Népszava, 1965. szeptember (93. évfolyam, 205–230. szám)
1965-09-01 / 205. szám
Szentes öt év után Az emberek már nem vándorolnak »Szentesen a helyzet változatlan« — írtuk öt esztendővel ezelőtt. Beszámoltunk a minisztériumok egymást követő helyszíni vizsgálatairól és a helybeliek türelmetlenségéről: »... ha ipart kapna Szentes — minden e körül forog. S így lebegnek az itteniek csüggedés és reménység között. Mindig félúton.« A legfőbb reménység akkor egy új sörgyár volt, úgy látszott, annak létesítéséről döntenek legelőbb. Sörgyár máig sincs ... Amikor a városi tanácsról szóba hozom az ügyet, kissé meghökken dr. Báló Károly vb-titkár közömbös hangja, ahogyan a A »meglevők«, amelyekre céloz, az ipar három előőrse: a Szegedi Ruhagyár szentesi üzeme; az automatizált, modern Erőtakarmány gyár; és a Kontakta villamossági és műszerüzeme. Az elmúlt három-négy évben gyökeresedtek meg itt, ahol azelőtt egyedül a baromfifeldolgozó képviselte az ipart. Ez utóbbi maga is újjászületett közben, szinte új üzemnek számítható. Rövidesen befejeződik rekonstrukciója, amelyre közel ötvenmillió forintot költött államunk. A szentesiek immár nem lebegnek félúton »csüggedés és reménység között«. A második ötéves terv létesítményei a város lakosságának minden rétegére kedvezően hatottak. — Mi havonta egymillió forint munkabért fizetünk ki, képzelheti, mit jelent ez a város gazdasági vérkeringésében! — büszkélkedik Lajtár András, a Kontakta párttitkára. — Csaknem kilencszáz dolgo Vargabetűvel A szövetkezeti ház után gyors ütemben megindult az állami lakásépítkezés is. Elnyelte az óriási piacteret — annak a helyén, a Marx téren sorakoznak az »új Szentes« derűs, színes, háromszintes épületei. A napokban adtak át egy újabb harminchat lakásos házat. Még folyik a bekölhajdani nagy reménységről nyilatkozik: — Igen, a sörgyár ... Az még valóban elkelne itt, s mi természetesen továbbra is bízunk benne, hogy végül megkapjuk. De mintha már nem lenne olyan sürgős az egész. És csakugyan, néhány perccel később ilyen mondatokat fogalmaz: — Tulajdonképpen nem kapaszkodunk újabb üzemekért. A városnak az az érdeke, hogy a már meglevők bővüljenek, s ezzel kellőképpen lépést tartson a közszolgáltatások, közintézmények, a lakásépítés, meg az oktatási hálózat fejlődése. zánk van, a létszám hatvanöt százaléka nő. Aszszonyok, lányok, akik korábban csak a háztartásban dolgoztak. Különösen az egy-kétgyerekes elvált asszonyoknak jelent sokat ez a munkalehetőség, hiszen ők régebben nehezen éltek, nem bírtak önálló egzisztenciát teremteni. A Baromfiipari Vállalat feldolgozó üzeme szezon idején nyolcszáz embert foglalkoztat. — Igen sok közöttük a cigány — mondja Mag Pál főmérnök. — Aki iparkodik közülük, azt megtartjuk állandó munkásnak, így maradt nálunk évekkel ezelőtt Fehér Sándorné is, aki ma már szakmunkásnak számít. Azt hiszem, az ő sorsa bizonyítja legszemléletesebben az emelkedési lehetőségeket. Gépkocsivezető férjével a város szélén laktak, putriban. Amikor felépült a mindmáig egyetlen szövetkezeti ház, az elsők között vásároltak benne lakást, a szülőföldre törés, csak sok eredménytelen kopogtatás után találok végre egy boldog lakót, aki már elrendezkedett: Finta Mihályt, az Erőtakarmánygyár silócsoportvezetőjét. — Három évvel ezelőtt kerültem a gyárba — meséli. — Előtte sokáig hányódtam, hiszen csak hat elemit végeztem, szakmám nincs. Egy ideig rakodóként dolgoztam, majd a Nemzeti Bankba vettek fel hivatalsegédnek. Bár az asszony is dolgozik, azért mégis sovány kenyér volt ez, hiszen három gyerek van... Itt a gyárban azonban csaknem a dupláját keresem a régi fizetésemnek és a munkám után végre lakáshoz is jutottam. Most már, hogy így rendbe jöttünk, ősszel elkezdem a továbbtanulást. Szükségem van rá, hiszen lassanként technikusi ismeret kell a mi munkánkhoz. A szemközti lakásban gyerekarcú, karcsú fiatalasszonyka nyit ajtót. El se akarom hinni, hogy ötgyermekes édesanya. — Amikor négy évvel ezelőtt eljöttünk Budapestről, még csak egy volt jó helyre települtek az új gyárak. Nagyon kellettek ezen a vidéken, fel is pezsdítettek maguk körül mindent. Emberi sorsoknak adtak kedvező fordulatot, s máris észrevehetően megváltoztatták a város arculatát. A Marx téri új házak mellett impozáns épület áll: a tavaly megnyílt ipari szakközépiskola. Elektroműszerészeket és mechanikai műszerészeket nevel. Képzésükben a televízió-állomás előadói mellett szívvel-lélekkel részt vesznek a Kontakta szakemberei is. »Haza dolgoznak, hiszen lehet, hogy már jövőre sor kerül a fiatal üzem újabb, százmillió forintos bővítésére. Ilyen távlatok tették szükségessé a közgazdasági technikum építését is. Ez az idén kerül tető alá, a régi épületben pedig, ahol eddig működött, talán megindulhat az iparitanuló-képzés, hogy ne sokáig kelljen már Vásárhelyre járni szakmáért a szentesi gyerekeknek. Az iparosodással, a növekvő igényekkel függ össze az is, hogy két évvel ezelőtt nagy költséggel felépítették a pompás termálfürdőt (érdekes kupolája miatt itt »török fürdőnek« nevezik, s a kellemes szórakozóhelyek között tartják számon) és korszerűsítették a Petőfi Szállót, amelynek első osztályú étterme, elegáns — mosolyog kipirulva Lupsa Miklósné. — Azt is nehezen tűrték az albérletben, ahol laktunk, havi ötszázért. Férjem szentesi származású, édesanyja ma is itt él a tanyán, ő meg villanyszerelőként járta az országot. A Beloianniszban találtunk egymásra. Lakáskilátásaink reménytelenek voltak, ezért, amikor meghallottuk, hogy Szentesen is gyár indul, elhatároztuk: leköltözünk, hátha így könnyebben alapíthatunk otthont. Először itt is csak a futballpálya öltözőépületében kaptunk egy kicsi szobát, de a Kontaktából — ott dolgozik a férjem, — biztattak, tartsunk ki. Bíztunk is, bizonyítják a gyerekek ... És most, négy nappal ezelőtt, birtokunkba vettük végleges otthonunkat, bisztrója, cukrászdája kedvelt találkozóhellyé vált. Most a színháztermet szeretné sürgősen rendbehozatni a tanács — pénz már van, csak a kapacitás hiányzik —, a távlati tervbe pedig a közönség sürgetésére került be egy »kultúrkombinát« építése. Félreértés azért ne essék: Szentes még nem ipari város, sőt, bizonyára később sem lesz egészen az. A harmincezer lakos zöme az adottságoknak megfelelően a mezőgazdaságból él, méghozzá igen jól. A legutóbbi zárszámadáskor a hét termelőszövetkezetben 25 559 forint volt átlagosan az egy tagra jutó évi kereset. A híres szentesi primőráruk, a keresett zöldségfélék mellett azonban ma már meghonosodtak az ország, sőt a nagyvilág piacán a szentesi ipar termékei is. A Kontakta műszerei, villamosalkatrészei, az Erőtakarmánygyár tápkeverékei, a baromfiüzem konyhakész, félkész csomagjai. S ami a legfontosabb, ebben az alföldi városban véglegesen helyükre kerültek a dolgok: csak a termékek vándorolnak el, az emberek már nem. Szentesen ugyanis nincsenek, s remélhetőleg többé nem is lesznek »felesleges« emberek. Létrejött, formálódik, izmosodik belőlük a munkásosztály. • Miklós Dezső Három új gyár gyökerei vert Utánpótlás a „kontaktusoknak'" mmm skot No le A virágoskerttel és a sűrűn ültetett fákkal övezett emeletes faház Hirosima külvárosában az Oba folyó partján áll. Közel van ide a tenger is, amelynek vizén sikló bárkák és »hajócskák« látványos, megnyugtató képet ajándékoznak a ház ablakaiból kitekintő lakóknak és vendégeknek. Ikoi Nobe, így hívják, nevezik a sötétbarna épületet, amely Hirosima atomsérültjeinek pihenője, üdülője. Ira Morris író és felesége, Edit Morris a »Hirosima virágai« című híres mű szerzője alapították 1957- ben, és azóta köztámogatásokkal tartják fenn. Mindazok, akik már nem szorulnak kórházi kezelésre, úgymond »jobbar érzik magukat« és kint a városban, vagy környéke egyedül élnek, ide ebbe a házacskába jönnek össegy-egy ebédre, uzsonára, beszélgetésre. Az Őrlőnek az a rendelte, hogy fizikai, szellemi lelki pihenést szolgál".., son a testben és érzésekben el nem múló sebek enyhítéséhez. Érkezésünk idején is együtt vannak idős asszonyok, férfiak a zászlókkal díszített társalgóban. Japán szokás szerint a küszöbön levetjük a cipőnket, papucsba bújunk, mélyen meghajolva köszöntjük egymást éskörülüljük a szendvicsekkel, üdítő italokkal terített, székeket nélkülöző kis asztalkákat. Koyichio Tamabe, a türelmet és nyugalmat árasztó intézeti vezető kölcsönösen bemutatja a vendégeket és vendéglátókat. Ezután felborul a rend és csoportokba verődve megindul a beszélgetés. Itt angolokkal, ott amerikaiakkal, megint másutt jugoszlávokkal, bolgárokkal társalognak a betegek. Minket Fukutchi magas, sovány idős bácsi, Yukie Okubo, forradásos arcú néni, Yaoko Mikié, csonkakezű idős asszony Kamekoy Siray, fülhallgatót hordó ötven év körüli nő és Jasuda bácsi, a 78 éves könnyes szemű, szomorú tekintetű öregember ül körül. Gyakori vendégei a háznak, minden héten együtt töltenek órákat. Egyikük, másikuk két-három napig is itt pihen a könyvtárral, televízióval, rádióval, társasjátékkal felszerelt, általuk otthonnak nevezett üdülőben. Az együttlét és a gondozók figyelme, mélységes szeretete nyugalmat kölcsönöz a szívüknek és valamelyest feledteti, enyhíti a szomorút, megrázót, felejthetetlent. De most óhatatlanul is felfakadnak a sebek, mert valamenynyien el akarják mondani tragikus történetüket. Fukutchi bácsi beszél közülük a legnehezebben. Lassan forog a nyelve. Ezt az érzékszervét támadta meg a sugárzás. A bombatámadás idején a szabadban volt, a vasútállomásra indult. A légnyomás egy hídon érte el, kapta fel és vetette messzire. Amikor hosszan tartó eszméletlenségéből magához tért, úgy érezte, nem sérült meg sehol sem. Nyolc év múltán jelentkezett a baj. Négy évig feküdt a kórházban. Nyelvrákkal operálták. Az orvosok nem bíztak gyógyulásában. Sohasem épül fel, csak hallatlan nagy életakaratereje tartja életben. Ugyanilyen sors szövi át Yukie Okubo életét is. Forradásos arcát kezével és kendőjével eltakarja és tekintete kerüli a miénkét. Kezünk önkéntelenül is ökölbe szorul, amint hallgatjuk félénk, halk szavait. Tíz kilométerre a várostól, hatvanadmagával a mezőn dolgozott éppen, amikor közvetlen hősugárzás érte, az arcát, a kezét égette meg. Huszonketten azonnal meghaltak, harmincnyolcan úgy, ahogy ő is, életben maradtak. A szerencsétlenség után évekig a kórházi ágyat nyomta, nagyon sokszor operálták, amíg valahogyan helyrehozták. Dolgozni nem tud. Anyagi támogatást sehonnan sem kap, ezért szorul az üdülőház szerető gondoskodására. Kamekov Siray aszszony látszólag felgyógyult sérüléséből.Csak a fülén csüngő sárga zsinórú fülhallgató jelzi, hogy egy életen át hordozza az atombomba-robbanás következményeit. Annak idején, mint a kártyavár, rája dőlt a háza és üvegszilánkok fúródtak arcába, fülébe. Sok évbe tellett, amíg elállították vérzését, de a szilánkokat sohasem találták meg. Még sokáig folytatódna a beszélgetés, ha a vendégeket nem szólítaná az újabb útrakelés Nagaszakiba, a másik, atombomba-támadást átélt japán városba. Búcsúzunk Ikoi Nobe testben és lélekben megcsonkult lakóitól és egyben Hirosimától. Amit láttunk és közvetve átéltünk, képtelenek vagyunk teljesen kifejezni. Hirosima szomorú képe kitörölhetetlenül él az emlékezetünkben és a mélységes sajnálkozáson túl, meg-megújítja bennünk a haragot, a gyűlöletet azokkal szemben, akik ma is készen állnak arra, hogy atombombával sújtsanak le az emberiségre. Timmer József Az üdülőház bejárata Betegek és gondozók búcsút intenek a vendégeknek. Előtérben Koyichio Tamabe, az intézet vezetője A vietnami nagykövet sajtótájékoztatója A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe, a függetlenség kikiáltásának 20. évfordulója alkalmából Hoang Luong nagykövet kedden sajtótájékoztatót tartott. Ismertette a demokratikus Vietnam két évtized alatt elért eredményeit, s beszámolt hazája népének az amerikai imperialisták ellen, a nemzeti függetlenségért, az ország újraegyesítéséért folytatott harcáról. Kifejtette kormányának a vietnami kérdés békés rendezésével kapcsolatos álláspontját. Megelégedéssel szólt a magyar és a vietnami nép kapcsolatainak sokoldalú fejlődéséről, majd köszönetet mondott a magyar dolgozóknak a vietnami nép szabadságharcához nyújtott testvéri támogatásáért A sajtótájékoztató után a megjelent újságíróknak bemutatták a Fiatal katona című filmet amely a vietnami szabadságharcosok hősi életéről szól. Eddig mintegy 500 ház újjáépítése kezdődött meg Az idei nagy áradások, esőzések és belvizek öszszesen 4392 lakóépületet rongáltak meg az országban. Több épület sérült meg, mint amennyit az előzetes felméréskor jelentettek. Sok ház fala ugyanis csak később, a víz visszahúzódása után repedezett meg. A súlyosan megrongálódott házakból 975-öt nem lehet helyreállítani. Ezeknek az épületeknek túlnyomó része a legveszélyesebb helyen, a gyakran víz alá kerülő hullámtérben áll. Most másutt, biztonságos területen építik az új házakat, és nem engedélyezik a hullámtéri terület beépítését. Vas megyében a leggyorsabb az újjáépítés. A helyre nem állítható épületek pótlására eddig 275 új ház építését kezdték meg, és máris tető alá került 85 épület. Ezenkívül 75 házon befejezték a falazási munkálatokat, és 10 árvízkárosult új családi otthona már elkészült. Győr és Baranya megyében 18, illetve 41 új ház építése tart a befejező munkálatoknál. Országosan eddig mintegy 500 ház újjáépítése kezdődött meg, 230 épület fala már megépült és jelentős része tető alá került. Országszerte kielégítő a helyreállítás üteme, és nagyobb fennakadás ezután sem várható. Az előírt határidőig, az év végéig mindenütt lakhatóvá teszik a megrongálódott vagy az újjáépülő házakat. . Az árvízkárosultak egy része szeptember 1 után is a korábban igénybe vett tantermekben marad. 78 ilyen tanteremre szeptember 1 -után is szükség lesz, s ezért átmenetileg növelik a váltakozó tanítás mértékét az érintett iskolákban. (MTI) Elkészült az első 150 megawattos turbógenerátor A Ganz Villamossági Művekben elkészült az eddigi legnagyobb teljesítményű — 150 megawattos — turbógenerátor, amit a Dunamenti Hőerőműben helyeznek majd üzembe. Ebben a legújabb erőműben összesen 600 megawatt teljesítményű áramfejlesztő gépeket szerelnek fel, három 150 megawattost és ugyanannyi 50 megawattost 150 megawattos gép most készült először, mégpedig a leningrádi Elektroszila Gyár dokumentációi alapján. Egy teljes 150 megawattos gépegységet vásároltunk a Szovjetuniótól generátorral, turbinával és kazánnal, a harmadikat jövőre gyártja a Ganz Villamossági Művek. (MTI) Kállai Gyula megkezdte szabadságát Kállai Gyula, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke kedden megkezdte ez évi rendes szabadságát, melynek egy részét a Szovjetunióban tölti. (MTI) Vietnam nemzeti ünnepe alkalmából Vietnam nemzeti ünnepe, a függetlenség kikiáltásának 20. évfordulója alkalmából »Húsz éve független a Vietnami Demokratikus Köztársaság« címmel kiállítás nyílt a pesterzsébeti Vasas Művelődési Házban. Megnyitóbeszédet Hoang Luong, a VDK magyarországi nagykövete mondott. Az ünnepi beszédet követően a megnyitó nagyszámú közönsége megtekintette a kiállítást, amelyen több mint 50 fotó és több térkép szemlélteti a vietnami népnek az imperialista agresszorok ellen vívott hősi küzdelmeit. (MTI) Két új bánya Új bányák a tatabányai szénmedencében: a XV.c és a XV/c—3. Bár még mind a két bányában dolgoznak az aknamélyítők, építik a föld alatti vágatokat és térségeket, már szenet is küldenek a felszínre. A XV/c-ben munkához kezdtek az első szenelő csapatok, s a másik bányában is rövidesen megkezdik az üzemszerű termelést. 900 hektár új erdő Szolnokon és a megyében megkezdődött az őszi erdőtelepítés. A Közép- Tisza vidékén csaknem 900 hektárnyi területen ültetik el a facsemetéket. A Jászberény melletti 900— 1000 hold nagyságú, úgynevezett »jászhomok« erdősítésén kívül nagy területen erdősítenek a tiszafüredi, a kisújszállási és a szolnoki gazdaságok is.