Népszava, 1966. szeptember (94. évfolyam, 206–231. szám)
1966-09-01 / 206. szám
A könnyebb és biztonságosabb munka is fontos Ellentmondó érdekek a rakodásgépesítés fejlesztésében Kevés a rakodógép és ugyanakkor túl sok. E tény már tisztán fonáksága miatt is nyilvánosságot igényelne. De ennél többről is szó van. Arról, hogy a népgazdasági érdeket, valamint a szociális meggondolásokat e kérdésben is háttérbe szorítja a »mindennél fontosabb« vállalati érdek. Néhány más dologban is sok tanulságot rejt a rakodásgépesítés elmúlt öt évének története. A fejlődés: 10 millió óra, 3270 gépkocsi A közlekedési vállalatok vezetői évekkel ezelőtt — és jelenleg is — azért harcoltak és harcolnak, hogy a sóder, a föld, a kő és az egyéb ömlesztett áruk szállításához még több rakodógépet kapjanak. A ládák, a zsákok, vagyis általában a darabos áruk rakodásánál viszont ellenzik a gépesítést, szívesebben látják a kézi rakodókat. Vajon miért kezelik mostohaként a darabos árukat, illetve rakodóikat? Miért van az, hogy az ömlesztett áruk 64,3 százalékát viszonylag korszerű módszerekkel rakodják (a kifizetődő gépesítési fok körülbelül 80 százalék). A darabos áruknak pedig mindössze 3 százalékát rakodják így, a többit, a 97 százalékot pedig kézzel, a lehető legnehezebb fizikai munkával. (A legfurcsább, hogy ezt az utóbbi számadatot nem találtam meg egyetlen rakodásgépesítésről szóló jelentésben, tanulmányban sejm, hiába keresem. Az Autóközlekedési Vezéérigazgatóságon sem volt meg .A rendelkezésre álló adatokból az újságíró kérésére számolták ki. Talán először.) Természetesen az e tárgyban készített jelentések nem hamisak. A megkérdezett vezetők is a valóságot állítják, amikor a rakodásgépesítés hatalmas fejlődéséről számolnak be. Tény: a gépi fel- és lerakás a közhasználatú közúti áruszállításban az 1960-as 17,2 százalékkal szemben 1965-re 38,6 százalékra növekedett. S ha figyelembe vesszük, hogy ez idő alatt a megmozgatott áruk súlya is rohamosan gyarapodott, akkor kiderül, hogy 1960—1965 között négy és félszeresére nőtt a géppel felrakott súly. Kétségtelen, ez nemcsak elismerésre méltó, hanem jó eredmény. Ezáltal több mint 10 millió órával csökkent a rakodásra várakozással töltött idő, ami termelékenységben annyit jelent, mintha a gépkocsiállományt 3270 új gépkocsival növelték volna. A darabos áru rakodása elmaradt Az eredmények elismerése mellett mégis szóvá kell tennünk, hogy az ömlesztett áru rakodásának rohamos ütemű gépesítése mellett miért sorvad a darabos áruké. Az autóközlekedési vállalatok, a célfuvarozó és az egyéb vállalatok is szívesen hivatkoznak arra, hogy nem rendelkeznek a darabos áruk rakodásához bevált géptípusokkal. Meg kell jegyeznünk, nemcsak beváltakkal, hanem semmilyenekkel sem rendelkeznek. Hivatkoznak arra is, hogy a darabos árut rakodó gépek csak egy-egy árufajta rakodására alkalmasak, s így nem kifizetődő a felszerelésük. Ez sem helytálló, mivel egy-egy autóközlekedési vállalatnak egy ugyanazon árufajtából minden időszakban általában olyan mennyiséget szállít, amely legalább egy ilyen rakodószerkezet felállítását kifizetődővé tenné. Az elmúlt öt évben mindezek ellenére születtek eredmények a darabos áruk rakodására alkalmas gépek fejlesztésében, gyártásában is. Készült például többfajta gépkocsira szerelhető daru. Igaz, tökéletesítésükre szükség van még, de lényegében elmondhatjuk róluk, hogy beváltak. A hátsó emelőfalat — melynek sorsáról lapunkban már írtunk — minden autóközlekedési vállalat megvásárolta, mert az Autóközlekedési Vezérigazgatóság előírta ezt számukra. A saját tulajdonukban levő rakodógépet azonban nemcsak, hogy nem alkalmazzák, hanem még el sem hozták a gyártó cég telephelyéről. A rakodólapok bűvös köre Talán a legnagyobb kudarc ezen a fronton a rakodólapos szállításé. A szakma vezetői úgy tervezték, hogy 1967-ben a darabos áruk, a ládák, a zsákok és egyéb alkatrészek rakodásának jelentős részét rakodólapok alkalmazásával és emelőszerkezetek közbeiktatásával oldják meg. A MÁV és az autóközlekedési vállalatok beszerezték ezt — hatalmas költséggel —, a fuvaroztató vállalatok azonban nem, mivel ennek a felszerelésnek a megvásárlása az önköltségüket terhelte volna. Annak valóban semmi értelme, hogy az árut előbb a rakodólapra rakják, úgy emeljék fel, mert ennyi erővel a rakodómunkások a gépkocsira is feltehetik. E rakodási formának csak akkor lenne értelme, ha már a vállalatok raktáraiban rakodólapon várná az elszállítást az áru. A kérdést kivetítve most az a helyzet: a közlekedésiek arról beszélnek, hogy a rakodásgépesítés, a rakodólapok alkalmazásának akadálya az elmaradott csomagolástechnikában keresendő. Ameddig nem készítenek két-három-öt mázsás csomagokat, ládákat, hanem csak 100—150 kilósokat, addig nincs értelme a rakodólapnak, a darunak. A csomagolástechnika szakemberei pedig úgy érvelnek, hogyan csinálhatnának ilyen súlyos csomagokat, amikor a vállalatoknál nincs rakodólap, az autóközlekedésben nincsenek darus kocsik. Mi az oka hát a kétfajta áru rakodásának gépesítése közötti eltérő fejlődésnek? Olcsóbb — de meddig? Az ömlesztett áruk rakodásának gépesítése azért történt meg ilyen gyorsan, mert csak negyedannyiba kerül, mint a darabos árué, s jelentősen növeli a termelékenységet. A darabáru gépesítése lényegében »■csak« a fizikai munkát könnyíti, »csak« a balesetveszélyt csökkent. A társadalomnak és az egyénnek (a rakodónak) a darabos áru rakodásának gépesítése legalább olyan érdeke, mint az ömlesztett árué. A vállalatoknak — és itt nemcsak a közlekedési vállalatokról van szó, hanem a fuvaroztatókról is — azonban nem. S ez a különböző érdekeltség mind ez idáig eldöntötte a kérdést. Most, 1966-ban azonban már többről is van szó. Ugyanis a vállalatok a »jövedelmezőségi« meggondolásokból nemcsak nem fejlesztik megfelelően a darabos áruk gépesítését, hanem azok fejlődését is akadályozzák. Úgy okoskodnak, a gépi lerakás nem emeli különösen a termelékenységet, csak gondot okoz e gépek felszerelése, karbantartása. Ezzel szemben ugyanennyiért — vagy még olcsóbban — felrakják a ládákat az emberek kézzel is. De meddig? Évek óta nagy a rakodómunkás-hiány. A szállítandó árumennyiség viszont növekszik. Ki rakodja majd az egyre több és több árut? Mert ha a munkakörülmények nem javulnak, a ma még meglevő rakodómunkásállomány is egyre csökkenni fog. Ezért tartjuk szükségesnek és fontosnak felhívni a vállalatok gazdasági vezetőinek és szakszervezeti bizottságainak a figyelmét a darabos áruk rakodásgépesítésének ügyére. Lepies György ------------------------------------------------------------------ Szövetruha-vegytisztítás 6 MUNKANAP Vászonruha-tisztítás 6 MUNKANAP Ruhafestés 6 MUNKANAP Fehérneműmosás, kilós és pipere 10 MUNKANAP Fenti szolgáltatások expresszben is! Ruhatisztító Szövetkezet Fiókok Budapesten mindenütt 2 Gáspár Sándor látogatása Szolnokon Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szaktanács főtitkára, szerdán Szolnokra látogatott. A megyei pártbizottság székházában Csáki István, a megyei pártbizottság első titkára, a megyei pártvégrehajtó bizottság több tagja, Fodor Mihály, a megyei tanács vb-elnöke, Árvai István, a szakszervezetek megyei tanácsának titkára, valamint Sipos Károly, a városi pártbizottság első titkára, Kapás Rezső, a városi tanács vb-elnöke fogadta. Rövid eszmecsere után Gáspár Sándor néhány megyei és városi vezető társaságában városnéző sétára indult. Felkereste Szolnok új üdülőközpontját, a Tiszaligetet, megtekintette az úttörővárost, a KISZ-tábort, a közelmúltban létesített nemzetközi kempingtelepet, a strandfürdőt és az új vállalati üdülőket. A Közép-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság Volga típusú szárnyas vízijárművén rövid sétautat tett a Tiszán. Innen a város egyik nevezetes új szocialista létesítményéhez, az ezer családnak otthont nyújtó Zagyvántúli új lakótelepre vitt az útja. Délután a város legnagyobb szocialista üzemét, a Tiszamenti Vegyiműveket kereste fel AZ üzem vezetői tájékoztatást adtak a már felépült és készülőben levő új üzemekről. Gáspár Sándor megtekintette az egyes létesítményeket és baráti beszélgetést folytatott a szocialista brigádok tagjaival. A kora esti órákban aktivista értekezletet tartottak a Ságvári Endre Művelődési Ház színháztermében, ahol Gáspár Sándor tájékoztatót tartott az időszerű belpolitikai és nemzetközi kérdésekről. (MTI) DÍJTALANUL adunk 1 tekercs filmet, előhívjuk ezt a filmet, tanítjuk meg filmezni tanfolyamunkon, ha szeptember hó 1. és november hó 30. között vásárol KVARC M. szovjet keskenyfilmfelvevőt Ara: 1500 Ft Már 375 Ft lefizetésével átvehető OTP-részletre!^?Öté A tanfolyamokat 20 résztvevőtől indítjuk. A tanfolyam-kezdésekről postán értesítjük a filmfelvevőgép-tulajdonosokat. A tanfolyamok helyei: Budapest, Pécs, Miskolc, Szeged, Győr, Debrecen, Kaposvár, Szombathely, Szolnok. NÉPSZAVA HOROZONIT A budapesti Csehszlovák Kultúra és a XIII. kerületi népfront-bizottság szerdán délután műsoros ünnepséget rendezett a szlovák nemzeti felkelés 22. évfordulója alkalmából az Autóvillamossági Felszerelések Gyárának művelődési termében . Katona József kecskeméti szülőházában emlékmúzeumot rendeznek be. A drámaíró hagyatéka mellett itt kap helyet egy másik állandó kiállítás is, amely a város jelenkori nagy szülötte, Kodály Zoltán munkásságát szemlélteti. A Szigeti várvédelem 400. évfordulóján bemutatják a Baranya megyei tanács jubileumi pályázatára érkezett díjnyertes zeneműveket. Közülük is kiemelkedik a »Szigetvár dicsérete« című alkotás, amelyet Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző írt, dr. Vargha Károly pécsi főiskolai tanár szövegére. — Nagy Teréz, a Nemzeti Színház volt tagja, az Ódry Színészotthon lakója, szerdán elhunyt. Nagy Teréz együtt játszott a Nemzeti Színház színpadán a magyar színházművészet olyan nagyságaival, mint Jászai Mari, Márkus Emília, Bajor Gizi és Ódry Árpád. Hamvait szeptember 3-án helyezik örök nyugalomra az Újpesti temetőben. Fesztiválslágerek 120 ezer példányban, lemezek csak klubtagoknak, Arany könyv-sorozat A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat újdonságlistája az év hátralevő hónapjaiban is sokat ígér Igaz, az elmúlt napokban elsősorban az MHV gyorsaságáról, frisseségéről beszélhettünk leginkább, s ez még a' tervek vázlatos ismertetése 'előtt megérdemel néhány szót. A vállalat ugyanis nagyszerűen vizsgázott a táncdalfesztivál legsikeresebb számainak kibocsátásával: 28 dalt adott közre 14 lemezen 120 ezres rekordpéldányban, amelynek nagy része máris gazdára talált. Ehhez a jó teljesítményhez hadd fűzzünk egy jókívánságot: reméljük, ez a frisseség a jövőben például a komolyabb zeneművek kiadásában sem lesz ismeretlen fogalom. Ami a közeli terveket illeti, rövidesen a hanglemezgyűjtők kezébe kerül Bartók három, zongoraversenye, Gabos Gábor és arádiózenekar előadásában, Lehel György vezényletével. Szokolay Sándor: Vérnász című nagy sikerű operájának felvétele ugyancsak gazdagíthatja a hanglemezbarátok és operakedvelők gyűjteményét. A prózai kiadványok nagyértékű darabja lesz a Magyar művészek aranykönyve című sorozatban Bajor Gizi, Somlay Artúr, és Timár József után most megjelenő Ascher-lemez, amely a nemrég elhunyt kiváló művész kimagasló versmondó készségét örökíti meg a rádió felvételei alapján. Sok értékes lemezzel gazdagodnak a Magyar Hanglemezklub tagjai, számos olyan művet bocsát ki a vállalat, amely kifejezetten a klubtagok részére készül. Egyebek között Haydn, Bach, Beethoven, Csajkovszkij néhány művét kapják még az idén. Több mai magyar szerző alkotása is lemezre kerül. Emellett természetesen a könnyű zene friss termését is változatlanul figyelemmel kíséri a Hanglemezgyártó Vállalat. (k. gy. j.) Hűség Ismét egy szép, lírai háborús film született. Csupa költészet, csupa lebegésfinomságú érzelmek a kaotikus forgatagban. A háborús filmeknek ebből a fajtájából láttunk már nem egyet — a szovjet filmművészet az utóbbi években a nagy, látványos történelmi körképek helyett szívesebben ábrázolja az emberi lélek belső mozgalmait, mintegy azt a tételt igazolva, hogy az érzelmek a háború alatt sem szünetelnek. Különösen hatásos e film esetében, hogy két alig serdült fiatal, szinte még gyermekember lassan bontakozó, naiv szerelmének ábrázolása tölti ki a film nagy részét, s ez a szerelem éppen gyermekisége miatt megindítóan szép. A háborút itt már csak háttérnek érezzük — ezt példázza a frontra érkezés jelenete is: a sínek bombatölcsérbe torkollanak, s a kietlen síkságon, néhány kiégett kocsi és füstölgő romhalmaz közepében az újonnan érkezettek azonnal táncolni kezdenek harmonikaszóra. A háború az érzelmek szemszögéből tekintve kissé távolinak, megfoghatatlannak tűnik, jelenléte a tragikus befejezés pillanatában válik valóságossá. Todorovszkij rendező és egy személyben forgatókönyvíró tanult a korábbi hasonló jellegű filmekből, de művészete nem tudta meghaladni azokat. A két fiatal, Galina Polszkih, és Vitalij Csetverikov érzelemgazdag, árnyalt alakítása emlékezetes marad. Éljen a köztársaság! Éljen a köztársaság! — kiabálják a film végén a kis cseh falucska lakosai, zászlókat lengetnek, éljeneznek, előzőleg azonban tanúi voltunk annak, hogyan dézsmálták meg az otthagyott javakat, hogyan lopták el a gazdátlan lovakat. Nem ez az egyetlen érthetetlen dolog a tizenkét éves kis Pindur számára, aki sajátos szemszögből nézi a világ ellentmondásait. Élesen látó gyermekszeme sok mindent észrevesz, és a maga módján, naiv gyermeki igazságérzettől eltelve magyarázza meg a dolgokat saját maga számára. No, meg egy kicsit a néző számára is és valóban, a tisztán látó gyermekszemek feltárnak olyan összefüggéseket is, amelyek felett a felnőtt szemet huny, vagy beletörődik a világ nem rajta múló ügyeibe. A menekülő németek és a közeledő szovjet csapatok között, a senki földjén játszódik ez a film, s a kisfiú tanúja sok felnőtt kétszínű viselkedésének, hazudozásainak, önzésének. Saját apjában is csalódnia kell, aki különben is állandóan veri, de verik pajtásai is, mert kisebb náluk, s általában mindenki elbánik a kisfiúval, akinek keserű ismeretei és korai csalódásai a nézőt fájdalmas szomorúsággal töltik el Hiányzik ebből a filmből az optimista végkilengés, az a távlat, hogy Pindur majdcsak megbékél a világgal, s őt sem bántják többé, s a film keserű tanulsággal zárul. Pindur is megtanulja, hogy a gyengébbeken töltheti ki bosszúját, s csúzlijával lelő egy madarat. Karel Kachyna rendező filmje elgondolkoztató alkotás, sok képigondolati asszociációs megoldása azonban modorosnak hat. Zdenek Lsziburek személyében kitűnő gyermekszínészt látunk, természetes és megható az alakítása. (hary) Az idegen nyelvű mozi fejfájára gondolom, a Fővárosi Mozgóképüzemi Vállalat illetékes főosztályvezetője, aki aláírta a szerkesztőségnek tájékoztatásul megküldendő, gondosan fogalmazott és érvelő levelet, benne a Gorkij idegen nyelvű mozi rendszeres előadásainak megszüntetéséről, maga is úgy ítélte meg: ez a levél aligha marad szó nélkül. Egyik laptársunk már tegnap fel is tette a kérdést: nem lehetne-e jobb propaganda mellett nagyobb látogatottsága az Akácfa utcai filmszínháznak, hiszen a jelenlegi érdektelenség bizony ellentmond a nagy nyelvtanulási láznak. A FÖMO adatai — amelyek az intézkedést megalapozottá, jogossá teszik —, kétségkívül meggyőzőek. A 184 férőhelyes nézőtér kihasználtsága az év első felében átlagosan mindössze 36 százalék volt, de gyakran húsz-harminc néző előtt pergett film. A vállalat ezért látja indokoltnak megszüntetni az idegen nyelvű filmek rendszeres vetítését, de továbbra is messzemenően kielégíti a csoportos igényeket, egyetemek, főiskolák, középiskolák, különböző nyelvtanfolyamok előre bejelentett kívánságára — legalább 150 néző esetén — készséggel műsorára tűz bármilyen filmet a rendelkezésre álló »készletlistáról«. Az idegen nyelvű filmszínház tehát lényegében nem szűnt meg — csak ésszerűen alkalmazkodott az igényekhez, s ezt még akkor is el kell ismernünk, ha egyébként őszintén fájlaljuk, hogy eredeti elképzeléseinket — a nyelvtanulás segítését — önhibáján kívül nem tudta igazolni. Hogy csinált volna magának hatásosabb propagandát? Jogos érv, feltétlen megszívlelendő. De korántsem csak a mozin állt, s áll a vásár! A nyelvtanulás önmaga igényli segédeszközeit, s mint ahogy sikerrel alkalmaz magnót, leckelemezt, televíziót és sok mást, élhetett volna a film előnyével is. Mert a Gorkij mozi hírveréséről talán lehet elmarasztalóan szólni — de azt senki nem állíthatja, hogy évekig »titokban« üzemelt. A nyelvoktatás egész szervezetének kellett volna jelentőségéhez mérten igénybe venni. Ha csak az említett 36 százalékos érdeklődés, nem éppen ezt a jelentőséget tükrözi. (K.) 1966. szeptember 1