Népszava, 1966. szeptember (94. évfolyam, 206–231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

A könnyebb és biztonságosabb munka is fontos Ellentmondó érdekek a rakodásgépesítés fejlesztésében Kevés a rakodógép és ugyanakkor túl sok. E tény már tisztán fonák­sága miatt is nyilvános­ságot igényelne. De en­nél többről is szó van. Arról, hogy a népgazda­sági érdeket, valamint a szociális meggondolásokat e kérdésben is háttérbe szorítja a »mindennél fontosabb­« vállalati ér­dek. Néhány más dolog­ban is sok tanulságot rejt a rakodásgépesítés elmúlt öt évének törté­nete. A fejlődés: 10 millió óra, 3270 gépkocsi A közlekedési vállala­tok vezetői évekkel ez­előtt — és jelenleg is — azért harcoltak és harcol­nak, hogy­ a sóder, a föld, a kő és az egyéb ömlesz­tett áruk szállításához még több rakodógépet kapjanak. A ládák, a zsá­kok, vagyis általában a darabos áruk rakodásánál viszont ellenzik a gépe­sítést, szívesebben látják a kézi rakodókat. Vajon miért kezelik mostohaként a darabos árukat, illetve rakodói­kat? Miért van az, hogy az ömlesztett áruk 64,3 százalékát viszonylag kor­szerű módszerekkel ra­kodják (a kifizetődő gé­pesítési fok körülbelül 80 százalék). A darabos áruk­nak pedig mindössze 3 százalékát rakodják így, a többit, a 97 százalékot pedig kézzel, a lehető leg­nehezebb fizikai munká­val. (A legfurcsább, hogy ezt az utóbbi számadatot nem találtam meg egyetlen rakodásgépesítésről szóló jelentésben, tanulmány­­ban sejm, hiába keres­em.­ A­z­ Autóközlekedési Ve­­zéérigazgatóságon sem volt meg­ .A­ rendelkezésre ál­ló adatokból az újságíró kérésére számolták ki. Talán először.) Természetesen az e tárgyban készített jelen­tések nem hamisak. A megkérdezett vezetők is a valóságot állítják, amikor a rakodásgépesítés hatal­mas fejlődéséről számol­nak be. Tény: a gépi fel- és le­rakás a közhasználatú közúti áruszállításban az 1960-as 17,2 százalékkal szemben 1965-re 38,6 szá­zalékra növekedett. S ha figyelembe vesszük, hogy ez idő alatt a megmozga­tott áruk súlya is roha­mosan gyarapodott, akkor kiderül, hogy 1960—1965 között négy és félszeresé­re nőtt a géppel felrakott súly. Kétségtelen, ez nem­csak elismerésre méltó, hanem jó eredmény. Ez­által több mint 10 millió órával csökkent a rako­dásra várakozással töltött idő, ami termelékenység­ben annyit jelent, mint­ha a gépkocsiállományt 3270 új gépkocsival nö­velték volna. A darabos áru rakodása elmaradt Az eredmények elisme­rése mellett mégis szóvá kell tennünk, hogy az ömlesztett áru rakodásá­nak rohamos ütemű gé­pesítése mellett miért sorvad a darabos áruké. Az autóközlekedési vál­lalatok, a célfuvarozó és az egyéb vállalatok is szívesen hivatkoznak ar­ra, hogy nem rendelkez­nek a darabos áruk ra­kodásához bevált géptí­pusokkal. Meg kell je­gyeznünk, nemcsak be­váltakkal, hanem semmi­lyenekkel sem rendelkez­nek. Hivatkoznak arra is, hogy a darabos árut ra­kodó gépek csak egy-egy árufajta rakodására al­kalmasak, s így nem ki­fizetődő a felszerelésük. Ez sem helytálló, mivel egy-egy autóközlekedési vállalatnak egy ugyan­azon árufajtából minden időszakban általában olyan mennyiséget szállít, amely legalább egy ilyen rakodószerkezet felállítá­sát kifizetődővé tenné. Az elmúlt öt évben mindezek ellenére szület­tek eredmények a dara­bos áruk rakodására al­kalmas gépek fejlesztésé­ben, gyártásában is. Készült például több­fajta gépkocsira szerelhe­tő daru. Igaz, tökéletesí­tésükre szükség van még, de lényegében elmond­hatjuk róluk, hogy bevál­tak. A hátsó emelőfalat — melynek sorsáról la­punkban már írtunk — minden autóközlekedési vállalat megvásárolta, mert az Autóközlekedési Vezérigazgatóság előírta ezt számukra. A saját tu­lajdonukban levő rakodó­gépet azonban nemcsak, hogy nem alkalmazzák, hanem még el sem hoz­ták a gyártó cég telep­helyéről. A rakodólapok bűvös köre Talán a legnagyobb ku­darc ezen a fronton a rakodólapos szállításé. A szakma vezetői úgy ter­vezték, hogy 1967-ben a darabos áruk, a ládák, a zsákok és egyéb alkatré­szek rakodásának jelentős részét rakodólapok alkal­mazásával és emelőszer­kezetek közbeiktatásával oldják meg. A MÁV és az autóközlekedési válla­latok beszerezték ezt — hatalmas költséggel —, a fuvaroztató vállalatok azonban nem, mivel en­nek a felszerelésnek a megvásárlása az önkölt­ségüket terhelte volna. Annak valóban semmi értelme, hogy az árut előbb a rakodólapra rak­ják, úgy emeljék fel, mert ennyi erővel a rakodó­­munkások a gépkocsira is feltehetik. E rakodási for­mának csak akkor lenne értelme, ha már a válla­latok raktáraiban rakodó­lapon várná az elszállí­tást az áru. A kérdést kivetítve most az a helyzet: a köz­lekedésiek arról beszél­nek, hogy a rakodásgépe­sítés, a rakodólapok al­kalmazásának akadálya az elmaradott csomagolás­­technikában keresendő. Ameddig nem készítenek két-három-öt mázsás cso­magokat, ládákat, hanem csak 100—150 kilósokat, addig nincs értelme a rakodólapnak, a darunak. A csomagolástechnika szakemberei pedig úgy érvelnek, hogyan csinál­hatnának ilyen súlyos csomagokat, amikor a vállalatoknál nincs ra­kodólap, az autóközleke­désben nincsenek darus kocsik. Mi az oka hát a két­fajta áru rakodásának gépesítése közötti eltérő fejlődésnek? Olcsóbb — de meddig? Az ömlesztett áruk ra­kodásának gépesítése azért történt meg ilyen gyor­san, mert csak negyed­­annyiba kerül, mint a darabos árué, s jelentő­sen növeli a termelé­kenységet. A darabáru gépesítése lényegében »■csak« a fizikai munkát könnyíti, »csak« a baleset­veszélyt csökkent. A tár­sadalomnak és az egyén­nek (a rakodónak) a da­rabos áru rakodásának gépesítése legalább olyan érdeke, mint az ömlesz­tett árué. A vállalatoknak — és itt nemcsak a köz­lekedési vállalatokról van szó, hanem a fuvarozta­­tókról is — azonban nem. S ez a különböző érde­keltség mind ez idáig el­döntötte a kérdést. Most, 1966-ban azonban már többről is van szó. Ugyanis a vállalatok a »jövedelmezőségi« meg­gondolásokból nemcsak nem fejlesztik megfele­lően a darabos áruk gé­pesítését, hanem azok fejlődését is akadályoz­zák. Úgy okoskodnak, a gépi lerakás nem emeli különösen a termelékeny­séget, csak gondot okoz e gépek felszerelése, kar­bantartása. Ezzel szemben ugyanennyiért — vagy még olcsóbban — felrak­ják a ládákat az embe­rek kézzel is. De meddig? Évek óta nagy a rako­dómunkás-hiány. A szállí­tandó árumennyiség vi­szont növekszik. Ki ra­kodja majd az egyre több és több árut? Mert ha a munkakörülmények nem javulnak, a ma még meglevő rakodómunkás­állomány is egyre csök­kenni fog. Ezért tartjuk szükséges­nek és fontosnak fel­hívni a vállalatok gazda­sági vezetőinek és szak­­szervezeti bizottságainak a figyelmét a darabos áruk rakodásgépesítésé­nek ügyére. Lepies György ------------------------------------------------------------------­ Szövetruha-vegytisztítás 6 MUNKANAP Vászonruha-tisztítás 6 MUNKANAP Ruhafestés 6 MUNKANAP Fehérneműmosás, kilós és pipere 10 MUNKANAP Fenti szolgáltatások expresszben is! Ruhatisztító Szövetkezet Fiókok Budapesten mindenütt 2 Gáspár Sándor látogatása Szolnokon Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Szakta­nács főtitkára, szerdán Szolnokra látogatott. A megyei pártbizottság székházában Csáki Ist­ván, a megyei pártbizott­ság első titkára, a me­gyei pártvégrehajtó bi­zottság több tagja, Fodor Mihály, a megyei tanács vb-elnöke, Árvai István, a szakszervezetek megyei tanácsának titkára, vala­mint Sipos Károly, a vá­rosi pártbizottság első titkára, Kapás Rezső, a városi tanács vb-elnöke fogadta. Rövid eszmecsere után Gáspár Sándor néhány megyei és városi vezető társaságában városnéző sétára indult. Felkereste Szolnok új üdülőközpontját, a Tisza­­ligetet, megtekintette az úttörővárost, a KISZ-tá­­bort, a közelmúltban léte­sített nemzetközi kem­pingtelepet, a strandfür­dőt és az új vállalati üdü­lőket. A Közép-tiszavidé­­ki Vízügyi Igazgatóság Volga típusú szárnyas ví­zijárművén rövid sétautat tett a Tiszán. Innen a vá­ros egyik nevezetes új szocialista létesítményé­hez, az ezer családnak otthont nyújtó Zagyván­­túli új lakótelepre vitt az útja. Délután a város legnagyobb szocialista üzemét, a Tiszamenti Vegyiműveket kereste fel AZ üzem vezetői tájé­koztatást adtak a már felépült és készülőben le­vő új üzemekről. Gáspár Sándor megtekintette az egyes létesítményeket és baráti beszélgetést folyta­tott a szocialista brigádok tagjaival. A kora esti órákban aktivista értekez­letet tartottak a Ságvári Endre Művelődési Ház színháztermében, ahol Gáspár Sándor tájékozta­tót tartott az időszerű belpolitikai és nemzetközi kérdésekről. (MTI) DÍJTALANUL adunk 1 tekercs filmet, előhívjuk ezt a filmet, tanítjuk meg filmezni tanfolyamunkon, ha szeptember hó 1. és november hó 30. között vásárol KVARC M. szovjet keskenyfilmfelvevőt Ara: 1500 Ft Már 375 Ft lefizetésével átvehető OTP-részletre!­­^?Öté A tanfolyamokat 20 résztvevőtől indítjuk. A tanfolyam-kezdésekről postán értesítjük a filmfelvevőgép-tulajdonosokat. A tanfolyamok helyei: Budapest, Pécs, Miskolc, Szeged, Győr, Debrecen, Kaposvár, Szombathely, Szolnok. NÉPSZAVA HOROZO­NIT A budapesti Csehszlo­vák Kultúra és a XIII. kerületi népfront-bizott­ság szerdán délután mű­soros ünnepséget rende­zett a szlovák nemzeti felkelés 22. évfordulója al­kalmából az Autóvilla­mossági Felszerelések Gyárának művelődési ter­mében . Katona József kecs­keméti szülőházában em­lékmúzeumot rendeznek be. A drámaíró hagyaté­ka mellett itt kap helyet egy másik állandó kiállí­tás is, amely a város je­lenkori nagy szülötte, Ko­dály Zoltán munkásságát szemlélteti.­­ A Szigeti várvéde­lem 400. évfordulóján be­mutatják a Baranya me­gyei tanács jubileumi pá­lyázatára érkezett díj­nyertes zeneműveket. Kö­zülük is kiemelkedik a »Szigetvár dicsérete« cí­mű alkotás, amelyet Far­kas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző írt, dr. Vargha Károly pécsi főiskolai ta­nár szövegére. — Nagy Teréz, a Nemzeti Színház volt tagja, az Ódry Színészotthon lakója, szerdán elhunyt. Nagy Teréz együtt játszott a Nemzeti Színház színpadán a magyar színház­­művészet olyan nagyságai­val, mint Jászai Mari, Már­kus Emília, Bajor Gizi és Ódry Árpád. Hamvait szep­tember 3-án helyezik örök nyugalomra az Újpesti teme­tőben. Fesztiválslágerek 120 ezer példányban, lemezek csak klubtagoknak, Arany könyv-sorozat A Magyar Hanglemez­gyártó Vállalat újdonság­listája az év hátralevő hónapjaiban is sokat ígér Igaz, az elmúlt napokban elsősorban az MHV gyor­saságáról, frisseségéről beszélhettünk leginkább, s ez még a' tervek vázla­tos ismertetése 'előtt meg­érdemel néhány szót. A vállalat ugyanis nagysze­rűen vizsgázott a táncdal­fesztivál legsikeresebb számainak kibocsátásával: 28 dalt adott közre 14 le­mezen 120 ezres rekord­­példányban, amelynek nagy része máris gazdára talált. Ehhez a jó teljesít­ményhez hadd fűzzünk egy jókívánságot: remél­jük, ez a frisseség a jö­vőben például a komo­lyabb zeneművek kiadá­sában sem lesz ismeretlen fogalom. Ami a közeli terveket illeti, rövidesen a hang­lemezgyűjtők kezébe ke­rül Bartók három, zongo­raversenye, Gabos Gábor és a­­rádiózenekar előadá­sában,­ Lehel György ve­zényletével. Szokolay Sán­dor: Vérnász című nagy sikerű operájának felvé­tele ugyancsak gazdagít­hatja a hanglemezbarátok és operakedvelők gyűjte­ményét. A prózai kiadvá­nyok nagyértékű darab­ja lesz a Magyar művé­szek aranykönyve című sorozatban Bajor Gizi, Somlay Artúr, és Timár József után most megje­lenő Ascher-lemez, amely a nemrég elhunyt kiváló művész kimagasló vers­mondó készségét örökíti meg a rádió felvételei alapján. Sok értékes lemezzel gazdagodnak a Magyar Hanglemezklub tagjai, számos olyan művet bo­csát ki a vállalat, amely kifejezetten a klubtagok részére készül. Egyebek között Haydn, Bach, Beethoven, Csajkovszkij néhány művét kapják még az idén. Több mai magyar szerző alkotása is lemezre kerül. Emellett természetesen a könnyű zene friss termését is vál­tozatlanul figyelemmel kíséri a Hanglemezgyártó Vállalat. (k. gy. j.) Hűség Ismét egy szép, lírai háborús film született. Csupa költészet, csupa lebegésfinomságú érzel­mek a kaotikus forgatag­ban. A háborús filmek­nek ebből a fajtájából láttunk már nem egyet — a szovjet filmművé­szet az utóbbi években a nagy, látványos történel­mi körképek helyett szí­vesebben ábrázolja az em­beri lélek belső mozgal­mait, mintegy azt a tételt igazolva, hogy az érzel­mek a háború alatt sem szünetelnek. Különösen hatásos e film esetében, hogy két alig serdült fia­tal, szinte még gyermek­ember lassan bontakozó, naiv szerelmének ábrázo­lása tölti ki a film nagy részét, s ez a szerelem ép­pen gyermekisége miatt megindítóan szép. A há­borút itt már csak hát­térnek érezzük — ezt példázza a frontra érke­zés jelenete is: a sínek bombatölcsérbe torkolla­­nak, s a kietlen síkságon, néhány kiégett kocsi és füstölgő romhalmaz kö­zepében az újonnan ér­kezettek azonnal táncolni kezdenek harmonikaszó­ra. A háború az érzelmek szemszögéből tekintve kissé távolinak, megfog­­hatatlannak tűnik, jelen­léte a tragikus befejezés pillanatában válik való­ságossá. T­odorovszkij rendező és egy személy­ben forgatókönyvíró ta­nult a korábbi hasonló jellegű filmekből, de mű­vészete nem tudta meg­haladni azokat. A két fia­tal, Galina Polszkih, és Vitalij Csetverikov érze­lemgazdag, árnyalt alakí­tása emlékezetes marad. Éljen a köztársaság! Éljen a köztársaság! — kiabálják a film végén a kis cseh falucska lako­sai, zászlókat lengetnek, éljeneznek,­­ előzőleg azonban tanúi voltunk annak, hogyan dézsmál­ták meg az otthagyott ja­vakat, hogyan lopták el a gazdátlan lovakat. Nem ez az egyetlen érthetetlen dolog a tizenkét éves kis Pindur számára, aki sa­játos szemszögből nézi a világ ellentmondásait. Élesen látó gyermeksze­me sok mindent észre­vesz, és a maga módján, naiv gyermeki igazságér­zettől eltelve magyarázza meg a dolgokat saját ma­ga számára. No, meg egy kicsit a néző számára is é­s valóban, a tisztán látó gyermekszemek fel­tárnak olyan összefüggé­seket is, amelyek felett a felnőtt szemet huny, vagy beletörődik a világ nem rajta múló ügyeibe. A menekülő németek és a közeledő szovjet csapa­tok között, a senki föld­jén játszódik ez a film, s a kisfiú tanúja sok fel­nőtt kétszínű viselkedé­sének, hazudozásainak, önzésének. Saját apjában is csalódnia kell, aki kü­­lönben is állandóan veri, de verik pajtásai is, mert kisebb náluk, s általában mindenki elbánik a kis­fiúval, akinek keserű is­meretei és korai csalódá­sai a nézőt fájdalmas szo­morúsággal töltik el Hiányzik ebből a filmből az optimista végki­len­gés, az a távlat, hogy Pindur majdcsak megbé­kél a világgal, s őt sem bántják többé, s a film keserű tanulsággal zárul. Pindur is megtanulja, hogy a gyengébbeken töltheti ki bosszúját, s csúzlijával lelő egy mada­rat. Karel Kachyna ren­dező filmje elgondolkoz­tató alkotás, sok képi­­gondolati asszociációs megoldása azonban mo­dorosnak hat. Zdenek Lsziburek személyében kitűnő gyermekszínészt látunk, természetes és megható az alakítása. (hary) Az idegen nyelvű mozi fejfájára g­ondolom, a Fővárosi Mozgóképüzemi Vállalat illetékes főosztályvezetője, aki aláírta a szer­kesztőségnek tájékoztatásul megküldendő, gon­dosan fogalmazott és érvelő levelet, benne a Gorkij idegen nyelvű mozi rendszeres előadásainak meg­szüntetéséről, maga is úgy ítélte meg: ez a levél aligha marad szó nélkül. Egyik laptársunk már teg­nap fel is tette a kérdést: nem lehetne-e jobb pro­paganda mellett nagyobb látogatottsága az Akácfa utcai filmszínháznak, hiszen a jelenlegi érdektelen­ség bizony ellentmond a nagy nyelvtanulási láz­nak. A FÖMO adatai — amelyek az intézkedést meg­alapozottá, jogossá teszik —, kétségkívül meggyő­zőek. A 184 férőhelyes nézőtér kihasználtsága az év első felében átlagosan mindössze 36 százalék volt, de gyakran húsz-harminc néző előtt pergett film. A vállalat ezért látja indokoltnak megszüntetni az ide­gen nyelvű filmek rendszeres vetítését, de továbbra is messzemenően kielégíti a csoportos igényeket, egyetemek, főiskolák, középiskolák, különböző nyelv­­tanfolyamok előre bejelentett kívánságára — leg­alább 150 néző esetén — készséggel műsorára tűz bármilyen filmet a rendelkezésre álló »készletlis­táról«. Az idegen nyelvű filmszínház tehát lényegében nem szűnt meg — csak ésszerűen alkalmazkodott az igényekhez, s ezt még akkor is el kell ismernünk, ha egyébként őszintén fájlaljuk, hogy eredeti elkép­zeléseinket — a nyelvtanulás segítését — önhibá­ján kívül nem tudta igazolni. Hogy csinált volna magának hatásosabb propagandát? Jogos érv, feltét­len megszívlelendő. De korántsem csak a mozin állt, s áll a vásár! A nyelvtanulás önmaga igényli segéd­eszközeit, s mint ahogy sikerrel alkalmaz magnót, leckelemezt, televíziót és sok mást, élhetett volna a film előnyével is. Mert a Gorkij mozi hírveréséről talán lehet elmarasztalóan szólni — de azt senki nem állíthatja, hogy évekig »titokban« üzemelt. A nyelvoktatás egész szervezetének kellett volna je­lentőségéhez mérten igénybe venni. Ha csak az említett 36 százalékos érdeklődés, nem éppen ezt a jelentőséget tükrözi. (K.) 1966. szeptember 1

Next