyarországon és zászlaja volt a proletár­­forradalomnak 1919-ben. Ez indokolttá teszi, hogy ennek a ragyogó kommunista újság­nak a születésnapja legyen a jövőben a magyar sajtó nap­ja A magyar újságírók büsz­kék arra, hogy folytatói le­hetnek a Vörös Újság törté­nelmet formáló munkájának és harcainak. Ezután Siklósi Norbert, a MUOSZ főtitkára tartotta meg beszámolóját. Bevezetőben megállapította, hogy a szövetség legutóbbi közgyűlése óta a sajtó mun­kásai is becsülettel helytáll­tak, s arra törekedtek, hogy hazánk, népünk érdekeinek megfelelően, a párt útmutatá­sai alapján sajtónk betöltse a kollektív szervező, propagan­dista és agitátor szerepét. — Fejlődő, művelődő né­pünk mind nagyobb igényes­séggel tekint a sajtóra — mondotta ezután — s ez arra kötelezi a lelkiismeretes új­ságírót, hogy tovább tanuljon, fáradhatatlanul gyarapítsa is­mereteit és szüntelenül keres­se, miképpen tudná alkotó­­képességét politikai és szak­mai munkájában még jobban érvényesíteni. Ennek elősegí­tésére szervezte meg az új­ságírószövetség a munkáját és ennek szolgálatába állí­totta teljes apparátusát A továbbiakban a szövetség szervező- és oktatómunkájá­ról beszélt. Kiemelte, hogy­ a MUOSZ az újságírószolidari­­tás fejlesztése és a nemzet­közi együttműködés érdeké­ben állandó, egyre mélyülő és terebélyesedő baráti kapcso­latokat tart fenn a szocialista tábor újságírószövetségeivel. Részt vett a különböző nem­zetközi újságírószervezetek munkájában, képviseltette magát azok kongresszusain, nemzetközi konferenciáin. Ilyen irányú tevékenységének elismerését jelenti a Nemzet­közi Újságíró Szervezet vég­rehajtó bizottságának nemrég megtartott havannai ülésén hozott megtisztelő határozata is, amely szerint a szervezet ez év szeptemberében Buda­pesten rendezi meg ötödik kongresszusát. Ezután a magyar sajtó előtt álló legfontosabb feladatokat ismertette a beszámoló, s ez­zel kapcsolatiban hangsúlyoz­ta: a hírlapíró a legnagyobb felelősséggel tartozik munká­jáért az olvasónak, az egész dolgozó népnek. Mindez azt is jelenti, hogy a színvonalas sajtóhoz, rádióhoz, televízió­hoz művelt, sokrétű ismeret­tel rendelkező, a magyar nyelv szépségeit jól ismerő újságírók kellenek, akik tol­lakkal és magatartásukkal egyaránt képesek a nép szé­les rétegeiben fejleszteni az igényes művészi ízlést, a kul­­turáltságot, a szocialista em­beri magatartást, az ország ügyei iránti érdeklődést.­­ A magyar sajtónak az elmúlt esztendőkben elért fejlődése, az újságírószövetség tevékenységének gazdagodása megannyi bizonyítéka annak, hogy politikai és társadalmi életünkben mindinkább meg­honosodnak pártunk VII. kongresszusának útmutatásai. E nagyszerű, felemelő célért vívott harcban az újságírók­nak is megtisztelő szerepük volt és lesz a jövőben is — mondotta befejezésül Siklósi Norbert. A beszámolót vita követte. Felszólalt Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára is A párt Köz­ponti Bizottságának szívélyes üdvözletét, s Kádár János elvtárs személyes jókívánsá­gait tolmácsolta a küldött­­közgyűlésnek, majd a magyar újságírás időszerű kérdéseiről szólott. A tanácskozást csütörtökön délelőtt folytatják. (MTI) Népgazdasági feladatok megoldását segítik a Budapesti Műszaki Egyetem kutatói Az idén készült eloszt egy­séges kutatási terv a ba­­pesti Műszaki Egyeteme Tu­dományos alapkérdések­­ta­tása mellett a tanszékek és fő­téma keretében az ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítását elősegítő problémák megoldá­sát is vállalták., Az­ atommag és az elemi részecskék vizsgá­lata elméleti jelentőségein túl a radioaktív izotópok alkalma­zására is új területeket nyit­hat meg. A szilárdságtani és anyagvizsgálati alapkérdések tisztázása a többi közt a fo­gaskerékgyártás fejlesztését is magával hozza. Foglalkoznak az automatizálást elősegítő gépipari, gyártási eljárások ki­dolgozásával, élelmiszerek tartósításával, tárolásával, cso­magolásával összefüggő tudo­mányos kérdésekkel is. (MTI) NÉPSZAVA A Zrínyi Könyvkiadó idei tervéből A Zrínyi Kiadó 1962-ben több érdekesnek ígérkező szépirodalmi mű, ismeret­­terjesztő könyv és katonai szakkönyv kiadását tervezi. Ezek között van Kulis »A második front« című tanul­mánya, Györkei »Nemzetközi brigádok a spanyol polgár­­háborúban« című munkája, Papp Bálint »A rakétafegyver« «című könyve, Konstantyin­­ Szimonov »Front« című hadi­tudósítás- és elbeszélés-gyűj­teménye a Nagy Honvédő­k Háború korszakáról és Koto­­­vicz »Frontutakon« című re­génye. Kiadják »Amikor az ágyúk dörögtek« címmel Birjaszov katonai emlékiratait a máso­dik világháborúról, szovjet költők poémáit és balladáit a ♦ Nagy Honvédő Háborúról és­­ Baróti Géza—Horváth Z­sóka ♦ »Napkelte előtt« című írását, amely a Vörös Brigád törté­netét dolgozza fel. Három kalandos regény ki­adását is tervezi a Zrínyi Ki- 2­adó. úlh U­lti­­m d n . A MUNKAKÖZI SZÜNETRŐL Az elmúlt héten a Gh. Dej Hajógyárban tartott olvasó­ankét résztvevői azt kérték, hogy ismertessük az ebédidő­vel (munkaközi szünet) kapcso­latos szabályokat. Kérésükre közöljük a vonatkozó rendel­kezéseket. (Rövidítések: Mt. = Munka Törvénykönyve; Mt. V.­­ Munka Törvény­­könyve végrehajtási rendelet.) A MUNKAKÖZI SZÜNET TARTAMA A . dolgozót mindennap, amelyen napi munkaidejének megfelelő időt munkában tölt, munkaközi szünet illeti meg. A munkaközi szünet általá­ban fél óra. (Mt. 45. § (1) és (2) bekezdései.) A vállalat igazgatója a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben fél óránál hosz­­szabb, de egy órát meg nem haladó időtartamú munkaközi szünetet is megállapíthat. A dolgozót minden három és fél órai túlmunka után fél óra munkaközi szünet illeti meg. (Mt. V. 71. §.) Azoknak a dolgozóknak, akiknek munkakörében az étkezés és tisztálkodás lehe­tősége egyébként is biztosít­va van, munkaközi szünet nem jár. Ezeket a munkakö­röket az illetékes miniszter­­ állapítja meg. (Mt. 45. § (3) bekezdés.) A közszolgálati alkalmazot­tak, valamint a MÁV és a Posta központi, továbbá fo­lyamatos üzemi munkán és utazó szolgálatban foglalkoz­tatott dolgozói részére a mun­kaközi szünet a munkaidőn belül jár és az a munkaidőbe beszámít. A miniszter a szak­­szervezettel egyetértésben az előbb meghatározott eseteken felül is engedélyezheti a mun­kaközi szünetnek a munka­időn belül történő kiadását, ha ez a munka folyamatossá­gát nem gátolja. (Mt. V. 75. § (1) és (2) bekezdés.) A MUNKAKÖZI SZÜNET HELYE A munkaközi szünet első­sorban étkezésre és tisztál­kodásra szolgál. Munkaközi szünetet csak annak a dolgo­zónak lehet kiadni, aki napi munkaidejének legalább a fe­lét már munkában töltötte. Szombaton munkaközi szünet csak akkor illeti meg a dol­gozót, ha legalább négy órát munkában töltött. (Mt. V. 73. §­) A munkaközi szünetet a dolgozó a vállalat telephelyén, illetőleg a munkahelyén kö­teles eltölteni. A munkaközi szünetet a munkaidő végén kell kiadni és azt a dolgozó a vállalat telephelyén kívül is eltöltheti: szombaton, ha a munkaidő rendszeresen keve­sebb, mint más munkanapo­kon; a három műszakban dol­gozó üzemekben, ha a tényle­gesen munkában töltött idő műszakonként nyolc óra, túl­munka esetén az utolsó há­rom és fél óra után járó szü­netet. A vállalat igazgatója az előbb meghatározott ese­teken felül is engedélyezheti, hogy a dolgozó a munkaközi szünetet a vállalat telephe­lyén kívül töltse el. (Mt. V. 74. §.) A MUNKAKÖZI SZÜNET NEM DÍJAZHATÓ A, munkaközi szünetre dí­jazás nem fizethető azoknak a dolgozóknak, akik a mun­kaközi szünetet munkaidőn belül kapják meg és így mun­kabérük azt magában foglal­ja; azoknak a dolgozóknak, akik túlmunka díjazásban nem részesülhetnek; a mező­gazdaságban és a rokon ter­melőágakban foglalkoztatott dolgozóknak; munkaszüneti napokon, ha a dolgozó mun­kát nem végez; a rendes és rendkívüli szabadság időtarta­ma alatt; egésznapos iskolán tartózkodás ideje alatt; abban a hónapban, amelyben a dol­gozó igazolatlanul mulasztott. Annak a dolgozónak, aki rendszeres munkaideje alatt sem jogosult munkaközi szü­net díjazására, túlmunka ese­tén sem jár a munkaközi szünet díjazása. (Mt. V. 137. § (3) és (4) bekezdés.) 1962. február 1

Next