Népszava, 1965. január (93. évfolyam, 1–26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Jól kezdődik... Ezt sokak nevében mondhatom. De most nem pestiesen, az ellenkező értelemben — hanem szó szerint. Igaz, e riport anyaggyűjtésekor szemé­­káltak szinte minden he­­lyesen még csupán azt hasságkötőben, éreztem, hogy nekem — egyelőre az eltelt év vég­ződik jól... Stílszerű véletlen, hogy a nászutasok után olyan családi ház­építőre is buk­kantam, aki épp új évre virradóan­­ a szilvesz­­terezéssel együtt rendezte lakásavatóját is. Igaz, még nem a párjával, csak szüleivel, testvéreivel, mert Somogyi István, a nagytétényi Hungária Mű­anyagfeldolgozó Vállalat 40 éves szerszámkészítője — ez ideig még aggle­gény. — Most, hogy itt, Té­­tényben felépült két szoba összkomfortos családi há­zam — valószínűleg már megnősülök. Ha hosszú agglegény­kedése nem is, de céltu­datossága és tervszerűsé­ge igen követendő. Háza ugyanis pontosan teljesí­tett hároméves terve sze­rint nőtt ki a földből. Túlnyomóan egyéni meg­takarítással és ezermes­terkedésével hozta tető alá. Igaz, 67 000 forintot az OTP-től is igényelt, de mint mondja: — Most viszont a há­zam 167 000 forintot ér... Ám ennél »jóval töb­bet ér« majd asszonnyal, gyerekekkel, tehát igazi meleg családi hajlékként. Beszélgettem még az 51. totózási játékhét négy fő nyertesének »szóvivő­jével«, Varga István TÜ­KER-szállítómunkással. Személyenként 150 000 fo­rintot vettek fel — éppen Szilveszter napján. — Szerencsével lépünk az új esztendőbe — mond­ta Varga — és ezt mind­nyájan családjaink javára fordítjuk — mindazzal persze, amit csak további munkánk hozhat a ház­hoz ... Helyes a gondolat. Mert jó ugyan a szerencse, kü­lönösen új év küszöbén, de az egymás utáni esz­tendők minden napját csak a teremtő munka teheti tartósan szeren­cséssé. Mint ahogy zöm­mel ugyancsak a jó mun­ka gyümölcse akár a na­pokban kezdődő külföldi társasutazás, vagy az el­következő hetekben átve­hető saját autó­­művé­szek e hónapban megje­lenő új könyve, vagy új kiállításuk, a munkában már elfáradt öregek mos­tani nyugalomba vonulá­sának anyagi biztosítása — vagy éppen az új esz­tendő első újszülöttjeit haza váró családi fészkek melegsége... Szenes Imre Újj lakással­ ,,koprodukciój" újítással Amikor ugyanis olyan embereket keresgéltem, akiknél az új esztendő tényleg jól kezdődik —a II. ker. tanács lakásosz­tályán többek közöt Ko­vács János, Ganz-gyári lakatosról hallottam. Mert a vb épp aznap döntötte el, hogy ő és mások is — januárban lakást kapnak, így hát életemben elő­ször kerültem abba a rit­ka helyzetbe, hogy olyan rendkívüli örömhírt mint egy kétszobás, új la­kás kiutalását — elsőként én közölhettem az igény­lővel. Előtte azonban a kissé megviselt arcú fér­fit leültettem De közlé­sem után hol felugrott, hol leült s aztán majd­nem a nyakamba borult... — Ki sem tudom fejez­ni az örömömet... — da­dogta. Nagy izgatottan mégis elmondta, hogy már 1960 óta igényel lakást, mert »alagsori, vizes, salétro­­mos kis szoba-konyhás lyukban« lakik asszonyá­val és 15, meg 17 éves fiával. Ráadásul beteges­kedő ember, így hát csa­ládjának már emiatt is megváltás lesz az új la­kás. Hírét már röpülve mesélné szintén itt dol­gozó párjának. De any­­nyit még megjegyez: — Új esztendőre más­nak is hasonló kezdést kívánok... — Hát akad nálunk másféle jó indulás is — biztat Barannyai elvtárs szö­teg. És hamarosan összehoz Szabó György műszerésszel. A hosszúkás arcú, magas homlokú fér­fi vidáman tájékoztat: — Az új esztendő el­ső heteit­én üdülésre fordítom — immár má­sodik éve. 1964. januárjá­ban Siófokon voltunk, most pedig Visegrádb­a megyünk. Rájöttünk, hogy a téli »­nyaralás« szintén nagyon kellemes. Már csak azért is, mert ilyen­kor még a kétheti fűtés­sel járó otthoni bajló­dást is megtakarítjuk. Egyébként télen köny­­nyebb a házastársi beuta­lás. És mivel 21 nap a sza­badságom, még nyáron is több mint egy hetet strandolhatok... Déri Emil mérnök, a gyár műszaki tanács­adója 32 éve dolgozik itt, Ő most annak örül, hogy legutóbbi, s jelentős anyagtakarékosságot ígé­rő “­koprodukciós” újítá­sa — végre dűlőre jut. — Mi ennek a lénye­ge? — A MÁV részére ké­szülő Diesel-mozdonyok villamos berendezéseit, illetve vontató motorjait mi gyártjuk. A motorok úgynevezett csapágycsé­széi eddig bronzból ké­szültek. Mozdonyonként tehát csupán erre 600— 700 kiló bronzot használ­tunk fel, évenként pedig 20—25 tonnát... — És újítása milyen anyagmegtakarítással biz­tat? — Körülbelül 90 száza­lékossal, összefogtam Mareschal Károly és Pá­dár Béla csepeli kohász­műszakiakkal, s együtt megoldottunk egy már korábban is felbukkant, de a kivitelezésnél eddig elakadt problémát Neve­zetesen azt, hogy e drága importanyagot vassal he­lyettesítjük és csupán a csapágycsészék belsejét látjuk el vékony bronzré­teggel, méghozzá úgy, hogy a bronz és a vas szinte egybeolvadjon. Ez az újítás lényege. Kísér­leteinket, elgondolásunkat a MÁV-tól Tölgyes Lajos gépészeti főigazgató tá­mogatta, s egy mozdo­nyon ezt már ki is pró­bálták. Eredményeként ja­nuárban kötjük meg az újítási szerződést... As óriás gépbe Ha már itt vagyok, Far­kas Béla műszaki igaz­gatót is megkérdezni: va­jon a Ganz Villamossági újesztendei startjában mi a legjelentősebb ese­mény?­­ Ez azonos a hazai elektromos energia bőví­tésének új szakaszával. Mi ugyanis eddig csak 50 000 kilowatt teljesítményű áramfejlesztő generátoro­kat készítettünk, most vi­­szont szovjet tervek alap­ján már hazánk első, 150 000 kilowattos generá­torát is gyártjuk. Ez pedig minden vonatkozásban sokkal gazdaságosabb, mint három darab 50 000 kilowattos. — És ebbe az épülő 170 tonnás óriás­generátorba — épp januárban »lehel­jük bele a lelkét« — mondhatnánk tréfásan. — Vagyis megkezdjük az új eljárással készült, vízhű­téses tekercsek beszerelé­sét, hogy a második ne­gyedévben már az egé­szet a százhalombattai erőműben szerelhessük fel... Ahogyan az ilyen óriás­ lelket lehelnek generátor az ország ener­gia termelését növeli, át­vitt értelemben talán az is igaz: január 1-i fizetés­­emelése tovább fokozza majd dr. Szerőczei Zoltán gyámügyi főelőadó mun­kaenergiáit is. Igaz, 1860 forintról 2040 forintra jut­ni nem sok, nem is ke­vés. Ám e szerény, fiatal jogász, aki 1961 óta dol­gozik a VII. kerületi ta­nácsnál — ezt is reálisan becsüli, értékeli. — Örülök, hogy eléged­­hettek velem. De én tu­dom, hogy munkánkban folyton keresnünk kell, hol, mit lehet tovább ja­vítani. Nem véletlen, hogy a kötelességén kívül, csupán hivatástudatból immár negyedik tanulmánya ké­szült el a gyermekvéde­lem jogi és szociális vo­natkozásairól. Egyik, ta­lán új esztendei tovább­képzési anyag lesz a fő­város gyermekvédelmi előadói részére, a másik nyomán pedig tovább ja­vulhat gyakorlati munká­juk... Svassai — Két nappal ezelőtt, de­cember 30-án tartotta es­küvőjét a Fővárosi Épü­­letlakatosipari és Gépja­vító Vállalat két fiatalja: Szabó Lajos esztergályos és Hertman Gizella anyagkönyvelő. Még menyasszony korában ér­deklődtem a barna, telt­karcsú, csinos leánytól az éj év első programjáról,­ ­ féláron — Természetes — vá­laszolt mosolyogva —, hogy mi az új esztendőt nászúttal kezdjük. Mátra­­füredre megyünk, szak­­szervezeti beutalással... Sok boldogságot kívá­nunk nekik és az új esz­tendőt új élettel kezdő többi nászutasnak is, akik az óév utolsó napjaiban rekordforgalmat produl január 1 Ötéves tervünk befejező éve írta: Timár Mátyás Második ötéves tervünk utolsó évébe lépünk. A terv végrehajtása során népgazdaságunk fejlődésében jelentős eredményeket értünk el. Nagymértékben bővült az ipari termelés, különö­sen nagyot fejlődött a vegyipar, de számottevő eredményekről számolha­tunk be a gépipar egyes ágaiban, valamint a köny­­nyű- és élelmiszeriparban is. Az ország majd min­den területén új gyárak épültek. Hogy csak a leg­jelentősebbeket említ­sem: felépült és meg­kezdte működését a Ti­­szavidéki Vegyikombinát műtrágyagyára, a Borso­di Vegyikombinát PVC- gyára, a Tiszamenti Ve­gyiművek kénsavgyára, a Dunai Cement- és Mész­­mű, a Székesfehérvári Présmű és öntöde, a Nyíregyházi Konzervgyár, a Dunai Szalmacellulóz Gyár. Erre az időszakra esik a kisparaszti gazda­ságok nagy részének át­alakulása szövetkezeti gazdasággá, nagy ütem­ben folytatódott a szocia­lista nagyüzemek kiala­kításának és megszilár­dításának folyamata. En­nek a feladatnak a meg­oldása mind az építkezé­sek, mind a gépesítés, ke­­mizálás vonalán nagy be­ruházásokkal járt együtt. A kommunális építke­zés terén, négy év alatt több mint 220 ezer új la­kás épült, és szép szám­mal jöttek létre szociá­lis, kulturális létesítmé­nyek is. Sokat fejlődött fővárosunk és a nagy vi­déki centrumok: Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr, de sok más váro­sunk is. A lakosság reál­­jövedelme 20—21 száza­lékkal nőtt, javult a ke­reskedelmi ellátás, erősen megnőtt a turistautazások száma. Külkereskedel­münk is bővítette forgal­mát és szélesítette ható­sugarát. Az eredmények láttán azonban semmiképp sem lenne helyes, ha túlzott elégedettség töltene el bennünket, annál kevés­bé, mert neve minden célkitűzésünket sikerült maradéktalanul megvalósítani. Ezért helyesebb, ha fi­gyelmünket a gazdasági fejlődés olyan pontjaira irányítjuk, amelyeken a hibák és elmaradások megszüntetése meggyor­sítaná a fejlődés ütemét. Ilyenek jelentős szám­mal akadnak az iparban, közlekedésben, mezőgaz­daságban egyaránt, és a gazdasági vezetésben is. A következőkben néhány ilyen kérdést említenék meg, főleg az ipar terü­letéről. A legfontosabb feladat termékeink minőségének javítása. Ez kétirányú tennivalót jelent Egyrészt biztosíta­ni kell a jelenleg gyár­tott termékek minőségi­leg hibátlan előállítását, másrészt nagyobb ered­ményeket kell elérni a je­lenleginél korszerűbb ter­mékek­­előállítása, a fej­lettebb termelési eljárá­sok alkalmazása terén. A tervek mennyiségi telje­sítése mellett ez a kér­dés nemegyszer háttérbe szorul, holott a termelés jövőbeni fejlesztésének előfeltétele és fő mozgató ereje az, ha megfelelő minőségű, korszerű ter­méket tudunk előállíta­ni. A konzervativizmus, a megszokás ellenkező irányban hat, és jelentős ráfizetések forrása is le­het Sok vállalatnál hú­zódoznak az újtól, s a ké­nyelmesebb, megszokott feladatokhoz és eljárá­sokhoz ragaszkodnak. Nem lehetünk elégedet­tek például azzal, hogy a gépiparban, ahol százez­res nagyságrendben fe­jezhető ki a gyártott kü­lönféle termékek száma, 1962—63. években csak mintegy 600 új termék gyártására került sor. Anyagi érdekeltségi esz­közeinket sem használjuk fel megfelelően a minő­ség fejlesztése, a korsze­rűbb termék előállítása és az elavult termék ki­szorítása érdekében. Az elmúlt években nem születtek kielégítő ered­mények az önköltség csökkentése terén. Termelési tervein­ket általában túlteljesí­tettük, azonban a terve­zettnél lényegesen több munkaerőt, anyagot for­dítottunk e termékek elő­állítására. Különösen a gépiparban és az építő­iparban alakult a számí­totthoz képest kedvezőt­lenül az önköltség. E többletráfordítások volu­mene az elmúlt négy év alatt sok milliárdra tehe­tő, holott jobb munkával a felhasznált munkaerő­ből, anyagból számos új és lényegesen több ter­méket állíthattunk volna elő. Ezzel meggyorsíthat­tuk volna gazdasági fejlő­désünket, az életszínvonal emelését is. Az önköltség egyik leg­fontosabb tényezője a bérköltség. A bér és munkaerőgazdálkodás terén nagyon sok ütem­ben nem érvényesül a kellő szervezettség. Egyes területeken mun­kaerőhiánnyal küzdünk, ugyanakkor más vállala­tok ragaszkodnak olyan munkaerőkhöz, akikre a termelés jelenlegi szerve­zettsége mellett sem vol­na szükségük. Ez az üze­men belüli »munkanél­küliség«, e rejtett lét­számtartalékok egyben gátolják a szervezettség továbbfejlesztését, a ter­melékenység emelését, la­zítják a munkafegyelmet. A megjelent új munka­ügyi rendelkezések hoz­zásegítenek e lazaságok felszámolásához. A gaz­dasági élet fejlődése na­gyobb, mint a munkaerő­utánpótlás, s a ráfordítá­sok csökkentésének álta­lános követelménye mel­lett ez is rákényszerít bennünket a munkaerő­vel való fokozottabb ta­karékosságra, a szerve­zettebb munkára, a ter­melékenység gyorsabb ütemű javítására. A vál­lalati vezetőknek — és itt az igazgató és helyettesei mellett az üzemvezetők­ről, a művezetőkről és mesterekről is szó van — nagyobb körültekintést és erélyt kell érvényesíte­niük a munkaszervezett­ség, az anyagellátás foly­tonosságának biztosítása, a munkafegyelem, az ad­minisztratív létszám szi­gorú­­kézben tartása ér­dekében. Jobban kell gazdálkod­ni az eddiginél az anya­gokkal, elsősorban a de­vizáért beszerzett anya­gokkal. A vállalati veze­tőknek különösen­­gondo­san kell megvizsgálniuk az importanyagok csökkentésének és helyettesíthetőségének kérdését Az elmúlt évek gazdál­kodásának elemzéséből kitűnik, hogy készleteink alapanyagokban, segéd­anyagokban, félkész és késztermékekben is lé­nyegesen nagyobb mér­tékben nőttek az indo­koltnál. Az ötéves terv elmúlt négy évében az iparban a készletek mint­egy 20 milliárd forinttal, közel 50 százalékkal emelkedtek. A vállalati vezetők áttekintése a készletekről abból a szem­pontból, hogy mi szüksé­ges, mi hiányzik a terme­lési feladatokhoz, nem áll olyan színvonalon, mint ahogy ez szükséges lenne. A készletnyilván­tartások vállalataink jó részénél erre a célra nem megfelelőek. Nagy fon­tossága van annak, hogy egyrészt a meglevő kész­letek gondos felülvizsgá­latra kerüljenek abból a szempontból, hogy melyek azok, amelyekre a válla­latnak a gazdálkodási év­ben nem lesz szüksége és hogyan lehetne ezeket más területen felhasznál­ni, másrészt, hogy meggá­toljuk újabb felesleges készletek képződését. A vállalati vezetőknek meg kell szervezniük, hogy a gazdálkodás e fontos te­rületéről állandó és rend­szeres áttekintésük le­gyen. A készletgazdálko­dás terén az 1965. évben rendet kell teremteni. Ezt nem utolsósorban a rak­tárkapacitások felszabadí­tása is indokolttá teszi. Legfontosabb felada­taink egyike 1965-ben az exportszükségletek megfelelő kielégítése, ex­portterveink teljesítése. Ez ma egyik legdöntőbb előfeltétele fejlődésünk megfelelő ütemének. Az eddiginél sokkal szoro­sabb együttműködés szük­séges az ipar és külke­reskedelem között. Ipar­­vállalatainknak közelebb kell kerülniük a piaci igények megismeréséhez, hogy ezzel jobban bizto­síthassák a piac szükség­letének megfelelő terme­lést Mint mindenütt, e téren is több évre előre kell gondolkodnunk a ke­resett gazdaságos cikkek termelésének növelésé­­ben, az elavult nem gaz­­daságos termékek fokoza­­ts visszaszorításában. A termelési feladatok végrehajtását gondosabban kell ütemezni és jobb munkaszervezés­sel fel kell számolni azt a sokéves hibát, melynek következtében a hónapok, negyedévek és az év végé­gére zsúfolódik össze a ki­szállítások jelentős része. A gépipar rendszeresen a negyedik negyedben tel­jesíti az éves export 30— 35 százalékát, a negyed­évek utolsó hónapjára esik­ az exportszállítások 50—55 százaléka. Az ütem­tele­n termelés nagyará­nyú veszteségek forrása* lazítja a munkafegyelmet* rohammunkához, a minő­ségi előírások elhanyago­lásához vezet. A folyó termelés mel­lett változatlanul egyik legfontosabb feladat beruházási munkánk megjavítása.• A beruházások koncent­rációja terén nem megfe­lelőek az eredmények. Sok esetben a kiemelt be­ruházásoknál lemaradá­sok vannak, kevésbé fon­tosakat pedig előrehoz­nak. Gyakran előfordul, hogy a beruházók a ren­delkezésre álló eszközök­ből egyszerre az optimá­lisnál több beruházás megvalósításához fognak hozzá, ezért a kivitelezés lelassul. A tervezett pénz­ügyi keretek túllépése meglehetősen gyakori. A beruházások tervezésénél a komplexitás nem érvé­nyesül kellőképpen, kü­lönösen a nagy beruházá­soknál sokszor utólagi terven felül merülnek fel jelentős, szállítással, köz­művesítéssel kapcsolatos járulékos szükségletek. E rövid cikk keretében valójában csak néhány fontos feladat megemlíté­sére kerülhetett sor, me­lyek elsősorban az ipar, a közlekedés, a kereskede­lem terén jelentkeznek. Nem kisebbek és csak részben mások azonban azok a feladatok, ame­lyek a mezőgazdaságban, állami gazdaságainkban, termelőszövetkezeteink­ben megoldásra várnak. Ezekre e cikk keretében nem térek ki részleteseb­ben. Ha vállalatainknál a felsorolt kérdések a gaz­dálkodás során minden szinten kellő súlyt kap­nak, úgy fejlődésünk üte­me meggyorsítható. E cé­lok szolgálatába kell ál­lítani az anyagi érdekelt­ség sokféle lehetőségét és ösztönző erejét Az 1965. évi népgazdasági terv mindezek figyelembevéte­lével és ezek jegyében készült Jellegzetessége a termelés mennyiségi fel­futásának bizonyos mér­séklése egyes területeken, elsősorban az építőipar­ban, de a gépiparban is. A cél az, hogy e két te­rületen, de az ipar más ágaiban is lehetőség nyíl­jék a felsorolt minőségi jellegű feladatok terén jobb tevékenységre, a gazdálkodás javítására. A nemzeti jövedelem terv­felhasználási oldalán a beruházások lényegében az 1964. évi szinten áll­nak, a lakosság fogyasz­tási alapja és a közületi fogyasztás kisebb emel­kedést mutat Kétségte­len, hogy a fenti felada­tok differenciált és jó végrehajtásával népgaz­daságunk újabb tartalé­kai kerülhetnek felszín­re, amelyek lehetővé te­szik a harmadik ötéves terv jó megalapozását a fejlődési ütem növelését m wwmw ******* « A NÉPSZAVA TELEFONSZÁMA: 224—819* 3 NÉPSZAVA.

Next