Népszava, 1965. december (93. évfolyam, 283–308. szám)

1965-12-01 / 283. szám

A termelés nemcsak a vezetők ügye Tiszteletben kell tartani és meg kell valósítani a munkások hasznos javaslatait Beszélgetés Szilágyi Sándorral, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkárával Hogyan lehetne a jelen­leginél jobban gyümöl­­csöztetni a rendszerünk lényegéből fakadó előnyö­ket, fejleszteni a munká­sokban kialakulóban levő tulajdonosi érzést, jobban élni a termelési tanácsko­zások adta lehetőségekkel, érdekeltebbé tenni a dol­gozókat abban, hogy ami a társadalomnak hasznos, az az ő javukat is szol­gálja? Szilágyi Sándorral, a Vegyipari Dolgozók Szak­­szervezetének főtitkárával beszélgetünk a kérdések­ről, a szakszervezet szék­házában. — Elsőnek tulajdonkép­pen azt kellene tisztázni — és nemcsak a fizikai dolgozók, hanem a műsza­ki, gazdasági vezetők kö­rében is —, hogy mi a je­lentősége a termelési ta­nácskozásoknak. Gyakran hallok ugyanis megjegy­zéseket, hogy nem kelle­ne közvetlenül tanácskoz­ni a munkásokkal, elegen­dő lenne, ha csak a kül­dötteik előtt beszélnénk a termelés dolgairól. Ki­mondatlanul bár, de töb­ben még feleslegesnek tartják ezeket a közvetlen beszélgetéseket... Pedig a jövőben — gazdasági irányítási rendszerünk reformjával egyidőben, azzal párhuzamosan, az üzemek önállóságának növelése után — az eddi­ginél is nagyobb súlyt kap a munkások véleményé­nek meghallgatása, hasz­nos elgondolásaik megva­lósítása, központi vezetőségi ülés után, a bírálat alapján,­­ vizsgálatot indítottunk, s a­­ szóvá tett hiányosságokat nem tapasztaltuk. Kérjük az elnökséget, hogy a bí-­­ rálat alapját képező konk­­­­rét esetet velünk közölni , szíveskedjen, hogy a szük-­­­séges intézkedéseket meg­­ tudjuk tenni.« — A vizsgálat tényét nem­­ vonjuk kétségbe. De ezek­­ után fel kell tételezzük, Wentzely Kálmán igazga­tó még a központi vezető­ségi ülés után sem volt eléggé alapos. Ellenkező esetben rá kellett volna jönnie: bizony, olyan gépi berendezést is beépítettek, amelynél előrelátható volt, hogy átalakításra szorul. Az előkészítő üzemben például szóvá tették, hogy a IV-es szállító daru konstrukciója nem meg­felelő. A figyelmeztetést elengedték a fülük mel­lett, így az utólagos több­letköltség 13 848 forintba került. A munkások nem nélk kétségkívül könnyebb szűk körben, néhány em­berrel megbeszélve vezet­ni, mint az üzem dolgo­zóit nap mint nap győz­ködni, magyarázni a dol­gok miértjét. Ám a szo­cializmus teljes felépítése nemcsak néhány ember ügye. Az összdolgozók ér­dekeit, valamennyiünk ja­vát szolgál­ja. — Ebben a lényeges kérdésben nem teszünk engedményeket — folytat­ja Szilágyi Sándor. — És egyre kevesebben tesznek a munkások közül is. Mert mind többen értik meg, hogy a termelésben na­gyon sokunk, valameny­­nyiünk sorsa dől e. A termelési tanácskozásokon pedig a zavartalan mun­kafeltételek biztosításáról, a minőségről, a gazdasá­gosabb és korszerűbb gyártási lehetőségekről beszélgetnek. Ezután a főtitkár né­hány példát mond el: — Szűcs Lajosné pneu­­felépítő az OGV Cordatic gyáregységében a legutób­bi termelési tanácskozá­son szóvá tette, hogy a peremszövet mérete túl keskeny, emiatt gyakori a leminősítés, ami anyagilag is hátrányos helyzetbe hozza. Szabó Mihály fő­művezető vizsgálatot indí­tott és intézkedett Az eredmény természetesen nem maradt el: a korábbi 12 százalékról 6,5 száza­lékra csökkent a leminő­sített köpenyek aránya. Esti András, a Chinoin Gyógyszerárugyár kémia II. üzem dolgozója pedig azt tette szóvá, hogy a szuperszeptil centrifugá­­zásához kevés a meglevő berendezés, ami miatt nem tudják kihasználni munkaidejüket . A példákból két fon­tos tanulság is levonható. Az egyik: a munkások fo­lyamatosan akarnak dol­gozni, többet akarnak produkálni a köz javára. A másik: közvetlenül is jól járnak, többet keres­nek a munkások, ha a társadalom érdekeit job­ban szolgálják.­­ Persze, feltehető olyan kérdés is, hogy miért nem intézkedett a művezető, mielőtt még szóvá tették a termelő be­rendezés hiányát, hiszen neki kötelessége a terme­lés szervezése. A válasz erre csak az lehet, hogy a munkások ellenőrzése sehol sem nélkülözhető. Mindezek után is azt Figyeljenek fel a­­ Dobos György igazgató, a főtitkárral történt be­szélgetés után változtatott álláspontján. Nagy szük­ség volt erre, mert ha ilyen marad a vezérigaz­gató álláspontja, milyen legyen például Wentzely Kálmáné, az Almásfüzitői Tim­föld­gyár igazgatójáé? — Az említett timföld­­ ­ ellenőrzése erözhető , kell mondani, hogy a ter­melési tanácskozások ad­ta lehetőségekkel még nem élünk eléggé. Csend ereszkedik kö­zénk. A főtitkár gondola­tai a dolgok »miértje« kö­zött kutat. Gondterhelt, hiszen nem mai keletű és nem kis problémáról van szó. A szakszervezet fele­lősségéről szól, »Péter esetéről beszél, de úgy, hogy Pál is értsen belőle­«. — Az üzemi szakszerve­zeti szervek újraválasztá­sa után összegyűjtöttük a taggyűléseken elhangzott javaslatokat, osztályoztuk hatáskörileg, szakmailag, melyik kire, milyen szin­tű vezető szervre tartozik. Postáztuk, s kértük az il­letékeseket, a végrehajtás­ról számoljanak be elnök­ségünknek. A módszer be­vált, kevés kivétellel vala­mennyi sérelmet sikerült orvosolni.­­ Felbuzdulva a sike­ren, nemrégiben az Alumí­niumipari Tröszt vezér­­igazgatóját, Dobos Györ­gyöt kértük, számoljon be a termelési tanácskozáso­kon elhangzott javaslatok sorsáról. Elnökségünk egy kurta, általánosságokat tartalmazó jelentést ka­pott (a vezető szerv elé sem vihettük), amelynek lényegét idézem: »Az év első felében megtartott termelési ta­nácskozásokon nem me­rült fel olyan javaslat, amelyet a tröszt hatáskö­rében kellett volna elbí­rálni. A végrehajtási uta­sítással kapcsolatban meg kívánjuk jegyezni, hogy a trösztre háruló mind több gazdasági feladat nem te­szi lehetővé, hogy az uta­sítás végrehajtásával mélyrehatóbban foglal­kozzon. Az utasítás végre­hajtásával és irányításá­val véleményünk szerint a jövőben sokkal eredmé­nyesebb munkát tudna ki­fejteni az alumíniumipa­ron belül megalakított szakszervezeti intéző bi­zottság.­ Talán nem kell bőveb­ben bizonygatni, hogy Do­bos György vezérigazgató álláspontja arról tanúsko­dik: nem jól érti a terme­lési tanácskozások miért­jének lényegét. Ha elte­kintünk az MTA SZOT idevágó, kötelező erejű rendelkezésétől, akkor is köszönettel kellene vennie a gazdasági célokat segítő, tömérdek, hasznos elgon­dolást. Dolgozók jelzéseire gyárban elmondották a munkások, hogy olyan gé­peket is beépítenek, ame­lyek termelésbe állítása zavart okozhat — bizonyít a szakszervezet főtitkára. — A legutóbbi központi vezetőségi ülésen is szóvá tettem ezt, mire az igaz­gatótól levelet kaptam. A többi között ezt írja: »A A közélet eseményei Kállai Gyula, a Minisz­tertanács elnöke, kedden bemutatkozó látogatáson fogadta Vaszil Bogdano­­vot, a Bolgár Népköztár­saság új magyarországi rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetét. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte David Dack,ót, a Közép-afrikai Köztársa­ság elnökét az ország nemzeti ünnepe alkalmá­ból. Charles Hélou, a Li­banoni Köztársaság elnö­ke, táviratban köszönte meg Dobi Istvánnak Li­banon nemzeti ünnepe al­kalmából küldött jókíván­ságait. Accrában november 29- én aláírták a Magyar Tu­dományos Akadémia és a Ghánai Tudományos Aka­démia közötti együttmű­ködési szerződést, vala­mint a tudományos együttműködés 1966. évi munkatervét. A szerző­dést és a munkatervet magyar részről dr. Straub Brúnó akadémikus, ghá­­nai részről pedig dr. J. Yanney Ewusie, az Aka­démia főtitkára írta alá. A Magyarok Világszö­vetségének elnöksége Bog­nár József elnöklete alatt teljes ülést tartott. Ko­dály Zoltán beszámolt amerikai, Szántó Miklós pedig kanadai tapasztala­tairól. Kovács Imre élelmezés­­ügyi miniszter Moszkvába utazott. A szovjet élelme­zésügyi miniszter meghí­vására részt vesz a KGST élelmiszeripari állandó bi­zottsága által rendezett, tartósított élelmiszerek bemutatóján. A Nemzetközi Rádió és Televízió Szervezet (OIRT) december 1 és 8 között tartja közgyűlésé­nek huszadik ülésszakát Varsóban. A Magyar Rá­dió és Televíziót Tömpe István elnök vezetésével négytagú küldöttség kép­viseli a varsói tanácsko­záson. A Vegyipari Dolgozók Szakszervezete és a Ne­hézipari Minisztérium rendezésében kedden a szakszervezet székházában ankéton vitatták meg a vegyipar közgazdászai azokat a feladatokat, amelyek a harmadik öt­éves terv céljait legin­kább elősegíthetik. Az an­kéton felszólalt Szilágyi Sándor, a szakszervezet főtitkára is. A termelési fa egyre fontosa­ n Az igazsághoz, per­sze, hozzátartozik, hogy a­­ termelési tanácskozások adta lehetőségekkel a­­ gazdasági vezetők jobban élnek, mint korábban. Fejlődés tehát tapasztal-­­­ható. Igaz viszont, hogy az eredmények még nincse­nek arányban erőfeszíté­seinkkel. Bízunk azonban, hogy rövidesen mindenki megérti: ebben az ország­ban az új ipari üzemek építésével, a régiek bőví­tésével, korszerűsítésével együtt, a munkásosztály felelősségérzete, öntudata is gyarapodik. A termelé­si tanácskozásokon ezért teszik szóvá mindazokat, amelyek megvalósításától sorsuk jobbra fordulása függ, s amiket egyáltalán észrevesznek... És egyre több mindent vesznek ész­re, egyre többet javasol­nak, bírálnak. A főtitkár az órájára pillant Elnézést kér, sza­badkozik, mert a másik helyiségben már várják. Munkásokat hívott be, ta­nácskozásra. Zsidai Pál T­nácskozások bb fórumok Fogadás nemzeti ünnep Dheri Samsuri, az Al­bán Népköztársaság bu­dapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője az al­bán nemzeti ünnep alkal­mából kedden este foga­dást adott a nagykövetsé­gen. A fogadáson megjelent Erdélyi Károly külügy­miniszter-helyettes, dr. az albán­­ alkalmából Szalai Béla külkereske­delmi miniszterhelyettes, valamint a Külügymi­nisztérium, a Külkereske­delmi Minisztérium több vezető munkatársa. Részt vett a fogadáson a buda­pesti diplomáciai képvise­letek több vezetője és tag­ja. (MTI) Finn szakszervi hazán A Finn Szakszervezetek Központi Tanácsa (SAK) háromtagú küldöttsége no­vember 22-től 30-ig láto­gatást tett Magyarorszá­gon, a Szaktanács köz­ponti iskolája vendége­ként. Elutazásuk előtt Geréb ízeli küldöttség­éban Sándorné, a Szaktanács titkára fogadta a küldött­séget. Helvi Ratikainen, a küldöttség vezetője beszá­molt magyarországi tar­tózkodásuk tapasztalatai­ról. A küldöttség szerdán el­utazik Magyarországról. Szocialista brigádve a ruházati sza­ k Ruházatipari Dolgo­zók Szakszervezetében kedden az iparág szocia­lista brigádvezetői ta­nácskoztak. Varga József főtitkár beszámolója alap­ján mérlegelték a szocia­lista brigádmozgalom ala­kulását és további fejlesz­tésének távlatait. Jelölt tanácskozása­k szervezetben Elemezték a szocialista műhely címért folyó ver­senyt, majd hangsúlyoz­ták, hogy a brigádmozga­lom csak jól szervezett munka esetén hozhatja meg eredményeit, s e té­ren még sok a tennivaló a gyárakban. (MTI) Dolli István Komáromban Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Komárom megye országgyűlési kép­viselője kedden Komárom városba látogatott. Társa­ságában volt Nemeslaki Tivadar, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság el­ső titkára, valamint Kreszner László, a me­gyei tanács elnöke. A vendégeket a városi tanácsnál a járás és a vá­ros vezetői fogadták. Nagy László, a városi ta­nács elnöke beszámolt ar­ról, milyen létesítmények­kel gyarapodott a város az utóbbi időben, s ho­gyan fejlődtek az üzemek. Dobi István ezután — a vendéglátók társaságában — megtekintette az új meleg vizű strandfürdőt, a korszerű gimnáziumot, ellátogatott a vasöntödé­be és felkereste a vasút­állomást, valamint a fűtő­házat is. (MTI) NÉPSZAVA Záhony többéi­zoknak­ Nem a végzős, fiatal művészek első nyilvános bemutatója. A színhely sem a Zeneakadémia, ha­nem egy munkásszálló ebédlője, messze a hatá­ron. Dobogó sincs — mégis az első hangver­seny izgalmas hangulata feszül a hegedűk húrjain és az emberekben. Az első hangversenyé, amely nem a művészeknek , a közönségnek a legesleg­első. Az első hangverseny­ e Záhony környékén va­gyunk. A műsor mindjárt kezdődik. A művészek: Veres Éva énekesnő, a Világítástechnikai Válla­lat dolgozója, egyben ötödéves zeneművészeti főiskolás, Palcsó Sándor Liszt-díjas operaénekes, dr. Hamary András kar­­nacy és a vasutasszak­szervezet ötven tagú köz­ponti szimfonikus zene­kara hóviharban érkez­tek, több mint háromszáz kilométerről. Most han­golnak, várják a karmes­ter intését. A közönség nincs sötét ruhában, egyetlen nyak­kendőt nem látni. Gumi­csizmás, bakancsos, ove­­rálos emberek tömege szorong az ebédlőben, az ünneplő, a hangulat tán ünnepibb, mint az Operaházban premier előtt. Az első akkordoknál még közönyösek az arcok, de ahogy szárnyalni kezd Rossini, Mascagni, Verdi, Erkel muzsikája, a kö­zöny leolvad, mint a hó a bakancsokról. A hegedű sír, szól a fu­vola , pisszenés sincs, de dübörög a taps a szá­mok után. Világhíressé­geknek ritkán volt olyan sikerük, mint itt a vas­utasoknak, akik munká­juk mellett muzsikálnak is Nagy ünnep, egyedülál­ló esemény a zene ezen a környéken. Még mindig zúg a taps, rakodók, vasútépítők özönlik körül a zenésze­ket. Tamási Lajos hen­gerkezelő Vajáról ámul­­va nézegeti azt a furcsa, hosszú feketét, ami olyan szépen szólt a hozzáértő kezében. Soha nem látott, nem hallott még fagottot — Ha máskor is jönné­nek! — sóhajt — Nincs itt más: kocsma, kártya. Ilyenkor érzi csak az em­ber, mitől fosztja meg magát... — Be szépen muzsikál­tak! Pedig csak azért jöt­tem el, mert unszolt a főnök. Azt hittem, unal­mas lesz... Máskor is szívesen végighallgatnám — mondja Borbán Géza kubikos. — Ha többet törődné­nek velünk, ha több kul­turális lehetőséget bizto­sítanának az embereknek, kevesebb lenne itt a baj — ez a véleménye Tur­­csányi Tibor főépítészez«»­tőnek. Több kulturális lehető­­séget... Amint ez a hang­verseny is bizonyítja, volna itt érdeklődés mai­kor is, nemcsak a zene, hanem a kultúra többi eseménye iránt is. De er­re kevés a mód a ziháló mozdonyok, nyikorgó emelődaruk, végeláthatat­lan vagonsorok birodal­mában. Város a munkában, falu a kultúrában Záhony háromezer lel­kes település, ahová 62 más községből még ötezer munkást, vasutast, rako­dót, építőt hívott a mun­ka. Város — és falu ke­veréke. Várossá teszi a gépek, emberek nyüzsgé­se, a technika. Faluvá a sár — és a művelődés, a kulturális élet hiánya. Daruk erdeje magaso­dik a vágányok körül, mint valami roppant ki­kötőben — s a falu egyet­len mozija a művelődés: otthonban egész télen üres, mert nem lehet fű­teni. Bonyolult berende­zések irányítják a rako­dást, a mechanika sok­félesége minden munka­helyen megtalálható , s a falunak csupán egyet­len hat tantemnes isko­lája van, a faluban isz­­szák a »Feri«-bort, ezzel a novához hasonló, di­­rekttermő szőlő tevével tompítják még a gyere­kek fejét is. Záhonynak, ennek a nagy és fontos munkát végző településnek több­re volna szüksége. Pél­dául az átrakóban, ahol 1829 dolgozó közül csak 120 járta ki a nyolc ál­talánost ... S bár fogy a keresztek száma a bér­jegyzéken, még mindig található itt száz analfa­béta, akit betűvetésre, ol­vasásra kellene tanítani. Csak az iskola, a tante­rem hiányzik... Az állomásra özönlik a vasérc, tűzifa, mindenfé­le nyersanyag, félkész- és készáru, ember kell, aki a nehéz munkát győz­ze. S az emberhez — emberi gondoskodás. Mert épült ugyan végre korsze­rű konyha, fürdő, öltöző hatszáz munkásnak — de több ezer használja. El­készült végre a modern felvételi épület — de a művelődés és szakmai to­vábbképzés egyetlen szo­bát sem kapott A gépek olajozása mit­­sem ér az emberi szellem olajozása nélkül. S ehhez nem elég egyetlen hang­verseny. Igaz, ez is több, mint az eddigiek, felejt­hetetlen élmény, kedv­ébresztő a művelődéshez, a nemesebb szórakozás­hoz. A vasutasművészek azonban a távoli főváros­ból ritkán juthatnak ide, Budapest messzi van Zá­honytól, Nyíregyháza, a megye központja, jóval közelebb. S a járási szék­hely még közelebb ... Győri Illés György Dr. Szendrey Ákos búcsúztatása Kedden a Farkasréti te­metőben a pályatársak és tisztelők nagy részvéte mellett búcsúztatták dr. Szendrey Ákost, a törté­nettudományok kandidá­tusát, a Néprajzi Múzeum nyugalmazott főigazgató­helyettesét, a Magyar Néprajzi Társaság volt elnökét. A ravatalnál dr. Bodro­gi Tibor, a Néprajzi Mú­zeum főigazgatója méltat­ta az elhunyt érdemeit, a Magyar Néprajzi Társaság nevében dr. Ortutay Gyu­la akadémikus, a társaság elnöke, a munkatársak ne­vében dr. K. Kovács Pé­ter, a Néprajzi Múzeum osztályvezetője mondott búcsúbeszédet (MTI) Solohov sajtóértekezlete Gyorsan pergő sajtóér­tekezletet tartott Solohov kedden délután Moszkvá­ban, fél óra ala­tt több mint hetven kérdésre vá­laszolt. Közölte többek között, hogy nemsokára Svédor­szágba utazik a Nobel­­díj átvételére, de feltétle­nül útba ejti Finnorszá­got is. Szerinte hasznos az írók nemzetközi érint­kezése világnézetre való tekintet nélkül. Elmondotta, hogy a jövő év első felében meg­jelenik A hazáért harcol­tak című új regénye, amely a második világ­háború eseményeit írja le. I­loiriszoint — Vietnam legnagyobb költője, Nguyen Du szüle­tésének 200. évfordulójá­ról emlékeztek meg ked­den a pesterzsébeti Vasas Művelődési Házban ren­dezett irodalmi esten. — Az olasz Gioventa Musi­cale és az Ifjú Zenebarátok magyarországi szervezetének művészcseréje keretében de­cemberben Magyarországon vendégszerepel Mario Delli Ponti fiatal olasz zongoramű­vész. — A magyar—kínai kul­turális munkaterv alapján háromtagú, színházi szak­emberekből álló delegáció érkezett hazánkba Lo Wen, a Hupej tartományi irodalmi—művészeti szö­vetség elnökének vezeté­sével. Aláírták az 1 magyar—­ kulturális­t Kedden délután a Mű­velődésügyi Minisztérium­ban — a november 25-től 30-ig Budapesten tartott tárgyalások eredménye­képpen — ünnepélyesen aláírták a magyar—cseh­szlovák kulturális csere­­egyezmény 1966—1967. évi munkatervét. Az okmá­nyokat magyar részről Molnár János művelődés­­ügyi miniszterhelyettes, csehszlovák részről Fran­­tisek Pisek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete írta alá. A következő időszakra szóló munkaterv a két or­szág kulturális együttmű­­ 966—67. évi­sehszlovák m­unkatervez­ kedésének további szélesí­tését irányozza elő. A közoktatás területén köl­csönösen segítik a tanítást a szlovákiai magyar nem­zetiségi iskolákban, illet­ve a magyarországi szlo­vák nemzetiségi iskolák­ban. A Magyar Állandi Operaház együttese 1967- ben részt vesz a Prágai Tavasz műsorában. A X. magyar képzőművészeti kiállítás válogatott anya­gát jövőre bemutatják Prágában és Pozsonyban, viszonzásképpen nálunk Antonin Slavicek cseh festőművész gyűjteményes tárlatát rendezik meg. 1965. december 1

Next