Népszava, 1966. október (94. évfolyam, 232–257. szám)
1966-10-01 / 232. szám
A Szakszervezetek Országos Tanácsának állásfoglalása az 1001. évi népgazdasági terv teljesítésének helyzetével, valamint a további feladatokkal kapcsolatosan A Szakszervezetek Országos Tanácsa megállapítja, hogy az 1966. évi népgazdasági célok valóra váltásában az eddigi időszakban a dolgozók és a vezetők mind jobb együttműködése eredményesnek mondható. A tervezett gazdasági feladatok túlnyomó többségének megvalósításában és túlteljesítésében jelentős része van a kongresszusi versenynek. A IV. negyedévben a kongresszusi verseny fő célkitűzése változatlanul az 1966. évi tervfeladatok végrehajtása, a jó minőségi termékek, áruk terv szerinti, gazdaságos előállítása és értékesítése, valamint az 1961-es évre való átmenet előkészítése. Ez nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a lakosság áruellátása, a népgazdasági szükségletek kielégítése, valamint nemzetközi kötelezettségeink teljesítése a terv szerint biztosítva legyen. A gazdasági vezetők a dolgozók által jogosan szóvá tett problémák megszüntetésére fordítsanak nagyobb figyelmet és körültekintőbben gondoskodjanak a zavartalan, folyamatos és biztonságos munka feltételeiről. A dolgozók élet- és munkakörülményeinek, szociális és kulturális ellátásának javítása ne sikkadjon el a termelési feladatok mellett. A termelésszervezés és a vezetés tervszerűségének javítása útján kerüljék el az indokolatlan túlóráztatást, amely a dolgozók egészségére káros és növeli a baleseti veszélyt. A gazdasági vezetők fordítsanak gondot a téli felkészülésre, különösen a szabadban dolgozók egészségének védelmére, munkafeltételeinek könnyítésére. A gazdasági vezetők mindenütt tervszerűen gondoskodjanak a dolgozók foglalkoztatásáról. Terjedjen ki figyelmük a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására és az újonnan munkába lépő fiatalok megfelelő munkába állítására is. Az anyagi ösztönzés eszközeit az eddigieknél hatékonyabban alkalmazzák a gazdasági feladatok eredményes végrehajtására, különösen vonatkozik ez a prémiumok kitűzésére, a premizálás és jutalmazás céljaira rendelkezésre álló összegek, valamint a meglevő bértartalékok felhasználására. A Szakszervezetek Országos Tanácsa felhívja a szakszervezeti szerveket, hogy az 1966. évi feladatok valóra váltásában nyújtsanak messzemenő segítséget a gazdasági vezetésnek. Ugyanakkor a dolgozók érdekeinek védelmében az említett feladatok kapcsán rendszeresen ellenőrizzék a gazdasági vezetők tevékenységét és szükség esetén határozottan lépjenek fel a törvénysértőkkel szemben. A szakszervezeti szervek az év hátralevő időszakában társadalmi ellenőrök bevonásával továbbra is folyamatosan vizsgálják az áruellátottság és a forgalomba hozott árucikkek választékát, minőségét és nem utolsósorban a fogyasztói árak alakulását. A tapasztalatok alapján indokolt esetben határozottan lépjenek fel a rendellenességekkel szemben. A Szakszervezetek Országos Tanácsának meggyőződése, hogy a dolgozók és vezetők a IV. negyedévben továbbra is fegyelmezetten és öntudatosan munkálkodnak azon, hogy az 1966. évi célkitűzések, a gazdasági feladatok és a dolgozókról való gondoskodás egyaránt maradéktalanul megvalósuljanak. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Yakubu Gowon alezredesnek, a nigériai nemzeti katonai kormány elnökének, a Nigériai Szövetségi Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. * A Ciprusi Köztársaság nemzeti ünnepe, a függetlenség napja alkalmából Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Makariosz érseket, a Ciprusi Köztársaság elnökét. Péter János külügyminiszter ugyancsak táviratban fejezte ki jókívánságait Kyprianu ciprusi külügyminiszternek.* Milan Mojzisek alezredes, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének katonai attaséja, pénteken a Csehszlovák Kultúrában rendezett baráti találkozón tájékoztatta az újságírókat a csehszlovák néphadsereg létrejöttéről, fejlődéséről, abból az alkalomból, hogy október 6-án ünnepük a csehszlovák néphadsereg napját. A SZÖVOSZ igazgatóságának meghívására négytagú vietnami szövetkezeti delegáció érkezett pénteken Budapestre. A küldöttséget Bai Bao Van, a vietnami fogyasztási és értékesítési szövetkezeti szövetség elnöke vezeti. * A Mali Köztársaság háromtagú gazdasági kormányküldöttsége érkezett pénteken hazánkba, Madéira Kelta igazságügyminiszter vezetésével. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Biró József külkereskedelmi miniszter. * Pénteken, befejeződött a magyar kormány és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal közös rendezésében szeptember 12-én megnyílt a nemzetközi munkaügyi szeminárium. * A záróünnepségen a magyar kormány nevében dr. Soós Gábor földművelésügyi miniszterhelyettes köszöntötte és búcsúztatta a szeminárium hallgatóit, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal képviseletében pedig René Caty szólott a részvevőkhöz. 2 • •Ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa (Folytatás az 1. oldalról) Meit is szükséges felülvizsgálni. Mindezt a dolgozók — különösen a kiváló dolgozók, újítók, szocialista brigádtagok bevonásával lehet csak jól elvégezni, együttműködve a pártszervezetekkel, a KISZ-szel. Kritika tárgyává kell tenni a szocialista munkaverseny ösztönző szerepét, hatékonyságát mindenekelőtt a termelő vállalatoknál. Keresnünk kell azokat a lehetőségeket, amivel egyszerűbbé, a dolgozók számára érthetőbbé tesszük a szocialista munkaversenyt. A vállalati önállóság növekedése megköveteli, hogy mi is feloldjuk a versenyre vonatkozó központilag előírt részletes szabályozást. A versenyformák megválasztásának lehetőségét bátran az alapszervekre bízhatjuk. Az üzemekben folyó munkarendhez, programokhoz, egyéb megoldható feladatokhoz igazodjon a verseny rendje. Az éves terven felül részfeladatokra, programokra irányuló versennyel kiküszöbölhetjük azt az eltérést — fellendülést és visszaesést — ami az év befejezése és kezdete közt ma még megnyilvánul. A vállalati önállóság növekedése nagy lehetőségét, sőt szükségességét is jelenti az üzemi demokrácia bővülésének. A dolgozók jobban érdekeltté válnak a vállalat jó, vagy rossz munkájában, így kézenfekvő számukra, hogy tevőlegesebben vegyenek részt a döntések hozatalában és végrehajtásában egyaránt. A dolgozók részvétele a vállalatvezetés munkájában nagyrészt a szakszervezeti szerveken keresztül történik. A feladatok végrehajtásában, ellenőrzésében való részvétel közvetlenül elsősorban a termelési tanácskozásokon valósul meg. Ezért célunk annak biztosítása, hogy a termelési tanácskozások valóban a dolgozókkal való együttes vezetés érdemi fórumává váljanak. Itt jusson leginkább kifejezésre a közös cél érdekében tevékenykedő vezetők és dolgozók együttműködése — fejezte be beszámolóját Beckl Sándor a Szaktanács titkára. A tanácsülés vitájában felszólaltak: Vass Imre, a művészszakszervezet főtitkára, Molnár Ferenc, a Szaktanács tagja, Keszei Károly, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára, Tóth Anna, a textiles szakszervezet főtitkára, Simon Antal, a bányászszakszervezet főtitkára, dr. Darabos Pál, az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet főtitkára, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szaktanács főtitkára, Szabó Antal, a vasutas-szakszervezet főtitkára, Földvári Aladár, a közlekedési szakszervezet főtitkára, Jókai Lóránd, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára, Mónus Gábor, a Munka szerkesztője. A vita után a tanácsülés a kongresszusi munkaverseny I. félévi tapasztalatairól szóló jelentéssel kapcsolatban a következő állásfoglalást alakította ki: Felmentés A Minisztertanács Mekis Józsefet, a munkaügyi miniszter első helyettesét — egészségi állapotára tekintettel saját kérésére, érdemeinek elismerése mellett — tisztségéből felmentette és nyugállományba helyezte. (MTI) Véget ért a nemzetközi munkaegészségügyi kongresszus Pénteken az Országos Munkaegészségügi Intézetben véget ért a Magyar Üzemegészségügyi Tudományos Társaság háromnapos nemzetközi munkaegészségügyi kongresszusa. Az utolsó napon főleg foglalkozási mérgezésekről, valamint munkaélettani és toxikológiai kísérletekről hangzottak el érdekes előadások. A külföldi vendégek élénk érdeklődést tanúsítottak a magyar kutatás műhelyei és a gyakorlati üzemegészségügyi munka iránt is. Tanulmányozták a Ganz-MÁVAG rendelőintézetét. Ellátogattak a MÁV egészségügyi szolgálatának központjába. Megkezdődött a múzeumi hónap té budapesti eseménysorozata • Múzeumok októbere A múzeumi hónap első budapesti eseményeként pénteken megnyílt a Petőfi Irodalmi Múzeum legújabb kiállítása, A reformkor és a szabadságharc irodalma címmel. A megnyitón, amelyen megjelent Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, dr. Ortutay Gyula akadémikus beszélt a hét teremben felsorakoztatott dokumentumokról, a magyar irodalom öntudatra ébredésének, a magyar kultúra felemelkedésének kiemelkedő állomásairól. Korábban jelentkezik az esti krónika — Műsorfejlesztési feladatunk fő iránya a következő években a három egyenértékű adó kialakítása lesz — mondotta sajtótájékoztatójában többek között dr. Hárs István, a rádió elnökhelyettese. Bejelentette, hogy ez év október 17-étől kezdve bizonyos fokig módosul az adók jellege, és néhány műsoridő megváltozik: a Kossuth-adó továbbra is anemzeti főadóé marad, a Petőfi-adó a könnyű, szórakoztató műfajoknak ad nagyobb teret ezentúl — adásideje naponta 95 perccel növekszik meg. Délután 14 órától*Kettőtől hatig« címmel új, zenés műsor jelentkezik hétköznaponként a Petőfin. Az URH-adó elsősorban az igényes zenei, irodalmi, tudományos és politikai műsorok adója lesz az elkövetkező évek folyamán. Adásideje naponta 60 perccel növekszik. A Petőfi- és a Kossuthadó jellegének különbözősége főleg a délutáni időszakban érvényesül majd. Nagyobb teret kapnak ezentúl a különféle ifjúsági, nőknek falusiaknak és idősebbeknek készülő műsorok. Az esti műsorblokkban az Esti krónika 19 órakor kezdődik, a Jó éjszakát gyerekek! átkerül a Petőfire, 19.54-es időpontban. A rádió híradásainak időpontja is megváltozik. (h. m.) Remo Rossi szobrai az Ernst Múzeumban Remo Rossit úgy említik az Ernst Múzeumban megnyílt kiállításáról szóló tudósítások, hogy ismert, neves svájci szobrászművész. Nálunk eddig nem volt az. Kár, mert kiváló szobrász és művészetének eddig megtett útja jól példázza az egész európai szobrászat fejlődésének egyik fő irányát. A kiinduló pont nála is Maillol lehetett, a modern szobrászat egyik megalapozója. Kamaszokat, de főként telt nőalakokat ábrázoló, húszharminc éve készült szobrai nem mint a valóság hű másai élik szoboréletüket, hanem mint plasztikai alkotások, amelyeknek megvannak a maguk külön törvényei. Azonban már bennük is legalább olyan nagy szerep jut a mozgásnak, mint az anyag súlyát kifejező gömbölyödő formáknak. A továbbiakban mindinkább a mozgás válik vezérelemmé — a pihenő állásban levő akrobatanő elvékonyodó, izmos tagjaiban és a támadni készülő bikában még inkább mint lehetőség, de az ugyancsak 1953-ban készült, elesett akrobatát és elterült lovát ábrázoló mozgalmas kompozícióban már beteljesültem Elmaradnak a részletek, a kerekded, sima formákat éles szögletek, durván megmunkált felületek, meredező csúcsok váltják fel. Már nem is annyira mozgó testeket látunk, mint inkább magát a testet öltött mozgást, amelyet hol fújó macska, hol haldokló bika, ágaskodó ló vagy éppen mutatványát végző akrobata alakjában érzékelünk. Érdekes, hogy minden felfokozottságuk mellett sem fejeznek ki szenvedélyt, hanem elsősorban művészi megformálásuk kiválóságával, formai ötletességükkel, a dinamizmust kordában tartó megkomponáltságukkal érnek el magasrendű művészi hatást. (havas) Valentyin Kalajev: Kis vasajtó a falban Lírai napló: nem több — és nem kevesebb. Maga a szerző vall így munkájáról. De az olvasó szerint mégis több ez a könyv valamiféle naplónál: emberközelbe, körünkbe hozza az emberiség nagy szellemét, Lenint. Nem a megszokott módon ábrázolja, forradalmi gyűlések, illegális tanácskozások és egyéb mozgalmi teendők hevében , hanem kerékpáron Párizs utcáin, Gorkij sakkasztalánál Capriban, Svájcban, s egyúttal kitűnő alkalmat nyújt arra is, hogy jobban megismerjük az emberi haladás olyan harcosait, mint Lafargue, Laura Marx, Makszim Gorkij. Katajev végigjárva azokat a helyeket, ahol Lenin járt, mintegy maga is átéli és megeleveníti Iljics felejthetetlen találkozásait, szellemes párbeszédeit. Az író személyes élményeinél is többet, kortörténeti dokumentumot nyújt ezzel, élvezetes stílusban, pergő eseményekben. Hasznos olvasmány KÉPSZAVA Az ötödik múzeumi októbert mutatja a naptár. A mai hivatalos nyitóünnepséggel sorrendben az ötödik múzeumi hónap eseménysorozata elé tekintünk, mint kulturális életünk egyik jelentős területének immár hagyományos őszi seregszemléje elé. Azt mondjuk: hagyomány. Ha valami nemes, jó hagyomány, azt kétségtelenül becsülni, őrizni kell. Ám, miközben vigyázzuk a hagyományt, s óhatatlanul vissza-vissza tekintünk arra, ami benne nemes és becsülendő, szinte észre sem vesszük, hogy mennyire kísért bennünket az ismétlés, az utánzás veszélye. A múzeumi október idei programját forgatva azonban örömmel vethetjük papírra: történelmünk és kultúránk hagyatékának nagymúltú és ifjú kincsesházai egyaránt a látnivalóknak olyan gazdag választékát kínálják fel, és mindezt olyan gondos tálalásban, amely mélyen gyökerezik ugyan a múzeumi hónap alapgondolatában, de minden korábbi októbernél lényegesen magasabb színvonalú, több, korszerűbb, vonzóbb. Sőt, ha szabad ezt az itt talán szokatlan kifejezést használni — mert hiszen századokat, ezredeket idézünk a múzeumi falak között — sokkal maibb, frissebb az idei seregszemle az előzőeknél. Már abban is, amit, s ahogyan válogatott. Hányszor mondtuk valamikor: a régiségek puszta mutogatásától és a zárt világú leletmentéstől lépjen végre tovább a múzeumi munka, adjon öszszefüggő ismereteket, értékeit ne bazár módjára mutogassa, hanem minden darabját rendelje alá a történelmi és művészeti ismeretterjesztés szolgálatának, ne azért legyen érdekes például egy cserépedény, mert ezeréves, hanem azért, mert vallani tud az évezreddel ezelőtti időkről. Két évtized alatt ilyen irányban vitathatatlanul hatalmasat fejlődött a múzeumi tevékenység, s nem véletlen, hogy ma már lényegesen magasabb mércét állíthatunk múzeumaink elé. De állítanak maguk a múzeumok is. Elég csupán végigfutni az idei programot, a megnyitásra váró kiállítások mindegyike a ma emberéhez kíván szólni, témájában valamennyinek van mondanivalója számunkra, bármilyen messzire is nyúl viszsza, onnan elsősorban azt hozza elénk, ami korunknak érdekes, tanulságos, élményt adó. A ma kezdődő múzeumi hónap nagyon jelentős vonása ez, s legalapvetőbb biztosítéka annak, hogy a múzeumokba készülő százezrek nem csalódnak majd a vitrinek előtt, éppen ellenkezőleg: új ismeretekkel térnek haza, s remélhetőleg kedvet kapnak arra, hogy október múltával is rendszeresen vissza-vissza térjenek oda. Mert az ünnepi seregszemlének, a magas színvonalú kiállítások megnyitása mellett, mégiscsak ez a legfontosabb hivatása. Érdeklődést kelteni, felhívni a figyelmet a múzeumok gazdag gyűjteményeire, olyannyira, hogy ez a figyelem megmaradjon egész éven át. Tavaly múzeumainknak 5 millió 614 ezer látogatója volt. Hazánk minden második lakosa átlépte hát valamelyik múzeum küszöbét. Az egykori érdeklődéshez képest nagyon szép ez a szám. De csak a statisztika nyelvén jelenti azt, hogy minden második hazánkfia kopogtatott egyszer a múzeum ajtaján. Hiszen hányan mentek el ötször, tízszer, s hányan egyszer se. Ez az öt és fél millió valójában aligha több kétmilliónál, az igazi, a rendszeresen látogató múzeumbarátok tábora azonban nem több néhány tízezernél. A népművelés egész szervezetének kellene végre igazában felfedezni a múzeumok roppant kincseit, mert hiszen, ha a hatásos propagandáért még nem is, a felkínált látnivalók igényességéért, sokrétű, változatos összeállításáért már sokat tettek a múzeumok, s most arra van szükség, hogy megteremtsük rá a tömegméretű igényt. Ez a hónap nagyszerű alkalmat kínál ehhez. Legyen tehát ez az október a roppant nagy tartalékokkal rendelkező múzeumi ismeretterjesztés — bár egyáltalán nem rejtett, csak még mindig kevéssé igényelt — lehetőségeinek felfedező hónapja. Kiss Gy. János YVJELZŐ mindenkinek, aki jobban meg akarja ismerni Lenint és kortársait. (Európa) (gy. így ) Ruffy Péter: Egy napom Negyvenkét ember portréját tartalmazza a kitűnő újságíró új kötete: cigányprímásét és tanítóét, agysebészét és miniszterét. A riportalanyok foglalkozása — és némileg egyénisége — még további szélsőségeket sejtet, hiszen bohóc és pilóta és zsoké is szerepel a listán, de rövid életrajzuk, önvallomásuk, még ha egy-egy napjuk merőben különbözik is, mintha egymásnak lenne a másolata, oly felemelően emberi és egyszerű. Egyetlen gondolat, vágy, tartalom tölti ki életüket, és ez pedig a foglalkozásuk, vagy sokkal inkább a bőrükbe beivódott hivatás, amely — legyen az madárkereskedőé, vámosé vagy atomfizikusé — tudatosan vállalt, felismert közösségi tevékenység. Van, ki nehezebben hordja a sorsát, mert beteg, fáradt, szűkösen keres, vagy éppen alacsonyabb értékű, kihalásra ítélt foglalkozást űz; a legtöbbjük azonban igazi hős, lobog-perzsel hivatása végzése közben, némelyikük váratlan és hihetetlen nehézségeket győz le, hogy teljes ember legyen. Ruffy Péter szándékoltan tömör, szinte tőmondatokra leegyszerűsödött stílusú portréi negyvenkét arcot, de egyetlen embert, a ma emberét mutatják be. A kötetet Kass János rajzai díszítik. (Szépirodalmi) B. Gy. F. Nemeskürty István: Ez történt Mohács után A szerző könyve végén mentegetőzik azért, mert irodalomtörténész létére belekontárkodott a historikusok dolgába. Az előzmények ismerete alapján úgy véljük, nincs miért mentegetőznie. A régi magyar irodalom olyan kiváló ismerője, mint Nemeskürty István, búvárkodásai során bőven találkozott olyan irodalmi emlékekkel, feljegyzésekkel és memoárokkal, amelyek alapján hiteles és összefüggő képet adhat a könyvében tárgyalt korról. Ez pedig a Mohács utáni tizenöt esztendő. Történészeink e másfél évtizedre eddig nem sok figyelmet szenteltek. A török hódoltságot az elvesztett mohácsi csatától számítják. A szerző írása éppen azt mutatja be, hogy bizony lett volna időnk a csata után talpra állni. Az országot nem a török győzte le, hanem a feudalizmus nemessége veszítette el. A könyvben szinte regényszerű elevenséggel jelennek meg a kor képviselői. Habsburg Ferdinand, Zápolya és a többiek emberi arcukat mutatják felénk, minden hamis szépítés és elnagyolt túlzás nélkül. Ez Nemeskürty írásának legnagyobb érdeme. Ezen kívül pedig az, hogy a tudományos igényeket jól házasította össze az eleven stílussal és ezzel izgalmas, jól olvasható olvasmányt adott a széles közönség számára. (Szépirodalmi) Sz. E. 1966. október 1