Népszava, 1962. december (90. évfolyam, 281–305. szám)
1962-12-01 / 281. szám
Szigorúbban kell fellépni az óvórendszabályok megsértőivel szemben A kányási bányaüzemnél vizssivárgás volt a front felső részében, s a talaj csúszóssá vált. Az üzem főmérnöke — látva a helyzetet — elrendelte a támfák vaspapucsra állítását. Az egyik csapat végrehajtotta az intézked Ne nézzék el a sz ányszor látunk szabálytalanságokat a bányákban! Nemegyszer abból a meggondolásból indulnak ki: ebből nem származhat baleset. S amikor tévedésükre rájönnek, már késő. Megkérdeztünk csapatvezető vájárokat, lőmestereket, aknászokat, miért nézik el a szabálytalanságot? Ilyesféle választ kaptunk: amire biztosítanának, már el is végzik azt a kis munkát; tapasztalt bányászok ezek, tudják, mit csinálnak. A »máskor is így csináltuk és semmi baj nem lett« elv pedig nem ad és nem is adhat felmentést a szabályok betartása alól. Hiába minden műszaki fejlesztés, hiába a sokmilliós munkásvédelmi beruházás, ha nem a legszigorúbb előírások szerint dolgoznak és dolgoztatnak, az erőfeszítések nem járhatnak teljes sikerrel. Államunk a múlt évben is 75 millió forintot költött munkásvédelmi beruházásokra, s ez évben is e körül a szám körül mozog az előirányzat. Az új bányászati létesítmények- korszerűbb szállt Szénbányászatunk állami és mozgalmi vezetői a szállítás korszerűsítése érdekében is tesznek erőfeszítéseket. Intézkedésükre gumiszalagokat, páncélkaparóikat helyeznek üzembe a föld alatt, ami nemcsak a munka biztonságát szolgálja, a nehéz fizikai munkától is megkíméli az embereket, a felszínen pedig továbbra is a hagyományos kötélpálya-szállítás mellett foglalnak állást. Mindez azonban csak félmegoldás lehet, ha például nincs hozzá kellő számban korszerű jelző és egyéb olyan berendezés, amelyek segítségével a szállítóberendezés bármely pontjáról leállítható, ha a szükség úgy kívánja. Mert ezek hiánya miatt is sok baleset adódik. A Tatabányai Szénbányászati Követem Régi, tapasztalt műszaki ember, mégis a dolog adminisztratív oldalát fedési, a másik nem. Az aknász, amikor látta, hogy már nagyon csúszik a talaj és a biztonsági előírásokat elmulasztják, újból intézkedett. De már késő volt. A tárma kicsúszott, és egy embert hiába várt haza a családja s abálytalanságokat nél, valamint a meglevő üzemek rekonstrukciójánál a legújabb technika és a biztonságot legjobban szolgáló technológia nyer alkalmazást. Az erőfeszítések eredménye, hogy a korszerűen biztosított vágatok aránya már 54 százalék. Ez év első felében pedig kevés híján hatvan kilométerrel nőtt a vágatok koszerű biztosítása. — Valóban, az utóbbi években nagyon sokat áldoztunk — mondotta a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete elnökségének nemrégiben megtartott ülésén Garamvölgyi János, a Nehézipari Minisztérium főosztályvezetője. — Mégis azt kell mondani: nem áldoztunk eleget, s a meglevő lehetőségekkel sem tudtunk mindenkor élni. Szállítási rendszerünk például ma is a legelmaradottabbak közé tartozik. — S a halálos balesetek jelentős része éppen a szállításnál tapasztalt hiányosságok miatt következik be — jegyezte meg Havrán István, a Bányaműszaki Főfelügyelőség vezetője. Mási módszereket Trösztnél például a balesetek 38 százaléka (a Bányaműszaki Főfelügyelőség nyilvántartása szerint) a szállításnál történik. A legtöbb baleset történjen az a föld alatt omlás, vagy robbanás miatt vagy a felszínen a szállításnál — a munka szabálytalan végzése miatt következik be. A Nógrádi Szénbányászati Trösztnél például ebben az évben 816 eset közül 536 ember szabálytalanság miatt sérült meg. Sőt, több halálos baleset is származott már emiatt. — Valami pénzbüntetés jogát kellene adni az aknászok kezébe a szabálytalankodókkal szemben — mondja Jenei Gyula főmérnök. — Nem nagy összegűt. Higgye el, lenne eredménye. Jó példa iyezi előtérbe. Pedig van elég jog az aknászok kezében. Például fegyelmi elé lehet, sóit kellene állítani a szabálytalankodókat, de ezzel csak elvétve élnek. Súlyosabb esetben a társadalmi bíróság is foglalkozhatna olyan konkrét szabálytalansággal, amelyből ugyan nem származott baleset, de nyilvánvaló az óvórendszabályok megsértése. Alkalmazni lehetne a Várpalotai Szénbányászati Tröszt S.2. bányaüzemében és a Pécsi Uránércbánya Vállalatnál már sikeresnek mondható úgynevezett »betétlapos rendszert« is. Ennek lényege, hogy valamennyi munkacsapat betétlapokból álló könyvecskét kap, amelyet a bányarendészeti ellenőrök kérésére kötelesek felmutatni. Amenynyiben a felügyelők rendellenességet tapasztalnak a munkahelyen, jogukban áll bevonni az 1-es, 2-es, illetve 3-as számú betétlapot. Az 1-es számú lap elvétele egyhavi, a 2-es számúé hathónapi prémiumelvonással jár. A 3-as betétlap elvonása esetében már alacsonyabb munkakörbe helyezik a szabálytalankodókat. Érdemes felfigyelni erre a módszerre, hiszen a várpalotai bányában bevezetése óta máris csökkent a balesetek száma. Zsidai Pál Az egymilliófontos bankjegy Revükomédia Mark Twain világhírű novellájából Mark Twain novellája. Az egy milliófontos bankjegy: remekmű — egy zseni életművének is nevezetes darabja. Briliáns, s azóta ezer formában ezerszer kölcsön vett ötlete ezzel a csillagászati mennyiségű pénzt érő bankóval csak alkalom volt bölcs, szatirikus gondolatai, véleménye közlésére. A nevezetes bankó puszta megjelenése — tehát nem is birtoklása — elegendő ahhoz, hogy Henry Adams, egy San Francisco-i bányaügynökség kispénzű, sőt, pillanatnyilag teljesen pénztelen tisztviselője káprázatos karriert arasson Londonban. Az ifjú a sajtó pletykarovatábanmegelőzi a lovagokat, aztán a baromiakét, majd a bárókat és így tovább , minden nem királyi herceget és minden egyházi férfiút, kivéve Anglia prímását. Kevés pontosabb fotogáfia készült a híresnevezetes Angol Bank szőkébb hazájáról. Hírének tizedik napján az amerikai fiatalember tiszteleg az amerikai követnél, aki helyzetének megfelelő lelkesedéssel fogada. Beszélgetésükből egyhamar kiderül, hogy a követ az ifjúédesapjának iskolatársa volt gyermekkorában, később együtt jártak Yaleben egyetemre, s az apa haláláig meleg barátság fűzte őket egymáshoz. Az amerikai Mark Twain az amerikaiakat is ismerte. Ennyit a novelláról — stílusának, mondanivalójának jellemzésére. A történetet magát filmről is sokan ismerik (sokáig, nagy sikerrel játszották nálunk is az elmúlt években). S mert itt vagyunk egy hazai revükomédia változatnál, amelyet sikerültnek, ízesnek és szellemesnek találunk. (Viszont szerényebb és ízlésesebb lett volna aMark Twain ötlete nyomán írta .. .hivalkodó szöveg helyett ezt nyomni a plakátra:Mark Twain novelláját átdolgozta, vagy legalábbis novellája alapján írta: Kállai István.) Ez a revükomédia már nem a novella, de nem is kérjük számon, hogy az legyen. (Egy kicsit a »Hét pofon« esetére hasonlít a helyzet — a számonkérést azonban itt még kevésbé tartanánk helyesnek és szükségesnek, s a produkció egészben magasabb színvonalú amannál.) Az egymillió fontos bankjegy című, zseniálisan tömör novella stílusában revükomédiia létre nem hozható. Persze, nincs rá szabály, hogy éppen ezt a színpadi arcot kellett elnyernie. De minden lehetséges műfajú zenés feldolgozást ennél idegenebbnek és ab ovo sikerületlenebbnek tudnánk csak elképzelni. Ebben a formában viszont sok mindent meg lehetett tartani a lényegből, szabad lehetőség nyílt a jóízű aktualizálásra és a felszabadult komédiázásra, jó alkalom a közönség kitűnő szórakoztatására. Ennyi előny és jó vonás láttán vaskalaposság volna csökönyösen hánytoreadni, hogy a novella irodalmi értékeinek nincs meg a színpadi megfelelője. Erre mutat az is, hogy az átdolgozás ezernyi jó ötlete közt éppen az az egy gyenge, amely a magvasabb társadalmi mondanivaló közlésének Brechtre emlékeztető metódusával kíván élni (ószeres -songok). Belátjuk, a műfajok sokféleképp fedik egymást — de azért így nem. Az előadás sziporkázóan szellemes, gördülékeny, színes, változatos. Mindez ,alang Ferenc kitűnő rendezését és az együttes, az egyes művészek lelkesült munkáját dicséri. S ez nem két dolog — rossz rendezés mellett lelkesült, szíves és ötletes színészi munka nem elképzelhető. (A bonyolult igényű, táncnak, játéknak, pantomimnak megfelelő helyet biztosító színpadkép is Katona Ferenc munkája.) A jó színpadi összhatást Kaján Tibor rajzai, Kemenes Fannynak a figurajellemzést segítő jelmezei egészítik ki. Tamássy Zdenkónak az utóbbi időben több muzsikáját hallottuk. — Az egymillófontos bankjegy zenéje jócskán túlszárnyalja a többit. Egyik-másik száma könnyűzenénk legmagasabb színvonalát közelíti meg, ritmusgazdag, érdekes muzsika, amelyet érdemes hallgatni. A zenekar Vincze Ottó vezényletével kedvvel, úgy játszotta ezt a muzsikát, ahogy’ megérdemli. Jó volna igazságosnak lenni a színészekhez, de ez nem lehetséges, ahhoz sok hely kellene , mert sok, amit a kitűnő előadáshoz ők adnak hozzá, saját ötletességükből, jókedvükből, tehetségükből. Feleky Kamill ismét egyszer bemutatkozik, mint a zenés színpad nagymestere. Most elsősorban nem is finom gúnnyal megformált Lord Paddingtonjára, hanem elegáns, tartalmas, ízléses és beszédes táncaira, pantomim-jelenetére gondolunk. Valahogy úgy van az ezzel a jeles művészünkkel, hogy ami színpadon egyáltalán előfordulhat, ahhoz ő ért. Agárdi Gábor és, szinte fürdik ötös szerepe lehetőségeinek sokaságában — csakhogy ezeknek a lehetőségeknek a javát ő maga teremti meg. Gyermetegen elhülyült öreg angol »skót dudás«-a felejthetetlen. Lorán Lenke is talál új színeket mind az »előkelő«, mind a kültelki angol nőalakhoz (bár angolságuk kicsit közel esik Nagy-Budapest határához). Nagyon tetszett Horváth Tivadar (szintén kettős szerepben) és Miklósy György (négyes szerepben, 6szeresének említett alaphibája nem az ő hibája). Náday Pál és Szigeti Géza két joviális angol öregura, a fiatal Pásztor Erzsi koros Lady Gwendolynje, Angyal Sándor Hastings-e ugyancsak nagyon eredeti. Két fiatal művészt, Harkányi Endrét és Holl Istvánt szükséges nyomatékosain figyelmeztetni a modorosság, az egyformaság veszedelmére. Nagy örömmel üdvözöljük a vidékről jól ismert Tomanek Nándort a színháznál. Igazán »Ádám egyenes leszármazottja« Henry Adams szerepében, aki méltán előzheti meg »Hódító Vilmos leszármazottját«, Shoreditch herceget a vacsora illési sorrendjében — no de mindez csak nagyon áttételesen került át a novellából a színpadra. Ráadásul Tomanek kellemesen énekel, ami nagy haszon ennél a színházunknál. Demján Edit kedves és szép , megváltozott helyzetében is emlékeztet az elbeszélt Portia Linghamjára, akiről azonban ott sem tudunk meg túlzottan sokat. Kellemes, jó színházi este — jó állomás a Petőfi Színház útján, kívánjuk, hogy jócskán időzzenek itt Rajk András Kongresszusi Híddenetet választott az egészségügyi szakszervezet budapesti bizottsága Pénteken délután a Szentkirályi utcai Semmelweis-teremben tartotta küldöttértekezletét az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének budapesti bizottsága. A legutóbbi választás óta végzett munkáról Kormos Ilona, a budapesti bizottság titkára számolt be. A beszámoló mélyreható elemzését adta a főváros egészségügyi helyzeteiből, a betegelltás további javításából adódó szakszervezeti tennivalóknak. Emellett foglalkozott az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásával, a kultúrpolitikai és kultúrnevelési munkák eredményeivel, problémáival, valamint az irányító munka színvonalával. A beszámolót vita követte, majd megválasztották aszakszervezet soron következő kongresszusának budapesti küldötteit Hétfőn temetik dr. Molnár Bélát Dr. Molnár Béla temetése hétfőn, december 3-án 1 órakor lesz a rákoskeresztúri temetőben (Kozma u. 6.). (MTI) KÖNYVJELZŐ Tersánszky J. Jenő: Nagy árnyakról bizalmasan Tersánszky J. Jenőnek ez a könyve az írót új oldaláról mutatja be, amint nagy kortársaira emlékezik. Több mint 50 esztendős írói pályafutása során Tersánszky a hazai irodalmi és művészeti élet minden jelentős alakját személyesen ismerte, sokukkal benső baráti viszonyban volt. Most megjelent könyvéből szándékosan kimaradt mindenfajta kritikai értékelés, a művészi attitűd mögül előlép az ember úgy, amint őt hazánk nagy realistája emlékezetében megőrizte. Tersánszky új művéből a maga hiteles, eleven valóságában rajzolódik elénk a Nyugat köré tömörült írók és költők széles csoportja, megismerkedünk többek között Osvát Ernővel, a »szerkesztők szerkesztőjé«-vel, és azzal a módszerrel, ahogyan az ország minden valamire való tehetségét számon tartotta és felkarolta. — Rendkívül érdekes, kitűnő és hasznos olvasmány ez a könyv mindazok számára, akik a magyar irodalom múltja iránt érdeklődnek. (Magvető) K. K. Világszép népmesék Parázsevő táltos lóval száguldottak be tán a világ népmese-irodalmának minden táját a könyv alkotói, hogy hipp-hopp, karácsonyra ott is legyen a csillogó fa alatt ez az igényes, kétkötetes munka. És varázspálca is kellett, hogy a mérhetetlen gazdaságú kincsből a legszebbeket, legjobbakat, mégis az alig ismerteket jelölhessék le. Szemmel látható a válogatás — T. Aszódi Éva — törekvése, hogy a mesék égtájak szerinti megoszlása ellenére a rokonfonásokat érzékeltesse. A két kötet nyolcvan egynéhány meséjével nem lép fel a teljesség igényével, mégis megpróbálja a lehetetlent: felölelni a világ népmese-alkotásainak legjavát. Még felsorolni is nehéz, hányféle-fajta ritka mesével kedveskedtek a könyv készítői a gyermekeknek — és talán azoknak a felnőtteknek is, akik szívesen barangolnak a színes, kalandos, de mindig igazságos, nemes erkölcsű népmesék világában. (Móra) H. M. Benjámin László: Ötödik évszak Az elmúlt évek során nyugtalansággal vegyes bizakodással kísértük figyelemmel azokat a költői híradásokat, amelyek Benjámin László tépelődéseiről, belső számadásáról tudósítottak. S most kezünkben van hat év után a legújabb kötete. Az ebben foglalt ötven vers őszinte vallomás a költő életének arról a korszakáról, amelyben kétségeivel viaskodva kereste 1956 után költői, emberi harmóniáját. Az elmúlt hat esztendő nemzetünk új felemelkedésének, a társadalmi erkölcs megtisztulásának a kora volt, s a költő erre nehezen, útvesztőkön keresztül bukdácsolva érzett csak rá. Emberi alkata, művészi egyénisége azonban sok mindent megmagyaráz. Aki olyan hittel, mélyen, szívből jövő szenvedéllyel — »tűzzel és késsel« — átílt az új társadalmi rend mellett, az a rátörő csalódások okozta fájdalmat is nehezebben viseli el. Most megjelent kötetének verseiből kétségtelen elsősorban a marcangoló tépelődés tüze süt ki. Ugyanakkor az a makacs szenvedély is, hogy végre rendbe tegye dolgait anemző, megtartó közösséggel- S a mindezzel párosuló mély felelősség azzal biztat, hogy a munkásköltőként induló Benjámin László további költészetében megtalálja azt, amit kötetének utolsó versében így fogalmazott meg: »... hol van munkádnak tere, azt töltsd be végre! Van rá, haladék ... s fogunk mi még felőled szépet és jót hallani« (Szépirodalmi) Sz. E. NÉPSZAVA Az együttműködés továbbfejlesztéséről tárgyalt Berlinben a KGST építésügyi állandó bizottsága A KGST építésügyi állandó bizottsága egyhetes ülést tartott Berlinben. A tanácskozáson részt vettek a tagországok küldöttségei, valamint a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megfigyelői. Az ülésen többek között meghallgatták az egyes országok küldöttségeinek beszámolóit a KGST és az építésügyi állandó bizottság határozatainak, javaslatainak megvalósításáról. A tanácskozás részvevői határozatot fogadtak el az építő- és építőanyagipar fejlesztési terveinek koordinálásáról, a népi demokratikus országok 1964—65. évi, sőt a következő tervidőszakban előirányzott fontosabb építőanyagipari beruházásainak összehangolásáról. Határozatot fogadtak el többek között a földmunka és a betonozás komplex gépesítéséről, a hőszigetelőanyagok gyártásának továbbfejlesztéséről, valamint az építőanyagipari üzemek méreteinek és a mezőgazdasági, lakó- és ipari épületek tervezési normáinak egységesítéséről. Ezen kívül intézkedtek a vezető típustervező intézetek közvetlen együttműködésének fejlesztéséről, valamint a műszaki és gazdasági mutatók egységes összehasonlító módszerének kidolgozásáról. (MTI) A Móra Ferenc Könyvkiadó pályázatának eredménye A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó ismeretterjesztő pályázatot hirdetett, amelyre 102 munka érkezett. A bírálóbizottság egy első díjat, két második díjat és három harmadik díjat adott ki. A győztes pályamű címe: A gombfocitól az űrhajóig, szerzője: Kindzserszky Emil. Nober Imre: Kirándulás növényországba című munkája, valamint A homokvár titka című pályázat (Homokvár- jeligével érkezett) második díjat nyert. A három harmadik díjon Szederjei Ákosné budapesti, Turcsányi Ervin kecskeméti és Lukács Ernőné ugyancsak budapesti pályázók osztoznak. A KÖZÉLET ESEMÉNYEI II. Hasszán marokkói király táviratban mondott köszönetet Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének, Marokkó nemzeti ünnepe alkalmából küldött jó kívánságaiért * Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke a Középafrikai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte David Dackót, a Középafrikai Köztársaság elnökét . A Magyar Nők Országos Tanácsának végrehajtó bizottsága pénteken délután ülést tartott. Az ülésen megvitatták a Vili. pártkongresszus határozatai alapján a nőmozgalom előtt álló feladatokat Elhatározták, hogy decemberben országos nőtanácsülést tartanak, a soron levő tennivalók széles körű megvitatására. C. Kjellberg, a budapesti svéd követség ideiglenes ügyvivője pénteken ebédet adott Kossa István közlekedés- és postaügyi miniszter és a vezetésével nemrégen Svédországban járt magyar küldöttség tagjai tiszteletére. William Du Bois: A fekete lány Du Bois regényciklusainak most megjelent második kötetében az Egyesült Államokban élő négerek megpróbáltatásainak újabb korszakát tárja fel drámai erővel, történelmi hitelességgel. A faji gyűlölet tombolást tól, a lincselésektől, a szakadatlan üldözéstől elcsigázott milliókról ír, a két világháború közötti évek politikai megrázkódtatásairól. Manuel Mansart néger főiskolája áll a cselekmény központjában, s azoknak a harca, akik megpróbálták feltartóztatni a fajgyűlölő erőket, akik a négerüldözés tetőfokán is a színes bőrűek egyenjogúsításáért, kulturális felemelkedéséért küzdöttek. Du Bois műve regény és történelmi visszapillantás egyben. Az író hőseinek regényes életét, az országot, az egész néger népet megrázó eseményekkel való kölcsönhatásában ábrázolja. A fordítás Szinnai Tivadar munkája. (Kossuth) B. P. Aláírták a jövő évi magyar—mongol árucsereforgalmi megállapodást A kölcsönös megértés, barátság és együttműködés szellemében pénteken este a Külkereskedelmi Minisztériumban jegyzőkönyvet írtak alá az 1963. évi magyar—mongol árucsereforgalomról. A megállapodás értelmében a Magyar Népköztársaság külkereskedelmi vállalatai többek között tranzisztoros rádiókat, gyógyszereket, röntgenautóbuszt, különféle műszert, kötöttárut, szőrmeárut pamutszövetet szállítanak a Mongol Népköztársaságba, ahonnan gyapjút és egyéb állati terméket, prémes és szőrmés bőröket vásárolnak. (MTI) Budapesen ülésezik a nemzetközi Aushhwitz Bizottság December 1—3. között első ízben ül össze a Nemzetiközi Auschwitz Bizottság új, kiszélesített vezetősége Budapesten. 1962. december 1