Népszava, 1962. október (90. évfolyam, 230–255. szám)
1962-10-10 / 237. szám
Guruló képcsarnok a kunsági homokon Kilenc olaj és 13 rézkarc ennyi a Warszawa Rakománya. Pestről, a ■Mednyánszky-terem elől a hajnallal indulunk, neki a széles Kiskunságnak — árulni a szépet. Jómagam csak kihihelem ezt az izgalmas mesterséget, de dr. Molnár József küldetése már évek óta ugyanez. Hetente vág Festmény-násza Tassnál markadámmal váltjuk a sima aszfaltot, már porolunk befelé a kiskunsági pusztába. Az őszi nap mézszínében fürödve, akár egy monumentális giccsfestmény, olyan a táj, amelynek mozdulatlanságát egyedül a forgolódó traktorok nem tisztelik. De nem tehetik, hiszen sietni kell a barázdákkal — mondják a kunszentmiklósi gépállomáson, ahová elsőnek kopogtatunk. Szabadtéri szemlére rakjuk a képeket, tessék, lehet gyönyörködni, szabad a válogatás. ■ — Nahát, maguk is jól tudják, mikor kell jönni! Éppen most telt le a könyvrészletem... Én még a lexikont most is fizetem, agyoncsap a férjem, ha belegurom egy képbe ... Csak ne lennének ilyen szépek, ez még méretben is éppen megfelelne a rekamié fölé. Tíz perc alatt összeszalad a gépállomás, mégsem az élénk érdeklődés az első meglepetés, hanem az, hogy bizalommal, régi ismerősként fogadják a Képcsarnok Vállalat emberét. Már vásároltak tő- Vándortárlatat Megyünk tovább, kínáljuk a szépet. De mi a szép, mi a művészi és miért? — kérdik Apajpusztán, az állami gazdaság központjában, s már rendezzük az iskola előcsarnokában a »■vándortárlatot«, amelynek vezetését Molnár József tüstént megkérdi. Sorra bemutatja Bencze, Derjén Attila, P. Bak János, Schole Erk, Böhm Lipót, Gráber Margit, Alexim Andor festményeit, magyarázza értékeit, beszél arról, hogy egyik-másik művész milyen irányzat képviselője. — Jó ízlést, szépérzéket, helyes képzőművészeti látásmódot kölcsönözni természetesen nem lehet egyetlen óra alatt. De minden adandó alkalommal tenni kell érte valamit — mondja képárus »kollégám«. — Még akkor is, ha ez alatt elszalasztunk két vevőt? — kérdem, mert hajt az eladás izgalma, szeretném jó kasszával zárni a napot. — Lehet, hogy két mai vevővel kevesebb, de az imént húsz-harminc holnapi állt a képek előtt. És ilyenkor nem szabad sietni... Propagandistákat a szépnek AKiskunsági Termelőszövetkezet hat és fél ezer holdján sok most a tennivaló. És a képekre azért mindenki szorít néhány percet. Ezernyi kérdés hangzik: ki festette, fiatal vagy idősebb a művész, mikor és hol készült a kép, na és természetesen az árak is fontosak. A legdrágább képért sem kell többet fizetni havi 150 forintnál. Újvári Juliska nem tud ellépni Bőhm Lipót szép festménye mellől. —, Ha nem kellene a Mikszáth-sorozatot fizetnem, már öt perccel ezelőtt megvettem volna — még gondolkodik egy kicsit, s nevetve mondja: — így csak most veszem meg... — Vásárolt már festményt valaha? — Soha. Nem volt eddig olyan keresetem. Az neki a falunak, tanyának, nem ennyi képpel, tízszer ennyivel. És vissza? — Hatszáz fesményt és ezer rézkarcot vettek tőlem az elmúlt esztendőben. Pedig nem a számok embere, s nekem sem a számok kellenek most, ajándék a divat le többször, s éppen ezért válogatnak most is. — Tudja, mennyire tetszett az a múltkori? Aki nálunk járt, mind megcsodálta — mondja Herceg Mihályné. (Mellesleg 2000 forintot adott a képért.) Ezúttal Bencze László, Kossuth-díjas művészünk Parasztudvar című rézkarcát választja. Márkus Lászlóné linómetszetet vásárol, Szappanosné pedig — aki most a Tópartot viszi — elmondja, milyen örömet szerzett a festmény-nászajándékkal, amely azóta kunszentmiklósi divat lett... De van ennek a gépállomási képárusításnak egy különös vonása. Jobbára asszonyok vásárolnak, s nincs közöttük egy se, aki ne sóhajtana: jaj, csak az árát meg ne tudja a férjem. — De azért otthon ők szegezik fel... És már a másodiknál sem haragudtak úgy, mint az elsőnél... Ezt pedig én nem csupán a Kunszentmiklóson is nyilván ügyesen manőverező asszony! »diplomácia« javára írnám. Holnapi vevőknek idén sokkal jobbnak ígérkezik a munkaegység, mint tavaly, ez a festmény pedig nagyon megtetszett. Amit a szabadszállási földművesszövetkezet éttermének falán látunk — álmunkban se jöjjön elő. ■ i*-t Ezeket mi már évekkel ezelőtt vásároltuk — mondja a szövetkezet főkönyvelője. — Hallottuk, hogy nincs művészi értékük, de az idén már nem tudjuk kicserélni. A szegről leakasztani egy fillérbe sem kerül. S akkor már Szabadszálláson is tettek valamit a jó ízlésért. Szalkszentmárton után, ahol a földművesszövetkezet hasonló éttermét már szép rézkarcok — a képzőművészet »olcsó könyvtárának« remekei — díszítik, megcsináljuk a napi kasszát: néhány óra alatt három olajat és tíz rézkarcot adtunk el, több mint hatezer forint értékben. Most nézzük a tapasztalatok »kasszáját«. Meglepő érdeklődéssel fordul a képek felé a falu. Hirtelen támadt igénye rá s ez szorosan öszszefügg az új lakásba költözéssel, a bútorvásárlással, a megváltozott falusi élettel. A fiatalabb nemzedék már nem szentképet akaszt a falra, helyette a vászonra vitt valóságot választja inkább. De ez a választás még nagyon ösztönös. Kell a kép , de még nincs megfelelő ítélőképesség a választáshoz. Ezért tudnak üzletelni a képzőművészet kútárai, s ezért van roppant felelősségük a művészi alkotások terjesztőinek. Több helybeli propagandistára lenne szüksége a szépnek, elsősorban a falusi értelmiség körében. És több lehetőségre, hogy lásson is értékes képeket a falu. A Képcsarnok Vállalat árusító kocsijai, bár mindig úton vannak, egy-egy községbe csak két-három havonként tudnak eljutni. A művelődési házakban, iskolákban, községi tanácsokon, földművesszövetkezetben, könyvüzletekben minden alkalommal hátra kellene hagyni néhány szép festményt. Hadd nevelkedne rajtuk az ízlés és a szépérzék. Kiss Gy. János ————— ■■■ ni ■ ^ A helyes béráz adni tárgyalt a A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségi ülést tartott kedden a szakszervezet székházában. Az ülésen részt vett Beeid Sándor, a Szaktanács titkára, Tausz János belkereskedelmi és Nyers Rezső pénzügyminiszter. Az elnökség beszámolóját — amely az MSZMP kongresszusi irányelveiből adódó feladatokat taglalta — Ligeti László főtitkár tartotta meg. A központi vezetőség méltatta az irányelvek jelentőségét, majd részleteiben foglalkozott a tennivalókkal, főként a szakma dolgozóinak élet- és munkakörülményei tükrében. Hangsúlyozták a helyes bérarányok jelentőségét, kifogásolva a kereskedelem jelenlegi jutalékelosztási rendszerét, amely nem szolgálja, hogy a keresetek a végzett munka arányában alakuljanak. A központi vezetőség hosszan foglalkozott a népgazdasági szemlélet helyesen értelmezett kialakításával és érvényesítésével. Kifogásolták, hogy az anyagi ösztönzők nemegyszer a népgazdasági érdek mellőzésére serkentenek. De nemcsak az ösztönzőkben, hanem gyakran a szemléletben van a hiba. Egyes külkereskedelmi vállalatoknál ez abban nyilvánul meg, hogy az exportne mnyükről, az anyagi igazak érdekvédőin KiPVDSZ központi ne hézségek okát csak az iparban látják. A gazda-sági vezetők között viszont egyesek hajlamosak arra, hogy népgazdasági érdekekre hivatkozva, megsértsék a törvényeket, elhanyagolják a dolgozók érdekvédelmét. Egyes munkaterületek vezetői szinte szükségszerűnek tartják a térítetlen túlmunkát. A KPVDSZ elnökségének határozata után a belkereskedelmi miniszter több utasítást adott ki a törvényesség megszilárdítására, a túlóráztatás megszüntetésére. A központi vezetőség azonban szükségesnek tartja, hogy a példát a SZÖVOSZ is minél előbb kövesse. Lényeges továbbá — s erre felhívták az érdekelt minisztériumok figyelmét —, hogy a vezetők ne csak a helyes utasításokról, hanem a végrehajtás feltételeiről is gondoskodjanak. A központi vezetőség megszabta a szakszervezet feladatait a gazdasági tennivalók segítésében, aláhúzva ebben a szakszervezeti demokrácia jelentőségét. Végül hangsúlyozta a társadalmi tisztségviselők részvételének jelentőségét. (1. m.) ösztönzésről, léről ezetősége Varg György elő A Szaktanács titkársága ez évben ismét meg-ndította a nemzetközi kérdésekről szóló előadás- sorozatát a szakszervezeti mozgalom vezetői száma- ra. Az első előadást —A KGST helye és szerepe az adása a KGST-ről szocialista országok fejlődésében« címmel Varga György, a Szaktanács titkára, kedden tartotta meg a Szaktanács székházában; az előadáson több mint 200 szakszervezeti vezető vett részt. Meghalt Lajos Géza Elhunyt Lajos Géza, a párt- és a munkásmozgalom régi harcosa, a MASPED vezérigazgatója. Lajos Gézát, az MSZMP V. kerületi pártbizottsága és a Magyar Partizánszövetség saját halottjának tekinti. Hamvasztás előtti búcsúztatása október 12-én, délután fél négy órakor lesz, a Farkasréti temetőben. Arcok Bulgáriából (II) Ember a kéményen VANNAK FOGLALKOZÁSOK, amiket nem lehet egyszerűen választani, s megtanulni. Születni kell rá, vagy véletlenül belecsöppenni, s nagyon szeretni. Aszen Vaklinov mondja ezt, ötven méterrel a föld felett, s közben szokott egykedvűséggel kötözi egymáshoz az ujjnyi vasrudakat. Különösnek, s nehéznek tűnnek itt a munka természetes fogásai. Mert minden lépés, minden mozdulat alapja csupán az a néhány szálongó deszka, amelyre nyaktörő úton kapaszkodnak fel minden nap. Nevet, s mondja, nem nagy dolog ez, ha az újságíró is fel tudott ide kapaszkodni. Különben is ez még nem magasság, majd, ha százhúsz méteren zsaluznak. Kinek magasság, kinek nem. Én megelégszem ennyivel is. Csodálatos panoráma. Büszkén mutatják. Büszkébben, mint a Rila hegység égnek szökő sziklás csúcsait, vagy mutatnák a Feketetenger végtelent idéző távolságait, mert amit innen látni, nem időtlen szépség, a természet csodálatos kövekbe merevült alkotó kedve. Ezt a panorámát ők alkották, s dolgoznak rajta saját ügyüknek tekintő buzgalommal. MINTHA TERVEZŐJE LENNE a kremlkovei építkezésnek, úgy magyarázza Aszen Vaklinov, hogy nézzem, ott a hegyoldalban, ahol már robbantanak, onnan indul el a vasérc, s járja be majd itt a kémény körül bonyolult útját. Írtunk már néhányszor Kremikovciról, a fantasztikusan gyors tempóban épülő legnagyobb bolgár nehézipari központról. Ismételhetnék számokat, amelyek mutatják, milyen hatalmas változást jelent majd a bolgár ipar szerkezetében ez az épülő óriás. Amerre jártam, mindenütt elmondták, mindenütt egyformán büszke hangsúllyal. Mégis, azt hiszem, a kevés szavú kéményépítők fogalmazták meg számomra legérthetőbben az építkezés, az emberek, s a következő évek viszonyát. — Látta a hegyeket? — Sokat bejártam. — S az embereket? — Szívósak, szikáfák, mint a föld, amelyen élnek. — Számtalanul sok az ilyen vidék. — Kövek, csenevész fák, birkák, s örökös harc a vízzel, széllel, minden maroknyi földért. — Ők is jobban akarnak élni, a mostoha földön is, s ehhez ipar kell. Ezért van hát, hogy bárkit kérdez Bulgáriában az ember, mindenki sajátjaként ismeri a kremlkovói építkezést. A TERMÉKETLEN FÖLD tette építővé Aszen Vaklinovot is. És híres emberré. Legjobb ismerője a gyárkéményépítés minden fortélyának Bulgáriában. Mérnöknek mondják, szakmája mesterét tisztelve ezzel, pedig egy kézen meg lehetne számolni, hány évet töltött el az iskolapadban. Kifogyhatatlan forrása a tehetségnek, a leleményességnek. Csak az alapozást végzik mások, a többit már ők. Pontosan, biztosan. Kell, hogy valami titka legyen ennek. — Jó szem — mondja, s széttárja a kezét. — S a mesterség? — Apámtól tanultam. — És ő? — Csak úgy magától, mert kellett valaki, aki kéményt is épít. — A magassággal hogy barátkozott? — Titokban. Egyszer egyedül felmásztam a kéményre az apám után, és ott maradtam. — Még soha semki félt? — Egyszer, amikor megláttam, hogy a fiam is egyedül kapaszkodik fel a létrán. Nevet, és csóválja a fejét. — Nem lehetett leparancsolni, s nem tetszett neki, hogy ilyen alacsonyan dolgozunk. — Építő lesz? — Mérnök. ASZEN VAKLINOV most negyvenéves. Már nem akar tanulni. Elégedett. A várost, ahonnan régen minden tavaszon elindult, otthagyta, s mint a zárai építők nagy része, ő is házat épített Szófiában. Itt él a család, itt járnak iskolába a gyerekek, s ő innen indul el újra és újra keményeket emelni a gyárak fölé. Nem jó ez így? — Szeretem a szakmát — mondja. És hozzátehetjük, sz mindent tud, amit ebben a szakmában akár mérnöki képzettséggel is tudni lehet. Lent az irodában statisztikát mutattak, hogy nincs olyan munkahely az építkezésen, ahol ne akarna majd mindenki tanulni. Aszen Vaklinov is segít ebben, örökké magyaráz itt fent, ég és föld között a fiataloknak. De helyette majd a fiai tanulnak. Töprengtem sokat rajta, lemondás-e ez a következő évek kényelmesebb munkájáról, vagy hűség a munkához. Kérdeztem is. — Nem gondoltam még erre — mondja. Most már vissza is vonnám a kérdést, de késő. Mert a szerszámhoz való hűségről nem szokott elmélkedni a munkás. Sem itt, sem másutt. A szakma szeretete együtt kering a vérrel ötven vagy száz méter magasan a föld felett is. Diósdi László NÉPSZAVA A vasasszakszervezet kezdeményezésére 30 társadalmi munkabizottság segíti a gépiparra vonatkozó párthatározat megvalósítását Hogyan segíthetnek még jobban a mérnökök, technikusok, gazdasági, műszaki vezetők az MSZMP Központi Bizottságának a gépiparra vonatkozó határozatában megszabott tennivalók sikeres végrehajtását — erről beszélgettünk Csomós Vilmossal, a vasasszakszervezet műszaki tanácsának titkárával. — A párthatározat teljes részletességgel feltárta a gépipar munkájának fogyatékosságait — kezdte Csomós Vilmos. — Mindez bőséges útmutatással látta el a műszaki dolgozókat. A tennivalók sikeres végrehajtására a KGM kidolgozta már intézkedési tervét, amelyet legutóbb központi vezetőségünk is megtárgyalt, megszabva a szakszervezet feladatait is. — Milyen lényegesebb feladatokat tartalmaz a KGM intézkedési terve? — Nehéz bármit is ebből a tervből kiemelni, hiszen egymással összefüggnek, mind lényeges és fontos. Hatékony intézkedéseket tartalmaz a vezetés színvonalának megjavítására. A többi között például kötelezi a tervező- és kutatóintézeteket, és a vállalatokat, hogy nemcsak a jelenlegi ötéves terv időszakára, hanem hosszabb időre is dolgozzák ki gyártmányfejlesztési terveiket s az új gyártmányok bevezetésének ütemtervét. — A kutató és tervező intézeteknek ez ideig is voltak közvetlen és távlati terveik. — Ez igaz. Csak hogy most olyan tervekre van szükség, amelyek nem engedik meg, hogy egyes gyártmányok prototípusai, mintadarabjai négy-öt év alatt szülessenek meg. Ez különösen a műszeriparban és a híradástechnikai iparban nem tűrhető, ahol a leggyorsabb a termékeik »elöregedése«. És, sajnos, ezekben az iparágakban bizony gyakran megtörtént, hogy a nagy anyagi és szellemi ráfordításokkal létrehozott új termékek mire elkészültek, már korszerűtlenné váltak. Részletesen foglalkozik az intézkedési terv az ipar szerkezetének átalakításával is. Felülvizsgálják, hogy melyek azok a termékek, amelyeknek gazdaságos, az ország számára előnyös termelése biztosítható. Ezzel kapcsolatban az eddiginél jobban támaszkodunk a KGST- adta lehetőségekre. Sajnos, még ma is készülnek nálunk meglehetősen drágán olyan termékek, amelyeknél jobbat és olcsóbbat kaphatnánk a baráti országoktól. A gazdaságosságról szólva, beszélni kell arról, hogy ma még sok üzem foglalkozik különféle alkatrészek, csavarok, kötőelemek gyártásával kisipari módon. Ezért sürgősen megteremtésre vár az azonos szerelvények és alkatrészek összpontosított gyártása, amely a gazdasági haszon mellett a korszerű gyártást s a kooperáció javítását is szolgálhatja. — Van-e olyan kérdés, amelyben nem azonos a szakszervezet és a minisztérium véleménye? — Az automatizálással és célgépesítéssel kapcsolatban a KGM intézkedési terve megállapítja, hogy itt lényegében a már korábban hozott határozatok végrehajtásáról van szó. Most ismételten kimondja a már működésben levő gépek automatizálását, korszerűsítését. Szakszervezetünk szerint ezt így nem lehet általános elvként elfogadni. Konkrét számításaink bizonyítják, hogy egy régi gép automatizálásának költsége gyakran többszörösét teszi ki egy új gép árának. Éppen ezért, véleményünk szerint csak gondos vizsgálat allapján — ha valamelyik termék elkészítéséhez új gép vásárlására nincs lehetőség — kerülhet sor a régi gépek korszerűsítésére. — Milyen elképzelések vannak az öntödék korszerűsítésével kapcsolatban? — Jelenleg az öntödék képezik a legszűkebb keresztmetszetét a vasiparnak. Ennek egyrészt az az oka, hogy rengeteg kis öntödénk van, másrészt, hogy nehezen terjednek a korszerű öntési eljárások. A tervek már megvannak, új, korszerű öntödék, kovácsolóüzemek létrehozására, illetve fejlesztésére, így lehetővé válik majd az olyan koncentrált öntödék működtetése, amelyek a szükségletek kielégítése mellett, biztosíthatják a jobb, egészségesebb munkakörülmények megteremtését is. — Vannak-e további elképzelések a dolgozók munkabiztonságának további javítására? — Szakszervezetünk központi vezetősége s a KGM intézkedési terve is tartalmaz intézkedéseket a dolgozók munkakörülményeinek, a biztonságos munka feltételeinek fokozottabb megteremtésére. Arra törekszünk a többi között, hogy korszerűbbé tegyük az anyagmozgatást. Ugyanis a szállításnál, az anyagmozgatásnál fordult elő ez ideig is a balesetek zöme. A tervező- és kutatóintézetek segítségét is kértük, hogy már a tervek elkészítésénél gondoljanak a dolgozó emberek munkabiztonságára, akik elképzeléseiket, terveiket megvalósítják. — Hogyan segíti a szakszervezet a szóban forgó helyes tervek valóra váltását— Szakszervezetünk központi vezetősége lényegében az intézkedési terv legmesszebbmenő segítését tűzte ki célul. Mi a műszaki tanácson belül több mint 30 bizottságot hozunk létre, amelyek nemcsak ellenőrzik majd, hanem tevékenyen is segítik az említett tervek sikeres végrehajtását. E munkában támaszkodunk arra a több mint 2500 üzemi, műszaki és társadalmi tisztségviselőnkre is, akik a különféle bizottságainkban tevékenyen munkálkodnak. Számuk egyre nő, hiszen szinte naponta jelentkeznek nálunk újabb és újabb fiatal és idős műszakiak, kérve, adjunk társadalmi munkát számukra. Persze, még így sem juthatunk el minden üzembe. Ezért fehívtuk az’szb-titkárok figyelmét, hogy a vállalatok dolgozói, munkások és műszakiak együttesein, munkamegbeszéléseiken vitassák meg és a műszaki és fizikai dolgozók véleményének, javaslatainak alapján dolgozzák ki a KGM intézkedései tervéből rájuk váró tennivalókat. ___________ T. L. Sajtótájékoztató a ghanai nagykövetségen J. G. Amamoo, a Gharnai Köztársaság budapesti nagykövete kedden a nagykövetségen a legutóbbi ghanai eseményekről, Ghana gazdasági életéről, a magyar—ghanai kapcsolatok fejlődéséről tájékoztatta az újságírókat. 1962. október 10