Népszava, 1964. július (92. évfolyam, 152–178. szám)
1964-07-02 / 153. szám
Elutazott Magyarországról az UNESCO főigazgató-helyettese Malcolm S. Adiseshiah, az UNESCO főigazgatóhelyettese és felesége — aki a magyar kormány és a magyar UNESCO-bizottság meghívására néhány napig Magyarországon tartózkodott — elutazott Budapestről. A főigazgató-helyettest magyarországi tartózkodása során fogadta Péter János külügyminiszter, Lugossy Jenő, művelődésügyi miniszterhelyettes és dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének ügyvezető elnöke, valamint dr. Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Malcolm S. Adiseshiah megbeszéléseket folytatott Jóború Magdával, a magyar UNESCO-bizottság elnökével, a bizottság tagjaival és találkozott a magyar tudományos és kulturális élet vezető személyiségeivel. (MTI) 3000 kilométer Rilától Várnáig III. A magyar nyelv bolgár szolgálómestere Csöndes, a mi Gorkij fasorunkra emlékeztető a Klement Gottwald bulvár, amelynek egyik egyemeletes épületében lakik Georgi Krumov, a magyar nyelv bolgár szolgálómestere, a magyar irodalom önkéntes nagykövete, Petőfi és általában költészetünk kiváló tolmácsolója. Keskeny lépcsőn kapaszkodom fel az elsőemeleti lakásba. Szerencsém van, éppen otthon találom. Ideje nagy részét ugyanis vidéken tölti, szenvedélyes vadász hírében áll. Meg sem lepődik, amikor magyarul köszöntöm, hiszen majdnem mindenki megfordul nála átutaztában, akinek valamiféle köze van a magyar irodalomhoz. Helyette én csodálkozom rá, hallva tökéletes kiejtését, szép formálású magyar mondatait. A szoba berendezése egyszerű, de meghitten barátságos. Az ablak mellett álló íróasztal mögött széles könyvespolc. Az első, ami a szemembe ötlik rajta, Benedek Marcel világirodalmi lexikonjának testes kötete. Házigazdám mosolyogva mutatja, hogy nem ez az egyetlen magyar könyv. Többek között Petőfi műveinek egy múlt századbeli kiadása is meghúzódik a bolgár könyvek között. Az íróasztalon pedig szétnyitva Az ember tragédiájának egy díszkiadása. A lapszéleken sűrűn rótt ceruza jegyzetek. — Naponta Madách remekével társalgók, már hosszabb idő óta — kezdi a beszélgetést Georgi, vagy ahogy magyar barátai emlegetik, a Gyurka. — S mondhatom nem könnyű feladat. De nagyon közel áll ez a mű a szívemhez, s minden fáradság ellenére a gyönyörűség perceit kapom ajándékba, amikor sikerül a legjobb, költőileg, értelmileg egyenértékű megoldást megtalálni. Csendes szavait szenvedély fűti, ahogy erről a munkájáról beszél, amely még ebben az esztendőben, a Madách évforduló alkalmával bolgár nyelven napvilágot fog látni. Közben az asztalra kerül két kötet, a frissen főzött, hazai ízekkel kedveskedő feketekávé mellé. Egy regény és egy elbeszélés-gyűjtemény, az író eredeti alkotásai. Az egyik címe sebtiben készült fordításban: »Hogy ne legyünk egyedül«, a másik: »Iszap«. Az elsőből egyébként film készül, az Íróasztal egyik csücskében ott a befejezett forgatókönyv. Mert Georgi Krumov nemcsak ihletett fordító, a magyar irodalom szerelmese, hanem az új bolgár irodalom egyik legtehetségesebb alkotója is. Költő és prózaíró. Egyik regénye különösen közel áll hozzánk. A »Lángok táncá«-nak ugyanis magyar a témája. A második világháború idején játszódik, hősei a magyar ellenállási mozgalom résztvevői. Középpontban egy festőművész áll, aki nemcsak elviseli az embertelenségek próbáját, hanem közben meg is edződik, s vállalja nyíltan a harcot a fasizmus ellen. Beszélgetés közben a szobában lassan megnőnek az árnyékok, s szinte észrevétlenül terelődik házigazdánk munkásságáról a jelenlegi bolgár irodalmi életre a szó. — A közelmúlt legérdekesebb eseménye — mondja — a balkáni írók konferenciája volt. Az egy hétig tartó tanácskozáson, amely Szófiában és a bisztricai volt cári palotában folyt, a bolgárok mellett megjelentek a görög, a török, a román, az albán és a jugoszláv irodalom képviselői. A cél egy pán-balkáni kulturális liga megteremtése volt. A különböző világszemléletű, irodalmi ízlésekben és nézetekben eltérő küldötttek végső soron sok tekintetben egyetértettek. Sinnek eredményeként ez 11 év augusztus 1-től kezdve rendszeresen megjelenő, közös lapot szerkesztenek, kölcsönös látogatásokat szerveznek, a központ pedig Szófiában üti fel a tanyáját. A bolgár irodalomnak egyébként erősek a forradalmi hagyományai. Költői, írói karddal és tollal harcoltak népük szabadságáért. Hristo Botev és Ivan Vazov nevét nálunk is jól ismerik. Ennek ellenére a Krumovnál tett látogatás is meggyőzhetett róla, nálunk még bizony meglehetősen fehér folt a bolgár irodalom, a török elnyomás alól 90 éve felszabadult, s azóta újra serkenő népi kultúra. Egyébként ott jártamkor zajlott éppen a bolgár dráma hete. Nap mint nap fővárosi és vidéki együttesek hazai szerzők műveivel mutatkoztak be ez idő alatt. Régebbiekkel és újabbakkal egyaránt. A nyelv ismerete híján közvetlen benyomásom egyről sem alakulhatott ki. Színvonalban bizonyára nagyon különböznek egymástól, de — mint ahogy Krumov a búcsúzásnál mondotta — egy közös bennük: a nép, az emberek valóságos problémáit firtatják, a művek a köznapi élet művészi vallatói. Válaszolva ezzel is a fasiszta golyó áldozataként elhunyt költőnek, Vapcárovnak, a bolgárok Radnótijának, aki annak idején egy semmitmondó nyugati giccsfilm láttán így sóhajtott fel: Ez volna a mi bánatunk? Ez volna a mi szerelmünk? Hitünk ily könnyed, együgyű? Hát így találkozunk mi szerelmünkkel Két limuzinban? A mi szerelmünk Tavaszi ága Koromban, Porban, Gépek között Borul virágba! Szombathelyi Ervin 2 Nem egyetlen bányász ügye Schnell Pál vájár a múlt év szeptember 14-én a bal lábát fájlalta. Semmit sem sejtett, hiszen 50 éves korban, 31 évi bányamunka után ez előfordulhat. A körzeti orvos felülvizsgálatra küldte Dorogra. Ott fürdőt javasoltak, s biztatták, ha lesz hely, beutalják. Pár nap múlva nagyon roszszul lett. Az esztergomi kórházba szállították. Az orvosok mindent megtettek, de már késő volt... Schnell Pál csak rövid ideig gyönyörködhetett új házában, két szép lánygyermekében. özvegyének megmaradt a keserű és könnyen végzetessé válható nyugtalanság, 41 000 forint tartozással. „ Összefüggésbe nem hozható A kórházi zárójelentés és az Országos Közegészségügyi Intézet 1963. október 3-án írásban rögzített laboratóriumi vizsgálata szerint a halált patkányfertőzés okozta. A szerencsétlenül járt vájár munkahelyén több vadpatkányt fogtak és vizsgálat alá vetették az Állatorvostudományi Intézetben. Ezekben ugyanolyan mérget találtak, mint az elhunyt vérében és más — azóta a veszélyen túljutott — bányászok vérében. Az SZTK esztergomi alközpontja ennek ellenére a szerencsétlenséget nem minősítette üzemi balesetnek és 1963. október 16-án az elhunyt özvegyének egy év időtartamra ideiglenes özvegyi nyugdíjat állapított meg. özv. Schnell Pálné nem nyugodott bele a döntésbe. A legkülönbözőbb helyeken reklamált és reklamál immár kilenc hónapja, mind ez ideig hasztalan. Az SZTK esztergomi alközpontja korábban arról értesítette, hogy az ügyet tovább vizsgálja, majd egy későbbi levelében ezt írja: »... annak ellenére, hogy az elhalt vérében vadpatkányoknál is fellelhető fertőző anyagot találtak, az első fokú orvosi bizottság véleménye szerint az 1958. évi 40. tv. rendelkezései szerint is Schnell Pál halála okozatilag foglalkozási megbetegedéssel összefüggésbe nem hozható, s nem üzemi baleset. Üzemi baleset! Érthető, hogy az özvegy nem nyugodott bele a döntésbe, hiszen, ha Schnell Pál halálát üzemi balesetnek minősítik, akkor az alapnyugdíjat nem ötven, hanem hatvanöt százalékban kell megállapítani, a pótlékok is lényegesen nagyobbak, és a nyugdíjat nem egy évig, hanem az özvegy haláláig kell folyósítani. A minden kétséget kizáró, teljesen egyértelmű szakorvosi és laboratóriumi vizsgálati eredmények — amelyek bizonyítják, hogy a halált az elhunyt munkahelyén, a bányában található és azóta részben összefogott patkányoktól szenvedett fertőzése okozta — eljutott a Szaktanács Társadalombiztosítási Főosztálya egészségügyi osztályára. Dr. Kovács Jenő ellenőrző főorvos, az egészségügyi osztály vezetője, dr. Bonin Alfréd, dr. Mariska László, dr. Keresztes Béla ellenőrző főorvosok, szakvélemények megvitatása után gyorsan döntöttek, figyelembe véve a vizsgálati anyagot, az elhunyt munkatársainak jegyzőkönyvbe mondott vallomását és az összes körülményt, Schnell Pál tragédiája üzemi balesetből eredt. Műszerek helyett patkányok? Az orvosi szakvéleményt néhány napon belül megkapja a II. fokú MACSÖ, amelynek dönteni kell a kérdésben. Ezzel minden bizonnyal rendeződik a szerencsétlenül járt bányász özvegyének ügye. A patkányfertőzés veszélye azonban továbbra is fennál a bányákban. A bányászok, úgymond, »jó barátságban« vannak a patkányokkal, mert azok jelzik a veszélyt. De miért a patkányok és miért nem a műszerek jelzik a metánt, vagy a vízbetörést? A további fertőzések veszélyének elhárítása sürgős intézkedéseket követel nemcsak a Nehézipari Minisztérium, hanem az Egészségügyi Minisztérium részéről is. Zsidai Pál Fogadás a ghanai nemzeti ünnep alkalmából Ghana nemzeti ünnepe, a köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából Henry Cotchway Kofi Marrah, a Ghanai Köztársaság budapesti nagykövete szerdán este a nagykövetségen fogadást adott. A fogadáson részt vett Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Biró József, Ilku Pál, Péter János, dr. Szabó Zoltán, Veres József, a kormány tagjai, dr. Bognár József, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, s a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja. (MTI) A kínai nagykövet búcsúfogadása Csei Cö-min, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete Magyarországról való eltávozása alkalmából szerdán este búcsúfogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson megjelent Biró József külkereskedelmi miniszter, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes, dr. Molnár Erik, a Magyar—Kínai Baráti Társaság elnöke, s a politikai, a gazdasági és kulturális élet számos más, vezető személyisége. Részt vett a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. (MTI) A diplomáciai testület doyenjének fogadása Zsambalin Banzar, a Mongol Népköztársaság nagykövete, a budapesti diplomáciai testület doyenje, szerdán délben a városligeti Gundel-étteremben fogadást adott Csei Cemin, a Kínai Népköztársaság nagykövete tiszteletére, aki a közeljövőben végleg eltávozik Magyarországról. A fogadáson megjelent Szarka Károly külügyminiszter-helyettes, a Külügyminisztérium több vezető munkatársa, valamint a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. (MTI) a Hír Három kívánság Látszólag könnyed vígjáték, de valójában filozofikus, modern mese Jan Kadar és Elmar Klos, a neves csehszlovák rendezőpár filmje. A történet hőse, Péter, csodálatos mesebeli kalandba keveredik: jó tettért egy öreg varázsló három kívánságának teljesítésével jutalmazza. Mire Péter hinni kezd a csodában, két kívánságot már haszontalanságokra fecsérelt. A harmadiknál azonban minden vágya megvalósul: van új lakása, autója, pénze. Elegendő-e ez a boldogsághoz? Ezt firtatja a film, és válaszút elé állítja hősünket: le tud-e mondani beteljesült álmairól azért, hogy megmentse bajba jutott barátját, és az igazságért harcolók oldalára álljon? Ezen a ponton a film filozófiája erősen vitatható, hiszen lényegében azt hirdeti, hogy a közérdek csak az egyéni érdek rovására érvényesülhet. Ennek ellenére a film kedves, helyenként nagyon mulatságos, a rendezők nem fukarkodtak az ötletekkel. A szereplők, különösen Rade Markovic és Bohus Záhorsky alakítása, Rudolf Stahl operatőr ügyes képsorai és a kifogástalan magyar szinkron hozzájárul a nem hibátlan, de kellemes film várható sikeréhez. Égetnivaló ember Az olasz film Szicíliába viszi el a nézőt, a forró szigetre, ahol szegény és elmaradott parasztok nyögnek a maffia kegyetlen uralma alatt. A történet hőse, a fiatal Salvatore merészen és ravaszul szembeszáll a maffia uraival. A nincstelen parasztok élén elfoglalja a parlagon hagyott földeket és sztrájkot szervez a kőbányában is. Társai azonban túl radikálisnak tartják eszközeit, küzdelmében szinte magára hagyják. Az elkeseredett Salvatore úgy érzi, hogy csak halálával rázhatja fel a tömegeket, és nem igyekszik menekülni a maffia bosszúja elől. Áldozata nem hiábavaló: néma tömegtüntetés kíséri utolsó útjára. Az alkotók — Orsini, Vittorio és Paolo Taviani — művészi eszközökkel, drámai erővel vitték filmre Salvatore történetét. Ahhoz azonban, hogy a film minden politikai és társadalmi vonatkozását megértsük, alaposan ismernünk kellene a maffia szövevényes működését, az olasz törvények állásfoglalását a szicíliai földfoglalásokkal kapcsolatban, egyszóval a helyi viszonyokat. Ennek hiányában a történet nehezen érthető, helyenként teljesen zavarosnak tűnik, és ez számunkra sokat levon a nemes szándékú alkotás értékéből. Gian Maria Volonte remekül formálja meg Salvatore bonyolult figuráját, és a többi szereplő is jó alakítást nyújt. A film nagy értéke a kitűnő operatőri munka: Toni Secchi táj- és tömegfelvételei csodálatosan szépek. (v. v.) Akik meghódítják az eget Ma már szinte természetesnek tűnik, hogy lökhajtásos gépek szelik keresztül-kasul a levegőt fölöttünk. Megalkotásuk, kikísérletezésük azonban áldozatos munka eredménye. Erről a hosszú, s néha bizony tragédiáktól sem mentes alkotó folyamatról szól Tatjana Lioznova szovjet rendező új filmje, aki a két forgatókönyvíróval , Anatol Agranovszkijjal és Leonyid Agranoviccsal együtt egy berepülő pilóta életén keresztül mutatja be a sugárhajtású gépek történetét. A film megtörtént eseményeket, valódi problémákat dolgoz fel, képanyagának egy része is dokumentum. A dokumentum-jelleg azonban egyensúlyban marad a játékfilm-elemekkel. Kolcsin pilóta emberi sorsa, tragikus halála nemcsak tudományos, hanem művészi szempontból is hiteles. Szembetűnő a film szerénysége. Alkotói sehol nem használnak nagy szavakat, hősei egyszerű, mindennapi emberek, akiknek hétköznapi élete semmiben sem különbözik másokétól. Mégis, amint a levegőben,, egy még nem minden szempontból kitapasztalt új repülőgépen egyedül maradnak, távol a családtól és a bajtársaktól, s szembe kell nézniük a megoldatlan problémákkal, hőssé magasztosulnak. Kolcsin szerepében Nyikolaj Ribnyikovot látjuk, egyszerű színészi eszközei rokonszenvessé teszik, ugyanúgy, mint a női főszereplőt, Szvetlána Szvetlicsnaját. A reménység ünnepe Áldozatos harcot vívott a függetlenségért Algéria népe, amely több mint hét éven át küzdött a francia gyarmatosítók hadserege ellen. Az új bolgár dokumentumfilm e harc végeredményéről, és a szocializmus útjára lépő Algéria új életének kezdetéről szól. A kivívott függetlenséget négy örömmámoros nappal ünnepelte ez a sokat szenvedett nép. A filmen csupán e négy ünnepnap eseményeit látjuk: az ujjongó, táncoló, ritmikus ütemet doboló tömeget, a ragyogó arcokat és a távozó franciák szenvtelen, vagy bosszús csoportjait. Közben a felvevőgép kamerája az ünneplő városokból visszatér a múltba, a szenvedés, a halál Algériáját mutatja meg. Nyomorult kunyhókat, lesoványodott, árva gyermekeket, szögesdróttal körülvett lágerfalvakat, kivégzőhelyeet és a harcok nyomait látjuk, a rabszolgaság, a gyarmati elnyomás legszörnyűbb bizonyítékait. Hristo Ganev rendező munkájával szinte egyenértékű feladatot vállalt Hristo Kovacsev operatőr, akinek képei szinte szöveg nélkül is beszélnek. Remek felvételei és Pironkov zenéje ellensúlyozzák a néhol kissé patetikus szöveget. H. M. NÉPSZAVA Átadták a kiváló és érdemes orvos, illetve gyógyszerész kitüntetéseket Semmelweis Ignác születésének 146. évfordulója alkalmából szerdán az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Semmelweis-házának dísztermében ünnepélyesen kiosztották az idei kiváló és érdemes orvos, illetve gyógyszerész kitüntetéseket. Az ünnepségen részt vett és az elnökségben foglalt helyet többek között dr. Gosztonyi János, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és közoktatási osztályának vezetője, Sárfi Rózsi, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének titkára, Rostás István, a Magyar Vöröskereszt főtitkára. Dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter beszédében megemlékezett a nagy magyar tudós, Semmelweis Ignác korszakalkotó munkásságáról, s méltatta a nemes hagyományok követőinek, napjaink legjobb orvosainak és gyógyszerészeinek fáradságos, lelkiismeretes munkáját. Beszéde végén átnyújtotta a kiváló és érdemes orvos, illetve gyógyszerész kitüntetéseket. KIVÁLÓ ORVOS kitüntető címet és oklevelet kapott: dr. Aszalós Imre kórházi osztályvezető főorvos (Baja), dr. Banzur Kálmán körzeti orvos (Pécs), dr. Becker Ilona kórházi osztályvezető főorvos (Jászberény), dr. Cseh György, a Gyógyszeripari Kutató Intézet osztályvezetője (Budapest), dr. Diószeghy György kórházi osztályvezető főorvos (Debrecen), dr. Erdélyi László rendőrorvos alezredes (Belügyminisztérium), dr. Fornet Béla tanszékvezető egyetemi tanár (Debreceni Orvostudományi Egyetem), dr. Frank Miklós intézeti igazgató-főorvoshelyettes (ORFI), dr. Gergely Károly kórházi igazgató-főorvos (Budapest), dr. Hajnády Tibor városi orvos (Dunaújváros), dr. Hammer Sarolta kórházi osztályvezető főorvos (János Kórház), dr. Hermann Vilma tanszékvezető egyetemi tanár (Budapesti Orvostudományi Egyetem), dr. Kaufmann Irén kórházi osztályvezető főorvos (Budapest, Tétényi úti Kórház), dr. Koppenstein Ernő kórházi osztályvezető főorvos (Budapest, Uzsoki utcai Kórház), dr. László András kórházi osztályvezető főorvos (Budapest, Központi Állami Kórház), dr. Manninger Jenő tudományos osztályvezető (Országos Traumatológiai Intézet), dr. Marton Zoltán körzeti orvos (Budapest), dr. Nyirő József kórházi igazgató-főorvos IKPM Budakeszi MÁV Kórház), dr. Osváth Gábor kórházi igazgató-főorvos (Eger), dr. Páll Kálmán kórházi osztályvezető főorvos (Pécs), dr. Prievara János kórházi osztályvezető főorvos (Kaposvár), dr. Rejtő Kálmán kórházi osztályvezető főorvos (Miskolc), dr. Salamon Ödön orvosalezredes (Honvédelmi Minisztérium), dr. Süle Mihály járási főorvos (Borsod- Abaúj-Zemplén megye, Encs), dr. Strak Elek megyei főorvos (Veszprém), dr. Strecker Ottó kórházi igazgató főorvos (Hévíz), dr. Szenes Tibor tanszékvezető egyetemi tanár (Szegedi Orvostudományi Egyetem), dr. Szentgáli Gyula kórházi igazgató főorvos (Szekszárd), dr. Szvoboda Jenő kórházi igazgató főorvos (Szombathely) és dr. Várkonyi Mária rendelőintézeti szakfőorvos (Szeged). KIVÁLÓ GYÓGYSZERÉSZ kitüntető címet és oklevelet kapott: dr. Bayer István az Országos Gyógyszerészeti Intézet igazgatója, dr. Berenc Györgyné, az Országos Állategészségügyi Intézet főgyógyszerésze, Huba Dezső péceli gyógyszertárvezető, Papy Lajos hódmezővásárhelyi gyógyszertárvezető, Pacsay Ottó, a János Kórház főgyógyszerésze és Rimay Béla budapesti gyógyszerész. ÉRDEMES ORVOS kitüntető címet és oklevelet hetven, ÉRDEMES GYÓGYSZERÉSZ kitüntető címet és oklevelet pedig tizenkét egészségügyi szakembernek adományoztak. Az új kiváló és érdemes orvosokat, valamint gyógyszerészeket Sárfi Rózsi, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének titkára köszöntötte. 1964. július 2