Népszava, 1965. november (93. évfolyam, 258-282. sz.)

1965-11-02 / 258. szám

Mielőtt a dér megcsípné fülüket... Munkát meleg ruhát és keresetet Lassan-lassan hidegre vált az idő, reggelente már zúzmarán csillog az őszi nap erőtlen sugara és naf­­talinszag vegyül november immár hűvös levegőjébe. Tél lesz! A hideg évszak közeled­te egy sor »meleg« tenni« valót sürget. Nagy gondok és feladatok elé állítja a különböző munkahelyek, nemkülönben építőiparunk De addig? — Dolgozunk. Még­hoz­zá, ha rajtunk múlik, tel­jes erővel — bizakodnak a 43-as számú Állami Épí­tőipari Vállalat munkásai, tudva, hogy vezetőik már akkor gondoltak a télre, amikor még jólesett az ár­nyék a falak tövében. — Okunk van rá — fej­tegeti Virág Ferenc igaz­gató —, hogy a téli mun­ka néhány fontosabb mű­szaki és tárgyi feltételéről még a nyár elején gondos­kodtunk. És az okok kö­zött nem csupán az elmúlt esztendők rapszódikus téli időjárása szerepel. Hiszen nemcsak a fagy és a hó, de az idén nyáron például a sok eső és az árvíz okoz­ta bajok is lassították, megzavarták az építőipar munkáját. Pontosabban szólva: a télre való felkészülés nem önmagáért való jótéte­mény, amelynek kizáróla­gos célja a munkások megtartása és a hideg ár­talmaitól való megóvása. — Idei tervünk szerint 1720 lakást kell felépíte­nünk — mondják a válla­lat vezetői —, s ebből még mintegy 500 elkészítése és átadása sok más, a követ­kező esztendő feladatai­nak megalapozását szél­vezetőit, munkásait egy­aránt. A kőműves még fa­­fajka nélkül falaz és va­kol, de mindinkább a fa­lak mögé szorul. Munkáját és magát is védve dolgoz­hat csak tavaszig, amíg újból erőre kap a nap és a reggeli harmat páraként illan tova az új lakóne­gyedek frissen ágyazott parkjairól. Háló építőipari munkával együtt, belenyúlik a télbe. 1966-ban pedig 346 millió forint értékű építésszerelő munka elvégzése vár ránk s ebből a téli időszak má­sodik felében csaknem 45 millió forint értékű mun­kát kér a terv. Ez jelenti nekünk a telet, ennek van alárendelve minden más... Vagyis, az építés idei és jövő évi kötelezettsége iránt érzett felelősség mű­ve, hogy a 43-as számú vállalat rendelkezik már a munkahelyek fűtéséhez és a falak szárításához szük­séges gázkazánokkal, gáz­kályhákkal, hőlégfúvók­kal. És minden mással, ami biztosítja a zavartalan munkát a tél folyamán. Ezt példázza egyebek kö­zött, hogy az idejekorán megrendelt 1700 mázsa fa, a 14 000 mázsa szén és koksz, valamint a 700 má­zsa fűrészpor és a 764 má­zsa fűtőolaj nagy része már ott van rendeltetési helyén. A télre előkészí­tett, illetve készülő mun­kahelyeken. De megérke­zett a mintegy 10 000 négy­zetméter nádpalló és a 2500 négyzetméter PVC- fólia, csakúgy, mint a 2600 négyzetméter üveg jó ré­sze is, Hát — ott nagyon sokba ke­rül az »áttelelés« mind a népgazdaságnak, mind pe­dig a munkásoknak. — Nemcsak meleg ruhát, de megfelelő munkafelté­teleket, munkát és tisztes­séges keresetet is biztosí­tunk dolgozóinknak — vé­lekednek a 43-as számú vállalat vezetői. Hiszen egyebek között a téli idő­szak alatt kell és lehet megszervezni, elvégezni egy sor szakipari és mű­szaki munkát. Megalapoz­ni, előkészíteni az úgyne­vezett főidény feladatai­nak jó ellátását, a jövő év építőipari programjainak teljesítését. Építőiparunk, illetve az egyes vállalatok terve az esztendőnek mind a 12 hó­napjára ad munkát. És az építés helyi és orszá­gos feladatait, terveit, csak úgy lehet maradék nélkül teljesíteni, ha az évszak­nak megfelelő körülmé­nyeket teremtve, megsza­kítás nélkül dolgozhatnak. A Lágymányos építői így »várják« a tavaszt. Fekete Béla Nem önmagáért való... 2 Szihímh tm fl g sf Lelak­hal­ás elköltözés után ERDÉSZ FERJENCNÉ kun­szentmiklósi olvasónk­ aziránt érdeklődik, ha a lakásában olyan, a bérbeadót terhelő javításokat végeztetett, amelyre lelakhatást kapott, de közben elköltözik, meg­kaphatja-e a lelakhatásból més, hátralevő összeget. A lakásrendelet, a 35/ 1956. (IX. 30.) MT számú rendelet 18. §-a szerint, ha a bérlő a helyreállí­tott, műszakilag megosz­tott, illetőleg átalakított lakásból beszámítható költségeinek megtérülése előtt elköltözik, a bérbe­adó köteles részére a hát­ralékos összeget olyan részletekben megtéríteni, mint amilyen részletek­ben azt a bérlő beszámít­hatta. Jogsza­bály- magyarázat Olvasóink közül többen érdeklődtek aziránt, ha valaki nem mindennap dolgozik és megbetegszik, hogyan alakul az EGYES MUNKANAPO­KON DOLGOZÓK TÁP­PÉNZJOGOSULTSÁGA. Egyes dolgozók munka­­viszonyuk keretében nem mindegyik munkanapon kötelezettek munka vég­zésére. Az ilyen dolgozók táppénzjogosultságát, munkavégzési kötelezett­ségük figyelembe vételé­vel, a következő szabá­lyok szerint állapítják meg. Ha a dolgozó munka­végzésének napjai, illetve hetei nincsenek előre meghatározva, a kereső­­képtelenné válás napját megelőző három hónap­ban megkeresett munka­bérét elosztják e három­hónapi munkanapok szá­mával, s az így kapott napi átlagból számítják ki a táppénzt. A táppénz ilyen esetben — a pihe­nőnapok kivételével — a keresőképtelenség minden napjára jár. Ha a dolgozó munka­végzésének napjai, illetve hetei előre meg vannak határozva, a táppénzt a megbetegedést megelőző három hónapban megke­resett munkabér figye­lembe vételével úgy szá­mítják ki, hogy e három­hónapi munkabért eloszt­ják azoknak a munkana­poknak a számával, mely napokon a dolgozó mun­kavégzésre volt kötelez­ve. Az így kapott napi átlag képezi a napi táp­pénz alapját. A dolgozó ilyen esetben csak azokra a napokra jogosult táp­pénzre, amely napokon keresőképessége esetén munkavégzésre lett volna kötelezett. A dolgozó te­hát nem minden munka­napra kap ez esetben táp­pénzt. Az egy- illetve két­évi táppénzjogosultság időtartamába beszámítják azokat a napokat is, ame­lyekre a dolgozó táppénzt nem kapott, de kereső­­képtelen volt. Az elmondottakat nem lehet alkalmazni azokra a dolgozókra, akiknek munkaviszonya csak a munkavégzésre kötelezett napokon áll fenn, tehát akik csak egy-egy napra vagy meghatározott na­pokra lépnek munkavi­szonyba (pl. alkalmi mun­kavállalók). Ugyanilyen szabályok szerint számítják ki és fo­lyósítják az egyes munka­napokon dolgozók terhes­sé­gi-gyermekágyi segélyét FIGYELEM! Citadella étterem­ november 1-től reggel 5 óráig tart nyitva Melegétel-kiszolgálás egész éjszaka. Cigányzene. Énekel: Farkas Ilonka Az átlagosnál több gondoskodás — Mindez, persze, csak a dolgok egyik része — egészíti ki Lövész László­nké, a szakszervezeti bi­zottság titkára. — Gond ugyanis, hogy ki vágja be az üveget, azután kevés a lakatos és elkelne még jó néhány asztalos is__ De a gondok megoldód­nak ... A téli feladatok gyakor­lati részleteinek legjobb ismerői, a munkások is megtanácskozták, mire kell vigyázni, mit kell ten­ni, mielőtt még a dér meg­csípné a fülüket: »... hoz­záértő nyugdíjas társaik szívesen segítenek üvegez­ni ... aztán akad közöttük lakatos, meg fűtő is, aki elbánik a többi melegítő alkalmatossággal is ...« A vállalat vezetői meg­fogadták a tanácsot. Egye­bek között­ azt is, hogy a téli építkezés sokkal több biztonsági intézkedést és gondoskodást kíván. Télen sokkal több veszély lesel­kedik a munkásokra, mint nyáron. — Van meleg ruházat, gondoskodtunk jó téli szál­lásról. Most meg azon fá­radozunk, hogy a tél eset­leges korai érkezése, a nagy hideg még átmeneti­leg se akassza meg az épí­tést ... Mintegy 1200, jö­vőre tervezett lakás szer­kezeti munkáját végzik. Csaknem 700 lakás, úgy­nevezett kitöltő falazásán és a falak mögött dolgoz­nak. Így »telel« a vállalat teljes építésszerelési gár­dája, hogy ne fusson el az idő üresen ... M­egfelelő ruha feltételeket igen, mert nem elég, ha míg újra virít a tavasz, csak annyit tesznek, hogy Ahol nem gondoskodnak a munkásokat fufajkában arról, hogy tényleges tér­és kokszkályhák mellett melőmunkával töltsék a melegedve megtartsák, hideg évszak minden nap­ Hija­nnepség a fennállásain­ak 20. év A Demokratikus Ifjú­sági Világszövetség buda­pesti irodája és a Ma­gyar Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség központi bi­zottsága a DIVSZ meg­alakulásának 20. évfordu­lója alkalmából ünnepsé­get rendezett hétfőn az Erkel Színházban. Az ünnepségen Méhes Lajos, a KISZ központi bizottságának első titká­ra mondott ünnepi beszé­det. — Győzelmekkel teli húsz év van világifjúsági szervezetünk mögött — mondotta a többi közt —, de az a világ, amelyről a DIVSZ megalapítói ál­modtak és amelyért har­coltak, még nem való­sult meg. Az imperialista kalandorok mérgezik a légkört, állandó háborús feszültséget tartanak fenn, s mindent elkövetnek azért, hogy visszafordít­sák a történelem kere­két.­­ A világ ifjúsága és köztük a magyar ifjúság is gyűlölettel és megve­téssel fordul az amerikai imperialisták felé. öt vi­lágrész haladó ifjúsága követeli New Yorktól Moszkváig, Stockholmtól Fokföldig: vessenek vé­get az agressziónak Viet­namban! — A magyar fiatalok — mondotta a továbbiak­ban a szónok —, mint eddig, a jövőben is részt vállalnak a közös küzde­lemből. Külön megtisztel­tetésnek érezzük, hogy a mi hazánk, a mi főváro­sunk ad otthont a DIVSZ irodájának. ígérjük, hogy a magyar ifjúság a jövő­ben is igyekszik jó házi­gazda lenni — mondotta Méhes Lajos, majd test­véri szeretettel köszöntöt­te a jubiláló Demokrati­kus Ifjúsági Világszövet­séget és annak minden tagszervezetét. Méhes Lajos nagy taps­sal fogadott beszéde után Rodolfo Mechini, a DÍVSZ elnöke szólott a gyűlés részvevőihez. Meleg sza­vakkal mondott köszöne­tet a magyar fiataloknak az évforduló megünnep­léséért, majd tolmácsolta a DÍVSZ üdvözletét a vi­lág különböző tájain élő fiataloknak. A DÍVSZ elnöke ez­után kemény szavakkal bélyegezte meg az ame­rikai imperialisták viet­nami agresszióját, meg­emlékezett a világszerte milliókat mozgósító szo­lidaritási kampányról, majd azokról a küzdel­mekről szólt, amelyeket Angola, Kongó, Észak- Afrika és Dél-Rhodesia haladó ifjai vívnak a gyűlöletes és brutális el­nyomás ellen. A továbbiakban emlé­keztetett arra, hogy a DIVSZ-nek alapításakor hatvan ország 30 millió fiatalja volt tagja, ma pedig száz ország több mint százmillió fiatalja áll a világszervezet zász­laja mögött. A DIVSZ- nek egyebek között az ad rendkívüli vonzerőt, hogy mint eddig, ezután is szi­lárdan áll a béke olda­lán, erősíti antiimperia­­lista jellegét. A DIVSZ feladatairól szólva a többi közt kije­lentette, hogy a követ­kező hetekben, hónapok­ban a világszervezet to­vább szélesíti a vietnami nép iránti szolidaritási akciót. Rodolfo Mechini nagy tapssal fogadott beszéde után a fiatalok hosszan ünnepelték a világ ifjúsá­gának testvéri összefogá­sát, szolidaritását, majd műsor következett. (MTI) Megnyílt a II. országos miskolci grafikai biennále Miskolcon vasárnap dél­előtt a Nemzeti Színház nézőtéri társalgójának he­lyiségében megnyílt a III. országos grafikai bien­nále. A sokszorosító grafika III. országos seregszemlé­jén 72 művész 224 alkotá­sát állították ki. A megnyitón osztottak ki a művészen díjakat. A Borsod Megyei Tanács hatezer forintos nagydíját Feledy Gyula Munkácsy - díjas grafikus, Miskolc város ta­nácsának négyezer forintos díját Csohány Kálmán Mun­kácsy-díjas grafikus, Miskolc város ugyancsak négyezer fo­rintos díját Lenkey Zoltán Miskolcon élő grafikus, a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalatának háromezer fo­rintos díját Pásztor Gábor, míg a kétezer forintos díjat Gross Arnold, a Szépirodalm­i Könyvkiadó ezer-ezerforintos díját A­got­ha Margit és Tóth Imre grafikusok nyerték el. A zsűri bizottság eddig végzett munkássága elismeré­seként Hitler Gyula Kossuth­­díjas grafikusnak, valamint Bid­y Valéria művészettörté­nésznek és Katona László grafikusnak a biennálé em­­lékplaketjét szavazta meg. NÉPSZAVA Új, népszerű hangversenysorozat munkásokn­ak Az idei szezonban is megrendezik — a Szak­­szervezetek Budapesti Tanácsa és az Országos Filharmónia szervezésé­ben — a sikeres és hasz­nos „Népszerű­“ hangver­senysorozatot. Az első bérleti hang­verseny időpontja: de­cember 4. Ezen az estén a Zeneakadémia nagyter­mében a Magyar Állami Hangversenyzenekar — Ferencsik János vezény­letével és Zempléni Kor­nél zongoraművész közre­működésével — Weber-és Beethoven-műveket mutat be. De a további program is igen gazdag és sokat igérő. Cherubini, Mozart, Liszt és Csaj­kovszkij alkotásai mellett Bartók és Kodály művei is szerepelnek a műsor­ban. S az előadóművé­szek között találtuk Fi­scher Annie, Sándor Re­né és Komlós Péter nevét is. Az öt zenekari koncert­ből álló sorozat célja el­sősorban az, hogy új kö­zönséget vonjon be a ko­moly­zene tisztelőinek tá­borába. Egy-egy bérlet ára igen olcsó. (A hely­árak 8 forinttól 16 forin­tig terjednek!) A szak­­szervezeti bizottságok kü­lön figyelmet fordítanak­ arra, hogy ezeket a bér­leteket elsősorban a fizi­kai munkások s a kis fi­zetésű adminisztratív dol­gozók vásárolják meg. Hi­szen elsősorban az üzemi dolgozók számára szer­vezték ezt az igen-igen hasznos, kultúrpolitikai­­lag fontos, olcsó bérleti hangversenysorozatot. (G. I.) Magyar-lengyel párttörténeti tanácskozás A magyar—lengyel tör­ténész vegyesbizottság és az MSZMP Párttörténeti Intézete hétfőn tudomá­nyos ülésszakot rendezett a népi demokratikus for­radalom kérdéseiről. A ta­nácskozást Nemes Dezső akadémikus, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az intézet főigazga­tója nyitotta meg. A mai román kultúra estje A romániai, illetve er­délyi magyar irodalom legújabb alkotásaival is­merkedhetett meg a kö­zönség az Egyetemi Szín­pad hétfői műsorában, »A szomszédság nevében« cí­mű nagy sikerű új irodal­mi sorozat harmadik elő­adásán, amelyen a nem­zetközi költői konferencia alkalmából hazánkban tartózkodó román költők: Dan Desliu, Ion Brad és Darie Noroceanu is részt vesznek. Tánc­dal­szövegek — és kultúra Délutáni laptársunk vitát kezdeményezett a táncdalszövegek témakörében. Rögtön csat­lakozunk. S nevezetesen a következőkkel: Igen, a világon minden kérdésben szükséges meghallgatni a másik felet. A másik félnek pedig — még ha a táncdalszövegek íróiról j­án is szó — szükséges illő mérsékletet tanú­sítaniuk. Nem pedig minden alapot nélkülöző fennhéjázással egybevetni java részben érték­telen szövegeiket »az operaáriák szövegével, amelyek aligha irodalmibb igényűek a tánc­­daloknál.« Az efféle laikus beszéd nem alap a táncdal­­szövegek vitatására. Az esetek nagy részében sokkal alacsonyabb nívón állnak, azok, sajnos, hogysem egyáltalán érdemes lenne érdemben hozzászólni efféle egybevetéshez. Aligha segíti elő­ a komoly vitát erről a problémáról a nagy ló, amelyre egyesek felülnek. Ilyen »érvelés­re« egyetlen kérdés lehetséges: hogy kerül a csizma az asztalra? A cigánydalokban, akárcsak a népdalokban fellelhető módosult, konkrét értelemmel im­már csakugyan nem rendelkező indulatszavak­nak, hangulati szövegbetéteknek, nekirugasz­kodásoknak (fejhaj stb.) sincs semmi közük a lapos, giccses, olcsó, jórészt pénzkereseti el­gondolásból szerzett táncdalszövegekhez. Mert igenis, ez utóbbiak giccsesek, nem pedig az élet »szituációi« — ami egyszerűen ostoba­ság. Ezzel kár takarózniuk a slágerszöveg­íróknak, akik alighanem bölcsebbek maradtak volna, ha hallgatnak és szerencsésebbek, ha tevékenységük csínjáról-bínjáról maguk is, mások is hallgatnak. Kár »kulturális ködbe­burkolni azt, aminek — csekélyke kivétellel — vajmi kevés a köze a kultúrához. Ezek a sorok nem azért íródtak, mert »té­ves elképzelések élnek« bennünk a »nagymenő szövegírók jövedelméről« (idézet S. Nagy Ist­ván különös nyilatkozatából). Egészen pontos elképzelések élnek bennünk erről. S most már ugyanezeknek a »nagymenőknek« szerénysé­géről is. (rajk) Ajándék - tv-módra A nagy jutalmazások korát éljük! Manap­ság nemcsak divat, de hovatovább jog és kö­telesség — a jutalmazás! Az áruházak meg­jutalmazzák — a vásárlókat! A vásárlók — az eladókat! A házmesterek a lakókat, a la­kók a házmestereket, az autósok a gyalogo­sokat, a gyalogosok az autósokat. És így to­vább, és így tovább! De ez még mind semmi a Televízió leg­utóbbi jutalom­dömpingjéhez képest. Ugyan­is a szombat esti vidám műsorban­­ való­ságos ajándékáradattal lepte meg a nézőket a Televízió. Először is: ajándékot kaptak azok a kedves résztvevők, akik voltak olyan szívesek — és bírálatot gyakoroltak Lee­lére felügyelő nyomozói ténykedései fölött. Továbbá apró ajándékokat kaptak azok a nézelődők, akik m­ég felszólításra sem szóltak egy árva szót sem a televízió mikrofonjába­n a Rákóczi úti hanglemezbolt előtt. Ezen felül, ezen az estén a Televízió azokat a kedves nézőket is meg kívánta jutalmazni, akik nem máskor, mint éppen ezen a szombaton léptek be a televízió-előfizetők nagy és népes táborába. Ez viszont nem ment simán és egyszerűen! Hiszen a tét nagy volt: egy többfogásos va­csora a Hungária Étterem szervírozásában. A riporternek (egyébként nagyszerűen végezte a feladatát) ezúttal nem volt szerencséje. X-ék (akiket elsőnek csengetett fel telefonon) éppen vacsoráztak. Y-ék viszont már vacso­ráztak. Z-éket nem lehetett telefonon elérni. Több páciens, illetve több telefonszám nemlé­tén — mit lehet ilyenkor csinálni?! A vacsorát már tervbe vették, iktatták, utalványozták. — tehát, vagy inkább következéskényen el kell fogyasztani! Különben mi lesz később, az elszámolásnál?! A riporter gyorsan enged a kényszerítő körülményeknek. Újabb tele­fon! És Y-ék, akik már különben vacsoráztak­ — ha tetszik, ha­ nem — menve­csoráznak még egyszer — a tv számláiéra! A nagy nehezen és körülményesen lebo­­nyolított ajándékvacsorát követően már csak az hiányzott, hogy a nehéz munka volán a rendező jutalmat nyújtson át az ov0*n*őrnek, az operatőr a fővilágosítónak, a fővilágosító a kellékesnek, a kellékes a színészeknek a színészek a pénztárosnőnek! Szerencsére, az egyszerű tv-néző is kapott ajándékot! Mert a jó műsor a legnagyobb »ajándék« — a nem »jubiláló« tv-nézőnek. (gantner) 1965. november 2

Next