Népszava, 1966. február (94. évfolyam, 26–49. szám)
1966-02-01 / 26. szám
Új gyártmányok, jobb munkaszervezés, javuló munkakörülmények Az 1966. év tervei a Telefongyár termelési tanácskozásainak napirendjén A Telefongyár több mint 6000 dolgozót számláló népes családja igen sok gonddal, bajjal kísérve zárta az elmúlt tervévet Az év közbeni rendelésállomány-módosítások, a kooperációs nehézségek, a meglehetősen nagy mérvű anyaghiány miatt úgy nézett ki, hogy — A műszaki konferencián a múlt évi munkánkat már teljes egészében értékelhettük — kezdte a tájékoztatást Kálmán József igazgató. — A várható lemaradásunkból több mint 17 millió forint értékűt pótolhattunk, mégpedig a népgazdaság számára fontos termékekből. Sajnos, azonban a befejezett termelési és exporttervünket így sem teljesítettük. — Ennek ellenére állíthatjuk, hogy a dolgozók jó munkát végeztek — vette át a szót Voczelka Ferenc főmérnök. — A sok gond ellenére teljesítettük valamennyi kooperációs kötelezettségünket. Az sem mellékes dolog, hogy termelésünk mintegy 75 százalékában új termékeket gyártottunk, öt olyan berendezés . — Miben látják az ez évi tervekkel kapcsolatos legfontosabb tennivalókat s ezek teljesítéséhez milyen segítséget kérnek a dolgozóktól? — Az ez évi tervünk 19 millió forinttal több, mint a tavalyi — mondotta a főmérnök. — Az exportkötelezettségeink is 15 millió forinttal növekednek. Ehhez jön még a befejezett termelésből tavalyról elmaradt mintegy 13 millió forint értékű termék pótlása. Hogy mindebből mennyi jut az egyes részlegekre, azt konkrétan megismerhetik majd a dolgozók a termelési tanácskozásokon. A munkások természetemintegy 30 millió forintos hiánnyal zárják az 1965-ös esztendőt. E kérdések kerültek most is szóba, amikor a gyár vezetőivel és a szakszervezeti bizottság tagjaival arról beszélgettünk, hogyan készülnek a termelési tanácskozásokra, szériájának és sorozatgyártásának beindítását oldottuk meg, amelyek korábban ismeretlenek voltak dolgozóink előtt. Ezzel lényegében megalapoztuk a világpiacon igen keresett termék, az átviteltechnikai berendezések gyártását. — Ilyen új termék a többi között a csengő nélküli, a korszerűség minden követelményének jobban megfelelő telefonkészülék — folytatta az igazgató. — Néhány apróbb műszaki elgondolás megvalósítása után rövidesen ennek is megindulhat majd a nagysorozatú gyártása. Az önköltségcsökkentési tervünket is teljesítettük s így, ha nincsenek is még pontos számaink, a dolgozók számíthatnak nyereség részesedésre. sen joggal elvárják, hogy a gyár felső vezetése, a főosztályok, s a műhelyek közvetlen irányítói is jobban dolgozzanak, mint tavaly. A beszélgetésből aztán kiderült, hogy mit értenek a *jobban dolgozzanak.§ alatt. A fejlesztési főosztálytól például azt várják, hogy a fejlesztés terveit határidőre bocsássák rendelkezésre. Az anyag áruforgalmi főosztályinak arra kell törekedni, hogy a hó végi és negyedév végi rohammunkák elkerülése érdekében a produktív termelő részlegek kellő időben hozzájuthassanak az anyagokhoz. Az A gyáregységben például máris zavarja a folyamatos, tervszerű munkát a kondenzátorok és ellenállások hiánya. Sok tízezernyi ellenállás, blokk, valamint különféle réz és egyéb fémanyagra, csavarra van szükség az ez évi tervben szereplő újabb átviteltechnikai berendezésekhez is. Jelentős mennyiségű anyagra van szükség a több mint százezer darab telefonkészülékhez, valamint a mintegy 72 . A fegyelmezett munka mellett a munkásoktól elsősorban az kérjük, hogy észrevételeikkel, javaslataikkal járuljanak majd hozzá a gazdaságos termelőmunkához — mondotta Girgász János, a szakszervezeti bizottság titkára. — Igen sok függ a jó minőségű alkatrészek gyártásától, mert a sok ezer alkatrészből, ha csak egyetlen hibásan hagyja el a gyártó részleget, akkor ez esetleg több millió forint értékű berendezések elkészítését hátráltathatja. — A már elmondottakon kívül a gyár vezetői mivel kívánnak még hozzájárulni a jobb munkafeltételek megteremtéséhez? — Mintegy 12 millió forintos összeget fordítunk ez évben különféle gépi berendezések, műszerek, szerszámok s egyéb eszközök beszerzésére, amelyek termelékenyebbé, de biztonságosabbá is teszik a munkát — ad erről számot Békési László, a beruházási osztály vezetője. — A B telepen 9 millió forintos beruházással befejeződik a kazánház rekonstrukciója, amely orvosolja majd a sokat panaszolt fűtési gondokat. — Ugyancsak a B telepen ez évben 6 millió forintos beruházással egy 2000 négyzetméteres vasvázas csarnok építésével tesszük egészségesebbé a millió forint értékű vasútbiztosító berendezéshez is. Az anyagbeszerzés jó munkájának természetesen párosulni kell a jobb munkaszervezéssel, amely a művezetőktől, üzemvezetőktől követel átgondoltabb, tervszerűbb tevékenységet. Sok múlik a szerszám- és készülékgyártás dolgozóin is, hogy a tavalyinál jobb minőségű, nagyobb éttartamú szerszámokat és egyéb eszközöket bocsássanak a munkások rendelkezésére, munkakörülményeket — folytatja Elekes Zsigmond, a szakszervezeti bizottság termelési felelőse. — Befejeződik 4,3 milliós költséggel a vasútgyáregység, a festőműhely és a rajztár rekonstrukciója is. És különösen nagy jelentőségű lesz annak a 25 millió forintos beruházásnak a megkezdése, amelynek keretében új öltözőfürdőt, orvosi rendelőt, étkezdét, konyhát és kulturális helyiségeket kapnak a központi gyárunk dolgozói. A termelési tanácskozásokon a részlegek vezetői beszélnek arról is, hogy az újítómozgalom tavaly több mint 4 millió forint megtakarítást eredményezett. Szó esik természetesen a balesetek alakulásáról, a termelést segítő munkaverseny-mozgalomról, amelynek jutalmazására 450 000 forintot fordítottak, a szocialista brigádmozgalom fejlődéséről s arról, hogy a kormányhatározat alapján végrehajtott bérügyi intézkedések keretében biztosított 729 000 forint miképpen került felosztásra az érintett dolgozók között A gondos felkészülés, a munkások észrevételeinek, javaslatainak összegezése bizonyára gyümölcsözően járulnak majd hozzá az 1966- os esztendő termelési terveinek teljesítéséhez. Taray László ••Öt új termék Jobb anyagellátás, szervezettebb munka Gondoskodás a dolgozókról Sluimtt firtt il n .g Házastársi pótlék férj után MOLNÁR ISTVÁNNÉ budapesti olvasónk azt kérdi, ha nyugdíjba megy, az általa eltartott és teljesen munkaképtelen férje után kaphat-e házastársi pótlékot. A nyugdíjas nő részére férje után akkor lehet házastársi pótlékot megállapítani, ha teljesen munkaképtelen férjét saját háztartásában, túlnyomóan saját keresetéből legalább egy év óta tartja el, s havi nyugdíja az 1000 forintot nem éri el. További feltétel, hogy a férjnek havi 360 forintot meghaladó keresete (jövedelme, nyugdíja) nincsen, a nyugdíjassal együtt él, és annak halála esetén özvegyi nyugdíjra lenne jogosult Jogszabály-magyarázat Olvasóink tájékoztatására ismertetjük az 1966. február 1-én életbe lépő PROGRESSZÍV NYUGDÍJJÁRULÉKRÓL szóló rendelkezéseket azt hogy milyen munkabérek után kell 3 százaléknál magasabb mértékű nyugdíjjárulékot fizetni. A 3 százaléknál magasabb mértékű nyugdíjjárulékot — az erről szóló rendelkezések szerint — az 1966. február 1-től járó és egy-egy naptári hóban kifizetett, 1600 forintnál magasabb bérek után kell fizetni. Az 1966. február 1-ét megelőző időre járó munkabér után akkor sem kell 3 százaléknál magasabb mértékű nyugdíjjárulékot fizetni, ha a kifizetésre 1966 február hónapban vagy később kerül sor. Az 1966 január hónapra járó, de február hónapban kifizetésre kerülő munkabérekből a munkáltatók még 3 százalékos nyugdíjjárulékot vonnak le. Ugyanígy 3 százalékos nyugdíjjárulékot kell fizetni az 1965. évi, valamint az 1966 január havi prémiumok után is. Emelkedő mértékű, illetve 3 százaléknál magasabb mértékű nyugdíjjárulékot csak az 1966. január 31-ét követő időre járó munkabérek után kell fizetni. Ezek után a bérek után fizetendő nyugdíjjáruléknak a mértéke aszerint alakul, hogy mennyi a dolgozó részére egy-egy naptári hónapban kifizetett összes járulékköteles juttatás összege. Így pl.: A dolgozó munkabére 1966 május hónapra 1500 forint; ebben a hónapban fizetik ki a március és április hónapokban teljesített túlmunkáért járó 350 forint túlóra díját is. A nyugdíjjárulékot 1500 + 350 - 1850 forint után kell fizetnie, mértéke tehát 4 százalék. A nyugdíjjárulék mértékének megállapításánál nem a kifizetés, hanem az eredeti esedékesség időpontjának megfelelő hónapra (hónapokra) járó bérhez számítják hozzá az olyan elmaradt bért (járulékköteles juttatást), amelyet a munkáltató a munkaügyi döntőbizottság vagy a bíróság határozata (eljárása) alapján fizet ki utólag, így plus A dolgozó 1966. március 1-től május 31-ig terjedő időre havi 1900 forint munkabér után 4 százalékos nyugdíjjárulékot fizet. A döntőbizottság utólag erre az időre még havi 300 forint, összesen 900 forint munkabér-különbözetet ítél meg, melyet a munkáltató 1966 július hónapban fizet ki. A nyugdíjjárulék mértékének megállapítása szempontjából ezt a 900 forint bérkülönbözetet nem egy összegben a júliusi bérhez kell hozzászámítani, hanem az eredeti esedékesség időpontjainak megfelelően 300—300 forintot kell a márciusi, áprilisi és májusi bérhez hozzászámítani, így a dolgozó a 900 forint bérkülönbözet után is 4 százalékos nyugdíjjárulékot fizet, mivel az eredeti esedékesség időpontjaiban részére havi 1900 + 300 - 2200 forint munkabért kellett volna havonta kifizetni. Ha a dolgozó valamely naptári hónapnak csak egy részére kap munkabért (pl. azért, mert táppénzes beteg, vagy fizetés nélküli szabadságon van), a nyugdíjjárulék mértékét és összegét a tényleg kifizetett munkabér alapján állapítják meg. Ha tehát a havi 2400 forint munkabérrel alkalmazott dolgozó pl. március hónap második felében táppénzes beteg, és ezért csak fél hónapra kap 1200 forint munkabért, nyugdíjjárulékot csak az 1200 forint munkabér után fizet, mégpedig 3 százalékos mértékben. Olyan dolgozónál, akinek a főfoglalkozása mellett biztosításra kötelezett mellékfoglalkozása vagy második állása is van, a főfoglalkozásában és mellékfoglalkozásában elért járulékköteles béreket a nyugdíjjárulék mértékének megállapításánál egybe számítják. Az ilyen dolgozó a mellékfoglalkozásában vagy második állásában kapott, de nem járulékköteles bér után továbbra is jövedelemadót fizet. Ha a dolgozó munkaviszonya hónap közben megszűnt, és még ugyanabban a hónapban akár más munkáltatóval, akár a korábbi munkáltatójával újabb munkaviszonyt létesít, mindegyik munkáltató az általa kifizetett munkabér összegének megfelelő mértékű nyugdíjjárulékot von le a dolgozó munkabéréből. Ilyen esetben tehát a nyugdíjjárulék mértékének megállapításánál a korábbi és az újabb munkaviszonyban kapott béreket nem számítják egybe. A rendelkezések szerint az emelkedő mértékű, vagyis a 3 százaléknál magasabb nyugdíjjárulékot is ugyanazok után a juttatások (munkabérek) után kell fizetni, mint eddig a 3 százalékos nyugdíjjárulékot. A nyugdíjjárulék alapja nem változik. A természetbeni juttatások pénzbeni egyenértékét tehát az emelkedő mértékű nyugdíjjáruléknál is hozzászámítják a készpénzben fizetett munkabérhez, és az együttes összegtől függ a nyugdíjjárulék mértéke. Járulékalapot képez a prémiumalap-számláról kifizetésre kerülő prémium is, viszont továbbra sem kell nyugdíjjárulékot fizetni a nyereségrészesedés után. NÉPSZAVA fiint az elnökség a „Könyvtári’ feladatok” rubrikájába jegyzett Napirenden: a munkások olvasmánya Az eredmények számbavétele mellett, lesz tehát mit írnia a Szaktanács elnökségének a „Könyvtári feladatok” több évre szóló rubrikájába — ezzel zártuk néhány héttel ezelőtt a szakszervezeti könyvtárak hét esztendős tevékenységét ösz,szefoglaló cikkünket. Hétfői ülésén az elnökség napirendjére tűzte a munkások olvasmányát, s olyan nagy jelentőségű irányelveket fektetett le, amelyek az eredmények elismerésén túl, elsősorban a problémák megoldását segítik, s az új feladatok tükrében újabb öt esztendőre határozzák meg a szakszervezeti könyvtárak tennivalóit. Az irányelvekből: A szakszervezetek tekintsék a könyvtárakat a mozgalom intézményeinek, a könyvtárak pedig legyenek a szakszervezeti munka hatékonyabb segítői, szolgálják jobban a mozgalom célját, a szocialista gondolkodású emberek nevelését. Nem véletlenül utalja az elnökség a mozgalmi feladatok sorába a könyvtári tevékenységet. A szakszervezetek hagyománya és a közelmúlt számtalan példája bizonyítja — napjaink magasabbarendű, összetettebb könyvtári feladatai pedig szinte parancsolják —, hogy a szellemi érdeklődés legfontosabb üzemi bázisa, a könyvtár nem tekinthető egyszerűen csak a mozgalom mellékes kísérőjének: szerves része annak, valóban intézménye, mert a szervezett munkásságért hoztuk létre, ezért él, ezért gyarapítjuk, fáradozásaink kamatait pedig a növekvő irodalmi érdeklődésben, milliók emelkedő műveltségében, az új típusú szocialista ember gondolkodásmódjában szeretnénk visszakapni. S ezek olyan kamatok, amelyekről egyetlen üzem, hivatal, intézmény sem mondhat le, éppen ellenkezőleg: a szakszervezet irányítása mellett a könyvtári munkát rangra emelve, a mindennapok tennivalóinak sorába kell állítania. A könyvtár gondja legyen a szakszervezet gondja — eredményei pedig a mozgalomé. A szakszervezeti könyvtárak széleskörű propagandával, új rétegek megnyerésével állandóan bővítsék az olvasótábort. El kell érni, hogy a következő öt évben a jelenlegi 19,7 százalékkal szemben a dolgozók 25 százaléka legyen a szakszervezeti könyvtárak állandó olvasója. Aligha lehet fontosabb feladata most az üzemi könyvtáraknak, minthogy minden erejüket erre összpontosítsák. Mert hiszen mit sem érnek a könyvek gyarapítására adott milliók, mit sem ér a kötetek példás rendje, ha csak minden ötödik munkás kíváncsi rá. A könyvtári tevékenység is aranyalapját« végső soron az olvasók és az olvasott kötetek száma képezi. S nekünk most nagyon nagy szükségünk van arra, hogy növeljük ezt az alapot. Ehhez pedig az segíti hozzá a könyvtárakat leginkább, ha részben kilépnek megszokott működési kereteikből, frissebb, elevenebb propagandát honosítanak meg, bátrabban alapozzanak a másutt már olvasó százezrek segítőkészségére, különös tekintettel az ígéretesen fejlődő szocialista brigádmozgalomra. Arra van tehát szükség hogy ne egyszerűen csak kinyisson a könyvtár, hanem hívogasson is, ha úgy tetszik, teremtse meg minden munkahelyre kiterjedő, egészséges irodalmi reklámját, és fordítva: a népművelés sose feledkezzék meg arról, hogy olvasásra ösztönözzön. A könyvtárak továbbfejlesztésének fontos feltétele, hogy a könyvtárosok minden szinten mozgalmi tevékenységnek tekintsék feladataikat. Növelni kell a könyvtárosok képzettségét, javítani tájékoztatásukat, hogy jobban szolgálhassák a szakszervezeti mozgalom céljait. Nem kétséges, hogy mindazért, amit mi a könyvtáraktól várunk, közvetlenül a legtöbbet a könyvtárosok tehetik. Az ő felkészültségükön, cselekvőkészségükön, s nem utolsósorban felelősségükön áll vagy bukik az üzemi könyvtármozgalom ügye. Képzésük éppen ezért — ahogy az elnökség is kiemelte — rendkívül fontos. Különösen fontos annak a négyezer társadalmi munkás könyvtárosnak a fokozottabb megbecsülése, akiket az irodalmi ismeretterjesztés ügyszeretete, az írott szép szó közkinccsé tételének nemes gondolata, a mozgalom hagyománya állít nap-nap után a kölcsönző pultok mögé. Megbecsülésünk jelét a jutalmazásoknál, kitüntetéseknél is jobban érvényesíteni kell. A nagy- és középüzemekben azonban változatlanul helyes a függetlenített és tiszteletdíjas könyvtárosok számának növelése. Mindent egybevetve: helyénvaló az a szándék, amelyik a korábbinál nagyobb felelősséget ró a könyvtárosokra, de ugyanakkor több támogatást szavaz meg a számukra, hangsúlyozva munkájuk fontosságát a közművelődés egyik legfontosabb területének parancsnoki hídján. A könyvtárak állományát úgy kel fejleszteni, hogy a következő öt évben hárommillió kötettel emelkedjék. Az állomány elhelyezésére 100 000 folyóméter könyvtári polcot és szekrényt kell biztosítani. A nagy- és középüzemekben szabadpolcos kölcsönzésre alkalmas, önálló helyiség, a kisüzemekben pedig a biztonságos tárolási és kölcsönzési lehetőségek kialakítására kell törekedni. Eredményes könyvtári munka a feltételek biztosítása nélkül elképzelhetetlen, s e tekintetben országszerte nagy gondjaik vannak a szakszervezeti könyvtáraknak. Néhány szakma dicséretes törekvésének már örülhetünk, az általános kép azonban nem megnyugtató. Elsősorban szemléletbeli változásra van szükség, annak a gyakorlatban is divatos szemléletnek a megváltoztatására, amely nemcsak elodázza a könyvtár korszerűsítését, hanem gyakran azt is tűri, hogy annak szerény körülményei tovább romoljanak. Az elnökség meghatározta fejlesztés feltétlenül szükségszerű ahhoz, hogy a könyvtárak működésének körülményei a feladatokhoz igazodjanak. A hárommillió kötetet és a százezer méter polcot kimondani könynyebb, persze, mint megvalósítani. Az első feladat azonban az, hogy minden üzem és könyvtár mielőbb felmérje a lehetőségeket és ennek alapján évről évre fokozatosan váltsa valóra a fejlesztés ráeső részét. De a fejlesztésről ■— minden mai gond ellenére! — sem mondhatunk le. A Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigazgatósága a kiadói tervek elkészítésénél és elbírálásánál fokozottabban vegye figyelembe a könyvtárosok és a dolgozók véleményét, alakuljon ki szorosabb kapcsolat a könyvtárosok és a kiadók között. Az olvasó munkások 560 ezres tábora valóban olyan tekintélyes— és növekvő — irodalmi közvélemény, amelyet ma már nem szabad figyelmen kívül hagyni s jogosan mondhatja el igényeit, kívánságait a könyvtárosokon keresztül azoknak, akik az új művek kiadásánál bábáskodnak. De ugyanilyen figyelmet érdemel annak a más természetű kapcsolatnak a megteremtése, amelyre az elnökség külön felhívta a figyelmét: a kiadókkal való tartalmi kapcsolaton túl a szakszervezeti könyvtárak ügyét érezzék az eddiginél jobban sajátjuknak a szakminisztériumok, állami és társadalmi szervek is, mert csak széles körű összefogással, anyagi és erkölcsi segítségnyújtással lehet igazán eredményes az a fáradozás, amellyel a munkásság irodalmi érdeklődésének fokozását szolgáljuk. Kiss Gy. János REMBRAINDT Bródy-bemutató a televízióban Bródy Sándor egy kötetnyi novellát és egy egyfelvonásos színdarabot szentelt a nagy holland mester fényből és árnyékból szőtt alakjának. A realista látásmód és az áradó romantika különös kettőssége jellemzi Bródy Rembrandt-portréit, amelyekben önmagáról vallott, szinte önarcképét festette meg. »Stúdium e munka egy öreg fejről, és szeretném, ha Rembrandthoz hasonlítana, de nem csodálkoznám és rossz néven sem venném, ha azok, akik értenek hozzá, nem találnák jó portrénak” — írta előszavában. Nem törekedett életrajzi hitelességre, színes fantáziája és a mester iránti hódoló szeretete teremtette azt a szituációt is, amelyről az egyfelvonásos dráma tvváltozata szól. Ha soha nem került is sor a festő és fia nagy szívvel és bölcsességgel megoldott konfliktusára, Bródy ilyennek érezte, ismerte Rembrandtot — és önmagát. Mindezt talán helyes lett volna néhány szóban elmondani a tv-játék bevezetőjeként. (Vajon miért szakított az Irodalmi Képeskönyv sorozat azzal a jó hagyománnyal, hogy röviden bemutatja az írót és a művet?) A tv-változat nem nyújtott se többet, se mást, mint az eredetileg amúgy is kissé teatrális hangvételű darab egy jó színházi előadása. A daru Ottó rendezése inkább színpadszerű volt, mint televízió-szerű, kevéssé élt a képernyő lehetőségeivel. Például azzal a lehetőséggel, hogy a villanásnyi jelenetekben is jobban érzékeltesse a kis szolgáló vonzódását gazdájához , amire Bródy szerzői instrukciót is ad. Finoman, óvatos kézzel a dialógusokon is lehetett volna itt-ott rövidíteni, többet bízni a képi kifejezés eszközeire. Bessenyei Ferenc kitűnően formálta meg a nagyszívű, bővérű, élettel és szeretettel teli mester robusztus figuráját, színészi alkatával szerencsésen találkozott a szerep. A fiatal Kovács István (Titus), Pécsi Ildikó (Hendrickje), Papp Éva (szolgáló) és a többiek, részben az író szándéka szerint is jóval halványabbak voltak Rembrandt alakjánál. Külön elismerést érdemel Kézdi Lóránt szép színpadképe és Kenyeres Gábor operatőri munkája, amelyet a rembrandti fény-ányék hatások ihlettek. (vajk) Horfizoni — Az idei San Remódalfesztivál győztese szombat esti döntőben Domenico Modugno szerzeménye lett Gigliola Cinquetti előadásában. Modugno negyedszer, Cinquetti másodszor nyerte el az első helyet San Remóban. 1966. február 1