Népszava, 1965. július (93. évfolyam, 153–179. szám)

1965-07-10 / 161. szám

í Ma: Munkaügyi tanácsadó (­4­4. oldalon) f Helsinki -a lelkiismeret ébresztése Ma, Helsinkiben találkoznak a béke-világmozgalom küldöttei, hogy megvonják az eddigi harc mér­legét és a jövőbe tekintsenek. Tanácskozásuk városa, Helsinki, megragad nyugalmával, csend­jével, békéjével. Terebélyes fáktól övezett, tiszta, rendezett utcái, tágas parkjai, zöldövezetei, fehérben ragyogó, modern kerületei harmóniát sugároznak. A kikötő zöld vizén ringó hatalmas hajók is beolvadnak a békés képbe, s a parton dísztárgyakat, szőnyege­ket, festményeket ajánló árusok kavargása festő vásznára kívánkozik. A Finn-öblöt átszelő kis hajók, motorcsónakok a zátonyok között lavírozva, ezrével viszik a pihenni vágyókat a környező szigetekre. Béke. V­ajon e fenséges nyugalom láttán mit érez Vietnam küldötte, akinek földjét amerikai bombák ezrei tépik fel, s akinek szíve itt, e békés városban is szeretteiért dobog: élnek-e még? S a koreai, aki nem feledheti a háború borzalmait, az azt követő déli terrort, s akinek itt is fülébe cseng a szöuli utcákon békét követelő ezrek csatakiáltása... S a latin-ame­rikai! Saját hazájában is észak-amerikai fegyvereket fognak rá, s városaiban Washington katonái menetel­nek. S az afrikai vajon mire gondol itt, ő, aki tanúja az esztelen vérengzésnek, amellyel imperialista érde­keket szolgáló bábok akarják helyreállítani a függő­séget? Egyikük sem érezhet mást, mint forró vágyat: úgy rendezni a világ sorsát, hogy megismerje a tartós béke boldog érzését a vietnami paraszt, a Santo Do­­mingó-i munkás, a leopoldville-i tisztviselő­k afri­kaiak és ázsiaiak, európaiak és amerikaiak, mind­azok, akik ma farkasszemet néznek a halállal. A­kik eljöttek ide, különböző meggyőződésű, felfo­­­­­gású és hitvallású emberek. Van közöttük hívő 11 és ateista, kommunista és kapitalista, materialista ■*­* és idealista, haladó és elavult gondolatok ébresz­tője. De egyvalami összeköti őket: a béke megvédé­sének akarata, az a felismerés, hogy nem a csataté­ren, hanem a tárgyalóteremben kell megkísérelni a hatalmakat szembeállító nagy nemzetközi problémák megoldását. 1949. április 20-án Párizsból messze hangzott az első béke-világkongresszus kiáltványa: “Mi, a Föld 72 népének küldöttei, minden kultúrát, minden világ­nézetet valló, minden emberi fajtát képviselő nők és férfiak, tudatában vagyunk a világot újra fenyegető irtózatos veszélynek, egy új háború veszélyének ... A béke híveinek világkongresszusa ország-világ előtt hirdeti, hogy a népek immár kilépnek tétlenségükből, és a maguk kezével akarják alakítani sorsukat.» A­z elmúlt években a népek harcos fellépésükkel világszerte kibontakoztatták az új háború elleni harcot. Emlékezzünk a stockholmi felhívásra, az atomfegyverek betiltását követelő 500 millió alá­írásra, a békedemonstrációk ezreire, a húsvéti mene­tekre, a londoni, a tokiói, a párizsi vagy a moszkvai béketüntetésekre. Emlékezzünk a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszusra, amelynek tanácskozó ter­méből a delegátusok üzenettel fordultak a népekhez: »Mindenféle passzivitás árt a béke ügyének. Rajtunk múlik, hogy felvirradjon a nap, amikor az emberiség megszabadul a nukleáris halál rémétől. Mi a békét akarjuk és sokan vagyunk. Ha mindannyian cselek­szünk és ha mindannyian barátságban együtt cselek­szünk, megnyitjuk az utat közös célunk, a maradandó béke felé.­» S­okan vagyunk és mindenütt. Minden kontinensen és minden táborban. Ennek a hatalmas erőnek az összefogására és újbóli megmozgatására ül össze a mai tanácskozás. 1962-ben a leszerelési és béke-világkongresszus után új jelszó járta be a világot: cselekedjetek! cse­lekedjetek! cselekedjetek! Ma még sokkal inkább utat kell törnie ennek a jelszónak robbanékony vilá­gunkban. Hiszen az imperializmus agresszivitásának ma milliók esnek áldozatul. Nagy felelősséget ró a küldöttekre, hogy olyan időben ülnek össze, amikor Vietnam ellen háborút visel az Egyesült Államok. Több mint 75 ország békemozgalma, több nem­zetközi szövetség — köztük a békéért következetes harcot vívó Szakszervezeti Világszövetség — képvi­selteti magát Helsinkiben. Ott vannak hazánk képvi­selői is, hogy hangot adjanak a magyar nép békeaka­­ratának és testvéri szolidaritásának. Széles a napirend­re felvett kérdések skálája, a leszerelés, az európai biz­tonság, Vietnam, Dominika, a nukleáris fegyverek el­terjedésének megakadályozása, atomfegyvermentes övezetek kialakítása, a nemzeti felszabadító mozgal­mak helyzete, a neokolonializmus problematikája, a békemozgalom új módszereinek kialakítása ... Túlzott optimizmus lenne feltételezni, hogy a megvitatandó kérdések mindegyikében közös nevezőre juthatnak a delegátusok. Nem is ez a cél. Az őszinte vita, a kü­lönböző nézetek, elképzelések összecsapása azonban a közös ügyet kell hogy szolgálja: a béke, a nemzeti függetlenség és a leszerelés ügyét. A közös cselek­vést, amely nélkül az események kiszolgáltatottjai vagyunk. H­amarosan húsz éve, hogy Hirosima fölött megje­lent egy repülőgép és kioldotta terhét. A másod­pilóta ezt jegyezte fel: “Hiába keresem a szava­kat. Csak azt tudom mondani: Uram, isten! Mit tettünk! Ha száz évig élek is, ezt a néhány pillanatot soha nem tudom kitörölni az emlékezetemből.» A gép alatt mintha bugyborékoló szuroktengerbe fulladt volna az egész város. Akik ma Helsinkiben összeülnek, a világ lelki­ismeretének ébresztésére vállalkoznak, hogy többé soha, egyetlen város, egyetlen nép se fulladjon bom­bák szurok tengerébe.­ Barabás Péter Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 93. ÉVFOLYAM, 161. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR 1965. JÚLIUS 10. SZOMBAT Szocialista emberek (Riport a 3. oldalon) Magyar szeretők négy világrészben (Tudósítás a 8. oldalon) Kádár János megtekintette a Duna menti árvédelmi munkákat Pénteken Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára Fehér Lajos, az Árvízvé­delmi Kormánybizottság elnöke és Dégen Imre ár­­vízvédelmi kormánybiztos társaságában megtekintet­te a Duna menti árvédel­mi munkálatokat. Repülő­gépen megszemlélték a Győr környéki Felső-Duna védelmi vonalait, majd a déli szakaszon, Őcsényben leszálltak, ecserében K. Papp József, a Tolna me­gyei pártbizottság első tit­kára, Szabópál Antal, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke és Karászi Kálmán, a Közép­dunántúli Vízügyi Igazga­tóság vezetője tájékoztatta őket a Szekszárd és Báta közötti árvédelmi szaka­szok helyzetéről, az eddig végzett munkákról és a to­vábbi feladatokról. A vendégek Őcsényből helikopteren Mohácsi-szi­getre repültek, ahol Kiss György, az Alsódunavöl­­gyi Vízügyi Igazgatóság igazgatója mutatta meg azokat a töltésszakaszo­kat, amelyeket legjobban veszélyeztetett a Duna rendkívül tartós és magas áradása. A magyar—jugo­szláv határ menti I/1-es hódunai gátőr­járásban Benedek Károly mérnök és Vosz­ík­ Lóránt őrnagy, a védelmi szakaszon dol­gozó katonai egység pa­rancsnoka adott jelentést a védekezési munkálatokról. Bemutatták az árvédeke­zés egyik új módszerét, a műanyagfóliás borítást, amellyel az átázott tölté­seken akadályozzák meg a szivárgást. Benedek Ká­roly elmondotta a vendé­geknek, hogy a műanyag­fólia leterítésében a víz fe­lőli töltésoldal fóliás bebo­­rításában hősies munkát végeztek az MHS szegedi és budapesti könnyűbúvá­rai, akik a víz alatt el­egyengették ezt a mű­anyagponyvát és homok­zsákokkal terhelték le, ne­hogy a víz sodra elmozdít­sa. Kádár János szívélyesen elbeszélgetett a könnyűbú­várokkal. Gratulált a fia­tal Táncos Györgynek, aki kétszeres sikert ért el, mert hajnalban még víz alatti munkájával eredmé­nyesen segített védekezni, délelőtt pedig leérettségi­zett az iskolában, majd késedelem nélkül vissza­tért a gátra és folytatta a védekezést. Kádár János elismerő szavakkal kö­szöntötte Bárdi Miklós bu­dapesti könnyűbúvárt is, aki megtalálta és társai­nak segítségével elzárta a mohácsi-szigeti óriás buz­gár töltés alatti nyílását. A vendégek megtekin­tették a szegedi gépesített árvízvédelmi osztag mun­káját. A szegediek bemu­tatták az árvédekezés köz­ben tökéletesített szádfal­­verő berendezést. A szege­di, a budapesti, valamint a katonai árvédelmi osztag összesen 5620 Pátria-le­mezt vert le a gátőrjárás leggyengébb szakaszain. A vendégek felkeresték a nevezetes óriásljuzgárt is, Mohácsi-sziget I/5-ös számú kandafoki gátőr­járásában, ahol 5 napig tartó éjjel-nappali megfe­szített munkával sikerült lokalizálni a töltés mentett oldala mögött felszökő vi­zet. Brachna Lajos fő­mérnök, a Baja és a ma­gyar—jugoszláv határ kö­zött húzódó alkalmi, védel­mi szakasz vezetője és Ök­rös Lajos alezredes, a vé­delemben részt vevő kato­nai parancsnok fogadta a vendégeket. Ennek a sza­kasznak védelmi munká­latairól Molnár Nándor vízügyi mérnök számolt be. Többek között elmon­dotta, hogy mintegy 100 ezer homokzsákot hasz­náltak fel az óriás buzgár­csoport elfogására, lokali­zálására. Farkas János őr­nagy és Joó József száza­dos arról adott jelentést a vendégeknek, hogy már megkezdték a védelemben feleslegessé vált homok­zsákok felszedését és ki­ürítését. A homokzsáko­kat mindjárt kimossák és megszárítják, hogy tisztán juttathassák vissza a ter­melésnek. Kádár János erre a munkára megje­gyezte: »Jó jel, hogy most már homokzsákokat lehet mosni.» A vendégeket Érsekcsa­­nádon dr. Varga Jenő, a Bács-Kiskun megyei ta­nács végrehajtó bizottsá­gának elnöke és Kiss György, az Alsódunavöl­gyi Vízügyi Igazgatóság igazgatója fogadta. Beszá­moltak a mohácsi-szigeti árvédekezés munkálatai­ról és a további tervekről. A vendégek megtekin­tették a Duna jobb part­ján, Mohács város alatt, Kölked község körtöltésé­nek építését. Nagy And­rás, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vízépítő­ipari főosztályának mér­nöke bemutatta azokat az új markológépeket, ame­lyeknek segítségével össze tudják gyűjteni, felszed­hetik a gátak oldalán el­helyezett kőterhelést. Ed­dig csak kézzel, rendkívül nehéz munkával tudták összegyűjteni a követ a gátakról. Az új gépek na­gyon megkönnyítik a töl­tések oldalán elhelyezett több tízezer tonna kő fel­szedését. Mohács városában Ra­­pai Gyula, a Baranya me­gyei pártbizottság első tit­kára, Palkó Sándor, a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke, Gom­bás­ Lukács, a Déldunán­túli Vízügyi Igazgatóság igazgatója, valamint a já­rási és a városi part- és állami gazdasági vezetők tájékoztatták a vendége­ket az árvédelmi munkák­ról. „Megfelelő intézkedésekkel, a társadalom összefogásával pótolni lehet a károkat és teljesíthető az 1963. évi terv is“ A tájékoztató megbe­szélésen Kádár János el­ismerését fejezte ki az árvédekezésben részt vevő sok tízezer ember mun­kájáért, azért a hősies erőfeszítésért, amellyel sikerült megvédeni a gá­takat a rendkívül magas és tartós dunai árhullá­moktól. Elmondotta, hogy az egész ország együttér­­zett velük és segített, ahol tudott. Budapest belterü­letén nem volt közvetlen árvízveszély, de minden este tíz- és tízezrek men­tek a Duna-partra és szo­rongva figyelték a folyót, aggódtak az országért. Kádár János hangsú­lyozta, hogy az Árvízvé­delmi Kormánybizottság munkája még nem feje­ződött be. A kormánynak két nagyon fontos felada­tot kell megoldania. Az első jelentős teendő: ja­vaslatokat tenni az elő­állt károk pótlására, ki­küszöbölésére. A másik rendkívül fontos feladat meghatározni azt az utat, amelyen haladva éppen úgy biztosítani lehet az éves terv teljesítését, mintha nem is lett volna dunai áradás. Ez jelenti majd az igazi sikert, az ország gazdasági életé­nek előrehaladását. Meg­felelően átgondolt és ha­tározott, öntevéken­y­, gyors intézkedésekkel, a társadalom összefogásával pótolni lehet a károkat és teljesíthető az 1965. évi terv is. Ha esik az eső, ha árad a Duna, vagy ha süt a nap, a célunk egy, a szocializmus épí­tése, s ezt kell segítenie minden kommunistának, minden becsületes, haza­fias érzelmű embernek. A szocializmus a dolgozó ember társadalma, amely­ben minden eredményt, minden előrehaladást csak munkával lehet el­érni. (MTI) Több mint 19 000 ember dolgozik a gátakon Az Árvízvédelmi Kormánybizottság péntek esti tájékoz­tatója. A Duna magyar szakaszán folytatódik az apadás. Csü­törtök reggeltől péntek délig a vízszint Dunaremeténél 23 centiméterrel, Budapesten 13 centiméterrel, Baján 8 centi­méterrel, Mohácson 9 centiméterrel csökkent. A péntek déli vízállás Budapesten 670 centiméter, Baján 870 centiméter, Mo­hácson 899 centiméter. Az apadás következtében az árvízvédelmi helyzet Szek­szárd, Baja, Mohács térségében tovább enyhült. Báta, Por­bél­y községekben, valamint a környékbeli településekben gyorsított ütemben folynak a lakosság vissza­költöztetésére irányuló egészségügyi és épületbiztonság-felülvizsgálati mun­kálatok. Az Ausztriából, Cseh­szlovákiából érkező jelen­tések kedvezőek. Végig a Dunán egyenletes az apa­dás, a magyar szakaszon is jelentős vízszintcsök­­kenést mutatnak a mér­cék. A legtöbb helyen 24 óra alatt 6—10 centimé­tert apadt a Duna. Péntek délután az észak-budai és a dél-budai szakaszon II. fokúra, a többi budapesti Duna-szakaszon I. fokúra mérsékelték az árvízi ké­szültséget és megkezdték az alsó rakpartok takarí­tását. A Népsziget déli részén a gyulai vízügyi igazgató­ság két nagyteljesítmé­nyű szivattyúegysége éj­jel-nappal dolgozik, át­emeli a sziget elöntött te­rületeiről a vizet a Duná­ba. A jövő héten megkez­dik itt a terület fertőtle­nítését. A Margitszigeten a Nagyszálló és a szabad­téri színpad közötti gyep­szőnyeg teljesen felázott, használhatatlanná vált, így ezt a részt fel kell szántani és újból gyepesí­teni. A Fővárosi Csator­názási Művek és a Mező (Folytatás a 2. oldalon) Taylor tábornok lemondása az agresszív amerikai politika kudarcát tükrözi Cabot Lodge és Nd­amara Saigonba utazik Davies brit miniszter Hanoiban Amerikai kalózgépek pénteken bombatámadást intéztek a Vietnami De­mokratikus Köztársaság területén levő Dien Bien Phu-i erődítmények és az ottani repülőtér ellen. A légitámadásban 30 repü­lőgép vett részt és együt­tesen mintegy nyolcvan tonna bombát dobott le. Az Independence repülő­­gép-anyahajóról felszállt nyolc másik repülőgép Hanoitól mintegy 140 ki­lométerrel délre, Bai Thuong helységben szin­tén katonai létesítménye­ket bombázott. A Vietcong egységei egy újabb város ellen intéztek támadást, a Kontumtól délre fekvő Due Co ellen. Könnyűfegyverekből több órán át lőtték a várost. Veszteségekről nem érke­zett jelentés. Tovább folynak a har­cok a közép-vietnami fennsíkon, ahol a vietna­mi szabadságharcosok az elmúlt napokban alapo­san megszorították a dél­vietnami és amerikai egy­ségeket. Saigonból érkezett je­lentések szerint pénteken a Saigontól 555 kilomé­ternyire északkeletre fek­vő Chu Lai körzetében jelentős összecsapások folytak az amerikai kato­naság és a felszabadítási harcosok között. Chu Lai közelében az amerikai haditengerészet hídfőál­lást tart fenn. Egy jelen­tősnek mondott dél-viet­nami haditengerészeti lé­tesítményt a reggeli órák­ban a partizánok lerohan­tak, mire az amerikai haditengerészek ellentá­madásba lendültek. Tizen­két órával a támadás után még mindig nem dőlt el a harc. Több amerikai tanácsadó elszakadt csa­pattestétől és sorsukról mit sem tudnak. Ismeretessé vált, hogy Cabot Lodge már a jövő szerdán Robert McNama­ra hadügyminiszter tár­saságában elutazik Sai­gonba, ahol Taylor tábor­nokkal, a dél-vietnami (Folytatás az 5. oldalon) Géptávírón érkezett Földrengés Ausztriában BÉCS: Péntekre virradó éjjel hatos erősségű föld­rengést észleltek Inns­bruckban és környékén. A rövid ideig tartó mozgá­sok kisebb épületkárokat okoztak. Röviddel később Bécsújhelyen és vidékén rengett a föld. Érdemle­ges kár itt nem keletke­zett. Vasutas orvosi rendelő Miskolcon MISKOLC: A Tisza pá­lyaudvar közelében, a se­lyemréti új városrészben átadták rendeltetésének a MÁV Miskolci Igazgató­ság új szakorvosi rendelő­jét. A háromemeletes, hi­deg-meleg vízzel, központi fűtéssel ellátott épület 100 helyiségében nyolc külön­böző­ szakorvosi rendelő, külön sebészeti műtő és röntgen van. Az épület földszintjén gyógyszertárt rendeztek be. Bankrablás és emberrablás SAN FANCISCO: A Ne­vada állambeli Tonopah­­ban a rendőrség több na­pos hajtóvadászat után be­kerített és elfogott két szökött fegyencet. Wilbur Grey és társa, Karl Bow­les, az oregoni Portland­­ban 14 000 dollárt rabolt a bankból, majd menekülő­ben egyikük agyonlőtt egy rendőrt

Next