Népszava, 1965. szeptember (93. évfolyam, 205–230. szám)

1965-09-01 / 205. szám

Áll­as üzemre is­­ keresik a megoldást Még nem sikerült leküzdeni a kénhid­rogéngáz-veszély­t Az Egyebütt Izzó vági­ Televízió Képcsőgyár fénypár részlegének he­lyiségébe lépve, ném­a csend fogad. Mint a csa­tatér, olyan a mű­hely: a betonpadlózat fel­törve, az alatta húzódó csatornahálózat árka fel­­ásva. A gépek, ülepítő — Itt álltunk Szilágy­vári János művezetőnk­kel — mutat a munkate­rem közepe tájára Almási József csoportvezető. — A napi munkáról folyt a szó, amikor kénhidrogén­­gázszagot éreztünk. Azon­nal odatekintettünk, ahol a gyártás kénhidrogénnel folyik. De ott az embe­rek rendesen dolgoztak. A munkaterem másik sarkában azonban észre­vettük, hogy két munkás összeesett. És most már egyszerre többen is közbeszólnak, Zeller István üzemtech­­nikus, Loska Sándor szb­­munkásvédelmi felügyelő, Csizi Pál műszerész, Ber­ki Sándor munkás és még mások is. Mindenki em­lékezett annak a nehéz két percnek valamilyen töredékére. Valaki felkiáltott: »Vi­gyázz! Kénhidrogén­« A csoportvezető odarohant a két összeesett ember­hez, Bayer Miklóshoz és Kurdi Jánoshoz. Tudta, hogy az élete veszélyben forog, hiszen az alattomos kénhidrogénből néhány Szippantás halált jelent­het. Nagy nehezen kics­üstök s egyéb gépi beren­dezések elárvultan áll­nak, nem működteti őket az életet adó emberi kéz. Július 10 óta van ez így, s nem tudni még, hogy mikor indulhat meg itt ismét a munka. De mi is történt, ami miatt most kihalt a munkaterem? Vigyázz! Kénhidrogén­­ séges berendezésekre sok millió forintot fordítot­tunk és a drága berende­zések kihasználatlanul állnak már több mint másfél hónapja és állhat­nak még ki tudja med­dig. Mert csakis egyet le­het érteni a gyár vezetői­nek azon törekvésével, amelyben az anyagi erő­tette az első embert a szabad levegőre, közben mások is segítettek. Ugyanakkor a műveze­tő, bizonyára a nagy ijedtségtől, nem vette fel a gázálarcot és úgy pró­bálta a csapokat elzárni, gondolva, hogy azok va­lamelyikén ömlik a kén­hidrogén. De pillanatok alatt ő is összeesett. A második ember is a szabadba került. A mű­szerész pedig semmivel sem törődve rohant a munkaterembe, hogy a művezetőt kimentse. Né­hány métert vitte, de megszédült, elhagyta ere­je, még a folyosóra kiér­ve, annyit tudott monda­ni: »A Jancsi még bent van«, azután ő is elájult. A többiek berohantak és kihozták a művezetőt is. Mesterséges légzéssel próbáltak magukhoz térí­tési,­ közben jöttek a riasz­tott mentők és kórházba szállították a két mun­kást és a művezetőt. A két munkás három nap múlva egészségesen távo­­zott a kórházból, munka­társaik önfeláldozása és a gyors orvosi beavatko­zás megmentette életüket, forrásokra és időre való tekintet nélkül — vállal­va ennek anyagi hátrá­nyát is —, csak akkor indítják meg újból a fényporgyártást, ha és már semminemű módon nem veszélyezteti a dol­gozók egészségét, életét. Taray László még nem tudták megállapítani.. Szilágy­vári János mű­vezető azonban nem tér­het vissza többé oda, ahol a kis kollektíva tagjai életük kockáztatásával is '' próbálták megmenteni a haláltól. Nem rajtuk mú­lott, hogy ez itéik" kifeé­­rült. — Talán, ha nem hagy el az erőm, s az első kí­sérletre sikerül kihoznom a szabadba, akkor talán most is itt lehetne közöt- t­ü mnk — ismételte el azóta többször is elkeseredetten Csiki Pál műszerész. Fáj neki és munkatársainak is, hogy Szilágyvári Já­nos »­eltávozott« közülük. — Vállalatunk egész kollektíváját nagy rész­véttel tölti el a tragikus eset — mondja Sugár György, a központi gyár szb-titkára. — Különösen szomorú a dologban, hogy alig egy éve egy fiatal­­asszony esett a kénhid­rogén áldozatául. Mégpe­dig a fényporgyártó mun­kateremtől egészen távol álló helyiségben. A vizs­gálat akkor azt állapí­totta meg, hogy a csator­nán keresztül ömlött a helyiségbe a kénhidro­gén. — És mit tettek akkor? — A gyártás három hó­napig állt. Ez alatt az idő alatt különböző szakértők és munkásvédelmi szer­vek javaslatai alapján több mint 700 000 forint összegű beruházást fordí­tottunk a munkásvédelmi berendezések tökéletesí­tésére.­­Átépítettük az egész csatornahálózatot, amelyben biztonságot szolgáló vízzáró derítőket is elhelyeztünk. Így a fényporgyártás az épület többi helyiségétől teljesen különválasztott csatorna­­hálózatot kapott, 16 000 forintos jutalmat is ki­tűztünk olyan berendezés készítésére, amely időben jelzi a kénhidrogén jelen­létét. Az egy évvel ezelőtti­nél most nehezebb hely­zetben vannak a gyár ve­zetői. A különböző ható­ságok mindenre kiterjedő vizsgálata még ma sem tudta feltárni, hogy a há­rom ülepítő üst alá, ahol a baleset történt és mér­gező anyaggal nem dol­goznak, miként kerülhe­tett kénhidrogéngáz... — A vezérigazgató uta­sítást adott, hogy a gyár­tás csak akkor indulhat meg, ha minden feltételt megteremtettünk a biz­tonságos munkavégzéshez — mondotta — Kozmics László biztonsági megbí­zott. Csak akkor, ha nincs veszély — A Nehézipari Kuta­tó Intézettel kötöttünk szerződést — tájékozta­tott Tóbik János, a köz­ponti gyár fővegyésze. — Vállalták, hogy megvizs­gálják: miképpen lehet megoldani a szennyvíz és a levegő kénhidrogén­­mentesítését. Több neves szakértőt is felkértünk, hogy e gondunk megoldá­sára tegyenek javaslatot. Emellett az Egyesült Izzó mérnökei is részletes ku­tatómunkát végeznek a fénypor biztonságos gyár­tására. Mert fényport gyártani kell és számos országban gyártják is. Ebben az eset­­ben talán nem lenne ha­szontalan valami módon külföldi tapasztalatokat szerezni — még devizaál­dozatok árán is —, már csak azért sem, mert a fényporgyártáshoz szük. 2 MŰVELŐDÉSI HÁZAK, KLUBOK részére használt rex-asstalokat olcsó áron eladunk Cím: Belkereskedelmi Kölcsönző V. Bp., IX., Közraktár u. 30. Tel.: 336—499 Átadta megbízólevelét az ú#/ angol nagykövet Dobi István kedden fo­gadta Sir Alexander Francis­ Morley rendkívü­li és meghatalmazott nagy­követet, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság új magyarorszá­gi­­nagykövetét, aki átad­ta megbízólevelét. A nagykövet megbízóle­vele átadásakor mondott beszédében a többi között hangoztatta: — Elődöm budapesti szolgálatának ideje alatt országaink kapcsolatai fejlődtek. Évről évre bő­vült a keresk­edelmi és kulturális csere. Péter Já­nos miniszter úr legutób­bi londoni látogatását kormány­om és Magyaror­szág számos hazámbeli barátja nagyra értékelte. Úgy tudom, hogy Michael Stewart külügyminiszter úr nagy örömmel tekint magyarországi látogatása elé, amelyre a magyar kormány meghívása alap­ján kerül sor.­­ Teljesen világos előttünk: közös érdekünk, hogy kapcsolataink ily­­módon tovább fejlődjenek. Biztosítani kívánom önt, erőmtől telhetően mindent megteszek, hogy hozzájá­ruljak ehhez a fejlődés­hez, és tovább erősítsem a kormányaink és népeink közötti bizalmat és meg­értést. Dobi István válaszában hangsúlyozta: — A Magyar Népköztár­saság külpolitikáját az a törekvés vezérli, hogy megőrizze a békét és erő­sítse a népek közötti ba­rátságot. Meggyőződésün­­­, hogy a Magyar Népköz­­társaság és az Egyesült Királyság kapcsolatainak bővülése ezeket a nagy célokat szolgálja. Mindez népeink és országaink kö­zös érdeke. Ennek megfe­lelően, az utóbbi években kapcsolataink valóban kedvezően fejlődtek nem­csak gazdasági és kultu­rális, hanem politikai té­ren is. Mi is fontos állo­másként értékeljük a Ma­gyar Népköztársaság kül­ügyminiszterének London­ban tett hivatalos látoga­tását. Az Egyesült Király­ság külügyminiszterének várható budapesti látoga­tása és itteni tárgyalása további hasznos hozzájá­rulást jelenthet a világbé­két veszélyeztető problé­­­mák megoldási módozatai­nak felkutatásához. A nagykövet bemutatta az Elnöki Tanács elnöké­nek a kíséretében megje­lent H. A­. Carless nagy­követségi elsőtitkárt, Ar­chibald Rae Connock ezre­des, katonai attasét, R. J. H. Uprichard ezredes légügyi attasét, F. R. Bruce kul­turális attasét, F. E. B. Ide nagykövetségi elsőtitk­árt, és C. B. Dowds kisasz­­szony nagykövetségi má­sodtitkárt. Dobi István ez­után szívélyesen elbeszél­getett a nagykövettel. * Sir Alexander Francis­ Morley nagykövet meg­bízólevelének átadása után a Hősök terén meg­koszorúzta a magyar hő­sök emlékművét. (MTI) HORIZONT uiiim­iiiminnin­iii — Az Építők Vadrózsák Táncegyüttese a szófiai Dimitrov kultúrház ven­dégeként ma, szerdán tíz­napos vendégszereplésre Bulgáriába utazik. Az együttes részt vesz és fel­lép a szeptember 9-én, Bulgária felszabadulásá­nak 21. évfordulóján tar­tandó ünnepségeken a bolgár fővárosban. — Tízezer hazai és külfödeli vendég vett részt vasárnap Szombathelyen a hagyomá­nyos Savaria-karneválon. — A magyar irodalom — húsz év könyvkiadása tükrében címmel prózai­lírai kötet- és albumkol­lekciót válogat össze a könyvkiadók és terjesztők tájékoztató központja. Az anyagból szeptember 4- én, szombaton a Petőfi Irodalmi Múzeumban ki­állítás nyílik. — Munkácsy Mihály szob­rát avatták vasárnap Kazinc­barcikán. A szép műalkotást Pátzay Pál Kossuth-díjas mű­vész készítette. — A hagyományos bá­nyász kulturális napokat ezen a héten rendezi Ta­tabányán a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete. — Tafner Vidtor ötvösmű­vész kiállítása 5-én nyílik a székesfehérvári Csók István Képtárban. — Mező László, az 1963. évi nemzetközi gordonka­­verseny győztese, sikeres bayreuthi szereplése után hazatért. Szeptember 7-én Ford-ösztöndíjasként tíz hónapra New Yorkba uta­zik. — Bod Éva keramikusmű­vész kiállítása 5-án nyílik a Fényes Adott-teremben. „ — Ünnepi filmbemuta­tót rendez ma este a film­főigazgatóság és a Haza­fias Népfront a Vietnami Demokratikus Köztársaság függetlenségi évfordulója alkalmából a Puskin-mo­­ziban. Bemutatásra kerül A Dien Bien Phu-i győ­zelem című vietnami do­kumen­tumfilm. — Korniss Dezső festőmű­vész kiállítása vasárnap nyitt meg Székesfehérvárott, az István­ király Múzeumban. — Versenyen kívül, nagy sikerrel mutatták be a velencei filmfesztivál közönségének Fábri Zol­tán rendező Húsz óra cí­mű filmjét. — A kisvárdai járási mű­velődési ház amatőrfilmesei kisfámét készítettek Gárdo­nyi Géza novellájából, A pa­­rasztlányból. — Irina Petrescu ro­mán filmszínésznő lesz Keleti Márton Butaságom története című új filmjé­nek egyik szereplője. — Két új magyar fil­met mutatnak be szep­temberben. Fejér Tamás rendezte a Patyolat-akció című új zenés filmvígjá­tékot. A Vízivárosi nyár című televíziós filmet is bemutatják, Fábry Zoltán rendezésében. — 20 ország 240 fiatal művésze jelentkezett a szeptember 11-én kezdő­dő 8. budapesti nemzet­közi zenei versenyre. Vá­rakozáson felüli a jelent­kezők száma az ária- és dalversenyekre is. NÉPSZAVA Kulcs a viilághoz — Nehéz, fojtó meleg. Kusza liánok, áthatolha­tatlan dzsungel... Maj­mok, színes madarak hangversenye, s a felelet: a szuszu tamtamok ritmi-­ kus, vad pergése ... Nem oroszlánvadász, Afrika-kutató élménybe­számolóján ülünk, hanem Szigethalmon, a Csepel­i Autógyár szakszervezeti bizottságán a világjáró szerelők, gépkocsivezetők között. Az ő élményeik legalább olyan izgalma­sak, mint a híres vadá­szoké és felfedezőké. Tu­lajdonképpen ők is fel­fedezők: vízszállító tar­tálykocsijaikkal, lánctal­pasaikkal, teherjármű­­veikkel világokat fedez­nek fel saját maguk — és a magyar ipar szá­mára. Skandináviából az afrikai dzsungelbe Éppen Gállos Lajos sze­relőé a szó, aki a szőke Skandinávia Után a fe­kete, titokzatos Guinea őserdei útjait rótta éve­kig a megrendelt Csepel gépkocsikkal. — A művelt élet kel­lős közepéből, Svédor­szágból, Dániából — a dzsungelbe. Óriási kont­raszt: a franciák nem ad­tak ipart, kultúrát vélt gyarmatuknak ... Huszon­hét törzs huszonhét nyel­vé, szuszok, molenkók, fullakok, ősi szokások, régi babonák béklyói­ban. Nem embernek Való élet az... Gállos Lajosnak módja volt alaposan megismerni ismeretlen népek életét, nemcsak azért, mert hosz­­szú időt töltött körükben, főleg azért, mert többsé­gükkel beszélni is tudott: már évekkel ezelőtt meg­tanult franciául. — Nagy hasznát­ vet­tem, hiszen az uralkodó nyelv Guineában ma is a francia. Családokhoz juthattam el, megismer­tem szokásaikat, gondol­kodásukat, s tanúja lehet­tem a változásnak: ho­gyan lesz a fájóan aláza­tos, primitív népekből ön­érzetes, magára eszmélő nemzet... Guineában nincs színház; amikor el­jöttem, akkor kezdtek építéséhez. Örömüket, bánatukat tánccal fejezik ki, elég egy tamtam hogy egy egész falut szórakoz­tasson. De már tért hó­dít a fúvószenekar, s a gyermekek írni-olvasni tanulnak franciául... „Ta pice“, a „nagy orrú“ malájul is megtanul Fekete József szerető még fiatalember, de él­ményei bölcs élettapasz­talattal vértezték fel. Sok ezer kilométert autózott a hatalmas Kínában. Nehéz a kínai nyelv, tán a vi­lágon a legnehezebb, Fe­kete József az angol mel­lett ezzel is megbirkózott. Ha nem is tökéletesen, de jól meg tudta értetni ma­gát. Ennek köszönheti, hogy bepillantást nyerhe­tett olyan dolgokba, ami­lyenekre nem sok honfi­társának volt módja. — Peking, Sanghaj, Vu­­han, Kanton mellett olyan dél-kínai vidékeken is jártam, ahová még fe­hér ember nem tette be a lábát. Előfordult, hogy a kí­váncsi gyermekek gyűrű­jéből csak riadókocsival tudták kiszabadítani »ta­pi­ét«, a »nagy orrú« em­bert ... Az élmények kifogyha­tatlanok. Áradatukat csak az idő tartóztatja fel: Fe­kete Józsefnek készülőd­nie kell, a napokban in­dul az előre csomagolt tehergépkocsik után Indo­néziába. Úgy véli, kez­detben angol nyelvtudá­sával jól elboldogul, de hogy még közelebb kerül­hessen vendéglátóihoz, megkezdi a maláj nyelv­leckéket. Egyelőre utazás közben, angol—maláj tan­könyvből . .. Többet mint amit a szem mutat — Egymás között mi, magyar szeretők is csak lengyelül beszéltünk, mert nincs rosszabb annál, mintha az ember szája helyett csak kezét-lábát használhatja — mondja Koszler Antal szerelő, aki három évet töltött ki­küldetésben Lengyelor­szágban. — Eleinte csak németül beszéltem — folytatja. — De ahhoz, hogy hosszabb időt itt töltsek, feltétlenül meg kellett tanulnom lengye­lül. Megint jönnek az él­mények:­­ ének- és tánc­fesztivál a chorzowi park­ban, lengyel dráma a ka­­towicei színházban, len­gyel festészet a Wawel­­stől, lengyel muzsika, len­gyel irodalom — lengyel szív és lengyel barátság. S mindehhez a kulcs: a nyelv. — Én is többet láttam Németországból, mint amit a szemem mutatott, mert jól megtanultam né­metül — mondja Zádor Gyula próbamester. — De most angolul is tanulok, mert a saját bőrömön ta­pasztaltam: ahány nyelv, annyi ember, vagyis any­­nyi a világ. Az idén érettségizett, esti iskolán. Beiratkozott a könyvtárba, s most, egy ghánai körutazás előtt nemcsak az egzotikus él­ményeket — a művelő­dés, a kultúra izgalmas él­ményeit is gyűjtögeti. Párduckalandtól a technikumig Pápai István szerető magnetofonja segítségét --------— - ..... ......— is igénybe vette az angol nyelv elsajátításához. S mire a teherautó fülké­jében Ghánába, majd Ni­gériába ért, élményei a nyelvtudás, a beszéd bir­tokában rendkívüli mér­tékben meggazdagodtak. — Az embernek meg­változik az életről alko­tott egész képe, részben a „felfogása is. Tulajdon­képpen Nigériában ismer­tem i­eg a kapitalizmust — és itt erősödött meg a hitem a mi társadal­munkban. Javarészt ezt is a nyelvtudásomnak kö­szönhetem. Tanúja volt egy ország újjászületésének: szeme előtt épült Tema, Ghana új kikötője, ipar- és lakó­telepestül, örök barátsá­got kötött a kumasi né­ger szeretőkkel, akik ke­zet szorítva, egyenrangú munkatársai voltak, de a másik országban hétrét görnyedtek pusztán arc­színe előtt. Látta az acc­­rai nemzeti múzeum ősi szobrait, múmiáit, járt zsúfolásig telt afrikai is­kolákban ,­s járt olyat a városban is, ahol csak a hindu nagykereskedő mert szóba állni a szocia­lista országból érkezett »Vörös« felforgatóval. Ült a kunyhó szőnyegén szá­rított hál előtt és órákig beszélgetett a modern leprakórház bennszülött orvosaival. A tenger élmény, amit szorgalmának, egy idegen nyelv elsajátításának kö­szönhet, egyetlen követ­keztetésbe torkollik: — Tanulni. Enélkül nincs tovább ... Míg itt­hon leszek, elvégzem a technikumot. És megta­nulok egy további nyel­vet — hiszen oly nagy a világ... Győri Illés György Kondor Béla és Dabóczi Mihály kiállítása Kiállítás ritkán váltott ki ilyen nagy érdeklődést és ritka alkalom, hogy ilyen elmélyülten nézze­nek képeket a látogatók, mint az Ernst Múzeum legutóbbi — még a nyár­végi »uborkaszezonban« rendezett — tárlatán, me­lyet Kondor Béla képei­ből és Dabóczi Mihály szobraiból rendeztek. A két kiállító két el­lentétes művészalkat. Da­bóczi Mihály szobrain a formálás és az anyag szépségei állnak előtér­ben; a fa és a márvány finom erezete, a csiszolt felületek hajlékony egy­másba simulása a tapin­tás izgalmát és örömét idézik fel — Kondor Béla festményei és grafikái a szellemet hozzák izgalom­ba, amellett mesterség­beli biztonságban ugyan­csak a legmagasabb fo­kon állnak. Kondor Béla, aki ki­lenc éve végezte a Főis­kolát, máris érett, saját művészi világot teremtett, saját és ugyanakkor álta­lános érvényű jelképek­kel. A sok összetevő kö­zül, amely ezeket a gra­fikai lapokat és festmé­nyeket jellemzi, a leglé­nyegesebb az egyetemes­ség. Mindegyikben, még a legvázlatosabban is, az egész alkotó ember jelen van, gondolatainak, ér­zésvilágának, benyomásai­nak és látomásainak tel­jességével. A képek több­sége gazdag motívumok­ban, azonban még az egyszerűbbekben is jelen van az egész kulturális örökség és a mai élet egész valósága, amellyel az alkotó állandó, eleven párbeszédet folytat. Vé­gül: mindezt a humorral és fájdalommal teli küz­delmet a világgal, átfogó, természetes kötetlenségé­ben is fegyelmezett eszté­tikai rend teszi műalko­tássá. Ez az egyetemes­ség, a felülemelkedés minden lényegtelen jelen­ségen és szemponton, a felszín alatt rejlő belső valóság feltárásáért, a legnagyobbak sajátja. És korántsem elhamarkodott dolog ismét közéjük so­rolni gyűjteményes kiál­lítása alkalmából Kondor Bélát. (havas) A fővárosi színházak „nyitánya“ A Vidám és Kis Szín­pad már megnyitotta ka­puit, s megkezdte évad­ját a Fővárosi Operettszín­ház is. A József Attila Színház 4-én először fo­gadja újjáépített épületé­ben a nézőket a Kemény­kalaposok bemutatóján. Az Állami Déryné Szín­ház 7-én kezd Az ezred lánya című darabbal, míg a Nemzeti Színház 11-én Az ember tragédiájával, a Katona József Színház a Villámfénynél című szín­művel, a Madách Kama­­raszínház pedig az Ex be­mutatójával indítja az évet. Az Állami Bábszín­ház művészei 12-én az El­lopták a Holdat című bábjátékból tartják idei első előadásukat. A Vígszínházban kettős évadnyitásra készülnek: a nagy színházban 9-én Az udvari kalap kerül bemu­tatásra, kamaraszínházuk egyelőre az Ódry-színpa­­don 17-én nyílik. A Ma­dách Színház 23-án a Hamlettel, a Thália pedig az Alkony című drámával nyitja kapuit. Az Operaház is és az Erkel Színház is szeptem­ber 16-án nyit, a három Bartók-művel, illetve a Hunyadi Lászlóval. 1965. szeptember 1

Next