Népszava, 1967. július (95. évfolyam, 153–178. szám)

1967-07-01 / 153. szám

Nyár a televízióban Péntek délelőtti sajtó­tájékoztatóján Gödör Fe­renc, a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettese ismertette a tv harmadik negyedévi műsortervét. A nyári időszaknak megfe­lelően a művészeti és filmosztály könnyű szó­rakoztató programot ígér. A kabaréműsorok sorá­ban Komlós János ezút­tal Az érem minden ol­dalát mutatja be. Somo­gyi Pál szerzői estje a pénz, Kállai Istváné a színház, Ave­csenko szov­jet humoristáé a szere­lem rejtelmeivel és vi­szontagságaival foglalko­zik. Képernyőre kerül a Thália Kabaré műsora, és tárgyalások folynak a nyári szabadtéri produk­ciók közvetítéséről is. Az idei táncdalfesztivált a rádióval közösen rende­zik, a döntőt az Interví­­zió több tagállama köz­vetíti. A közönség szava­zatai az eddiginél na­gyobb súllyal esnek a lat­ba: a szavazatok alapján a nézők díját is odaítélik és a kétezernél több sza­vazatot kapott számokból azonnal készülnek a hanglemezek. Hét új tv-játék — 27 film Hét új tv-játékot mu­tatnak be, köztük egy Turgenyev-komédia kép­ernyőre alkalmazott vál­tozatát, Illés Endre A szerelem törékenysége, Csehov Nyaralók és Ba­bot­ József Postaláda cí­mű művét. Az Irodalmi Színpad előadásában lát­hatjuk A pénz komédiá­ja című összeállítást, amelynek keretében a Volpone musical-szerűen kerül a nézők elé, to­vábbá az Angyalok va­gyunk című, Ilf és Pet­rov műveiből készült mű­sort. A negyedév során 27 játékfilmet mutatnak be. A magyar filmgyár­tás újabb termését, a Ja­guár és a Sellő a pecsét­gyűrűn képviseli. Ka­rinthy Frigyes halálának 30. évfordulójáról erede­ti dokumentumanyagok felhasználásával készült életrajzfilmmel emlékez­nek meg. Jó hír a krimi kedvelőinek: Gyilkosság Riverportban címmel há­romrészes NDK bűnügyi film, Polinoszi gyémán­tok címmel francia krimi kerül képernyőre. Kilenc színházi közvetítés, sok kedves gyermek- és ifjú­sági műsor és több érde­kes ismeretterjesztő adás szerepel a programban. Az utóbbiak közül közér­deklődésre tarthat számot dr. Benedek István új so­rozata, az orvosi gondol­kodás történetéről, érde­kesnek ígérkezik az au­diovizuális nyelvoktatás­ról szóló adás és a Mi az akceleráció? című mű­sor, amely arra a kérdés­re felel, milyen biológiai és társadalmi okai van­nak annak, hogy a mai fiatalok magasabbak szü­leiknél. Új zenei sorozat — sportközvetítések Igy’ a többi között ott neki mérkőzéseken, a lesznek a kamerák az Magyarország—NDK EB- osztrák—magyar labda- mérkőzésen és úszóviada­rúgó-mérkőzésen, a baj- son. (v) Bővül az aktuális és politikai műsorok téma­köre. A televízió olyan közérdekű kérdéseket tűz napirendre, mint a gaz­dasági mechanizmus re­formja, az új Munka Törvénykönyve és a Mo­nitor sorozatban a közép­keleti olaj története. Az ötven éve történt című dokumentum-összeállítás folytatódik­ a Nagy Októ­beri Szocialista Forrada­lom jelentős eseményei­nek bemutatásával. A megye­műsorok kereté­ben augusztus első felé­ben Nógrádból adnak közvetítéssorozatot. A zenei műsorok közül kiemelkedik a marton­­vásári, illetve kőröshegyi komolyzenei hangverse­nyek intervíziós közvetí­tése, a budapesti zenei hetek néhány eseménye, a Bartók—Kodály útján című új sorozat. A ne­gyedévben kerül sor Pe­ter Pears és B. Britten estjére, valamint Charles Aznavour és Sacha Distel műsorára. A sportrajon­gók se panaszkodhatnak, igen sok érdekes labda­rúgó és atlétikai mérkő­zést közvetít a televízió. A nagynéni szürcsölget­te a kávét és emlékezett: — Bizony, gyerekek, harminc év nagy idő, az ember megöregszik, és minden megváltozik kö­rülötte. Alig vártam, hogy viszontlássam az ismerős helyeket, és egyszerűen nincsenek ismerős helyek. De mégis jó, hogy végre itthon vagyok kicsikét. Amikor elmentem, te még alig érted fel az asztalt — fordult felém —, te meg nem voltal meg sehol — mondta a húgomnak. — Drótom van — mondta a­ húgom, és nyugtalan mozdulatot tett. — Minek neked az a drót? — kérdezte a nagy­néni. Húgom hangosan felka­cagott, én csak összenéz­tem vele, mert egész jól megértjük egymást. Húgom éppen húszéves és nagyon csinos, a rossz nyelvek szerint olyan csi­nos, hogy szinte képtelen­ség, hogy a húgom. Ez azért lényeges, mert en­nélfogva kissé hiú is, tele ixin egy csomó kis ördög­gel, a nyelve alaposan fel van vágva, szóval, elég sokat megenged magának. Nagynénink letette a kávéscsészét. Mit mulattok? — kérdezte kissé sértődöt­ten. — Miféle drót? Hol az a drót, és mit akartok vele tulajdonképpen? — Hát az a drót az nem olyan drót — kezdtem magyarázni —, ez a drót annyit jelent, hogy kis­­húgomnak randevúja van. — Az miért drót, ha egyszer randevú? — Az azért drót, mert kishugom telefonon be­szélte meg a randevút, és a telefonnak drótja van. — De ő azt mondta, ne­ki van drótja, nem? — Na igen, úgy átvitt értelemben. — Ahá, értem — mond­ta a nagynéni, de látszott rajta, hogy nem nagyon érti. — Tetszik tudni, ez kö­rülbelül olyan, mint pél­dául: a cipőmnek talpa van, és ha nagyon sokat járok valami után, akkor azt úgy mondom, hogy talpalok, akkor is, ha a cipőnek nemcsak talpa van, hanem feje is, meg kérge is, meg mit tudom én. — Persze, talpad neked is van, nemcsak a cipőd­nek, és nemcsak átvitt ér­telemben, így hát miért ne talpalhatnál? — Hát igen, nem egé­szen pontos a példa. In­kább valami mást, pél­dául ha azt mondom, hangyám van, ez annyit jelent, hogy bolond va­gyok, és ha elindul a ve­zérhangya, akkor kezdő­dik a dili. — Nézd csak, találtam valamit — kottyantott közbe kishúgom. — Itt mászik egy hangya, nem te veszítetted el? — Szemtelen — nyöszö­rögtem —, ne zavard ösz­­sze a képletet. — Értem, fiam. Én jó­formán nem felejtettem semmit a harminc év alatt. Én nagyon sokat fordítok magyarból oda­kint. Tulajdonképpen ab­ból élek. Én tudok a leg­szebben magyarul, az egész kolónián. Hanem ezeket a kifejezéseket, ezt a drótot, meg ezt a han­gyát még nem hallottam. Nagynénink valóban nem felejtett semmit. Ugyan­úgy beszélt, mint har­minc évvel ezelőtt. Éppen ezért az igazi megrázkód­tatások még csak­ ezután érték. Ezt mondta a kishú­gom: — Frankón jó fej, aki­vel megdumáltam a dró­tot, nem akarom,­átrázni. Kicsit belerúgtam az asztal alatt, hagyja már abba ezt a vakért, de nem nyughatott: — Szúrom az ürgét, nem akarom elpasszolni, bár nagy honyhaló. Nagynénink rémülten kitágította a pupilláit. Én gondosan söpröget­­ni kezdtem a morzsákat az asztalról és fordítot­tam: — Azt akarja mondani, hogy tetszik neki a fiú és nem akarja elrontani a dolgot, bár nagy csibész az illető. Nagynénink tükröt vett elő, megnézte a saját, riadt szemeit, kicsit iga­zított az arcán a púder­pamaccsal, és kétségbe­esett nyugalommal mond­ta: — Most mit magyaráz­kodtok? ! Értem én jól, miről van szó. Ha el kell menni, hát el kell menni. Elvégre egy teljes hóna­pig itt leszek. Találko­zunk még. Te­ maradsz? — fordult felém. — Természetesen. — Téged sem akarlak feltartani. — Én ráérek. — Akkor majd bácsit körülnézünk, jó. — Örömmel! Hová sze­retne menni? — Mindenhová. — Nagyszerű! Szeret­ném, ha jól érezné ma­gát.. Kishugom közben már készenlétben állt. Puszira csücsörített. — Akkor én most el­­dzsalok. Este találkozunk. — Mit csinálsz? — kér­dezte a nagynéni, és tar­totta az arcát. — Eldzsalok, az annyit jelent, elmegyek — ma­gyaráztam a húgom he­lyett. — Na igen, persze, de azért furcsa, hogy tol­mácsra van szükségem. — Csőőő! — intett visz­­sza kishúgom, azzal elli­­begett. Megállj, csak gyere ha­za! — küldtem utána a fenyegetést, persze csak úgy a tekintetemmel. Szóval, itt maradtam a padban. Éreztem, hogy valami baj készül. — Iszunk valamit? — kérdeztem a nagynénit. — Nem kívánok sem­mit. — Talán valami édessé­get ... — Még az hiányozna az én alakomnak! —­­ Ugyan már! Nem akarok hízelegni... — Hagyd csak, fiacs­kám. Hát igen, beszélhettem én, amitől féltem, bekö­vetkezett.­­ Előkerült a zsebkendő,­ nagynénim beletemette az arcát, hüp­­pögve jött a hang a zseb­kendő mögül: — Rettenetes, fiacskám. Arra voltam a legbüsz­kébb, hogy még ennyi év után is tökéletesen beszé­lek magyarul. Ez tartotta bennem a lelket. Úgy lát­szik, be kell látnom, én is nagyon sokat felejtet­tem, akárcsak a többiek. Rengeteget kell pótol­nom. Nem is lesz elég az az egy hónap, amit ter­veztem. Legalább két hó­napig maradok És ez­után minden évben eljö­ Bertalan Tivadar: DRÓT vök.1967. július 1 NÉPSZAVA A Londonban megjelent Alan Ryalls -Your Guide to Hungary- című gazda­gon illusztrált útikönyve, amely a Redman és a bu­dapesti Corvina Kia­dó közös gondozásában és az Athenaeum Nyomda kiál­lításában látott napvilá­got.­­ DOKUMENTUMFIL­MET készítenek Tolna me­gyében a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban részt vett megyebeli vete­ránokról. A szekszárdi és a dombóvári amatőrfilme­sek filmszalagon örökítik meg a forradalom egykori szemtanúit. Miért tetszett ? — ezzel a címmel hirdetett az 50. évforduló tisz­teletére országos pályázatot a Szaktanács és az Európa Könyvkiadó. A szakszervezeti könyvtárak bejáratánál, üzemekben, művelődési házakban tízezrek ismerkednek ezekben a napokban a pá­lyázat feltételeivel, sőt az első pályamunkák már befutottak, egyre nagyobb, élénkebb az érdeklő­dés országszerte. De miről kell vallani, mit kell öt gépérz olda­lon papírra vetni a részvevőknek? A kérdés a szovjet szépirodalom valamennyi, hazánkban ed­dig megjelent alkotására — versre, prózára, drá­mára — vonatkozik, azokból válogathat, ki-ki tet­szése szerint, emelheti ki azt, amelyik legjobban megragadta, a legmélyebb irodalmi élményt nyúj­totta számára. A választék roppant gazdag, hiszen két évtized alatt a magyar könyvkiadás — ha nem is mindig tökéletes biztonsággal, helyes mér­cével mérve — végeredményben a magyar olvasó elé tartotta a szovjet nép félévszázados útjának teljes­ szép­irodalmi tükrét. Az izgalmas, országos méretű válogatásnak és dolgozatírásnak természetesen a könyvtárak a leg­fontosabb színhelyei és alkotóműhelyei. Hogy mi­nél több és tartalmasabb vallomás kerüljön papír­ra a korábban megjelentetett művek mellett minél többen vegyék kézbe a mai szovjet irodalom alko­tásait, hogy minél szélesebb körű, átfogóbb, sikere­sebb legyen ez a pályázat — és jó alkalom egy nép sokszínű, széles skálájú irodalmának alaposabb megismerésére — szakszervezeti könyvtáraink felelősségteljes, szép megbízatása ez. De jóval több, mint pusztán kölcsönzési feladat. Nagyszerű lehetőség az elevenebb, eseményesebb könyvtári tevékenységre, a kölcsönzés és a klubjellegű iro­dalmi élet ötvözésére, a művek élményszerű, kö­zös elemzésére, hogy aztán teljesebb, értőbb le­gyen a felelet a kérdésre: miért tetszett? (k) Goda Gábor: Volt egyszer egy család A családi visszaemléke­zések, a gyermekkor képei minden író életművében jelentős helyet foglalnak el; nem kivétel ez alól Go­da Gábor sem. Történe­teiben a század korai év­tizedeinek Budapestje je­lenik meg, nyüzsgő és he­lyezkedő kispolgárok, bo­hém művészek, és persze, a család, benne rövidnad­­rágos kisfiúként maga az író is. Szubjektív oldalról: a megindítóan lírai és a fanyarul ironikus hang elegyével ábrázolt életké­peket nyújt a kötet, ame­lyek legtöbbje valami könnyed anekdota vagy az emlékezetben megrög­ződött, de nem túlságosan jelentős családi história; mégis, tartalmilag és mon­danivalójában: éles, ke­mény kritika a kispolgári erkölcsök és magatartás felett. Egy-egy írás köz­ponti alakja lehet az apa, az anya vagy a család más szeretett tagja, de az igazi hős — negatív érte­lemben — az a gyűlölt kispolgár, aki később zöld inget váltott, gyilkolt, ha­rácsolt. De mellettük hősei a kötetnek a jó emberek, akik szeretnek ajándékoz­ni, jókedvűek, segítőké­szek és képességeikből rendszerint futja valami különös, kedves bölcses­ségre; ezek, mintegy a kis­polgárok ellentéteképpen, az író humanizmusát, az emberek megjavulása iránti bizalmát testesítik meg. A kötetet Gross Ar­nold kitűnő, stílusos il­lusztrációi díszítik. (Mag­vető) B. Gy. F. Hámos György: Pótkötettel a halhatatlanságba Egyik napilapunkban ki­tűnő értékelés jelent meg Hámos György új köny­véről, amely ezt a címet viseli:­­Pótkötettel a hal­­hatatlanságba.­ A szerző szerint »egész jó könyv«. Mármint a kritika szer­zője szerint. Aki viszont nem más, mint Hámos György. Ha nem volna ön­magában képtelenség, in­dokolt volna sajnálkozni, hogy ez a­­Milyen is a könyvem?« című kritikai nonszensz, a dolog termé­szete, no meg az ese­mények idősorrendjének rosszindulatú makacssága miatt nem kerülhetett be ebbe az­­egész jó könyvi­be. Mivel rám nem köte­lező sem a szerzői álsze­rénység, sem­ a valódi, bátran kijelenthetem, hogy a Hámor humoros, rövid írásait tartalmazó könyv nemcsak­­egész jó­, ha­nem a­z egész kitűnő­, mi több, a legmagasabb szín­vonalú humoros könyv, amely utóbbi évtizedeink­ben élő magyar szerzőtől napvilágot látott Ha a­­humor­ szót olyan ko­molyan értelmezzük, aho­gyan Karinthy Frigyes, és ahogy kitűnő írónk, Há­mos György is. Az egybe­vetés amúgy csakis a tar­­talmasságra vonatkozik — Hámos humorának karak­tere egészen más. A leg­csendesebb magyar hu­mor az övé, mély életis­meret, csak önnön felüle­tén­­engedékeny­, lénye­gében rendkívül határo­zott álláspont, kivételes írni tudás teszi minden gondolatsorát elsőrendűen élvezetessé, egyszerre ka­cagni­ és gondolkodniva­­lóvá, röviden: irodalmi él­ménnyé. Kívánatos, hogy még nagyon sokáig ne de­rüljön ki, vajon ez a nagyszerű humor­­halha­tatlan-e. A kitűnő humo­reszkek Jurida Károly groteszk rajzaival jelen­tek meg, kötetben. (Szép­­irodalmi) R. A. Fülöp György: Görbe kalendárium Sokoldalú humorista te­matikai szempontból is sokszínű, tarka kötete a Görbe kalendárium. Fülöp György nemcsak humo­reszkek, karcolatok, bök­­versek, tréfás strófák és találó aforizmák gyűjte­ményét nyújtja át olvasói­nak, hanem a könyv kari­katúráit, illusztrációit és borítólapját is maga raj­zolta. A humor minden válfajában otthonos, ruti­nos tréfamester, mégis ta­lán a tömörségében csatta­­nós karikatúra az igazi ki­fejező eszköze. Stílusegység és tartalmi változatosság jellemzi könyvét. Előszeretettel ír és rajzol falusi témái eről, de tollhegyre tűzi a gaz­dasági élet, a közlekedés, a munkaerkölcs, a házasság és a válás, az idegenforga­lom területén fellelhető visszásságokat, csetlés-bot­­lásokat is. Apró, de jel­lemző jelenségeket, gro­teszk megnyilvánulásokat ragad meg és nagyít fel a humor görbe tükrében. Szatírája nem túlságosan éles, csípős, humora is in­kább szolidan derűs, mint harsányan kacagtató, de, mindent összevetve, kelle­mes, szórakoztató olvas­mánnyal szolgál. (Kossuth) V. V. Bengt Daniielsson: Tutajról tutajra A tengeri kalandok min­dig a kedvelt olvasmá­nyok közé tartoztak, hát még, ha a korszerű hajó­zás korszakában vakmerő tengerszerelmesek tutajra szállnak. S útjukat olyan szakavatott »tutajos« me­séli el, mint Danielsson, aki tagja volt a világhírű Kon-Tiki-expedíciónak. Ezúttal azonban könyve lapjain tisztelt és nagyra becsült barátjának, Eric Bisshhopnak állít emléket, aki négy társával Tahiti­ból Chilébe és vissza­vál­lalta a tenger összes meg­próbáltatásait a Tahiti Nui fedélzetén, a visszatérés boldog pillanatát azonban már nem érhette meg. De mit csinál öt ember hóna­pokig a végtelen hullámok tetején, hogyan áll helyt, hogyan él, s miért vállalja mindezt, mi hajtja-fele őket, mi ad erőt úrrá len­ni a reménytelen helyze­teken is? — megannyi kérdés, amelyre a szerző inkább a naplószerűség precizitásával, semmint 11 irodalmi eszközökkel felel, de mert maga is átélte a tutajkalandok ezernyi iz­galmát, így könyve érde­kes, tanulságos olvasmány, hatását a ritka becsű ere­deti felvételek még csak fokozzák. (Móra) K. Gy. J. Operaházi Tasnh Loser (H. bér­. 10. ea. 7). — Erkel Szín­ház: Marcel Marceau panto­mim estin (fél 8). — Vidám Színpad: Nyugalom, a hely­zet változatlan! (fél II. — Kis Színpad: Bolond vasárnap (fél 8). — Budai Parkszínpad: Maya (a Főt. Operettszínház vendégjátéka, 8). — Városma­jori Szabadtéri színpad: A kaktusz virága (a József At­tila Színház vendégjátéka, I). ligeti Sátorcirktur: Humber­­to Nagycirkusz (fél 4, fél 9). Kulich Gyula Szabadtéri Szín­pad: Egy drága szempár. Vi­dám operettest (8). — Halász­bástya: Mozart-hangverseny (81. — Várszínház (Gyula): Bánk bán (fél 9). Egy drága szempár, vidám operettest a Kulich Gyula Szabadtéri Színpadon szom­baton. Július hó 1-én és va­sárnap. 2-án este 8 órakor. Bohócparádé, vidám, új gyermekműsor a Kulich Gyu­la Szabadtéri Színpadon, va­sárnap, július 2 -án­ de. X­ órakor. KI­SStJTH RADIO 4.JO. B. Időj. 4.33: 7. 4.43: Falurádió. 3: B. IdőJ. 5.31: Kegy. kr. f: B. Időj. 8-30: H. IdőJ. 7: Kegy. kr. II. 7.30: Új könyvek. 7.40: Peott mozi­műsor. 8: H. Időj. Műsorok. S.22: Lányok, asszonyok. 8.42: Táncz. 9: Bogáncs. XI. J.17: MRT Gyermekkórusa. 9.20: Orvosok a mikrofon előtt. 9.20: Népi 7. 10: Hírek. Hazai lapok. Időt. 10.10: A Cseh Fil­harmonikusok híve, vez. Jean Meylan. Közben. 11.03: Versek. 12. H. Időj 12.15: Szórakoztató zene a Montre­ali Rádió műsorából. 12.59: Pesti színházmas. 13.02: Ver­sek. 13.17: Kodály-dalok. 13.45: Néhány perc tudo­mány. 14.05: Mi történt a hé­ten a nagyvilágban ? 14.20: Stokowszki vérén­yei. ij. tg. Nemzetk. lapot Időj. 15.15: Csak fiataloknak! IC: Hétvé­ge... Kört. i­t B. Időj. 17.30: MRT Szimf. Zóra Játszik. I: Hangképek a KISZ Vn. kongresszusáról. 18.30: Nép­dalcsokor. 19: Esti krónika. 19.21: Hgl 19.25: Nicolai Ged­da énekel. 19.44: Kosztolányi D.: A nagy család. Elb. rá­­diórák­. 20: Mi, fiatalok. A politikai sanzon-pályázat dön­tője a Vígszínházból. Körb. kb 30.55: See reimer versek. MŰSOROK 21.05: B. Időj. 22: H Időj. Sport. 22.20: Tánczene. Körb. 24: H- Időj. PETŐFI RADIO 4.28-7-57: A­­onor­a Kos­suth adovaL 8.20: Torna. 10— 12.30: Zenés más. Üdülőknek. 10: U. Hazai lopsz. Időjárás. 11: Balatoni Időjárás. 11.30: Útikalauz üdülőknek. 12: H. Időj. 12.15: Idegen nyelvű hírek. 12.30: Chopin-zongora­­művek. 12.35: Válasz a hall­gatónak. 13.10: Magyar nóták. 13.42: Orvosok­ a mikrofon előtt. 13.47: Vízállás. 14: H. Idej. 14.08: Holtig hontalanul. A Kalevalából. 14.53: Magyar nóták. 15.07: A rózsa lovag Részletek R. Strauss operá­jából. W: H. Idej. 18.05: Zirl muzsika. 17.10: Traianus Du­­na-hídja. Előadás. 17.30: Ope­­rettrészl. 10: H. Idős. 18.12: Fiatal képzőművészek stúdió­ja. Riport. 18.27: Hgv. a stú­dióban. 19.07: A keringőtől a sirtáklig. 19.50: Mese. 20: Esti kr. n. 20.21: Ez nálatok nincs! A Magyar és a Novi Sad-i Rádió vidám műsora. Ism. 21.40: Stokowski vezény­li a Magy. AH. Hgvzenekart. 22.50: Ügető. 23: H Idej. URB 18: H. Időj. 18.05: Halpará­­dé. 19.03: Nielsen: Hegedű­­­verseny. 19.41: Händel: Bode- Hada. 3 felv. opera. Közben, 21.45: A milliméteres rádió­hullámok. Előadás. 23: H. Időj. TELEVÍZIÓ 15 43: Viharos alkonyat. Magy. beszélő szovjet film. 17.15: Magyar Hírd. 17.25: Hí­rek. 17.30: Delta. Tudományos híradó. 18.05: Közv. a KISZ- kongresszusról. 18.45: A tv je­lenti. 19.30: Cicavízió. 19.40: Tv-híradó. 20: Mi, fiatalok.« A politikai vany­on pályázat közv. a Vígszínházból. Közv. kb. 20.25: Francesca da Ri­mini táncol. Szovjet halott­. 22: Ketten. Tv-film. 22.30: Tv­­híradó 2. POZSONYI TV 15.05: Tv-sorozat Amerika őzlakóiról. 18: Atlétikai via­dal. 18.30: Így élnek a kato­nai vasutasok. 19: Tv-híradó. 19.45: Madárkáméval. 20.10: Támadás. Amerikai western­­film. 21.40: Művészet. M­argitszigeti Szabadtéri Színpad Telefon: 112—463 1967. július 8-án, 9-én, 1­V-én (rossz idő esetén 10-én, 11-én, 17-én) esti 6 órakor JOHANN STRAUSS: A denevér Operett 3 felvonásban Fresch: LATABAR KALMAN A II. felvonás koncertjének szereplői: HONTHY HANNA OROSZ ADÉL RÓNA VIKTOR Vezényel: LUKÁCS ERVIN

Next