Népszava, 1967. január (95. évfolyam, 1–26. szám)
1967-01-11 / 9. szám
2 A központ gazdálkodik , a gyáregység termel? A nemrégiben megjelent közületi telefonkönyvből derül csak ki igazán, hogy az utóbbi időben meglehetősen sok vállalat cserélte ki »cégtábláját«. E formai kellék a néhány évvel ezelőtt született elhatározás megvalósulásáról tanúskodik, mármint hogy »... az ipar termelőerőinek jobb kihasználása, a gazdaságosság és a munkatermelékenység emelése végett — ahol célszerű — össze kell vonni a vállalatokat«. Az eddig történt intézkedések nagyságrendjét jól érzékelteti, hogy a minisztériumi iparban körülbelül felére csökkent a vállalatok száma, míg az egy vállalatra jutó dolgozók száma csaknem megkétszereződött. Tapasztalatból tudjuk, hogy az üzemösszevonások eddigi hasznosságáról, eredményességéről meg tólagy akadt a le Meglehetősen általános jelenség, hogy a nagyvállalati központok, a kevésbé jelentős ügyekben sem adnak elég önállóságot és hatáskört a gyáregységeknek. Ezért túlontúl sok, talán a korábbinál is több kérdésben döntenek a kelleténél magasabb fokon. Úgy tűnik, a minisztériumokból leadott számos hatáskör megrekedt a tröszti, nagyvállalati központokban. Ilyképpen a kelleténél többhatalom összpontosul a vállalat vezetőinek, ügyintézőinek kezében. Mindez meglátszik az alkalmazotti létszám nagyarányú szaporodásában is. Az új gazdasági mechanizmus alapvető sajátossága, hogy a szocialista állam nem a tervlebontás módszereivel, a kötelező mutatószámok tömeges előírásával, hanem OS áruviszonyok adta lehetőségekkel, főként köztazdasági eszközökkel biztosítja a népgazdasági tervben szereplő célkitűzések hiánytalan megvalósulását. A gazdasági ügyek intézését a vezetők hozzáértésére, széles hatáskörére és személyes felelősségére alapozza. A döntés jogát oda engedi át, ahol az adott kérdésben a legalaposabb a tájékozottság, s ilyképpen a leghelyesebb döntést hozhatják. Vitathatatlan, hogy — termelési kérdésekben — ez a hely a vállalat.. Nem mindegy azonban, hogy a vállalat vezetői hogyan élnek a kapott önállósággal. A kötöttségek felszámolása semmiképpen sem rekedhet meg a vállalati központoknál — mint ahogyan ez napjainkban sokszor történik. A Szaktanács elnökségének állásfoglalása szerint: a vállalati önállóság csakis a vállalaton belüli önelszámolás kiépítésével és következetes érvényesítésével valósítható meg helyesen. Az egyoldalú »parancsolgatás« — mely ellenkezik az új gazdasági mechanizmus szellemével — a vállalati központ és a gyáregységek viszonylatában sem engedhető meg. Helytelen nézet és gyakorlat A »központ gazdálkodik — a gyáregység termel«nézet és gyakorlat, sajnos, ennek ellenére jó néhány nagyvállalatnál uralkodóvá vált. A gyárak tervfeladatát általában negyedéves programokban központilag írják elő, s a hozzá szükséges létszámot és béralapot ugyancsak negyedévről negyedévre utalványozzák. Így azután a gyakran 3—4000 főt számláló gyáregységi kollektívák is mindössze negyedéves távlatban tudnak előre gondolkodni. Mindez természetesen fékezi a termelés tényleges oszlanak a vélemények. Abban nincs, illetve alig van vita, hogy a termelés túlzott elaprózódása, a sok kis egységben való gondolkodás számos területen fékezte az előrehaladást. Amiben vita, helyenként elégedetlenség van, hogy a kívánatosnál kisebb az összevont vállalatok egységeinek, telepeinek önállósága, hatásköre. Kétségkívül ebben közrejátszottak bizonyos emberileg érthető érzelmi, hangulati elemek is. A korábbi öntevékeny igazgatóból gyáregységvezető, telepvezető, vagy ahogyan ők megfogalmazták, »hivatalnok« lett. A fő gondot azonban mégsem ez okozza, hanem a vállalati központok egynémelyikében időközben polgárjogot nyert helytelen vezetési, irányítási módszerek, a döfi hatáskör parancsnokainak, a munkásoknak és a műszakiaknak alkotókedvét, gúzsbaköti kezdeményező készségét, s egyik legfőbb korlátja az üzemi demokrácia hatékonyabb érvényesülésének. Ésszerű mint Az átszervezés kezdeti szerény eredményei szinte minden iparágban és vállalatnál megtalálhatók. A megtörtént üzemösszevonásokat — egy-két kivételtől eltekintve — egyértelműen hasznosnak minősíthetjük. A cégtáblacsere persze csupán jogi aktus, de megfelelőbb kereteket teremt, lehetőséget biztosít a jobb munkára. S hogy ez a keret a későbbiekben még megfelelőbb tartalommal töltődik ki, arra biztosíték, hogy az átszervezésekkel egyidőben jelentősen erősödött a vállalatok parancsnoki karának szakA gazdálkodás adminisztratív módszerét —kísérleti jelleggel — számos vállalatnál közgazdasági eszközökkel, az anyagi érdekeltség fokozottabb érvényesítésével cserélték máris fel. Az átlagbér- és létszámelőírásokat több iparágban és vállalatnál — a felügyeleti szervek egyetértésével — csak belső számítási adatként s nem kötelező tervmutatóként kezelik. Alapvető célkitűzés, hogy a tervben szereplő termelési feladatokat a kívánt minőségben és választékban — az időszükséglet alapján kiszámított (abszolút) béralapból — minél kisebb költséggel, nagyobb jövedelmezőséggel valósítsák meg. A termeléshez szükséges létszámot és átlagbért — az ésszerűség követelményeinek megfelelően — önállóan alakíthatják ki a vállalatok. A korábban már vázolt helyzet fonákságát illusztrálja, hogy a vállalatok legtöbbjénél az ily módon kapott nagyobb önállóságból és felelősségből nem, vagy csak nagyon kis mértékben részesítik a gyáregységeket. a kapcsolatos mai felkészültsége. (A kohó- és gépipar igazgatóinak, főmérnökeinek és főkönyvelőinek mintegy háromnegyed része ma már felsőfokú végzettséggel rendelkezik.) A szakmai felkészültség azonban nem minden. Az előbbiekben vázolt jelenségek arra intenek, hogy — a gazdaságirányítási rendszer reformja során — a jelenleginél is nagyobb figyelmet kell, szentelni a nagyvállalati központok és az egyes gyáregységek, üzemrészek észszerű munkakapcsolatának kialakítására. " Marsán Károly sak harmadik fokozat... Nos, a szóban forgó 11. kerületi lakos évek óta igényelte a házkezelőségtől a cserépkályhát. Ígéretnél többet azonban sohasem kapott, mígnem az idén... Kaphat cserépkályhát — mondották —, de csak akkor, ha társadalmi munkában saját magának felépíti. A jó szándékú lakó hajlott a szóra. Vállalta. A lakására megérkezett rövidesen a vasajtó, a cserepek, a samott. A házkezelőség emberei lerakták a szobába, s a lakóra bíztak — aki ugyan még egyetlen cserépkályhát sem épített —, hogy barkácsoljon. A lakónak azonban volt önkritikája, s inkább fogadott egy kályhást. Dicséretes, a házkezelőség vezetői sem hagyták sorsára az ügyet. Néhány hét múlva elmentek ellenőrizni. S elégedetten állapíthatták meg: a kályha felépült, sőt fűt is. A lakó vállát ugyan nem veregetek meg, de elégedetten távozhattak, hiszen néhány nap múlva értesítették a »kályhaépítőt«, hogy érdemeiért, a társadalmi munkában tett fáradságáért a kerület legjobb társadalmi munkásai kitüntetésének harmadik fokozatát nyerte el. Nem tudom, az új kályhatulajdonos örömmel ölelte-e magához a kitüntetést vagy sem, de valószínűnek tartom ezek után, ha az építőanyagot is megvásárolta volna, megkaphatta volna a második, vagy talán még az első fokozatot is. Mennyire sajnálhatja, hogy minderről nem tudott ... (lepies) A közélet eseményei Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Francois Tombalbaye köztársasági elnöknek Csád Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Hétfőn, a késő esti órákban Moszkvából viszszaérkezett Budapestre Kristóf István, a Magyar —Szovjet Baráti Társaság főtitkára. Egyhetes látogatásra hazánkba érkezett Velibor Gligorics irodalomtörténész professzor, a szerb tudományos és művészeti akadémia elnöke, feleségével. A vendégek tiszteletére Rusznyák István, az Akadémia elnöke fogadást adott, amelyen dr. Dusán Csalics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete is részt vett. Találkozás és búcsú Magyarul beszélő, szélesvásznú szovjet film Bemutató: január 19 JO NAPOT Sokszemközt a televízióval NÉHÁNY HETE a salgótarjáni tv-konferencián sok szó esett arról, hogy a televízió és a népművelés kölcsönhatása a jelenleginél mélyebb, alaposabb elemzést követel. Hathatós segítséget nyújt ehhez a Szaktanács kultúrosztályának széles körű közvélemény-kutatása. Korábban a televízió politikai műsoraival, most pedig a kulturális, művészeti programmal kapcsolatos észrevételek gyűjtésére és tolmácsolására vállalkoztak, öt szakma, hét megye dolgozóinak, szakszervezeti népművelőinek véleményét, javaslatait őrzi a feldolgozásra váró vaskos iratcsomó. Érdemes és tanulságos lapozgatni benne. Szinte egyöntetű vélemény, hogy az utóbbi időben javult a tv műsora, színesebb, sokrétűbb lett, jobban igazodik az immár négymilliós nézőtábor igényeihez. De — és ez a »de« minden jelentésben szerepel — a műsorszerkesztés, az adások művészi és technikai színvonala még nem vált ki közmegelégedést. A borsodi és nógrádi munkások, a vasasok és a közalkalmazottak köréből egyaránt sok bírálat érte a tv filmműsorát. Szóvá tették, hogy számos, művészi szempontból értéktelen nyugati film csak a kapitalista életforma kritikátlan népszerűsítésére alkalmas, de a szocialista országok filmtermésének gyenge darabjait se szabadna műsorra tűzni. Inkább kevesebb, de jobb filmet kérnek. Különösen az idősebbekben és a falusiakban keltett ellenérzést egyik-másik film, köztük a Princ-sorozat némely jelenetének szexuális szabadossága. Ez vitatható, de érdekes jelzés egy jelentős nézőréteg ízlésbeli normáiról. AZ »ÉLŐ SZÍNHÁZ«általános igénye nyilvánul meg a színházi programmal kapcsolatban. Nem kedvelik a képfelvételeket, panaszkodnak a sokszor gyenge képminőségre. A tv saját színháza, a művészi és technikai követelményeknek egyaránt megfelelő stúdiószínház előadásait szeretnék gyakrabban látni a Szolnok megyei tv-nézők és a vasasüzemek dolgozói. Igen sokan aránytalanságot tapasztalnak a nehézveretű dráma javára. Még a pedagógusok is szóvá tették, hogy amíg az utóbbi három évben jóformán minden Shakespeare-mű képernyőre került pesti és vidéki színházak előadásában, kevés a pihentető vígjáték, a szórakoztató darab. A munkásnézők jogosan tették szóvá, hogy a színházi jegyzetek nem mindig közérthetőek, sokszor túl magas színvonalon esztétizálnak. (Ez egyébként a salgótarjáni konferencián is felmerült, és a televízió ígéretet tett, hogy a színházi jegyzeteket a darabról, a szerzőről vagy a rendezői felfogásról szóló riportok váltják fel.) A TV-HÍRADÓ a nézők első számú kedvence. Gyors reagálását, frisseségét országszerte dicsérik. Csupán a pedagógusok részéről érkezett olyan figyelmeztetés, hogy vigyázzanak jobban az átmenetekre, az érzelmi hatásokra, mert például egy háborús vietnami képsor után nem szerencsés dolog egy amerikai tánczenekart bemutatni. Többen javasolják, hogy a tv-híradó második kiadását kezdjék az időközben beérkezett friss anyaggal, és utána vetítsék le az első kiadást. (Nem hisszük azonban, hogy a fontossági sorrendtől el lehetne tekinteni.) A népszerűségi lista második helyén a legsikerültebb ismeretterjesztő műsorok állnak. (Ezekkel talán csak a korosztályoktól függetlenül kedvelt Foxi-Maxi vetekedhet.) Kitűnőnek tartják a szellemesen szatirikus Parabolát, a Delta tudományos híradót, sürgetik a Századunk-sorozat folytatását A Szakszervezetek Győr megyei Tanácsának jelentése hírül adja, hogy a Zenélő órák-sorozat sikerrel teljesíti ízlésformáló, az igényes muzsikát népszerűsítő feladatát. Hajdú-Biharban viszont közfelháborodást keltett a debreceni közvetítés alacsony színvonala. (Ez is arra vall, hogy nagyon sokan szeretik, nézik a Zenélő órákat.) Az operaközvetítések iránt általában gyér az érdeklődés, szívesebben fogadnák a népszerű opera-keresztmetszeteket. Felmerült az a javaslat is, hogy a tv csak akkor közvetítsen komolyzenei koncertet, ha többet tud nyújtani a rádiónál, vizuális élményt is ad, mint például az Arthur Rubinsteinről készült riportfilm. A MŰSORSZERKESZTÉST kissé rapszodikusnak tartják. Szolnok megye és a textilipar dolgozói szerint vannak »száraz« hetek,gyenge, unalmas adásokkal, és színes hetek, három-négy kiemelkedő műsorral. A gazdagabb ünnepi programot rendszerint »bojtos« műsor előzi meg és követi. Sok üzem, köztük a Martfűi Cipőgyár kollektívája kéri, hogy a jelentős műsorokat débesdetőnként ismételjék a váltó műszakban dolgozók kedvéért. A vélemények, észrevételek mellett sok javaslat sorakozik. A tv mutassa be a szakszervezeti kulturális intézményeket, adjon hírt az amatőr művészeti és szakköri tevékenységről, szerepeltesse időnként az aranykoszorús énekkarokat. Borsodból a baráti országok bemutatását kérik, Hajdú- Biharból több klasszikus irodalmi alkotás tvzfilmváltozatát, Baranyából sok és színvonalas szórakoztató műsort. A vasasok a második csatornát, vagy legalább a hatodik adásnapot sürgetik, a MEDOSZ részéről pedig több, világnézetet formáló népszerű tudományos adást igényelnek, például a babonák eredetéről, vallástörténetről. A TV HATÁSÁRÓL is ** számot ad a közvélemény-kutatás anyaga. Figyelemre méltó tapasztalat, hogy ma már nemcsak a meccseken és a krimi folytatásán vitatkoznak országszerte, hanem a morális, az ifjúságot, a családvédelmet érintő adásokon és művészeti műsorokon, így Mesterházi Lajos Példázatain is. A bemutatott művek és az irodalmi vetélkedők nyomán emelkedik a könyvtárak forgalma, nagy érdeklődés nyilvánult meg például Flaubert Bovaryné, Tolsztoj Karenina Anna, Illés Béla Honfoglalás, Dumas Monte Christo és Sánta Ferenc Huszára című regénye iránt A tv képzőművészeti riportja megnövelte Gorka Lívia miskolci kiállításának látogatottságát. A képzőművészeti sorozat csoportos tárlat- és múzeumlátogatásra ösztönözte a textiles leányotthonok lakóit, a Trubadúr operafilm közvetítése után pedig igen sokan vásároltak operajegyet. ÖT SZAKMA, HÉT MEGYE tv-nézőinek, szakszervezeti népművelőinek észrevételeiből, jelzéseiből, javaslataiból csak szemelvényeket ragadtunk ki. A jelentések alapos elemzése bizonyára sok értékes tanulsággal szolgál majd, és a televízió sikerrel kamatoztathatja egész nézőtábora javára. Vajk Vera A Szaktanács felmérése a tv műsorairól Aligha van ma olyan ember Pesten, aki ne tudná, mit jelent ez a szó: gebines. S ha mégis akadna, a körúti varieté színház legújabb produkciója alaposan megmagyarázza. A műsor első része alapfokú tájékoztatást nyújt a gebines ismeretek tantárgyából, aki végighallgatta, bátran felsőbb osztályba léphet, azaz a kabaré második részének meghallgatására is vállalkozhat. Gálfi János konferansza (Kaposy Miklós szellemes szövege) kellő eligazítást nyújt a gebinesség sűrűjében , ahol különben nem árt egy jól működő varázspálca és egy drótnélküli csodatelefon, amellyel Gifi oly sikeresen dolgozik. Mert ha valakinek nincsenek meg ezek a varázslatos eszközei, az ne is menjen góbin esnek — különben úgy jár, mint Moldova György remek szatírájának Glavina Alajosa, aki Pesten maszek Trevi-kutakat akar felállítani. Kár, hogy a szatíra a dramatizálás során sokat vesztett feszültségéből, a számtalan jelenetre való bontás és a betétszámok miatt pedig tempója lassult le. Ezen Gyökössy Zsolt egyébként ötletdús rendezése sem sokat változtathatott Böröndy Kati, Gyurkovics Zsuzsa, Bilicsi Tivadar és leánya, Mária, Alfonzó és Kása András általában hatásosan karikkróz a darabban. Nádas Gábor zenéje kellemes perceket szerez a nézőnez. A szokásos akrobataszámok ezúttal stílusosan illeszkedtek a keretbe: a zsonglőrködés (2 Schneller) és a kézegyensúlyozás (Carlos) egyúttal a getanes mutatvány« is. Ugyancsak stílusosan spórolták meg a külföldi táncdalénekest, helyette Gyurkovics Zsuzsa ad elő egyveleget Horváth Jenő slágereiből igen kedvesem. Octavio Pacco egymaga egész operát énekel, a primadonnát és a kórust is helyettesítve — példamutató takarékosság! Kevés szerep jutott a tánckarnak, amely Kása András táncparódiájához és Felföldi Anikó cigánydalaihoz nyújt most dekoratív hátteret, tarsányiék harsány beat-paródiájának sikeréhez nem fér kétség: innen vette át a rádió szilveszteri kabaréja is ezt a kitűnő számot. Egy kicsit mintha takarékoskodtak volna a díszletekkel is, a táncosnők ruhájával is — ezt azonban aligha kérheti számon bálfti is, hisz gébines műsorról van szó... I (hary) . f & Kamara Varietéd. Gebines vanete imámra NÉPSZAVA Magyar—bolgár tudományos és kulturális munkaterv 1967-68-ra A Művelődésügyi Minisztériumban kedden aláírták a magyar—bolgár tudományos és kulturális együttműködési egyezmény 1967—1968. évi munkatervét Az okmányokat, magyar részről dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes, bolgár részről Jossif Toskov, a bolgár nemzetközi kulturális kapcsolatok bizottságának alelnöke írta alá. Vaszil Bogdanov, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete kedd este — a munkaterv aláírása alkalmából —''fogadást adott a nagykövetségen. (MTI) Fesztiválok, országos kiállítások... Elkészült 1967 nagyobb kulturális eseményeinek menetrendje Az Országos Népművelési Tanács mellett működő művészeti albizottság jóváhagyta a fesztiválok és egyéb nagyobb kulturális rendezvények idei programját, amely gazdagabb és változatosabb lesz, mint a korábbi években. A sort március 15. és április 4. között a nemzetközi mozgalmi dalfesztivál nyitja. Április 4-én kezdődik Balatonszárszón a József Attila szavalóverseny, s áprilisban lesz Miskolcon a fotószakkörök országos kiállítása is. A májusi programból a Váci »■Duna-kanyar dalostalálkozó«, a tánc- és dzsesszzenekarok salgótarjáni seregszemléje és a fővárosban a képzőművészeti körök országos kiállítása emelkedik ki. Júniusban tartják Szarvason a Justh Zsigmond országos színjátszó napokat, a pedagógus-kórusok soproni találkozóját, Szolnokon az alföldi népi táncosok seregszemléjét, júliusban pedig Szegeden a szakszervezetek népi táncfesztiválját. Augusztus eseménye lesz Veszprémben a nemzetiségi népitánc-verseny, Mezőkövesden az országos Kis- Jankó Bori emlékpályázat A Vasas szimfonikus zenekarainak »mérkőzésére» szeptemberben, énekkari fesztiváljára novemberben kerül sor a fővárosban. Ugyancsak novemberben rendezik Pécsett az orszopós bábjátékos napokat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának méltó megünneplésére is gazdag kulturális program készül. . így. így.) HORIZONT — AZ Egyetemi Színpadon estiek 1,5 előadások és színész estek lesznek a következő hetekben és hónapokban. Az irodalomtörténeti sorozatban Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Tóth Árpád, Juhász Gyula és Szabó Lőrinc estet rendeznek. Január 12-án tartja Mensáros László irodalmi tétjét huszonötödik alkalommal ezen a színpadon, ahonnnan az öszszeállítás sikere felivett. Február 15-án Margitta Agi, a miskolci Nemzeti Színház,február 27-én Fodor Tamás, a József Attila Színház, március 13-án Nagy Attila, a Thália színház, április 24-én Békés Itala, a Madách Színház tagja ad önálló színészi estét. 1967. január 11