Népszava, 1965. január (93. évfolyam, 1–26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
Jól kezdődik... Ezt sokak nevében mondhatom. De most nem pestiesen, az ellenkező értelemben — hanem szó szerint. Igaz, e riport anyaggyűjtésekor szemékáltak szinte minden helyesen még csupán azt hasságkötőben, éreztem, hogy nekem — egyelőre az eltelt év végződik jól... Stílszerű véletlen, hogy a nászutasok után olyan családi házépítőre is bukkantam, aki épp új évre virradóan a szilveszterezéssel együtt rendezte lakásavatóját is. Igaz, még nem a párjával, csak szüleivel, testvéreivel, mert Somogyi István, a nagytétényi Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat 40 éves szerszámkészítője — ez ideig még agglegény. — Most, hogy itt, Tétényben felépült két szoba összkomfortos családi házam — valószínűleg már megnősülök. Ha hosszú agglegénykedése nem is, de céltudatossága és tervszerűsége igen követendő. Háza ugyanis pontosan teljesített hároméves terve szerint nőtt ki a földből. Túlnyomóan egyéni megtakarítással és ezermesterkedésével hozta tető alá. Igaz, 67 000 forintot az OTP-től is igényelt, de mint mondja: — Most viszont a házam 167 000 forintot ér... Ám ennél »jóval többet ér« majd asszonnyal, gyerekekkel, tehát igazi meleg családi hajlékként. Beszélgettem még az 51. totózási játékhét négy fő nyertesének »szóvivőjével«, Varga István TÜKER-szállítómunkással. Személyenként 150 000 forintot vettek fel — éppen Szilveszter napján. — Szerencsével lépünk az új esztendőbe — mondta Varga — és ezt mindnyájan családjaink javára fordítjuk — mindazzal persze, amit csak további munkánk hozhat a házhoz ... Helyes a gondolat. Mert jó ugyan a szerencse, különösen új év küszöbén, de az egymás utáni esztendők minden napját csak a teremtő munka teheti tartósan szerencséssé. Mint ahogy zömmel ugyancsak a jó munka gyümölcse akár a napokban kezdődő külföldi társasutazás, vagy az elkövetkező hetekben átvehető saját autóművészek e hónapban megjelenő új könyve, vagy új kiállításuk, a munkában már elfáradt öregek mostani nyugalomba vonulásának anyagi biztosítása — vagy éppen az új esztendő első újszülöttjeit haza váró családi fészkek melegsége... Szenes Imre Újj lakással ,,koprodukciój" újítással Amikor ugyanis olyan embereket keresgéltem, akiknél az új esztendő tényleg jól kezdődik —a II. ker. tanács lakásosztályán többek közöt Kovács János, Ganz-gyári lakatosról hallottam. Mert a vb épp aznap döntötte el, hogy ő és mások is — januárban lakást kapnak, így hát életemben először kerültem abba a ritka helyzetbe, hogy olyan rendkívüli örömhírt mint egy kétszobás, új lakás kiutalását — elsőként én közölhettem az igénylővel. Előtte azonban a kissé megviselt arcú férfit leültettem De közlésem után hol felugrott, hol leült s aztán majdnem a nyakamba borult... — Ki sem tudom fejezni az örömömet... — dadogta. Nagy izgatottan mégis elmondta, hogy már 1960 óta igényel lakást, mert »alagsori, vizes, salétromos kis szoba-konyhás lyukban« lakik asszonyával és 15, meg 17 éves fiával. Ráadásul betegeskedő ember, így hát családjának már emiatt is megváltás lesz az új lakás. Hírét már röpülve mesélné szintén itt dolgozó párjának. De anynyit még megjegyez: — Új esztendőre másnak is hasonló kezdést kívánok... — Hát akad nálunk másféle jó indulás is — biztat Barannyai elvtárs szöteg. És hamarosan összehoz Szabó György műszerésszel. A hosszúkás arcú, magas homlokú férfi vidáman tájékoztat: — Az új esztendő első heteitén üdülésre fordítom — immár második éve. 1964. januárjában Siófokon voltunk, most pedig Visegrádba megyünk. Rájöttünk, hogy a téli »nyaralás« szintén nagyon kellemes. Már csak azért is, mert ilyenkor még a kétheti fűtéssel járó otthoni bajlódást is megtakarítjuk. Egyébként télen könynyebb a házastársi beutalás. És mivel 21 nap a szabadságom, még nyáron is több mint egy hetet strandolhatok... Déri Emil mérnök, a gyár műszaki tanácsadója 32 éve dolgozik itt, Ő most annak örül, hogy legutóbbi, s jelentős anyagtakarékosságot ígérő “koprodukciós” újítása — végre dűlőre jut. — Mi ennek a lényege? — A MÁV részére készülő Diesel-mozdonyok villamos berendezéseit, illetve vontató motorjait mi gyártjuk. A motorok úgynevezett csapágycsészéi eddig bronzból készültek. Mozdonyonként tehát csupán erre 600— 700 kiló bronzot használtunk fel, évenként pedig 20—25 tonnát... — És újítása milyen anyagmegtakarítással biztat? — Körülbelül 90 százalékossal, összefogtam Mareschal Károly és Pádár Béla csepeli kohászműszakiakkal, s együtt megoldottunk egy már korábban is felbukkant, de a kivitelezésnél eddig elakadt problémát Nevezetesen azt, hogy e drága importanyagot vassal helyettesítjük és csupán a csapágycsészék belsejét látjuk el vékony bronzréteggel, méghozzá úgy, hogy a bronz és a vas szinte egybeolvadjon. Ez az újítás lényege. Kísérleteinket, elgondolásunkat a MÁV-tól Tölgyes Lajos gépészeti főigazgató támogatta, s egy mozdonyon ezt már ki is próbálták. Eredményeként januárban kötjük meg az újítási szerződést... As óriás gépbe Ha már itt vagyok, Farkas Béla műszaki igazgatót is megkérdezni: vajon a Ganz Villamossági újesztendei startjában mi a legjelentősebb esemény? Ez azonos a hazai elektromos energia bővítésének új szakaszával. Mi ugyanis eddig csak 50 000 kilowatt teljesítményű áramfejlesztő generátorokat készítettünk, most viszont szovjet tervek alapján már hazánk első, 150 000 kilowattos generátorát is gyártjuk. Ez pedig minden vonatkozásban sokkal gazdaságosabb, mint három darab 50 000 kilowattos. — És ebbe az épülő 170 tonnás óriásgenerátorba — épp januárban »leheljük bele a lelkét« — mondhatnánk tréfásan. — Vagyis megkezdjük az új eljárással készült, vízhűtéses tekercsek beszerelését, hogy a második negyedévben már az egészet a százhalombattai erőműben szerelhessük fel... Ahogyan az ilyen óriás lelket lehelnek generátor az ország energia termelését növeli, átvitt értelemben talán az is igaz: január 1-i fizetésemelése tovább fokozza majd dr. Szerőczei Zoltán gyámügyi főelőadó munkaenergiáit is. Igaz, 1860 forintról 2040 forintra jutni nem sok, nem is kevés. Ám e szerény, fiatal jogász, aki 1961 óta dolgozik a VII. kerületi tanácsnál — ezt is reálisan becsüli, értékeli. — Örülök, hogy elégedhettek velem. De én tudom, hogy munkánkban folyton keresnünk kell, hol, mit lehet tovább javítani. Nem véletlen, hogy a kötelességén kívül, csupán hivatástudatból immár negyedik tanulmánya készült el a gyermekvédelem jogi és szociális vonatkozásairól. Egyik, talán új esztendei továbbképzési anyag lesz a főváros gyermekvédelmi előadói részére, a másik nyomán pedig tovább javulhat gyakorlati munkájuk... Svassai — Két nappal ezelőtt, december 30-án tartotta esküvőjét a Fővárosi Épületlakatosipari és Gépjavító Vállalat két fiatalja: Szabó Lajos esztergályos és Hertman Gizella anyagkönyvelő. Még menyasszony korában érdeklődtem a barna, teltkarcsú, csinos leánytól az éj év első programjáról, féláron — Természetes — válaszolt mosolyogva —, hogy mi az új esztendőt nászúttal kezdjük. Mátrafüredre megyünk, szakszervezeti beutalással... Sok boldogságot kívánunk nekik és az új esztendőt új élettel kezdő többi nászutasnak is, akik az óév utolsó napjaiban rekordforgalmat produl január 1 Ötéves tervünk befejező éve írta: Timár Mátyás Második ötéves tervünk utolsó évébe lépünk. A terv végrehajtása során népgazdaságunk fejlődésében jelentős eredményeket értünk el. Nagymértékben bővült az ipari termelés, különösen nagyot fejlődött a vegyipar, de számottevő eredményekről számolhatunk be a gépipar egyes ágaiban, valamint a könynyű- és élelmiszeriparban is. Az ország majd minden területén új gyárak épültek. Hogy csak a legjelentősebbeket említsem: felépült és megkezdte működését a Tiszavidéki Vegyikombinát műtrágyagyára, a Borsodi Vegyikombinát PVC- gyára, a Tiszamenti Vegyiművek kénsavgyára, a Dunai Cement- és Mészmű, a Székesfehérvári Présmű és öntöde, a Nyíregyházi Konzervgyár, a Dunai Szalmacellulóz Gyár. Erre az időszakra esik a kisparaszti gazdaságok nagy részének átalakulása szövetkezeti gazdasággá, nagy ütemben folytatódott a szocialista nagyüzemek kialakításának és megszilárdításának folyamata. Ennek a feladatnak a megoldása mind az építkezések, mind a gépesítés, kemizálás vonalán nagy beruházásokkal járt együtt. A kommunális építkezés terén, négy év alatt több mint 220 ezer új lakás épült, és szép számmal jöttek létre szociális, kulturális létesítmények is. Sokat fejlődött fővárosunk és a nagy vidéki centrumok: Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr, de sok más városunk is. A lakosság reáljövedelme 20—21 százalékkal nőtt, javult a kereskedelmi ellátás, erősen megnőtt a turistautazások száma. Külkereskedelmünk is bővítette forgalmát és szélesítette hatósugarát. Az eredmények láttán azonban semmiképp sem lenne helyes, ha túlzott elégedettség töltene el bennünket, annál kevésbé, mert neve minden célkitűzésünket sikerült maradéktalanul megvalósítani. Ezért helyesebb, ha figyelmünket a gazdasági fejlődés olyan pontjaira irányítjuk, amelyeken a hibák és elmaradások megszüntetése meggyorsítaná a fejlődés ütemét. Ilyenek jelentős számmal akadnak az iparban, közlekedésben, mezőgazdaságban egyaránt, és a gazdasági vezetésben is. A következőkben néhány ilyen kérdést említenék meg, főleg az ipar területéről. A legfontosabb feladat termékeink minőségének javítása. Ez kétirányú tennivalót jelent Egyrészt biztosítani kell a jelenleg gyártott termékek minőségileg hibátlan előállítását, másrészt nagyobb eredményeket kell elérni a jelenleginél korszerűbb termékekelőállítása, a fejlettebb termelési eljárások alkalmazása terén. A tervek mennyiségi teljesítése mellett ez a kérdés nemegyszer háttérbe szorul, holott a termelés jövőbeni fejlesztésének előfeltétele és fő mozgató ereje az, ha megfelelő minőségű, korszerű terméket tudunk előállítani. A konzervativizmus, a megszokás ellenkező irányban hat, és jelentős ráfizetések forrása is lehet Sok vállalatnál húzódoznak az újtól, s a kényelmesebb, megszokott feladatokhoz és eljárásokhoz ragaszkodnak. Nem lehetünk elégedettek például azzal, hogy a gépiparban, ahol százezres nagyságrendben fejezhető ki a gyártott különféle termékek száma, 1962—63. években csak mintegy 600 új termék gyártására került sor. Anyagi érdekeltségi eszközeinket sem használjuk fel megfelelően a minőség fejlesztése, a korszerűbb termék előállítása és az elavult termék kiszorítása érdekében. Az elmúlt években nem születtek kielégítő eredmények az önköltség csökkentése terén. Termelési terveinket általában túlteljesítettük, azonban a tervezettnél lényegesen több munkaerőt, anyagot fordítottunk e termékek előállítására. Különösen a gépiparban és az építőiparban alakult a számítotthoz képest kedvezőtlenül az önköltség. E többletráfordítások volumene az elmúlt négy év alatt sok milliárdra tehető, holott jobb munkával a felhasznált munkaerőből, anyagból számos új és lényegesen több terméket állíthattunk volna elő. Ezzel meggyorsíthattuk volna gazdasági fejlődésünket, az életszínvonal emelését is. Az önköltség egyik legfontosabb tényezője a bérköltség. A bér és munkaerőgazdálkodás terén nagyon sok ütemben nem érvényesül a kellő szervezettség. Egyes területeken munkaerőhiánnyal küzdünk, ugyanakkor más vállalatok ragaszkodnak olyan munkaerőkhöz, akikre a termelés jelenlegi szervezettsége mellett sem volna szükségük. Ez az üzemen belüli »munkanélküliség«, e rejtett létszámtartalékok egyben gátolják a szervezettség továbbfejlesztését, a termelékenység emelését, lazítják a munkafegyelmet. A megjelent új munkaügyi rendelkezések hozzásegítenek e lazaságok felszámolásához. A gazdasági élet fejlődése nagyobb, mint a munkaerőutánpótlás, s a ráfordítások csökkentésének általános követelménye mellett ez is rákényszerít bennünket a munkaerővel való fokozottabb takarékosságra, a szervezettebb munkára, a termelékenység gyorsabb ütemű javítására. A vállalati vezetőknek — és itt az igazgató és helyettesei mellett az üzemvezetőkről, a művezetőkről és mesterekről is szó van — nagyobb körültekintést és erélyt kell érvényesíteniük a munkaszervezettség, az anyagellátás folytonosságának biztosítása, a munkafegyelem, az adminisztratív létszám szigorúkézben tartása érdekében. Jobban kell gazdálkodni az eddiginél az anyagokkal, elsősorban a devizáért beszerzett anyagokkal. A vállalati vezetőknek különösengondosan kell megvizsgálniuk az importanyagok csökkentésének és helyettesíthetőségének kérdését Az elmúlt évek gazdálkodásának elemzéséből kitűnik, hogy készleteink alapanyagokban, segédanyagokban, félkész és késztermékekben is lényegesen nagyobb mértékben nőttek az indokoltnál. Az ötéves terv elmúlt négy évében az iparban a készletek mintegy 20 milliárd forinttal, közel 50 százalékkal emelkedtek. A vállalati vezetők áttekintése a készletekről abból a szempontból, hogy mi szükséges, mi hiányzik a termelési feladatokhoz, nem áll olyan színvonalon, mint ahogy ez szükséges lenne. A készletnyilvántartások vállalataink jó részénél erre a célra nem megfelelőek. Nagy fontossága van annak, hogy egyrészt a meglevő készletek gondos felülvizsgálatra kerüljenek abból a szempontból, hogy melyek azok, amelyekre a vállalatnak a gazdálkodási évben nem lesz szüksége és hogyan lehetne ezeket más területen felhasználni, másrészt, hogy meggátoljuk újabb felesleges készletek képződését. A vállalati vezetőknek meg kell szervezniük, hogy a gazdálkodás e fontos területéről állandó és rendszeres áttekintésük legyen. A készletgazdálkodás terén az 1965. évben rendet kell teremteni. Ezt nem utolsósorban a raktárkapacitások felszabadítása is indokolttá teszi. Legfontosabb feladataink egyike 1965-ben az exportszükségletek megfelelő kielégítése, exportterveink teljesítése. Ez ma egyik legdöntőbb előfeltétele fejlődésünk megfelelő ütemének. Az eddiginél sokkal szorosabb együttműködés szükséges az ipar és külkereskedelem között. Iparvállalatainknak közelebb kell kerülniük a piaci igények megismeréséhez, hogy ezzel jobban biztosíthassák a piac szükségletének megfelelő termelést Mint mindenütt, e téren is több évre előre kell gondolkodnunk a keresett gazdaságos cikkek termelésének növelésében, az elavult nem gazdaságos termékek fokozats visszaszorításában. A termelési feladatok végrehajtását gondosabban kell ütemezni és jobb munkaszervezéssel fel kell számolni azt a sokéves hibát, melynek következtében a hónapok, negyedévek és az év végégére zsúfolódik össze a kiszállítások jelentős része. A gépipar rendszeresen a negyedik negyedben teljesíti az éves export 30— 35 százalékát, a negyedévek utolsó hónapjára esik az exportszállítások 50—55 százaléka. Az ütemtelen termelés nagyarányú veszteségek forrása* lazítja a munkafegyelmet* rohammunkához, a minőségi előírások elhanyagolásához vezet. A folyó termelés mellett változatlanul egyik legfontosabb feladat beruházási munkánk megjavítása.• A beruházások koncentrációja terén nem megfelelőek az eredmények. Sok esetben a kiemelt beruházásoknál lemaradások vannak, kevésbé fontosakat pedig előrehoznak. Gyakran előfordul, hogy a beruházók a rendelkezésre álló eszközökből egyszerre az optimálisnál több beruházás megvalósításához fognak hozzá, ezért a kivitelezés lelassul. A tervezett pénzügyi keretek túllépése meglehetősen gyakori. A beruházások tervezésénél a komplexitás nem érvényesül kellőképpen, különösen a nagy beruházásoknál sokszor utólagi terven felül merülnek fel jelentős, szállítással, közművesítéssel kapcsolatos járulékos szükségletek. E rövid cikk keretében valójában csak néhány fontos feladat megemlítésére kerülhetett sor, melyek elsősorban az ipar, a közlekedés, a kereskedelem terén jelentkeznek. Nem kisebbek és csak részben mások azonban azok a feladatok, amelyek a mezőgazdaságban, állami gazdaságainkban, termelőszövetkezeteinkben megoldásra várnak. Ezekre e cikk keretében nem térek ki részletesebben. Ha vállalatainknál a felsorolt kérdések a gazdálkodás során minden szinten kellő súlyt kapnak, úgy fejlődésünk üteme meggyorsítható. E célok szolgálatába kell állítani az anyagi érdekeltség sokféle lehetőségét és ösztönző erejét Az 1965. évi népgazdasági terv mindezek figyelembevételével és ezek jegyében készült Jellegzetessége a termelés mennyiségi felfutásának bizonyos mérséklése egyes területeken, elsősorban az építőiparban, de a gépiparban is. A cél az, hogy e két területen, de az ipar más ágaiban is lehetőség nyíljék a felsorolt minőségi jellegű feladatok terén jobb tevékenységre, a gazdálkodás javítására. A nemzeti jövedelem tervfelhasználási oldalán a beruházások lényegében az 1964. évi szinten állnak, a lakosság fogyasztási alapja és a közületi fogyasztás kisebb emelkedést mutat Kétségtelen, hogy a fenti feladatok differenciált és jó végrehajtásával népgazdaságunk újabb tartalékai kerülhetnek felszínre, amelyek lehetővé teszik a harmadik ötéves terv jó megalapozását a fejlődési ütem növelését m wwmw ******* « A NÉPSZAVA TELEFONSZÁMA: 224—819* 3 NÉPSZAVA.